Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-09 / 37. szám

Megosztandó és mégoszthatatlan teher (Gál 5, 25—6, 10.) A mai vasárnap epistolájában is­mételten előkerül ez a súlyos tar­talmú szó: teher. Öt betű csupán, de jelentésében ott rejtőzik mindaz, ami az emberre, testére-lelkére, egész éle­tére ránehezedhetik. Kísértés, bűn terhe, Isten előtti megállás gondja éppen úgy, mint az embertársaink­kal együttélés gondja. Isten nem akarja, hogy terhelőkkel magunkra maradjunk. Tudja, hogy azoknak éles a foga és belemarhatnak hitünkbe, kikezdhetik szeretetünket és tönkretehetik reménységünket. Ezért két ellentétes felszólalással ad útbaigazítást terheinkre vonatkozóan. m A terhet meg kell osztani’. „Egymás terhét hordozzátok!’’ Sokat beszélünk a keresztyénségről, mint közösségről. Ez az epistola is úgy beszél róla, mégpedig mint te­herhordozó közösségről, gondközös­ségről, sőt: közösségről, a bűnösség­ben! Ne értsük félre, nem arra biz­tat az ige, hogy bűncinkosságban él­jünk egymással, hanem arra, hogy a bűnért viselt felelősség tekintetében hordozzuk egymás terhét! A bűn hí­nárjából való kisegítésre biztat. Egy­szer nem ártana végiggondolni, hogy a mi bűnünk mennyire játszik bele a mások elesésébe: hogy kimondott vagy elhallgatott szavunk, megtett vagy elmulasztott cselekedetünk mérge ott rejtőzik a keresztyén test­vér vétkében! Az ő bűne az én vét­kem is. Nem hiába beszél a „Mi- atyánk” a „mi” vétkeinkről! Nem a botránkozás a dolgunk, hanem a bűn­közösség felismerése és ennek a ter­hénék a vállalása Isten előtt. Ez a tehervállalás a közbenjáró imádság­ban ölt testét: oda viszem Isten elé azt, akit velem együtt terhel a vétke. Ha ez megtörténik, akkor száll le az ! ember a „hiú dicsőség” magas lová­ról a testvér terhének, a közös te­hernek Krisztus törvénye szerinti felvállalására! A tehervállaló imád­sággal együtt jár az útbaigazító jó szó. Tétlen imádság és imádság nél­küli szorgoskodás nem segítség a te- herhordozásban! S A terhet nem lehet megosztani! „Ki-ki a maga terhét hordoz­za!” Ez a felszólítás az Igten előtti megállás személyes felelősségére utal. A keresztyén testvér mellé oda kell lépnem, amikor Isten elé ke­rül. De amikor én kerülök oda, ak­kor nem vehetem magamnak azt a merészséget, hogy másokat citáljak magam meílé, vagy magam helyett igazolásul vagy azért, hogy rá hárít­sam a felelősséget! Mennyi ember panasza vádolhat bennünket azért, hogy nem akarjuk hordani a fele­lősség terhét sem ember előtt, sem Igten előtt, hanem nagy igyekezettel keressük azt, akire ráruházhatnánk. _ A mai epistolában a Szentlélek Üristen ezt a két leckét adja fel a következő hétre és egész életünkre: részt kell vállalnunk a keresztyén testvér testi-lelki terhéből, mert ez közös teher: „Egymás terhét hordoz­zátok!” De megosztatlanul vállal­nunk kell a személyes felelősségün­ket Isten és ember előtt, mert az nem közös: „Ki-ki a maga terhét hordozza!” Fehér Károly GYÜLEKEZETI HÍREK — Lelkésztovábbképző konferen­ciák vannak szeptember hónapban a Fóti Mandáb Intézetben cs Balaton­szárszón, a lelkészüdüiőben. Az első konferenciák szeptember 4-én kez­dődtek, Balatonszárszón Mekis Adám püspökhcíyettes. Foton pedig Téssényi Kornél püspöki titkár ve­zetésével. — A Budapest-fasori templomban szeptember 9-től 16-ig minden este 7 órai kezdettel igehirdetést tarta­nak »A keresztyénség hitele« össze­foglaló címmel. A szolgálatot Gyön­gyösi Vilmos lelkész végzi. — Szep­tember 16-án délután 5 órakor sze- retetvendég lesz- a Damjanich u. 28/b. sz alatti gyülekezeti teremben. A szeretetvendégség előadásának cí­me: Egyházi élet Budapesten ás környékén. A RABABOGYOSZLÓI gyüleke­zetei augusztus 26-án meglátogatta Fülöp Dezső esperes és a délelőtti aratási hálaadó istentiszteleten ige­hirdetéssel szolgált a helybeli és a környékből egybegyűlt hívek számá­ra. Az istentiszteleten a sárvári gyü­lekezet alkalmi énekkara énekelt. — Az orosházi egyházközség új lelkészét, Koszorús Oszkárt szep­tember 2-án, a délelőtti istentisztelet keretében iktatta hivatalába Mekis Adám püspökhelyettes, a kelet-bé­kési egyházmegye esperese. — A hegyeshalmi gyülekezetben augusztus 26-án istentisztelet kere­tében tetté le az esküt a megválasz­tott új tisztikar. Igét hirdetett Welt- ler Rezső esperes. A gyülekezet új felügyelője, ifj. Mollner András, má- sodfelügyelöje Reisinger Lajos, gond­noka Ligeti Péter, pénztárosa Szabó Lajos. Családi otthonok Lfelyes és szép régi szólásmondás- ” sal a családalapítást fészekra­kásnak nevezzük nem egyszer. Mondjuk meg őszintén: ma nem mindig azonos ez a kettő. A háborús rombolások, az újjáépítés közben természetes módon háttérbe szorult s meglassv.lt a lakásépítés, majd olyan hibák, mint a lakások irodák­ká alakítása nyomán hazánkban is lakáshiány van, éppúgy, mint jófor­mán a világ minden részén. Ahogy 'nagyobbodnak a városok, úgy foko­zódik a lakáshiány is. A fiatal vagy a jövendő házasoknak kevesebb la­kás jut, szükségmegoldások jönnek létre, társ- vagy albérletek, szülők­kel együttlakás, sőt, egyes esetekben olyan visszás helyzetek is, hogy a házastársak nem laknak egy otthon­ban s háztartásban. Pedig a kettőnek, a családnak és az otthonnak szoros kapcsolata van. Az otthon az a hely, ahol a családi életre alkalom és lehetőség nyílik, ahol az kivirulhat és beteljesedhet. Az otthon ad keretet arra, hogy a család megmutassa külsőleg is szive szeretetét egymás iránt. Ott pihen meg és gyűjt erőt a munkában meg­fáradt ember s a házastársak itt vannak ebben egymás segítségére. Az otthon berendezése, fenntartása, csinosítása és állandó ' gondozása mindkét házasfél számára olyan ked­ves kötelesség, amely egyben a bol­dogság gyarapodásában gyümölcsö­zik is. Különösen így van ez, ha a család Isten áldásával már nemcsak a há­zastársakból, hanem. ifjú szülők ki­csiny gyermekéből is áll. Az apró s növekvő gyermek, vagy még inkább gyermekek nevelése nélkülözhetet­lenné teszi az otthont, azt a helyed, ahol jól érzi magát a gyermek. Ezért az otthon pcmcsak külső keret, ha­nem lényeges tartalom is: nemcsak a berendezése, a formája fontos, ha­nem a hangulata is. A szülők egy­más közötti élete fontos nevelő esz­köz külön nevelő szándék nélkül is. Vagy jóra, vagy — Isten ne adja! — rosszra. JJendkívül jelentős dolog tehát, -**- hogy államunk egyre több gon­dot fordít a lakásépítésre. Az utóbbi években fokozódott az új lakásépít­kezések száma, nagyobb lehetőségek nyíltak az állam által támogatott családi ház építkezésekre. Kormá­nyunk legújabb intézkedései e téren is tovább vezetnek s jobbá, az érde­keltek szempontjából biztatóbbá te­szik a meglevő s újonnan épülő laká­sok elosztását. Kétségtelen, hogy az eddigi, önmagában kétségkívül jelen­tős építkezések a jelen mérlegén még kevésnek bizonyultak s mindnyájan azért üdvözöljük örömmel az új in­tézkedéseket, mert a szavakat tettek­kel felváltó új fejlődési korszakunk­ban komoly reménnyel kecsegtetnek. Hozzá kell tennünk azonban: eb­ben a pillanatban még mindig ma­rad sok kérdés és megoldandó prob­léma e téren. Van tanúinivalójuk azoknak is, akik most már lakáshoz jutnak, hogy otthonná tehessék azt és különösen is van tanulnivalójuk Imádságok az egyház egységéért Prőhle Károly professzor gyűjteménye Ara; 2,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, Vitt.. Puskin útra 12. Csekkszámlájául: 220-278. azoknak, akiknek még mindig saját, önálló lakás híján kell megkísérel­niük otthont teremteni maguknak. Arra nem igen kell inteni a la­káshoz jutókat, hogy becsüljék meg otthonukat, de azt hasznos hangoz­tatnunk, hogy ebben a megbecsülés­ben álljanak is meg. Ebben a tekin­tetben ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa. A házasfeleken nagyon sok múlik a boldogság tekintetében s az egymás iránti szeretet megélésé­ben, a figyelem, a tapintat, az apró s nagyobb gondoskodás dolgában a saját, önálló lakás módot, nyújt arra, hogy mindent megtegyenek, ami csak megtehető. Nekik nincs hivatkozni- valójuk arra, hogy mások zavarják az otthonukat. Isten igéje az ilyeneket komolyan inti arra, hogy egymást megbecsül­jék, előnyben részesítsék, maguknál különbnek tartsák és fáradhatatla­nak legyenek egymás kedvének kere­sésében. Gokkal nagyobb a problémájuk azoknak, akiknek még nincs sa­ját, önálló otthonuk. Ezek egy része a szülök vendégszeretetét élvezi. Valljuk meg: ez sem mindig őszinte vendégszeretet. Sok szülő inkább megtűri (vagy még azt sem) a fiata lókat, mintsem hogy szívesen látná őket. Fiatalok és öregek gondolkodá­sa, életformája, életbeosztása tekin- tétében sok különbség van. Az idő­sebbeknek néni szabad visszaélniük tapasztalataikkal, bölcsességükkel esetleg kiábrándulásukkal. A fiatal­ság a remény, az akarás, a lendület időszaka, s természetesen ezzel együtt a szabad vidámságé, néha a kis könnyelműségeké (ami azonban messze van a léhaságtól!), a kerete­ket és korlátokat nem vagy alig tűrő bizakodásé, boldogságé és lelke­sedésé. Miért törnénk ezt meg? Vagy a szülőknek nem az-e a céljuk, hogy a fiatalok boldogok legyenek, sőt, boldogabbak? Az idősebbek részéről tapintatra, önmegtagadásra, megér­tésre van szükség ahhoz, hogy a vendégszeretetből kapott hajlék ott honná válhasson a fiataloknak — saját kívánságaik, vágyaik, terveik szerint. Kétségtelen, nem mindig az örege­ken múlik, ha nem így történik, Vannak fiatalok, akik a vendégsze­retetet nem viszonozzák, s maguk nem vendégekként, hanem hatalmas­kodásban, nem szeretetben, hanem önzésben élnek. A fiataloknak azt kell tudomásul venniük, hogy az idősebbek már lassabbak nemcsak a cselekvésben, de a gondolkodásban is, problémázgatóbbak és igényeseb­bek. Ezekben illendő, hogy a fiata­lok tekintettel legyenek rájuk. Ha keresztyén szeretet van mind egyikben, nincs akadálya annak, hogy az ilyen szükségmegoldás is ál­dásos lehessen. De természetesen ez is szükségmegoldás, amelyből töre­kedni kell az önálló, saját otthon felé s nem megharagudni azért, ha a fiatalok erre vágynak. A családi otthonokon sok múlik. ** Boldogság, munkakészség, élet­kedv — mindennek forrásává és táp­lálójává lehet az igazi otthon, s meg- ölőjévé a rossz. Isten azt akarja, hogy a. keresztyének az élet próbáit jól és őhozzá méltóan állják meg. ő a szeretetre s megértésre, az önfel áldozásra és a szolgálatra adott pél­dát. Ilyen s ebben próba a családi otthon is. J. G. CSALÁDI HÍR; — ifj. Simonfay Ferenc i;udabá- nyai segédlelkész és Heriszt Erzsé­bet szeptember 12-én délután fél 7 órakor tartják esküvőjüket a buda- hegyvidéki evangélikus templom­ban. _____ EGYÜTT Nem voltam ott. Nem hallottam soha, hogyan zúg ezrek ajkán <*z az ének, hogyan éneklik színesek, fehérek: »Krisztusban nincs Kelet, Nyugat , . .« És mégis, mégis hallom hangjukat. Mégis tudom: csoda történt velünk! A Szentlélek új éneket vezényel e földön, hol annyi hang kavarog . . . s protestánsok, görögkeletiek és négerek, japánok, magyarok együtt énekelünk! Együtt énekelünk! Nem voltam ott. Nem hallottam soha, hogyan mondják együtt az Or Imáját száz meg száz nyelven: Ml Atyánk! . . . barna malájok, sápadt franciák, hugenották, evangélikusok . . . Pe ha mondom . . . Körülöttem susog millió hang ... a testvéreim hangja ,. . és ez a millió hang együtt vallja: Tiéd az ország és a hatalom! S felül határokon, és falakon tudom, hogy minden nap találkozunk ebben az imádságban, és mi akkor együtt imádkozunk! Együtt imádkozunk! TURMEZEI ERZSÉBET __________ 1956. AP RÓ 5ÄG Q K Hollandiában az utóbbi 10 évben 460 templomot építettek, illetve kö­zülük kétszázat újjáépítettek. A há­ború alatt 510 templom, és egyházi épület ment tönkre. oo A Német Demokratikus Köztársa Ságban 5434 evangélikus lelkész szol­gál 6100 gyülekezetben. A lelkészt állások 11 százaléka nincs betöltve. Ezeket szomszédos lelkészek látják el. Több, mint 600 díakonisza végez kisegítő egyházi szolgálatot, azonkí­vül mintegy 10 000 katechéta. * Szovjct-Észtországban a lakosság 70 százaléka az egyházhoz tartozik -- mondotta Jan Kiivit érsek egy elő­adásában. Az egyházfenntartási járu­lék önkéntes, de aki 3 éven keresz­tül nem vállal áldozatot, az elveszti egyháztagságát. A második világhá ború óta több a gyülekezet, mint előtte volt. A lelkészhíány azonban komoly gondokat okoz. Angliában 14 323 gyülekezet van Közülük 103 gyülekezet lélekszámú több, mint 20 000, 23 gy ülekezeté több, mint 30 000 és 832 gyülekezeté kevesebb, mint 100 lélek. m Afrika 207 milliós lakosságából mintegy 25 millió a keresztyén, kö­zöttük 12 millió protestáns. A többi 13 millió részben katolikus, részben ortodox és szabad keresztyén. A mo­hamedánok száma kereken 88 millió. * Belga-Kongóban hat missziós tá suiet várost épít poklosok számára, város 300 házból áll. Befogadóképe sége 3000. A városban fűrésztele téglagyár is épül s természetesen kó házak és templomok. A külvilágt teljesen elzárt. Belga-Kongóbi mintegy 10 000 poklos beteg szenve Készülj az ige hallgatására ! 1956. szeptember 9» — Szentháromság után 15, vasárnap, Gál 5, 25—6, 10; Máté 6, 24—34. — Liturgikus szín: zöld. Az igében Jézus Krisztus az emberi életnek egy nagyon is jellegzetes vonására mutat rá: az aggódásra. Találunk benne tiltást, iránymutatást és indokolást is. A tiltás mindjárt így hangzik: m Ne aggodalmaskodjatok! Az ember o-lyan neíiezén tud az Isten tenye­réről élni. ehelyett inkább arra törekszik, hogy minden erejét össze­szedve mindent biztosítson magának. Az állandóan önmagával való fog­lalkozás, a szakadatlan hajsza nyugtalanná, idegessé, aggódóvá és boldog­talané teszi. Ezért él annyi keserű szívű ember a világon, ezért vagyunk képtelenek arra, hogy meglássuk azt a sok szépet és jót, amit Isten napon­ként kínál nekünk. Le kell vetnünk az aggodalmaskodás ruháját és fel kell öltenünk a kegyelemből, Isten szeretető bői élés köntösét. Hiába vagyunk tele aggódó gondolatokkal, ezzel még nincs meg a szükséges és nem is jutunk el életünk megoldásához. Az aggódás helyett Jézus más irányba akarja fordítani az életünket: — Keressétek Isten országát! Ez a serkentés nemcsak az életben buzgón munkálkodni akaró ember számára hangzott el Jézus ajkáról, hanem a sok­szor életcél, életértelem nélkül bizonytalankodó ember számára is. Keresni Isten országét, de hol? Ott, ahol megtalálhatja az ember. Az igében, amelynek minden betűje erről a csodálatos országról beszél. Az ige­hirdetésben, ami mindig Isten országáról való bizonyságtevés kell, hogy legyen. Az egyházban, a gyülekezetben, ami Isten országának egy része a földön. Ott találjuk meg Isten országát, ahol emberek hisznek, attól szívek arról a szeretetről prédikálnak, amelyet Istentől kaptak, alhol emberek úgy tudnak szeretni, ahogy Isten szereti gyermekeit. Kei'esni Isten országát — hangzik a biztatás, s mi sem-tehetünk mást, csak azt. hegy elindul a szívünk és egész életünk Isten országának szünte­len keresésére. Végül hallhatjuk az előbbi tilalom és biztatás indokolását iS: o Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk! Ha elindulunk Isten or- -nJ szágának keresésére, akkor nem egy magát elrejtő, felénk haraggal közeledő Ig ennel találkozunk, hanem azzal, Aki teremtett minket. Aki ma is szeretettel gondot visel a világról, s benne rólunk, gyermekeiről. A mi mennyei Atyánk jól tudja azt, hogy nem élhetünk táplálék és ital nélkül. Ugyanígy nem élhetünk ruházat nélkül sem. Nem élhetünk Isten szerető szívének napmelege nélkül éppen úgy, mint nem élhetünk szerető szívek nélkül. Azonban Isten nemcsak tudja azt., hogy mire van szükségünk, hanem el is lát bennünket a szükséges dolgokkal. Ezért mondja Jézus: «Tekintsetek az égi madarakra... vegyétek eszetekbe a mező lilio­mait ... ha pedig a mezőnek füvét így ruházza az Isten, nem sokkal in- kább-é titeket, ti kieginyhitűek?« Ha vasárnap hallgatod Isten igéjét, vedd észre ezt a tilalmat éppen úgy, mint Jézus iránymutatását. Szívedet ne az aggódás, a kicsinyhitüség töltse el, hanem a szilárd hit, hiszen te Istennek drága áron megváltott gyer­meke vagy. ________________________ Harkányi László Kö zös imádságunk Gál 5, 25—6, 10. — Istenem! Térítsd szívemet irgalomra és tedd keze­met adakozóvá, hogy törődjem az elhagyottakkal, tanácsoljam a tévely­gőket, tanítsam a tudatlanokat, szót emeljek a gyámoltalanokért, segítsek a szegényeken, erősítsem a gyengéket, íelüdítsem az elepedleket, talpra segítsem az elesetteket, felemeljem az elnyomottakat, támogassam a szű- kölködőket. vigasztaljam a szomorkodókat és jót cselekedjem mindenki­vel. Ámen. Neumann Gáspár 1680, Lk 10, 23—37. — Mindenható Isten, szerető mennyel Atyánk! Te táp­lálod a madarakat, öltözteted a virágokat, és úgy gondoskodói rólunk, mint az atya gyermekeiről. Nagy jóságodért, kérünk, Őrizz meg minket a csüg- gedéstől és a hiábavaló, meddő aggodajmaskodástól, vezess minket Lelked­del, hogy megszenteljük nevedet, országod igazsága és szent akaratod sze­rint éljünk, minden gondunkat és ügyünket erős hittel Reád vessük és Beád hagyjuk. Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. Osztrák agenda JJ7I. Hálaadás. — Hálát adok Néked, Úristen, mennyei Atyám, hogy min­denható isteni erőddel értelmes emberré teremtettél, hogy megismerjem és magasztaljam szent nevedet. Hálát adok Néked, Uram és Megváltóm, Jézus Krisztus, hogy keserves szenvedéseddel és haláloddal, és drága véred ontá- sával megváltottál engem a bűntől és az örök kárhozattól. Hálát adok Néked. Szentlélek Úristen, hogy nagy kegyelmeddel a szent keresztséghez vezettél, általa keresztyénné és Isten országának örökösévé tettél, ebben gyermekségemtől mind e mai napig kegyelmesen megtartottál és sok vesze­delemtől megoltalmaztál. Add nekem kegyelmedet, Szentháromság egy Isten, hogy mostantól az üdvösség szent sóvárgásával isteni tetszésed sze­rint keresztyén módon és istenesen éljek, szavadnak engedelmeskedjem mindvégig és kegyelmedben bízva üdvösségeser fejezzzem be életemet, hogy Veled örvendezzem örökké. Ámen. Löhe Vilmos isst. Közli: Prőhle Károly Bibliaolvasó HETI IGE; Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reálok, 1 Pét 5, 7. Szeptember 9. Vasárnap -*• X Méz 2, 8—17, Az Isten, aki teremtette az embert, kezdettől fogva gondot viselt, gon­doskodott teremtményéről. Már az első embert ellátta testi-lelki jókkal, hogy azokkal éljen, és boldog legyen. A mi Mennyei Atyánk ma is így cselekszik és gondot visel rólunk. Szeptember 10. Hétfő — 1 Tim 4, 4—8. A keresztyén ember mindennapi életében nincsen semmiféle külön­leges előírás, vagy szabály. Pál csupán azt kéri övéitől, hogy mindent hit­ből (kegyességből) cselekedjenek, mert ez a fontos és ez ad a jelenben és az eljövendő örökéletben békességet. Szeptember 11. Kedd — 1 Tini 6, 6—12/a. Megelégedett, Istenben bízó élet. — Mindannak a kerülése, ami Isten helyébe léphet, amiről ezekben a sorokban az apostol beszél. Mindezeken felül, az örökélet reménységében, a szeretet, a békesség és szelídség gya­korlásával a hit nagyszerű harcára hív bennünket is. Szeptember 12. Szerda — Csel 20, 27—37. Az igeszolgálat csak akkor lehet helyes és igaz, ha a gyülekezet és annak igehirdetője egyakarattal vigyáznak arra, hogy valami tévelygés áldozataivá ne legyenek és egyértelműen megcselekszik mindazt, amit tőlük keresztyén hitük kíván. Szeptember 13. Csütörtök — 1 Kir 17, 1—6. Isten nemcsak elküldi szolgálatra az ő igehirdetőit, prófétáit, hanem szavukat hitelessé teszi és gondoskodik arról, hogy amit az Ö nevében hir­detnek, az te is következzék, valóra is váljék. Szeptember 14. Péntek — Jn 4, 31—38. A Megváltó életének és cselekedeteinek az volt a titka, hogy mindig, mindenben az Atyának az akaratát teljesítette, s az Istentől Reá bízottakat elvégezve szerezte meg számunkra az örökéletet, a mindenkori békességet. Szeptember 15. Szombat — Lk 6, 20—26. Jézus boldognak mondja azokat, akiknek a számára a lényeges kér­dés az: hogyan szerezhetik meg Isten kegyelmét és ebben a hitből jövő törekvésben semmiféle akadályt nem ismernek. Vámos József

Next

/
Thumbnails
Contents