Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-02 / 36. szám

Holt-tengeri zsoltár 1947-ben a Holt-tengernél rendkívüli barlangi leletre bukkantak: a Kr. e.-i. 2—1. századból fennmaradt tekercseket találtak többek között egy Ézsaiás-kéziratot is. A tekercsek néhány — műfajilag a zsoltárokhoz tartozó — dicséretet is tartalmaznak. Ezek egyik­másika német nyelvi közvetítéssel eljutott hozzánk E zsoltárokat tekintély szempontjából nem állíthatjuk az ószövetségi szentiratok mellé, de mély gondolatviláguk 5 művészi formájuk méltán tarthat igényt érdeklődésünkre. Dicsérlek, Uram, hogy lelkemet az élők nyalábjába kötötted: hányszor megőriztél attól, hogy gödörbe bukjam! Erőszakosak pályáztak életemre — én szövetségedhez tartottam magam. Képmutatók hordája ők, ördög gyülekezete: nem tudták, hogy te segítesz szilárdan megállnom, s te irgalmasan megmentetted életem, mert hiszen utam kezedből ered. Életemre törtek — te akartad így — hogy fenségesen megmutasd ítéletedet a gonosztevőkön s ország-világ szemeláttára megbizonyítsd rajtam erődet: hűséged segít szilárdan megállnom! Így szóltam: Köröttem harcosok, fölálltak ellenem állig fölfegyverkezve; szórják nyilukat, s akit az talál, többé már meg nem gyógyul, dárdájuk hegye izzik, mint a tűz, amely száraz fán lobog. Hangjuk úgy zúg, mint midőn temérdek vizek morajlanak, ár és felhőszakadás, amely mindent elsodor. Zajuk, üvöltésük a csillagokig hatolt, amint hullámaik felmagasodtak. Belém pedig, mikor vízzé olvadt szívem, szövetséged mégis életerőt öntött, míg ők hálót feszítenek ki nekem, de az ő lábukat fogta meg —- s vermet ástak életemnek, csakhogy maguk estek bele —■ de az én lábam szilárdan megállt, mert döntésedhez ragaszkodtam. Valahányszor összegyűlünk, hadd dicsérjem nevedet! Fordította: Bodrog Miklós PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ XIII. Isten gyermekei. 8, 1—16. MÉG MINDIG a keresztyén em­ber új életéről szól Pál ebben a nyolcadik fejezetben is. Milyen ha­talmas és kimeríthetetlen téma ez! Mily sok oldalról kell megvilágítani és mennyi félreértést kell elosz­latni. Keresztyén új élet — mondja az apostol — annyi mint Jézus Krisz­tusban lenni. S ez más szóval azt jelenti, hogy a Krisztus Lelke — Is­ten Lelke — tehát a Szentlélek Úr­isten, lakozik bennünk. S ó megteszi azt, amire magunktól képtelenek voltunk: felszabadít a bűn alól s erőt ad a jóra. Pál apostol mindezt számunkra kissé nehezen érthető módon fejezi ki. Azonban csak meg kell szoknunk beszédmodorát s mindjárt világossá válik a mondanivalója. A törvény nem tudott megszabadítani minket — ez azt jelenti: az ember önmagát nem tudta megszabadítani. Sőt a bűn és halál törvényének rabságá­ban volt: nem tudott riém vétkezni! Mennyien ismerik a bűnnek ezt az igézetes hatalmát: az alkohol, a ni­kotin rabjai — s nem csak ezek. Mennyire rabjai vagyunk ösztö­neinknek és indulatainknak, vá­gyainknak és szokásainknak. MOST AZONBAN »A Lélek tör­vénye, amely megelevenít a Krisz­tusban-« (1. v.) megszabadított minket ettől a szörnyű kényszertől. Vétkez­hetünk, de lehet nem vétkeznünk! S lehet jót tennünk: Isten akaratát. Amit a törvény fenyegetése és kény­szere nem érhetett el, azt megcse- lekszi Istennek bennünk lakozó Lelke, aki új életre kelti az embert (11. V.). És ez az egész emberi életre vo­natkozik! Arriikor Pál testet emleget, az embert érti alatta, testestől, lel­kestől, úgy amint van, az embert, akit ismerünk, a bűnös embert, min­ket, magunkat. S azt üzeni — s ezt ujjongva kiáltja világgá: nem va­gyunk önmagunkra hagyatva! Nem vagyunk a magunk emberi erejére, jószándékára bízva, nem kell a ma­gunk lehetőségeinek szűk határai közt szüntelen körbe járni, mint el­tévedt vándor a saját nyomán, ha­nem ebből a végzetes körből van kiút, van szabadulás: Isten Lelkének vezetése alatt. PÜNKÖSD AZ ÜJ ÉLET KUL­CSA, a Szentlélek kitöltetése — kiáltja az apostol. De — Pünkösd fel­tétele Karácsony és Nagypéntek és Húsvét. Az, hogy Isten az ő Fiát el­küldte az emberi élet teljességébe (3, v.), hogy a Krisztus egészen em­Isten, világ, felebarát Karner Károly professzor ige­tanulmányai Km 12—15 alapján Ára: 8,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, Vili., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278. bérré lett. Áttörte a bűn és halál bű­vös körét, s ahol betört, ott — de csak ott — szabad az út számunkra az Atyához, az új életbe. Ha — ha Isten Lelke szállást ve­het nálunk! Ha átengedjük magun­kat a vezetésének. Mert csak azok Isten fiai, akiket az ö Lelke vezet! A Szentlélek elűzi a félelmet, ké­telyt,, bizonytalanságot, békességet. Bizonyosságot és hitet teremt. Meg­győz arról, hogy csakugyan Isten gyermekei vagyunk. S megnyitja szánkat a legcsodálatosabb imádság­ra: Mi Atyánk:;: Pál apostol azonban nem rajongó. Amikor Isten gyermekeiről beszél, egy pillanatra sem felejti el, hogy mindez nem varázslat, hanem a Lé­lek munkája bennünk — s addig va­lóság csupán, amíg ellen nem ál­lunk a Léleknek. Abban a pilla­natban, amint ez bekövekezik, visz- szatér a sötét múlt: ellenségeskedés Istennel, bűn és halál, a vétkezés szörnyű kényszere, félelem és bi­zonytalanság, rabság és kilátástalan küszködés a törvény követeléseivel, magunk indulataival, tehetetlenségé­vel. Engedjétek hát, hogy a Lélek ve­zessen, hogy irtsa bennetek a »tes­tet«: az emberi bűnt s az emberi »erényeket« is (13. v.). Engedjetek a Léleknek, hogy erőt vehessen raj­tatok s kiálthassátok egész szív­ből: Abbá, Atyám. Groó Gyula Mi tagadás, egész éjszaka nem ta­láltam a helyem. Az egyik cigaret­táról a másikra gyújtottam rá s mindegyiket csakhamar eloltottam. Amikor aztán ez sem használt, ak­kor meg vég nélküli sétába kezdtem — a szobában. Rövid idő múltán elővettem egy könyvet (könnyű volt és szórakoztató). Beleolvastam s né­hány sor után ismét megkezdtem a keringélést, ott, ahol éppen abba­hagytam. Majd megszámoltam a szoba sarkait és egy csöppet sem nyugtatott meg, hogy minduntalan négyig jutottam el a számolgatás­ban. Mit kerteljek, úgy viselkedtem, mint ahogyan minden ember szo­kott, ha idegtépőén fáj a foga és emiatt képtelen egy szemernyit is aludni. Alig vártam, hogy reggel legyen és kinyisson a kórházi rendelőinté­zet kapuja. Persze, nem egyedül vártam ezt a pillanatot. Jó néhány »sorstársam«■ arcáról lerítt az, hogy ők sem aludtak, akárcsak jómagam. Aztán leültünk várakozni. Beval­lom, számomra mindig ezek a leg­kellemetlenebb percek. Egyre-másra csak azon morfondírozom ilyenkor, hogy vajon milyen ember az orvos? Hogyan fog fogadni? Mit fog mon­dani, ha elhanyagolt fogaimat meg­látja? Goromba lesz, vagy csak úgy rövden, simán mondja meg a véle­ményét? S mindenek.}elett meg fog-e KÖLFOÜÜtEGíiZi HÍREK — IZLAND SZIGETÉNEK evan­gélikus egyháza ez évben ünnepli az ottani keresztyénség fennállásának 900 éves évfordulóját. Az izlandi evangélikus nemzeti egyház ma 140 ezer lelket számlál, ami majdnem a sziget teljes lakossága. A kis egyház szinte minden külső befolyástól telje­sen mentesen fejlődött történelme so­rán; ennek oka a sziget félreeső fek­vése volt. A természet erőivel kemény harcot folytató izlandi ember kegyes­ségének magva az egyszerű gondvise­léshit. A nagy távolságok és rossz közlekedésviszonyok miatt nem min­denki juthat el gyakran istentiszte­letre. Ezért korán kifejlődött a házi áhítatosság s főleg a családi éneklés szokása. Az éneklés általában fontos része az izlandi egyházi életnek. Több mint 160 gyülekezeti énekkar műkö­dik a szigeten. A kicsiny egyháznak eleven külmissziója van Abesszíniá­ban. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG hivatalos, kétnyelvű, fél­évenként megjelenő újságja (Luthe­ran World, Lutherische Rundschau) szeptemberi számában és különle- nyomatban is köztit Hafenscher Ká­roly lelkész "A Magyarországi Evan­gélikus Egyház bemutatása« c. 13 hasábos cikkét. A Lutheránus Világ- szövetség megalakulása óta (Lund, 1947) ez az első eset, hogy magyaror­szági lelkész tollából a Lutheránus Világszövetség valamelyik sajtóorgá­numa cikket közöl. Ez a tény is mu­tatja a világkeresztyénség fokozott érdeklődését egyházunk élete és mun­kája iránt. DR. RAJAH MANIKÁMOT, az in­diai tamul egyház első bennszülött evangélikus püspökét az erlangeni teológiai fakultás tiszteletbeli dokto­rává avatta. O A CSEHSZLOVÁK EVANGÉLI­KUS EGYHÁZ szeptemberre meghív­ta a Lutheránus Világszövetség kül­döttségét. A küldöttség tagjai dr. Lund-Quist főtitkár, D. Mitzenheim thüringiai püspök, dr. Nygren svéd püspök és dr. Soe dán professzorok lesznek. * DR. RAMSEY YORKI ÉRSEK, a Szovjetunióban járt anglikán egyházi küldöttség vezetője a zsúfolt moszk­vai Mindenszentek templomában tar­tott prédikációjában felszólította a gyülekezetét, hogy imádkozzék a bé­kéért. »Hisszük, hogy eljő az igazi béke, ha az emberek a Mindenható Istentől kérik« — mondotta. AUSZTRÁLIA anglikán érsekét Chein püspök, a kínai anglikán egy­ház feje meghívta Kínába. KORÁLKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekes- könyv Üj Részének dallamai. Ara: 65.— Ft. Imádságok az egyház egységéért Prőhle Károly professzor gyűjteménye Ara: 2,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278. Sszeptemßewiell éli,éjén,., T/an egy kis barátom s ahányszor ' csak elvezet hozzá az utam, mindannyiszor eltűnődtem; micsoda nagy titok a zsengekor. Az ifjú nem régen nőtt ki a pólyából — legalábbis nekem úgy tűnt — s íme már ismeri a betűket, aztán költőket citált, véle­ménye is van, vitatkozik s a tegnap­előtti játékos kisfiú immáron — mi­előtt a gimnázium kapuján belépne — megfordul a lányok után, persze egyelőre mégcsak kritizál. Megdöbbent, hogy néha felnőttként nyilatkozik, hogy még ugyanabban a percben utána forduljon a csendes budai utcán bandukoló kis úttörőgye­rekeknek, hogy velük dúdoljon egy indulói. Az egykori, a visszahozha- tatlan, a tegnapi gyermekkor zeng a dalban, a múlt napok emlékének csengő^melódiája ez s a pattogó mu­zsikában feltetszik egy, száz és ezer peckesen lépegető kisfiú képe ... A Várhegy oldalában büszkéllő, nem régen még romos, frissen reno­vált iskolapalotában, ahová nem ha­tol fel a közeli Fő utca nagyvárosi zaja, nemsokára egy fészekalja ifjú­vá serdült gyermek kezdi el az ismer­kedést a »magasabb« tudományokkal. Az általános iskola alsóbb osztályai­nak — mint tudjuk — vajas kenyér illata van, a gimnazisták hajlékában a titoktítm elszívott »cigi« füstfelhője ring, persze csak ritkán s nem a szem előtt. Az iménti balatoni félmeztelensé- get lassan már csak emlékként lehet idézni, a valóság a hűvös és jó­zan reggelek, a déli sápadtabb verő­fény és a kabátot ránkerőltető alko­nyok, meg a néhány nap múlva kez­dődő iskolaév, ismerkedünk hát a négy éven át tartó »küzdelmek« szín­helyével. Az idősebb »-barát« a hír­lapíró is elkísérte a »nebulót«, aki azonban nem hagyja már kézenfogva vezetni magát, zsebbe süllyeszti ök­leit és megfontolt léptekkel szótla­nul bandukol az úton, amely most már egyre különösebb, lassan elma­rad az anyu és az apu féltő kísérete, a kis legénynek meg kell tanulni és meg is tanul egyedül járni. Beszélgetek az egyik »tanár úrral«. Közel négy évtizede tanít már, a volt tanítványok közül sokan már nevelők ebben meg szerte az országban más iskolákban. Olyan ez, mint egy cso­dálatos és örök staféta, versenyt fu­tunk az emberi haladás és boldogulás érdekében, Az elfáradok, az öregek kezéből kihulló »botot« a fiatalok, az utánuk jövők veszik át. A hogy az iskola felé elindultam, az Iskola utcai bölcsőde né­hány hetes, friss kertjében megcso­dáltam egy emberpalántát, aki a kert vasrácsai közt — arcát a vashoz szo­rítva — bámult ki a felnőttek vilá­gába — az utcára. A szeme balaton- zöld volt, amint barackvirágszínű ar­cából reám tekintett, selymes haja aranyszőke. A mellettem haladó »ba­rátom« hajfodra, mint a drót — en­gedetlen és kócos, hogy egyszer a viselője éppen olyan kopasz, és el­nyűtt legyen, mint magam vagyok már. Hiába,^ez az élet rendje; minden nappal változunk. A selymes hajból drótkeménységű válik, s a dróthaj egyszer kihull, csak a szív nem vál­tozik, először befogadja az édesanya képét, aztán a hazáét, a nagyvilágét, valakiét és emlékek formájában meg­őrzi örökké. Azt mondom örökké, mert mi más volna az a töméntelen virág a kertekben, réteken, erdőn mint régen porladó eleink szép emlé­kei hazáról, emberekről, szerelemről. Egy kis legény elindult s belemegy ezer és százezer társa, apró elsősök, komolykodó nagyok s valóban ko­moly egyetemisták. Szeptember van. Halványodnak a nappalok s valami különös, megmagyarázhatatlan fény­ben égnek a gyermekszemek!... Borsi Darázs József APRÓ SÁQ O K Harminc évvel ezelőtt hangzott el az első rádiós igehirdetés Magyar- országon. A technika e csodás vív­mányával Isten nagy kegyelmi aján­dékot adott az emberiségnek, * Hány követőjük van a vallások­nak? Az egész világon van 469 mil­lió protestáns (21%); 404 millió ka­tolikus (17%), görög és római együtt; van 227 millió mohamedán (13%); 15 millió zsidó (1%). Az em­beriségnek majdnem fele, 885 mil­lió (46%) a különfélébb pogány, bál­ványimádó vallás híve. * A világ legnagyobb harangja Moszkvában van. Súlya 240 ezer kilogramm, átmérője 7 méter. Utána következik egy Japánban levő ha­rang, amelynek súlya 75 600 kilo­gramm. A harmadik volt a kölni dóm harangja 27 000 kilós súllyal. Ezt a harangot azonban a háborúban be­olvasztották s utóda már »csak« 25 000 kilogramm súlyú lesz, ame­lyet a kölniek nemsokára felavat­nak. * A legrégibb kínai újság, a »Kiung Ko«, most üli meg alapításának ez­redik évét. Krisztus után 900 körül alapították. Eleinte két hetenként jelent meg, aztán az idők folyamán napilappá alakult át. Idáig 150 szer­kesztője volt s köztük tizenhármat a különböző császárok »oktalan és ha­mis hírek terjesztése miatt« lefejez­tettek. Hűi császár uralkodott ak­kor, mikor a lap első száma megje­lent s ez a császár kortársa volt Ár­pád vezérnek. * Üsző templomot építettek Norvé­giában s ezzel felkeresik a sziklás, szaggatott partvidék és szigeteken lakó sokezer embert, akik a száraz­földtől teljesen el vannak zárva s így soha nem mehetnek templomba. * A biblia statisztikája. A bibliának 66 könyve, 1189 része és 31 175 verse van. Fejezetekre csak a 13-ik század­ban osztották fel: versekre későbben Stefanus Robertas osztotta be Pá­rizsban. A 117. zsoltár a legrövidebb, a 119. a leghosszabb, a kettő között levő 118. zsoltár 8 verse a bibliának a közepe: »Jobb az Urban bízni, mint az emberekben reménykedni.« Leghosszabb vers Eszter könyve 8, 9, mely 13 sorból áll, a legrövi­debb János ev. 11, 35, mely csak három szót tartalmaz. itäszäufik, doktoc Úc! gyötörni azokkal a látásra is kelle­metlen szerszámokkal? Persze, most is így tettem, míg végre bekerültem a rendelőbe. Na­gyon udvariasan fogadtak és az egyik orvos — ő az, akiről írni aka­rok — még udvariasabban leültetett az általam nem nagyon rajongott székbe. Néhány szó után érdekes változás ment végbe bennem. Az történt, hogy egyszeribe eltűnt minden ag­godalmam, félelmem. Ez a meglett- korú férfi olyan elnéző mosollyal és olyan kedvességgel hallgatta men- tegetődző szavaimat, hogy a végén még azt is bevallottam: magam va­gyok az oka, hogy az éjszaka nem aludtam és hogy rosszak a fogaim. Csak akkor lett egy kicsit szemre­hányó a hangja, amikor azt is meg­kockáztattam, hogy kijelentsem: nem szeretem a fogorvosokat, »Ké­rem — mondotta —, pedig mi nem vagyunk olyan kegyetlenek, mint ahogy maguk betegek sokszor hiszik és gondolják. Mi azért vagyunk, hogy önöknek segítsünk és bizony sokszor fáj, ha látjuk, hogy egy-egy beteg milyen félösen ül le ide a székbe. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy nem bízik bennünk és nem hiszi azt, hogy mi jót akarunk neki.« Persze a beszélgetés néhány mon­datban tovább folytatódott, míg vé­gül a kezelésre (a másik félelem okára) Jcerült a sor. Amikor látta, hogy már előre is mennyire nyug­talanít a fúrógép zaja, csendesen megszólalt: »Ne féljen! Higgye el, nagyon könnyű kezem van és bizto­san nem fog fájni!« Mi tagadás, így is volt. Nem fájt egy kicsit sem és ha mégis sajgóit volna a fogam, azt is elfelejtettem, ennek az embernek a kedves és gyengéd mozdulatai elterelték a fi­gyelmemet. Aztán elváltunk, megegyezve ab­ban, hogy ezentúl szorgalmasan el­járók hozzá (amit valóban meg is teszek). S ha el is múlt a fogam saj­gása, nem kellemetlenkedett azóta ez a rakoncátlan, hozzám nőtt testré­szem, az a jó érzés, ami abban a rendelőben eltöltött, azóta is velem jár és meggondolkoztat. Arra kell gondolnom, ha eszembe jut ez a kedves doktor, hogy nem lehetne mindig valahogy így cselekedni, va­lahogy így viselkedni? Ilyen, min­dig segíteni akaró, másokat meg­nyugtató lelkülettel. Nem volna szebb és tartalmasabb a magunk és a mások élete, ha ilyen csendesen és ilyen megnyugtatóan tudnánk szólni másokhoz, tudnánk fordulni mások felé? Bizony az volna és bi­zony szebbé és jobbá is válik az élet, ahol egy-egy ilyen ember (le­gyen orvos vagy bárki más) dolgo­zik, ahol egy-egy ilyen ember van. Ezt a jó érzést, ezt a szépséget kö­szönöm most meg Doktor Úrnak a magam és — tudom — sok más be­tege nevében. Vámos József ISTENTISZTELETI REND Budapesten, szeptember hó 2-án Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 7 Dóka Zoltán. — Fasor de. fél 10 Mezősi György, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Gyön­gyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szi- lády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Kará­csony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. — Rákosfalva de. fél 12 Szuchovszky Gyula. — Fóti út 22. de. II (úrv.) Rimái- Jenő, du. 5 szeretetvendég- ség: Korén Emil. — Váci út 129. de 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Ma- tuz László. — Pesterzsébet de 10 (úrv.) Bencze Imre. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 (úrv.) Madarász István. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth- Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Benes Miklós, de. 1! Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — To- roczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttk.ay Elmér, du. 7 Danhauser László. — Budakeszi de. fél 10 Danhauser László. — Pesthidegkut (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., de. fél 10 (gyerm.) Rezessy Zoltán dr., de. 11 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., du. 5 Bottá 'István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos, du. 7 Kaposvári Vilmos. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII. Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII 10 000 példányban nyomatott .2-563976» Athenaeum (F. v. Soproni Béla) r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents