Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-02 / 36. szám

■ö

R 5 Z A G 0 S E V A N G

É L 1

KU5 H

ÉTI LA

P

ÁR A : 1,40 FORINT

Uram, adj most jó előmenetelt!

Béküljetek meg az Istennel!

Fzt a zsoltárverset a keresztyének mindig szívesen veszik ajkukra, amikor hozzákezdenek valamihez. Bibliaórák, istentiszteletek elején éppen úgy felhangzik, mint az egyház életének bármilyen más alkalmán, kezdő imádságképpen. Ezért időszerű most is elimádkoznunk, szeptember elején, amikor új munkaévet kezdünk mindnyájan.

Szeptembernek ilyen újat-kezdő hangulata van. Ha nem Is most érnek véget a nyári pihenések, szabadságok, mégis minden dolgozó ember most kezd számolni az újabb munkaidőszakkal. A háziasszonyok gyorsan végeznek a nagytakarítással és rendet csinálnak az otthonokban. A gyermekek vállukra kanyarítják az iskolástáskát és megkezdik naponkénti útjukat a tanulás, a művelődés csarnokaiba. A gyülekezetekben újra kezdődnek a nyáron szünetelt bibliaórák, családi istentiszteletek, a presbitériumok megtanácskozzák az új munkaidőszak tennivalóit, a lelkészek munkaterveket állítanak össze.

szeptember kezdet-jellegét mégis leginkább iskolásgyermekeinken figyelhetjük meg. Sokan az idén először ülnek be az iskolapadba s ha talán nem is ismeretlen nekik ez vagy az efféle környezet, mégis idegenül érzik még magukat benne s hazavágynak az anyukák közelébe. Igen sok szülői bölcsességre és tapintatra van szükség ahhoz, hogy ezeket a parányi emberkéket hozzászoktassuk és megbarátkoztassuk az új környezettel és megérttessük velük annak a régi-régi bölcs mondásnak az örökké ér- vényes igazságát, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Kétségtelen, hogy e téren különösen is nagy feladat hárul a pedagógusokra, akik hivatásszerűen foglalkoznak gyermekeink nevelésével és akiknek kedvességén, szakszerű és szíves munkáján, hivatástudatán igen sok fordul meg a gyermekek életreszóló jövője szempontjából is.

Ez azonban nem minden. A gyermekek iskolai nevelése csak a szülői otthonnal karöltve lehet eredményes. A szülők e tekintetben gyakran panaszkodnak, s nem egyszer okkal, hiszen hivatalos elfoglaltságaik, munkájuk mellett csak. kevés idejük jut a gyermekekkel való foglalkozásra. A nevelés azonban nemcsak idő kérdése, sőt talán nem is elsősorban az időé. A szülő türelmessége, odaadása és figyelme, a gyermek kérdései és problémái iránti megértése, egyáltalában az, hogy a gyermek érezze: a szülőben jó barátra és segítőre talál, ezek a tulajdonságok gyakran áthidalhatják azt a nehézséget, amit egyébként az idő hiánya okozhat.

Szeptemberben jó körülnéznünk egyházi életünk házatáján is, hogy észrevegyük azokat a feladatokat, amelyeket Isten a most következő időkben ránk bíz.

Isten az övéit mindig meg akarja óvni az elbizakodottságtól és a kishitűségtől. Ez a két ellentétes bűn különösen akkor kísért, amikor előre tekintünk. Az egyik önteltségre, .túlságos nyugalomra, a lehetőségek túlbecsülésére és ezért kudarcra vezet, a másik pedig tétovázásra, korai és indokolatlan megelégedésre, akarattalanságra, s így még odáig sem juthatunk, hogy legyen miben kudarcot vallani. Üj időszak terveinek készítésekor ezért helyénvaló az imádság: Uram, adj most jó előmenetelt.

Szükségünk van az előmenetelre, hogy a következő időkben nagyobb egységre jussunk egymással és népünkkel. Közelebb egymáshoz — ezt kell megvalósítanunk. Nem mintha már eddig is nem kaptunk volna sok áldást e téren, de még nem mondhatjuk, hogy megállhatunk. Lelkészeinknek ebben az esztendőben még közelebb kell kerülniük híveikhez, hogy velük együtt érezzék és lássák problémáikat s velük együtt keressék azokra a megoldást. A gyülekezetek az igehirdetésekben útbaigazítást várnak mindazokban a kérdéseikben, amélyek őket nap mint nap foglalkoztatják. Le kell szállni sokszor a fellegekből, hogy ezekre a kérdésekre helyes, igeszerű és az életre alkalmas feleletet adhassunk. El kell ismernünk, nem egy lelkész csak híveinek egy kisebb körére támaszkodott, az ő problémáikat és érzéseiket ismerte s ezért nem tudott kellőképpen felelni a többiek kérdéseire. Kétségtelen, többeket az vezetett erre, hogy nem tudtak mindenkivel, mindenben teljes egyetértésben lenni, de az őszinte, becsületes, megbecsülő viták helyett ez a magatartás a megkerülés és ezért engedetlenség magatartása volt. Gyülekezeteink népével együtt kell keresnünk Isten feleletét az élet kérdéseire, jobban mint eddig.

Ezt a közelebjutást az egyháznak a maga egészében is folytatnia kell. Isten az elmúlt években rávezette egyházunkat arra, hogy szakítania kell a külön test magatartásával népünkben és nem egy kérdésben népünk mellé állított, hogy vele megegyezően és karöltve tudtunk állást foglalni. De még itt sem állhatunk meg. Még mindig nem beszéltünk eleget és eléggé minden kérdésben, ami népünket érdekli. Itt az ideje annak, hogy bebizonyítsuk: valóban hitből és Isten iránti engedelmességben vállaltuk az együtthaladást és együttépítést a szocializmus felé haladó magyar népünkkel. Itt az ideje, hogy megbizonyítsuk: valóban az emberszeretet s népünk szeretete vezérel bennünket, valóban azért élünk, szolgálunk és dolgozunk, hogy általunk, a mi munkánk és szolgálatunk által is növekedjék hazánkban is a békesség, a megelégedés, az otthonok és az emberek boldogsága. Nemcsak szavakkal, de egész életünk minden cselekedetével bizonyítanunk és vallanunk kell, hogy nem magunkért élünk, hanem, hogy az Isten szeretetét közelebb vigyük embertársainkhoz és mindenkit hozzásegítsünk ahhoz, hogy egyre jobban és igazabban élvezhesse Isten örök és ideigvaló ajándékait.

p1 zért kell a jövőben erősítenünk gyülekezeteink közös szolgálatait és fokoznunk a presbiterkedést, a felelősségvállalást s a felelős gondviselést az egyház és az élet kérdései iránt a gyülekezetekben és az egész egyházban. Nem egyének feladata ez, hanem mindnyájunké, csak együttesen, egymást segítve és támogatva oldhatjuk meg őket. Ezért kell sokunknak, mindnyájunknak presbitereknek, bölcs és felelős tisztségviselőknek, elöljáróknak lennünk, nem tétlenül és hallgatva, hanem őszintén, szerető szívből megszólalva és cselekvésre indulva. Isten szóra és cselekvésre akar indítani most újra mindenkit, aki eddig habozott és tétovázott. Egyházunk tárt karokkal vár mindenkit, aki ebben az önként felvállalt, de Istentől kapott szolgálatban egy utat tud járni. Hangosodjék meg a szavunk és élénküljön a tettünk, azoké is, akik eddig halkszavúak voltak, vagy elhalkultak és töprengők vagy visszavonultak voltak. Itt az ideje, hogy becsületes együttmunkálkodásra induljanak ők is. Isten nem akarja, hogy közülünk valaki is színtelen, fehér maradjon, szótlan és tétlen.

Azt mondják, hogy csak az téved, aki gondolkozik, az hibázik, aki dolgozik. Lehet, hogy az engedelmesség útján egy-egy lépést elhibáztunk vagy elhibázunk. Ha észrevesszük ezt, legyünk bűnbánóak és újuljunk meg az elmélyültebb engedelmességre. De Isten ellen vét az, aki azért nem hibázik, nem téved, mert nem is tesz semmit. Isten a cselekvő keresztyénséget ismeri el magáénak, hibáival, bűneivel együtt, mert ezekre ad bűnbocsánatot és ezeknek mindig ad újrakezdést, de a semmittevőket, a fellegjárókat nem ismeri el magáénak, az »igazakkal« nincs mit kezdenie.

A

z új munkaév kezdetekor azért újra alaposan végig kell gondolnunk az utat, amelyen járunk: vajon mindig megmaradtunk-e népünkhöz és az egyházunkhoz való hűségben, az igének való engedelmességben? S újra el kell szánnunk magunkat ezekben az előhaladásra. Zay László

A német egyházi napok záróünnepsége

indultak meg a felhívás elhangzása után a zárógyűlés félmilliós tömege között s fehér kötényeik hamarosan megteltek adományokkal.

Az egyházi napok egyik legfontosabb eseménye volt, az elsőszámú munkacsoport felhívása az egyházhoz, amelyben a magángyónás bevezetésére hívta fel a figyelmet. »Mindnyájunknak szüksége van a gyónás lehetőségére. Vajon a lelki- pásztorok vállalják-e a gyóntatás nehéz szolgálatát? Krisztus nevében kérjük őket, hogy vállalják fel újból ezt a szolgálatot.«

Takahashi japán kiküldött bűnbánatra és megtérésre hívta fel hallgatóit, a magunk nyereségének haj- hászásától a Jézusnak való odaadásra. »Isten nem spórolja meg a keresztyének számára sem a nehéz helyzeteket, az Ű segítségével azonban meg tudjuk oldani azokat.«

Egy aranyparti néger lelkész a faji és vallási okokból elnyomottak nevében szólalt fel. »Az ökuméne Isten családja« — mondotta, ahol a színes és a fehér testvérek egymásnak kezet nyújtanak. Az afrikai ember a varázslótól fél, az európai az atomtól. Mind a kettőt Krisztus szabadíthatja meg.

A záró ülés istentiszteletén csendes imádságot mondottak a belgiumi bányakatasztrófa áldozataiért és azok hozzátartozóiért. Ebben is megmutatkozott az egyházi napok ökumenikus jelentősége.

D. Dezséry László püspök a romániai magyar és szász egyházak meghívására Romániába utazott

D. Dezséry László püspök augusztus 25-én este elutazott Romániába az ottani magyar és szász evangélikus egyházak meghívására. Romániai tartózkodása alatt több gyülekezetei meglátogat, ahol igehirdetésekkel és előadásokkal szolgál. Ütjára elkísérte Benczúr László püspöki titkár. Meglátogatják Argay György magyar és Hermann Müller szász evangélikus püspököket, akik a központi bizottság ülésének idején hazánkban jártak.

A püspök útiprogramja a következő: augusztus 26—27: Nagyvárad; augusztus 28—30: Kolozsvár; augusztus 31—szeptember 2: Brassó, valamint a közelében levő Hétfalu; szeptember 3—4: Bukarest; szeptember 5—6: Nagyszeben; szeptember 7: Arad;

Lapzártakor érkezett Dezséry püspök telefonjelentése látogatásuk eddigi eseményeiről. Vasárnap de. istentiszteleten prédikált Nagyváradon. Délután ökumenikus ünnepély volt a gyülekezetben, ahol Benczúr László igét hirdetett, Dezséry püspök pedig előadást tartott. Az ünnepélyen jelen volt Arday Aladár református püspök, akinél este látogatást tettek. Hétfőn Szatmárnémetiben meglátogatták Páter Gusztáv lelkészt és látogatást tettek Nagybányán Beyer Aurél esperesnél. Dezséry püspök a nagybányai gyülekezetben esti istentiszteleten igehirdetéssel szolgált. — Kedden Kolozsvárra utaztak, ahol meglátogatták Kólán ortodox püspököt, Vásárhelyi János református püspököt és Kiss Elek unitárius püspököt. Felkeresték a

Protestáns Teológiát, ahol találkoztak Nagy András rektorral és Juhász István dékánnal. — Szerdán de. a nagybányai esperesség lelkészgyűlésén vettek részt Kolozsvárott, amelyen Benczúr László írásmagyarázatot tartott, Argay György püspök beszámolt a galyatetői ülésről, Dezséry László püspök előadást tartott a hazai egyházi kérdésekről. Szerdán du. a Teológián találkoztak az evangélikus és református teológiai tanárokkal és velük megbeszélést folytattak, este a kolozsvári templomban Dezséry püspök igét hirdetett, majd részt vettek egy megbeszélésen Argay püspök lakásán, ahol jelen volt Bartalis János egyházkerületi felügyelő is.

A magyar egyházi küldöttség holnap utazik Brassóba.

Az Országos Esperesi Értekezlet megtárgyalta a szeptemberi lelkészkonferenciák anyagát

Augusztus 12-én, vasárnap tartották a VII. »Kirchentag«, egyházi napok záróünnepségét a Majna melletti Frankfurtban. A záróünnepséget 2000 harsonás és 5000 énekes éneke nyitotta meg.

A szabadtéri ünnepségen 500 ezer ember vett részt.

Az egyházi napok elnöke Thadden- Trieglaff rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek Németország megosztottságából származnak. Figyelmeztetett arra, hogy

meg kell szabadítani az egyházi napokat attól a nimbuszától, mintha úrrá tudna lenni azok felett a politikai nehézségek felett, amelyeket eddig másoknak som sikerült meg- oldaniok.

Felszólított mindenkit arra, hogy örömmel járják az egyház számára kirendelt utat, tudván azt, hogy ki tartja kezében a múltat, jelent és jövőt. »A korlátokat le kell dönteni, mert a reánk bízott üzenet utat akar találni kifelé.«

Az Egyházak Világtanácsa üzenetének tolmácsolása mellett Günther Jacob püspök újra felhívta a figyelmet az egyházi napok jelmondatára: »Béküljetek meg az Istennel!« Rövid beszámolók összegezték a 6 munkacsoportban folytatott beszélgetések eredményeit. A munkacsoportok az egyház, a család és házasság, a nép és társadalom életkérdéseivel foglalkoztak. Niemöller Mártonnak, a vendégüllátó egyház- kerület elnökének szavai után felolvasták az egyházi napok üzenetét, Dibelius püspök imádsága után a hatalmas gyülekezet együtt mondta el az Úr imádsáigát és együtt énekelte el a »Jer dicsérjük Istent« kezdetű koráit.

Vajon kellőleg érvényesült-e ez az üzenet az egyházi napok lefolyásában? Niemöller Márton zárószavai nem véletlenül figyelmeztettek mindenkit arra, hogy

a megbékélésről szóló üzenetet nem lehet saját véleményünk szerint értelmezni.

Isten megbékélésére szólító szavát nem szabad elfelejteni.

Mozaikok a német egyházi napokról

Az idei frankfurti német egyházi napok valóban az Ökumene jegyében folytak le. Ezt márcsak a több mint 3000 külföldi vendég részvétele is mutatta: evangélikusok, reformátusok, ortodoxok, baptisták, metodisták, presbiteriánusok, és még több más protestáns felekezet tagjai Európából, Ázsiából, Afrikából, Ausztráliából és Amerikából. Az egyházi napokon az Egyházak Világtanácsának több vezetője is részt- vett, így dr. Visser’t Hooft főtitkár, dr. Oscar Lee az amerikai egyházak tanácsának kiküldöttje, dr. Niles ceyloni lelkész.

Az egyházi napok témája: béküljetek meg Istennel — igazi ökumenikus téma — mondotta dr. Visser’t Hooft főtitkár, mert az ökumenikus mozgalom világbékemoz- galomnak tartja magát. A megbékélésre és bűnbánatra hívó szó á közel s távolban élő felebarátot sze- retetben való szolgálatába állítja.

Éppen ezért az egyházi napok szokásos nagy offertóriumát ezidén a föld éhező népei számára ajánlották fel. »Több mint egymilliárd ember küzd az egész földkerekségen puszta létéért« — mondotta a gyűjtésre felhívó szózat.

»Isten azt kívánja tőlünk, hogy azt, amit tőle kaptunk, osszuk meg másokkal

és így enyhítsük ínségüket. Isten azt akarja, hogy a keresztyénség adja a hamisítatlan szeretet jelét ebben az áldozatban. Megismertük az éhséget s túláradó módon megismertük a segítő szeretet hatalmát. Megelégedtünk és beteltünk: Isten moct elvárja tőlünk, hogy az irgalmasság szolgálatával dicsőítsük meg az Ö nevét.« Diakonisszák százai

D. dr. Vető Lajos püspök és D. Dezséry László püspök elnökletével augusztus 24-én Budapesten Országos Esperesi Értekezlet volt, amely megtárgyalta a szeptemberi lelkészkonferenciák előkészített anyagát. Az értekezleten az espereseken kívül jelen voltak: Mekis Ádám és Bácsi Sándor püspökhelyettesek, Benczúr László és Tessényi Kornél püspöki titkárok, dr. Wiczián Dezső, dr. Nagy Gyula és dr. Ottlyk Ernő teológiai tanárok, Sztehló Gábor és Zay László ügyvivő lelkészek, Turcsányi Károly és Rédey Pál kerületi lelkészek, Cse- key Zoltán, dr. Gyimesy Károly, Fdkete István, Jurányi István, Juhász Géza, Dóka Zoltán lelkészek és Vámos József dékáni titkár.

D. dr. Vető Lajos bevezető áhítata után D. Dezséry László püspök ismertette a lelkészkonferenciák programját, majd »Az egyház mai feladata hazánkban« címmel tartotta meg azt az előadást, mely a lelkészkonferenciák egyik előadása lesz. Előadásában többek között a következőket mondotta: Isten minket úgy vezetett, hogy a szocializmus perspektívájára készüljünk fel, mint egyház. Mi ebben az országban akarunk egyház maradni. Mindig újra az a feladatunk, hogy szemügyre vegyük egyházi építkezésünk elveit és módszereit, vagyis teológiáját és egyházi gyakorlatát, azt a magunk körében megbíráljuk, és kialakítva a megfelelő belátásokat, további egyházi munkánk irányelveit kialakítsuk.

Az elmúlt tizenegy esztendőben mindent elhibáztunk, ami az egyházkormányzatban, a gyülekezeti életben, az egyházi sajtóban, a lelkészi munkában, vagyis bármilyen egyházi területen figyelmen kívül hagyta, hogy szocializmust építő országban élünk!

Egyházunk minden belső teológiai küzdelme, egyházpolitikai vitája, lelkipásztori problémája onnan ered, hogy számunkra kikerülhetetlen el- kötelezéssé lett számolni a szocializmus perspektívájával. A szocialista perspektívára való egyházi felkészülés és önrevízió feladatát akkor oldjuk meg, ha elsősorban és

ingadozás nélkül megmaradunk abban a hitben, amelyre évekkel ezelőtt jutottunk, és amelyet megvallottunk,

hogy ti. felismertük a magyarországi társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés irányát és abban alakítjuk a magunk sorsát szabadon, mint egyház, Isten igéjére hallgatva.

Az értekezlet meghallgatta és megtárgyalta a lelkészkonferenciákra elkészített többi előadás vázlatait is és megbeszélte az időszerű egyházi kérdéseket.

Az egésznapos értekezlet avval a reménységgel zárult, hogy jó előkészítése volt a lelkészkonferenciáknak;

„Óh Uram, segíts most; óh Uram, adj most jó előmenetelt(zsou us, 25.)

1