Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-02 / 36. szám

TE TUDOD

ARCKÉPEK A GALYATETŐRŐL

FOKOZATOSAN

Argay György, az erdélyi magyar evangélikus egyház püspöke

A központi bizottság galyatetői ülésének egyik fontos eseménye volt a romániai evangélikus magyar és szász egyházak képviselőinek részvétele. Ezen az ülésen kapcsolódott be aktívan a romániai protestantizmus az ökumené munkájába. Argay György püspök, a kolozsvári evangélikus gyülekezet lelkésze, a sajtónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta annak fontosságát, hogy együtt lehettek a világ egyházainak küldötteivel és kifejezte örömét afölött, hogy evvel a látogatással Magyarországon élő evangélikus testvéreinkkel is megerősödött a kapcsolatuk.

Egyházának helyzetéről a következőket mondotta: A legzavartalar.abb egyházi életet éljük. Semmi nehézségünk és akadályunk nincs. Kb. 50 ezer hivőt tartunk nyilván, összes szórványainkkal együtt. Ezekben a gyülekezetekben 37 papunk van. Négy egyházközségünkben jelenleg nincsen lelkipásztorunk. Lelkészkép- résünk azonban meg fogja oldani a mostani lelkészhiányt.

Arra a kérdésünkre, hogy hogyan vélekedik a mi Központi Alap-szervezésünkről, a következőket válaszolta:

Nálunk lényegében már megvan évek óta, a szükség teremtette meg, mert vannak egyházközségeink, amelyek a terheket nehezen viselik. Megállapítottunk bizonyos létminimumot, s ha ezt az egyházközség és a kongrua nem fedezi, akkor azt az egyházkerület pénztárából egészítjük ki. Költségvetésünk összeállításánál mindig számítunk arra, hogy kb. 10. egyházközségünk van, amelynek kiadásai egyrészét segély formájában a Közalap fedezi. Most volt egy papi konferenciánk Kolozsvárott, ahol a papok anyagi helyzetének kérdése is előkerült. A sok nehézség ellenére is bizonyságot tehetünk, hogy egyháztagjaink áldozatkészsége csodálatos. Nagyon ragaszkodnak gyülekezetükhöz és egyházukhoz. Most sokkal áldozatkészebbek az emberek, mint régen. Az egyházközségek sokkal biztosabban és szilárdabban állanak, s kiegyensúlyozottabb a költségvetésük, mint 1944-ben volt. Mi is már régen, az önkéntes alapra tértünk át. Ma mór legtöbb egyházközségünk jó, kiegyensúlyozott költség- vetéssel dolgozik.

Egyázunknak két női lelkésze van, akik rendes lelkészi szolgálatot végeznek. Az egyik Kis Bélának az özvegye, aki maga is teológiát végzett, majd felszentelésben is részesült. Csernátfaluban, egyik legerősebb és legelevenebb egyházközségünkben szolgál. Amikor megüresedett az egyházközség lelkészi állása és lelkészválasztásra került sor, akkor az egyházközség tagjai oda állottak elém és azt mondták: Püspök úr, vegye tudo- domásul, ide bárki pályázik, ha maga a püspök úr is, nem választunk meg mást. mert azt akarjuk, hogy a nagytiszteletű asszony legyen a papunk. Ilyen kész helyzet elé állítottak. Amikor megkérdeztem, hogy ez a presbitérium véleménye-e, azt válaszolták, hogy ez az egész egyházközség kívánsága és nincs senki, aki mást akarna. Teljes jogú lelkészi szolgálatot végez, helyettes lelkészként. Űrvacsorát oszt, gyűléseket tart.

Lelkészi értekezletet rendszeresen tartunk. A brassói egyházmegyében pl. havonta vannak értekezletek, ahol teológiai kérdésekkel is foglalkoznak. Tartunk kerületi lelkészértekezleteket, ahol ugyancsak főleg teológiai témákat dolgozunk fel. A lelkészkonferenciák teológiai anyaga leginkább gyakorlati tárgyú.

ökuménikus kérdésekkel eddig nagyon keveset foglalkoztunk. Nem igen voltak kapcsolataink, nem jutott el semmi hozzánk. Éppen az a lelkészeink kérése a magyarországi evangélikus egyházhoz, hogy ezt az anyagot mi is valahogy megkaphassuk és mi is tudjunk foglalkozni ezekkel a témákkal.

Hálásak vagyunk magyar evangélikus testvéreinknek azért, hogy a Lelkipásztort és az Evangélikus Életet rendszeresen kapjuk. Sok áldással és haszonnal olvassuk mind a kettőt. Egyházi sajtónk nemrég adta ki az énekeskönyvet. Istennek Végtelen kegyelme volt, hogy ki tudtuk adni. Sajtóterveink és egyéb munkálkodásunk azt a célt szolgálják, hogy híveinket minél jobban el tudjuk látni az evangéliummal. Hisszük, hogy Isten ehhez megadja áldását. — fejezte be nyilatkozatát Argay püspök.

Te tudod Uram, miért van lábam És Te tudod, miért nem járhatok S ha néha-néha felsír a vágyam., Erőt adsz nekem és én hallgatok.

Olyan kevés boldog órát adtál A piros, mámoros Élet helyett S hogy olyan sokszor vérezni hagytál,

Uram, ezt is megköszönöm Neked.

Miért zártál börtönbe, nem tudom: De lelkembe virágmagot szórtál S ha összerogytam tövises úton,

Áldó kezekkel fölém hajoltál.

Sokat elvettél tőlem és mégis Tudom: jajgatni — sírni nincs

okom —

Tipegő gyermeked vagyok én is És köntösödbe megkapaszkodom.

Cs. Szabó Pál

A Minisztertanács legutóbbi ülésén tárgyalt az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportokról, valamint az egyszerűbb termelői társulásokról. Ezek korábban a fejlett termelőszövetkezeti mozgalom mellett egy kissé háttérbe szorultak és nem ritkán mostoha kezelésben részesültek. Egyszer-másszor még úgy is gondoltunk rájuk, mint amit egyesek búvóhelyül használhatnak fel, hogy elkerüljék a fejlett termelő- szövétkezti gazdálkodási formát. A Minisztertanács mostani határozata szerint elő kell segíteni az egyszerű termelői társulások még szélesebb körű elterjedését, alkalmi társulások, termelői szakcsoportok létrejöttét, egy-egy termelési, illetve munkafolyamat közös megszervezésére, elvégzésére. A határozat értelmében az egyszerű termelői társulások tagjainak a közösen végzett munkák eredményeire nézve kedvezményeket kell biztosítani.

Ma már nem vitás, hogy a mező- gazdaság fejlődését csak a termelőPOSTALÁDA

A HÁZASSÁGRÓL

Szerkesztőségünk levelet kapott egy 18 éves olvasónktól. Többek között ezeket írja: »Menyasszony vagyok és vőlegényem katolikus. Magam kepteien vagyok eldönteni, mennyire lesz káros ez jövendő házaséle- tunkre. Nagyon megértjük és nagyon szeretjük egymást, amit. világosan tudom, csak Isten adhat. De vallásom és hitem az életet jelenti nekem s ha ez akadály egy szép, tartalmas házasélethez, rossz házasságban nem tudnék élni. Lehet-e ez így Isten tetszése és áldása? Lehet-e, hogy egyik házasfél se szenvedjen lelki kárt, annak ellenére, hogy vőlegényem is mely lelki életet él? Nem lenne-e kárára, ha házasságát evangélikus templomban áldatná meg? Nagyon nehéz válaszúinál állok és nem ismerem teljesen az akadályokat, melyek talán többé-kevésbé veszedelmesek.«

Ebben a levélben sokaknak sok kérdése húzódik meg és ezért helyesnek találtuk, hogy lapunk hasábjain válaszoljunk rá.

m

P. I. levelének legfontosabb mondata, amelyben Isten ajándékaként vallja őszinte szerelmüket. A házasság alapja a nagy megértés és a nagy szerelem. Ez nem érvekre támaszkodik és nincs szüksége bizonyítékokra. A szívben kell érezni és szinte mindennél nagyobbnak tudni, annyira, hogy képes lesz minden akadályt és nehézséget legyőzni. Kétségtelen, hogy meg kell vizsgálni, valóban nagy és őszinte-e egymás iránt ez a szeretetük s nem utolsósorban ennek a vizsgának próbaköve éppen az lehet, hogy le tudják-e győzni az előttük álló akadályokat.

Igen jól látja levélírónk, hogy ilyen mély és győzelmes érzést Isten ad a szívekbe. Fontos ezt feliismerni, mert Isten így és csakis így ad útmutatást. Rajongók szokása »igei« útmutatást keresni, hogy kit vegyenek el, vagy kihez menjenek. Az Isten áldásával erősített őszinte és igaz szerelem az ö egyetlen útmutatása ebben a tekintetben. Magára a szeretetre nézve bőven van tanítása a Bibliának. Így tudnunk kell róla azt, hogy benne talál egyik ember a másikra, általa lesznek ketten eggyé, úgy, hogy segítik és kiegészítik egymást, ha kell, önmegtagadással és áldozatokkal. Az igazi szerelemnek belső bizonysága van, nem másoknak, hanem saját- magúknak kell meggyőződniök arról, hogy érzésük őszinte, tiszta és igaz.

A levél másik fontos mondatában arról érdeklődik, lehet-e lelkileg kártalan a házasság a különféle felekezetű két fél mély vallásossága ellenére. Ügy látjuk, hogy ezt a két dolgot nem ellentétbe, hanem párhuzamba kell állítani.

Kétségtelen, hogy a vegyesházasságok »többé-kevésbé veszedelmes« akadályokat rejtenek magukban. Az

is igaz, hogy egy-hitű fiatalok házassága ebben a tekintetben még akkor is simább, ha egyébként más nehézségek nem lennének. Sajnos azonban ezeket a szükségképpeni problémákat — amelyeket azonban az igazi szeretet le tud győzni — még tetézi a legtöbb esetben a felekezeti türelmetlenség és erőszakosság. Igen nagy kár, hogy a másik felekezet számos tilalommal, igénnyel, ígérettel és fenyegetéssel mesterséges akadályokat is gördít ígéretesen induló házasságok elé. Ez nemcsak a lelkiismereti szabadság szűkítése, de még fokozza is a problémákat, ahelyett, hogy megoldáshoz segítené.

Merre keressük hát a megoldást? Véleményünk szerint — amennyiben a házassághoz szükséges őszinte szeretet megvan — éppen az elmélyült, őszinte és igaz hitélet segít a megoldáshoz. Ha mindkét fél a vallásban az Isten előtti megállást keresi, a Krisztusban kapott kegyelmet fogadja, az istenes életet gyakorolja, akkor a másikat nem gátolni, hanem segíteni igyekszik. Még akkor is, ha annak vallásos szokásai vagy tételei felett egyébként indokolt kritikája is van. A Pál apostoli lelkületre van szükség, aki azt mondta: Akár szívből, akár színből, csakhogy az evangélium hirdettetik. Ha a vegyes vallásé házasfelek Istenhez akarnak közelebb kerülni, az Ö igéjében elmélyedni, az Ö parancsolatai szerint élni, akkor még esetleges vitáik is segítőek és termékenyek lehetnek. Ha mindketten az igazság után vágyódnak, Isten igazsága után, akkor alázatosan haladni is fognak feléje, míg ha a maguk igazságát akarják a másikra ráerőszakolni, mindketten távolodni fognak az igazságtól. Különben is, micsoda igazság az, amely

meggyőzni ném képéé, csak erőszakoskodni?

a Van azonban a levélnek egy mondata, amelyben P. I. nem kér ugyan tanácsot, mégis jó megállni mellette egy pillanatra és ez az, amelyben írja, hogy 18 éves. A fiatal korban kötött házasságoknak a későiekkel szemben sok előnyük és áldásuk van. Rendszerint őszintébbek, igazabbak és teherbíróbbak. Talán azért, mert nem színteleníti el cinizmus, közömbösség, a túl sokat ta- pasztaltság fásultsága. Hiányzik belőlük a latolgatás, számítgatás és a ravaszság. Egyszóval: őszintébbek és szívből jövőbbek. De éppen a spontaneitás, a természetesség int meggondolásra és óvatosságra.

Utánozhatatlan nagy lehetőségei is vannak a fiatalkori szerelemnek: van idő és van mód a vizsgára. A belső vagy külső kényszer nélkül létrejött szerelem mélynek és igaznak bizonyulhat a problémákkal viasko- dásban, az élet küzdelmeiben. A házasfeleknek csiszolódniok kell egymáshoz, és a fiatalkori szerelemben ez a csiszolódás megkezdődhet és nagyot haladhat még a házasságkötés előtt. Ha a szerelem őszintének és teherbírónak mutatkozik ebben a vizsga-időszakban, akkor az lesz később is.

Nem tudjuk, P. I. vőlegénye hány esztendős, lehet, hogy az ő kora sürgeti már a házasságkötést. De azt tanácsoljuk, hogy ne sajnálja ezt a vizsga-időszakot. Ne felejtsük: nemcsak a vizsgázásnak ideje ez, hanem a csiszolódásnak, közeledésnek az ideje is. P. I. mostani nagy kérdésében is van még idő. A jegyesség időszakában módjuk van arra, hogy együttesen gyakorolják mély vallásosságukat és hitüket. Van idejük arra is, hogy a szeretetben megkeressék és megtalálják azokat az utakat és módokat, amelyeken lelki károsodás nélkül megtalálhatják majd a boldogságot és a megértést.

Mindez természetesen kevés, mert csak kiindulópont. P. I.-nek és vőlegényének erre kell ráépítenie a hitnek szép harcát, amelyet ha szeretetben. Isten igéjéhez ragaszkodásban és Őrá figyelve küzdenek meg, biztosan elérik a hervadhatatlan koronát.

szövetkezeti gazdálkodás biztosíthatja, az a fejlett forma, amelynek eredményességét már nem egy jól megszervezett és jó tagságú tsz bizonyítja. Ezekben érvényesülnek legjobban a fejlett mezőgazdasági módszerek, a közös munka, a gépesítés előnyei, a nagy táblák könnyebb megmunkálhatósága, a gazdaságos munkaszervezés.

A közös munkához és közös eredményekhez azonban közösségi lelkűiét is kell. Nem könnyű dolog másra tekintettel lenni, erőt és tempót mással összehangolni, más bölcsességére hallgatni, tanácsát és főleg utasítását megfogadni. Nem könnyű ez azoknak a parasztoknak, akik eddig a maguk urai voltak és talán egyéni gazdaságukban igen jelentős eredményeket értek el, de nem könnyű azoknak sem, akik korábban cselédsorban vergődtek és őseikkel együtt évszázadokon át vágyódtak az önállóságra. Nem könnyű ez a. gyakorlatban még akkor sem, ha valaki talán már elméletben felismerte és tudja, hogy ez a helyesebb, eredményesebb, jövedelmezőbb — és nem utolsósorban a keresztyén közösségnek is megfelelőbb.

Ebben a tekintetben parasztságunknak évszázados előítéleteket, beidegződéseket, gondokat és szokásokat kell legyőznie, hogy biztos léptekkel haladhasson a jövő útján. Ezer év bűne a vétkes abban, hogy ha emberek nem tudják megtalálni a másik segítő kezet, ha nem tudnak beilleszkedni a közösség áldozatos és áldásos szellemébe. Mindez azonban nem csüggesztő és nem. reménytelen, csak arra int, hogy a fokozatos előrehaladás biztatóbb és eredményesebb, mint az ugrásszerű. Fokozatosan tudunk megszabadulni a nehézségektől és gátaktól és fokozatosan tudunk előbbre jutni egymás megértésében. segítésében, az együttmun- kálkodásban.

Ez a fokozatosság a rendkívüli jelentősége az egyszerűbb termelői tár. sulásoknak. Ezekben a konkrét munkára szövetkezésekben az emberek megismerkednek a közös munka előnyeivel és kitanulják annak minden csínját-bínját. Eközben nevelődnek és maguk is közösségi emberekké válnak.

Örömmel üdvözöljük ezért a Minisztertanács határozatát. Azt várjuk tőle. hogy megkönnyítse parasztságunk életét, jobb jövő felé haladását. Azt látjuk benne, hogy államunk nemcsak a legfejlettebb termelői módszerrel dolgozókat, hanem az egyénileg és alacsonyabb fokú társulásokban dolgozókat is megbecsüli és támogatja. Reméljük, hogy evangélikus földműves népünk is felismeri ezeknek a termelői társulásoknak a jelentőségét, meglátja bennük azt az ígéretet, hogy általuk könnyebbedik a munkájuk, eredményesebb lesz és erősödnek a közösségben.

Kórusművek

A Budai Egyházmegye kórusmű pályázatának díjnyertes müvei

Kapi Králik Jenő: A 98.

zsoltár S.—

Endre Béla: Ne hagyj elesnem 3.50

Gárdonyi Zoltán: Énekeljetek az Űrnak 2.50

Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály. Budapest, Vili., Puskin u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278

CSAK ELŐRE...

Régóta kerestem őt. Mindig vártam és most ezen a nyáron találkoztam vele. És mert élőlény, mégpedig ember, ezért nevezzük el. A neve legyen Kiss János. Ilyen nevű ember a mi gyülekeztünkben is több van s így legalább senki sem fog megharagudni, hogy az ő neve az újságba kerül.

Kiss János háromholdas parasztember. Húsz évig napszámos volt egy borkereskedőnél. Napszámba kellett járnia, mert a kis föld nem hozott túl sokat. Szegények voltak mindketten, amikor Margit nénivel összekerültek s bizony kellett a pénz, míg valahogy be tudtak rendezkedni. Házaséletüket Isten gyermekkel nem áldotta meg, így ketten mm-ad- tak. Mégis kettőjük számára is nehéz volt az élet. Hosszú életük nehéz munkájának az eredménye ez a kis ház, amelyben laknak. Kis fecskefészek egy öregedő fecskepárnak.

A kis háznak nincs semmi jellegzetessége. Olyan, mint a többi faluszéli ház. Azért én mégis találtam valami újat, amit régen nem láttam ezekben a faluvégi, kisablakos házakban. Az előszobának kinevezett kiskonyha sublótján (ahogyan mifelénk a mindenes kisszekrényt hívják) ott áll a nagy világvevő rádió.

— Mikor került ez ide? — kérdem kissé furcsa hangon.

— Két éve karácsonyra vettem, ajándékba az asszonynak — válaszolja Jani bácsi. — Az asszonynak is szórakoznia kell, ha én nem vagyok itthon. Mert azt nem szeretem, ha seomszédol, mert annak nincs jó vége. Inkább vettem neki ezt a rádiót, aztán hallgassa rajta a szép zenét.

— És maga nem szokta hallgatni? — kérdem tovább.

— Dehogynem. Mielőtt reggelenként elindulok itthonról a szőlőbe, mindig meghallgatom az időjárásjelentést. Aztán a zenét is nagyon szeretem. Azt is szoktam hallgatni vacsora közben.

Beszél a múltról, a katonaéveiről, a szomszédokról, Ízesen hömpölyögnek ajkáról a szavak. Közben töltögeti a poharakat.

— Tavaly jó termés volt. Igyunk annak az egészségére, aki megkapálta a szőlőtőkét — mondja önmagára gondolva.

S míg ö szélesre tárt, vörössé izzott arccal iszogat, addig Margit néni ül a padkán és nézi az ő csontos, mellettg megvénült Jánosát.

így éldegélt ez a két ember egymás mellett hosszú évtizedeken keresztül. Dolgoztak látástól vakulásig. Eredménye? Fejük felett a kis ház, a kamrában a sötét hordókban gyöngyöző bor és az istállóban a jászolnál jóízűt rágcsáló Kedves, a kedves ló, ami már szinte családtagnak számít Kisséknél. Nem volt sok változatosság ebben az életben. Járogattak templomba, de nem feltűnően. Imádkoztak, de nem voltak elöimádkozók. Énekeltek, de hangjuk elveszett a többi hang között.

így éltek a múlt év őszéig. Eddig is volt csapás és bőség az életükben. Volt nyomor és munka. Minden, ami egy hosszú munkás életet végigkísér.

Már nem emlékszem a pontos dátumra — úgy késő ősszel lehetett —, hogy Jani bácsi azzal fogadott egyik reggelen, hogy beteg a felesége. Súlyos volt a baj. Heteken keresztül nyomta az ágyat és orvosságból élt. Kerek arca fogyott, a napsütötte arc szobaszínűvé vált. Nagy fájdalmai voltak, rettenetesen szenvedett. Az orvos mindennapi vendég volt a háznál. A kamra hordóiban tárolt tőke fogyni kezdett. Aztán úgy januárban felvitték Pestre

és megoperálták. Elfogyott a vacsora utáni bor.

— Bajnak baj, hogy beteg az asszony, de majd csak elvégzem a munkát magam is — mondta kissé lesoványodva Jani bácsi. — Csak az asszony meggyógyuljon. Majd terem a szőlő az idén is és fogunk mi még ősszel inni.

Megjött a tavaszi munka ideje cs Jani bácsi egyedül járt ki a határba a Kedves által húzott kocsiján. Hideget evett, mert az, akinek ebédet kellett volna kivinni, ágyban feküdt odahaza.

Az erős emberi természet legyőzte a betegséget. Margit néni lábadozó beteg lett és átvette Jani bácsitól a háztartás vezetését.

— Hála Istennek — mondotta ekkor már Jani bácsi —, jól van az asszony. Tegnap már a piacra is elment — újságolta a számára sokat mondó hírt. — Sőt átment a szomszédba is egy kicsit beszélgetni. Most nem haragudtam érte, mert akinek van már kedve beszélgetni, az már meggyógyult.

De a kis családba visszatért erő nem tudott növekedni.

— Beteg a Kedves — panaszolta pár nap múlva Jani bácsi. — Pedig még a szántás hátra van. Pár nap alatt majd meggyógyul a lovam és akkor még elvégezhetem a tavaszi szántást.

Kedves, a kedves kis ló másnapra megdöglött. Otthagyta a megmunkálatlan földet, a legnagyobb munkaidőben a gazdáját. Kiss János a sok mindent megélt ember és Margit néni, a gyógyulófélben levő asszony megsiratták kis lovukat.

—■ Sajnálom szegényt e— mondja Kiss bácsi, mintha emberről beszélne. — A rokonok már ajánlkoztak, hogy felszántják a földemet úgy, hogy nem lesz fennakadás a munkában. Őszre pedig veszünk másik lovat. Egy olyan középkorút, amit az asszony is elhajthat.

S most sem zúgolódott. Nem is panaszkodott. A fájdalom ott ült az arcán, de ajka néma maradt. És pár héttel ezelőtt jött a harmadik kereszt Kissék vállára. Jani bácsi őszi termését egy kedd este elverte a jég.

— Egy zöld levél sem maradt a tőkén, pedig szépen mutatott — mondja. — Az idei télen már nem fogunk inni. Az a jó, hogy a falu túlsó részén levő rozsvetésem megmaradt. Kenyerünk már lesz. A hozzávalót is majd megadja az Isten. •

Ennyi csapást hallani is sok, hát még átélni! Meg is kérdeztem Jani bácsit:

— Mondja Jani bácsi, nem zúgolódott Isten ellen, hogy fél év alatt ennyi mindennel sújtotta magukat? Hiszen ennyi csapás három család részére is éppen elég lett volna.

— Hát miért hiszek én Istenben?! — mondja, szinte megbotránkozva kérdésemen. — Talán azért zúgolódjam, mert elvette azt, amit úgyis Ő adott?! Eddig is megadta mindazt, amire szükségünk volt, ezért méltatlankodtam volna?

— Bizony sok volt a baj ezen a télen, de Jani sohasem szólt egy rossz szót sem — szólt közbe Margit néni. — Sok éjjel nem aludt betegségem alatt és azóta is, de reggel mindig ezzel kezdte a napot: Semmiből házat építettünk két karunk erejéből, most is dolgozunk tovább és a munkánknak Isten meg is adja a gyümölcsét. Engem is mindig ő erősített, amikor sírtam.

Több kérdést már nem tettem fel. Igen, S volt az, akit kerestem vasárnapról vasárnapra a templom padsoraiban. Karner Ágoston