Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-08-19 / 34. szám

Reméljük, hogy az Egyházak Vllágfanácsa mindinkább a keresztyének világtanácsa lesz mondotta Ting püspök a budapesti lelkészeknek tartott előadásában Augusztus 11-én, szombaton délelőtt 11 érakor Kuang-su Ting kínai anglikán püspök a református konvent könyvtártermében előadást tartott a budapesti evangélikus és református lelkészeknek. A gyűlést D. dr. Vető Lajos püspök, az Ökuménikus Tanács alelnöke nyitotta meg és üdvözölte Ting püspököt. A gyűlésen megjelent D, Bereczky Albert református püs­pök, Széchcy János methodista szuperintendens, dr. Haraszti Sándor bap­tista teológiai tanár, a központi egyházi hivatalok vezetői, a budapesti és Pest környéki lelkészek. Ting püspök bevezetőben hálásan emlékezett meg a magyar keresztyé­nek megtapasztalt szeretetéről. Be­széde első részében a kínai keresz­tyének magatartásáról szólt Kína felszabadításával kapcsolatban, ki­mondotta, hogy Kína a múltban nagyon elmaradott ország volt. An­nak ellenére, hogy Kína mezőgazda- sági ország, a felszabadulás előtt külföldről kellett rizst behozni. A népi kormány Ólyan sokat tett a kí­nai nép érdekében, hogy ma már senkinek sem kell éhhalált halnia. Indiába, Pakisztánba és Burmába exportálnak rizst és a nagy pakisz­táni árvíz után 60 ezer tonna rizst ajándékoztak Pakisztánnak. Az élet- színvonallal együtt emelkedik a kí­nai név erkölcsi színvonala is. »A IggkorruPtabb kormányzatot, amely .Kínában valaha is létezett, egv na­gyon tisztakezű kormányzat váltotta fel« — mondotta. Ting Püspök ezután Isten megbo­csátó szeretettnek megtapasztalását 'hangsúlyozta azokkal a misszioná­riusokkal szemben, akik arról akar­ták meggyőzni őket, hogy az új kor­mányzat Isten büntetése. »Isten sze­reti Kínát, Isten meghallgatta Kína pépének, könyörgését. Ezt mi nem tekinthetjük, mint Isten büntetését, hanem mint Isten kegyes cselekede­tét.« A továbbiakban a kínai egyház múltjáról szólott a püspök. *A kínai egyház múltja a külföldi idegen vallás útja volt. Noha a keresztyénséget több mint száz éve hirdetik Kínában, a keresztyénség a kínai nép szemében mégis idegen vallás maradt. Ha egy kínai régen felvette a kereeztséget, kevésbé lett kínai.« A kínai egyház­ban az angol volt a hivatalos nyelv. »A? Úristen azt akarja, hogy a kí­nai egyház éppen annyira kínai le­gyen, mint az angol egyház angol.« A misszionáriusok munkájával kap­csolatban elmondotta: lehet, hogy sok misszionárius a szeretet indu­latától vezetve jött Kínába, és ezek nagyon szép munkát js végeztek. De epnek ellenére az imperialista és gyarmatosító erők felhasználták a misszionárius mozgalmat. Nem köny- qyen mondom ki ezt a komoly vá­dat — mondotta —, majd példakép­pen utalt arra, hogy néhány évvel ezelőtt kémkedésért elítéltek, majd szabadon bocsátottak néhány ame­rikai misszionáriust, akik szabadu­lásuk után Hongkongban újságírók előtt kijelentették. hogy tényleg részt vettek kémkedési tevékeny­ségben. A kínai egyház új útjáról szólva Ting püspök a »három ön« mozgalmat ismertette: »Három te­kintetben kell a mi egyházunknak kínaivá, önállóvá lennie. Az első az adminisztráció, az cgyházkormánv- zpt, a mpsodik az anyagi erőforrá­sok, az önfenntartás, a harmadik az igehirdetés, az evangélizáció. Ez a mozgalom azt célozza, hogy meggyö- keresedjék a keresztyén egyház Kína talaján. Azt kívánja, hogy az egy­ház igazán egyház legyen. Hisszük, hogy ez az Isten útja a kínai egyház számára.« A továbbiakban Ting püspök a kínai keresztyéneket foglalkoztató teológiai kérdésekről szólott. A krisztolágiával kapcsolat­ban elmondotta; korábban a keresz- tvénséget háromféle módszerként hirdették Kínában. Az első szerint a keresztyénség egy a mennyországba szóló jegy, Á második szerint olyan módszer, amellyel az életben sikere­ket lehet elérni, lelki nyugalomra szert tenni, barátokat szerezni, stb- »Az ilyenfajta keresztyénség ma na­gyon népszerű az Egyesült Államok­ban. Erről §zói ottan a ma legke­lendőbb könyv. Az írója többek kö­zött kifejti, hogy az egyháztagok hosszabb ideig élnek, mint a nem egyháztagok, ha tehát valaki hosz- szú ideig akar élni, mielőbb csatla­kozzék valamelyik egyházhoz.« »A harmadik mód a keresztyén- ségnek az a szemlélete, hogy az Kína megmentésére való- E szerint a szemlélet szerint a keresztyénség fegyver, amellyel eredményesen le­het küzdeni más ideológiákkal szem­ben-« >>Ml tudjuk azt, hogy az evan­gélium nem egy módszer, amellyel magunk valósítjuk meg a magunk céljait, hanem Isten ítélete a mi cél­jaink felett és bizonyos események­nek a foglalata- Az evangélium arról tudósít bennünket, hogy Isten az em­ber iránti szeretetében mit tett, tesz és fog tenni a mi iidvözítésünkért, lelkünk megmentéséért.« »A másik dolog, amire Isten meg­tanított bennünket az elmúlt évek alatt, hogy az egyháznak az az ereje, ha valóban egyház.” Elmondott»: a múltban örültek a mankóknak, amelyek hamis bizton­ságérzetet adtak és nem engedték, hogy az evangélium igazi erejét meg­láthassák. »De valójában egyházun­kat homokra építettük. Amennyire biztonságban éreztük, magunkat, annyira elidegenedtünk Istentől és önnön népünktől.« »Az egyháznak most a legnagyobb szüksége van ar­ra, hogy meghallja Isten hangját: kelj fel ég járj. Az egyháznak azon­ban nincs meg ehhez az igazi ereje, ha túl van terhelve világi hatalom» mai. Amilyen mértékben elhagyja a kínai egyház a mankókat, olyan mértékben válik szabadabbá és meg­tanulja, hogy Krisztus kegyelme elégséges nekünk. Tudom, hogy e tekintetben a magyar és a kínai egyház tapasztalatai nagyon hason­lóak.« A harmadik leckeként, amit Isten­től kaptak, Ting püspök a testvéri szeretetet említette. A Szentlélek jnunkájaként ma a Kínában való mintegy száz keresztyén hitfelekezet között szoros együttműködés van, noha korábban csak gyenge kapcso­lataik voltak. A negyedik lecke saját népünk szeretete. »Mi, kínai keresztyének megtanultuk, hogy bűnt követtünk el, amikor saját né­pünket mintegy ellenségként kezel­tük. Ha nem szeretjük eléggé né­pünket, hogyan akarjuk őket megté­ríteni? Es ha nem akarjuk őket megtéríteni, hogyan evangélizáihat- nánk?« »Tudjuk, hogyha mi jó ke­resztyének vagyunk, ez nem jelenti azt, hogy rossz kínaiak vagyunk■ Azt hiszem, csak azáltal lehetünk jó ke­resztyének Kínában, ha jó kínaiak vagyunk.« Ting püspök ezután méltatta a kínai kormány eredményeit ér kifej­tette, hogy az istenhit kérdésében vitában állnak. »Nem mindenben értünk egyet velük, de megváltjuk, hogy ez az alapvető út, amelyen ve­zetnek bennünket, nagyon hasznos és értékes.« Megemlítette, hogy a kínai keresztyének száma növek­szik, a teológiákon háromszáz diák tanul. A továbbiakban a tajvani és koreai kérdéssel foglalkozott és ki­fejezte Kína béke vágy át és tárgyaló­készségét. Befejezésül Ting püspök a .kínai egyházaknak a keresztyének világtanácsa lesz és a kínai keresztyének számára köny- nyüvé válik, hogy hozzá csatlakoz­zanak.« Ting püspök végül kiemelte; ma­gyarországi meghívása nagyon fon­tos cselekedet a kínai keresztyének és a Világtanács megbékélése érde­kében. »Tudom, hogy mennyire sze­retitek Kínát. Könyörögjünk azért, hogy titeket is, bennünket is áldjon meg az Isten, hogy együttes bizony­ságtételünk Krisztusról erősebb le­gyen« — fejezte be előadását Ting püspök. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadás után Tjng püspök a részt­vevő lelkészek kérdéseire válaszolt. GYÜLEKEZET! HÍREK A DEÁK TÉRI templomban augusztus 30-án. az alkotmány ün­nepén délelőtt IX órakor istentisz­telet lesz. A VASI EGYHÁZMEGYE augusztus 8-án lelkészt munkakö­zösségi gyűlést tartott Szombathe­lyen. Előadással szolgált Sokoray Miklós és Tekus Ottó, úrvacsorát osztott Tóth János. Az Egyházak Vi­lágtanácsa Központi Bizottságának galyatetői üléséről beszámolt Fülöp Dezső esperes. CSALÁDI HÍREK Id. Krasznai Dániel, a pesterzsébeti egyházközség felügyelője augusztus 11-én, életének 67. évében rövid szenvedés után elhunyt. Augusztus 15-ér> temették a gyülekezet nagy részvételével. — Kordás Antal, az .angyalföldi gyülekezet több mint 10 éven át hűséges egyházfia augusztus 9-én 31 éves korában elhunyt. Teme­tése augusztus 14-én volt az óbudai temetőben. A szertartást Rimár Jenő másodlelkész végezte, a presbitérium és a gyülekezet nevében dr. .Jármay Zsigmond felügyelő búcsúztatta. — Az igaznak emlékezete áldott! Solti János f Egy híján ötven esztendő az egy­ház szolgálatában. Ha csak ennyit mondunk is róla, akkor is elismer­tük már azt a hűséget, mellyel a kis­kőrösi gyülekezet kántora és ny. igazgató-tanítója szolgált. Soltvad- kerti születésű, egyszerű Iparos csa­lád gyermeke. A kiskunhalasi gim­názium és bajai állami tanítóképző elvégzése után kerül első és egyben Utolsó helyére, Kiskőrösre, 1907. szeptember 1-től tanító, az első vi­lágháború zivatarából, fogságból ha­zatérve a bizalom az igazgató szék­be emeli őt, 1931-ben a gyülekezet egyik kántori állására is meghívják. Munkabírása kitűnő, szolgálatának minden ágában pontosan, lelkiisme­retesen jár el. Tantestülete a felsőbb hatóságok elismerését nyeri el, öt személyében a körzeti iskolafel­ügyelői tiszttel tüntetik ki. Mint kán­tor js, a lelkiismeretesség és pontos­ság embere. Nem művész, de hűsé­ges, törekvő és szorgalmas munkás. Szobájában gyakran zengett kis har- móniuma, mert minden napi szol­gálatára készült, gyakorolt. Mikor már ő is tudta, hogy közeledik éle­te vége, a legfájóbb, legnehezebb búcsúja az orgonától való búcsúzás volt. Halála előtt három héttel még orgonáit gyülekezeti istentiszteleten. Azután csendesen hazament. Arcán semmi som látszott a búcsú fájdal­mából, csak szíve érezte'. 25 év kán­tori szolgálatában összenőtt orgoná­jával, nehéz volt az elválás. Egyházáért, gyülekezetéért min­denre kész volt. Nyugdíjas éveinek éltető napsugara volt a nagy gyüle- ' kezet' kántori szolgálatának sokszí­nűsége. Az egyház vezetésében mint presbiter és jegyző vett részt, sőt mint egyházmegyei főjegyző a kör­nyező gyülekezetek megmozdulásai­ban is részt vett. A betegség hirtelen támadt és ha­mar végzett vele. Csodálatos türe­lemmel viselte a fájdalmakat és megfcékélten fogadta a halált. Isten naprói napra készítette öt az útra, míg végre egy csendes vasárnap es­tén örökre lehunyta szemét. — Utolsó kívánsága szerint kedves or­gonájának hangja elkísérte utolsó útjára is, A temetési szertartást, dr. Murányi György és Ponicsán Imre helyi lelkész, és Sikter András es­peres végezte. Hatalmas gyászoló gyülekezet kísérte utolsó útjára a kiskőrösi temetőbe július 31-én a régi kántori nemzedék elköltöző tag­ját, az egyház hűséges szolgáját. Tóth-Szöllős Mihály KORÁLKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekes­könyv Új Részének dallamai. Ära: 65.— Ft. Készülj az ige hallgatására ! 1956. augusztus 19. — Szentháromság után 12. vasárnap. 2, Kor 3, i—9 — Mk 7, 31—37. Liturgikus szín: zöld. Ennek az igének kulcsa a 37. versben van. A sokaság álmélkodó, di­csőítő szavából értjük meg, mj történt ott a Galileai-tenger közelében és mit jelent Jézus csodatétele a mi számunkra. m Mindent jól cselekedett! Ez többet jelent, mint az, hogy jótettet vitt végbe a süketnéma meggyógyításával. A sokasággal együtt fel kell is­mernünk, hogy Jézus az a Megváltó, akit Isten küldött szabadításunkra. Mert azt cselekedte jól, amit felőle a próféták megmondottak, (vö. Ézsiás 3b', 5—6!) Nem csupán orvosi beavatkozás volt Jézus gyógyítása, hanem annál több: a Messiás hatalmas cselekedete. A sokasággal együtt nemcsak ezt az egy esetet kell látnunk, hanem mindazoknak seregét, akikkel Jézus ha­sonlóképpen »mindent jól cselekedett«, azokat a süketeket és némákat, akiknek sorába mi magunk is beletartozunk, akiknek mind szükségük van Jézus szabadító cselekedetére. S A süketeket hallókká teszi! A süketség nem csupán azért nagy nyo­morúság, mert a süket ember nem hallhatja az emberek beszédét, ha­nem még inkább azért, mert nem hallhatja Isten igéjét. Pedig a hit az ige hallásából van és aki nem hisz, az elkórhozik! Isten igéje szerint az egyik legnagyobb nyomorúság a süketség. Mikor pedig Jézus meggyógyítja a süketet, akkor elsősorban Isten igéjének meghallására gyógyítja meg őt; A történet túlutal ennek az egy embernek gyógyulásán mindazokra, akik Jézus kegyelméből meghallhatták Isten igéjét, az evangéliumot, azt, hogy Jézus »mindent jól cselekedett«, hogy ö az a Szabadító, akit Isten kül­dött üdvösségünkre. B A némákat beszélőkké teszi! A »megkötözött nyelv« sem csak azért nyomorúság, mert nem tudunk beszélni az emberekkel, hanem még inkább azért, mert a néma nem tud imádkozni és nem tudja Istent di­csőíteni. Mert szólni kell Isten nagyságos dolgait, nem lehet hallgatni azok felől. Amikor Jézus ezt az embert meggyógyította némaságából, akkor elsősorban arra gyógyította meg, hogy tudjon imádkozni, tudja Istent ma­gasztalni. És itt is többet.kell iátnunkv mint ezt- az egy embert. Látnunk • kell először az egész sokaságot, amely dicsőíti Istent Jézusért és azután a* egyház nagy seregét, amely örökké magasztalja azt a Jézust, aki »min­dent jól cselekedett«, aki az egyetlen igaz Messiás, aki egyedül képes megszabadítani minket üdvösségre. _________________________ Muntag Andor Kö zös imádságunk SZENTHÁROMSÁG UTÁN 12. VASÁRNAP 2 Kor 3, 4—9. Mindenható Isten, aki evangélistáid mennyei tanításával neveled szent egyházadat, add nekünk kegyelmedet, hogy a tévtanítások bármiféle szele el ne sodorjon minket mint gyermekeket, hanem szilárdan álljunk ; szent evangéliumod igazságában, Jézus Krisztus, a Te Fiad, a mi Urunk í által. Ámen. Book of Common Prayers 1549. Mk 7, 31—37. Űr Jézus Krisztus! Hálát adunk Néked, hogy Jézus vagy: Üdvözítő és Megtartó. Kegyelmesen megtartottál minket mindeddig és még most is napról napra magtartasz. Te megváltod népedet minden bűnéből, ^incsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott az embereknek más név, amely által üdvözölhetnénk. Minden próféta tanúskodik róla, hegy a Te neved­ben bűnbocsánata van mindazoknak, akik hisznek benned. Ezért hozzád fordulunk mi is, nálad keresünk üdvösséget és általad kegyelmet és bűn- bocsánatot minden bűnünkre. Űr Jézus Krisztus, könyörülj rajtunk. Mu­tasd meg rajtunk is, hogy üdvözítő és megtartó vagy. Gyógyíts meg min­ket, hogy meggyógyuljunk. Segíts meg minket, hogy megtartassunk. Hű­séges Üdvözítőnk! Ma újra kezedbe ajánljuk magunkat, testünket, lelkün­ket és mindenünket. Légy a mi egyetlen vigasztalásunk és oltalmunk. Légy ! egyetlen menedékünk. Taníts meg minket arra, hogy mindenkor tetszésed | szerint cselekedjünk. A Te jó Lelked vezessen minket egyenes úton, míg bejuthatunk örök országodba. Ámen. Szász rendtartás 1676. Könyörgés az egyházért. Mindenható Isten, mennyei Atyánk! Hálát adunk Néked és magasz­taljuk szent nevedet, hogy egyházat alapítottál a földön és élő tagokul hív­tál el minket benne. Add hát nekünk is Szentlelkedet, hogy elhivatásunk- hoz méltóan járjunk. Adj az egész keresztyéngégnek felülről való erőt, hogy új élet járja át egyházadat. Te megtérítheted az emberek szívét, felébresztheted a gyülekezeteket és megelevenítheted az egyházakat. Nagy a Te keresztyénséged nyomorúsága. Segíts meg minket, hűséges Megvál­tónk. A mi erőnk gyenge. Ne hagyj minket elcsüggednünk. Erősítsd hi­tünket. Megígérted, hogy egyházadon a pokol kapui sem vehetnek diadalt. Ebben bízunk mi teljes bizodalommal és szeretjük egyházadat egész szív­vel. Ezért imádkozunk érte kitartóan és jó reménységgel vagyunk felőle. Add, hogy meg ne lankadjunk a harcban. Add meg nekünk, Ür Jézus Krisztus, egyházad Főpapja, mindazt, amit a Te nevedben kérünk. Ma­gasztalunk és várjuk üdvösségedet.. Ámen. íjtöcker Adolf (1835—1909) _________________________ Közli: Prőhie Károly Bi bliaolvasó HETI IGE: A megrepedezett nádat nem törj el és a pislogó gyerty*- belet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. — Mt 12, 20. Augusztus 19, Vasárnap — Mt 12, 9—31. Nagyszerű pillanat, nagyszerű esemény. Jézus Krisztus úgy mutatja meg magát, mint aki ura a törvénynek, mint aki nagyobb minden emberi megkötöttségnél és ugyanakkor nagyobb szeretet van benne, mint bárki másban. Összefoglalva: úgy mutatja meg magát, mint az ember Megváltója. Augusztus 20. Hétfő — Ézs 42, 1—8, Ez az ige egyike azoknak az ószövetségi íráshelyeknek, amelyek a Meg­váltóról beszélnek Jézus Krisztus születése előtt. Arról a Megváltóról tesz bizonyságot, akiben mi és az előttünk járt keresztyének felismerték az Isten Fiát. Augusztus 21. Kedd — 2 Kir 20, 1—7. Ezékiás csodálatos gyógyulása azt mondja el nekünk, hogy az Isten nem akarja az ember halálát még akkor sem, ha százszorosán bűnös, hanem időt 1 és alkalmat ad az igaz életre és a Hozzá való téréshez. Augusztus 22. Szerda — Jak 5, 13—18. Az imádság Isten dicsőítése és magasztalása s kapocs köztünk és a mi Teremtő Urunk között. Ugyanakkor közösséget teremtő összekötő kapocs ember és ember között. Ezért imádkozunk mi a gyülekezetben együtt az Egek Urához. Augusztus 23. Csütörtök — Mt 9, 27—38. Jézus Krisztus csodálatos cselekedeteiben mutatta meg azt, hogy Isten Fia. Ezek a csodák az ember lelki és testi betegségeiben nyújtottak segítsé­get és ugyanakkor nagyszerűen bizonyítják a Megváltó emberszeretetét. Augusztus 24. Péntek — Mt 8, 14—17. Az Ézsaiés által megjövendölt Messiás magára veszi az ember »erőtlen­ségét« és »hordozza betegségeit«. Tehát az ember, mi magunk, bátran for­dulhat Hozzá minden problémájával, mert ma is tud és ma is segít rajta. Augusztus 25. Szombat — Lk 4, 38—44. A segítségre szoruló ember megérezte, hitte azt, hogy Jézus Krisztushoz bátran folyamodhat. Ugyanakkor a gonosz szellemi hatalmak rettegve ismerték fel benne legyőzőjüket: az Isten Fiát. Vámos József az Egyházak Világtanácsához való viszonyáról szólt. »Nincs ellenvetésünk az Egy­házak Világtanácsával szemben. Mi hisszük a szentek közösségét,_ a ke­resztyének testvéri közösségét. Hi­szünk nz egyházak közösségében is és- a Szentlélek egységében kicserél- hariük -tálgutumainkat ,é§ gazdagod­hatunk egymás által. Két pontban azonban nem értünk egyet az JSgy- házak Világtanácsa vezetőivel. Mielőtt 600 milliós országunk egy­háza csatlakoznék a Világtanácshoz, e két pontban bizonyos javulásnak kell beállnia. Először az Egyházak Világtanácsa nem úgy mutatkozik, mint az egyházak uiláptanácsa, ha­nem mint a világ egy részének a tanácsa. Másodszor nem úgy mutat­kozik, mint az egyházak tanácsa, hanem némelykor mint az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik osztálya. E két pontban mi rendkívül érzékenyek vagyunk. Na­gyon boldogok leszünk, ha az Egy­házak Világtanácsa vezetői valóban az egyházak világtanácsa akarnak lenni,« Elmondotta Ting püspök, hogy Galyatetőn kifejezte a Világ­tanács főtitkárának a kínai keresz­tyének elégedetlenségét az Egyhá­zak Világtanácsa világpolitikai kér­désekben elfoglalt korábbi magatar­tásával szemben. Kifogásolta az ún. torontói határozatot és a Kína felőli hírverést. »Ennek ellenére Kína két lépést tett a Világtanácshoz közele­désben. Meghívta a Világtanács kép­viselőit Kínába és megfigyelőt kül­dött a központi bizottság ülésére. Re­mélem, hogy a harmadik lépést az Egyházak Világtanácsa fogja meg­tenni.« »A nemzetközi feszültség enyhült és mi reméljük, hogy az Egyházak Világtanácsa mindinkább

Next

/
Thumbnails
Contents