Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-08-19 / 34. szám

Nyári gyülekezetek a Balaton partján A forró nyári hónapokban gyülekezeteink nagy részében meglassul az egyházi élet. Néhol azért, mert ez a legnagyobb dologidő, a hívek a földe­ken fáradnak az ország kenyeréért. Másutt a hívek az egész évi munka után megérdemelt pihenésre indulnak és néhány hétre kikapcsolódnak a megszokott gyülekezeti életből is. Van azonban néhány olyan gyülekeze­tünk. amelyekben a munka éppen nem kevesbedik, hanem szaporodik. Az istentiszteletekre többen jönnek mint máskor, ismeretlen, idegen arcok tűnnek fel: nyaralók. Leginkább a Balaton menti kis gyülekezeteink tar­toznak ezek közé- Szerkesztőségünk kérésére a Balaton menti gyülekeze­tek lelkészei beszámoltak arról, hogy mit jelent az ő számukra ez a nyári időszak, hogyan élnek ezek a nyári gyülekezetek — ahogyan egyikük elnevezte. Keszthely A Balaton fővárosa büszke nevét viseli régóta — írja Mesterházy Fe­renc keszthelyi lelkész. — Gyönyörű fekvése és Hévíz közelsége miatt jó hírnévnek örvend az egész ország­ban, de még külföldön is. Régebben az üdülők mellett az öregek városa is volt, mert sok nyugdíjas telepe­dett itt le. Ma már ez kevésbé jel­lemzője a városnak, de ma is nagy az idegenforgalma: a gyógyulást és üdülést keresők egyre növekvő ér­deklődése. A keszthelyi egyházközség 1926 áfa anyagyülekezet. Templomunk 1028—29-ben épült. Augusztus első vasárnapja hagyományossá vált ju­bileumi ünnepünk. Templomunk egy kissé az egész országé, mert talán nincs olyan vidéke az országnak, ahonnét valók ne fordultak volna meg benne. Sokan ismételten. Ezek gyülekezetünk »kültagjai«, akik nya­ranként vissza-vjsszatérnek az egész országból- Számon is tartjuk őket. A keszthelyi gyülekezethez tarto­zik a Balaton vidék jelentős része — Balatonmáriától félkörben Badacso­nyig. Keszthelyen, Tapolcán és Sü­megen templomuk van, Badacsony­tomajon, Balatonmáriafürdőn, Gye- nesdiáson enélkiil is egész éven át gyülekezeti munka folyik­Kővágóörs-Révföléíp gyülekezete ismerős egyházunk egész népe előtt arról az áldozat- készségről, amelyet a Gyülekezeti Segély akció keretében tanúgítqtt, a lélekszámra vonatkoztatva legna­gyobb mértékben részt kérve ebből a szolgálatból. Ugyancsak a Gyüle­kezeti Segély támogatásával fejez­ték be a révfülöpi templom építését. Sümegi István lelkész levelében töb­bek között ezeket írja: Arról a nagy örömömről írhatok, hogy a Balaton­nál üdülő, az ország minden részé­ből való testvérek igen szép számmal keresik fel templomainkat s vesznek részt az istentiszteleteken. Révfülö­pön például ismételten 'kevésnek bi­zonyult új templomunk száz ülő­helye, sokan állva hallgatják az is­tentiszteletet. Beszámol levelében arról is, hogy Kővágóörson délelőtt 11 órakor, Rév­fülöpön a reformátusokkal felváltva délelőtt 9;kor tartanak istentisztele­tet. Ábrahámhegyen minden vasár­nap délután van istentisztelet. A siófoki lelkész, Buthi Dénes, ezt írja: Évről évre találkozom olyan hittestvérek­kel, akik életükben először járnak a magyar tenger mellett s most egész évj munkájuk jutalmaként államunk szociális gondoskodásából egy-két hetet a Balaton mellett töltenek. A partmenti községek lakossága né­hány hónapra felduzzad, örömmel tapasztaljuk, hogy híveink nemcsak a testi üdülés örömeit keresik, ha­nem a lélek örök forrását, Isten igé­jét is, hogy testben-lélekben egy­aránt felüdüljenek. Siófokon egész éven át folyik a gyülekezeti élet az 1948-ban vásárolt gyülekezeti ház­ban- Sok kedves lelki kapcsolat szö­vődik itt távoli hittestvérek között s azok, akik üdülésük során megtalál­Törvény és evangélium — 2. Kor. 3, 4—9. — A Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap levélbeli igéjében Pál apostol nagy bizodalommal, józan­sággal és erővel szólal meg. Bizoda­lommal van Isten iránt, józanul ítéli meg a Korinthusi gyülekezet akkori állapotát s ugyanakkor erővel haso­gatja Isten igéjét. rrn Bizonyos abban, hogy olyan szolgálata van, amelyet Istentől kapott, melyben hivatal, szolgálat, saját személye és Isten hirdetett igéje elválaszthatatlanul kapcsolód­tak össze. Jó nékünk is mindig látnunk azt, hogy az evangélium-hirdető szolgá­lat isteni eredetű. Nem emberi eről­ködés. Az egyházi hivatal külső, lát­ható keretétől sohasem választható el az, hogy Istentől való. Próféták, apostolok, lelkipásztorok, igehirde­tők: Isten eszközei, szócsövei. Az igehallgató biztos lehet ab­ban, hogy nem embereket hall­gat, hanem maga Isten szólal meg: beszél, keresztel, oldoz, kö­töz, fedd és adja az úrvacsorát. Az.ige Isten szerszáma a maga és az ember megismertetésére. Szürke, egyszerű porhüvelybe, em­beri ajakra helyezve Isten a szavát, gyönge cserépedényekbe alázkodott, hogy minden dicsőség az övé legyen. S Ennek a hirdetett igének a tar­talmáról szól epistolánk: a tör­vényről és evangéliumról. Szembe­állítja' a kettőt. Az egyik az ószövet­ség, a betű, mely a halálnak, kár- hoztatásnak a szolgálata. A másik az újszövetség, a Lélek, az élet és igazság szolgálata. A betűt azonosítja az ószövetség­gel, hiszen bár az ószövetségben is van evangélium, fő tartalma mégis a törvény. Kijelenti: a betű öl. Ho­gyan? Isten törvénye gyilkos szer­szám? öldöklésre, kárhoztatásra való? Igen, ez a törvény fő értelme. Célbaveszi az embert és meg akarja ölni az óembert. A bű­nös embernek van szegezve, de tulajdonképpen a bűnnel van baja. Isten nem a bűnös halálát akarja, hanem a bűnt irtani, ölni, pusztítani törvényével. A bűnöst pedig összetörni, kétségbe- efteííl, a kárhozat, a halál szakadé­kénak szélére állítani. Gyilkos szer­száma Istennek a törvény, mert meggyőz afelől, hogy nem lehet, nem tud eleget tenni neki az ember. Ki­öli az ember önmagába vetett bizo­dalmát, semmivé teszi a saját sze­mében is. Elveszetté, aki méltó a halálra, kárhozatra. Ezzel a betűvel mint gyilkos szer­számmal állítja szembe a Lelket, mely éltető, kegyelmet hozó erő. Az újszövetség ez, az igazság beszéde, az evangélium: Jézus Krisztus. Drá­ga örömhír annak, aki Isten elölt összetört, maga fölött kétségbeesett: Krisztus betöltötte a törvényt. A mi bűneink Krisztuson vannak. Ez az evangélium, az élet beszé­de, mely felemel és életet, igaz­ságot ad. a Ezt a megelevenítő erőt tapasz­talta meg Pál saját életében, mikor a törvény útján járó ember­ből új emberré formálódott, Ezt hir­dette Krisztus keresztfájáról, me­lyen a törvény ítéletét, legmegdöb­bentőbb szolgálatát csakúgy látta, mint a feltámadásban az új életet, a dicsőség legvalóságosabb alapját. Rajtunk -az' segít, amivel Isten vi­gasztalja népét: az újhoz is erőt adó evangélium. Ekörül születik meg az élő egyház, melyben formálódik Is­ten új népe: tisztulásban, változás­ban, megtérésben. Az élő egyház jó illatát árasztja a világ fglé, mikor evangéliumot hir­det, új életet. Isten szerinti, igazán emberek javára szolgáló életet, ahol a Mester lábnyomában haladó Isten népe a Lélek erejével munkálkodik a Mester példája nyomán nem azért, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Hogy úgy legyen Krisz­tusban örvendező evangéliumi nép. Fábry István ták ezt a nyári gyülekezetei, sok lelki élménnyel, barátsággal és sze­retettel gazdagodva emlékeznek visz- sza üdülésükre. A bibliaórákon a vendégek is felszólalnak és így kö­zös imádság és felelősség fogja Össze ezeken a bibliaórákon sok különféle gyülekezet életét. Butlhi Dénes levelében külön meg­emlékezik a nyári kántorokról is. A nyaralók között mindig akad, aki önként és szívesen végzi ezt a szol­gálatot s a gyülekezet hálásan főá­gad ja ezt. Beszámol levelében ar­ról is, hogy evangélikus egyházi élet folyik a nyári hónapokban Balqton- világoson, valamint rendszeresen a szomszédos Balatonszárszón. Az it­teni lelkész nagy területet gondoz, sokfelé prédikál, így többek között a fonyódi közös protestáns templom­ban is. Kakas József, a kis balatonssepexdi Jeányegyházközséget gondozó nyug­díjas lelkész hqsszü levelében színes leírást ad arpól, hogyan gondozza a reábízott kis gyülekezeteket. Kisegí­tésképpen Tapolcán és Sümegért is prédikál, s este nem érez fáradtságot, amikor a balatonszepezdi szószékre megy. Balatonfüreden is tart isten­tiszteletet minden héten s itt — le­vele szerint — az igeszolgájat nyo­mán gyarapszik a kis gyülekezet, amely a nyári időkben megkétszere­ződik. Isten igéje hangzik, a gyülekeze­tek élnek a Balaton partján. Az odavetődő evangélikusoknak szere­tettel hívjuk fel figyelmét e kis gyü­lekezetekre és kívánunk nekik a. jól végzett munka után iá pihenést. _________ Z. U KÜ LFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A SVÁJCI BOSSEY-i ökume­nikus intézetben június végén tudó­sok és teológusok megbeszélést foly­tattak az atomenergia felhasználás­ról. Szükségesnek tartják a figyel­met a nagy békés lehetőségekre irá­nyítani és az atomfegyverek hasz­nálatának fokozatosan, de teljes el­tiltását. Az értekezlet eredményeit az Egyházak Nemzetközi Ügyek Bi­zottsága elé terjesztették. KOLUMBIÁBAN tovább folyik a protestánsok üldözése, templomok bezárása, lelkészek és egyháztagok bebörtönzése, bibliák és énekesköny­vek lefoglalása. AZ AMERIKAI BAPTISTÁK KONVENTJE az Egyesült Államok kormányához intézett beadványban állást foglal a csendes-óceáni atom­bomba-kísérletek beszüntetése mel­lett. TÍZ SPANYOLORSZÁGI PRO­TESTÁNS LELKÉSZ Franco spa­nyol államfőhöz intézett levélben til­takozott az ottani protestánsüldözés ellen. ANGLIKÁN EGYHÁZI KÜL­DÖTTSÉG járt a Szovjetunióban. Dr. Ramsey yorki érsek a zsúfolt moszkvai Mindenszentek templom­ban prédikált, és imádkozott a vi­lágbékéért. A LENGYEL ÖKUMENIKUS TA­NÁCS gyülekezeti tagok részvételé­vel teológiai konferenciát tartott »A biblia és a különböző egyházak ha­gyományai« címen. A konferencia hangsúlyozta Isten igéjének felsőbh- ségét a hagyományokkal szemben. Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár a németországi Egyitázi napokon Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár augusztus 9-én csütörtökön este a nyugat-németországi Frankfurtba (a Majna mellett) utazott. Qrüh- valszky Károly főtitkár részt vett a németországi Egyházi Napokon. Augusztus 15-én érkezett vissza Budapestre. A megbékélés nem utópia, liansm Isten kegyelmének valósága — mondotta Niemöller Márton a, német egyházi napok megnyitásán A Majna melletti Frankfurtban tartotta meg a németországi protes­tantizmus a 7. »Kirchentag«-ot, egy­házi napokat. A legutóbbi egyházi napokat két évvel ezelőtt a Német Demokratikus Köztársaság területén, Lipcsében tartották, ezzel a témá­val: »A reménységben örvendezek legyetek.« Ekkor határozták el, hogy a következő egyházi napokat két év múlva a Német Szövetségi Köztársaság területén rendezik meg. gokak számára emlékezetes a lip­csei nagygyűlés záróistentisztelete, amelyet szabadtéren tartottak meg 60 OQO ember részvételével. Az idei egyházi napokra augusztus 8—12 között számtalan részvevő érkezett, nemcsak Németországból, hanem az ország határain túlról is. A Német Demokratikus Köztársaságból tíz kü- löinyongt hozott 18 099 részvevőt. A Szövetségi Köztársaság területéről 13 különvopat érkezett. Thadden- Trieglaff, az egyházi napok elnöke egy sajtófogadáson az egyházi na­pok különösen két jellemvonását emelte ki. Az egyik, .hogy tudatosan ökuménikus jellegűek, a másik, hogy Németország keleti részéből az ed­digieket meghaladó mértékben jöt­tek részvevők. A szabadtéren tartott megnyitó istentiszteleten 60 000 ember vett részt. Az igét Niemöller Márton egyházi elnök hirdette. Prédikáció­jának alapigáje. az egyházi napok fő témája: »Béküljetelc meg az Is­tennel.« (2 Kor 5, 20.) Igehirdetésé­ben rámutatott arra, hogy mennyi visszásság mutatkozik életünkben és az egymással való . együttélés tekin­tetében; mennyire nem sikerül to­vábbjutni az eddig szokásos mód­szerekkel. így vagy úgy, de meg kell értenünk egymást. Ha azt akar­juk, hogy életünk továbbhaladjon, értelmes megállapodásokra van szükségünk­Jézus Krisztus ott áll közöttünk és Isten között és nem kérdi, hogy mi­be kerül a béke. Kifizeti békessé­günk egész díját és nem alkudozik és nem kíván kompromisszumot, egyezkedést kötni. Bűnbocsánattal, feltétel nélküli és teljes bocsánattal kínál meg bennünket. Legfőbb ide­je, hogy felhagyjunk mindazzal, amit görcsösen szorítunk magunk­hoz; a félelemmel, amely pokollá teszi létünket; a gonddal amelyet roskadva cipelünk; a gyűlölködéssel, amely által magunkat megmenteni gondoljuk, holott pusztulásunkba dönt. A megbékélés nem utópia, hanem Isten kegyelmének valósága. Az Egyházak Világtanácsa Galya­tetőn tartott üléséről többen utaz­tak a Majna melletti Frankfurtba, hogy részt vegyenek az egyház; na­pokon. A megnyitáson részt vett már Visser’t Hooft, gz Egyházak Világ- tanácsa főtitkára, jelen volt cjr. Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Dieckmann, a képvi­selőház elnöke, továbbá Henss, a Né­met Szövetségi Köztársaság elnöke. PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ XIII. — A luvó'k élete; harc a bűn­nel. 7, 1—23. A RÓMAI LEVÉL s benne Pál üzenete hullámvasúihoz hasonlítha­tó: hol a magasba emel s felséges távlatokat sejtet, hol a mélybe visz s megrettent. De talán ilyen az egész keresztyén élet is. A keresztyén élet, amiről Pál itt azt mondja a hetedik fejezet első hat versében, összefog­lalva az eddig mondottakat, hogy az valami egészen új és más a régihez képest: mint amikor valakinek az életében a halál vág mély barázdát. Azon túl a múlt, szétfoszlott közössé­gek, megszakadt családi kötelékek, egy lezárt fejezet — azon innen a je­lem s a jövő: új családalapítás, új kezdet, új reménység. így van ez? Igen! De hát akkor, ha megszabadultunk a törvénytől s annak egész nyomasztó világától, ha tudjuk és hisszük, hogy nem a tör­vény betöltésével, hanem egyedül Krisztusért leszünk kedvesek- Isten előtt, ha megvan ez a békességünk és ez a bizonyosságunk — akkor van-e még valami közünk a törvényhez? Van még számunkra mondanivalója Isten parancsolatainak? VAN BIZONY, mondja az apostol. A törvény «-szent, igaz és jó«. Nem a törvény hibája, hogy az ember visszaél vele: a maga igazolására akarta felhasználni. Épp ezért a törvény a hivő, a Krisztusban meg­igazított ember életében elvégzi a maga munkáját. És ez: a bűn szün­telen leleplezése. A legnagyobb ve­szély, ami a keresztyén embert ér­heti: hogy megfeledkezik a bűnről, a saját bűnéről. Abban a csalódásban ringatja magát, hogy ő már jó és kegyes és legalábbis útban van a tö­kéletesség felé. Ebből a kanesalul festett, önmagunk tákolta mennyor­szágból rángat le üdvös módon a törvény, Isten kemény, számonkérés szava. »A bűnt nem ismertem, ha­nem csak a törvény által«, vallja az apostol. S tegyük hozáá: erre a lec­kére mindig újra szükségünk van. Sőt, ebben a leckében el kell mé- lyednünk. Hogy egyre élesebb legyen a lelkiismeretünk s ne csak durva, mózsányi vétkeket vegyünk magunk­ban észre, hanem patikamérleggel mérjük le a bűnt. Hogy azt a bizo­nyos szálkát is észre vegyük — a magunk szemében is, ne csak a fele­barátéban. HA EZT A FELADATOT komo­lyan vesszük, akkor eljutunk az ijesztő mélységekig, amiket előttünk ebben a fejezetben az apostol feltár. Egy bilincsbe vert, kelepcében ver­gődő ember képe az, amit itt látunk. Rabja vagyok a bűnnek, mert az bennem van s nem kívülem! Látom s tudom a jót s akarom is azt, de »a jó véghezvitelét nem találom«. Vala­mi szörnyű kényszer igézete hajt a vétkezés útján: »Nem a jót cselek­szem, amit akarok, hanem a gonoszt,- amit nem akarok!« Milyen félelmes kép. Nem csoda, hogy számos írás- magyarázó úgy vélte: ez nem én va­gyok, ez én csak Voltam. Ez a- le­zárt műit, ez nem a megigazított ke­resztyén ember képe, hanem azé, aki még a törvény alatt él. Sokan így vélték — de Luther, a reformátor nem s vele mindazok sem, akik iga» zán megértették Pál üzenetét! Ne­künk a reformátorral együtt kell vallanunk, hogy itt valóban rólunk vgn szó: a hivő ember életének képe ez a küzdelem a bűnnel, ez a vergő­dés a törvény ítélete alatt. Ez a való­ság, ez a kendőzetlen helyzet. Aki mást állít, téved és önmagát áltatja. Ez a hivő ember mindennapi fohá­sza — ha igazán megismeri magát a törvény tükrében: — »Ö, én nyomo­rult ember...!« EBBE A MÉLYSÉGBE azpnban csak azért vezetett bennünket az apostol, hogy felemeljen ismét nagyon magasra, szinte a csillagok fölé: »Hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus áltgl!« E mélység, bű­neim örvénye, bizony nem a múlt, hanem a jelen. De e fölött a mély­ség felett megtart és fenntart egy erős kéz: az Atya irgalmas keze a Krisztusban. S ez a megtartatás ezer- szerte igazabb és erősebb valóság, mint a bűnnek ugyancsak igaz és erős valósága. S éppen ezért nekem erre kell néznem; nem a bűnre, a mélységbe, nem önmagámra önmérő s öntépő kétségekkel, hanem felfelé, Krisztusra, egészen reáhagyatkozva s őbelőle élve. Ez a keresztyén ember élete: ez a megtartatás a mélység felett s ez a túláradó hála a rnegtartatásban. Groó Gyula ökumenikus ifjúsági nap Foton Augusztus 8-án a budapesti és kör­nyékbeli evangélikus gyülekezetek fiataljai csendes napon vettek részt a fóti Mandák-otthonban. «-Ifjúságé a jövő« — ez volt az egész nap össze­foglaló témája. A bibliakörökben arról a jövőről beszélgettek, amelyet Isten készített és amely magóbafog- lalja ezt a földi életet és az örök életet egyaránt. Arról folyt a beszél­getés, hogy az előbbrejutásban meny­nyi akadályt jelent az ifjúság ke­vélysége, az alázatosság hiánya, az aggodalmas-kodás és az, hogy nem számolunk az ördögnek és a bűnnek életrontó hatalmával és viszont mennyire előrevisz az alázatosság — amely persze éppen nem gerinctelen- ség és képmutatás —, az Istenben való igaz hit és az a reménység, hogy Jézus Krisztus Úrrá lett bűnön, halálon és ördögön. A délelőtti előadásban Hafenscher Károly lelkész röviden ismertette az ökumenikus mozgalmak történetét, beszámolt az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának galyatetői üléséről és rámutatott arra, hogy mennyire szükséges szem előtt tar­tani az egész keresztyén anyaszent- egyházat és törődni azokkal a prob­lémákkal is, amelyek a világ ke- resztyénségét foglalkoztajták. Az elő­adás nyomán hosszabb beszélgetés indult, melyben a fiatalok beszámol­tak azokról az igehirdetésekről, ame­lyeket az elmúlt napokban külföldi igehirdetőktől hallottak gyülekeze­teikben. Az egész beszélgetés azt tükrözte, hogy ezek az igehirdetések nagy áldást jelentettek gyülekeze­teink számára és nagyban hozzájá­rultak ahhoz, hogy növekedjék a magyar keresztyénekben az Öku­mene ügyei iránti felelősség. Délután külföldi vendégek érkez­tek a csendes napra. H. R. Weber, a világtanács laikus ügyosztályának titkára és B. T. Molander ifjúsági titkár. Velük jött R. E. Maxwell, az amerikai pöspöki egyház lelkésze is. A vendégek ebéd után megtekintet­ték a fóti otthont, Benczúr László püspöki titkár röviden ismertette előttük az otthon történetét és azt a munkát, amely évek óta folyik eb­ben a balmissziói otthonban: a kán­torképzést, gyülekezeti csendes na­pokat, lelkész! és szakkonferenciákat. Az ifjúság nagy örömére Weber és Molander lelkészek részt vettek a déli szünetben folyó játékban is. A szünet után pedig a külföldi vendé­gek szolgálata következett. B. T. Molander hálásan emlékezett meg arról a szeretetről, amellyel a ma­gyar gyülekezetek fogadták őket, majd beszámolt arról, hogy mit lá­tott különböző országok keresztyén gyülekezeteinek ifjúsági munkájából. R. Weber, aki több éven át volt misszionárius Indonéziában, rendkí­vül színes és érdekes beszámolót tar­tott arról, hogyan gyűjtötték össze nyári táborokba azokat a diákokat, akik a nyári szünidő alatt sem me­hettek haza távoli otthonaikba, hogyan tanították.meg velük a bib­liai történeteket és hogyan tették számukra elevenné az evangélium üzenetét. A két rövid előadás után a vendé­gek feleltek az ifjúság kérdéseire. Nagyon élénk beszélgetés fejlődött így ki s ennek mind .a két külföldi lelkész nagyon örült. Végül Benczúr László püspöki titkár mondott köszö­netét a vendégek előadásáért. A befejező áhítat után azzal osz­lottak szét a csendes nap részvevői, hogy jó volt újra együtt lenni Isten igéje körül és az a kívánság kelt so­kakban, hogy jó volna rendszereseb­ben ilyen találkozókat tartani a fia­talok számára. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents