Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-15 / 29. szám

EVANGÉLIKUS ELET

»

PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ

X. — Ádám és Krisztus — 5,12—21.

BÉKESSÉGÜNK van Istennel s ezért önmagunkkal és a világgal is — ezt kiáltja ujjongva Pál levele 5. részének elején. A rész második felében azután újra bizonyít. Számot ad erről a nagy örömkiáltásról. Békességünk van Istennel — de hogyan? Hogyan lehetséges ez és igaz-e csakugyan, amikor annyi jel s minden látszat ellene szól?! Az apostol beszélt már erről. Hiszen egyébről sem beszél, mint éppen erről. Kerülgeti roppant tárgyát, birkózik vele. Most egy más oldalról közelíti meg. A bűn és a megigazulás nagy kérdését egészen közel hozza és személyessé teszi. Két ember alakjában mutatja meg: Adám és —• Krisztus.

ADÄM: amikor ezt a nevet kimondja, nem a bűn eredetére akar magyarázatot adni, hanem csak rámutatni: a bűn az ember vétke. Nem titokzatos sors, végzet, balszerencse, rontás, igézet, hanem vétek, engedetlenség. Ádámé, az enyém, a tiéd, az emberé, minden emberé. Ilyen az emberi élet és ilyen a világ — mily gyakran keseregtünk már rajta, hogy milyen! —, de azt nem gondoltuk meg eléggé, hogy miattunk ilyen. Ádám vétkezett — és mi is. A bűn s annak minden keserű gyümölcse elhatott minden emberre. Hányszor szólt már eddig is erről az apostol, de most újra, más oldalról világítja meg. Mint egy óriás lázadás: egy tagadta meg először az engedelmességet, s azután mind követték ezt az egyet. Futótűzként terjedt a vész s a pusztulás elnyelt mindent. Így vagy úgy: mindnyájan benne vagyunk ebben a perben; mindnyájan vádlottak, mert mindnyájan tettesek. És senki sem mondhatja: én erről nem tudok semmit, én nem voltam ott — nincs alibi: ezt olvassa a fejünkre Isten törvénye. A törvény az a »rnüszef«, ami kimutatja a bűnt, ott is, ahol lappang, álcázva rejtőzik. Mint a modem tudomány szerszáma, a Gei- ger-mérő, amely kimutatja a rádióaktivitást: ártatlannak tűnő felhőgo- molyokban talán a halál tanyáz, langyos nyári eső kóros fertőzést hordozhat — olvastuk Japánból érkező hírekben a minap. Szem nem látja, ember nem érzékeli, de a műAz egész németországi protestantizmust magábafoglaló Német Evangéliumi Egyház rendkívüli zsinatra ült össze június 27—29. között Berlinben. A rendkívüli zsinat összehívását különösen a keleten levő egyházak szorgalmazták, mégpedig azért, hogy a Németországban kialakuló »hidegháború« ne bontsa meg a kettészakított németség egységes egyházi szervezetét. Főleg két jelenség mutatkozott veszélyes kihatásúnak egyházi vonatkozásban is. Az egyik az, hogy Nyugat-Német- országban a kormányzat az általános hadkötelezettséget szándékozik bevezetni. A másik az, hogy ugyancsak a bonni kormánykörök nyomására támadást indítottak Niemöl- ler, az egyház külügyi hivatalának vezetője ellen. Az egyház külügyi hivatalának vezetését Adolf Wisch- mann szuperintendensre bízták, Niemöller pedig lemondott a Németországi Evangéliumi Egyház tanácstagi tisztéről.

A 120 zsinati tagot számláló ülés fő témája ez volt: »Az evangélium munkaterülete Keleten és Nyugaton.« A megnyitó istentiszteletet Gollwitzer professzor tartotta. Utalt arra, hogy a Német Evangéliumi Egyház egységéért érzett gond és felelősség hívta össze a zsinatot. Semmi esetre sem szakadhatnak el egymástól a keresztyének Keleten és Nyugaton, sőt inkább egymás felé kell fordulniuk. »Csak együtt vagyunk Krisztus egyháza. Az egyiknek a másikkal tudatosan együtt kell éreznie. Meg kell fognunk egymás kezét és nem szabad elengednünk. Ha így teszünk, akkor teljesedik be az Írás szava: Tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.« A fő témáról Jacob-Cottbus szuperintendens és Dietzfelbinger bajor püspök tartott előadást.

Jacob szuperintendens előadását a következő szavakkal fejezte be: »Mi igent mondtunk az egyháznak arra az útjára, amely olyan légkörbe vezet, ahol a levegő tisztábbá és nyíltabbá vált, de amely feszültségekkel és veszélyekkel is teljesebb. Nem vágyakozunk drámai küzdelemre és nem vágyakozunk vissza egy fojtott levegőjű korszakba. Nyugaton élő testvéreinkkel együtt elhárítunk magunktól és keresztyénellenesnek tartunk minden olyan gondolatot, amely az ún. keresztes háború jegyében áll.«

Dietzfelbinger püspök azzal a megállapítással kezdte előadását, hogy

szer kimutatja. így a törvény is: könyörtelenül leleplezi a bűnt. S ahol bűn van, ott mindig van bűnös is. Ádám, az ember, én és te, mindannyian.

KRISZTUS azért lett emberré, hogy ez ne maradjon így. Krisztus: ez a másik név jelenti a nagy fordulatot az emberiség, az ember életében. Krisztus, ez a másik ember, az új ember, Ádám ellenpárja. Amaz engedetlen, ö engedelmes. Milyen egyszerű, pedig ezen fordul meg minden. S az apostol most azt akarja: ne is foglalkozzunk tovább Ádámmal, forduljunk oda Krisztus felé és csak reá nézzünk. Ádám a múlt, Krisztus a jövő. A kettő közt a jelen: amikor még hat Ádám bűne, még hatalmaskodik bennünk a vétkezés, még uralkodik a halál. De már eldőlt a küzdelem. A jövő Krisztusé. És ez a jövő a miénk is. Ádám vétke mindent megkötözött, Krisztus igazsága mindent feloldoz. Mert Krisztus erősebb, mint Ádám. A kegyelem erősebb, mint a bűn.

EZ AZ OKA az apostol nagy örömének. Ez a békesség alapja: ez a mindennél erősebb kegyelem. Ez a keresztyén ember megingathatatlan bizonyossága, ez forrása reménységének és bizakodásának. Eljött Krisztus és azóta megfordult minden. Nem halál és veszedelem, hanem élet és üdvösség felé tart az ember útja. A túláradó kegyelem öröme ez, a római levél alaphangja és az egész evangéliumi keresztyénségé is.

Groó Gyula

A KOLUMBIAI protestáns egyház ez évben ünnepli százéves fennállását. 1856-ban alapította Pratt északamerikai misszionárius az első protestáns missziót ebben az országban, Ma 21 különböző missziói társulat dolgozik itt. — Sajnos, a jubileumi év örvendezését és hálaadását beárnyékolja a továbbra is fennálló protestáns üldözés. A legújabb jelentések szerint az ottani római katolikus egyház sajtójában folytatja a protestánsok elleni izgatást, s őket kommunistáknak és békebontóknak nevezi. Hasonlóképpen nyilatkozott a római katolikus érsek is. — 1948 óta az országban 46 protestáns templomot pusztítottak el, 200 iskolát csuktak be és 75 hívőt megöltek.

az evangélium nem nyugati és nem keleti ügy, hanem a hozzánk szóló Isten ügye, aki kezében tartja a világot. Az egyház azzal biztosítja létét, hogyha munkaterületét az evangélium munkaterületének tekinti, ha nem tör politikai hatalomra. Arról van szó, hogy Isten munkaterületet akar biztosítani a maga számára abban a népben, amelyhez tartozunk és amelyet szeretünk. Ilyen módon vetődik fel Németország ket- téosztottságának fájó kérdése. Ezért kell az egyháznak a békét is szolgálnia, mert a béke Istennek a jó rendje, amelyet a világ és ember számára biztosítani akar. A békéért az száll síkra, aki nem gyűlöli és nem veti meg a másképp vélekedő embert. Krisztus egyházának egyetlen tagja se felejtse el, amikor politikai döntésekben vesz részt, azt, amit Isten mond egyházának a békeszerzésről.

Az előadásokat követő vitában az általános hadkötelezettség kérdése került szóba és a zsinat nagy többsége aggodalmát és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy Nyugat-Német- országban az általános hadkötelezettséget akarják bevezetni. Wilm westfáiiai egyházi elnök kifogásolta, hogy elhamarkodva állították fel a tábori püspökséget és azt kívánta, hogy az egyház nyomatékosan lépjen fel az újra jelentkező náci áramlatok ellen. A zsinat részéről egy külön delegáció kereste fel a bonni kormányzatot és parlamentet. A küldöttség átnyújtotta a zsinat határozatait és kifejezte a zsinat többségének aggodalmát az általános hadkötelezettség bevezetése miatt. A határozatot a zsinat tanácsának elnöke, Dibelius püspök is aláírta.

A zsinat írásba foglalt határozata Németország megosztottságának kérdésével és az egység helyreállításával foglalkozik. Szól a határozat többet között a német keresztyénség ökumenikus kapcsolatairól. »Népünk megosztott állapotában hálásan fogadjuk más népek egyházaival és keresztyénéivel létrejött kapcsolatainkat« — mondja a határozat. »Egyértelműen védekezünk a nemzeti és egyházi szűkkeblűség ellen és kérjük ehhez az Ökuméné segítségét. Mint a világkeresztyénség tagjai, egyek vagyunk abban a törekvésben, hogy a feszültségek következtében ne szakítsuk el kapcsolatainkat sem a keleti, sem a nyugati szomszéd népekkel.«

GYÜLEKEZETI HÍREK

SZARVAS-ÓTEMPLOMBAN július 8-án este a heti ökumenikus igehirdetés befejezéseképpen orgonahangversenyt tartott Peskó Zoltán orgonaművész.

A MÁTRASZENT1MREI BAGOLYIRTÁSON, az Egyházegyetem üdülőjében egész évben folyik az üdültetés. Jelentkezés és felvilágosítás: Egyetemes Egyház, Budapest, VIII., Üllői út 24. Tel.: 138—504.

A BUDAVÁRI templomban szentelte lelkészekké július 6-án D. dr. Vető Lajos püspök Magyar László és Missura Tibor végzett teológusokat.

AZ ECSENYI anyagyülekezet és a hozzátartozó filiák június 17-én, illetve 24-én búcsúztak Berkényi Ede nyugalombavonuló lelkésztől.

BAKONYCSERNYE egyházközséget az Egyházegyetem Elnöksége az 1952. I. törvénycikk szellemének megfelelően, a közigazgatási átcsatoláshoz igazodva, a Veszprémi Egyházmegyéből a Fejér-Komáromi Egyházmegyéhez csatolja.

Testvéri közösség

(133. zsoltár)

Látjátok, milyen jó, mily jfyönyörtíséges, lia egyetértésben laknak együtt az atyafiak: mint a finom olaj, amely a fejről lefolyik a szakállra

— Áron szakállára — s továbbgördül cseppje

köntöse szélére;

mint e hermoni harmat, amely

alászáll Sión hegyeire —

mert oda rendel áldást az tír

és életet mindenkor!

Fordította: BODROG MIKLÓS

Giovanni Papini:

Könyörgés Krisztushoz

Július 8-án Firenzében meghalt Giovanni Papini olasz író. aki a két világháború kílztl korszakban világhírre tett szert magyarul is megjelent Krisztus-könyvével. Papini 1881-ben született. A fegellentétesebbh írói s eszmei magatartásairól vált híressé hazájában, életének célkeresését $ hányódását éppoly öszin- teséggel írta meg, mint korunk társadalmát es filozófiáját támadó könyveit. Egy ideig !ail;í,r. .v°!' a bolognai egyetemen. Danteröl és hazájáról — az utóbbit Kalla mia címen — nevezetes könyvet irt. Az első világháború után viharos sikert aratott Storia di Cristo (Krisztus története) című könyve, melyet úgyszólván minden nyelvre lefordítottak. Annyi vergődés után ez a békétlen lélek megnyugvást talált Krisztus tanításában s ezt harsogón, áradón megvallja ebben a könyvében. ^ Egyenetlen könyv ez, de vannak benne csodálatos szép s tiszta részek, ezek megőrzik az író nevét Európában, fme, egv részlet a Krisztus története utolsó fejezetéből:

Most Is, minden áldott nap, közöttünk vagy. És velünk maradsz mindörökre.

Itt élsz közöttünk, mellettünk, a földön, mely a tied és a mienk, ezen a földön, amely gyermekkorodban a gyermekek közé ölelt s a keresztre- feszités során a latrok közé iktatott: élsz az élőkkel, az élők földjén, amelyet szépnek ereztél, és szeretsz, élsz nem-emberi életet az emberek földjén, láthatatlan talán azok előtt is, akik keresnek, talán valami szegény képében, aki két kezével keresi kenyerét, mindenkitől észrevétlenül.

De most eljött az idő, amelyben mindnyájunknak meg kell mutatkoznod és döntő és kényszerítő erejű jelt kell adnod ennek a nemzedéknek. Jézus, te látod a mi nyomorúságunkat; te látod, mily véghetetle- nül nagy a mi nyomorúságunk; neked ismerned kell, mily tűrhetetlen a mi szükségünk, müy kemény és igaz a mi szorongattatásunk, a mi ínségünk, a mi kétségbeesésünk; te tudod, mennyire rászorultunk a te közbelépésedre, mennyire nem tudjuk tovább nélkülözni visszatérésedet.

Akármilyen pillanatnyi lenne is ez a visszatérés, csak valami hirtelen megjelenés, amelyet nyomon követne a hirtelen eltűnés, csak egyetlen egy felbukkanás, csak éppen érkezés és visszatérés, egyetlen szó, mikor ideérsz, egyetlen szó, mikor eltávozol, egyetlenegy jel, egyetlenegy hír, egy villanás az égen, egyetlen fénysugár az éjszakában, a menny megtárulása, tündöklés az éjben — örökkévalóságod egyetlen órája, minden hallgatásod fejében egyetlen szavad.

Szükségünk van rád, csak reád, senki másra. Csak te, aki szeretsz minket, csak te érezheted, hogy milyen nagy, milyen mérhetetlenül nagy szükség van rád ebben a világban, a világnak ebben az órájában. Senki más, senki ama milliók közül, akik élnek, senki azok közül, akik szunnyadoznak a dicsőség sarában, senki sem tudja megadni nekünk, ínségeseknek, kegyetlen nyomorúságba, minden nyomorúságok leg- szörnyübbikébe, a lélek nyomorúságába süllyedetteknek, azt a jót, ami üdvözít. Mindenkinek szüksége van rád, azoknak is, akik nem tudják, és akik nem tudják, azoknak még inkább, mint azoknak, akik tudják.

A Német Evangéliumi Egyház rendkívüli zsinata

Készülj az ige hallgatására !

1956. július 15. — Szentháromság után 7. vasárnap.

Mk 8, I—9. — Rm 6, 19—23. — Liturgikus szín: zöld.

Az egész emberi élet kérdéseken épül fel. Kérdez a kis gyermek, az élet kapujában álló ifjú, a tapasztalatokban gazdag, az alkony sugarai-* ban járó öreg ember. Számtalan kérdés hangzik felénk ebből a történetből is, melyet csak Jézust ismerve érthetünk meg.

|'| | Jézust négyezer ember követi napokon keresztül. Bizonyára, sokan -!—/ nem gondoltak sem ilyen hosszú útra, sem több napra, mikor megindultak. Már érzik a fáradtságot és mégsem tudnak elszakadni tőle. Jézus mindezt tudta és látta! Szánakozva nézett végig a fáradtságtól elcsigázott tömegen. Tudta, hogy tud és fog is segíteni rajtuk. A tanítványokhoz fordul: hány kenyeretek van? Válaszukban ott van a reménytelenség is: ki tudná ezeket megelégíteni? Minden reménytelenség és csüggedés vége ez a szó: kevés! Mintha elfelejtették volna a tanítványok, hogy közöttük van Jézus, aki maga az Élet kenyere.

CÍH Jézus parancsára a sokaság leül. A tanítványoknál levő hét kenyér ÜLJ és kevés hal felett imát mond. Hálát ad a kevésért! Te tudsz-e hálát adni a naponként asztalodra kerülő kenyérért? El tudod-e mondani naponként a kérést: add meg a mi mindennapi kenyerünket? Kérd még akkor is, ha kérés nélkül is ott van az asztalodon! Ne panaszkodj, mert Isten mindennel bőven ellát! Tanulj meg mindent az ö kezéből, hálaadással venni! Gondolj a szeretetintézményekben élő árvákra, aggokra, akik mindnyájunk áldozatkészségéből élnek. Vajon beszél-e ez az ige rólad és a te áldozatkészségedről?

® A négyezer ember Jézussal volt, nemcsak az ige mellett, de a terített asztalnál is. Mindnyájan megelégíttettek. Jézusnál nincs lehetetlen, segítsége mindig kellő időben érkezik meg. Lenki ínség, betegség vagy más nyomorúság sokszor rászakadhat az emberre, de aki közel van hozzá, az sokszor megtapasztalhatta, hogy mindenkor kész segíteni. Jézus bűnbocsátó szeretete és jósága végtelen. Ö a munkálója az emberek közötti megértésnek és békességnek az egész földön.

Félre minden kishitűséggel, Jézus ma is közöttünk van, beszél hozzánk. Fogadd el hálával mindazt, amit ad, és tégy bizonyságot, bőséges szeretetéről, Koszorús Oszkár

Közös imádságunk

SZENTHÁROMSÁG U. 7. VASÁRNAP

Rm 6, 19—23. — Örök Isten, irgalmas Atyánk! Te annyira szerettél minket, hogy Krisztusban el nem múló, örök életet ajándékoztál, amelyen megtörik a halál hatalma. Áldd meg mibennünk szent Fiad feltámadásával adott ígéretedet, hogy az legyen reménységünk fundámentoma életünkben,' halálunkban. Irányítsd gondolatainkat és egész életünket arra az egyre, hogy Urunkat és Fejedelmünket új emberként kövessük az örök életbe.- Ámen. (Berni rendtartás 1761.)

Mk 8, 1—9. — Mindenható Uralkodó! Te teremtetted a mindenséget a Te nevedért. Ételt és italt adtál az embereknek, hogy hálát adjanak Néked. Nekünk pedig lelki ételt és italt és örök életet adtál a Te Szolgád által: Hálát adunk Neked azért, hogy hatalmas vagy. Tied a dicsőség örökkéj Ámen. (A 12 Apostol Tanítása, 90 körül.)

Jézus Krisztus, mindenható Isten, kegyelmes és hűséges Családatyánk! Hálát adunk Neked, hogy Igédben és csodatettedben megmutattad nekünk mindenható erődet és szerető szívedet, amikor két kenyérrel négyezer hallgatódat megelégítetted. Hálát adunk Neked atyai gondoskodásodért és azért a jóságodért, hogy kenyeret és mindenféle jó terményt hozol elő a földből. Kérünk téged, nyisd meg jóságos szívedet és szelíd kezedet, fordítsd javunkra áldásaidat és ajándékaidat, hogy keresztyén módon éljünk és gazdálkodjunk a Te javaiddal, Téged pedig igaz hittel és jó lelkiismerettel dicsérjünk és magasztaljunk mostantól örökké. Ámen. (Osztrák agenda 1571.)

Könyörgés. — Urunk! Járj előttünk és vezess minket! Légy nyomunkban és ösztönözz minket! Légy közöttünk és hordozz el minket! Légy fölöttünk és áldj meg minket! Légy körülöttünk és oltalmazz minket! Légy mibennünk, hogy testünk, lelkünk és mindenünk a Te tulajdonod legyen, Neked szolgáljon igazán és megszentelje nevedet. Ámen. (Söderblom Náthán [1866—1931])

Egységért — Isten, Jézus Krisztus Urunk Atyja!rEgyetlen Megváltónk! Békefejedelem! Kegyelmet adj nekünk, hogy megszívleljük szétszakado- zottságunk nagy veszélyeit. Söpörj el minden gyűlöletet, minden előítéletet és mindazt, ami akadályoz minket az igazi egyetértésben, hogy amiképpen egy test és egy Lélek van, és elhívásunk egy reménysége, egy Ür, egy hit, egy keresztség, egy Isten és mindnyájunk Atyja, ügy mi is ezután egy szív és egy Lélek legyünk, egybekötve az igazság és a békesség, a hit és a szeretet szent kötelékével, és Téged egy lélekkel és egy ajakkal dicsérjünk Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. — (Book of Common Prayer 1662.)

Közli Prőhle Károly,

Bibliaolvasó

HETI IGE: Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésére. — Rm 6, 19,

Július 15. Vasárnap — 1 Móz 3, 1—19.

A Biblia egyik legszomorúbb szakasza ez a néhány vers. A bűntelen- nek teremtett ember fellázad Ura és Teremtöje ellen. Isten megbünteti Ádámot, de bűnében és annak következményeiben azóta is osztozik az egész embervilág.

Július 16. Hétfő — Mk 8, 13—21.

Jézusnak sokszor kellett csalódnia tanítványaiban, azoknak kicsiny- hitűsége miatt, amikor azok az Igazán nagy dolgok mellett figyelmetlenül mentek el és a maguk apró és már megoldott kérdéseivel hozakodtak elő. Tanuljunk ebből az esetből, hogy mi ne így cselekedjünk.

Július 17. Kedd — Jak 3, 1—10.

Átok és áldás, s mindkettő ugyanazon szájból. Ez az, amit az apostol képtelenségnek mond és tart. Mert az emberi ajkat sok mindenféle sző, mondat kiejtésére lehet felhasználni, de az a helyes, ha az Isten dicsérete mellett az embertárs javára, az ember és ember közötti közösség építésére szolgál.

Július 18. Szerda — Lk 11, 34—36,

Az őszinte és egyenes tekintet sok mindent elárul, mint ahogyan a sunyi és alattomos nézés is sokat mond el gazdájáról. Jézus tiszta szivet kér övéitől, hogy egész valójuk, tiszta és világos legyen.

Július 19. Csütörtök — Gál 4, 12—20.

Aggódás, féltés csendül ki Pál apostol mondataiból. Annak a feltevése, hogy a gyülekezet tagjai már nem hisznek úgy az evangéliumban, mint egykor. A szavak, amiket olvasunk, mégsem durvák, vagy elítélőek, hanem tele vannak azzal a jó reménnyel, hogy övéi újra rendezik hitüket, életüket.

Július 20. Péntek — Rm 12, 1—2.

Isten akarata szerint hinni és élni, kerülni a bűnt, lélekhen és testben tisztának lenni — ez az, amit az apostol a római gyülekezettől kér és tőlünk is elvár, mert csak így lehet igazán és helyesen Istent tisztelni.

Július 21. Szombat — 1 Kor 9, 24—27.

A versenyzőnek egyetlen gondolata az, hogy győztesként érje el a célt. Ezért feszíti meg minden erejét, erre összpontosítja akaratát Nekünk keresztyéneknek is így kell cselekednünk: úgy kell élnünk és hinnünk hogy elérjük a nagy célt; az üdvösséget: Vámos József