Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-15 / 29. szám

EVANGÉLIKUS ELET Hogyan működik az Egyházak Világtanácsa? Az Egyházak Világtanácsa működését alapvetően meghatározza az a történeti fejlődés, amely megelőzte megalakulását. Évtizedek imádsága, kí­sérletezése és erőfeszítése érlelte meg a létrejöttét. Az egyházak egymáshoz közeledésének gondolata sokféle irányból indult el, de ugyanazt a célt akarta megvalósítani. A sokféle hatásnak és különböző iránynak az egy cél szolgálatába állítása jellemzi az Egyházak Világtanácsa működését. A kialakulás Még századunk elején megalakult a Nemzetközi Missziói Tanács, amely számos konferenciáján teret adott az egyházak közeledése gondo­latának. A misszió mezején egymás­sal szembenálló egyházak hitelvesz­tettek lettek a tömegek előtt. Külö­nösen a Nemzetközi Missziói Tanács 1910-es skóciai edinburghi világ- konferenciáján döbbentek rá az egy­házak megosztottságuk bűneire s a közös Ür parancsából kapott egymás iránti testvérszeretetre. Az 1928-ban Jeruzsálemben és az 1938-ban az in­diai Tambaramban tartott konferen­ciák egyre jobban elmélyítették az ökumenikus felelősségérzést. »A gyakorlati keresztyénség világ­mozgalma« (Life and Work) más ol­dalról közelítette meg a testvéri kö­telességek felismerésének feladatait. Az 1925-ös stockholmi és az 1937-es oxfordi konferenciák az egyházak gyakorlati együttmunkálkodását mé­lyítették el a szociális gondoskodás és a modern világ más nagy kérdé­sei irányában. Ezzel párhuzamosan működött a •►Hit és Egyházszervezet« (Faith and Order) mozgalom is, amely 1927-ben Lausanne-ban, 1937-ben Oxfordban tartotta világkonferenciáit. Ez a moz­galom az egyházak teológiai meggyő­ződésének legmélyebb pontjai érinté­sével kereste a közös hit összefűző erejét. 1938-ban az utrechti konferencián keresték a különböző ökumenikus mozgalmak az egység útját. Ekkor megindult az Egyházak Világtanácsa megalakulásának előkészítése is. A második világháború alatt és után is sokat tett az alakulóban levő tanács a háborús pusztítások miatt sokat szenvedett egyházak megsegítése és a világ iránti felelősség ébresztése terén. A szükséges előkészületek elvég­zése után, 1948-ban tarthatta meg alakuló nagygyűlését az Egyházak Világtanácsa, amely magába foglalta a Gyakorlati Keresztyénség Világ- mozgalmának, valamint a Hit és Egyházszervezet mozgalmának a munkáját. Ugyanakkor szoros kap­csolatot tart fenn a Nemzetközi Missziói Tanáccsal is, valamint a kü­lönböző felekezeti világszervezetek­kel is, mint amilyen a Lutheránus Világszövetség, a Keresztyén Ifjú­sági Világszövetség, a Bibliatársula­tok Világszövetsége. Az Egyházak Világtanácsa alkotmánya Áz Egyházak Világtanácsának a lényegét és működésének célját leg­hívebben az alkotmánya fejezi ki. Ez kimondja, hogy az Egyházak Világ­tanácsa azoknak az egyházaknak a közössége, amelyek az Ür Jézus Krisztust Istennek és Megváltónak elfogadják: Tagja lehet a Világta­nácsnak az az egyház, amelyik ki­nyilatkoztatja hajlandóságát ennek az alapvető hitvallásnak az elfogadá­sára s amelynek a folyamodását a Központi Bizottság legalább kéthar­mad szótöbbséggel elfogadja. Jelen­leg 174 tagegyháza van az Egyházak Világtanácsának, ezek a világ 72 or­szágának egyházait képviselik. Az alkotmányból az is világossá válik, hogy az Egyházak Világtaná- csa nem akar szuperegyház lenni, amely a tagegyházak felsőbb szerve lenne, sem második Vatikán nem akar lenni, semmiféle hatalmi ambí­ció sem fűti, hanem az akar lenni, amit a neve is kifejez: az egész vi­lág, tehát az ökumené (görög: oiku- mené) egyházainak tanácskozó tes­tületé. Határozatai is annyiban érvé­nyesülnek, amennyiben az egyházak közös Uruk iránti engedelmességből származónak vallják az Egyházak Világtanácsa döntéseit. A nagygyűlés Az Egyházak Világtanácsa műkö­désének legfőbb irányító szerve a nagygyűlés. Ezen részt vesznek a tag­egyházak képviselői szavazati joggal. Rajtuk kívül megbízottakat is küld­hetnek a tagegyházak, ezeknek azon­ban csak tanácskozási joguk van. A Világtanács szervei tanácsadókat is meghívhatnak a nagygyűlésre, ezek­nek szintén csak tanácskozási joguk van. Részt vehetnek a nagygyűlésen a nem tagegyházak megfigyelői, más világszervezetek képviselői is. Hatévenként tartják meg a nagy­gyűléseket. Az első alakuló nagy­gyűlés 1948-ban Amszterdamban volt, ezen 154 egyház küldöttei vettek részt. A második nagygyűlést 1954- ben az amerikai Evanstonban tartot­ták meg, amelyen magyar részről D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László evangélikus, D. Bereczky Albert, Pé­ter János református püspök és dr. Pap László református teológiai dé­kán vett részt. A Világtanács nagy­gyűlésének és egész szervezetének hat elnöke van, akiket a nagygyűlés választ a nagygyűlések közötti idő­tartamra. A jelenlegi elnökök: John Baillie, Sante Uberto Barbieri, George Bell, Otto Dibelius, Juliánon Mar Thoma, Michael, Henry Knox Sherill. A legközelebbi nagygyűlésre 1960- ban kerül sor, s ezt a tervek szerint az ázsiai térségben fogják megtar­tani. \ Dr. Ottlyk Ernő (Folytatjuk.) LELKÉSZEINK LEVELEIBŐL Július 1-én tartották a magyarországi protestáns egyházak az Ökume­nikus Napot, melynek lefolyásáról múlt számunkban közöltünk híradást. Azóta újabb leveleket kapott a Sajtóosztály a gyülekezeti lelkészektől. A nógrági egyházmegye közgyűlési határozatban köszönti a központi bizottságo A nógrádi egyházmegye 1956 jú­lius 3-án Balassagyarmaton tartotta közgyűlését. Egyházunk új rendtar­tása szerint két évről az 1954 és 1955 lezárt esztendőkről számolt be, il­letve e két év közigazgatási kérdé­seit tárgyalta le dr. Krepuska István felügyelő és Gartai István esperes­helyettes elnökletével: Gartai István espereshelyettes beszámolójában szólt az egyház szol­gálatáról. »Soha nem szabad elfelej­tenünk, hogy számadásunk a min­dentudó és mindent megítélő Isten és a mindent tudni vágyó és min­dent megbíráló emberek előtt törté­nik« — mondotta. Hisszük és vall­juk, hogy szolgálatunkra, amely a Krisztus evangéliumának hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása, igen nagy szüksége van a reánkbízott lel- keknek, de hasznára van magyar ha­zánknak, sőt az egész emberiség­nek is! Munkánkkal Isten dicsőségét és az emberek javát kívánjuk szol­gálni — hangsúlyozta. Úgy szolgáltunk, hogy szem előtt tartottuk mindig az időt, amelyben szolgáltunk és a he­lyet, ahol szolgáltunk. Ezért volt szolgálatunk egyfelől a békesség evangéliumának, másfelől népünk­nek szolgálata. A továbbiakban beszélt, a mai ke­resztyénség egyik legnagyobb kiter­jedésű és jelentőségű mozgalmáról, az ökumenikus mozgalomról. »Isten Szentleikének csodálatos munkáját kell meglátnunk abban, hogy a mai kettészakított világban a földkerek­ség különböző táján élő, különböző fajú, különböző színű és különböző felekezetű keresztyének a testvéri szeretet és a segítőkészség megérté­sével közelednek egymáshoz. A közgyűlés a nógrádi egyház­megye, annak gyülekezetei és lelkészei nevében testvéri sze­retettel köszöntötte a Mátrában összeülő központi bizottságot és buzgón imádkozik azért, hogy az Egyházak Világtanácsa központi bi­zottsága, amely a Krisztus nevében ül össze, Krisztus ügyéért jó és ál­dott munkát végezhessen. Egyházunk életének legjelentősebb belső eseményét, a Központi Alap megszervezését ismertette a továb­biakban. »Olyan szerv ez egyházunk­ban — hangsúlyozta — amilyenre egyházunk történelme során még nem volt példa. A Központi Alap szolgá­lata felé az anyagilag erős gyüleke­zetek felelősséggel, az anyagilag gyen­ge gyülekezetek pedig hittel és re­ménységgel nézzenek« — mondotta. Megemlékezett az egyházi sajtónk szolgálatáról, kiemelve Sajtóosztá­lyunk elmúlt évi szolgálataiból az új énekeskönyv kiadását. Ezután a lelkészi szolgálatunk egyes ágairól szóló jelentéseket hallgatta meg a közgyűlés, majd megválasztotta új tisztikarát. Fel­ügyelőnek újból dr. Krepuska Ist­vánt, másodfelügyelővé Jakus Pált, az egyházasdengelegi egyházközség felügyelőjét választotta meg a köz­gyűlés, aki az egyházasdengelegi tsz dolgozója, és egyházszeretetéről, hű­ségéről és áldozatkészségéről ismert a nógrádi lelkészek előtt. Egyházme­gyei főjegyzőül Gartai Istvánt, számvevőszék elnökévé Gerhát Sán­dort, pénztárossá Fábri Mihályt, le­véltárossá Rónay Zoltánt választot­ta meg a közgyűlés. Eónyad Pál nagykanizsai lelkész a következőket írja: »Ez a nap jó alkalom volt arra, hogy meglássam azt az érdeklődést, amivel a nagy- kanizsai gyülekezet felfigyelt az öku­mené dolgaira. D. dr. Vető Lajos püspök rádiós igehirdetését többen meghallgatták istentisztelet előtt. Is­tentisztelet után az egész gyülekezet átvonult a gyülekezeti terembe, ahol megtartottuk a »Világkeresz- tyénség útja« című előadást. Híveink nagyrabecsülik egyházunk vezető­ségének bölcsességét, amellyel a mi egyházunkat is irányítják az egység­keresés útján és azt, hogy meghívá­sukra nálunk lesz a központi bizott­ság ülése. Az a kívánság, hogy az Evangélikus Életet dupla példány­számban küldje gyülekezetünkbe a Sajtóosztály mindaddig, amíg az ülés tart és amíg a tanácskozásokról hoz kimerítő tudósítást«, — majd így fejezi be levelét: »Gyülekeze­tünk vezetősége úgy határozott, hogy az offertóriumot kiegészítjük a lel- kenkénti 1.— Ft-ra, hogy ezzel anya­gilag is hozzájáruljunk vendégeink ellátásához.« Marschalkó Gyula vecsési lelkész levelében megemlíti, hogy gyüleke­zetében az ökumenikus Napot konkrétabbá tette az SS-ek által le­rombolt helyett Svájcból kapott fa­templom, valamint az, hogy a fa­templom felszentelésének tízéves év­fordulóját augusztus 5-én ünnepük,, amikor a központi bizottság egyik külföldi tagja hirdeti Vecsésen az igét. Solti Károly abaújszántói lelkész levelében hírt ad arról, hogy a re­formátus gyülekezettel együtt tar­tották meg az ökuménikus Napot. A lelkészek szószékcseréje és a kö­zös istentiszteletek az ökumenét szolgálták. Kiss György békéscsabai igazgató­lelkész levelében megemlíti, hogy a gyermekistentiszteletet is felhasz­nálták arra, hogy a kicsinyek előtt is ismertessék az ökumenikus gon­dolatot. Beyer Pál soproni lelkész levele így hangzik: Sopronban a reformátusokkal együtt tartottunk július 1-én ökume­nikus estet. A szép soproni evangé­likus templomban nagy gyülekezet volt együtt. Balogh Gábor reformá­tus lelkész Jn. 3, 16 alapján tartott igehirdetése után a gyülekezet az énekeskönyv új részének 780. éne­két énekelte: »Tebenned bíztunk eleitől fogva ...« Rusznyák Ferenc lelkész érdekes előadása keretében bejárta az egész világot, ismertetve a különböző földrészeken a keresz­tyén egyházak helyzetét, pogányok- hoz mért számarányát. »Krisztusban nincs Kelet, Nyugat«, énekelte ez­után az énekkar. Beyer Pál lelkész az ökumenikus mozgalom kialaku­lása történetét vázolta fel, miközben rámutatott arra, hogy milyen hatá­rozottan szállt síkra már az 1925. évi stockholmi ökumenikus gyűlés és a volt soproni Evangélikus Teoló­giai Fakultás tiszteletbeli doktora, a 25 évvel ezelőtt elhunyt nagy svéd érsek, D. Söderblom, a népek békéje érdekében. Részletes kép tárult a gyülekezet elé az Egyházak Világta­nácsa Központi Bizottsága hazánk­ban tartandó ülésének várható rész­vevőiről és eseményeiről is. Szent- györgyi Kálmán karigazgató művé­szi orgonajátéka után Weltler Re­zső esperes imádságával és az Erős várunk eléneklésével ért véget az est, amelynek offertóriumát meg­osztották a reformátusokkal. Az evangélikus gyülekezetre eső rész­hányad 423 Ft volt. Sokan mond­ták: Olyan jó volt testvérekként együtt lenni és együtt magasztalni Istent, aki oly csodálatosan vezeti népét! — A délelőtti istentisztelete­ken is szó esett a Központi Bizott­ság üléséről, s a gyülekezet Isten áldását kérte a tervbe vett munká­ra. Az istentiszteleteken összesen 769 Ft volt az offertórium. A hétfői bibliaóra 197 Ft-os offertóriumát is a Központi Bizottság ülésével kap­csolatos kiadások fedezésére aján­lották fel a részvevők. És külön részt vállal maid még az e célra ho­zandó áldozatokból a soproni evan­gélikus ifjúság is. Isten igazságának szolgálatában Pál apostol a Római levél 6. feje­zetében arról az új életről beszél, melyet Jézus halála ajándékoz a ke- resztség által a keresztyén ember­nek. Tudja az apostol azt a nagy törvényt, hogy az ember mindig va­lamilyen hatalomnak a szolgálatá­ban áll. A természeti ember a bűn szolgaságában sínylődik, de akik Is­ten megkegyelmező ítéletét elfogad­ták, azok Isten Szentleikének éle- tetújító ereje által hálából az igaz- i ság szolgálatára szánják oda tagjai­kat, egész életüket. nn A bűn szolgája nem részese Is­*----' ten igazságának és éppen ezért él ete erkölcsi tisztátalanság, önzés, nincs szívében felelősség a közösség­ért. Alapvető módon megromlott a viszonya Istennel, embertársaival és önmagával. A bűn pedig megmér­gezi. egész életét, boldogtalanná te­szi és végül is félelmes zsolddal, a halállal fizet szolgáinak. tiTájnál van. A nap még alig ra- gyog át a látóhatár szélén. A határ üres, alszik még minden. Az útmenti bokor tövében még a mezei nyúl is mély álmát alussza. A haj­nali szellő azonban csendben játsza­dozik már az érett gabonafejekkel. Itt búza, ott a dombon túl rozs, emitt árpa, amott zab. Az egyik aranysárga, a másik most fordul át a mély zöldből a sárgába. Itt-ott már látni keresztbe rakott gabona­kévéket. Megérett a gabona. Míg künn alszik a természet, ad­dig éled a falu. Egymásután nyitód­nak a kiskapuk. Egyik-másik háznak az udvarából éles kopácsolás hangja hallatszik: verik, egyenesítik a ka­sza élét. A férfiak mégegyszer meg­vizsgálják, éles-e a kasza, finom-e az éle fenése, az asszonyok kosarak­ba rakják az egész napi élelmet. S a nap még nem mutatja meg mai ar­cát az őt nézőknek és máris kint­ről záródnak be a kiskapuk. Innen is, onnan is találkozhatni ilyenkor a vállán kaszát vivő férfiakkal és karjukon súlyosan megterhelt ko­sarat vivő asszonyokkal. Itt az aratás ideje, örömünnep ez a falu, de az egész nép számára is. Beérett az a mag, amit ősszel, vagy tavasszal elvetettek a fekete földbe. A falu hajnali vándorai között ott vannak gyülekezeteink tagjai is. ők is élesre fenték a kasza élét. Künn a határban, megállrak a hullámzó gabonaföld végén, végignéznek a ha­talmas táblán és nemcsak arra gon­dolnak, hogy milyen nehéz és mi­JÚLIUS.. lyen fáradságos munka előtt álla­nak, hanem megmozdul a lelkűk­ben valami. Valami, amit nem lehet másképpen kifejezni, minthogy: há­laadás. Mert mi, emberek csak el­vetjük a magot, felszántjuk a neki való földet és most éjt nappallá téve learatjuk azt. Fáradozunk, küszködünk érte, de ki volt az, aki valóban felnövesztette és kalászba szökkentette? Mi, ^keresztyének tud­juk: Isten vált az. ő, aki nemcsak a lelkünk táplálékát adja meg ne­künk idejében, hanem gondja van arra is, amire az embernek szük­sége van. A RATÓK! Míg ezeket a sorokat írom, ti ott izzadtok künn a mezőn. Izzadtok és mégis vágjátok a rendet. Ütemesen és véretekbe idegződött mozdulattal haladtak elő­re. Néha megálltok, izzadt homlo­kotokon feljebb toljátok a kalapot, kiveszitek a derekatokra kötött tar­tóból a fenőkövet és ismét élesre fenitek kaszátokat. Ez nektek a pi­henés. Nehéz munka az aratás. Ezekben a napokban és hetekben minden magyar szív felétek és ér­tetek dobog. A ti kezetek munkája a záloga a téli kenyérnek. Ma már tudhatjátok, hogy minden kasza­suhintás egy-egy kenyér valahol az országban élő felebarátnak. Az ösz- szerakott búzakeresztek ezrei azok a katonák, amelyek őrt állnak mun­kátok gyümölcse: a megterített asz­tal, a boldoguló magyar nép jóléte, kenyere felett. Az új kenyérért fá­radoztok ti, amely odakerül minden magyar asztalra, hirdetve a ma­gyar parasztság erejét. If ENYÉR! Ott illatozol az aszta- Ion. Pirosló hátad emlékeztet a nyári napfényben vörösre sütött Ko­vács Istvánokra és Szabó Lajosokra, akik ezekben a napokban izzadnak és fáradnak azért, hogy te az asz­talra kerülhessél. Szépen meghasított hátadon a kés által vágott mélység úgy tűnik fel szememnek, mint a sok-sok Juli és Mari néni háta, akik lihegve haladnak az »emberek« után, derekukat mélyen megtörve és szedik a markot. Kötik a te húsod apró magvát magába záró búzát. Megvágott tested úgy fehérük, mint a galamb fehérsége. Az száll faluból faluba, országból országba s viszi a jelképet: a békét. A te fehérséged és illatod hozza el hozzám a munka erejét és nagyságát. Fehérségedben benne van az emberi akarás minden mozdulata, a boldogság, a testvéri­ség. Hiszen neked mindenütt meg kell jelenned, mert nemcsak nekem teremttettél, hanem mindenkinek. Te vagy a Békesség. A kés nyomán, mely vág belőled, száll mindenki felé az öröm és a megelégedettség. Mert ott, ahol te kerülsz az asztalra, amelyik ház a te illatoddal van tele, ahol minden embernek egyforma nagyság jut belőled: ott boidogsig van. Üj magyar kenyér, de kedves is vagy te minden magyarnak! Te vagy a jövőbe vetett életünk örök reménysége! Ahol téged dolgos ke­zek szeletekre vágnak és belőled me­rítenek erőt a napi munkához, ott hálát tudnak mondani annak, aki té­ged nekünk adott! JSTEN! Te adtad nekünk ezt az or­szágot. Ezt a földet, mely barna és rögös, mégis benne terem a kér­ges tenyér, a szikár, izmos paraszti kar, az aranyló búzamező, a még zöldelő zabtábla, a dolgozó magyar nép kenyere és állatainak takarmá­nya. te rothasztod el a földben az apró magot, hogy az százszorosán többet teremjen. Te öntözted föld­jeinket esővel, melynek nyomán ki- zöldült a határ. Te szárítottad fel a vizeket, melyek döntötték sok csa­lád évi kenyerét. Te adtál meleget az érésnek induló kalásznak. Te ér­lelted meg az idei termést! Erős ke­zekkel vezeted népünket a boldog­ság útján. Szeretsz minket, szereted népünket, hogy minden évben meg­adod a mindennapi kenyerünket. Ima szól most ajkunkon: áldd meg az aratás nehéz napjaiban az ara­tókat, a falusi embereket. Adj erőt nekik a munka elvégzésére. Ébressz hálát mindenkiben a terített asztal méltóképpeni elfogadására. Az aratók fáradoznak az új ke­nyérért. Az új kenyér minden ma­gyar ember évi eledele. Isten min­den fáradozás és munka megadója és ereje. Szívből jövő kérésünk ezek­ben a napokban ez: »A mi minden­napi kenyerünket add meg nékünk!« Karner Ágoston S Isten azért adta az Ö Fiát, hogy ne a bűn, hanem az ö igazságá­nak a szolgái legyünk. Csodálatos a keresztyén erkölcstan. Teljes egészé­ben Isten kegyelmére épül. Ez a ke­gyelem szabadít fel a bűn szolgasá­ga alól az igazság szolgálatára. Az ember annak a szolgája, akinek szi­vét, lelkét odaadja. A keresztyén em­ber hite által Istennek szánja oda életét és ezáltal lesz szabad Isten szolgálatára és minden külső kény­szer nélkül tud szolgálni az igaz­ságnak. S Mi hát az igazság szolgálata? Erre a legrövidebb felelet: fel­tétlen engedelmesség Istennek. Nem egy távoli eszményi cél ez, hanem a hitnek a valósága, amely a mindennapi életben testet ölt. Az igazság szolgálata Isten szolgá­lata. De Istent nem lehet úgy szol­gálni, hogy ne szolgáljunk embertár­sainknak is. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy nem lehet ember­társainkat megbántani, csúffá tenni, megszégyeníteni és megkárosítani úgy, hogy ezzel a cselekedetünkkel magát az élő Istent meg ne bánta­nánk. Istennek embereken keresztül le­het szolgálnunk, ezt soha sem szabad elfelejtenünk. Az igazság szolgálata a megújult szívű keresztyén ember naponként megújuló feladata. Isten naponként embereket hoz elénk, akikkel cse­lekednünk kell a szeretet, könyörű- let és a segítőkészség krisztusi pa­rancsát. Ez azt jelenti tágabb érte­lemben, hogy ebben a hazában Isten elvárja tőlünk, hogy cselekvő módon részt vegyünk népünk életének, anya­gi helyzetének megjavításában. Erez­zünk felelősséget, hogy a kettésza­kadt világ megbékéljen Istennel és önmagával. Szívünkből tudjuk imád­kozni és ami rajtunk áll, mindent megtenni azért, hogy különböző fe­lekezetek egymásban megtalálják a testvért a Krisztus keresztje alatt. őszinte örömmel tudjuk meglátni a mi Urunk csodálatos cselekedetét, amellyel az ökumenikus mozgalmat korunk nagy feladatává tette az egy­házak számára. összefoglalva mindezt, amit az igazság szolgálata jelent, belesürít­hetjük a szeretet nagy parancsolatá­ba. A keresztyén hit az emberek kö­zött a szeretőiben valósul meg. Ez a világ várja a Krisztus által meg­újult életnek szolgálatát. Így lesz az Isten igazságának szolgálata: a hit engedelmessége, megújuló napi program, állandó feladat. Garami Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents