Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-08 / 28. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET S NAPONKÉNT AZ APOSTOL a Szentháromság (ünnepe után 8. vasárnap levélbe!! (igéjében (Rím 6, 3—11.) a keresztség- ]ri51 úgy beszél, mint az emberi élet (támaszpontjáról. Akit megkeresztel­itek, az meghalt a bűn számára. A keresztségben kapjuk meg Jézus Krisztustól azt a szent lehetőséget, hogy új életben járjunk. A kereszt­ség a mi keresztyén életünk támasz­pontja, ahová naponként vissza kell térni, ahonnét naponként lehet új küzdelemre indulni a bűn ellen, akár belülről támad, akár körülöttünk ólálkodik. LUTHER MÁRTONRÓL jegyezték fel életrajzírói, hogy amikor kísérté­sek lepték meg, vagy kétségek gyö­törték: helyesen cselekedett-e, hogy szembehelyezkedett a pápával és a császárral, akkor krétát ragadott és felírta az asztalra: meg vagyok ke­resztelve! A reformátor számára a keresztség jelentette azt az alapot, amelyre naponként visszatért. Olyan volt neki, mint a repülőgépnek a tá­maszpont, mint a hajónak a kikötő. Naponként kapaszkodott abba hité­vel, hogy a keresztség által Jézus Krisztus megváltottja lett, tehát ke­resztyén reménységgel menetelhet az üdvösség felé. A keresztelés régen többnyire víz­bemerítéssel történt. Ezért írja az apostol, hogy Krisztussal együtt el- temettetünk a keresztség által a ha­lálba és ezért mondja Luther Márton a Kis Kátéban, hogy a bennünk levő óembernek naponkénti bűnbánattól és megtéréstől vízbe kell fulladnia.:; és viszont naponként új embernek kell előjönnie. Nem azt akarja ezzel mondani, hogy a kerésztséget meg kell ismételni, hanem azt, hogy abból naponként új erőt lehet meríteni. A KERESZTSÉG tehát nem csu­pán valami ősi szertartás, amihez csökönyösen ragaszkodunk, hanem Istennek az a cselekedete, amellyel minket magáévá fogad. Ezért kell már a kisgyermeket is megkeresz­telni és a keresztséget a keresztelé3 után is komolyan venni. A kereszt­ség életünknek az a támaszpontja, ahonnan hitben megerősödve indul­hatunk naponként az űj életre, az emberekkel való békés életre, a bűn elleni eredményes küzdelemre. Kísértések gyötörnek? A leküzdé­sükre kérj erőt Jézus Krisztustól, aki már a keresztségben magáévá foga­dott. — Lelkiismereted furdal elkö­vetett bűneid miatt? Menekülj Krisz­tushoz bűnbónattal, mert nála van még számodra is bocsánat. — Bizony­talanságban vagy a halál és a halál utáni dolgokra vonatkozólag? Menj tovább azzal a keresztyén remény­séggel, hogy Krisztus érdeméért az örök életed kárhozat helyett üdvös­ség lehet. Miért? Mert megkeresztel­tek! A keresztyén név annyit jelent, hogy Krisztusé. Térj vissza napon­ként a keresztséghez, életünknek eh­hez a támaszpontjához és életedben is, halálodban is megmaradhatsz a Jézus Krisztussal való közösségben. Jávor Pál Összeköt, „toiwt szent acanyfOHúl" Ez az idézet nem meséből, hanem egy űj énekünkből való. Nekünk azt a hatalmas valóságot juttatja eszünkbe, amely ma már jóval for­róbban dobogtatja meg szerte a nagyvilágon keresztyén emberek szí­vét, mint emberemlékezet óta bár­mikor. A keresztyének ismét részesei és nemcsak szemlélői és tehervi­selői akarnak lenni annak, ami éppen nekik adatott. Az egy­ház népe kéri jussát ab­ból, ami neki adatott: az evan­géliumból, az igazságból, a sze- retctből és szolgálatból. Ezeknek éppen nem járt le az Ide­jük, hanem időszerűvé és kívána­tossá váltak. Nem éri be éppen azért kevesebbel, mint ami a min­dennapi életre és az üdvösségre szükséges. Lassan kiábrándulnak ab­ból, hogy a felekezetek úgy viselked­jenek egymás mellett, vagy egymás fölött, mintha már megtörtént volna a végítélet és mindegyik Ábrahám kebeléből szólhatna át a másikhoz: innen oda és onnan ide nincs átjá­rás. Üt sincs, ajtó sincs, közös nyélv sincs! Ilyen kiábrándulás még ott is tapasztalható, ahol legnagyobb a szűkkeblűség és ahol az egységet be- és meghódolásban óhajtják, nem pe­dig a Krisztusban látják és kívánják. Közelebbről: elkezdődött a kiábrán­dulás abból, amit önzés, fölény, gőg és emberek közötti széles árok for­májában bűnnek, ítéletnek és átok­nak tapasztalt meg a keresztyénség. Ez a kiábrándulás azonban önma­gában semmi. Csak azért valami, mert ezzel is sürgeti Isten szétszaka­dozott népét abba az irányba, hogy komolyan vegye a lehetőséget. Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Is­tennél. Ö mutogatja is bőven az utat. Nem annak a meggyőződésnek fel­adásáról van szó, amelyet szent bi­zonyossággal vallottak eleink hit­cikkek formájában. Sőt, azokban még mindig sók észre nem vett, iga­zán meg sem becsült kincs hever. Hitvallásaink annyi töretlen út jár­hatóvá tételéről tanúskodnak, hogy azok újra segítséget nyújthatnak olyan utak járásáfa, amelyek jelen­leg Is töretlen útként váltak feladattá a megjárásra. Nemcsak a Szentírás­sal nem állítanak szembe, hanem annak üzenetét nyújtják, annak meg­értésére és képviselésére segítenek. Abból a felfedezésből kell a ke­resztyén egységnek megszület­nie, hogy egy Krisztusa van a Vi­lágnak. Amit ő tett és aki ő a mai napon is, az igazán nem változott azzal a ténnyel, hogy felekezetek vannak a világon. Ebből a roppant egyszerű és nagyszerű igazságból erednek olyan szálak, amelyekkel el kell kez­dődni, meg el is kezdődik a köze­ledés. A bűnére mindenkinek csak egy orvosság kínálkozik: a bűn­bocsánat Jézus véréért. Ez a bocsánat tanúskodik Isten­nek arról a szeretetéről, amely örökre egyetlen igazi alapja lesz emberek egységet munkáló és hathatós szeretetének. Ez az az aranyfonél, amely a ke- resztyénséget elvezeti egységre. A Szentlélek magyar földön is, az egész földön is iónja az egység­teremtésnek drága aranyíonalát. Amilyen szomorú dolog az, hogy az egységnek keresztyének között prob­lémává kellett lenni, annyira örven­detes, hogy Isten tanítgat minket ajándékkal, türelemmel és ered­ménnyel fáradhatatlanul járogatni az egység útján. Szabó Gyula A Berlinben megjelenő Keleti Evangélikus Hírszolgálat megjegy­zésként hírt ad arról, hogy egy koppenhágai gyülekezetben kísérle­tet tettek az istentisztelet eleveneb­bé tételére. Az ifjúság számára tar­tott istentiszteleten a lelkész bele­vonta az istentiszteleti cselekmé­nyekbe a résztvevőket is. Az isten- tisztelet ünnepélyes felvonulással kezdődik a templomban. Elől két gyertyahordozó jön gyertyatartókkal. Az epistolát egy gyermek olvassa fel. Ezután keresztelés következett, amelyről a gyülekezet lelkésze azt mondta, hogy az »drámai közjáték és nagyon érdekelte a gyerekeket«. A prédikáció alkalmazásaképpen gyakran egy kis színdarabot, vagy pantomimet (némajátékot) mutatnak be. A lelkész kísérletét azzal indo­kolta, hogy »o keresztyén istentiszte­let alapjában véve dráma«, amihez a berlini lap hozzáteszi: »nem inkább dráma-e a lelkész felfogása hivatá­sáról?« Az egyházaknak világszerte alap­vető kérdésük az, hogy miképpen le­het a gyülekezetek cselekvő részvé­telét erősíteni az istentiszteletben. Maga a részvétel egyáltalában nem újdonság, hiszen ősidőktől kezdve a liturgiában éneklésével, imádkozásá­val részt vesz a gyülekezet. Segédlelkészeink fóti konferenciá­ján Prőhle Károly professzor elő­adást tartott az egyházi vezetősé­günk megbízásából végzett új lelké­szt Agenda előkészítő munkájáról. Előadását így vezette be: »Az Agenda rendeltetése nem az, hogy simábban, gépiesebben végezhessük az isten­tiszteletet, hanem, hogy Isten színe elé állíttassák a lelkész és a gyüle­kezet. A kérdés ez: hogyan lehet az istentisztelet az Istennél való tídvös- séges találkozás ma?« Vgy gondol­juk, hogy a helyes válasz nem az, hogy tegyük színdarabokkal, néma­játékkal, gyertyatartóval (s ezen az úton továbbhaladva füstölővel, csen­gettyűvel) tarkábbá az istentisztele­tet. Az Istennel való szembetalálko- zás módja ma is az, ami mindig: az evangélium eleven hirdetése. Ha a prédikátor a ma élő emberek, a gyülekezet valóságos tagjai életére tekintettel keresi az ige üzenetét, ha úgy hirdeti azt, hogy az emberek konkrét életproblémáiban magyaráz­za meg, akkor a hívek bizonyára nem alusznak el az istentiszteleten, hanem éberen és hálásan figyelnek. Nemcsak a prédikációra, hanem benne az ige eligazító szavára. Ügy véljük, minden lelkész így tesz, aki­nek helyes és biblikus a felfogása hivatásáról. Z, GYÜLEKEZETI HÍREK A BUDAVÁRI templomban szenteli lelkésszé D. dr. Vető La­jos püspök július 6-án este 7 óra­kor Magyar László ég Missura Ti­bor Ielkéssjelölteket. A MOHÁCSI gyülekezet árvízsúj­totta tagjai között, kiosztotta az or­szág minden részéből érkezett kész­pénz- és természetbeni adományokat. Ezúton is hálásan köszönik evangé­likus testvéreinknek a 2000 forint készpénzt és az ennél is nagyobb ér­tékű természetbeni adományt. A BUDAPESTI konfirmált Ifjúság csendesnapot tartott a Déli Egyház- kerület fóti Mandák Mária Intézeté­ben július 1-én, vasárnap, amikor valamennyi gyülekezetünkben öku­menikus Napot tartottak és adakoz­tak az Egyházak Világtanácsa köz­ponti bizottságának hazánkban tar­tandó ülése céljaira. Az előadások és igetanulmányok az efézusl levél né­hány témáját dolgozták fel. Benczúr László püspöki titkár ismertette az ökumenikus mozgalom kialakulását, az Egyházak Világtanácsa munkás­ságát cs a központi bizottság Galya­tetőn tartandó ülésének jelentőségét. Szolgáltak) Muntag Andor, Juhász Géza és Madöcsai Miklós segédlelké­szek. A szép számmal megjelent ifjú­ság néhány új éneket tanult meg az énekeskönyv új részéből. LELKÉSZI TALÁLKOZÓT tar­tottak a 25 évvel ezelőtt végzett evangélikus lelkészek június 21-én. Az óbudai gyülekezetben délelőtt 10 órakor hálaadó és úrvacsorái isten­tiszteleten vettek részt a hívekkel együtt, amelyen Kamer Károly teo­lógiai tanár hirdette az igét. Isten- tisztelet után pedig az esti órákig együtt voltak a találkozó részvevői mintegy tizenkilencen és egyenként beszámoltak eddigi életükről és szol­gálatukról. Készülj az ige hallgatására ! 1956. július 8. — Szentháromság után 6. vasárnap. Mt 5, 20—26 — Rm 6, 3—11, — Liturgikus szín: zöld, A Szérttírás könyvei mind Isten félelmére, szeretettre és engedelmes« ségre tanítanak. Aki világosan akarja látni Isten törvényét és evangéliumát, annak ezt az igét sokszor kell tanulmányoznia. E Jézus a tanítványokat óvja a farizeusok és írástudók »igazságától«: Jézus nagyon jól Ismerte mind a farizeusokat, mind az írástudókat, tudta róluk, hogy tisztelik és betartják a törvényt, mert így akarnak el­jutni az »igazságra«. De tudta róluk azt is, hogy törvény-betartásuk és be­töltésük csupa külsőségből All. Tudta róluk Jézus, hogy kizárólag a maguk erejére támaszkodva akarnak bejutni az Isten országába. Ezért mondja á tanítványoknak: »ha a ti igazságtok nem több«, semmiképpen sem mehet­tek be a mennyeknek országába. Jézus nemcsak a tanítványokat, de ben­nünket is óv minden üres látszattól és képmutatástől. Jó éppen ennek az igének nyomán nekünk is megvizsgálni magunkat, mennyi bennünk is a látszatkeresztyénség? Teljesen rá tudunk-e hagyatkozni Jézusra? Tudunk-é úgy élni, hogy mindent az ö kezéből fogadunk el? Rádöbbentünk-e árra, hogy kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk? E Amikor Jézus a törvényről beszél, azt nem becsüli le, sőt elmélyíti és világosabbá teszi annak tartalmát. Ezt teszi a tanítványok előtt, amikor feltárja előttük az 5. parancsolat igazi értelmét. Ügy beszél Jézus, mint aki Ura a törvénynek, és aki nemcsak a cselekedetet, de még a szán­dékot is elítéli! Sok ember boldogan mondhatná: nem öltem, nem paráz­nálkodtam, nem loptam, nem is olyan nehéz a parancsolatokat megtartani; Igeh ám, de Jézus mértéke nem emberi! És nem szabad elfelejtenünk, hogy 1. Jn 3, 15-ben ezt olvassuk: »Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs Örökélete!« Ki az közülünk, aki még nem gyűlölt, vagy akinek szivében még nem volt harag? Mindig nyugodtan tudtad-e elimádkozni a Miatyánkot? Meg tudtál-e nyomban bocsátani? Kértél-e bocsánatot, mikor megbántottál valakit? Vess számot magaddal, nyugodt lélekkel tudnál-e most az oltár elé menni? Minden tel­jesen rendben van az életedben? B Botladozó és bűnt-bűnre halmozó emberek vagyunk. Ha Jézus jónak látta a tanítványok előtt megmutatni a kibontakozás útját, jó, ha mi is figyelünk erre. Ha baj van az életben, az első, amit tenni kell: békülj még! Eredményt se magad akarj elérni, hanem bízd magad Jézusra, aki tanít Istent félni és embert szeretni. Egyedül rajta keresztül juthatsz el áz ő országába, egyedül Vele tudod betölteni a törvényt és Vele juthatsz kegye­lemre és tanulhatod meg szeretni egyházadat s népedet. Az ő segítségével élhetünk békességben a földön. ________________________ Koszorús Oszkár A GYÖR-NÁDORVAROSI gyü­lekezetben június 24-én este szere- tetvendégség keretében Bácsi Sán­dor lelkész tartott előadást »Szavak prédikációja« címen. A szeretet- vendégség keretében a gyülekezet nőtagjai megajándékozták új lelké­szüket. A MATRASZENT1STVÁNI evan­gélikus üdülőben júliusi-augusztus hónapokban iskolás gyermekek üdül­tetését vállaljuk. A gyermekek igen szép helyen, felügyelet mellett, jó el­látásban részesülnek. Jelentkezni le­het: Rédey Pál igazgatónál (Bp. Vili., Puskin U. 12. T.: 138—656) és Péter Lajos pénztárosnál (Bp. VIII., Üllőt út 24. T.: 130—886). AZ ÓBUDAI temetőben június 23-ón délután 4 órakor állították fel Olt Vilmos síremlékét. Igét hirde­tett Muncz Frigyes espereshelyettes, énekelt az óbudai egyházközség énekkara. — Özv. Olt Vilmosné és csalódja hálás köszönetét mond mindazoknak — lelkészeknek, bará­toknak, híveknek, gyülekezeteknek —, akik adományukkal lehetővé tet­ték elhunyt férje síremlékének fel­állítását. ________ A Lelkipásztor lelkészeink szakfolyóirata júniusi számában első helyen Muntag Andor bibliatanulmányát közli Jónás köny­véről »Isten iskolájában« címen. Ez­után a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tanulmányi bi­zottságának hozzászólását ismerteti a lap az evanstoni kérdésekhez. Dr. Ottlyk Ernő professzornak Söder- blom Náthánról, a 25 éve elhúnyt svéd evangélikus érsekről írt cikke után Prőhle Károly professzor kol- lekta imádságokat közöl, majd Szabó József balassagyarmati lelkész cik­ke következik »Tanuk« címmel. D. Dezséry László püspök Lelkészi köz­élet című cikke után Linder László békéscsabai lelkész írását olvashat­juk »Feljegyzések a Tranoscius békéscsabai dallamgyűjteményéhez« címen. A Szemle rovatban hozzászólást olvashatunk a pünkösdi ökumenikus üzenethez, majd dr. Sólyom Jenő Egyháztörténelmi munkánkhoz cím­mel ír, végül dr. Ottlyk Ernő ismer­teti Erdei Ferenc: A szövetkezeti úton című könyvét. Az Irásmagya- rázat rovatban dr. Ottlyk Ernő, Groó Gyula, Tessényi Kornél, D. Dézséry I,ászló és Mekis Ádám dolgozták fel a soron következő vasárnapok alap­igéit. A lap képriportot közöl szeretet- intézményeinkről, a sajtóbizottság üléséről és Teológiai Akadémiánkról, Közös imádságunk SZENTHÁROMSÁG UTÁN 6. VASARNAP ' Rm 6, 3—11. Áldj meg minket, Urunk, jóságod és hűséged gazdagságából: Megvál­tottál minket, hűséges Istenünk, és a keresztségben tulajdonoddá téttél és Választottál. Ádd hát, hogy új életben járjunk Téélőttéd, szíwel-lélékkél ragaszkodjunk Hozzád, ne tántorodjunk el Tőled szenvedésben, nyomorú­ságban és halálban. Add meg nekünk azt is, hogy megszentelődésünkbőí komoly munka és maradandó áldás fakadjon minden caelkedetünk nyomán: Végtelen szeretőiedért kérünk. Amen. Bezzel Hermann (1861—1617) Mt 5, 20—26. Űristen, örök Bölcsesség és Igazság! Hálát adunk Neked, hogy paran­csolatoddal őrződ testünket és életünket és arra tanítasz, hogy ne öljünk: né haragudjunk, ne irigykedjünk, ne szidalmazzunk és ne káromkodjunk, és azt akarod, hogy elviseljük egymást és szívesen megbocsássunk. Gyónjuk és megvalljuk Előtted, hogy semmit sem tartottunk meg ebből, s ezért szi­gorú ítéletedet vontuk magunkra. De reménykedő blzodalommal kérünk Téged, szenteld meg bűnös szívünket Fiad ismeretével és az Ő Leikével, hogy jóságával Vigasztalódjunk és új engedelmességben járjunk Jézus Krisztus által, aki a törvényt betöltötte tökéletes engedelmességével és ár­tatlan szenvedésével, és igazságát csupa kegyelemből nekünk ajándékozza. Ámen. Osztrák agenda 1571; Urunk! Ébreszd fel bennünk az igazi éhséget és szomjúságot, hiszen Te ígérted, hogy igazsággal fogsz megelégíteni minket. Ne engedd, hogy megelégedjünk valami nyomorúságos táplálékkal. Urunk! Ne engedd, hogy önteltségbe vagy elbizakodottságba merüljünk. Ne engedj minket tétlen­kedni. Hálát adunk minden fájó ösztökélésért, amellyel óemberünkbe hasí­tasz, valahányszor tétlen nyugalommal kötöz meg minket. Urunk! Add. hogy lelkünk éhségét és szomjúságát semmi más ne csillapítsa, csak az igazság. Ámen, Söderblom Náthán (1866—1631) « ________________ Közli Prőhle Károly Bibliaolvasó HETI IGE: És most, ó Jákob, így szól az Ür, á te Teremtőd és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagyi — Ezs 43, 1, Július 8. Vasárnap — És 43, 1—7. Isten ebben az Igében azt ígéri övéinek, hogy mindig óltalmazó atyjuk, megváltó uruk lesz. Számunkra akkor lesz igazán valóságossá, életformáié erővé mindez, ha tudjuk és hisszük, hogy Jézus Krisztusban eljött hozzánk a mi Megváltónk. Július 9. Hétfő — Tlt 3, 3—7. Pál apostol és vele minden keresztyén vallja azt, hogy Jézus Krisztus­ban találta meg és találja meg életének értelmét és célját. így valljuk ezt, mert tudjuk, hogy Jézus Krisztus által Igaz életet élhetünk és miénk lesz az örökélet. Július 10. Kedd — 1. Pét 3, 18—22. Jézus Krisztus legyőzte a halált és legyőzte a poklot. így nekünk, az Ó híveinek, az Ö egyháza tagjainak nem kell félnünk sem a haláltól, sem pedig a kárhozattól. Nem kell rettegnünk, mért mindent, amit tett, értünk cselekedte. Július 11. Szerda — Gál 3, 26—29. A Jézus Krisztusban való hit által mindnyájan Isten fiai, gyermekéi vagyunk. Ezért a közös hit alapján minden ember, aki hisz ö benne, test­vérünk, mert ugyanaz a mi mennyei Atyánk és ugyanaz a mi Megváltónk. CSALÁDI HÍREK: Blszkup Ferenc, a mezőberényi II. kér. egyházközség nyugalmazott lel­késze június 29-én, 65 éves korában, hosszas szenvedés utón meghalt. A mezőberényi templomban Mekis Ádám esperes és Deme Károly me­zőberényi lelkész temette, a sírnál pedig Fabók Ferenc és Lotz Tibor lelkész, valamint dr. Liszka Nándor felügyelő búcsúztatta. Id. Horváth István, a nagykanizsai gyülekezet buzgó presbitere június 21-én, 65 éves korában, hosszú szen­vedés után elhúnyt, Július 12. Csütörtök — Csel 10, 34—48/a. Pünkösd után az apostolok az akkor Ismert világ minden részébe el­vitték a Jézus Krisztusról szóló örömhírt, az evangéliumot, hogy minden ember higgyen Benne, hógy sokasodjék azoknak a száma, akik őáltala örökéletet nyernek. Július 13. Péntek — Mt 3, 13—17. Jézus Krisztus megkeresztelkedik a Jordán folyóban. Ezzel is azt pél­dázza, hogy mindenben közösséget vállal az emberrel — kivéve a bűnt. Ettől a naptól kezdve szólott az övéihez, a Szentlélek erejével. Július 14. Szombat — Ef 3, 14—21. Pál apostollal együtt nékünk is szüntelenül könyörögnünk kell Istenhez hogy ismertesse meg az 6 kegyelmét velünk és, hogy árassza ki minden emberre, hogy hitünk egyre jobban erősödjék. Vámos létett A lelkészi hivatásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents