Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-08 / 28. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

flz egyházak felelőssége a társadalmi és nemzetközi kérdésekben

Hattagú küldöttség képviseli a magyar egyházakat az Egyházak Világtanácsa arnoldshaini konferenciáján

Az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának mátrai ülésezésére a Világtanács több tanulmányi konferencián készül fel. Július 9—14 között a nyugatnémetországi Arnolds- hainban tartanak konferenciát, amelyre Észak-Amerikából, Nagy- Britanniából és az európai kontinensről 60 egyházi képviselőt hívtak meg. A konferencia tárgya: »A felelős társadalom nemzeti és nemzetközi ügyekben.« A magyar egyházakat ezen a konferencián D. Bereczky Albert, Péter János és D. dr. Vető Lajos püspök, Nagy Barna, dr. Pálfy Miklós és Varga Zsigmond teológiai professzorok képviselik.

A gyűlésen az elnöki tisztséget a holland Egbert de Vries, a társadalmi kérdések gazdasági intézetének igazgatója és Kenneth Grubb, az Egyházak Világtanácsa nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke fogják ellátni. A gyűlés kifejezett célja, hogy nyugati és keleti egyházi emberek közösen tanácskozzanak azokról a nemzetközi kérdésekről, amelyekért az egyházakban világszerte fokozódó felelősség tapasztalható. A konferencia az evanstoni nagygyűlés megbeszéléseinek folytatása lesz. Mint Dr. Bilhei- mer, az Egyházak Világtanácsa tanulmányi főosztályának igazgatója kifejezte, »a megbeszéléseken a társadalmi élet gazdasági és nemzetközi kérdéseiről kívánnak tanácskozni, abban a mély felelősségben, amelyet az egyházak a modern társadalmak bonyolult körülményei között élő ember iránt éreznek«. Megbeszélésre kerülnek keleti és nyugati egyházi képviselők jelentései alapján azok a nehézségek, amelyek politikai, gazdasági és nemzetközi kérdésekben az egyházak tagjait is mindenütt foglalkoztatják. A megbeszélések fő tárgyai a következők: 1. »Keresztyén válasz a népek béke, rend, igazság, biztonság, szabadság utáni vágyaira.«

2. »Keresztyén felelősség az együttélésért nemzetközi, társadalmi és gazdasági viszonylatokban.« 3. »Keresztyén felelősség az állam, a kormányzatok és a kormányzatok közötti kapcsolatok iránt.«

Külön munkacsoport fogja megvizsgálni azokat a problémákat, amelyeket az atomenergia békés felhasználása, a lefegyverzés és a békés változás jelent a gazdasági szilárdság, a haladás és a biztonság tekintetében. Egy másik munkacsoport foglalkozik a gazdasági és politikai rendszerek azon különbségeivel, amelyek a fennálló viszonyok és változási folyamatok közepette az együttélést akadályozzák. Szerepel a napirenden »az európai szolidaritás« és Németország újraegyesítésének problémája is. Foglalkozik a konferencia a gazdaságilag elmaradt területek megsegítésére irányuló nemzetközi kötelezettségekkel is.

A konferencia egyik megnyitó előadását Hromádlca professzor tartja. Előadása teológiai kritikát ad a béke, a rend, az igazság, a biztonság és a szabadság mai megfogalmazásáról. Társelőadója John Bennett New York-i teológiai professzor. Előadást tart Hans Iwand bonni professzor is »Együttélés az összeütköző ideológiák és a politikai és

gazdasági rendszerek világában« cím alatt. David Owen, az ENSZ technikai segélyegyesületének elnöke is előadást tart a konferencián. A konferencia elé terjesztik azt a tanulmányt is a békés együttélésért való egyházi felelősségről, amelyet a konferencia felkérésére a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsa nevében D. dr. Vető Lajos püspök, a tanulmányi bizottság elnöke küldött meg a Világtanácsnak.

E konferenciát megelőzőleg, július 4 és 8 között bibliai-teológiai konferenciát tartanak Arnoldshainban »Az egyház és a világ Krisztus uralma alatt« címen. Ezen a konferencián a magyar egyházakat Nagy Barna és Varga Zsigmond teológiai profesz- szorok képviselik.

Szívet vidámító, szemet gyönyörködtető látvány a nyári szélben hajladozó aranysárga búzatábla. S mindig van valami megejtő varázsa annak, ha az ezernyi tömött kalász hullámza- ni kezd a csöndes al- konyi szellő kezevoná- sa után. Mindig van valami szépséges abban, ha az ég kékje valahol messze a látóhatár szélén összefonódik a kukoricatáblák haragos zöld, a ringó gabona szelíd, sárga színével...

Mégis azt mondom, hogy a külső szépségéken, a tűnő és változó emberi hangulatokon túl sokkal nagyobb szépségek is vannak a hajladozó búzamezőben, a gabonát érlelő nyárban. Vagy még helyesebben

úgy mondom, hogy a megkapó látvány mögött isten áldása húzódik meg, hogy mindez a szépség Isten áldó két kezének látható jele.

Mert ilyenkor nyáron, a gabonaföldek láttán, mindig a Miatyánknak arra a kérdésére gondolunk,

amit naponlként elmondva, Isten elé bocsátunk: »a mi mindennapi kenyerüvlket add meg 'minékünk ma .. .*. Ilyenkor nyáron, aratás idején úgy érezzük és tudjuk, hogy ez Isten látható és biztató felelete a mi kérésünkre, erre a mi kívánságunkra. Ahogyan valóban ez is a helyzet, valóban így is van

__

Me

rt az aranyló búzamező azt hirdeti,

hogy nem volt hiábavaló a szántás és vetés munkája, sok fáradsága, nem volt hiábavaló a sok aggódás: vajon kalászba szökken-e az élet, mert most újból arat a mi dolgos népünk. Újból arat, mert hűségesen elvégezte a munkáját. S minden egyes kalász azt mondja el nekünk, hogy nem volt hiábavaló mindennapi imádságunk, mert Isten megadta az áldást, megadta az emberi munka gyümölcsét. Megadta, hogy élni tudjunk vele.

Mindezért nekünk hálásaknak kell lennünk Istennek s tovább kell végeznünk azt a munkát, aminek az eredményeképpen asztalunkra kerül a mindennapi, naponként kért kenyér.

Mi a prófétaság?

Megszürkültek a szavaink. Az Istentől elszakadt ember gondolkozása rendkívül hajlamos arra, hogy a tőle kapott nagy ajándékoknak még a nevét is megüresítse — nyilván azért, mert igazi tartalmáról siralmasan zgvaros fogalmai vannak. Körülbelül így vagyunk a prófétasággal. A legtöbb embernek először az jut eszébe a prófétáról: jós. Pedig valamiféle »jóstevékenységhez« elegendő lehet egy kis szerencsés előrelátás is. Mások dörgő szavú erkölcsprédiká- terra gondolnak, ilyenné is válhat azonban bárki, ha jó torka és beszédképessége van, mert akkor már csak hordóra kell állnia. Vannak, akik szellemi titánnak, emberóriásnak képzelik a prófétát, pedig Ámósz például egyszerű pásztorember volt. Általában nagyon melléfogunk, ha a prófétasógot csupán emberi oldalról nézve igyekszünk megismerni.

Egészen értelmetlen dolog volna a prófétaságot valami kegyes romantika, hamis hőskultusz ködébe vonni. A próféta nem azért próféta, mert esetleg »jósol«, megvesztegethetetlen keménységgel hirdeti az igét, vagy rendkívüli szellemi képességei vannak, (folytatni is lehetne a sort), hanem azért, mert rajta keresztül az egy igaz Isten igéje szólal meg. A prófétai igét tehát Isten hozza létre, s nem a prófétának ilyen, vagy olyan tulajdonsága. Isten embere lesz a

próféta, mert Isten átalakítja, s magáévá: eszközévé teszi. Így a próféciára mindenekelőtt az jellemző, hogy Isten »szemszögéből«, az ő akaratát hirdetve szól bármiről, legyen az múlt, jelen, vagy jövő kérdése, eseménye. Űjtestámentumi értelemben is beszélhetünk azonban próíé- taságról: ez a Krisztus igéjének tisztái hirdetése. Így mondja a Jelenések könyve (19, 10): »A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.« Végeredményben: az egyháznak, ha Urához hű akar maradni, szükségképpen és állandóan prófétai egyháznak kell lennie, különben elássa tőle kapott tálentumait. Okvetlenül Isten szolgálatába kell tehát állítanunk mindazt a hitbeli ismeretet és erőt, amit kegyelméből ajándékba kaptunk, s úgy kell képviselnünk ebben a világban Krisztust, hogy múlt, jelen és jövő dolgairól kérdéseiről az ő Leikétől átitatva s a kinyilatkoztatáshoz híven hirdetjük az igét s éljük keresztyénségünket.

Bodrog Miklós

KORÁLKÖNYV

11. kötet, a Keresztyén Énekeskönyv Cj Részének dallamai. Ara: 65.— Ft.

Százhuszonöt évvel ezelőtt nyílt meg a füredi »Magyar Nemzeti Játékszín«

A magyar színészet sorsa hosszú időn át küzdelmes és bizonytalan volt. Kevés kivétellel csak a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben indult meg vidéki várasainkban a színházépítés a magyar nyelvű színjátszás számára.

Elsőnek Miskolcon kapott állandó otthont a magyar színészet, 1823-ban nyílt meg a színházépület, és Kolozsváron volt még magyar nyelvű színház, tehát a magyar színészet történetének egyik jelentős államása Ba- latonfüred, ahol százhuszonöt évvel ezelőtt, 1831. július 2-án nyílt meg és virágzott több évtizeden át a »Magyar Nemzeti Játékszín«.

A múlt század harmincas, negyvenes éveiben virágkorát élte Füred és a látogatottság odavonzotta a színészeket is, akiknek a legnehezebb nyári hónapokban valamelyes megélhetést nyújtott Füred. Hogy milyet? Erre jellemző Szilágyinak, Komlóssy társulata vidám színészének kijelentése, amikor a színházépítés ügyében fáradozó Kisfaludy éknak ezt mondta:

— Van bizony hova lehajtani fejünket. Tessék csak megnézni ott azt a szép erdei iharfát. Milyen jó tanyám az nékem. Egy szegény füredi jobbágy mityen szívesen adott nekem vacoknak egy kocsiderék szalmát. Holmi csöndes eső álmomból fel sem ver. Ha pedig záporeső esik, kocsmában töltöm az éjszakát. Jó fekvőhely a kocsmaasztal...

Az urak egy pillanatra elnémultak a színész szavaira, Kisfaludy pedig összeszorította ajkát. Néhány nap múlva a költő ezt írta egy barátjához. intézett levelében:

— Az ott mulató hazafiak nagy keserűséggel láttuk, miként tengődik s nyomorog a magyar színjátszó társaság silány deszkakunyhóban s miként vagyon számkivetve önnön hazájában, midőn a német társaságok roppant palotákban kevélykedve lépdelnek s a királyi városokat még jobban elnémetesítenék, ha még lehetséges volna. Én hazafiúi mérges fájdalmamban az ott levő közönséget egy Füreden építendő játékszínre felszólítottam.

Kisfaludy »hazafiúi mérges fájdalma« sokakat megmozdított. Fülöp József ingyen elkészítette az építendő színház tervét és költségvetéséi. »Ó-görög modorú, szép homlokzatú, megfelelő nagy épület 400 személyből álló közönségré, nagy színpaddal, öltözőkkel s lakószobákkal. Az összes költség 25 000 forint.«

Micsoda? Huszonötezer forint? öthatszáz holdnyi szép nemesi birtok ára? Hüledeztek az egybegyűltek, csak a költő nem riadt vissza. S volt aki bátorította őt. Kisjókai Szabó István komáromi fakereskedő, kijelentvén:

— A tetőhöz szükséges hatvanezer zsindelyt ajándékba adom s a magam költségén Rév-Komáromból ideszállíttatom.

Kisfaludy Sándor pár nap alatt összegyűjtött készpénzben 1330 forintot. A fürdővendégek adták össze. A füredi kisnemesséa és szegény jobbágyság pedig felajánlott száz igás és ezer gyalog napszámot.

Hát a király mit adott? Semmit! És az ország mérhetetlen gazdagságú főurai, főpapjai? Egyedül Festetits László, a Georgikon alapítójának fia adott számbavehető segítséget: ö hait óriási joniai oszlopot faragtatott egy-egy darab kőből és szállította Füredre.

Kisfaludy lelkessége felrázta a vármegyéket. Zala vármegye közgyűlésén Csányi László — az 184 S szabadságküzdelem vértanú kormánybiztosa — szólalt fel:

»Meg kell védelmeznünk ősi szabadságunkat, de legfőképpen meg kell védelmeznünk és lábra kell állítanunk édes anyanyelvűnket s nem szabad elszenvednünk, hogy ezt a mi országunkban bármely idegen nyelv a maga hála mögé állítsa!...«

Balatonfüred legfőbb földesura, a tihanyi apát hosszas huzavona és akadékoskodás után a színházépítéshez szükséges telket rendelkezésre bocsátotta — 1830 novemberében. A színház meglepő gyorsasággal fel is épült ,és 1831. július 2-án meg is nyílhatott.

•■'■Tisztes fekete ruhában a férfiak, tisztes fekete és barna öltözékben az asszonyok, vidám színekben a leányok«, Füred és környékének jobbágyai, akiknek közreműködése nélkül sohasem épülhetett volna fel a színház.

yyA magyar egyházak hidat Térnék Kelet és Nyugat között”

A magyar protestáns egyházak tanulmányi munkájának visszhangja a nyugati keresztyénségben

A magyar protestáns egyházak tudvalevőleg nagy elmélyüléssel készültek az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésére és hasonló gondossággal tanulmányozzák az Evanstonban elfogadott jelentéseket is. A központi bizottság múlt évi davosi ülésén Fry püspök elnök azt a megállapítást tette, hogy »az egyes nemzeti tanácsok közül a legátfogóbb erőfeszítéseket az USA egyháztanácsa és a magyar ökumenikus tanács fejtette ki.« A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tanulmányi bizottsága most áprilisban közzétette és idegennyelvű sajtótájékoztatónk által a külföldi egyházak számára is hozzáférhetővé tette az evanstoni jelentésekhez fűzött legújabb hozzászólásait.

Megállapíthatjuk, hogy ezt a hozzászólást rendkívül nagyra értékelik a külföldi testvérek. A Glaube und Gewissen című drezdai folyóirat teljes egészében közli és a Német Evangéliumi egyház június végén összeülő zsinatának figyelmébe ajánlja a magyar tanulmánynak »Az egyház és a szekularizáció« című részét.

Willard L. Stibb, aki az északamerikai református egyház tagja, a többi között így ír: »Nem találok szavakat, hogy kifejezzem azt a nagy érzést, amelyet az evanstoni jelentésekről oly teljesen és gazdagon szóló tanulmányuk olvasása keltett bennem. Tökéletesen egyetértek önökkel, hogy az egyház figyelmének az élet egész területére ki kell terjeszkednie, hogy felajánlja és fenntartsa az igazi békét, szerété tét és jóakaratot minden faj és hitvallás irányában. Miután itt %o- kan nem tudják, hogy a keresztyén- ség miképpen munkálkodik Kelet- Európában, meg fogom mutatni ezt a tanulmányt annak a sok embernek, akivel napi munkámban itt, a Mitchell-i repülőtér végállomásán kapcsolatban állok. Adjon önöknek Isten a Krisztusban bölcsességet, erőt és boldogságot minden további munkájukban.«

Angol lelkész cikke az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága magyarországi ülésének előkészítéséről.

E. H. Robertson angol lelkész, aki mostanáig az angol rádió vallásos adásait vezette, most pedig az Egyházak Világtanácsa genfi központjában a Bibliatársulatok Világszövetségét képviseli, »Magyarország« cím alatt hosszabb cikket írt a Baptist Times-be az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülésezéséről. A többi között ezeket írja:

— A hit gesztusa volt, hogy a magyar egyházak már két évvel ezelőtt, amikor sokkal rosszabbak voltak a kelet és nyugat közötti kapcsolatok, meghívták a Világtanács központi bizottságát. Sokan gondolták akkor, hogy ez a lépés sohasem lesz több egy gesztusnál. Most azonban egészen bizonyosnak látszik ez az esemény. Hromádka professzor és Péter János püspök azzal a reménységgel tértek vissza kínai útjukról, hogy hoszú távoliét után Kína ismét' képviselőt küld az ökumené egy gyűlésére. Ez egészen rendkívüli módon fontos lenne. Beteljesítené a magyar protestáns egyházaknak azt az álmát, hogy híd legyenek kelet és nyugat között. A július végére kitűzött ülésezés fontos szerepet játszhat a mai világ mély meghasonlásai- nak gyógyításában.

Ezután Robertson ismerteti Magyarország egyházi viszonyait. Hangsúlyozza, hogy Magyarország az elmúlt években is állandóan nyitva tartott kulturális és vallásos kapcsolatait a nyugattal. »Egy egyház sem dolgozott alaposabban az Egyházak Világtanácsa teológiai témáin, mint a magyar egyházak.«

Hangsúlyozza Robertson, hogy a magyar egyházak kelet felé is állhatatosan ápolták a kapcsolatokat és egyre fokozódó mértékben juttattak bibliákat és teológiai irodalmat Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia protestánsai számára. »Ezzel lehetővé tették a brit és külföldi bibDíszelőadással nyitotta meg kapuit a színház. Az épület a nézőtéren, színpadon és öltözőn kívül a színészek lakásául szolgáló helyiségeket is magában foglalta.

A füredi színháznak gondját viselő nemes Zala vármegye, természetesen Kisfaludyt, a színház létrehozóját bízta meg, hogy a színház ügyeit továbbra is intézze. Működése során a nagyműveltségű költő többször is összeütközésbe került a vármegye akkori uraival és egy terjedelmes nyilatkozatban lefektette a művészetről vallott nézetét. Kimondta Kisfaludy azt, hogy a művészet független születéstől, rangtól, vagyontól, a művészetben egyedül a tehetség a mértékadó.

Kisfaludy Sándor 1844. október október 28-án halt meg, és halálával lezárult a balatonfüredi színház fénykora, még működött továbbra is. de mindjobban elvesztette jelentőségét. A kiegyezés korában már olyan rossz állapotban volt az épület, hogy abban többé előadást tartani nem lehetett. A megye 1868-ban eladta az épületet a tihanyi apátságnak 442 forint 17 krajcárért, és a tihanyi barátok lebontatták a színházat. Anyagát építkezésekhez használták fel. A színházból megmaradt hat oszlopot Füred híres parkjában állítják fel újra, hogy még sokáig hirdesse, hogy Füred valaha a magyar kultúrtörténetnek egyik legjelentősebb állomása volt, amelyet Kisfaludy olyan izzó lelkesedéssel, művészi hozzáértéssel teremjtett meg és fejlesztett naggyá.

Borsi Daráss József

liatársulat számára, hogy keleteurópai szolgálatának egy részét betöltse azáltal, hogy papírt küld magyarországi nyomtatásra.«

»Üdvözöljük a magyar egyházak javaslatait«

Thomas szuperintendens, a német methodista egyház lipcsei egyház- kerületének vezetője, aki nemrég tért vissza az Egyesült Államokban tett körútjáról, beszélgetést folytatott a berlini Neue Zeit munkatársával. Az újságíró megkérdezte a szuperintendenst, hogyan vélekedik a magyar egyházak javaslatáról, hogy az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülésén tárgyaljanak a háború megakadályozásának kérdéséről is, az atomkorszak távlatában. A szuperintendens a következőket mondotta:

— Üdvözöljük a magyar egyházak javaslatát. A methodista egyház mindig is a háború ellensége volt. A háború alatt a washingtoni methodista templom előtt a püspök röpcédulákat osztogatott, amelyekben ez volt olvasható: »Ebben a templomban nem győzelemért, hanem békéért imádkoznak.« Ma különösen világos, hogy a népek közötti különbségeket csak tárgyalások és nem erő alkalmazása útján lehet rendezni. Ezért örvendeni fogunk, ha az Egyházak Világtanácsa ebben tíz irányban folytatja fáradozásait.

ISTENTISZTELETI. REND

Budapesten, július hó 8-án

Deák tér de. 9 (űrv.) Madocsai Miklós, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 7 Cselovszky Ferenc. — Fasor de. fél 10 Muntag Andor, de. 11 Sülé Károly, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyaí Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Korén Emil. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Bolla Adpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor.

— Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Scholz László. — Rákosfalva du. 5 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő.

— lljpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de 10 Madarász István. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth- Szöllős Mihály du. 5 Tóth-Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza. de. 1! Benes Miklós, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Benes Miklós. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Szilas Attila (szuppl.), du. 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkut (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula, — Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 5 Rezessy Soltán dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Budafok de. 11 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós.

— KelenvÖlgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos.

— Tizenhárom regiszteres »Demény« gyártmányú, templomi célra is alkalmas egészen új harmonium eladó. Cím: Herber, Szőkedencs.

EVA . LIKUS ÉL3T

A Magyarország? Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Puskin u. 12. Telefon: 142—074.

Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő. Előlizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla- 20.412— VIII 10 000 példányban nyomatott

2-563190; Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

ARA TAS