Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-07-08 / 28. szám
Az egyház szolgálata a világért m A Szentírás tanítása szerint a keresztyén anyaszentegyház Jézus Krisztus teste. Ebben a testben a fej is maga az Űr Jézus Krisztus. Ö egyben alapítója is az egyháznak. Az egyház Ura egyházát ebbe a világba állította bele azért, hogy szolgáljon. Az egyház szolgálatának területét nem szabad olyan szűk perspektívában szemlélni, mint ahogyan a farizeusok Jézus korában Izráel gyülekezetének határaira tekintettek. Jézus missziói parancsából (Mt 28, 19) éppen úgy, mint sok más beszédéből kitűnik, hogy az egyház szolgálata kiterjed az egész világra (Mt 11, 28, Jn 3, 16 stb.). A keresztyénség története során voltak olyan időszakok, amikor félreismerték, vagy félremagyarázták az egyháznak ezt az univerzalizmusát. Azt hitték és hirdették, hogy az egyháznak meg van engedve az erőszakos térítés és hódítás — gondoljunk például a pogány népek megtérítésére és a keresztes hadjáratokra. Ezzel szemben világosan kell látnunk és hirdetnünk, hogy az egyház univerzalizmusáról, az egész világra szóló rendeltetéséről nem a hódítás, hanem a szolgálat értelmében lehet szó. Van olyan felfogás is, amely szerint az egyház szolgálata csak saját híveire korlátozódik. Aki a Szentírás idevonatkozó tanítását ismeri, az tudja, hogy ez a nézet teljesen helytelen. Az egyháznak kétségtelenül megvannak a maga különleges feladatai saját hívei iránt, de az is tény, hogy szolgálata elkötelezi az egyházat mindenki irányában. Elkötelezi saját népe irányában. Ez azt jelenti, hogy az egyház nem nézheti tétlenül a nemzeti kérdéseket, feladatokat és erőfeszítéseket. Magyarországi evangélikus egyházunk éppen ebből kifolyólag részt kért és vállalt az elmúlt években a nemzeti feladatokból, hazánk újjáépítéséből, népünk, egyházunk tagjai szebb, boldogabb és békésebb jövőjéért folytatott munkájából, S De az egyházat elkötelezi szolgálata más népek irányában is s éppen ezért beszélhetünk az egyház nemzetközi szolgálatáról. Az egyháznak ez a szolgálata is — mint minden, e világ felé irányuló szolgálata — állandó jellegű szolgálat. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának magyarországi ülése előtt különösen időszerűnek látszik, ha az egyháznak ezzel a nemzetközi szolgálatával is többet foglalkozunk. Annál is inkább, mert ennek az ülésnek egyik témája: »Az egyházak felelősségének kérdése a nemzeti és nemzetközi ügyekben« — egyenesen ideutal bennünket. Egyházi sajtónkban már hírt adtunk arról, hogy a közelmúltban a magyar és csehszlovák ökumenikus tanulmányi bizottságok a csehszlovákiai Módra mellett ezzel a témával foglalkoztak s még ebben a hónapban a nyugat-németországi Arnoldshainban tartandó konferencián is beható előkészítő jellegű tanácskozások lesznek az egyháznak erről a nemzetközi szolgálatáról is. B Mi ennek a szolgálatnak a lényege? Erre a kérdésre összefoglalva ezt a választ adhatjuk: ennek a szolgálatnak lényege a népek békés egymás mellett élésének munkálása. Tudjuk, hogy a békemunkát nemcsak a keresztyén egyház végzi a nemzetek között. Ez erejét meghaladó feladat lenne. Az egyház örömmel ad hálát Istennek azért, hogy a népek békés egymás mellett élését ma már sok száz millió becsületes gondolkozású, jóakaratú ember kívánja és hirdeti. S azt is tudja, hogy ezek között sokan vannak olyanok is, akik nem tagjai az egyháznak. Az utóbbi időkben különösen megnyugtató, sőt örvendetes jelei látszanak annak a munkának, amelyet a népek vezetői ezen a téren végeztek. Gondoljunk az államfők és kormányfők, parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásaira, vagy például olyan megcáfolhatatlan béke- tényre, amelyet az utóbbi hetekben a Szovjetunió tanúsított, a leszerelés terén. Az ilyen hatalmas béke-megnyilvánulások az egyházat is nemcsak felbátorítják, de el is kötelezik arra a szolgálatra, hogy a népek békéjéért ezután még sokkal többet tegyen, mint azt eddig tette. Az Egyházak Világtanácsának gyűlései kétségtelenül azt a célt szolgálják, hogy az egyházak közötti kapcsolatok őszintébbek és igazabbak legyenek, hogy a különböző társadalmi rendszerekben élő keresztyén felekezetek egymáshoz közeledjenek s egymással megbéküljenek. A keresztyén felekezetek meg vannak arról győződve, hogy amikor ezeknek a baráti kapcsolatoknak a kiépítésén fáradoznak, ugyanakkor a különböző tánsadalmi rendszerekben élő népek békés egymás mellett élésének nagy ügyét is munkálják. De nemcsak a békés egymás mellett élés kérdésében, hanem sok más nemzetközi kérdésben is megbizonyíthatja az egyház a maga felelős szolgálatát. Ilyenek például a gazdaságilag elmaradt népek megsegítésének, a faji megkülönböztetés, a társadalmi és gazdasági megkülönböztetés elítélésének, a háború megelőzésének nemzetközi kérdései. Ezeknek és ezekhez hasonló kérdéseknek teológiai szinten való megvitatása ugyancsak sorra fog kerülni a központi bizottsági ülésen. Komoly érdeklődéssel és várakozással tekintünk az ülés elé. Kifejezzük azt a reménységünket, hogy az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának előttünk álló magyarországi ülése újabb jelentős lépést fog tenni a fentebb vázolt problémák megoldása felé s jó szolgálatot fog végezni a népek és nemzetek erkölcsi alapokon nyugvó, igazságosabb, békésebb és boldogabb jövőjének kialakítása érdekében. Mekis Adám Egyházmegyei napok Nyíregyházán A Hajdú-Szabolcsi egyházmegye, egyházunk egyik legkisebb egyházmegyéje, június 28-án tartotta közgyűlését a nyíregyházi gyülekezetben. Ezt megelőzően az egyházmegye lelkészi munkaközössége tartott két napos munka-ülést. A lelkészi munkaközösség ülésén Smid Lehel, Megver Lajos, Tarján Béla, Balczó András, Endreffy Jámos, Gáncs Aladár, Krecsák Kálmán, Szabó Gyula, Joób Olivér és Rozsé István tartottak előadást. A lelkészi munkaközösség bekapcsolódott a gyülekezet munkarendjébe is és reggeli, esti istentiszteleteken és bibliaórákon szolgáltak: Halasy Endre komádi, Benkóczy Dániel kölesei, Szabó Gyula debreceni és Balczó András nyíregyházi lelkészek. — A lelkészek egy csoportja egyik este a szomszédos borbányai (Délszabolcs) gyülekezetei kereste fel. A közgyűlést megelőzően, 27-én a Gyülekezeti Segély rendezett szép templomi ünnepélyt, amelyen Asbóth Lajos, a Gyülekezeti Segély előadója tartott előadást, s Megyer Lajos esperes hirdetett igét. Gáncs Aladár művészi orgonaszámai és Megyer Lajosné művészi éneke tették az ünnepélyt emlékezetessé. Az egyházmegye közgyűlésén újra nyilvánvalóvá lett e jellegzetesen szórvány-egyházmegye kis küszködő gyülekezeteinek sok megoldásra váró kérdése, de ugyanakkor nyilvánvaló lett az is, hogy mind e kis gyülekezetek, mind pedig az egyházmegye erősebb gyülekezetei komoly akarással igyekeznek megoldani a kérdéseket, elsősorban a Központi Alap ügyének buzgó támogatásával. — Megyer Lajos esperes minden részletre kiterjedő alapos jelentése, valamint az egyházközségek képviselői által előadott színes beszámolók, eleven képet nyújtottak az egyházmegye gyülekezeteinek életéről és helyzetéről. A keresztyén egységért való felelősségben ünnepelték gyülekezeteink az Ökumenikus Napot Július 1-én a magyarországi protestáns egyházak minden gyülekezetében Ökumenikus Napot tartottak, hogy hitben és imádságban készüljenek fel a közelgő nagy ökumenikus eseményre, a világkeresztyénség képviselőinek magyarországi ülésezésére. A budavári gyülekezet a pasaréti református gyülekezettel közösen tartott vallásos estet, amelyen dr. Pap László református teológiai dékán, a központi bizottság tagja ismertette a Világtanács történetét, célját, működését és problémáit. Igét hirdetett Várady Lajos lelkész, a befejező áldást Joó Sándor református lelkész mondta. A műsorban közreműködött Garay György hegedűművész. — A délelőtti istentisztelet offertóriuma 600 forint, a vallásos esté (közösen) 1200 Ft. A Deák téri gyülekezetben délután Dóka Zoltán segédlelkész tartott ökumenikus előadást. A délelőtti offertórium 631 Ft volt, az egész napi közel 900 Ft. A fasori templomban délelőtt Zay László ügyvivő lelkész prédikált. Az offertórium 682,30 Ft volt, az esti istentisztelettel együtt 925 Ft. Ezen az istentiszteleten Hafenscher Károly Deák téri helyettes lelkész hirdette az igét, majd Peskó Zoltán orgonaművész és Ivánka Irén énekművésznő egyházzenei hangversenyt adott. Pesterzsébeten este 7 órakor a református templomiban tartottak ünnepi estet a református, evangélikus és baptista gyülekezetek. Előadást tartott Bencze Imre lelkész, igét hirdetett Cserepka János baptista lelkész. Énekszámokkal szolgált a három gyülekezet énekkara. Az óbudai gyülekezetben szeretet- vendégséget tartottak, amelyen Komjáthy Lajos lelkész tartott előadást »A világkeresztyénség útja« címmel. A napi offertóriumok 537 Ft-ot tettek ki. Vallásos estet tartottak a kelenföldi, a budahegyvidéki és a rákos- palotai gyülekezetben is. Az offertóriumok mindenütt a gyülekezetek felelősségérzetét tanúsították. Ferencvárosban 260, Pesterzsébeten 270, Budafokon 111, Zuglóban 300, Józsefvárosban 355, Rákospalotán 390 Ft volt az oífertóriumok összege. Érdekes ökumenikus alkalom volt e napon a Nap utcai baptista templom istentisztelete, amelyen Vórodj; Lajos budavári lelkész prédikált, Szabó László baptista egyházelnök imádkozott. A nyíregyházi gyülekezetben vallásos estet tartottak, amelyen Békeli Benő református esperes, az ökumenikus Tanács titkára tartott előadást »A világkeresztyénség útja« címen. Az igehirdetést Joób Olivér lelkész tartotta. — Előző nap ökumenikus istentiszteletet tartottak a református templomban, amelyen az előadást ugyancsak Békefi Benő esperes tartotta, Endreffy Zoltán lelkész prédikált, Nyári István baptista és Hacker Ádám methodista lelkész imádkozott. A református és evangélikus gyülekezetek közös ünnepélyt rendeztek Cegléden is. Az igehirdetést a két egyház lelkészei végezték. A salgótarjáni gyülekezetben az offertórium több mint háromszorosa volt a szokásosnak, 243 Ft. Ez a néhány szórványos hír is azt mutatja, hogy gyülekezetein]^ a keresztyén egységért való felelősségben ünnepelték az ökumenikus Napot. Az Evangélikus Élethez továbbra is érkeznek hírek a vasárnapi eseményekről és gyülekezeteink áldozatkészségéről. Országos segédlel kész-konferencia Foton Évről évre nagy várakozással készülnek fiatal lelkészeink az Országos Segédlelkész Konferenciára. A június 19—22 között tartott konferencián valamennyi segédlelkészünk és teológiai végzettségű női egyházi munkásaink is resztvettek. Az útiköltség és a részvételi díj fedezéséjről a gyülekezetek gondoskodtak. Az »egymás terhét hordozzátok« szellemében maguk a segédlelkészek is hozzájárultak a közös terhek viseléséhez. Az anyagilag erőtlenebb gyülekezetből jöttek útiköltségét ugyanis a konferencia önkéntes adakozásból hozta össze. A segédlelkészi konferenciák lehetőséget biztosítanak arra, hogy a fiatal lelkésznemzedék újra találkozzék Teológiai Akadémiánk professzoraival. Most is négy teológiai professzor tartott előadást. Dr. Nagy Gyula: »A Lutheránus Világszövetség tanulmányi munkája és egyházunk« címen a Világszövetség által kiadott irat alapján ismertette a tanulmányi munka témáját és annak szétbontását. A téma ez: »Krisztusban kapott szabadságunk és egységünk«. Az ismertetés örömöt és vitát idézett elő egyszerre. A témát jelentősnek ismerték fel fiatal lelkészeink. Örültek annak, hogy egyházunk figyelme az ökuménikus tanulmányi témák mellett a Lutheránus Világszövetség tanulmányi munkájára is irányul. örültek annak a szép munkának, amelyet Budapesten Nagy Gyula professzor vezetésével a rendszeres teológiai munkaközösség végzett és javasolták, hogy az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek számára ősszel olyan tanulmányi témákat is tűzzenek ki, amelyek a Lutheránus Világszövetség tanulmányi témájával összefüggésben állanak. Felvetették a kérdést: tulajdonképpen milyen haszna van annak, hogy egyházunk beletartozik a Lutheránus Világszövetségbe. Látja-e a Világ- szövetség, milyen aktivitással fordul a Vatikán politikája éppen a protestáns többségű országok felé? Valamennyi tagegyház kérdését tekintetbe véve bontották-e szét a tanulmányi témát? Volt olyan is, aki fiataloktól nem szokatlan éles fogalmazásban kérdezte: Hogyan lehet ilyen hidegvérűen teologizálni? Érdeklődéssel hallgatták dr. Sólyom Jenő professzor előadását a »Prozelitizmus«-ról, mint egyházi világproblémáról. Ezt a témát az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülése is meg fogja vitatni. Annak a tisztázásáról van szó: milyen összefüggésben áll egymással az egyház missziói feladata, az emberi lelki- ismeret-szabadság és a lélekhalászat az ökuméné tagegyházai gyakorlatában? Dr. Ottlyk Ernő professzor előadása a külmisszió-munka nyomán létrejött ún. fiatal egyházak kérdéseit ismertette a világkeresztyónség- ben. A hozzászólások gyakorlati eredménye egy olyan munkaközösség létesítése dr. Ottlyk Ernő vezetésével és Hafenscher Károly bekapcsolódásával, amely a fiatal egyházak életével és kérdéseivel foglalkozna. Prőhle Károly professzor megbízást kapott új Agenda tervezetének elkészítésére. Előadása is e munkájával állt kapcsolatban. Címe: »Szempontok az új Agenda összeállításánál«. A konferenciát Benczúr László püspöki titkár vezette, de mindennap du. jelen volt D. Dezséry László püspök, aki mint a Lelkészi Munkaközösségek országos vezetője összehívta a konferenciát. Nagy érdeklődéssel vett részt a vitákban. A konferencia legjelentősebb eseménye volt »Igehirdetésünk« címen tartott két előadása. Kiemelte többek között, hogy az igehirdetés akkor igehirdetés, ha az evangélium központi örömhírét: a váltságot és a bűnbocsánatot hirdeti. Csak ennek az örömüzenetnek a megszólaltatásával, ettől el nem szakadva, lehet érvényesen és elkötelező módon szólni az élet mindennapi kérdéseiről. Sok példán érzékeltetve mutatta meg azt is, hogy ebből a központi mondanivalóból kiindulóan menynyire kitágul előttünk az egész világ. milyen szabadon és milyen segítő módon, mennyi megértéssel és határozottsággal foglalkozhatunk mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a mai ember kérdései világszerte és hazánkban. Sok hozzászólást váltott ki Hafen- scher Károly »Érett ifjúság és a szexuális kérdés« című előadása, melynek gondolatmenetét az Evangélikus Élet olvasói a június 24-i számból ismerik. -A hozzászólásokból az tűnt ki, hogy fiatal lelkészeink milyen közel állnak a mai fiatalsághoz és annak kérdéseit milyen széles összefüggésben látják. Hafenscher Károly egy másik előadást is tartott: »A lelkész feltétlen szükséges szakismerete« címen. Négy ösztöndíjas segédlelkészünk: Bodrog Miklós, Cserháti Sándor, Madocsai Miklós, Muntag Andor beszámolt évi tanulmányi munkájáról, amelynek anyagi feltételeit az egyházmegyék lelkészi munkaközössége, a két egyházkerület és Sajtó- osztályunk biztosította. A beszámolók után kérdéseket intéztek hozzájuk. Különösen az érdekelte a konferenciát, hogy az ösztöndíjasok tanulmányi munkája milyen összefüggésben áll egyházunk ffiai szükségleteivel. Azt indítványozták, hogy hasonló beszámolók hangozzanak el az adományokat nyújtó egyházmegyékben, hadd láthassák, hogy mire adták a pénzt és hogy nem hiába adták. Nagy érdeklődés előzte meg a teológiát végzett nők egyházi szolgálatával kapcsolatos eszmecserét; Sárkány Tiborné, Horváth Erzsébet bevezető előadását Mnntag Andomé olvasta fel, mivel épp a konferenciát megelőző napokban kisleánya született. Ugyanezzel a témával kapcsolatban Czégényi Klára tartott még előadást. Azt a tényt, hogy jelenleg 10 ilyen egyházi munkásunk van és ezeknek a szolgálatát mindenütt örömmel és megelégedéssel fogadják, Isten iránti hálával tekintette a konferencia és a vita eredményeképpen több pontból álló javaslatot tettek a teológiát végzett nők egyházi státusának és szolgálatának a rendezésére. A javaslat foglalkozik a teológiát végzett nők gyülekezeti szolgálatba való kiküldésének a formájával, azzal, hogy miként vezessék be a gyülekezetbe az ilyen egyházi munkásokat, hogy szükség esetén isten- tiszteleti funkciókban is helyettesítsenek-e, stb. A javaslat egv-két. pontjával kapcsolatban néhányan fenntartással éltek, de általában elfogadták a konferencia résztvevői; — A házas segédlelkészek kérdéseit is megvitatták Juhász Géza bevezető előadása nyomán és végül egy szabad parlament keretében több pontból álló javaslatot fogalmaztak egyházunk vezetőségéhez fordulva, mint az együtt töltött négy nap megbeszéléseinek eredményét. A konferencia minden reggel ige- tanulmómnyal kezdődött, amelyet Benczúr László püspöki titkár végzett az Útmutató ószövetségi igeverse alapján. Az esti áhítatokat 1. Pt 5, 5—9 alapján Hafenscher Károly lelkész tartotta. Segédlelkészeink között kiváló képességű muzsikusok is vannak. Egyikük: Trajtler Gábor most vizsgázott legjobb eredménnyel a Zeneművészeti Főiskola orgona-szakán a II; évfolyamból. Az egyik vacsora utáni szabad időt az ő bemutató harmó- nium-játéka tette széppé és színessé. Uz embernek Fia nem azért jött, hegy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ö szolgáljon...” (Mt 20, 28.)
