Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-06-24 / 26. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 Isten fiai a világban Pál apostol a Római levél 8. fe­jezetében nagyon (komoly és aktuális problémát vet fel: Milyen legyen a keresztyének kapcsolata azzal a világgal, amelyben élnek, hogyan éljenek Isten gyermekei a világban? S így adja rá a feleletet: »A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését«. De vajon mit 'jelent ez a mondat, mit vár a világ a ke­resztyén embertől? 1. A bűmtől való szabadííás hirde­tését. Ahhoz, hogy jól és helyesen értsük Isten kegyelmét, szabadítá- sát, meg kell ismernünk a bűn pusz­títását az emberi-világban. A bűn Ádám óta plántálod ik egyik nemze­dékből a másikba, s mérgezi mag a világ és benne élők életét. Ezért mondhatja Pál, a bűn ismerője és a kegyelemből való megigazulás teológusa azt, hogy »a teremtett vi­lág hiábavalóság alá vettetett«. A bűn valóság a mi világunkban is, s éppen ezért van szüksége a bűnös világnak és a világban élő embernek arra, hogy meghallja a szabadítás tényét. S ki mástól, várhatná a vi­lág ezt a szolgálatot, mint éppen a keresztyénektől ? A keresztyén ember a maga életé­ben is naponként átéli a bűn mély­ségét és a kegyelem magasságát. Maga is állandóan a krisztusi meg­váltás valóságából és az örök élet reménységéből él. Hallja az igéből Isten végtelen szeretetének hirdeté­sét, s az ige meghallása kötelezi ar­ra, hogy a világban minden embernek hirdesse az evangé­liumot, azt, hogy Krisztus le­győzte a bűnt, a halált és Isten kegyelme az egész világra bősé­gesen kiárad. A második dolog az előbbiekből következik: 2. Helytállást az életben. Isten szava meghallgatásának meg kell mutatkoznia a keresztyének életé­ben. A keresztyén ember, az egyház népe nemcsak beszélni, prédi­kálni tud, hanem cselekedni is. Márpedig életünk a világban szinte minden percben megköveteli a cse­lekedeteket. A világ nem elzárkózást vár a ke­resztyén embertől, hanem az egész emberiség nagy problémáiban való részvételt. Lejárt az az idő az egy­ház számára, amikor a világ nagy kérdéseivel szemben érdektelenség­gel, közönnyel élhetett. De nemcsak tudomást kell vennie az élet dolgai­ról, hanem részt is kell vállalnia azokban. A keresztyén embernek minden erejével azon kell lennie, hogy a gyűlölet és háborúság telje­sen ki töröltessék a világ életéből. A világ várja a keresztyénektől a szeretetnek soha meg nem lankadó cselekedeteit. Hány ember él a világon, vagy akár a környezetünkben, aki nem vár mást, csak néhány jó, simogató szót, tanácsot a tanácstalanságban, erősí­tést, biztatást az erőtlenségben, segí­tést a magány problémáiban, az élet küzdelmei között. Amint nincs keresztyén élet az evangélium hirdetése, a szeretet cse­lekedetei nélkül, ugyanígy várja a világ a keresztyén élet harmadik velejáróját is: 3. A hivő imádságot. Itt sok pótol­nivalónk van, mert az egyes ember, sőt még az egyház közösségének imádságos élete is nagyon elseké- lyesedett. Elfelejtettünk'a másik em­berért, az egész világért, a világ ügyeiért imádkozni, ehelyett csak sajátmagunikért és legfeljebb olyan dolgokért imádkozunk, amelyek egé­szen közvetlen közelről érintik éle­tünket. Nem lehetünk szűkkeblüek sem életünkben, sem imádságunk­ban. S ki más imádkozna a világ­ért, mint éppen a keresztyének, »a Lélek zsengéjének birtokosai«. A keresztyén ember, a keresz­tyén egyház nem élhet felelőt­lenül a világban. A világban élünk, s ez a tény megadja számunkra Isten szerint való feladatunkat és küldetésünket. A világ várja Isten fiait a hit bi- zonyságtevésében, az életben való helytállásban és az imádkozásban. Bárcsak ne várna hiába! Harkányi László GYÜLEKEZETI HÍREK j beiratkozás az iskolai VALLÁSOKTATÁSRA Az 1956/57. tanévre az iskolai val­lásoktatásra a következő napokon kell beiratkozni: 1956. június 27-én, szerdán du. 14—18 óra között, és június 28-án de. 8—13 óra között. A beiratkozás módja az előző évekével azonos. O JÚLIUS 1: ÖKUMENIKUS NAP. A református, az evangélikus, a bap­tista és a methodista egyház vezető­sége elrendelte, hogy július 1-én az ország egész területén a négy egy­ház valamennyi gyülekezetében Öku­menikus Napot tartanak. Az Öku­menikus Nap előtt valamennyi gyü­lekezet presbitériumában ismertetik az Egyházak Világtanácsa történetét és munkáját. Az Ökumenikus Napon a gyülekezeti istentiszteleteken a ke- resztyénség egységtörekvéseiről pré­dikálnak, a délutáni alkalmakon pedig mindenütt előadások hangza­nak el a gyülekezetek előtt az Egy­házak Világtanácsa Központi Bizott­sága magyarországi üléséről. Az Ökumenikus Nap minden gyüleke­zeti bevételét felajánlotta mind a négy egyház a Központi Bizottság magyarországi ülésezése költségei­nek fedezetére. A gyülekezeti offer- tórlumokat a hívek figyelmébe ajánl­juk. Az ÖiAimcnikus Nap arra szol­gál, hogy együtt készüljünk fel az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága magyarországi ülésére ta­nulásban, könyörgésben és áldozat­hozatalban. © A NYUGAT-BÉKÉSI egyház­megye lelkészi munkaközössége jú­nius 14-én tartotta ülését Oroshá­zán. Igehirdetéssel szolgált Fecske Pál lelkész, tájékoztatót tartott Ko­szorús Oszkár espereshelyettes. A KELET-BÉKÉSI egyházmegye 'lelkészi munkaközössége június 21-én tartotta ülését, Békéscsabán. Előadást tartottak: Mekis Ádám es­peres, Deme Károly, Pethő István, Koppány János, Benkő István, Ha­lász János, Fest Miklós és Kiss György lelkészek. A NAGYKANIZSAI gyülekezet június 17-i istentiszteletén emléke­zett meg Fónyad Pál lelkésze fel­szentelésének 25. évfordulójáról. Né­meth Béla felügyelő meleg feikö- szöntő beszédben fejezte ki a gyü­lekezet szeretetét és köszönetét, majd átnyújtotta a gyülekezet aján­dékát. A VASI egyházmegye lelkészi munkaközössége legutóbbi ülését Szombathelyen tartotta, május 24-én. Űrvacsorát osztott: Németh Farádi Mihály. Előadást tartottak: Fülöp Dezső esperes és Kováts Béla lel­kész. A BUDAVÄRI gyülekezetben vég­zett igehirdetői szolgálatot június 17-én Zay László ügyvivő lelkész. AZ ÓBUDAI temetőben június 23-án, szombaton du. 4 órakor avat­ja fel Mun ez Frigyes espereshelyet­tes Olt Vilmos 1953-ban elhunyt lel­kész síremlékét, melyet az óbudai gyülekezet szervezésével az elhunyt budapesti lelkésztársai, barátai és hívei állítottak. A sírkőavatásnál az óbudai énekkar is szolgál. A kegye- lettel.ies megemlékezésre mindenkit szeretettel vár az óbudai gyülekezet. A BVDAHEGYV1DÉKI gyüleke­zet ének- és zenekara 24-én, vasár­nap este 7 órakor évadzáró zenés áhítatot (zsoltár-estet) tart kápolná­jában. A műsoron Händel 42., C. Frank 150., Gárdonyi 2. és 62., Har- math A. 150. és Coudela zsoltára szerepelnek. Szólót énekelnek: Komjáthy Ilona és Csizmadia Mi- hályné. A SZARVASI GYÜLEKEZETEK­BEN szolgált június 17-én Mekis Ádám püspökhelyettes és Kincses Gusztáv lelkész. Az istentisztelete­ken és az esti templomi áhítaton a békéscsabai énekkar is szolgált. CSALÁDI HÍREK: Ifj. Bauer András, a hegyeshalmi gyülekezet egyházfijának gyermeke május 29-én háromhónapos korában meghalt. — özv. Hammel Alajosné, sz. Kréth Erzsébet, volt kétyi lelkész özvegye május 26-án, 94 éves korá­ban elhunyt. özv. Szemmnovitz Gézáné 78 éves korában Lőcsén meghalt. Az el­hunytban Kalavszky Kálmánná édesanyját gyászolja. HIBAIGAZÍTÁS: Legutóbbi szá­munkban a tokorcsi templomszente­lésről beszámoló cikkében sajtóhiba van. A tokorcsi templom oltárát cs szószékét művészi módon Fóth Sán­dor sitkei bognármester készítette egyházszerctetből. Egyházfit és pénzbeszedőt keres a pester­zsébeti evangélikus egyházközség. Érdek­lődni lehet: Lelkészi Hivatal, XX., Ady Endre u. 89. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának határozata A Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa június 16-án, szombaton dél­előtt ülést tartott. Mihályfi Ernő, az Országos Tanács főtitkára beszámo­lót terjesztett elő a népfront-mozga­lom helyzetéről és további feladatai­ról, majd több felszólalás után szervezeti kérdéseket tárgyalt az ülés, végül pedig egy határozatba foglalta össze a népfront-mozgalom legfontosabb feladatait. A Hazafias Népfront a hazafias erők népi összefogása a béke meg­védésére, a nemzeti egységben való építésre. További feladata a Nép­frontnak, hogy ápolja és elmélyítse népünkben a többi népek, elsősor­ban a Szovjetunió és a szomszédos baráti népek iránti barátság gondola­tát. A népfront-bizottságoknak nagy gonddal és szeretettel kell törőd- niök a dolgozó nőkkel, az édes­anyákkal, erősítve az édesanyák tisz­teletét és foglalkozva a gyermek- és családnevelés magasztos feladataival. Fontos tevékenysége a Népfrontnak annak biztosítása, hogy az értelmisé­giekben a néppel való szoros kap­csolat mélyen élő szelleme még tel­A kulturális gondozásról A németországi evangélikus egy­ház egyetemes zsinata alkalmából Hannoverben egy sajtókonferencián az egyik újságíró kérdéseket tett fel Lilje püspöknek, a Lutheránus Vi­lágszövetség elnökének afelől, hogy mi a véleménye Makariosz ciprusi érsek deportálásáról. Lilje püspök ki­jelentette, hogy Makariosz érsek »a politikai életbe avatkozott bele, ez írt nem kell csodálkoznia azon, hogyha emiatt az angolok politikailag ül­dözik.« Mikor a tudósitó a Ciprus­ban bezárt számtalan templomra és kolostorra utalt, Lilje püspök a Téleue Zeit szerint »vállvonogatással válaszolt«. A Lutheránus Világszö­vetség elnökének ez az állásfoglalá­sa rendkívül különös, de elég, ha most csak arra utalunk, hogy voltak olyan esetek, amikor a püspöknek más volt a véleménye azokról, akik mint egyházi emberek, politikai kérdésekbe »avatkoztak«. Mi vezeti ez esetben Lilje püspök gondolatait? A lap szerint a következő: »Lilje püspöknek ez a gyarmatosítás mel­letti kiállása nem csodálni való. Ha­sonló kijelentéseket tett néhány nappal az egyetemes zsinat megnyi­jesebben kibontakozzék. A paraszt­ság életének kérdéseivel foglalkozva a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok barát­ságát erősíti a Népfront és a mező- gazdaság feladatainak megvalósítá­sát segíti. A második ötéves tervvel való foglalkozás annak megvalósítá­sára mozgósít. A mozgalom a dol­gozó nép »okos gyülekezete« kell legyen, amelyben az emberek őszin­te véleményüket, javaslatukat és bírálatukat elmondják s elöljárnak az állampolgári, hazafias kötelessé­gek teljesítésében. Ezért serkentjük a dolgozókat a képviselők és tanács­tagok munkájának támogatására, a törvények megtartására. A hazasze­retetei a Népfront igaz hagyományai felelevenítésével és ápolásával is fejleszti. A határozat így fejeződik be: »A Hazafias Népfront eredmé­nyes, jó munkájának legfőbb bizto­sítéka: minden magyar dolgozó aktív, cselekvő részvétele a moz­galomban. Folytassuk úgy, megsok­szorosított erővel munkánkat, hogy végre tudjuk hajtani kitűzött fel­adatainkat népünk javára, a szocia­lizmus győzelmére, hazánk üdvére.« tása előtt, amikor a vendégként je­lenlevő Carrol amerikai lelkésszel együtt azt követelte, hogy a Nyugat- Németországban tízezerszámra élő külföldi diákokat erősebb »kulturá­lis gondozásban« kell részesíteni. E követelménnyel kapcsolatban a püs­pök utalt az afrikai »lázadó Mao- Mao mozgalom« vezérére, aki Ang­liában tanult, de senki sem törődött vele, úgyhogy nem is lehet csodál­kozni azon, hogy Afrikába hazatér­ve, a lázadás útjára tért.« A püspök tehát úgy látszik azért tartja nem csodálni valónak Malcariosz érsek deportálását, mert Makariosz az an­gol gyarmatosítás ellen emelte fel szavát. És úgy látszik, úgy gondol­ja, hogy a gyarmatokon elnyomott népek tanult vezetőit már jóelőre olyan »kulturális gondozásban« kell részesíteni, hogy azok eltekintsenek a felszabadító nemzeti mozgalmakban való részvételtől. Így azonban arról is nyilatkozni kellene, hogy az ő fel­tevése szerint a nemzeti független­ségért harcoló népeknek milyen kapcsolata lesz az ilyen »kulturális gondozást« végző egyházakkal. D, Készülj az ige hallgatására! 1956. június 24. Szentháromság után 4. vasárnap Lk 6, 36—42 — Rm 8, 18—23. — Liturgikus szín: zöld Evangéliumi igénket megelőző versekben (32—35) a hamis szerétéiről van szó, itt pedig a könyörülő felebaráti szeretetről kapunk félre nem ért­hető tanítást. Ezen az igén át a Szentlélek aktivizálni akarja erőinket, még­pedig nem önmagunk, hanem felebarátaink felé. Merészen azt mondhat­nánk, hogy az ige összefoglaló tanítása ez: Legyetek munkatársai az Isten­nek az irgalmasság cselekvésében! « 1 Ne ítéljetek! önhittség és öntúlbecsülés • a rosszindulatú ítélkezés.----1 A magunk keresztyén személyének túlbecsülése az, amikor ítélkezni ke zdünk. A vigyázó szerepében kezdünk tetszelegni, amikor szigorú bíráló tekintetünket végighordozzuk felebarátainkon. Ilyenkor mindig elhagyjuk a hűséges munkás illetékességi körét. Jézus minket munkába küld és nem ellenőrző bírálónak. Örök emberi bűn a saját hibáinkat kicsinek látni és a másét nagynak. Meglátjuk a szálkát a másik szemében, a magunk szemé­ben pedig még a gerendát sem vesszük észre. A rosszindulatú ítélkezés (pedig de sok van belőle) felebarátunk erkölcsi hitelét rontja! A bírói jog Istené! ® Megbocsássatok! Seperjünk először a saját házunk táján. Mivel igen bizonyosak lehetünk afelől, hogy Isten szeme sokkal helyesebben láf, mint a miénk és izgalmasan ítél, gyakoroljuk a megbocsátást! Az a paran­csunk, hogy neesak hétszer, hanem hetvenhétszer is meg kell bocsátanunk, vagyis mindig. A nap soha le ne menjen a mi haragunkkal. Hívjuk bátran naponként a kereszt alá egymást. Ott senki a másik szemére semmit sem vethet. Krisztusnak mindnyájunk bűnéért meg kellett halnia. Megbocsás­sunk egymásnak, mert Jézus is megbocsát nekünk! S Adjatok! Az evangéliumtól csak félig megérintett emberek mindig közömbösek mások megsegítésében. Hajlamosak vagyunk arra, hogy naponként gyorssegélyt kérjünk Istentől, de szomorúan lusták vagyunk felébarátaink felkarolásában. Adjunk tetézve, jól megmérve. Adjunk szeretetet, megbocsátást, gyakorlati segítséget boldogan és örömmel. Sama- ritánus szolgálattal álljunk felebarátaink mellé. Eszembe jut az a szőke hajú, kék szemű kislány, aki az árvák részére felkínálta karácsonyi alvó­babáját. A hálaadás legmélyebb kifejezése: az adakozás, a jótékonyság. Ez az igazi köszönet Isten felé. A jótékonyság, az adakozás szeretetet szül. Legyünk vidám és hálásszívű keresztyének így: ne ítéljünk, megbocsás­sunk, ajándékozzunk! ________________________ Fülöp Dezső Kö zös imádságunk Szentháromság után 4. vasárnap Rm 8, 18—23. Ür Jézus Krisztus! Ne késlekedjél és hozd el végre azt a boldog napot, amelyen teljesül dicsőséges megváltásunk reménysége. Hiszen ezért paran­csoltad, hogy így imádkozzunk: »Jöjjön el a Te országod!« Mivel pedig Te magad parancsoltad, hogy ezt kérjük, add kegyelmedet és segíts, hogy imádkozzunk ezért és szilárdan higgyük, hogy végül eljutunk erre a dicső­ségre. Add meg azt is, hogy hamar eljöjjön dicsőséges megváltásunk boldog napja, amikor megláthatjuk mindazt, amit most igédben hallunk és igédért hiszünk. Ámen. Luther Márton (1483—1546) Lk 6, 36—42. Uram, életem Fejedelme! Távolítsd el belőlem a tétlenség, a csüggedés, az uralkodás és a hiú fecsegés lelkét! A tisztaság, az alázat, a türelem és a szeretet lelkét add nekem, a Te szolgádnak! Uram és Királyom! Add, hogy lássam bűneimet és ne ítéljem testvéreimet! Áldott légy örökké! Ámen. Szíriái Efrém (306—373) Tanév végén. Mennyei Atyánk! A Te nevedben kezdtük ezt a tanévet, a Te nevedben fejezzük be most. Hálát adunk Neked minden áldásodért és minden segítsé­gedért, amelyben részesítettél. Te adtál nekünk testi és lelki erőt. Meg­oltalmaztad utainkat és eredménnyel koronáztad munkánkat. Örömmel vesszük a Te kezedből mindazt, ami sikerült nekünk, mert a Te ajándékod az. Amit pedig elmulasztottunk vagy elhibáztunk, azt fedezd be kegyel­meddel és add, hogy ezután buzgóbban és hűségesebben cselekedj ük aka­ratodat és teljesítsük kötelességünket. Ne engedd elveszni az elmúlt év jó magvetését. Add, hogy tisztán és igazán őrizzük meg szívünkben azt, amit igédből tanultunk, hogy gyümölcsöt teremjen ebben és az eljövendő élet­ben. Áldd meg minden hűséges nevelő munkáját. Adj nékik készséges és engedelmes növendékeket, hogy szolgálatukat örömmel végezzék és ne só- haitozással. Add, hogy a pihenés idején a Te kezedből vegyük és hála­adással élvezzük ajándékaidat. Segíts, hogy ne tévedjünk tétlen és rendet­len életbe, hanem készüljünk arra, hogy majd újult erővel foghassunk munkánkhoz. Add, hogy növekedjünk abban, ami igaz és kedves Előt­ted, és hogy arra legyen gondunk, ami jó és helyes. Oltalmazd meg ifjúsá­gunk napjait, hogy teljes bölcsességgel és igazsággal érjük el az érett kort. Áldd meg munkánkat és pihenésünket, hogy Tied legyünk és maradjunk most és örökké. Ámen. Bajor agenda 1932. _________________ Közli Prőhle Károly Bibliaolvasó HETI IGE: Egymás terhét hordozzátok, cs úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Gál 6, 2. Június 24. Vasárnap — Ézs 40, 1—8. A vigasztalás: Isten igéje. Az az ige, amely életünk minden napján hangzik felénk és amelynek minden életmegnyilvánulásunkra van mon­danivalója. Ez az isteni beszéd — míg mi mulandók vagyunk — örök. Június 25. Hétfő — I Tim 6, 11—16. A hitért, az igaz keresztyén életért harcolni kell. Harcolni kell a bűn és magunk ellen. Ezt a harcot Pál apostol szépnek mondja, mert tudja, hogy nem kilátástalan, nem hiábavaló, hiszen ebben a küzdelemben a keresztyén ember nincsen egyedül, mert mellette van Megváltója, aki le­győzte a bűnt és a halált. Június 26. Kedd — Fii 1, 12—21. Pál apostol magabiztosan mondja, hogy Krisztus tanítványaként min­dig Mesterének evangéliumát hirdette. Ez azonban nem elbizakodottság vagy gőg nála, hanem csupán annak a beismerése, hogy ezt Krisztus meg­bízásából és segítségével cselekedte. Június 27. Szerda — Fii 2, 19—30. Timóteusról, Epafroditusról azt mondja az apostol, hogy nem a maguk hasznát keresték és keresik, hanem Jézus Krisztusét. Az igeszolgálat, a szeretetszolgálat nem is lehet más, csak ilyen. Csak Krisztusért prédikál­hatunk és csak érte szolgálhatunk másoknak. Június 28. Csütörtök — Csel 19, 1—7. Ott, ahol Istennek emberei megjelennek, terjed az evangélium, az igaz hit. Ott, ahol az ige helyesen hirdettetik, emberek jutnak üdvösségre, emberek nyerik el a Szentlélek ajándékait. Az evangélium napjainkban is hangzik és bárcsak meghallanék belőle Isten üdvösségre hívó szavát. Június 29. Péntek — Lk 12, 49—53. Krisztus evangéliuma választás elé állítja az embert. Választanunk i kell, hogy Vele, vagy nélküle akarunk élni. Hitünk szerint ez a választás hozza meg számunkra az örökéletet és itt a földön igaz életünket. Június 30. Szombat — Jn 10, 40—42. Jézus Krisztus eljövetelét hosszú századokon át várták a hívők és hosszú századokon hirdették a próféták. Utolsónak Keresztelő János tett bizonyságot eljöveteléről és szolgálatáról. Amit pedig a Krisztus előtt járók j róla jövendöltek, valóban beteljesedett, mert Vele Isten országa érkezett el a földre, _ V. J,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents