Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-06-24 / 26. szám

CVAMOÜLIKVS ÉLET

D. Dezséry László püspök igehirdetése 1956. június 17-én, a Deák téri templomban. — Alapige: 2 Pét 1, 1—11.

Most már igen közel van az idő, amikor (nyugodtan mondhatjuk): a világ keresztyénsége látogat meg bennünket. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Magyar- országon, Galyatetőn íogja tartani ez évi gyűlését. Az Egyházak Világtanácsa — amint tudjátok — több mint 160 egyházat foglal magában a világ minden tájáról. Ennek a hatalmas szervezetnek száztagú Központi Bizottsága jön MagyarországAz ökumenikus események elé

ra, hogy itt a világkeresztyénség legmaibb kérdéseit megtárgyalja. A mi templomunkban is lesz egy megnyitó istentisztelet, amelyen láthatjátok majd ezt a íelsereglést Isten ügyére. Szólni kell erről az alkalomról már most, hogy a magyar- országi keresztyén gyülekezetek felkészüljenek hitben és szolgálatban erre a nagy alkalomra. Magyar- országon még soha ilyen méretű egyházi gyűlés nem volt. A magyar protestantizmus soha ilyen érdeklődést nem keltett a világ keresztyén- ségében, mint manapság.

Mi adta az érdeklődést a világ egyházaiba a mi keresztyén életünkkel kapcsolatban ?

Honnan van a magyar protestan- tzimusnak ez az érdekessége, amely ezt a gyűlést idehozta? Bizonyára elsősorban onnan van, hogy olyan egyház vagyunk, amely éppen a második világháború befejezése után ismerte fel igazán azt, hogy vele együtt drága hiten levők vannak szerte a világon és kezdett behatóan foglalkozni a világkeresztyénség közös ügyeivel. Olyan egyház vagyunk, amely fiatal az ökumenikus érdeklődésben. Amely hosszú ideig — nem a maga jószántából, de egyéb okokból — elzárt volt a világkeresztyénség mozgalmaitól. Nem kétséges, hogy most a világ evangéliumi keresztyénsége elsősorban azért néz a mi életünkre, azért kutatja, vizsgálja és támogatja a mi keresztyén életünket, mert valami új történt 1945-ben az egész világkeresztyénség számára a mi földünkön. Az történt, hogy a protestáns keresztyén- ség találkozott a szocializmussal Az a kérdés érdekli a világkeresztyén- séget, hogyan fog rendeződni a ke- resztyénség viszonya a marxizmus szellemi környezetéhez, hogyan fogják megtalálni az itt élő egyházak életüknek és szolgálatuknak a mi nemzedékünkhöz illő tartalmát, irányzatát és feladatát. Az, ahogyan a magyar protestantizmus elfogadta Isten kezéből ezt az új helyzetet, ahogyan megpróbálta becsületesen keresni az útját annak, hogy hogyan Is fogja Isten megvalósítani nekünk az Ágostai Hitvallásnak azt a biblikus kijelentését, hogy: «-az egyház pedig mindvégig megmarad«, az lett érdekes a világkeresztyénség számára.

A magyar protestantizmusnak a világ egyházai közötti szolgálata rendkívüli módon érdekessé lett másodszor azóta, amióta ezek az egyházak a háború, az újabb háború ellen léptek fel és amióta elkezdtük hirdetni Isten akaratából és az Ö parancsára a különböző társadalmi rendszerek békés együttélését és azt, hogy az egyház nincs társadalmi rendszerekhez kötve. Hogy az egyház Isten kezében az emberek közötti olyan szolgálat, az Isten Lelke által vezetett olyan mozgalom, amely lényegében szabad abban, hogy milyen fajta társadalmi, vagy gazdasági rendszerben hirdeti az Isten evangéliumát. Az evangélium ugyanaz, Ez persze nem azt jelenti,

hogy egyszerűen mindegy az egyháznak az, hogy milyen a szellemi környezet, amelyben él. De azt jelenti, hogy bárhol él, Isten hatalmának és dicsőségének jelei mutatkoznak rajta és az Isten erejétől függ a sorsa.

Az, ami által a magyar protestantizmus érdekessé lett a világkeresztyénség előtt, még harmadszor azért is rendkívül érthető, mert csudálatos módon Isten éppen ezekben az években adta meg a magyar protestantizmusnak a telógiai munkának, a hitünk átgondolása nagy feladatának egy egész új lendületét az egyszerű hívek körében éppúgy, mint a teológiai tanárok körében. Egy nagy teológiai megújulás vonul keresztül a mi egyházunkon és megy előre az Isten akaratából. Ezt nem mi állapítjuk meg hetvenkedve és a magunk mellét verve, hanem ebben mi megalázkodunk Isten szent színe előtt, hogy ime, ezek az új helyzetek kellettek ahhoz, hogy a mi egyházunk megkérdezve érezze magát a világ által. A mi egyházunk érzi a szorongató szükségét annak, hogy újra kifejezze a hitét azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek őt körülveszik. Isten rákényszerített minket arra, hogy becsületesen feleljünk a híveinknek, akik a legkülönbözőbb lelki problémák közé kerültek az elmúlt tíz esztendő során éppen a hitükkel kapcsolatban. Ez a feleletre kötelezettségünk, a valamennyi lelkipásztort és egyházi munkást szorongató isteni parancs, hogy valamilyen módon tudjunk testvére és lelkipásztora lenni azoknak, cukikét megkérdezett az élet a keresztyénségük felöl — tette a magyar protestantizmusban egészen új lendületűvé a teológiai munkálkodást. Amikor 1954-ben Evanstonban voltunk, az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén, akkor nyilvánvaló volt előttünk, hogy Isten a magyar protestáns egyháznak a teológiai munkásságát, azt a hozzászólást, amit az ott felvetett kérdésekhez küldött, az egész világkeresztyénség számára fontossá tette.

Mai igénk szerint az Egyházak Világtanácsának ezt a Központi Bizottsági gyűlését Magyarországon tehát azzal kell fogadnunk, amivel Péter apostol itt köszönti a gyülekezetei, bárhol él is. Azok jönnek ide, akik

velünk egyenlő drága hitet nyertek.

Nekik is ugyanazt kell rólunk tud- niok, hogy velük egyenlő drága hitet nyertünk az Űr Jézus Krisztusban. Azért könyörögjünk ezekben a napokban, a világkeresztyénség valamennyi tagja kegyelmet és békességet nyerjen Istentől, a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében. Keresztyén szívünk, gyülekezeteink szíve forduljon a világkeresztyénség felé, amelynek sorsa egy a mi sorsunkkal. Az egyház Istennek a világra kiterjedő ügye. Akármilyen fajban és bármely kontinensen élő keresztyéneket jelentsen is, bármilyen felekezetbben, mind a Krisztus egy testét jelenti, amelyet Isten itthagyott a földön, amíg Ö eljövend. A keresztyénség hitbeli és szolgálati egységének a vágyában foglalkozzék valamennyi gyülekezetünk ezzel, a hatalmas történelmi alkalommal. Ezt mondja nékünk Isten.

A mi egyházaink azt határozták, hogy ezt a keresztyén világgyűlést megelőzőleg gyülekezeteink szerte az országban egyféleképpen foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Július 1-én ökumenikus Napot tartunk az ország négy protestáns felekezetének valamennyi gyülekezetében és ráfigyeltetjük híveinket arra, hogy a magyarországi protestánsok sorsbeli,

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074.

Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII.

_______10 000 példányban nyomatott_______

2562852 Athenatum (F. v. Soproni Béla)

hitbeli és szolgálatbeli egysége Isten követelése lett a mi számunkra. A magyarországi evangéliumi keresztyénség századok óta tapasztal- gatja Istennek azt az utasítását, hogy egy közös útja van, amelyen testvérként kell járnia. Talán tudja valamennyi hívünk, de nem árt, ha most megemlegetjük, hogy hosz- szú-hosszú nemzedékek óta fennáll a magyar protestáns egyházak között az interkommunió, vagyis az, hogy elfogadjuk egymástól az Űr szent vacsoráját. Fennáll az igehirdetés kölcsönösségének a lehetősége, a közös imádkozás teljes lehetősége a mi egyházaink között. Sőt hadd emlegessük azt is, hogy századok óta segítette egymást a magyar protestáns egyházak valamennyi gyülekezete abban, hogy mindenféle külső hatás, üldözés, megpróbáltatás ellen közösen védelmezzék magukat. A Habsburg birodalomnak és az ellenreformáció egyházának a nyomása ellen együtt védelmezték magukat a mi protestáns egyházaink századokon keresztül. Valóban el lehet mondani, hogy szenvedésben és üldözésben kovácsolódtak össze ezek az egyházak a nélkül, hogy valaha is a hitünket összekevertük volna. A nélkül, hogy az evangélikusok, vagy a reformátusok feladták volna hitvallásaikat, az életben és a szolgálatban, egymás védelmezésében és az egymás segítésében töretlenül voltak testvérei egymásnak a századokon keresztül. Hadd emlékezzenek a magyarországi protestánsok a Központi Bizottság magyarországi gyűlésezése idején arra, hogy aki itt a mi felekezeteinknek a hitvallásosságát akarná eltüntetni, vagy kilúgozni, az ellenére van a magyar protestáns történet tradícióinak. De hadd emlékezzenek a mi gyülekezeteink arra is, hogy ellenére van a

mi szent tradícióinknak az is, akik ezek között az egyházak között gondolná a békét megbontani, a lélek- halászást elkezdeni és kialakítani a másikat hitetlenül bíráló, a másiknak ártó propagandát. Az Egyházak Világtanácsa és a mi egész mostani ökuménikus érdekeltségünk nevelje a mi evangélikusainkat arra, hogy

valóban a velünk ugyanazon drága hiten lévő testvéreknek tart6a a magyar evangéliumi keresztyéneket mind.

Mert kiknek van — Testvéreim — velünk egyenlő, drága hite?

A mi mai igénk világosan megmondja, hogy azoknak, akik

a mi Urunknak megismerésében egyek.

Vagyis azoknak, akik a hitük és életük forrásának és egyedüli zsinórmértékének a Szentírást tartják, akik a Szentírás alapján állnak. Azokkal, akikkel nekünk egyenlően drága hitünk van a világ minden táján, kétségtelen ez a közös kérdésünk vetődik fel újra és újra, hogy mennyire vagyunk mi és mennyire azok, valóban a Szentírás alapján adó egyház. Nyilvánvaló, hogy azok vannak hozzánk a legközelebb, akik legközelebb vannak a Szentíráshoz és nyilvánvaló, hogy azok vannak a legtávolabb, akik legkevésbé tekintik a Szentírást a hitük alapjának. Nyilvánvaló, hogy így közöttünk, a gyülekezetben is azok vannak egymáshoz a legközelebb, akik a Szentíráshoz ragaszkodnak. Azok az evangélikusok, akik a naponkénti bibliaolvasással, az Isten igéjének állandó kutatásával és az Isten igéjéhez való ragaszkodással lettek egymásnak testvéreivé. Ott kezdődik a tanítás beli különbség, ott kezdődik a keresztyének szkizmája, vagyis széthasadása, ahol a Szent- írásnak, az egyetlen isteni kijelentésnek a tekintélye, a hatalma, az érvénye, a hitele megromlik. Ahol az emberek kezdenek különböző hagyományok után menni, a Szentírást félretéve a maguk esze után menni, ahol a keresztyének elhagyják ezt az egyetlen fundamentumot. A Szentíráshoz való forró és életszerű viszonyunk tesz minket testvérekké a többi evangéliumi keresztyénekkel és semmi egyéb. Azok az evangélikusok, akik csak félfüllel hallgatják az Isten igéjét, akik az életük kérdéseit nem az Isten igéjének fényében próbálják megoldani, akik azt hiszik, hogy van máshonnan vehető bölcsesség is a vallás életterületén mint a Szentírásból, kiszakadnak a nyájból és kezdik azt érezni, hogy nincs nékik itt testvérük.

Ebből az igéből hadd kapjon az is alátámasztást, hogy egyáltalában nem érthetetlen dolog az, ha a mi nemzedékünk, de régebbi nemzedékek idején is, a mi gyülekezeteink tagjaiban nagy érdeklődés van az iránt, hogy hogyan állunk

a. római katolikus egyházzal

éppen a keresztyén egységtörekvés szempontjából és abból a szempontból, amit úgy vet fel számunkra az ige: »velünk együtt drága hitet örökölt testvérek«. Bizonyos, hogy a mi nemzedékünk idején vágyakozás van a felekezeti békére az egyházak között. Sőt ennél többre van vágyakozás: a hívek között. Van vágyakozás arra, hogy érződjék a keresztyének testvérisége, összetartozása. Hogy Krisztus nyájának az egysége itt is megnyilatkozzék. Világos azonban, hogy a katolikus kérdés a mi számunkra a biblia kérdése. Az evangéliumhoz való ragaszkodás kérdése. Az a türelem, és az a probléma, amely bennünk a katolicizmussal szemben van, kétségtelenül onnan van, hogy mi azt várjuk, hogy a Szentíras tekintetében fogunk tudni egyszer egyetérteni és ugyanakkor azt látjuk, hogy a Szentírás tekintetében van közöttünk ellentét. A mi egyházunk a mai közösségében, a mai felfogásában, a mai indulataiban is alkalmas arra, hogy testvérévé legyen valamennyi egyház valóban hívőinek. De bizonyos, hogy éppen azáltal lettünk azokká és ilyenekké, hogy Isten nekünk olyan történelmi tapasztalatokat adott, amellyel meg tudjuk érteni, hogy

a felekezeti cirvódások, a felekezeti versengések, a lélekhalászat, az egymás híveiért való harc a házasság- kötések és a keresztelések viszonylatában, mind ellentétben vannak az Isten parancsával és nem illenek a mi nemzedékünk keresztyén problémái közé. Amikor a mi egyházunk fájdalmasan beszél a mai Magyar- országban a katolikus kérdésről, akkor kétségtelenül azért beszél így, mert azt érzik az evangélikusok, hogy nem illik a mai keresztyén nemzedék viszonyaihoz, feladataihoz és egész problematikájáDa nem illik bele a felekezetek közötti versengés.

Nem a józan eszünk vezetett erre, hanem Isten Szentlelke. Istennek az a Szentlelke, aki becses Ígéretekkel halmozott el minket, amelyek az életre és a kegyességre valók. A magyar protestantizmust Isten abban neveli, hogy

a hite az életre és a kegyességre való

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, június hó 24-én Deák tér de. 9 íúrv.) Cselovszky Ferenc, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 7. Dóka Zoltán. — Fasor de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos, de. II Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7. de. fél i

10 Sülé Károly. — Ollói út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilád)' Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de.

11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. Kőbánya de. 10 Koren Emil — Utász u. 7. de. 9 Korén Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 7 hangverseny. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Munfag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor, — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Zay László, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Madarász István. — So- roksár-Ojtelep de. fél 9 Madarász István. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákospalota MÁV-telep de. 8 Kökény Elek. — Rákospalota de. 10 Kökény Elek. — Rákosszentmihály de. léi II Tóth- Szöllös Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály.

Bécsjkapu tér de. 9. Madocsai Miklós, de.

1! Várady Lajos, du. 7 Benes Miklós. — Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor.

— XIII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de 11 Danhauser László, du 7. Danhauser László. — Diana u. 17. de. fé! 9 Ruítkay Elemér. — Pesthideg- kút (Szent István u.) de. fél lt Groó Gyula.

— Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 5 Muncz Frigyes. — Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Muncz Frigyes. — Budafok de. II Vísontal Róbert. — Nagytétény de.

8 Vlsontal Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Benes Miklós. — Albertfalva de. 11 Benes Miklós.

— Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos.

legyen egyszerre. Hogy a hite ne szakadjon el az élettől és az élete ne szakadjon el a hitétől. A mi egyházainkat Isten hallatlan erővel kényszeríti azon az úton, hogy életre való keresztyénséget, a dolgokkal számottevő, reális, a valódi emberek valódi életével foglalkozó hitet tanítson. Hogy kikerüljük a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Azt tanultuk Istentől, hogy az egyház dolga soha se legyen öncélú sem az egyház igehirdetésében, sem a keresztyén emberek magánéletében, hanem legyen az, aminek az Isten szánta és ahogyan azt bemutatta Jézus Krisztus irgalmas életében. Legyen a keresztyén tanítás, igehirdetés és egész élet az emberek nevelőjévé, abban a konkrét életben, amelyben élnek és abban az legyen az első cél, hogy azt az embert segítse, aki hallgatja az evangéliumot. Az egyháznak azt a fajta megrom- lottságát, hogy önmagát tegye öncéllá, hogy kívánságai legyenek a világban, már a reformáció óta irtogat- ja belőlünk az Isten. A mi egyházunk szolgálatra van és szolgálata kell, hogy alázatosságban, gyengédségben, irgalmasságban, szeretetben folyjék, úgy amint az folyt a Jézus Krisztus életében is. A mi egyházunk nem ismeri az öncélú, a sajátmagára néző egyházi törekvéseket, a világra vonatkozó hatalmi vágy szellemét. Egyházunk szolgálni akar, mint Mestere. A hívek könyörögjenek Istenhez, hogy ne akarjanak nagyobbak lenni, mint Mesterük.

De vizsgáljuk meg,

mit követel igénk egyházainktól

amikor arra akar előkészíteni, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságát méltóképpen fogadjuk.

Azt követeli, hogy krisztusi szellemű egyházi élettel legyünk otthon a magunk életterületén. Templomokban, igehirdetésben, tanításban, egyházi sajtóban, de legfőképpen valamennyi egyháztagunk egyéni életében vállaljuk magunkra a mai ige minden követelését. Ezt mondja Isten: »A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jócselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a kegyesség mellé atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szere- tetet.« Ha ezek megvannak bennetek — azt mondja Isten — akkor nem lesztek sem hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké.

Arról van tehát szó Testvérek, hogy a mi keresztyén hitünk érvényesüljön az életben a szeretet jócselekedetei által. Isten azért tartott meg bennünket, mert életünk nem gyümölcstelen abban a szellemi környezetben és abban a nemzeti helyzetben, amelyben egyházi szolgálatunk folyik. Nem a mi érdemünk ez, ö cselekedte ezt velünk. Legyen ez hálaadásunk alapja, de ugyanakkor új ihletés a gyümölcstermő életre.

A jócselekedetek mellé ragasszatok tudományt — mondja továbbá Isten. Legyen tehát átgondolt a hitünk és cselekedetünk. Legyen teológiailag értelmesen átgondolt az az egész keresztyén akció, amelyet kifejtünk népünk között. Legyen átgondolt a szavunk és minden egyházi tervünk. A tudatos, az értelmesen átgondolt egyházi élet jellemezze a magyar protestantizmus életét. A tudomány mellé ragasszunk tehát mértékletességet. Ügy éljünk, mint akik ismerik a nekik adott ígéreteket és engedelmesek a viszonyaikban. Mint akik ismerik határaikat, de ugyanakkor be is töltik azokat. Mint akik nem elégedetlenek, hanem éppen megelégedettek azon a földön, amelyen Isten pásztorolja őket. A mértékleteség mellé pedig tűrést kell ragasztanunk. Tűrést azokra a más egyházakhoz tartozó keresztyén testvérekre nézve és más egyházakra nézve, amelyekkel hitbeli vitáink vannak. Tűrést mindazokkal szemben, akik mást tanítanak, akik szembenállnak a mi keresztyén hitünkkel. Tűrést a nemegyház felé. Mert ők éppen azzal próbálják meg a mai keresztyén nemzedéket, hogy tud-e Krisztus szerint és Krisztus Leikével megmaradni a hitben és ugyanakkor az emberek iránti szeretetben. Tegyetek a tűrés mellé kegyességet — mondja továbbá Isten. Legyen az életetek szent, intakt, érinthetetlen. Fényljék rajtatok a Krisztus orcája. Legyen nyilvánvaló keresztyén életetek szentsége, hogy annak láttán ne káromolják, hanem dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat. Nekünk, úgy kell megtartanunk a vallásunkat, hogy azon elsősorban a bán elleni harc látsszék és a bún elleni harc védelmeinek fénye. Tegyetek a kegyesség mellé — ilyen kegyesség mellé — az atyafiakhoz való hajlandóságot. Hajlandóságot arra, hogy hirdessétek nekik az evangéliumot, átadjátok nekik a hit tapasztalatait, hogy testvéreknek tartsátok őket — bárkik legyenek —, mert Isten az embereket mind gyermekeinek, egymás testvéreinek tartja. Legyetek készen tehát a testvériségre, az emberszeretetre.

Igen, ez a csattanója ennek az igének: »Tegyetek a hit mellé szerete- tet.«

Testvéreim, ezekben a hetekben, amikor az egész világkeresztyénség szeme ránkesik, az én hitem szerint, Isten szándéka az velünk, hogy rendbehozza sorainkat. Ügy érzem, hogy Isten most arra kötelez minket, hogy valahány ember csak él a magyar nép köréből a mi gyüle^ kezeteinkben, mind arra gondoljon, hogy olyanok vagyunk-e, amilyen keresztyéneket a világ keresztyénsége ezen a helyen, a keresztyén bizonyságtételnek ezen a forró és sokak számára kétségesnek hitt pontján keres? Olyan-e a mi keresztyén életünk, amelyen meglátszik a Krisztus hatalma és amelyen betelnek Krisztus ígéretei? Olyanok vagyunk-e, akikről az ige ma ezt mondja: »Nem hivalkodók és nem gyümölcstelenek.« Igénk szerint akiben ezek a tulajdonságok nincsenek, az vak, rövidlátó és elfelejtkezett a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annak okáért igyekezzetek most a ti kiválasztástokat erőssé tenni — ezt mondja az Űr. Ámen. _____

A Hungarian Church Press

protestáns egyházaink idegen nyelvű sajtótájékoztatója — legutóbbi számában közli D. Bereczky Albert református püspöknek Barth Károly 70. születésnapjára írt köszöntését, majd beszámol a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsának legutóbbi üléséről és Péter János református püspök kínai útjáról. Részletet közöl a lap D. dr. Veíő Lajos püspöknek a Lutheránus Világszövetség serr.meringi gyűlésén mondott beszédéből és közli azt a levelet, amelyet a lengyel, csehszlovák és magyar lutheránusok intéztek a Lutheránus Világszövetséghez. Beszámol a lap a Budapesti Kórusnak és a Magyar Állami Hangversenyzenekarnak a Zeneakadémián tartott egyházzenei hangversenyéről. Dr. Fuglsang Dam- gaard dán püspök dr. Vető püspökhöz intézett levelének közlése után az Evangélikus Élet »Az egyházi munkások egészsége« című cikkét ismerteti a lap, majd a Lutheránia hangversenyéről, Günther Ramin professzor halálával kapcsolatos megemlékezésekről, a Korálkönyv megjelenéséről és a református egyház néhány eseményéről olvashatunk híradást.

A Fasori Gimnáziumban 1921-ben érettségizettek harmincöt éves találkozót tartanak. E

célból keressük következő osztálytársainkat: Beck Lajos, Lakner I.ászíó. Schuster László, Turánszky Péter. Vadas József. Aki tud róluk, kérjük, közölje címűket a Budavári Evangélikus Lelkész! hivatal címére, Budapest, I., Táncsics u. 28.

Harangállványok, koronák készítését vállalom. Régi koronák átalakítása újrendszerűre. Durcsák István harangszerelő, XIII., Diós u. 2,