Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-15 / 3. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

Örüljetek az ömlőkkel!

agy esemény emberek életében a lakodalom. Az emberi élet egyik legdöntőbb eseményének, a házasságnak, ősidőktől mind a mai napig szükségszerű velejárója. A szokásból mór szinte törvény lett. Falun és városon, szegényebb és gazdagabb háznál egyaránt lakodalom, esküvői*ebéd vagy vacsora nélkül nem lehel elképzelni fiataloknak az új életbe való elindulását. És így is van ez rendjén. Az esküvő napja az üröm napja. Mindenki örül és mindenki boldog. Boldog az a két fiatal ember, akikért van most minden, akik körül forog a világ. Hogyne lennének boldogok és hogyne örülnének, hiszen szerelik egymást! Hiszen egy csodálatos, szép jövő, a házasélet kapujában vannak! Hogyne örülnének a szülők, akik féltő szeretettel nevelték gyermekeiket, és minden vágyuk, óhajtásuk, hogy boldognak lássák őket.

A lakodalom hozzátartozik az élethez és hogy mennyire fontos része annak — a keresztyén ember életének is — misem bizonyítja jobban, mint Jézusnak az a példázata, amelyben az Isten országában való lakozást, az üdvösséget a menyegzőhöz hasonlítja, ahol maga az Isten készít lakodalmat Fiának és az ö népének.

T\e nemcsak példázatbell me- nyegzőt találunk a Bibliában, hanem igazi lakodalmat is. János evangélista a kánai menyegző leírásával a keresztyén ember életében helyet biztosít az Ilyenfajta örömnek, örvendezésnek is. Ezt még jobban megerősíti az a tény, hogy maga Jézus is részt vesz rajta tanítványaival és anyjával.

Ez a Bibliában megörökített lakodalom nem sokban különbözhetett a maitól. Ugyanúgy készülhettek rá, ugyanúgy az örvendezés napja volt és ugyanolyan boldog lehetett a fiatal pár, mint minden szerelmes. Jézus jelenléte azonban különös jelentőséget ad ennek a lakodalomnak, amennyiben a mi mai egész életünkre kiható tanításai vannak az Ö ottléteiének.

1 Jézus részt vesz, ott van az egész emberi életben. Sokan azt gondolhatják, hogy egy olyan esemény, mint a lakodalom, igazán nem tartozik Jézus »érdeklődési körébe«, Ö sokkal nagyobb, átfogó céllal, az egész világot megmozgatni jött, nem pedig azért, hogy egyes emberek kis magánügyeiben, egyáltalán nem rátartozó dolgokban részt vegyen. Vannak az életnek olyan dolgai, eseményei, amit tényleg nem tudunk nála nélkül elképzelni, sőt amelyekben egyenesen igényeljük az ö jelenlétét és azt, hogy arra igent mondjon, Kegyesség! életünket, templomozásunkat, bibliázásunkat, hitéletünket és a belőlük folyó jócselekedeteinket minden további

„... mint, akik az

Pál apostol a Rómaiakhoz írott levelében, a 12. rész 1. versében felszólítja a gyülekezetét, hogy szánják oda magúikat élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez legyen okos istentiszteletük. Az apostol szavai világossá teszik előttünk, hogy Isten az O tiszteleteképpen nem időnkénti áldozatot és alkalmi tisztelet- adást vár népétől, hanem az élet teljes odaszánását.

Isten azt várja, hogy egész ember voltunkkal, szívünk minden melegségével, szellemünk teljes gazdaságával, fizikai erőnk teljes bevetésével igyekezzünk neki kedves és tökéletes életet élni.

De mikor, hol és hogyan valósul tneg gyakorlatilag ez az okos isten- tisztelet? A mai vasárnapi oltár! igében

Isten odafordítja tekintetünket a másik ember és az emberek közössége felé.

Míg hivő életünk egyik része az Isten előtti elcsendesedés, az igehallgatás és imádkozás, ahol tulajdonképpen Isten szolgál nekünk, addig másik fele az emberekkel való közösségünk, ahol Urunk nevében né- künk kell szolgálnunk másoknak és mások között.

Szolgálatunk helye az emberek között van. Itt kell forgolódnunk Istentől megújított gondolkodással, cselekedetekkel és élettel.

Szolgálatunk motorja Isten megtapasztalt emberszeretete. Az emberek között elhangzó minden szavunknak és megnyilvánuló tettünknek ebből a »krisztusi indulatból« kell természetszerűen folynia. Hogy mit, mikor és hogyan mondunk és teszünk, annak meghatározója Istennek a Krisztusban az emberhez lehajtó* 6zeretete,

nélkül »összhangba« tudjuk hozni Jézussal. De ugyanakkor van életünknek egy, vagy több olyan része, eseménye, ami sem Öt nem érdekli, és mi magunk sem vesszük szívesen, ha arra igényt tart, abban részt kíván magának. Például szórakozásainkat, világi életünkből adódó örömeinket, kérdéseinket, problémáinkat, nem tudjuk vele együtt elképzelni. Jobb neki is, nekünk is, ha ezek nála nélkül zajlanak le. így gondolja sok keresztyén ember.

Ezért nagy tanítása ennek az igének, hogy Jézus részt akar venni az emberek egész életében, teljességében igényt tart arra. Előtte nincs kettéválasztott élet, Ö az egész embernek Megváltója, hitéletével, e világi életével együtt. Még ez sem egészen pontos, mert nincs külön hitélet és e világi élet, Egyik a másiknak következménye. A világi életben való részvételünk és magatartásunk hitünk gyümölcse.

2 Jézus nem ellensége az öröm- nefc, hanem együtt örül az ör- vendezőkkel. A víg lakodalmas ház nem változik siralomházzá azért, mert Jézus is ott van. Mint ahogyan a mi életünknek sem velejárója e világ adományainak, szépségeinek, örömeinek megvetése azért, mert Jézust valljuk Urunknak, Pedig ott kísért keresztyénségünkben az a veszély, hogy »kolostori« életet élve mereven elzárkózunk azoktól a »világi« dolgoktól, amik pedig ugyancsak Istennek adományai és amiket azért adott, hogy keresztyén, Krisztusban hívő emberek módjára hasznosan éljünk velük. Még nagyobb veszély az, hogy élesen elkülönítjük magunkat emberektől, mert különbnek tartjuk magunkat azoknál, hiszen mint ahogy mondani szoktuk: mi csak Isten dolgaival foglalkozunk. A kánai menyegzőben viga- dozó, énekelő, táncoló, bort fogyasztó lakodalmas nép volt együtt. Jézus mert és tudott ezekkel az emberekkel közösséget vállalni, velük együtt örülni, ű nem csak a »jő« keresztyénekhez, hanem az egész világhoz jött. Benne Isten az egész világ felé megmutatta szeretetét.

Jézus cselekvőén vesz részt az emberek életében. Nem egy »megtűrt« valaki a kánai menyegzőn, aki »passzív« jelenlévő, hanem aktív, a lakodalmat, az életet to- vóbbvívő szereplő. Jézus az emberek életében mindig az, aki cselekvőén belenyúl az örömbe, továbbfejleszti azt. Éppen azért akar életünk minden eseményénél jelen lenni, hogy cselekvésével megmutassa: mindenben tud újat adni, jobbat adni; vagyis: csak vele együtt lehet az élet minden adománya igazán élvezetes, szép, hasznos és jó, így tanít minket a kánai menyegző.

Juhász Géza.

Úrnak szolgáltok“

Az Isten szeretetéből fakadó emberszeretet tesz bennünket jót hirdető és a jóban tevékeny emberekké.

Ä szolgálati lehetőségek széles skáláját állítja elénk a Római levél 12. részében az apostol. Ezek egy része a gyülekezet belső élete felé utal bennünket, más részük viszont a nagy emberi közösséget jelöli meg szolgálatunk munkaterületéül. Míg például a prófétálás, a tanítás, az imádság, a szentek szükségeire való adakozás a gyülekezetei építi és erősíti belsőleg, addig a jóhoz való ragaszkodás, a türelem, mások örömének és bánatának megosztása, a békességre való igyekezet a nagy emberi közösséget viszi előre egy boldogabb, békésebb emberi élet felé.

Mennyi alkalmat kínál számunkra a gyülekezeti és nemzeti élet, ahol Istentől megújított lélekkel végezhetjük okos istentiszteletünket! Az egyház és népünk élete napról napra ad elénk feladatokat, amelyekben Istentől kapott világossággal, és erővel szolgálhatunk, szívünk minden melegével, szellemünk gazdagságával és fizikai erőnk teljességével. Ott van a helyünk, ahol épül az egyház megújuló élete. Azok között az emberek között van a helyünk, akik ragaszkodnak a jóhoz, ott, ahol megosztják az egyes ember és a népek nagy közösségének örömeit és gondjait, és ahol keresik a béke útját.

Az önmagába zárkózó, az élet elől menekülő emberek helyett Isten olyan embereknek akar bennünket látni, akik a Tőle kapott kegyelmi ajándékokkal szolgálnak másoknak, egyeseknek és közösségnek, »mint, akik az Ürnak szolgálnak.«

Mezősi György

— MEGVÉTELRE keresünk Gyu- rátz Ferenc: Ä hit oltára c. imakönyvet. Cím a kiadóban.

Januári elégia

A tűzhely lángja már kialszik, a füst se száll. Emlékeim: néhány halvány vonás — s maradt itt elmosódón pár tiszta szín; cserjések, völgytorkok, vagy éppen lassan bealkonyodó szobák.

Mégcsak bánat sincs a szemében, hogy szól a magány; Lépj tovább.

Nem kegyeletien, de kegyetlen, önmagamhoz is rossz vagyok.

Mint a lámpát üres teremben, úgy oltom ki a tegnapot — és mindegy, mit éltem, nem éltem, mit mondana a félelem, nincsen emlék, hogy elkísérjen, nincs pillanat, mely egy velem.

Amit elhagytam, elsötétül.

Egy másik élet volt? — Lehet.

S tán egyetlenegy menedékül választja ezt az éneket, amint búcsúzik, visszanézne — s mint a menekülő mögött, összecsap az éj s a vidékre szitálva ráborul a köd.

Vidor Miklós

HÍREK

A Lulheránia ének- és zenekar január 8-án, nagy érdeklődés mellett és megérdemelt sikerrel előadta

Bach: H-moll ünnepi miséjét Vaszy Viktor vezénylésével,

A ZENEAKADÉMIÁN január

24-én, kedden este 8 órakor orgona- hangversenyt tart Peskó Zoltán orgonaművész. Műsorán régi és mai mesterek művei szerepelnek.

Kirkegaard, az egyház ébresztője

Épp száz éve múlt, hogy -meghalt Sörén Kirhegaard, a nagy dán filozófus és teológus. A teológiát végzett rendkívül tehetséges fiatalember nem vállalt lelkészi állást, hanem szabad tudósként, tollával szolgálta népét és egyházát, Rövid élete alatt rengeteget dolgozott; szinte könyvtárnyi könyvet irt össze. Kíméletlen bírálója volt kora elnyárs- polgáriasodott keresztyénségének. Halálosan komolyan vette a keresztyén hit dolgát, elsősorban a maga életében. A bűn »halálos betegség« — tanította s ezért kérlelhetetlenül fel kell venni vele a harcot. S a Krisztusban új életet talált embernek egész életével, minden szavával és cselekedetével bizonyságot kellett tennie az evangélium életújító hatalmáról, Prófétai erővel hirdette Kir- kegaard a törvényt és az evangéliumot, Éleshangú bírálata sok ellenkezést váltott ki. Gyakran állott gúnyolódások, elkeseredett támadások kereszttüzében. De ő rendíthetetlenül ment elhivatása útján. Amikor koldusszegényen, fiatalon, munkától felőröltén meghalt, kevesen vettek erről Dánia határain kívül tudomást. Magvetése csak évek múlva termett gyümölcsöket. Hatása óriásivá nőtt, alig van neves teológus, aki ne tanult volna tőle. Műveit a világnak szinte minden művelt nyelvére lefordították s azok ma is egyre-mósra . új kiadásban jelennek meg. Az egyház ébresztője volt a mindinkább azzá lett s ma az egész keresztyén világ Isten iránti hálaadással emlékezik az évforduló alkalmából Isten engedelmes szolgájáról, a messzehangzó szavú ébresztő prófétáról, Sörén Kirkegaardról.

G.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, január hó iö-én

Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, du. 6 Gyűl. Szereteívend. Fasor de. 11 (úrv.) Dulcz Pál, du. 7 Dulcz Pál, — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Ollói út 24. de. fél 10, de. 11, — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. G Bcmnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Bolla Árpád. — Utász u. 7. de. 9 Bofla Árpád. - Vajda P. u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Szuchovszky Gyula. du. G Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rlm-ár Jenő, —- Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos, — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de.

10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota MAV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kőtemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél

11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosiidét de, 10.

— Rákoscsaba de. 9. du. fél 7. — Cinkota de.

9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. 10 (gyerm.), de. fél 11. — Kerepes-Kis - tarcsa de. háromnegyed 9. — Pestlőrinc Er- zsébet-telep de. 8‘ — Pestlőrinc de. 11, du. G.

— Kispest de. 9. de. 10. du. 6. — Wekerle- telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5.

Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza. de. 11 Várady Lajos, du. 7 (úrv.) Juhász Géza. — Toroczlkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de.

10 (úrv.) Komláthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9.

— Budakeszi de. fél 10 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkűt (Szent István u.j de. fél 11 Groó Gyula. — Nagykovácsi du. 3. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., de. 11 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., du. 6 Bottá 1st-;

#nán. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá1 István. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 11. — Nagytétény de. 8. — Kelenvölgy de, 9. — Albertfalva de. 11. — Csillaghegy de. fél 10.

Készülj az ige hallgatására

1956. január 15. Vízkereszt után 2. vasárnap — Jn 2,1—11 — Rm 12, 6—15.

Liturgikus szín: zöld.

A kánai menyegző története Jézus Krisztus emberszeretetének gazdagságát mutatja meg. O úgy szerette az embert, hogy keresztre ment érte, de úgy is szerette az embert, hogy földi életével teljes közösséget vállalt.

m Jézus Krisztus azzal a ténnyel, hogy részt vett a kánai menyegzőn azt a tanítást adta, hogy egyáltalában nem nézi de a földi élet dolgait. Az élet örömeitől sem vonul vissza, hanem jelenlétével szenteli meg azokat. Teljesen idegen tőle a világmegvetésnek bármilyen formája. Nem menekülni akar az emberektől, hanem közéjük akar menni, egészen velük akar lenni, segíteni akarja őket, örömükben és bánatukban közösséget akar vállalni velük. Ezzel megmutatja, hogy ő egészen az embereké. Nincs más célja, mint az ember boldogítása, életének felemelése és megváltása.

I' » j Jézus Krisztus a lakodalomban való részvételével az élet egységét L£J mutatta meg. Téved az a keresztyén, aki úgy gondolja, hogy van az életnek valami különleges »szent« területe, ahol otthon érezheti magát, és azután van az életnek »világi oldala«, ahol a keresztyénnek nem illik jól éreznie magát. Jézus Krisztus ebben az evangéliumi történetben éppen azt hirdetteti, hogy az élet egységes egész, szétbonthatatlan valóság. Jézus, aki a mindenható Isten jobbján ül, egy lakodalomban azzal is kész törődni, hogy szükséget ne lássanak a vendégek, és meg ne szégyenüljenek a vendéglátók. Jézus, a világ megváltója, itt magára veszi egyszerű emberek földi gondjait. Jézus, a valóságos ember és a valóságos Isten, istenségének első »jelét« a kánai menyegzőn mutatja meg.

E Jézus azt várja tanítványaitól, hogy az emberek szolgálatának területét világosan lássák, semmiféle munkát, segítési lehetőséget se vessenek meg, hanem úgy viseljék szívükön az emberek nagy és apró dolgait, amint azt a Mester cselekedte. Nem lehet hűséges követője Jézus Krisztusnak az, aki bármiféle gőggel lenézi az emberekkel való közösséget, nem vállalja velük a szolidaritást. A kánai menyegző történetében Mária viselkedik valóban keresztyénül. Szívén viseli a fiatal házasok ünnepségét, őt is egészen közelről érinti a szükség bekövetkezése, tudja, hogy Jézusnál kész a segítség. Hivő bizodalommal tekint a jövőbe, dolgos két keze csak alkalomra vár, hogy* ő is segíthessen. Mi keresztyének az emberi élet minden területén csakis ezzel a bizodalmas, segíteni kész lélekkel munkálkodhatunkA kánai menyegző Jézusának emberszeretete tegyen minket is felebarátaink iránt együttérzőkké, közösségben lévőkké, segíteni akarókká, szolgálatkészekké. Teremje életünkben ezeket a gyümölcsöket a kánai menyegző evangéliuma!

Törvény és evangélium, — Jn 1, 17.

Mindkettő Istentől van. Az egyikben akaratát, a másikban kegyelmét közli velünk. Az egyik feladatokat ró az emberre, a másik erőt ad hozzá. Az egyik rabságban tartja az embert, a másik megszabadítja. Az egyik a múlt, a másik a jövő. Egyikből következik a másik; a törvépy vezet ej a? evangéliumhoz, Krisztushoz.

A keresztyén ember életéből nem hiányozhat egyik sem, hiszen élete egyszerre bűnbánó és örvendező élet, és a kettőt egyszerre munkálja a törvény és az evangélium. A törvény megmutatja a sok mulasztást, erőtlenséget, Isten és emberek ellen való vétkezést és ezért megítél. Megmutatja: íme, te ilyen vagy és így nem állhatsz meg Isten előtt. Az evangélium tud- tul adja azt a kegyelmet, amely Jézus Krisztusban lett a miénk és amely igazzá tesz Isten előtt, hogy mint megigazult emberek betölthessük Isten törvényét: a tízparancsolatot, azaz a neki való engedelmeskedést és felebarát! szeretetek

VALLJUK MEG bún bánattal, hogy sokszor Istennek csak az egyik arcát látjuk: vagy a szigorú, törvényével elítélő bírót, akitől félünk és rettegünk; — vagy csak a kegyelmes, szerető mennyei Atyát, aki úgyis minden megbocsát.

ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy nem a törvény volt utolsó szava, hanem megjelentette ennek a világnak üdvözítő kegyelmét, hiszen Ö nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.

KÖNYÖRÖGJÜNK a Szentlélek segítségéért, hogy mindig a jövő« ben élő, örvendező, boldog gyermekei lehessünk.

J. G.

HETI IGE: Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig é* az igazság Jézus Krisztus által lett. — Jn 1, 17.

Január 15. Vasárnap — Jer 31, 31—34.

Az igaz és helyes keresztyén élet nem a törvény által rendszabályozott, tehát mintegy kívülről irányított cselekvések sora, hanem hitből fakadó, az emberi lélekből önként kiinduló jócselekedetek sorozata; A hit az, amely a lélekbe írja Isten akaratát, törvényét.

Január 16. Hétfő. — Ézs 61, 10—11.

Nincs ebben a két mondatban semmi önteltség, semmi gőg, noha a próféta bizonyos abban, hogy az üdvösség az övé. Helyette öröm és dicséret hangja száll az Istenhez, aki az üdvöség Ura, aki igazzá teszi a bűnös embert.

Január 17. Kedd — 2 Mőz 20, 1—17.

íme a »tízparancsolat«. Erről a szentírási helyről nem lehet csupán beszélni, vagy elmélkedni — mert ez nem elegendő —, hanem mondatait na« poriként szem előtt tartva, útmutatása alapján kell élni és cselekedni; Erre adjon nekünk erőt és hitet Isten az ö Szentlelke által,

Január 18. Szerda — Mt 19, 3—9.

Isten a teremtéstől fogva azt akarja, hogy a férfi és az asszony között életre szóló közösség létesüljön és a házasságban teljesedjék be az Isten képére teremtett ember embersége. A VI. parancsolat megtartása Isten teremtésbeli akaratának valóra váltása és megélése a magunk életében.

Január 19. Csütörtök — Mt 5, 17—26.

Krisztus nem törli el a régi törvény érvényességét, mint ahogyan a Benne való hit sem mentesít attól, hogy Isten parancsolatait komolyan vegyük és éppen a hit erejével megtartsuk. Isten törvényének semmibevevése sohasem eredményezhet igaz keresztyén életet és így nem hoashat üdvösséget sem.

Január 20. Péntek — Jn I, 15—18.

Számunkra, Krisztus után élők számára, természetesen nem járható az az út, amely a törvény betöltése. Ez már azért is így van, mert Jézus Krisztusban Istennek teljes kegyelme jelent meg közöttünk, amely ugyan nem teszi érvénytelenné a törvényt, de túlhaladja azt.

Január 21. Szombat — Csel 7, 35—10; 51—53.

Mózestől (az Izraellel való szövetségkötéstől), Krisztus születéséig, egyenes út vezet. Isten Izrael népének történelmén (annak nagy bukásain és szép napjain) keresztül hozta el az »idők teljességét«, a Megváltó köztünk való megjelenését