Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-25 / 39. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

Készülj az ige hallgatására

„UM cIsten akaratát ©selelsssi"

Dr. Ján Michalko dékán igehirdetése Tordason 1955. szeptember 18-án

Szentháromság ünnepe u. 16. vasárnap — Amos 5, 21—24

Vasárnap a délutáni órákban dr. Ján Michalko, a bratislavai evangélikus teológiai akadémia dékánja meglátogatta a tordasi gyülekezetei. Michalko dékánt e látogatására elkísérte D. dr. Vető Lajos püspök. Ráskí Sándor református lelkipásztor és Turesányi Károly egyházkerületi lelkész. A templom bejáratánál a gyülekezet lelkésze köszöntötte a szolgálatra érkező vendéget és a püspököt, majd a gyülekezet két leány-tagja virágcsokrot adott át Michalko dékánnak. Michalko dékán ezután a tordasi gyülekezet istentiszteletén prédikált, majd az istentisztelet után melegen elbeszélgetett a gyülekezeti tagokkal. Igehirdetésének alapigéje Mk 3, 31—35 volt. Prédikációját az alábbiakban közöljük.

Nagy öröm az, amikor az ember családjában boldogságot és örömöt talál. Boldogok azok a szülők, akiknek ió gyermekeik vannak. Amikor megöregszenek, akkor is békességre és Otthonra találhatnak jó gyermekeik körében. Áldottak a házastársak, akik megértésben tudnak élni egymással. Boldogok a testvérek, akik szeretettjén élnek, mert amint az ige mondja: »Ott az öröm és békesség csókolgatják egymást,« Erre a boldogságra vágyódtok, ezt a boldogságot munkáljátok és mindnyájan erre vágyunk, hogy ez Valósággá legyen közöttünk. Sajnos vahhak olyanok is, akiknek nincs mag ez a családi békességük. Ismerünk elváltakat, magára maradt öregeket. Nekünk keresztyéneknek

az a nagy örömünk is megvan, begy bennünket mennyei Atyánk a maga családjába befogadott.

Erről a boldogságról, áldásról, szeretnénk ezen az istentiszteleten elmélkedni, Isten Szentlelkének segítségével.

A felolvasott ige azt az örömhírt közvetíti felénk, hogy mi mindnyájan Isten családjába tartozunk. A felolvasott ige az Ür Jézust munkája közben mutatja meg, amikor hirdette az evangéliumot és gyógyította a betegeket. Ezzel a munkájával új közösség alapjait rakta le, Isten családja közösségének alapjait. Palesztina földjének legvégső határairól is özönlöttek Hozzá az emberek. Tudták és érezték, hogy Jézus Krisztus mellett elnyerhetik azt, amit a világ nem tudott nekik megadni.

Jézus Krisztus a maga családjába hívogatott mindenkit, különbség nélkül

tanultakat és kevésbé tanultakat, szegényeket és gazdagokat, öregeket és fiatalokat egyaránt. Miközben ezt a munkáját végezte, egyszer hozzá jöttek vérszerinti rokonai, édesanyja és testvérei. Valaki megjelentette Neki: íme a te anyád és testvéreid ke- keresnek Téged. Jézus Krisztus nem vetette meg szüleit. Emlékezzünk arra, hogy mennyire ragaszkodott szüleihez, amikor 12 éves korában utána mentek a templomba. Tudjuk azt, hogy 30 éves koráig milyen keméhy munkában dolgozott és amikor a kereszten volt, a keresztről alátekintve rábízta kedves tanítványára anyját: Imé a te anyád.

Öe ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy

Jézus nem maradt meg a vérszerinti család szűk keretei között. Sőt Jézus szeretete nem maradt meg Izrael határain belül sem.

Jézusnak minden szava, minden cselekedete, a Golgotái kereszten Való halála annak bizonysága, hogy szeretető túllép minden testi határon. S ezért hirdette azt, hogy: Jöjjetek mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én nyugalmat adok nektek. S ezért adta a tanítványoknak azt a parancsot: Élményén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szefttlétellhék nevében. Ezért mondja a felolvasott igében, rámutatva mindazokra, akik hallgatták Öt: Imé az én anyám és imé az én testvéreim.

Jézusban új szövetség valósult meg Isten és az ember között: Isten családjának közösségi szövetsége. Ebbe a családba tartózunk bele mí is, ti is egészen bizonyosan és én is. Istennek ez a családja az egyház. Ebbe az egyházba beléoltatiunk mi mindnyájan, amikor a kéresztség szentségében részesültünk.

Ebből a Családból nincs Senki kirekesztve, annak alapján, ahonnan jött, s amije van, hanem ebbe a családba mindnyájan beletartozunk. Ez a család kiterjed mindenüvé, valahol csak Jézus Krisztus keresztjére emlékeznek. Ebbe a családba beletartoznak a fehérek, sárgák, barnabőrűek egyaránt. Ebbe a családba beletartoznak a szlovákok és magyarok, mtttden nemzet beletartozik, akik meghajtották térdüket az Űr Jézus Keresztje előtt.

Sajnálatos, hogy nem öntudatosodott ^lőttünk minden időben az, hogy mi Jézüs KrísztUsbáll testvérek vagyunk. Most, amikor ti köztetek, magyarok között hirdetem Isten igéjét, nem tehetem másként, Csak úgy, hogy felétek nyújtom kezemet és azt mondom: Mi egymással közösségben vagyunk Krisztusban.

Természetesen azt is meg kell mondanunk, hogy ennek a közösségnek nem mi vagyunk a létrehozói. Azért valósulhat meg ez a közösség, mert az Or irgalmas hozzánk. Miközben Jézus azt mondta: Imé az én fi- testvéreim, nőtestvéreim és ariyám, azokon tekintett végig, akik hallgatták szavát. Csak addig és csak úgy tartozunk bele ebbe a családba, ameddig engedelmeskedünk és figyelünk Istennek arra a szavára, amely Jézus Krisztus által hirdettetek né- künk. Csak azok tartoznak bele ebbe a családba, akik figyelnek otthon és itt a templomban Istennek erre a szavára. Mert csak az a jó gyermek, aki hallgat édesapjának, édesanyjának szavára. A jó gyermekek szívesen tartózkodnak szüleik otthonában, s csak a tékozló fiák szeretnek hazulról elfutni.

Meg vagyok győződve arról, hogy ti beletartoztok Istennek ebbe a családjába, mert szívesen és hűségesen hallgatjátok Isten igéjét. Ez a 165 éves s most megújított templom annak a bizonysága, hogy ti szívesen jártok Isten igéjének hallgatására.

Arról van szó, hogy ti, akik itt

szívesen hallgatjátok Isten igéjét, otthon is engedelmeskedjetek isten igéjének, hogy valóban követői legyetek az Úrnak.

Milyen boldogok voltak, akikre'^Jézus rámutatott és testvéreinek, anyjának nevezett! Akikre Jézus rámutat ezekkel a szavakkal, boldogok akkor is, amikor jól megy soruk, de akkor is, amikor nehézségeik vannak, mert nehézségeikben meghallják az Úr szavát: Imé én tiveletek vagypk minden napon a világ végezetéig. Jól értsük meg tehát ezt a mai igét, ami közöttünk hirdettetik, hogy ne tegyük hiábavalóvá az Ür igéjét, hanem ragaszkodjunk az igében kapott tanácsokhoz.

De nem elég csak meghallgatni Isten igéjét. Mert az igében azt olvassuk, hogy Jézus így szól:

azok az 5 rokonai, akik cselekszik Isten akaratát.

Nem az a gyermek jó, aki hallja ugyan szüleinek szavát, de engedetlen, hanem arról mondjuk, hogy jó, aki szívesen teljesíti szüleinek akaratát. Az Űr Jézus azt mondta a farizeusok felől, hogy jaj nekik, pedig ök ismerték Isten igéjét. Hiába mutatunk rá, hogy mi szorgalmasan járunk a templomba, ha nem teljesítjük Isten akaratát.

Annak, aki beletartozik Isten családjába, az életével is bizonyítania kell, hogy teljesíti Isten akaratát.

Ebben az értelemben figyelmeztet Urunk arra, hogy nem mindenki, aki azt mondja: Uram, Uram, mehet be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az ő mennyei Atyjának akaratát. Nagyon sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik sűrűn emlegetik Isten nevét, vallásos szertartásokat gyakorolnak, mégis nagyon messze vannak attól, hogy Isten közösségéhez hozzátartozzanak. Vajon, amikor tudjuk, hogy az élő Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy megszabadítson minket, nem kell-e megtennünk mindent az Ö ügyének szolgálatáért? Vajon, amikor tudjuk azt, hogy Jézus úgy szeretett minket, hogy önmagát adta értünk, nem kell-e szeretettel felelnünk Urunk eme szeretettre? Az evangéliumban foglalt örömüzenetre éppen ezért ez a mi feleletünk: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes métíből és szeresd a te felebarátodat, mint önmagadat.

Gyermekkorunk óta nagyon jól ismerjük, hogy mi Istennek hozzánk való akarata, de meg kell kérdeznünk magunkat, teljesítettük-e ezt az akaratét. Vajon nem hasonlítunk-e a tékozló fiúhoz, aki a maga gőgjében odaállt apja elé: add ki a rá ineső részt és messze vidékre költözött.

Az Isten Családjához való tartozás nagy jogot jelent, de ugyanakkor nagy kötelezettségei Is jelent.

Nagy dolog az, hogy Isten gyermekének mondhatom magamat, de ehhez az is szükséges, hogy miht Istten gyermeke viselkedjem. Isten gyermeke tiszta életet él. Istennek való odaszentelésben él. Tekintsünk szívünkbe, vizsgáljuk meg hétköznapi

életünket és úgy próbáljunk felelni erre a kérdésre: vajon valóban Isten gyermekei vagyunk-e? Isten-gyermeki mivoltunk azt követeli tőlünk, hogy a házastársak valóban szeressék és tiszteljék egymást, hogy gyermekeink tiszteljék szüleiket, hogy a szülők Istennek tetsző módon neveljék gyermekeiket. Isten Igéje Isten gyermekeit ez elé a felelősség elé hívja: Fiacskáim szeressétek egymást, amint én is szerettelek titeket.

Isten akarata minket valóban együvé köt és nem engedi, hogy egymás ellen háborúra emeljük kezünket, hanem valóban a békét akarja munkálni. Isten ez akaratának a teljesítése mindennapi kötelességünk kell, hogy legyen, nem pedig alkalmi feladat.

Ahhoz, hogy Isten akaratát teljesítsük. nem kell mindnyájunknak püspökké, lelkésszé, vagy egyházi vezetővé lennünk, mert az ige szava szerint mi mindnyájan királyi nemzetség, szent papság, megtartásra való nép vagyunk, hogy cselekedjük annak akaratát, aki elhívott minket.

Isten családjához való tartozás nagy kiváltságot jelent, ugyanakkor azonban nagy felelősséget is: mindazokat a feladatokat, amelyek abból következnek, hogy Isten gyermekei vagyunk, az élet legkülönbözőbb területein kell teljesítenünk. Amikor az édesanya komolyan neveli gyermekeit, amikor a földműves földjén dolgozik, amikor a munkás a gyárban végzi munkáját, amikor a hivatalnok irodájában dolgozik, akkor mindebben Isten akaratának teljesítéséről legyen sző.

Mi szerfelett boldogok, hálásak lehetünk azért, mert mindnyájunkat elhívott Isten Jézus Krisztus által az Ö családjának közösségébe. Ezért vissza ne utasítsuk Istennek ezt a kegyelmét. Karácsony, Husvét és Pünkösd eseményei arra köteleznek minket, hogy Jézusban felénk nyújtott kegyelmét vissza ne utasítsuk. Bármelyikünknek is nehéz körülményei lennének, vagy gondokkal küz- dene is, ez nem jelenti azt, mintha Isten kizárt volna minket közösségéből. Ezért használjunk fel életünkben minden pillanatot arra, hogy Istennek ezt a kegyelmét szívünkbe beleültessük. Ne felejtsük el, hogy

Isten családjához hozzátartozni azt jelenti: Jézus Krisztus közösségében együtt maradni. Odahaza forgatni kell Bibliánkat. Járjunk szorgalmasan az istentiszteletekre, bibliaórákra. Gyermekeink nevelésében járjunk el hűségesen. Egész életünkben teljesítsük Isten akaratát, ami azt jelenti: szeressük egymást. Ha mindezt szívünkbe zárjuk és öntudatosítjuk magunkban, akkor miránk is érvényes lesz ez az ige: Áldottak azok, akik hallgatják és cselekszik Isten igéjét.

Ebben az értelemben ti is mindnyájan és mi is Isten családja vagyunk. Es így ebben az értelemben éljünk mi is mindnyájan az ő dicsőségeié, hogy ti is, mi is, ez az egész világ valóban az Ö dicsőségére élhessen.

_____ Ámen.

Az imádságot mint védőfegyvert kell használni. Hausmann Bálintot buzdítja: »Hívjad és kérjed Istent, különösen olyankor, mikor a kísértés közeledését érzed: térdreesve kiálts az ég felé. És hogyha a törvény nem akar ízleni s hiábavalónak és hidegnek tűnik fel, ne hagyd abba, dőlj neki erősen és még buzgóbban imádkozzál, minél inkább úgy látod, hogy elressejtelt téged. Mert meg ítéli tanulnod küzdeni és nem hallgatni. Figyelj arra és szenvedd el, amit a rettegés nyújt, míg az saját magától meg nem szűnik: különben hosszasabb és erősebb lesz. Hatalmasan kell imádkoznod és újra kiáltanod, a Mí- atyánlk-ot is csengő szavakkal kiáltsd. És mivel Isten az imádságot erőseit akarja meghallgatni és segíteni, vésd jól szívedbe, hogy az ördög őt visszatartani s imádat elhalkítani igyekszik.«

M

Komoly fiatalemberek társaságában szó volt arról, hogy melyik bibliafordítás a legjobb. Egyik ezt, a másik azt a fordítást vélte a legtökéletesebbnek. Egyszerre megszólalt az egyik jetenlévő fiatalember: Ami engem illet, én édesanyám bibliafordítását tartom a legtökéletesebbnek. Édesanyám egész életében förditgatta a bibliát a mindennapi élet nyélvére s példájával leélte előttünk annak igazságait. Fordításában sohasem volt homály, zavar, érthetetlcnség. Nem kívánok magamnak szebbet-, jobbat, minthogy én is így tudjam a bibliát fordítani az élet nyelvére.

Aki ebből a szentírási szakaszból azt olvassa ki, hogy nem kell, sót felesleges templomba járni, az téved. Aki azt gondolja e versek hallatán, hogy semmi haszna nincs — sőt, sok kára van — az ünneplésnek, az imádkozásnak, az éneklésnek, az némi érti meg azt, amit Amös a gyű» lekezétnek ezekkel a szavakkal mondott. Itt, ezekben a versekben egy szó sincs arról, hogy nem kell templomba járni, nem kell ünnepelni, nem kell imádkozni és nem kell énekelni. Nem ezeket az Isten által rendelt hasznos és szép emberi cselekedeteket teszi kifogás tárgyává és ítéli el a próféta, hanem azt a hamis magatartást, ami az ünneplés, a templomba- járás és a mindennapi vallásos életfolytatás mögött gyakran meghúzódik: az álszenteskedést.

®ok ember sokszor álarcot visel magán. Nem igazi valóját mutatja meg embertársai, környezete előtt. Egy kis mesterkedéssel elhiteti másokkal, hogy ő jó, hogy hibátlan. Néhány színes szó, néhány kedveskedő mozdulat és máris mindenki elhiszi: nincs nálánál jobb ember a világon. Pedig hát Van, sőt! Vannak, akiknek ez az élorcáskodás szinte második énjévé változik és már nem is érzik jól magukat, ha nem színészkedhetik minden szavukat, cselekedetüket széppé é3 jóvá. Persze előbb-utóbb minden kiderül. Kiderül, hogy a szép maszk mögött hitvány, csúf arc bújik: meg és ezzel vége a pünkösdi királyságnak. Az ilyen leleplezett képmutató ember még azt a jóságot és szépséget is elveszti, ami megvolt benne.

A/alami ilyesféle az álszenteskedés is, azzal a különbséggel, hogy az ~ ilyen életet élő ember nemcsak mások, hanem az Isten előtt is álarcot próbál viselni. Gonoszságát, bűneit, templomozással, sok hangoskodó imádsággal, mindenképpen feltűnéssel próbálja takarni, azzal a hátsó szándékkal, hogy nemcsak embertársait, hanem az Istent is képes megtéveszteni.

Az ilyenfajta templomozás, imádkozás, mindennapi életfolytatás ellen emel szót a próféta és határozottan hirdeti Isten szavát: ilyen istentisztelet nem kedves előtte, hanem egyenesen bűn. Inkább ne forduljon feléje senki sem imádsággal, énekkel, minthogy ilyen álszent módon éljen és higgyen.

Y

an azonban egy másik mondanivalója is az igének, amit szintén nem szabad elhallgatnunk. Lehet Istent imádni, hozzá fordulni. Nincs szükség álarcra, hanem ellenkezőleg: őszinte szívre, őszinte hitre. Arra a hitre, amely tudja, hogy cselekedeteink, szavaink, gondolataink sokszor bűnből fakadnak, és Isten, embertársaink, magunk ellen irányulnak. De ez a hit azt is tudja, reméli, hogy Isten bűneinket a Jézus Krisztusért megbocsátja és Szentlelke által erőt ad arra, hogy az Ű akarata szerint higgyünk és éljünk. Vámos József

Felülről jövő visszhang — Mt 6, 1—6.

LEHET úgy imádkozni, hogy az emberek csodálatát akarjuk elérni vele: milyen gazdag imádságos élet ez! De lehet úgy is, hogy nem ilyen emberi, földi visszhangot Várunk, hanem mennyeit: Isten válaszát. Az ilyen imádkozásnak azonban csendesnek, alázatosnak, szerénynek kell lennie, azaz egy szóval: hívőnek.

ISTEN hallgat az imádságra, meg is felel áldásaival. Ez a jutalma, a megfizetése az igazán síívből jövő imádkozásnak. t Olyan ez, mint egy áldott találkozás. Ez az imádkozás Valóban a kegyesség gyakorlása és nem hamis kegyeskedés.

AZ IMÁDKOZÁSNAK, a kegyességnek fontos feltétele: legyen »titkon« — azaz hivő alázatosságban és csendes szerénységben — mert Isten is »titkon« néz: az igébe rejtőzve, a felebarátba burkolva, az áldás mögött állva. Az ilyen kegyesség legnagyobb áldása, hogy értelmét találod az Istennel való közösségnek, a kegyes éleinek, a jó cselekvésének s feliismered az Ö gazdag, naponként megújuló áldását.

VALLJUK MEG, hogy imádkozásunk közben gyakran kérkedni és nem kérni akarunk, hogy nem megyünk be az Istennel való imádságos közösségbe.

ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten az imádságban ajtót nyit előttünk, amelyben Hozzá jutunk, Vele beszélhetünk és feltárhatjuk előtte szívünket.

KÖNYÖRÖGJÜNK erőért a valódi kegyes, keresztyén életre, hogy Isten és emberek előtt becsületes keresztyén magatartást tanúsítsunk —, hogy hitünk gyümölcsei megteremjenek mindennapos életünkben. p. 1»

HETI IGE: »Jézus Kriszus eltörölte a halált, világosságra hozta pedig ; az életet és halhatatlanságot az evangéllom által.« — 2. Tim. 1, 10.

j Szeptember 25, vasárnap. — Lk. 7, 11—16.

A naini városkapunál két menet találkozik egymással, a halálé és áz életé, a halottas menet és Jézus. Ennél a találkozásnál Jézus megmutatja halált legyőző hatalmát. Ő az erősebb és hatalmasabb. Ezért helyezhetjük ! Rá mi is, a halál hatalmában vergődő emberek bizton reménységünket.

! Szeptember 26, hétfő. — Jer. sir. 3, 22—33.

Mi, akik már Jézus Krisztust ismerjük, még nagyobb bizonyossággal : vallhatjuk, mint e könyv írójá, hogy Isten irgalmassága naponta megújul j rajtunk, hogy Isten hűséges szeretettel vesz körül bennünket. Csak ebből | a halált eltörlő, életet hozó kegyelemből élhetünk naponként.

Szeptember 27, kedd. — Jak. 1, 2—12.

A Jézus Krisztus által a halál hatalmából kiragadott keresztyén is benne áll a kísértések, próbák tűiében. Jakab apostol azonban úgy látja, hogy ezek a próbák és kisértések Csak a hitben Való megerősödés és kitartás alkalmául szolgálnak. Aki ezekben mindvégig állhatatos a hitben, elnyeri az élet koronáját, az üdvösséget.

Szeptember 28, szerda. — Jób 2, 1—10.

A szenvedések és kisértések nehéz óráiban csak az tud így megállni, aki Jobbal együtt el tudja mondani: »tudom, hogy az éh Megváltóm él«;

Szeptember 29, Csütörtök. — Jel. 12, 7—12a.

Nincs többé vádlónk Isten előtt! Jézus legyőzte őt. Ez az örömüzenet csendül ki János látomásából. Ez a hír ad erőt ahhoz, hogy életünkben legyőzzük a bűnt.

Szeptember 30, péntek. — Jel. 12, 13—17.

Az egyház régóta a maga képét látja az asszony alakjában, akiről János itt beszél. Amint az asszonyt hiába üldözi sárkány, úgy az egyház népe is mihdíg menedéket talál Urának keze alatt a sátán támadásai elől, mert nehéz próbák idején is Jézus bűn feletti győzelmébe veti hitét.

Október 1, szombat. — Jel, 5, 11—14.

Az a győzelem, amit Jézus kivívott a buti és Italéi felett, egyszer az egész terertttettség számára nyilvánvaló lesz. Ezt látja már előre János. Hallja, amint mindenek a Báránynak: JézUsíiák mondattak dicséretet és minden teremtmény Öt dicsőíti azért, hogy eltörölte a halált és világosságra hozta az életet. Sárkány Tiborné