Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-25 / 39. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Az új munkaév küszöbén Ennek a hónapnak a végére kell elkészíteniük gyülekezeteinknek — a lelkész és a presbitérium közös munkájával — éves munkatervüket. Fontos és jelentős munka ez minden gyülekezet életében. Hiszen itt is érvényes valamiképpen a közmondás: ki mint vet, úgy arat. Persze, kellő alázatossággal, nem szabad megfeledkeznünk arról a má­sik igazságról sem, hogy ember ter­vez, Isten végez. Napóleon mondot­ta volna egyszer, hogy: »Én nemcsak tervezek, de végezek is!« Nos, a tör­ténelem Istene kemény leckét adott az elbizakodott hódítónak. Az bizo­nyos azonban, hogy Isten megáldó kegyelmében bizakodva s az Ö kezé­ből kérve és várva a jó végzést le­het és szabad terveznünk. Sőt kell is, A legkisebb család és háztartás is szokott tervezgetni, álmokat sző-' vögetni, reménykedni és — ezeknek megvalósulásáért dolgozni és áldoz­ni. Isten családjában, a gyülekezet­ben sincsen másképpen. A felelősség, amellyel Urunknak tartozunk, parancsolja, hogy nem élhetünk csak úgy bele a holnapba, hanem terveznünk kell: nem nagyralátóan és gon­datlanul, de józanul és számot vetve a valósággal. S a józan­ságnak hittel kell párosulnia, ez a keresztyén józanság néha szinte vakmerőségnek látszik, pedig csak a gazdag Istenben való bizakodó re­ménység. Van a Szentírásnak külön szava is erre a magatartásra, ami a keresztyén ember jellemzője a maga kicsiny körében s a gyüle­kezeté is az egyház életében: sá- fárság. Sáfár az, aki Urának szí­ne előtt készít terveket s felelős­séggel munkálkodik és gazdálko­dik, anyagiakkal és szellemiek­kel, mert tudja, hogy Ura előtt tartozik számadással mindezek­ért. Gyülekezeti munkáink tervezésé­nél különösen is kellene ügyelnünk egy szempontra. Magától értődőnek látszik s nem is valami különösen keresztyén elv, mégis mennyire meg­feledkezünk róla sokszor. Ez a szem­pont: munkánkban a minőség a dön­tő s nem a mennyiség! Nem az a döntő tehát, hogy hány vallásos est, s egyéb »összejövetel« szerepe! a munkatervünkben, hanem sokkai in- 1 kább az, hogy milyen ezeknek a tartalma, ho­gyan készülünk fel rá és épí­tünk-e általuk? Ennek vitán felüli szabálynak kel­lene leírni egész egyházi életünkben, mind anyagi, mind szellemi vonat­kozásban. Hiszen Urunk szolgálatá­ban a legjobb is éppen még csak elég jó! Az egyházművészetben pél­dául — erről külön is kellene egy­szer szólani — inkább nemes, egy­szerű és valódi anyagból, házi szőt­tesből, kovácsolt vasból, kerámiából készüljenek templomi berendezé­seink, mintsem ezüstözött bádog­ból, műselyemből s egyéb talmi anyagból. Mennyire így van ez a lelki-szellemi dolgokban! Hányszor ül egyes gyülekezeti ünnepélyeinken az igénytelenség valóságos orgiát, hihetetlenül gyermeteg színdarabocs­kák, versikék, dalocskák s effélék alakjában. Mintha bizony poros lom­tárakból előásott, dohos lehelletű, idejétmúlt szellemi hulladékkal le­hetne traktálni gyülekezeteinket. Há­la Istennek, gyülekezeteink népének ízlése hatalmasan fejlődött az elmúlt évek során. Nagy baj volna, ha ez­zel nem tartanánk lépést mindnyá­jan. Végül, de nem utolsósorban, nem feledkezhetünk meg arról, hogy gyü­lekezeti munkánknak, valamiképpen az ige szolgálatának kell lenni. Munkánk, szolgálatunk dereka, — nemcsak a lelkészeké, de a gyülekezet minden tagjáé is — az ige hirdetése. Minden egyéb vagy erre készít elő, ennek útját egyengeti, erre hívogat, vagy ennek gyümölcse, kisugár­zása, belőle fakadó élet. Ezzel a mértékkel kell megszűr­nünk és válogatnunk gyülekezeti EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-o. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért telel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámlái 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott _______ ”* 2-554119. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) munkatervünk, minden tervezgeté- sünk elénk kerülő valamennyi rész­letét. Ezért munkatervünk gerince az a nagyon egyszerű és — sokak előtt talán szegényesnek látszó —• elhatározás: Ha Isten engedi, ebben a munkaévben is vasárnapról vasár­napra összegyülekezünk az ige hir­detésére és hallgatására, összegyü­lekezünk az Űr megterített asztala elé. Lehet-e ennél hatalmasabb és nagyszerűbb gyülekezeti munka- program, hogy az ige felelős, lel­kiismeretes, hűséges hirdetői és figyelmes, alázatos és engedel­mes hallgatói szeretnénk lenni ebben az esztendőben! Akinek ez kevésnek tűnik, vigyáz­zon, hogy a »többel« szégyent ne valljon! Mert ez olyan program, ami bizony igénybe veszi minden időn­ket, erőnket, egész szívünket, teljes lelkünket. Hiszen ez azt jelenti, hogy pásztor és gyülekezet egész elmélye­déssel akarunk fáradozni Isten aka­ratának megértésén és cselekvésén s az ö útjában való állhatatos meg­maradásban. Bizony hatalmas mun­katerv! 'Nem is vállalkozhatnánk reá, ha nem tudnók, hogy ezt nem mi eszeltük ki, hanem a mi szerető mennyei Atyánk, aki »azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson« (Tim 1,4). Minden tervezésünk és minden munkánk kerüljön ennek az igének a fényébe, ennek az ítélete aló és éljen ennek az erejéből. i Bartók Béla halálának tizedik év- ! fordulója alkalmából, a Bartók-em- ! lékév kezdetén méltó és helyénvaló I megemlékeznünk egy evangélikus pap Bartók-könyvéről. Kiss Béla csernátfalusi lelkész, teológiai tanár 1946-ban »Bartók Béla művészete« címmel olyan könyvet írt, amely bi­zonyára nemcsak a maga idején és helyén volt jelentős, hanem figye­lemreméltó darabja a Bartók-iroda- lomnak — egyáltalán. Igénytelen vi- rágocskának szánta az akkor még friss sírra. De az »igénytelen« szó csak a szerzőre jellemző, maga a mű méltó volt a szándékhoz. Kiss Béla azt célozta vele, hogy Bartók »mű­vészete ezáltal is előtörjön és fel­keltse az érdeklődést páratlan ér­kei iránt«. A könyv Kolozsvárt je­lent meg. az Ifjú Erdély kiadásá­ban. 1946 júliusa az előszó kelte, és ez a tény egyszerre adja meg a könyv értékét és értékének korlátáit. Bar­tók műveinek jegyzéke ezzel a sor­ral zárul: »1940 Amerikai művei?«. Ez a kérdőjel azt a határt is szim­bolizálja, ameddig Kiss Béla a mű­vész fejlődését követhette. Nem volt teljes ismerete Bartók művészetéről, és mégis vállalkozott rá, hogy írjon lóla, mert programot adott függelé­kül: »Mit tehetünk Bartókért?« Ép­pen az időbeli távlat hiánya teszi a könyvben nagy értékűvé azt a törek­vést, hogy a művelődés dimenziójá­ban adja meg Bartók művészetének a mélységét és magasságát. Különben is az a fő jellemzője Kiss Béla könyvének, hogy a műve­lődés szempontjából értékeli Bar­tók életművét; a sub specie culturae kifejezés alakul ki bennünk a fejte­getés hatására. »Bartókban a világ művelődése a saját újjászületését ünnepelte«, — ez az első mondatok egyike. Tette nem kevesebb, mint­hogy a művelődést visszaadta önma­gának!« — olvassuk a könyv vége felé. Ebben a Bartók-szemiéletben bizonyára főként Kiss Béla gondol­kodása tükröződik. Felfogása a mű­velődésről vajon igényelheti-e az ál­talános elfogadtatást — éppen Bar­tókra vonatkozóan? De a bókedíi ajándékozásának évében kétségtele­nül az igazság erejével ragad meg mindenkit a könyvnek ez a mondata: »Műveltség és háború tulajdonkép­pen kizárják egymást«. Kiss Béla az »új egyetemes mű­velődés« születését prófétálta, ami­kor Bartók jelentőségét az új ma­gyar zenekultúra jegyében méltat­ta. Ebben mindenesetre ugyanaz a kapcsolatkeresés nyilvánult meg, mint amelyet Bartók egyik újabb méltatójánól. Mihály Andrásnál lá­tunk: »Bartók zenei hagyatéka, nép­művelési programja, emberi nagysága a mi új kultúrát teremtő népünk gaz­dag és fontos öröksége« (1951). Fi­gyelemreméltó egyezéssel cseng ösz- sze kettejük írásában Bartók magá­nosságának, társtalanságának, elzárt­ságának megállapítása. Minket azonban azon a tényen kí­vül, hogy egy evangélikus pap írta ezt a könyvet, természetesen külön is j érdekel belőle egy evangélikus vonat- j leozású részlet. Kiss Béla idézte Bar­tók édesanyjának a feljegyzéseiből 1 HÍREK HELSINKIBEN prédikált a béke­világtalálkozón való részvétele alkal­mával Jah Kiivit, az észt szovjet köztársaság evangélikus egyházának érseke. Lukács 15,7 alapuló ige­hirdetésében többek között ezeket mondta: »Az elmúlt háború hullámai kétszer öntötték el Észtországot. Templomaink kétharmada megron­gálódott, egynegyede pedig a földdel lett egyenlővé. Az újjáépítés munká­jában sok történt, de a szétrombolt otthonokat és emberi életeket nem adja vissza a föld. Hazánkban nem kívánunk többé háborút, sem bárhol a világon. Ezért akar az észt egyház részt venni a békemegmozdulásban.« »A belső megújuláson keresztül vezet az út a külső megújuláshoz. Hitünk szerint és imádságainkban mi úgy érezzük, hogy Isten valóban meg akar újítani minket. De ebben i a legfőbb dologról nem szabad meg- I feledkeznünk. Luther mondja: Isten i csak azt veszi maga mellé, aki j adott a szomjazónak vizet. Aki nem tesz semmit a megújulásért, olyan marad, mint volt.« Az elhanyagolt kötelességek olya­nok, mint a cipőben a kis kövek. Miután kicsi, azért sokan azt mond­ják, hogy az ilyen kötelesség jelen­téktelen és nem fontos. De kicsi kö­vek sok Ikellemetlenséget okozhat­nak. Ha cipőmben nagy kő van, ak­kor azt kidobom onnét, de kicsiny kövek is szoríthatnak, akadályul szolgálhatnak. • Nem a mi dolgunk igazságot tenni, A mi dolgunk csak igazabbá len­ni. (Reményik S.) azokat a mondatokat, amelyekben ar­ról van szó, hogy Nagyszőllősön Alt­dorfer soproni zenetanár meghallgat­ta az akkor 9 éves gyermek »játékát és kompozícióit; ő volt az első, ki nagy jövőt jósolt neki; mondta, az ő tehetsége nem tucattehetség, hanem kiemelkedő és hivatva van zenei té­ren nagy dolgokra«. Ez a nyilatkozat nagyon boldoggá tette az édesanyát, bár nem tudta elképzelni, miként ta­níttassa jó mesterektől, amikor oly szerény anyagi viszonyok között él tele E feljegyzésekből nem tűnik ki, hogy Altdörfer Keresztélyről, a soproni evangélikus egyházközségnek akkor már nyugalomba vonult ongonásáról, vagy pedig fiáról, Viktorról, az apa utódjáról történik-e említés. De Csat­kai Endre megállapítása szerint Alt­dorfer Keresztély volt Bartók tehet­ségének felfedezője, tehát hazai evan­gélikus egyházi zenetörténetünknek az a kiválósága, akinek a korálkömy- ve két ízben is megjelent a múlt év­században, és korálletétei részben ma is használatosak gyülekezeteikben a Kapi Gyula-féle korálkönyv révén. Bartók maga is azt jegyezte fel egy­szer, 1905-ben, életrajzi adatai közt, hogy »Altdorfer úr« fedezte fel te­hetségét. Kiss Béla azzal az ígérettel fejezte be könyvét, hogy »a Bartók kultúra Erdélyben és az Erdélyi Bartók bib­liográfia egy későbbi tanulmány ke­retében fog megjelenni«. Nem tud­juk, mennyire haladt előre célja felé; 43 éves korában, 1951-ben a halál ki­vette kezéből a tollat. Annyi azonban bizonyos, hogy az a könyv, amelyre most az emlékezés által egy fénysu­gár esett, kétszeresen is tanúsítja a tervezett bibliográfia szükségességét. Számbavételre méltó a könyv önma­gában, és felhívja a figyelmet Erdély Bartók iránti szeretőiének egyéb iro­dalmi megnyilatkozására. Kiss Béla azért tudta idézni Bartók édesanyjá­nak egyébként csak 1951-ben közzé­tett — eredetileg Béla unokájához írt — feljegyzéseit, mert ezekből a Pász­tortűz már 1941-ben közölt részlete­ket, a márciusi számban. Reményik Sándor folyóirata az édesanya leve­leiből vett szemelvényekkel ünnepel­te »a 60 éves Bartók Bélát«. Dr. Sólyom Jenő A HÍVÁS Árnyékodat talpadhoz kötözve hurcolod végig az utakon Amerre csak jársz megfested magaddal a földet szőnyegül kiteríted megfoghatatlan testedet És nem tudod hogy várlak valahol híglevegőjű csúcsok metsző szelek magasában Szikláim felhőkből kövültek kristálycsillámaik a csillagok s nyájamnak számadója a ködszakállú Mérhetetlen Mire elérsz lekopik talpadról a lánc elfogy árnyékod is. Vidor Miklós Groó Gyula Egy evangélikus lelkész Bartók-könyvéről A Gyülekezeti Segély adakozása az egyházmegyék többségébne túlszárnyalja a múlt esztendeit Az egyetemes székház tanácster­mében szeptember 14-én tartották meg a Gyülekezeti Segély egyház- megyei előadóinak értekezletét. Az értekezletet Koren Emil és dr. Fe­kete Zoltán, a Gyülekezeti Segély országos lelkészi és világi vezetője hívták egybe és vezették. Az egész­napos értekezleten megjelent D. dr. Vető hajós és D. Dezséry László püspök is és hozzászólásukkal be­kapcsolódtak a megbeszélésekbe. Látogatásukkal megtisztelték az értekezletet Ján Chabada, a szlová­kiai evangélikus egyház egyetemes püspöke és dr. Ján Michalko, a bratislavai evangélikus teológia dé­kánja is. A vendégeket D. dr. Vető Lajos püspök köszöntötte. A köszön­tésre Chabada püspök válaszolt, ál­dást kívánva a Gyülekezeti Segély munkásaira és további működésére. Az értekezlet számba vette az el­múlt munkaév eredményeit, előké­szítette a Gyülekezeti Segély évi je­lentését, amelyet Koren Emil ter­jeszt majd az Egyházegyetem Ta­nácsa elé, valamint megtervezte a Gyülekezeti Segély jövő évi mun­káját, amit javaslatként ugyancsak az Egyházegyetem Tanácsa elé fog­nak terjeszteni. Az egyházmegyékben és egyház- községekben végzett Gyülekezeti Se­gély munka összesítéséből örömmel látta az értekezlet, hogy az orszá­gosan kitűzött nagy célt, a szemé­lyenként 1.— forintos adakozási át­lagot várakozáson felül sok gyüle­kezet érte el, sok gyülekezetben 3—4 forint átlag jutott. Az egyházmegyék összesített ered­ményei szerint jelentősebb vissza­esés csupán két egyházmegyében van, a többi mind elérte; de többségében jelentősen túl is szárnyalta a tavalyi eredményt. Legelői halad a Veszprémi Egy­házmegye, rögtön nyomában a Győr-Soproni Egyházmegye s ha tekintetbe vesszük, hogy ez utóbbi az országos munka mellett külön adakozással segítette saját kö­rében a börcsi templom építését, ez az egyházmegye messze elől halad. A két nemesen vetélkedő között áll a Tolna-Baranyai egyházmegye, ahol 34 gyülekezet közül 24 meghaladta az 1.— forintos átlagot, közöttük 6 gyülekezet 2, 3, sőt 4 forintos átlagot is túlszárnyalt. Az országos összeredmény kere­ken 260 000 Ft, amelyből több mint 100 090 Ft-ot oszlottak szét az egyházmegyékben szórvány­gyülekezetek megsegítésére. 30 000 Ft-tal többet, mint az előző évben. Az emelkedés tehát főleg a szór­ványgyülekezetek felé ment. Az or­szágos központhoz felfutott összeg — mint ismeretes — négy épülő templom között oszlik meg: a csen­gődi, vasasi, révfülöpi és hernádbüdi templomok befejezését segíti elő gz idei munka. A négy templomnak az Összeget az Egyházegyetem Tanácsá­nak döntése alapján utalják ki, ad­dig is azonban a munka folytatására részösszegeket máris folyósított a Gyülekezeti Segély országos pénz» tara. A BELSŐ SZOBA Vannak a Bibliában igék, amelye­ket sok magát keresztyénnek tartó ember a maga módján magyaráz, a maga életének igazolására, a maga hasznára. Milyen igaz a többi között ez is: »Te pedig amikor imádkozol, men j be a te belső szobádba ...« (Mt 6:6.) Mi lett ebből a közismert igéből az ilyen »egyéni« magyaráza­tok következtében?! Gyümölcstelen keresztyének búvóhelye Sokan úgy magyarázzák ezt az igét, hogy a keresztyén élet lényege, hogy zárt ajtók mögött folyik. Ezek komolyan veszik ugyan az imádko­zást, de szinte féltékeny, beteges irigységgel ügyelnek arra, hogy imádkozó életük az Istennel való, olyan titokzatos, boldog közösség le­gyen, amelyben az Isten utáni vá­gyuk és a neki való szolgálatuk tel­jes kielégülést nyer, illetve kimerül. Ebben a zárt ajtó mögötti keresz- tyénségben csak kettőt lát az ember: Istent, és saját magát — s nem veszi észre a felebarátját. Hányszor tör­ténik ez meg komoly keresztyének­kel is, s olyankor életük gyümölcs- telenségét ezzel az igével mentege­tik, s nagy képmutatással ezt a gyü­mölcstelen életet bizonyos »nxaga- sabbrendű« életnek állítják. tők mögött könyörgő tanítványokat csodálatos ajándékokkal áldotta meg, de azután kiküldte őket szol­gálni az egész földkerekségre. Aki igazán imádkozik belső szo­bájában, az mindig vágyik a temp­lomba, a gyülekezetbe is. Akinek elég a belső szoba, s nem kell a gyülekezet közössége, a hirdetett ige tápláléka, az a belső szobájában is elzárta szívét Istentől. Aki igazán hallgatott az Űrra, s megtapasztalta, mit jelent Istennel közösségben lenni, az tudja, hogy ez a közösség elképzelhetetlen a fele­baráttal való közösség nélkül, s odafordul a világban reá váró szol-' gálát felé. — A keresztyén élet nem zárt ajtók mögött folyik. Minden be- gubódzó, önző, élvező keresztyénnek ezt parancsolja az Űr: menj ki! — a gyülekezetbe, az Istennek oda­szánt szolgáló élet istentiszteletébe. A belső szoba minden ajándéka és titokzatos erőforrása a közösség keresése és a szolgáló szeretet állal valósul az életünkben. Isten parancsol: menj be — menj ki, s engedelmességünkön múlik a helyes keresztyén élet egyensúlyai Joób Olivér ISTENTISZTELETI REND Miért küld Jézus a belső szobába? Hogy megszabadítson a képmuta­tástól s minden imádságunk és is­tentiszteletünk őszinte legyen, vagyis csak Istenért legyen, ne le­gyen semmi mellékcélja. Még az sem, hogy imádkozásommal példa­adó tanítást adjak másnak — amint azt sokszor a farizeusok tették. Zárt ajtó mögé küld Isten, hogy egészen csak az ő tekintete, szeme elé kerüljek, s ne bújhassak te­kintete elől sem az istentisztelet formái, sem az emberek dicsérete, elismerése mögé. Menj be! — hang­zik a parancs, hogy egyedül állj meg Isten színe előtt, s megláthasd magadat olyannak, amilyennek Isten lát — kegyelemre szoruló bűnösnek. Menj be — Isten elé. Sokan meg sem gondolják, milyen kegyelem az, hogy Isten alászállott az én szegényes hajlékomba, szóba áll velem, árvaságom csendjében, tanácstalanságom titkos vívódásai­ban. Nem kell messzire zarándokol­nom, szertartásokat betanulnom, csak be kell mennem »belső szo­bámba« s ő ott vár. Ilyen »belső szobája« mindenkinek van, mert ez mindenütt létrejöhet, nem is négy fal határolja, hanem őszinteség, hit, kitárultság' Isten akarata felé és rá- hagyatkozás Krisztusra. Minden istentiszteleti élet, vallási buzgóság a belső szobának a csodá­latos áldása, titokzatos erőforrása által lesz teljessé. Jézus azért küld a belső szobába, hogy azután kiküldjön onnan gyü­mölcsöt teremni. Óva int attól, hogy imádkozásunkat az emberek lássák, de elvárja, hogy jócselekedeteinket lássák és dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat. (Mt 5, 16.) Ezt látjuk a tanítványok életében is, A zárt aj­Szeptember bő 25-én. vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 7 Dóka Zoltán. — Fasor de. lé! 10 Dulcz Pál, de. 11 Sülé Károly, du. 7 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. u. 7.: de. fél 10 Sülé Károly. — üllői ót 24.: de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b.t de. 10 (szív.) Szilády Jenő dr„ de. három­negyed 12. — Karácsony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 28.: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7.: de. 9 Koren Emil. — Vajda P. u. 33.: de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 9 (gyerm.) Káldy Zol­tán. de. 11 Káldy Zoltán, du. 7 hangverseny. — Gyarmat u. 14.: de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti u. 22.: de. 11 Rimár Jenő, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129.: de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c.: de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota, MAV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemp- lom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákos­keresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosligct de. 10. — Rákoscsaba de. 9. du. fél 7. — Ctnkota de. 9. (gyerm.), de. 10. du. fél 3. — Máyásfőld de. fél 12. — Kere- pes-Kistarcsa de. negyed 10. — Szilasliget du. 3. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pest- imre du. 5. — Kispest de. 9, de. 10. du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. !I D. dr. Vető Lajos. du. 7 Pethő István. —■ Toroczkó tér de. fél 9 Pethő István. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11.: de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Pestliidegkút (Szent István u.): fél 11 Nagy Gyula dr. — Diana u. 17.: de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelen­föld de. 8 Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 5 Muncz Frigyes. — Németvölgyi ót 138.: de. 9 (úrv.) Muncz Frigyes. — Cse­pel de 11. du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents