Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-28 / 35. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET 17 z a híres svájci magaslati üdü- ■*"* lőhely előreláthatólag éppúgy bevonul a legújabb kor egyháztörté­netébe, mint Evanston. A városka irdatlan hegyóriások közt húzódik meg, széles völgy mé­lyén. De a völgy alja is több mint ezerötszáz méter magasan fekszik a tenger színe felett. A vasútállomás épületén táblácska mutatja, hogy a sínek ezerötszázfhatvan méter maga­séin vannak a tenger színéihez ké­pest. A keskeny nyomtávú villanyvonat vadregényes szakadékok, vízesések, sziklagörgető gyorsvizű hegyi pata­kok, sűrű fenyőerdők közt kanyaro­dik a völgybe. Először a kristály- tiszta tó tűnik a szemünkbe. Vizé­nek tükrében közel háromezer méte­res ‘hegyóriások nézegetik havas csú­csaikat. Lent a hegyek lankáit tar­ka virágos legelők borítják. A vad­virágok közt sok a fehér margaréta és a mélykék alpesi ibolya. Augusztus legelején vagyunk, de már a vonatban magukra szedik az utasok legmelegebb ruhadarabjai­kat, a gyapjú pulóvert és a felöltőt. Sokan még így is fáznak. Akik már jártak erre, megállapítják, hogy most itt is hűvösebb a nyár, mint máskor. Amikor megérkezünk, megtudjuk, hogy a konferencia csak másnap este kezdődik. Délelőtt tehát felme­gyünk az egyik legközelebbi hegy­csúcsra. No, nem gyalog, erre kevés lenne az egész nap. Hanem egy darabig síkló-vasúton. Majd en­nek végállomásától úgynevezett D. dr. VETO LAJOS püspök: D AY O SBAN székliiften. Ez a széklift fémből ké­szült, egyenletes távolságban elosz­tott székekből áll, melyek hosszú, vastag drótkötélszálakon mozognak, mint a malomban a »páter noszter«. Az egyiken fel a hegyre, a másikon visszafelé. A gyerekek, mindenféle turisták várják, hogy rájuk ke­rüljön a sor. Egy őszhajú nagy­mama az unokáit már elküldte ma­ga előtt felfelé. Most ő ül bele a mozgó székbe és rögtön mere­deken emelkedik. Nagyanyó bol­dogan mosolyog. Mosolyogva né­zünk mi is utána. Az egyik jókedvű várakozó turista megjegyzi: Megy a nagymama a mennyországba. Mi is megyünk utána. A lábunkat nem tartja semmi. Alattunk tíz-har­minc méternyi mélységben vonulnak el a virágos alpesi mezők, majd a sziklás hegyoldalak. A végállomás kettőezerhatszáznegyven méter ma­gasan fekszik. Alattunk látjuk a vá­rost, szemben a hegyek csúcsait, amint megszámlálhatatlan tömeg­ben sorakoznak egymás mögött. Nagy messzeségben két hegycsúcs között látszik egy keskeny hegyes csúcs, a híres Matterhorn (4505 méter). Hirtelen felhő vesz körül bennün­ket. Inkább köd. Egyszercsak meg­ered a hó és sűrű, nagy pelyhekben hull. 1955. augusztus havának leg­elején. A nyár derekán. A Központi Bizottság az emberiség boldogulásáért Az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának ülésezése ha­sonlított a Davost körülvevő vége- láthatatlanul egymásután következő hegyóriásokhoz. Adminisztratív vagy pénzügyi kérdésekről természetesen esett szó. Hasonlatunkban ezek len­nének a lapos völgyek. De ezek csak a rövid átmenetet jelentették a ma­gas csúcsokhoz. A pénzügyi jelentésekből például megtudtuk, hogy az Egyházak Vi­lágtanácsa nagyszabású építkezésbe fog: Géniben felépítik az Egyházak AZ ŰR HŰSÉGE £zs 54, 7—10. Egy szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalmamban visszafogad­lak — haragom kiömlött és egy pillanatra elrejtettem orcámat előled, de most örök szeretettel könyörülök rajtad — így szól Megváltód, az Cr. Mint a Noé özönvizekor, midőn megesküdtem, hogy ilyen Noé-i özönvíz nem árad többé a földre, úgy eszküszöm most meg. hogy rád többé nem haragszom, nem dorgállak meg: bárha a hegyek mélybe hanyatlanak is és meginognak a halmok, szeretetem akkor sem tágít tőled 6 béke-szövetségem meg nem ren­dül — így szól könyörülő Urad. Fordította: Bodrog Miklós A Lelkipásztor toJ lelkészeink szakfolyóirata — augusztusi számában első helyen Prőhle Károlynak. a balatonszárszói Iclkészüdiilőben elmondott igehirde­tését olvashatjuk, majd dr. Pálfy Miklós dékáni jelentése következik a Teológiai Akadémia 1954—55. tan­évéről. Muntag Andor dolgozata “A Szentlélek megszenteli az egyház tagjait hétköznapi munkájukban« cí­men a budapesti lelkészek rendszeres teológiai munkaközösségében hang­zott el. Ezután Az atomkorszak kü­szöbén címen Zay László cikke kö­vetkezik, mind ismeretterjesztő, mind pedig gyakorlati teológiai szempont­ból foglalkozva a témával. Dél- India Egyesült Egyházának az a litur­giája következik ezután, amelyet az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlése idején az evanstoni Első Methodista Templomban mutattak be, majd Prőhle Károly közli a fordí­tásában már közreadott kollekta- imádság sorozat eredetijéhez G. Mahrenholz által írt »Kísérő szó«-t. A SZEMLE rovatban az Ortodox Ad- minisztratúra kiadásában. Berki Fe- riz szerkesztésében megjelent Litur- gikon ismertetése után a Theologi­sche Zeitschrift és Die Zeichen der Zeit c. folyóiratokról olvashatunk re­cenziót, egy rövid cikk azzal foglal­kozik, hogy »Miről volt szó tulajdon­képpen az espclkampi zsinaton?«, végül pedig R. Niebuhr: Fői et His- toire c. művének ismertetése talál­ható. Az ÍRÁSMAGYARAZAT rovat Muntag Andor, dr. Nagy Gyula. dr. Ottlyk Ernő és dr. Sólyom Jenő fel­dolgozásában a szeptemberi vasár­napok igehirdetéseinek alapigéivel foglalkozik Az egyháztörténeti ka­lendáriumban dr. Sólyom Jenő állí­totta össze a szeptemberi évfordulók teáéig Világtanácsa széfkházát, mivel hiva­talai még mindig a háború után emelt barakópítményekben vannak elhelyezve. Az egyes tagegyházak évi tagdíjukon felül egy egész évi tagdíjnak megfelelő összeget fognak három évre elosztva erre az építke­zésre áldozni. A reprezentatív ter­meket az ökumenikus mozgalom nagyjairól, Mott JánosróA, Söderblom Náthánról stb. fogják elnevezni. Az egyházak közti segélymunka alapelveként kimondotta a Központi Bizottság, hogy minden tagegyház legyen adakozó egyház. Mo6t mér­nem is annyira az egyházak egymást segélyezése áll előtérben, hanem in­kább az egész földkerekségre kiter­jedő munka a gazdaságilag és kultu­rális téren elmaradt országok és né­pek gyors felemelésére. Halljuk, hogy az emberiség nagy része ember­hez nem méltó viszonyok közt sínylődik, s a keresztyéneknek fele­lősséget kell érezniok ezek iránt a népek iránt tekintet nélkül arra, hogy keresztyének-e vagy sem. Ázsiai, afrikai és dél-amerikai né­pekről van szó. Hogy a földkerek­ségnek ezeken a részein micsoda ál­lapotok uralkodnak, többek közt az elképesztő adatok tömegével tárta a Központi Bizottság elé Chandu flay pakisztáni lelkész. Elmondotta, hogy náluk egy bennszülött dolgozó átlagos napi keresete 8 cent (körülbelül 80 fillér), évente 300 000 ember hal meg tüdővészben, 170 000 emberre jut egy orvos, a lakosság 92%-a írástu­datlan, iskola csak a városokban van, a sokgyermekes bennszülött apák napi 8 cent keresetükből nem iskoláztathatják gyermekeiket. A kevés keresztyén bennszülött sincs jobb helyzetben, noha 150 éve dol­gozik ott a keresztyén misszió. Mire van szüksége a pakisztáni népnek? Chandu Ray szerint orvosra, isko­lára, iparra, korszerű mezőgazdaság­ra, mert így több lesz a lakosság keresete és nőhet a műveltség és jó­lét. — Sante Uberto Barbieri dél­amerikai püspök, az Egyházak Vi­lágtanácsának egyik elnöke, felszó­lalásában méltatlankodott amiatt, hogy a vezetőség csak az ázsiai és afrikai népek nyomorúságával akarta foglalkoztatni a Központi Bizottsá­got. Pedig náluk is nyögik a népek a gyarmati sors minden nyomorúsá­gát. A százötven milliót kitevő la­kosság nyolcvan százaléka 6oha nem lakik jól. Guatemalában az emberek hetven százalékának nincs cipője, másutt csak minden harmadik em­ber alhatik ágyban. — Robert Mackie hatalmas beszédben mutat rá a keresztyének felelősségére Ázsia és Afrika nyomorban élő né­pei felé. Az evanstoni nagygyűlés egyik ázsiai előadójának szavait idézi: »Ázsia és Afrika mozgásban van. Az a vágyuk, hogy természetes jógák egészének örülhessenek ... Az egyház örülhet, hogy ez így van. Hogy mennyiben köszönheti ezt a Kelet az egyház közvetlen vagy köz­vetett tevékenységének ... ennek a történetét még annak teljes szenve­délyével és mélységével meg kell írni. Krisztus van itt munkában vé­ges-végig értelmünket felülmúló módon, hogy a Kelet felemelkedését előidézze ...« Mackie szerint nem azért kell ezeken a népeken siegíteni, hogy azután az evangéliumot lehes­sen hirdetni nekik, hanem egyszerű­en azért, mert krisztusi dolog az em­beri nyomorúságot különbségtevés nélkül enyhíteni és megszüntetni. — Az egyik központi bizottsági tag lel­kes szavakkal javasolja: Századunk 1 elején az volt a jelező, hogy huszon­öt év alatt az evangéliumot el kell juttatni a földkerekség minden né­péhez, most ez legyen a jelszó: hu­szonöt év alatt az egész földkereksé­gen meg kell szüntetni a nyomort, az elnyomást és a tudatlanságot. — Pierre Maury francia központi bi­zottsági tag szenvedélyes hangú be­szédben javasolja, hogy minden jó­akarata embernek össze kell fognia a nyomorban élő népek helyzetének megjavítása érdekében. — Felbuk­kant azonban a kérdés, honnan ve­gyék a pénzt ehhez a nagyszabású vállalkozáshoz. Fry a Központi Bi­zottság elnöke, ez a higgadt New York-i lutheránus püspök javasolja: az egyházak feladata az legyen, hogy megássák a csatornákat, amelyeken a segítség áramlása megindulhat — A viták során végül is kialakul a Központi Bizottság álláspontja: az a födolog, hogy a keresztyének, akár­milyen kevesen is vannak ezekben az elmaradott országokban, az első vonalban küzdjenek népeik fel­emelésén. Mindebben ne politikai cél, ne is valamilyen térítő számítás vezesse őket, hanem az irgalmas sa- maritánus tiszta emberszeretete.;; A Nemzetközi Ügyek Bizottságának javaslata A Központi Bizottság davosi ülé­sezésének a csúcspontjai közé tar­tozott az az este is, amelyen a Nem­zetközi Ügyek Bizottságának javas­lata került napirendre. Először a bi­zottság elnöke, az angol Sir Kenneth Grubb beszélt, majd annak igazga­tója, az amerikai lutheránus Frede­rick Nolde terjesztette elő a bizott­ság javaslatát. Nolde elsorolta, hogy micsoda erőfeszítéseket fejtett és fejt ki az Egyházak Világtanácsa a nemzetközi feszültség enyhítése ér­dekében, hogy megragad minden al­kalmat arra, hogy hallassa szavát az illetékesek felé a megbékélés érde­kében, s mennyire fontosnak tartja, hogy a fegyverkezés csökkenése mi- előhb bekövetkezzék, a vitás nem­zetközi kérdések békés úton oldas­sanak meg, az atomenergiát pedig a népek javára állítsa szolgálatába az emberiség. A keresztyén egységről Kimagasló esemény volt a Köz­ponti Bizottság davosi ülésezése so­rán az Egyházak Világtanácsa főtit­kárának. dr. Visser’t Hooft-nak a keresztyén egységről szóló előadása, s az azt követő vita is. A főtitkár arról beszélt, hogy milyen az a ke­resztyén egység, amelynek megvaló­sításán az Egyházaik Világtanácsa fáradozik. Eimondötta, hogy a ke­resztyén egység meghatározása eb­ben a mozgalomban csak olyan le­het, mely lehetővé teszi minden keresztyén egyház csatlakozásét az Egyházak Világtanácsához, tehát mentes bármely keresztyén feleke­zet egyoldalú felfogásától. Érdekes volt, hogy ez a holland származású református lelkész a közösségnek azt a fogalmát állította a Központi Bizottság elé követendő példaképül, amelyet az orosz ortodox hittudo­mány »szobornoszty« néven ismer, s melyet az újtestamentom görög nyelve koinonia szóval jelöl meg. — Fuglsang Damgaard dán evangélikus püspök felszólalása még világosabbá tette az Egyházak Világtanácsának célkitűzését az egység kérdésében: kapcsolja össze egymással igazi sze­retet Krisztus Urunk követőit s ez a szeretet áradjon belőlük tevékenyen minden ember felé. Levél az orosz ortodox egyházhoz Az Egyházak Világtanácsában az újabban teljesen mereven elzárkózó római papságot kivéve minden ke­resztyén felekezet képviselve van, részben az ortodox (görög keleti) is. Érthető tehát, hogy a Központi Bi­zottság nagy érdeklődéssel és hálá­val foglalkozott azzal a levéllel, me­lyet a moszkvai pátriárka intézett az Egyházak Világtanácsához az emlé­kezetes és nagyhorderejű evafistoni felhívással kapcsolatban. Az orosz ortodox egyház fejének levelére a Központi Bizottság a tiszteletnek, a megbecsülésnek és szeretetnek olyan hangneméin válaszolt,' hogy ez maga feljogosít arra a reményre, hogy az orosz ortodox egyház ezután még nagyobb érdeklődéssel figyeli az Egyházak Világtanácsának munká­ját, különösen, ha az az Evanston- ban elkezdett jó úton halad és az emberiség békéje érdekében tovább­ra is és még erőteljesebben munkál­kodik. A levél szövegét a nálunk is ismert és köztünk is tiszteletben álló Bell chichesteri püspök, az Egyhá­zak Világtanácsa tiszteletbeli elnöke terjesztette a Központi Bizottság elé. A tanulmányi osztályok munkája Az Egyházak Világtanácsának ta­nulmányi osztályai vannak. Munká­jukról és terveikről részletes jelen­tés hangzott el a davosi gyűlésen. Mivel foglalkoznak a tanulmányi Óh, ha olyan odaadással tudnánk imádkozni, mint ahogy a kutya tud a húsra nézni! , Luther ® Amikor egyszer Melanchton va­csora után is egyik iratán dolgozott, Luther e szavakkal vette ki kezéből az írótollat: »Istent nem csak mun­kával, hanem ünnepléssel is adta ne- sel is szolgálhatjuk. Ezért is adta ne- künk az ünnepnapot-* osztályok? összegyűjtik a tagegyhá­zak visszhangját az evanstoni nagy­gyűlés határozataira, szorgalmazzák a biblia ökumenikus értelmezését különös tekintettel arra, hogy az evangéliumot hogyan kell hirdetni a modern embernek, azután öku­menikus megbeszélést készítenek elő airól, hogy az atomkorszakban a ke­resztyéneknek mi a teendőjük a há­ború kiküszöbölésében, illetve a ‘bé­ke fenntartásában és elmélyítésé­ben; azután hogyan kell használni a bibliát az egyházak életében és tevé­kenységében; konferenciát készíte­nek elő a kelet- és nyugat-európai, angol és amerikai egyházak képvi­selői között 1956-ra, foglalkoznak az egyházat szolgáló evangelizációk teológiájának kidolgozásával, az ösz- szes hitvallási iratok kiadásával, a férfi és nő együttműködésének kérdésével. — Az utóbbi téma több­ször is szóbakerült. Általános de­rültséget keltett az egyik indiai köz­ponti bizottsági tag felszólalása. El­mondotta, hogy egyszer egy favágó az erdőben hatalmas szálfa kidönté­sével viaskodott. Ahányszor fejszé­jével a fa törzsére suhintott, mindig nyögött egyet. Tétlenül nézte egy másik ember, s egyszerre csak azt javasolta a favágónak, hogy osszák meg a nehéz munkát: a favágó csak suhogtassa fejszédét, ő meg majd minden fejszecsapásnál nyög egyet helyette. »Nehogy ilyen legyen az együttműködés a férfiak és a nők i között« — fejezte be talányosán 1 mély értelmű felszólalását^ Meghívásunkat az albizottság egyhangúlag javasolta A Központi Bizottság munkájának kulisszatitkai közé tartozik, hogy a munka oroszlánrésze az előkészítő albizottságokban folyik. Ezek az al­bizottságok a Központi Bizottság gyűlésének ideje alatt is dolgoznak. Eme a gyűlés programjának időbe­osztása is lehetőséget biztosít. Egész délutánokat jelöltek ki az albizott­ságok munkájára. Amit az albizott­ságok a Központi Bizottság ülése elé terjesztenek, azon már rendszerint kevéjs, vagy semmilyen változás nem történik. Elfogadják- vagy elutasít­ják őket. Engem mindjárt a Központi Bi­zottság megnyitó ülésén, az úgyne­vezett javaslattevő albizottságba osz­tottak be. Éppen, ez az albizottság foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a Központi Bizottság hol tartsa leg­közelebbi, tehát jövő évi ülését. Ki­derült, hogy sok tagegyház szeretné vendégül látni a legközelebbi évek­ben a Központi Bizottságot, A ma­gyar egyházak meghívása állt a előtérben. Meghívásunkkal kapcso­latban a javaslattevő bizottság tag­jai több kérdést vetettek fel. Ami­kor ezekre a kérdésekre egyenként válaszoltam, s elmondtam, hogy a meghívó magyar egyházak milyen szeretettel várják a Központi Bi­zottságot s annak tagjait hazánkba, egy Miller nevű amerikai központi bizottsági tag indítványozta, hogy az albizottság egyhangúlag tegyen ja­vaslatot a magyar egyházak meghí­vásának elfogadására, s indítványát azzal is megtoldotta, hogy a Köz­ponti Bizottság a magyar egyházak meghívását hálával fogadja el. Mil­ler javaslata osztatlan helyeslésre talált s Nathan Pusey, az albizott­ság elnöke, aki különben a Harward- egyetem rektora, ennek megfelelően mondotta ki a határozatot, majd azt augusztus 7-én, vasárnap este így is terjesztette a Központi Bizott­ság eléj és a Központi Bizottság is egyhangúlag elfogadta Vasárnap este. augusztus 7-én a davosi Palace Hotel nagytermében együtt van a Központi Bizottság. A karzatok tele vendéggel. Az újság­írók helye is zsúfolt. Pusey, a javas- lattevő albizottság elnöke megteszi előterjesztését: a Központi Bizottság tartsa ülését 1956-ban Magyarorszá­gon. Az elnökség bejelenti, hogy Péter János püspök kíván szólni. Hibátlan angol nyelvű beszédet mindenki feszült figyelemmel hall­gatja. Azt is. hogy az Egyházak Vi­lágtanácsának még nagyobb bátor­sággal kel] az emberiség békéjén munkálkodnia. Amikor beszédét be­fejezi, mindenki tapsol. Fry elnök szavazást rendel el. Eredmény: a Központi Bizottság egyhangúlag, há­lával fogadja el a magyar egyházak meghívását. Istentiszteletek A Központi Bizottság ülésének ideje alatt a napot mindig reggeli istentisztelettel kezdtük és esti áhí­tattal fejeztük be. Vasárnap dél­előtt ökumenikus istentisztelet volt az egyik templomban. Az Egyházak Világtanácsának két elnöke, Sherill amerikai és Dibelius német püspök prédikált. A közös gyülekezeti imád­ságban esedeztünk a világ és a né­pek békéjéért. Ez a hétköznapi reg­geli és esti áhítatok könyörgéseiben is mindig megtörtént, A Mi Atyán­két és a Hiszek egy-et ki-ki az anya­nyelvén mondta. A könyörgések szö­vege gyakran, terelte gondolatainkat otthoni szeretteink, hazánk, népünk, gyülekezeteink, lelkésztársaink, pres­bitereink felé. Mind az öt világrész felé szálltak a könyömgők gondolatai ilyenkor, mind az öt világrész forró vágyai szólaltak meg az imádságot meghallgató Mennyei Atya előtt, ki az egész embervilágot egy vérből te­remtette, s azt akarja, hogy földi gyermekei békében, szeretetben, igazságban éljenek és munkálkodja­nak. Viszontlátásra Magyarországon Azután, hogy a Központi Bizott­ság elfogadta meghívásunkat, már csak egy teljes napot töltöttünk Da- vosban. Az utolsó nap délutánján., majd az esti istentisztelettel befeje- zőtött az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának 1955. évi ülése. A Központi Bizottság tagjai 9-én elindultak hazájukba. Tőlünk is, egymástól is azzal búcsúztak: a viszontlátásra, jövőre Magyarorszá­gon! Amikor Zürichből hazafelé jövet Becsbe repültünk, a több kilométer vastag sűrű felhőréteg felett ragyogó napfényben szállt velünk a gépma­dár. A pilóták jelezték, hogy 4500 méter magasan repülünk, sebesség: 400 kilométer óránként. Jobb kéz felől az ablakiból láttuk az Alpok havas hegycsúcsait, amint kidugták fejüket a vastag, fehér felhőtakaró- ból. Mintha a föld és az ég ölelkezne ebben a nagyon magas napfényes fehérségben. Hasonló történt az Egy­házak Világtanácsa Központi Bizott­ságának davosi gyűlésén. Isten népé­nek mennyei hite s az emberiség földi gondjai és feladatai találkoz­tak egymással. Legyen ezen a talál­kozáson a történelem mindenható Urának napfényes, jó gyümölcsöket termő áldása! Istentiszteleti rend Augusztus hó 28-án, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 Hafenscher Károly, du. 7 Hafenscher Károly. •— Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Dulcz Pál, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szív.) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Sülé Károly, du. 6 Dulcz Pál. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Szuchovszky Gyula. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. — Rákosfalva do. 5 Szuchovszky Gyula. — Fóti út 22. de. II (úrv.) Rimár Jenő. du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Maluz László. —< Vas u. 2/c. de. 11 Szimoniidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákos­palota MÁV-telep de. fél 9. •— Rp. Nagy­templom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Szilasliget du. 3. — Pestlőrinc de. 11. — Pestimre du. 5. — Kispest de. 9. de. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszent­mihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Pethő István, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Pethő István. — Óbuda de. 9 Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. -- Lelkész­nevelő Intézet de. fél 11 dr. Sólyom Jenő. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. —• Kelenföld de. 8 Muncz Frigyes, de. 11 Muncz Frigyes, du. 5 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Bottá István. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Mik­lós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albert­falva de. fél 11 Visontai Róbert. —■ Csillag­hegy de. fél 10, du. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-553826. Athenaeum (F. v. Soproni- Béla*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents