Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-07 / 32. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET A Református Világszövetség európai bizottságának aleinökévé választották Péter János református püspököt Az ülés két albizottságot küldött ki. A második albizottság feladata egy jövő évben tartandó európai körzeti gyűlés témájának a kidolgo­zása és az előadókra vonatkozó ja­vaslat megtétele. Az albizottság el­nökévé Pap László dékánt választot­ták. A közgyűlésnek, amely egyéb­ként a református istentisztelettel fog foglalkozni, egyik előadójául máris felkérték D. Bereczky Albert refor­mátus püspököt. Hasonlóképpen terv­bevették Péter János református püspök és Josef Hromádka dékán előadóként való meghívását. A JÓSÁG TITKA Mt 19, 16—22 A kik sokat járnak Jézussal, csakhamar látni kezdik, hogy a nyugalomnak és a békességnek milyen tiszta levegője uralkodik Jé­zus közelében. Már az is milyen meg­nyugtató, hogy az Ö közelében min­dig biztonságban éretheti magát az ember. Köztünk, emberek között szavaknak, érzéseknek és mozdula­toknak mindig homályos a háttere. Amikor egy szó a szívünkig ér, vagy egy mozdulat felénk simogat, soha­sem tudjuk igazán, hogy milyen ön­zés, szenvedély, vagy hangulat húzó­dik meg mögötte. A bűn tette ezt ve­A Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház egyetemes zsinata A Református Világszövetség Vég­rehajtó Bizottsága július 18—21-ig ülést tartott Svájcban, Crct-Berard- bain, az Európai Körzet Végrehajtó Bizottsága pedig július 22—23-án Géniben. A magyarországi reformá­tus egyház képviseletében mindkét ülésen részt vett dr. Pap László, a budapesti református teológiai aka­démia dékánja. Az ülés M. Pradervand főtitkár és az amerikai titkár jelentésével, az egyházak világhelyzetével és a Re­formátus Világszövetségnek az Egy­házak Világtanácsához való viszonyá­val foglalkozott. Az ülésen felszólal­tak az egyes egyházak képviselői, majd több gyakorlati problémát tár­gyaltak. Az ülés határozatot hozott arról, hogy a Végrehajtó Bizottság legkö­zelebbi ülését 1956 augusztusában, Prágában tartja, tekintettel arra, hogy az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának ülése ezidőíájt előre láthatólag Budapesten lesz. A Bizottság kifejezésre juttatta óhaját, hogy egy európai teológiai bizottsá­got kell felállítani s ennek elnökéül dr. Pap László dékánt jelölte. A Világszövetség pénztárosa a tár­gyalások közben megemlékezett a magyar református egyház áldozat­kész támogatásáról. A Végrehajtó Bi­zottság végül felhívta a tagegyháza­kat az egymás látogatásának fontos­ságára és jelentőségére. A konferencián érezhető volt a nemzetközi kapcsolatok új légköre. A magyar delegátust szeretettel vették körül és több alkalommal is melegen üdvözölték. A gyűlésen nyoma sem volt annak a megkülönböztető és sértő magatartásnak, amit korábbi nemzetközi egyházi gyűléseken a ma­gyar vagy a csehszlovák delegátusok nem egyszer tapasztalhattak. A gyű­lés, amely a genfi kormányfői érte­kezlettel egyidőben folyt, megnyitó áhítatán, valamint a naponkénti áhí­tatokon imádságban emlékezett meg a genfi tárgyalásokról és könyörgött azok sikeréért. Az Európai Körzet adminisztratív bizottságának genfi ülésén Prader­vand főtitkár beszámolt csehszlová­kiai útjáról, majd az ülés egyhangú lelkesedéssel Péter János református püspököt aleinökévé választotta. IRA TTERJESZTÉS egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház S adóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest. VITI.. Puskin-u. 12. Telefon' 142—074 Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezsérv László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— FL negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412-VHI. 10 000 példányban nyomatott 2-553438. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) A csehszlovákiai Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 1955. június 12—13-án egyetemes zsinatot tartott a Zólyom megyei Radvány- bam, amelynek régi, háború-megron- gálta templomát most állították hely­re s ezúttal szentelték fel újra. (Rad- ványban van egy magyar evangé­likus történeti emlék: a Radvánszky- kastély. s egykor ott lelkészkedett Andrej Sládkovics, a kiváló szlovák költő.) A zsinaton megjelent a Cseh­szlovák Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, valamint szlovákiai vezetője is, mindhárom evangélikus püspök és a sziléziai lengyel evangélikus egyház háromtagú küldöttsége. A zsinatot Andrej Zsiak nemzet- gyűlési képviselő, egyetemes fel­ügyelő nyitotta meg. Beszédében rá­mutatott arra, hogy a Magyarország­ról áttelepített szlovákok révén számszerűleg megnagyobbodott a szlovák evangélikusok száma. Az át­települtek számára tizennyolc új lel- készi állást kellett megszervezni, az állam pénzügyi segítségével számuk­ra két helyen templomot építettek s számos régebbi templomot, egyházi épületet és lelkészlakást hoztak rendbe. Az egyházat átszervezték, felállították az egyetemes püspöki hivatalt, úi alkotmányt adtak az egy­háznak. Az evangélikusok hitélete elmélyült, az evangélikus szlovák sajtó nagyobb hatókörre tett szert. Terjedelmes beszámolót mondott az egyház életéről D. Ján Chabada egyetemes püspök. A beszámoló egy korszakalkotó reformot emelt ki: a szlovák evangélikus istentisztelet szlovák nyelvű átalakítását. Mint is­meretes. Szlovákiában lakó szlovák hittestvéreink a régi biblikus cseh nyelvet használták istentiszteleti nyelvként. Utóbb az ifjabb lelkész- nemzedék szlovák irodalmi nyelven kezdett prédikálni, csak az istentisz­telet és a lelkészi szolgálat egyéb ré­szeiben használta továbbra is a cseh nyelvet. Most dr. Ján Petriik teol. akadémiai tanár vezetésével egy bi­zottság kidolgozta az új, egységes, teljesen szlovák nyelvű agendát, amely már nyomtatásban meg is je­lent s amelyet most a zsinat elfoga­dott s azonnali hatállyal bevezeti az egyház területén. Ezzel egy történeti korszak kezd lezárulni a szlovák evangélikusság történetében: a szá­zadok óta használt cseh nyelv kiszo­rítása. A zsinat azonban úgy döntött, hogy a szlovák nyelvű istentisztele­tet csak ott vezetik be, ahol ezt a gyülekezet is egységesen kéri, mint­hogy feltételezhetően egyes helye­ken még ragaszkodni fognak a cseh nyelv használatához. Chabada püs­pök elmondotta beszámolójában azt is, hogy kiadták a szlovák nyelvű Passiókat, elkészült már s most lek­torálják az új, teljesen szlovák nyelvű evangélikus énekeskönyvet (amely az ősi Tranosciust szorítja majd ki?) s lefordítják szlovákra az eddig csak cseh nyelvű Ószövetséget is. Mindezt a zsinat egyhangúan el­fogadta. Továbbiak során beszámolt a püspök az egyházi sajtóról s az egyházi könyvkiadóvállalatról. A két egyházkerületről Krcsméry és Katina püspök adott részletes tá­jékoztatót. Ezek körül élénk eszme­csere támadt s a zsinat több javasla­tot fogadott el az egyházi szolgálat megjavítására nézve. A zsinat elfo­gadta az egyetemes presbitérium évi jelentését s foglalkozott az egyház­közi kapcsolatokkal, nevezetesen az ökumenikus mozgalommal, valamint az egyház részvételével a világbéke mozgalomban. Nagy figyelem kísérte dr. Ján Mi- chalko dékán beszámolóját a lelk/sz- képzésről, az egyház Modorba áthe­lyezett teológiai karáról. Minthogy Szlovákiában ma evangélikus lel­kész-felesleg van, a teológián beve­zették a zárt számú felvételt. A dé­kán azzal a kérelemmel fordult a lelkészi karhoz, hogy a nyugalomba vonulás határán túl ne maradjanak vissza, adjanak helyet a fiatal nem­zedéknek. A zsinat egyhangúan megszavazta a kerületi egyházi tanácsok felállítá­sáról szóló törvényt s megbízta a püspököket, dolgozzák ki az egyházi fegvelem végrehajtási utasításait. Az elváltak újraesketéséről is rendelke­zést hozott a zsinat. Az egyetemes zsinat több üdvözlő táviratot küldött a külföldi testvér-egyházaknak s a békét és békés, építő fejlődést hang­súlyozó szózatban fordult a szlová­kiai evangélikussághoz. lünk, hogy szemeink elromlottak és sokszor nem hiszünk már a nap­sugárnak sem. Jézusnál minden mennyire más! Jézusnál minden szó igaz és mindem mozdulat »Ámen«! Amit <3 mond, amögött az örökké­valóság igaz fedezete áll és amit tesz, az mindig rendkívüli, meglepő, mennyországi mozdulat. Éppen ezért Jézus sokszor másképpen, sokszor tisztábban szövegezi meg törvényein­ket, fogalmainkat és kötelességein­ket. Most éppen a jóság fogalmát tisz­tázza Jézus és azt mondja róla, hogy senki sem jó — csak az Isten! Cokan azt hiszik. hogy a jóság egyenlő a szeretettel. Pedig nem az. Nagyon sokszor egyáltalán nem vagyunk jók még azokhoz sem, akiket szeretünk. Sokan azt hiszik, hogy a jóság az a csók, amit kedve­seink arcára rácsókolunk; a morzsa — kenyérből, pénzből, mosolyból, amit az életünk gazdagon megterí­tett fehér asztaláról másoknak oda­adunk. Pedig a szeretteinknek adott csók legtöbbször már csak visszhang, az idegennek adott morzsa pedig ön­zés, vagy hangulat. Olyan, mint a csillagszóró, amelyik csak egyszer lobban fel a fenyőillatos karácsonyi otthon angyalhajas perceiben, de egyetlen hideg, téli otthont nem le­hetne befűteni vele. — Jézus szerint a jóság nem hangulat, hanem álla­pot. Jellem — felhő és éjszaka nél­kül való örök napsütés. Valami olyan nagyszerű és olyan csodálatos, ami­ről Jézus azt mondja, hogy csak egy van — egyedül az Isten jó! A jóság mindig tisztánlátás. — Ügy látni egymás mellett az igazsá­got és a hamisságot, a jót és a rosz- szat, mint a fehér szín mellett a fe­ketét. Ki merné magát jónak nevez­ni a jóság Jézus-i fogalma szerint. Ki merné magáról elmondani, hogy úgy nézett mindig a szavaira és moz­dulataira, érzéseire és gondolataira, hogy tudta róluk, hogy 'ez a fehér és ez a fekete? A jóság erő, amelyik mindig meg tudja őrizni tisztának a maga biro­dalmát. Olyan, mint a havasi hóta­karó: érintetlen és hozzáférhetet­len. Kinek a lelke él ilyen végtelen fehér hómezők alatt, ki tudná elta­karni rajta a bűn fekete lábnyomát. A jóság az élet csúcsa, ahová utol­só leheletünkig örökké vágyódunk és menetelünk. Lassan, mintha egy csiga elindulna a tejúton, de ahol minden milliméter megtartása az örök és egyetlen Jóság kezétől és ke­gyelmétől függ. Turisták szoktak ilyen vakmerő vállalkozásokat meg­tenni halált lihegő meredek szakadé­kok között. S amikor nézzük őket a mozivásznon, talán nem is vesszük észre, hogy mindez csak úgy lehet­séges, hogy az a kötél tartja és emeli, amelyik annak a derekára feszül, aki már odafenn van! — Nincs jó­ság és nincs keresztyén élet, csak annak a számára, akit a szeretet már odaköt Valakihez, aki már odafönn van — Jézushoz. TVT indezt el kellett mondanoga, hogy megsajnáljuk a gazdiig ifjú szegénységét, aki azt hitte ma­gáról, hogy ő jó. Aki egyedül akart járni és felmenni azon az úton, amit a sátán pokoli párája fagyasztott sí­kossá. Szegény gazdag ifjú, micsoda csa­lódás volt a számára kiábrándulni abból a tévedésből, ami az életének legerősebb tartóoszlopa volt. 'Meg­tudni azt, hogy hosszú esztendők erőfeszítéseivel hiába emelkedett fel a Tízparancsolat meredek lépcsőin a Sinai hegy gyönyörű magaslataira, a maga erejéből sohasem fog be­nyitni az örökélet kapuján. Szegény gazdag ifjú — mondjuk mi ma — és ezekben a szavakban tulajdonképpen magunkat siratjuk. A tévedésünket és az önáltatásun- kat. Micsoda keserű csalódás lesz egyszer nekünk is megtudni, temp- lombajáróknak és Jézus-keresőknek, hívőknek és imádkozóknak, akik na­gyon sokszor csak ezekre a földi mozdulatokra építjük rá az életün­ket és üdvösségünket, akik nyugod­tan és kényelmesen kinyújtózunk megtérésünk, vagy kegyességünk pá­holyában — hogy: — nem vagyunk jók! Hogy nem Jézus kezén kísé­reltük meg felemelkedni a magas­ságokba, hanem földi gondolatok és emberi erők bicegő botjaival akar­tunk magunk elindulni a csillagok felé... A gazdag ifjú szegénysége nem­csak abban volt, hogy a jóság ma­gára álmodott házában Jézustól tá­volt élt. hanem abban is, hogy nem hitt a bűn halálraítélő hatalmában; Az volt a fogyatkozása, hogy az éle­te házát a maga gazdagságának, a maga önzésének arany-oszlopaira építette és nem akarta elhinni, hogy van földrengés, hogy a kísértés kí­gyója arany-oszlopokon is felkúszhat egyszer hozzája. Nem akarta elhinni, hogy az aranynak, a pénznek, az ön­zésnek sokszor nagyobb a vonzása, mint a mágnesnek. Hogy hozzáta­pad a lelkünk a pénzünkhöz ..; Szegény gazdag ifjú! Sokszor úgy nézek reá, mint egy fehér öbölben vesztegelő kis csónakra, amelyik egy aranyrúdlhoz van kikötve. És sokszor eszembe jut. mi lehetett volna belőle, ha akkor elvágta volna az aranyos kötelet és Jézus a hajójába száll. Ha hinni tudott volna Jézusban. Ha sze­rette volna öt. Ha teljesen és egé­szen rábízta volna magát. Ha meg­értette volna, hogy földi kikötőkben sok csónak elpusztult már, de Pé­tert megtartotta Jézus hatalmas ha­bok között is hullámzó tengeren .:: Tó lenne, ha most körülnéznél *" az életedben. Hátha tebenned is van még valami »fogyatkozás«. Hát­ha téged is valami még »odaköt« valami aranyszál a bűneid, a gonosz gondolataid, az önzésed fekete part­jához. Hátha hazudik neked a gazdagságod, a jóságod, a biztonsá­god. Bűnhöz tapadó életünk szomorú tengerpartján ma megáll Jézus. Az élet vizei várnak és Jézus hív. Sze­gény ember oldd el a csónakodat! —• ■hogy gazdag légy Benne! Friedrich Lajos Az orosz ortodox egyház életéből t Egy nap a leningrádi lelkészképző iskolán Az egyháznak mindig égető kérdése volt a lelkészképzés .Emberi oldalról nézve az anya- szentegyház jövőjét az dönti el, lesznek-e kép­zett, az evangélium ügyéért lelkesedő szolgái, akik akadályokat nem ismerve tesznek eleget Krisztus Urunk missziói parancsának; »E1- menvén széles e világra, hirdessétek az evan­géliumot minden teremtésnek!« (Mk 16, 15.) Ezért az egyháznak elsőrendű feladata a lel­készi utánpótlás biztosítása, a lelkészképzés­nek minden erővel való támogatása. De ép­pen ezért az egyház jelen életerejének és jö­vendő képének mindig hűséges tükre a lel- készképzés helyzete. Az orosz ortodox egyház lelkészképzéséről a Moszkvai Patriarkátus folyóiratának hasáb­jain hozzánk érkező értesülések arról beszél­nek, hogy az orosz ortodox egyház életerős egyház és reménységgel nézhet a jövendő felé. Az utóbbi években az orosz ortodox egy­ház legnagyobb gondja az volt, hogy a lelkész­képzés színvonalát minél magasabbra emelje. Nyolc lelkészképző szeminárium (a moszkvai, leningrádi, kievi, minszki, ogyesszai. szarato- vi, sztavropolyi és lucki) kapui várják évről évre azokat a fiatalokat és meglett férfiakat (18—40 éves korig lehet jelentkezni a lelkész­szemináriumokba), akik Isten és az anyaszent- egyház szolgálatába óhajtanak lépni. A sze­mináriumokba való felvételnél nem elégséges a középiskolai végzettség. A jelentkezőknek a legszükségesebb egyházi ismeretekből is (imádságok, énekek és hitvallási iratok) fel­vételi vizsgát kell tenni. A tanulmányi idő négy év. A hallgatók nagy vonásokban ugyanazokat a tárgyakat tanulják, mint a mi teológiai akadémiánk hallgatói. A szeminárium négy esztendeiének sikeres elvégzése után a hallgatókat felszen­telik és kibocsátják az egyházi szolgálatba. Azok a hallgatók, akik a lelkészszeminá­riumot kiváló eredménnyel végezték el, ta­nulmányaik folytatására és elmélyítésére je­lentkezhetnek a lelkészakadémiára. Két ilyen lelkészakadémia működik az orosz ortodox egyházban: Moszkvában és Leningrádban. A tanulmányi idő a lelkészakadémián is négy év. Ez alatt az idő alatt van idejük a hallga­tóknak komolyan elmélyedni a teológiai stú­diumokban. A lelkészakadémiát végzettek kö­zül kerülnek ki a lelkészszemináriumok ta­nárai és az egyházi élet vezető személyiségei. A lelkészszemináriumokban és akadémiá­kon való részvételt ösztöndíjak és segélyek teszik lehetővé. Hogy némi képet nyerjünk arról, hogy mi­lyen élet folyik az orosz ortodox egyház lel­készképző iskoláin, az alábbiakban ismertet­jük P. Ignatovnak, a leningrádi lelkészaka­démia docensének a Moszkvai Patriarkátus folyóirata 1955 áprilisi számában megjelent beszámolóját a leningrádi lelkészképző iskola egy napjáról. * Jókor reggel még csend és félhomály borul a leningrádi lelkészképző iskola négyemeletes épületére. Az akadémia templomában azon­ban már serényen sürögnek a soros diakónu­sok. Meggyújtják a mécseseket az ikonok előtt és mindent előkészítenek a reggeli istentisztelethez. •Hét órakor megszólal az ébresztő csengő és hosszú, éles berregéssel veri fel a negyedik emeleti hálószobák csendjét. De nemcsak az al­vókat ébreszti fel, hanem azokat is megzavar­ja, akik már jóval előbb felkeltek, hogy a napi feladatokra készüljenek. Ettől kezdve nagy a sürgés-forgás a folyosókon, mindenki siet, ne­hogy elkéssen a reggeli áhítatról. Néha elő­fordul, hogy egy-két lustálkodó csak nyolc óra felé siet a mosdóba, hogy az áhítatra hívó csengőszóra szinte másokat átugorva rohan­jon a templom felé. A templomban még homály van, csak a különböző színű mécsesek ragyognak az iko­nok előtt. A résztvevők hangtalanul foglal­ják el helyüket, árnyképeik ott láthatók az oszlopok mögött. Csendes imádság hallatszik, majd a liturgus felhívására felhangzik az ének és a reggeli imák hangos olvasása. A majd­nem 200 résztvevő harsány éneke beltölti az egész templomot. A hallgatók jól ismerik a régi és új imádságokat és az egyházi dalla­mokat. Ének és imádság után a lelkész fel­olvassa a napi evangéliumi részt és imádsá­got mond, hogy tanulók és tanárok békében folytathassák napi munkájukat. Az áhítat végén mindnyájan leborulnak az Istenanyáról elnevezett csodatévő ikon előtt, majd sietnek az ebédlőbe, ahonnan nemsokára felhangzik a reggeli előtti és utáni hálaadó ének. Kilenc órakor a hallgatók szétszélednek az előadótermekbe és elfoglalják helyüket a kis asztalok mellett. Megkezdődnek az előadások. Ettől kezdve csendesek a folyosók. Néha-néha egy-egy teremből énekszó szűrődik ki: egy­házi énekórát vagy liturgiái gyakorlatot tar­tanak. A rövid tízperces szünetekben csend­ben sétálgatnak a hallgatók, a naposok pedig a könyvtárból újabb segédeszközöket hoznak az előadótermekbe. Néha váratlanul meglátogatja az előadáso­kat Gregorij metropolita. Ezeknek a látoga­tásoknak a benyomásairól sokáig beszélnek nemcsak a tanulók, hanem a tanárok is. Gyors egymásutánban pereg le a hat óra. Fél háromkor minden teremben felcsendül a hálaadó ének, mely után, mint élő patak höm­pölyög a hallgatók tömege az épület főlépcső­jén az ebédlő felé. Ebéd alatt a soros diakónus valamelyik szent élettörténetéről tart felolva­sást. Az előadók, tanárok, lelkészek, diakónu­sok és hallgatók közös ebéden vesznek részt. Ebéd után esti hat óráig a hallgatóknak szabadidejük van. Mindenki azzal foglalkozik, amivel akar. Az egyik telefonál, a másiknak az irodában van elintézni valója, a harmadik a portára siet, ahol ki vannak készítve a ma érkezett levelek; van, aki sétára vagy ügyes­bajos dolgainak elintézésére a városba megy. Az ebédutáni időben áll rendelkezésükre a hallgatóknak az akadémia könyvtára. A hall­gatók nagy érdeklődéssel böngészik a kataló­gusokat és válogatják a könyveket. A könyv­tár mellett van az olvasóterem, ahol megtalál­hatók a legfrissebb napilapok, tudományos, képes és szépirodalmi folyóiratok. Ide lehet kikérni az akadémia könyvtárából a ritka könyveket. Fontos könyveket a Közkönyvtár­ból is át lehet kérni. Az olvasóterem kényel­mes és kedves. Az asztalra szerelt lámpák jól világítanak, tökéletes a csend. Ezért mindig nagyon sokan használják az olvasótermet. A falakon az orosz egyház régi kiváló teológu­sainak és vezető személyiségeinek képei lát­hatók. A határai esti tea után kezdődik az egyéni foglalkozás a hallgatók külön szobáiban. Az előadótermekre, a hálóra és az aulára ilyen­kor sötétség borul. A hallgatók szobáiban és az olvasóteremben viszont nagy a világosság. A hallgatók serény munkája folyik itt. Jegy­zetek, könyvek, bibliai szövegek, szótárak, nyelvkönyvek és egyéb segédeszközök fölé hajolva készülnek szolgálatukra a jövő lel­készei. Este kilenc órakor van a vacsora, mely után a templomban megtartott esti áhítattal feje­ződik be a szemináriumi és akadémiai hall­gatók munkanapja. A napi munka fáradsága után buzgó imádsággal és hálaadó énekszóval térnek nyugovóra a lelkészképző iskola épü­letének boldog lakói. Vasárnapokon és ünnepeken istentisztele­tek, ünnepi prédikációk, egyházzenei hang­versenyek és egyéb ünnepélyek teszik válto­zatossá a lelkészképző iskola életét. A hall­gatók nagy kedvvel készülnek ezekre az al­kalmakra és boldogan szolgálnak az ünnepé­lyeken. A lelkészképző iskolában van mód és lehetőség, hogy zenében és egyéb művészetek­ben is képezzék magukat a jövendő lelkészei. Sok kiváló zenész és művész került már ki az orosz ortodox egyház lelkészképző iskoláiból. Az orosz ortodox egyház lelkészei egész életükön keresztül nagy szeretettel emlegetik a lelkészképző iskolákat, melyeknek falai kö­zött annyi kedves és boldog órát töltöttek el és készültek fel a lelkipásztori szolgálat gö­röngyös, de mégis sok örömmel teli útjára. Közli: Selmeczi János

Next

/
Thumbnails
Contents