Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-07 / 32. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET A Református Világszövetség európai bizottságának aleinökévé választották Péter János református püspököt Az ülés két albizottságot küldött ki. A második albizottság feladata egy jövő évben tartandó európai körzeti gyűlés témájának a kidolgozása és az előadókra vonatkozó javaslat megtétele. Az albizottság elnökévé Pap László dékánt választották. A közgyűlésnek, amely egyébként a református istentisztelettel fog foglalkozni, egyik előadójául máris felkérték D. Bereczky Albert református püspököt. Hasonlóképpen tervbevették Péter János református püspök és Josef Hromádka dékán előadóként való meghívását. A JÓSÁG TITKA Mt 19, 16—22 A kik sokat járnak Jézussal, csakhamar látni kezdik, hogy a nyugalomnak és a békességnek milyen tiszta levegője uralkodik Jézus közelében. Már az is milyen megnyugtató, hogy az Ö közelében mindig biztonságban éretheti magát az ember. Köztünk, emberek között szavaknak, érzéseknek és mozdulatoknak mindig homályos a háttere. Amikor egy szó a szívünkig ér, vagy egy mozdulat felénk simogat, sohasem tudjuk igazán, hogy milyen önzés, szenvedély, vagy hangulat húzódik meg mögötte. A bűn tette ezt veA Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház egyetemes zsinata A Református Világszövetség Végrehajtó Bizottsága július 18—21-ig ülést tartott Svájcban, Crct-Berard- bain, az Európai Körzet Végrehajtó Bizottsága pedig július 22—23-án Géniben. A magyarországi református egyház képviseletében mindkét ülésen részt vett dr. Pap László, a budapesti református teológiai akadémia dékánja. Az ülés M. Pradervand főtitkár és az amerikai titkár jelentésével, az egyházak világhelyzetével és a Református Világszövetségnek az Egyházak Világtanácsához való viszonyával foglalkozott. Az ülésen felszólaltak az egyes egyházak képviselői, majd több gyakorlati problémát tárgyaltak. Az ülés határozatot hozott arról, hogy a Végrehajtó Bizottság legközelebbi ülését 1956 augusztusában, Prágában tartja, tekintettel arra, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülése ezidőíájt előre láthatólag Budapesten lesz. A Bizottság kifejezésre juttatta óhaját, hogy egy európai teológiai bizottságot kell felállítani s ennek elnökéül dr. Pap László dékánt jelölte. A Világszövetség pénztárosa a tárgyalások közben megemlékezett a magyar református egyház áldozatkész támogatásáról. A Végrehajtó Bizottság végül felhívta a tagegyházakat az egymás látogatásának fontosságára és jelentőségére. A konferencián érezhető volt a nemzetközi kapcsolatok új légköre. A magyar delegátust szeretettel vették körül és több alkalommal is melegen üdvözölték. A gyűlésen nyoma sem volt annak a megkülönböztető és sértő magatartásnak, amit korábbi nemzetközi egyházi gyűléseken a magyar vagy a csehszlovák delegátusok nem egyszer tapasztalhattak. A gyűlés, amely a genfi kormányfői értekezlettel egyidőben folyt, megnyitó áhítatán, valamint a naponkénti áhítatokon imádságban emlékezett meg a genfi tárgyalásokról és könyörgött azok sikeréért. Az Európai Körzet adminisztratív bizottságának genfi ülésén Pradervand főtitkár beszámolt csehszlovákiai útjáról, majd az ülés egyhangú lelkesedéssel Péter János református püspököt aleinökévé választotta. IRA TTERJESZTÉS egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház S adóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest. VITI.. Puskin-u. 12. Telefon' 142—074 Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezsérv László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— FL negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412-VHI. 10 000 példányban nyomatott 2-553438. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) A csehszlovákiai Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 1955. június 12—13-án egyetemes zsinatot tartott a Zólyom megyei Radvány- bam, amelynek régi, háború-megron- gálta templomát most állították helyre s ezúttal szentelték fel újra. (Rad- ványban van egy magyar evangélikus történeti emlék: a Radvánszky- kastély. s egykor ott lelkészkedett Andrej Sládkovics, a kiváló szlovák költő.) A zsinaton megjelent a Csehszlovák Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, valamint szlovákiai vezetője is, mindhárom evangélikus püspök és a sziléziai lengyel evangélikus egyház háromtagú küldöttsége. A zsinatot Andrej Zsiak nemzet- gyűlési képviselő, egyetemes felügyelő nyitotta meg. Beszédében rámutatott arra, hogy a Magyarországról áttelepített szlovákok révén számszerűleg megnagyobbodott a szlovák evangélikusok száma. Az áttelepültek számára tizennyolc új lel- készi állást kellett megszervezni, az állam pénzügyi segítségével számukra két helyen templomot építettek s számos régebbi templomot, egyházi épületet és lelkészlakást hoztak rendbe. Az egyházat átszervezték, felállították az egyetemes püspöki hivatalt, úi alkotmányt adtak az egyháznak. Az evangélikusok hitélete elmélyült, az evangélikus szlovák sajtó nagyobb hatókörre tett szert. Terjedelmes beszámolót mondott az egyház életéről D. Ján Chabada egyetemes püspök. A beszámoló egy korszakalkotó reformot emelt ki: a szlovák evangélikus istentisztelet szlovák nyelvű átalakítását. Mint ismeretes. Szlovákiában lakó szlovák hittestvéreink a régi biblikus cseh nyelvet használták istentiszteleti nyelvként. Utóbb az ifjabb lelkész- nemzedék szlovák irodalmi nyelven kezdett prédikálni, csak az istentisztelet és a lelkészi szolgálat egyéb részeiben használta továbbra is a cseh nyelvet. Most dr. Ján Petriik teol. akadémiai tanár vezetésével egy bizottság kidolgozta az új, egységes, teljesen szlovák nyelvű agendát, amely már nyomtatásban meg is jelent s amelyet most a zsinat elfogadott s azonnali hatállyal bevezeti az egyház területén. Ezzel egy történeti korszak kezd lezárulni a szlovák evangélikusság történetében: a századok óta használt cseh nyelv kiszorítása. A zsinat azonban úgy döntött, hogy a szlovák nyelvű istentiszteletet csak ott vezetik be, ahol ezt a gyülekezet is egységesen kéri, minthogy feltételezhetően egyes helyeken még ragaszkodni fognak a cseh nyelv használatához. Chabada püspök elmondotta beszámolójában azt is, hogy kiadták a szlovák nyelvű Passiókat, elkészült már s most lektorálják az új, teljesen szlovák nyelvű evangélikus énekeskönyvet (amely az ősi Tranosciust szorítja majd ki?) s lefordítják szlovákra az eddig csak cseh nyelvű Ószövetséget is. Mindezt a zsinat egyhangúan elfogadta. Továbbiak során beszámolt a püspök az egyházi sajtóról s az egyházi könyvkiadóvállalatról. A két egyházkerületről Krcsméry és Katina püspök adott részletes tájékoztatót. Ezek körül élénk eszmecsere támadt s a zsinat több javaslatot fogadott el az egyházi szolgálat megjavítására nézve. A zsinat elfogadta az egyetemes presbitérium évi jelentését s foglalkozott az egyházközi kapcsolatokkal, nevezetesen az ökumenikus mozgalommal, valamint az egyház részvételével a világbéke mozgalomban. Nagy figyelem kísérte dr. Ján Mi- chalko dékán beszámolóját a lelk/sz- képzésről, az egyház Modorba áthelyezett teológiai karáról. Minthogy Szlovákiában ma evangélikus lelkész-felesleg van, a teológián bevezették a zárt számú felvételt. A dékán azzal a kérelemmel fordult a lelkészi karhoz, hogy a nyugalomba vonulás határán túl ne maradjanak vissza, adjanak helyet a fiatal nemzedéknek. A zsinat egyhangúan megszavazta a kerületi egyházi tanácsok felállításáról szóló törvényt s megbízta a püspököket, dolgozzák ki az egyházi fegvelem végrehajtási utasításait. Az elváltak újraesketéséről is rendelkezést hozott a zsinat. Az egyetemes zsinat több üdvözlő táviratot küldött a külföldi testvér-egyházaknak s a békét és békés, építő fejlődést hangsúlyozó szózatban fordult a szlovákiai evangélikussághoz. lünk, hogy szemeink elromlottak és sokszor nem hiszünk már a napsugárnak sem. Jézusnál minden mennyire más! Jézusnál minden szó igaz és mindem mozdulat »Ámen«! Amit <3 mond, amögött az örökkévalóság igaz fedezete áll és amit tesz, az mindig rendkívüli, meglepő, mennyországi mozdulat. Éppen ezért Jézus sokszor másképpen, sokszor tisztábban szövegezi meg törvényeinket, fogalmainkat és kötelességeinket. Most éppen a jóság fogalmát tisztázza Jézus és azt mondja róla, hogy senki sem jó — csak az Isten! Cokan azt hiszik. hogy a jóság egyenlő a szeretettel. Pedig nem az. Nagyon sokszor egyáltalán nem vagyunk jók még azokhoz sem, akiket szeretünk. Sokan azt hiszik, hogy a jóság az a csók, amit kedveseink arcára rácsókolunk; a morzsa — kenyérből, pénzből, mosolyból, amit az életünk gazdagon megterített fehér asztaláról másoknak odaadunk. Pedig a szeretteinknek adott csók legtöbbször már csak visszhang, az idegennek adott morzsa pedig önzés, vagy hangulat. Olyan, mint a csillagszóró, amelyik csak egyszer lobban fel a fenyőillatos karácsonyi otthon angyalhajas perceiben, de egyetlen hideg, téli otthont nem lehetne befűteni vele. — Jézus szerint a jóság nem hangulat, hanem állapot. Jellem — felhő és éjszaka nélkül való örök napsütés. Valami olyan nagyszerű és olyan csodálatos, amiről Jézus azt mondja, hogy csak egy van — egyedül az Isten jó! A jóság mindig tisztánlátás. — Ügy látni egymás mellett az igazságot és a hamisságot, a jót és a rosz- szat, mint a fehér szín mellett a feketét. Ki merné magát jónak nevezni a jóság Jézus-i fogalma szerint. Ki merné magáról elmondani, hogy úgy nézett mindig a szavaira és mozdulataira, érzéseire és gondolataira, hogy tudta róluk, hogy 'ez a fehér és ez a fekete? A jóság erő, amelyik mindig meg tudja őrizni tisztának a maga birodalmát. Olyan, mint a havasi hótakaró: érintetlen és hozzáférhetetlen. Kinek a lelke él ilyen végtelen fehér hómezők alatt, ki tudná eltakarni rajta a bűn fekete lábnyomát. A jóság az élet csúcsa, ahová utolsó leheletünkig örökké vágyódunk és menetelünk. Lassan, mintha egy csiga elindulna a tejúton, de ahol minden milliméter megtartása az örök és egyetlen Jóság kezétől és kegyelmétől függ. Turisták szoktak ilyen vakmerő vállalkozásokat megtenni halált lihegő meredek szakadékok között. S amikor nézzük őket a mozivásznon, talán nem is vesszük észre, hogy mindez csak úgy lehetséges, hogy az a kötél tartja és emeli, amelyik annak a derekára feszül, aki már odafenn van! — Nincs jóság és nincs keresztyén élet, csak annak a számára, akit a szeretet már odaköt Valakihez, aki már odafönn van — Jézushoz. TVT indezt el kellett mondanoga, hogy megsajnáljuk a gazdiig ifjú szegénységét, aki azt hitte magáról, hogy ő jó. Aki egyedül akart járni és felmenni azon az úton, amit a sátán pokoli párája fagyasztott síkossá. Szegény gazdag ifjú, micsoda csalódás volt a számára kiábrándulni abból a tévedésből, ami az életének legerősebb tartóoszlopa volt. 'Megtudni azt, hogy hosszú esztendők erőfeszítéseivel hiába emelkedett fel a Tízparancsolat meredek lépcsőin a Sinai hegy gyönyörű magaslataira, a maga erejéből sohasem fog benyitni az örökélet kapuján. Szegény gazdag ifjú — mondjuk mi ma — és ezekben a szavakban tulajdonképpen magunkat siratjuk. A tévedésünket és az önáltatásun- kat. Micsoda keserű csalódás lesz egyszer nekünk is megtudni, temp- lombajáróknak és Jézus-keresőknek, hívőknek és imádkozóknak, akik nagyon sokszor csak ezekre a földi mozdulatokra építjük rá az életünket és üdvösségünket, akik nyugodtan és kényelmesen kinyújtózunk megtérésünk, vagy kegyességünk páholyában — hogy: — nem vagyunk jók! Hogy nem Jézus kezén kíséreltük meg felemelkedni a magasságokba, hanem földi gondolatok és emberi erők bicegő botjaival akartunk magunk elindulni a csillagok felé... A gazdag ifjú szegénysége nemcsak abban volt, hogy a jóság magára álmodott házában Jézustól távolt élt. hanem abban is, hogy nem hitt a bűn halálraítélő hatalmában; Az volt a fogyatkozása, hogy az élete házát a maga gazdagságának, a maga önzésének arany-oszlopaira építette és nem akarta elhinni, hogy van földrengés, hogy a kísértés kígyója arany-oszlopokon is felkúszhat egyszer hozzája. Nem akarta elhinni, hogy az aranynak, a pénznek, az önzésnek sokszor nagyobb a vonzása, mint a mágnesnek. Hogy hozzátapad a lelkünk a pénzünkhöz ..; Szegény gazdag ifjú! Sokszor úgy nézek reá, mint egy fehér öbölben vesztegelő kis csónakra, amelyik egy aranyrúdlhoz van kikötve. És sokszor eszembe jut. mi lehetett volna belőle, ha akkor elvágta volna az aranyos kötelet és Jézus a hajójába száll. Ha hinni tudott volna Jézusban. Ha szerette volna öt. Ha teljesen és egészen rábízta volna magát. Ha megértette volna, hogy földi kikötőkben sok csónak elpusztult már, de Pétert megtartotta Jézus hatalmas habok között is hullámzó tengeren .:: Tó lenne, ha most körülnéznél *" az életedben. Hátha tebenned is van még valami »fogyatkozás«. Hátha téged is valami még »odaköt« valami aranyszál a bűneid, a gonosz gondolataid, az önzésed fekete partjához. Hátha hazudik neked a gazdagságod, a jóságod, a biztonságod. Bűnhöz tapadó életünk szomorú tengerpartján ma megáll Jézus. Az élet vizei várnak és Jézus hív. Szegény ember oldd el a csónakodat! —• ■hogy gazdag légy Benne! Friedrich Lajos Az orosz ortodox egyház életéből t Egy nap a leningrádi lelkészképző iskolán Az egyháznak mindig égető kérdése volt a lelkészképzés .Emberi oldalról nézve az anya- szentegyház jövőjét az dönti el, lesznek-e képzett, az evangélium ügyéért lelkesedő szolgái, akik akadályokat nem ismerve tesznek eleget Krisztus Urunk missziói parancsának; »E1- menvén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!« (Mk 16, 15.) Ezért az egyháznak elsőrendű feladata a lelkészi utánpótlás biztosítása, a lelkészképzésnek minden erővel való támogatása. De éppen ezért az egyház jelen életerejének és jövendő képének mindig hűséges tükre a lel- készképzés helyzete. Az orosz ortodox egyház lelkészképzéséről a Moszkvai Patriarkátus folyóiratának hasábjain hozzánk érkező értesülések arról beszélnek, hogy az orosz ortodox egyház életerős egyház és reménységgel nézhet a jövendő felé. Az utóbbi években az orosz ortodox egyház legnagyobb gondja az volt, hogy a lelkészképzés színvonalát minél magasabbra emelje. Nyolc lelkészképző szeminárium (a moszkvai, leningrádi, kievi, minszki, ogyesszai. szarato- vi, sztavropolyi és lucki) kapui várják évről évre azokat a fiatalokat és meglett férfiakat (18—40 éves korig lehet jelentkezni a lelkészszemináriumokba), akik Isten és az anyaszent- egyház szolgálatába óhajtanak lépni. A szemináriumokba való felvételnél nem elégséges a középiskolai végzettség. A jelentkezőknek a legszükségesebb egyházi ismeretekből is (imádságok, énekek és hitvallási iratok) felvételi vizsgát kell tenni. A tanulmányi idő négy év. A hallgatók nagy vonásokban ugyanazokat a tárgyakat tanulják, mint a mi teológiai akadémiánk hallgatói. A szeminárium négy esztendeiének sikeres elvégzése után a hallgatókat felszentelik és kibocsátják az egyházi szolgálatba. Azok a hallgatók, akik a lelkészszemináriumot kiváló eredménnyel végezték el, tanulmányaik folytatására és elmélyítésére jelentkezhetnek a lelkészakadémiára. Két ilyen lelkészakadémia működik az orosz ortodox egyházban: Moszkvában és Leningrádban. A tanulmányi idő a lelkészakadémián is négy év. Ez alatt az idő alatt van idejük a hallgatóknak komolyan elmélyedni a teológiai stúdiumokban. A lelkészakadémiát végzettek közül kerülnek ki a lelkészszemináriumok tanárai és az egyházi élet vezető személyiségei. A lelkészszemináriumokban és akadémiákon való részvételt ösztöndíjak és segélyek teszik lehetővé. Hogy némi képet nyerjünk arról, hogy milyen élet folyik az orosz ortodox egyház lelkészképző iskoláin, az alábbiakban ismertetjük P. Ignatovnak, a leningrádi lelkészakadémia docensének a Moszkvai Patriarkátus folyóirata 1955 áprilisi számában megjelent beszámolóját a leningrádi lelkészképző iskola egy napjáról. * Jókor reggel még csend és félhomály borul a leningrádi lelkészképző iskola négyemeletes épületére. Az akadémia templomában azonban már serényen sürögnek a soros diakónusok. Meggyújtják a mécseseket az ikonok előtt és mindent előkészítenek a reggeli istentisztelethez. •Hét órakor megszólal az ébresztő csengő és hosszú, éles berregéssel veri fel a negyedik emeleti hálószobák csendjét. De nemcsak az alvókat ébreszti fel, hanem azokat is megzavarja, akik már jóval előbb felkeltek, hogy a napi feladatokra készüljenek. Ettől kezdve nagy a sürgés-forgás a folyosókon, mindenki siet, nehogy elkéssen a reggeli áhítatról. Néha előfordul, hogy egy-két lustálkodó csak nyolc óra felé siet a mosdóba, hogy az áhítatra hívó csengőszóra szinte másokat átugorva rohanjon a templom felé. A templomban még homály van, csak a különböző színű mécsesek ragyognak az ikonok előtt. A résztvevők hangtalanul foglalják el helyüket, árnyképeik ott láthatók az oszlopok mögött. Csendes imádság hallatszik, majd a liturgus felhívására felhangzik az ének és a reggeli imák hangos olvasása. A majdnem 200 résztvevő harsány éneke beltölti az egész templomot. A hallgatók jól ismerik a régi és új imádságokat és az egyházi dallamokat. Ének és imádság után a lelkész felolvassa a napi evangéliumi részt és imádságot mond, hogy tanulók és tanárok békében folytathassák napi munkájukat. Az áhítat végén mindnyájan leborulnak az Istenanyáról elnevezett csodatévő ikon előtt, majd sietnek az ebédlőbe, ahonnan nemsokára felhangzik a reggeli előtti és utáni hálaadó ének. Kilenc órakor a hallgatók szétszélednek az előadótermekbe és elfoglalják helyüket a kis asztalok mellett. Megkezdődnek az előadások. Ettől kezdve csendesek a folyosók. Néha-néha egy-egy teremből énekszó szűrődik ki: egyházi énekórát vagy liturgiái gyakorlatot tartanak. A rövid tízperces szünetekben csendben sétálgatnak a hallgatók, a naposok pedig a könyvtárból újabb segédeszközöket hoznak az előadótermekbe. Néha váratlanul meglátogatja az előadásokat Gregorij metropolita. Ezeknek a látogatásoknak a benyomásairól sokáig beszélnek nemcsak a tanulók, hanem a tanárok is. Gyors egymásutánban pereg le a hat óra. Fél háromkor minden teremben felcsendül a hálaadó ének, mely után, mint élő patak hömpölyög a hallgatók tömege az épület főlépcsőjén az ebédlő felé. Ebéd alatt a soros diakónus valamelyik szent élettörténetéről tart felolvasást. Az előadók, tanárok, lelkészek, diakónusok és hallgatók közös ebéden vesznek részt. Ebéd után esti hat óráig a hallgatóknak szabadidejük van. Mindenki azzal foglalkozik, amivel akar. Az egyik telefonál, a másiknak az irodában van elintézni valója, a harmadik a portára siet, ahol ki vannak készítve a ma érkezett levelek; van, aki sétára vagy ügyesbajos dolgainak elintézésére a városba megy. Az ebédutáni időben áll rendelkezésükre a hallgatóknak az akadémia könyvtára. A hallgatók nagy érdeklődéssel böngészik a katalógusokat és válogatják a könyveket. A könyvtár mellett van az olvasóterem, ahol megtalálhatók a legfrissebb napilapok, tudományos, képes és szépirodalmi folyóiratok. Ide lehet kikérni az akadémia könyvtárából a ritka könyveket. Fontos könyveket a Közkönyvtárból is át lehet kérni. Az olvasóterem kényelmes és kedves. Az asztalra szerelt lámpák jól világítanak, tökéletes a csend. Ezért mindig nagyon sokan használják az olvasótermet. A falakon az orosz egyház régi kiváló teológusainak és vezető személyiségeinek képei láthatók. A határai esti tea után kezdődik az egyéni foglalkozás a hallgatók külön szobáiban. Az előadótermekre, a hálóra és az aulára ilyenkor sötétség borul. A hallgatók szobáiban és az olvasóteremben viszont nagy a világosság. A hallgatók serény munkája folyik itt. Jegyzetek, könyvek, bibliai szövegek, szótárak, nyelvkönyvek és egyéb segédeszközök fölé hajolva készülnek szolgálatukra a jövő lelkészei. Este kilenc órakor van a vacsora, mely után a templomban megtartott esti áhítattal fejeződik be a szemináriumi és akadémiai hallgatók munkanapja. A napi munka fáradsága után buzgó imádsággal és hálaadó énekszóval térnek nyugovóra a lelkészképző iskola épületének boldog lakói. Vasárnapokon és ünnepeken istentiszteletek, ünnepi prédikációk, egyházzenei hangversenyek és egyéb ünnepélyek teszik változatossá a lelkészképző iskola életét. A hallgatók nagy kedvvel készülnek ezekre az alkalmakra és boldogan szolgálnak az ünnepélyeken. A lelkészképző iskolában van mód és lehetőség, hogy zenében és egyéb művészetekben is képezzék magukat a jövendő lelkészei. Sok kiváló zenész és művész került már ki az orosz ortodox egyház lelkészképző iskoláiból. Az orosz ortodox egyház lelkészei egész életükön keresztül nagy szeretettel emlegetik a lelkészképző iskolákat, melyeknek falai között annyi kedves és boldog órát töltöttek el és készültek fel a lelkipásztori szolgálat göröngyös, de mégis sok örömmel teli útjára. Közli: Selmeczi János
