Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-24 / 30. szám

EVANGÉLIKUS ELET AZ EG YHÁZTÖR TÉNÉTBŐL: A MAGYARORSZÁGI refor­máció alapvető hitvallása volt az Ágostai Hitvallás. 425 évvel ezelőtt, amikor 1530. június 25-én felolvas­ták az augsburgi birodalmi gyűlésen az evangélikusok hitvallását, ma­gyarok is jelen voltak, akik azután hamar elhozták a nagy hirt hazánk­ba. A Hitvallás latin és német ki­adásai korán elterjedtek nálunk, sőt Pomarius Sámuel eperjesi igazgató szerint már a 16. században volt ma­gyar fordítása is, noha nyomtatás­ban ilyen nem maradt fenn. A magyarországi reformátorok. Dévai Bíró Mátyás, Honterus János. Stöckel Lénárd, Batizi András, Sztáray Mihály, Szegedi Máté, Bor­nemisza Péter erre a Hitvallásra alapították tanításukat. A KÜLÖNVÁLÁS RÓMÁTÓL, egyházunk szervezkedése, ennek a hitvallásnak a nyomán indult meg. 1530 után jöttek létre első nagy ma­gyar és német nyelvű gyülekeze­teink. Az Ágostai Hitvallást fogad­ták el a 16. század negyvenes és öt­venes éveinek zsinatai. A felvidéki három magyar hitvallás, az öt vá­rosi, a hét bányaváros! és a 24 sze­pesi városi hitvallás szorosan az Ágostai Hitvallás alapján készült. A zsolnai zsinat (1610) és a szepes- váraljai zsinat (1614) ennek a Hit­vallásnak az alapján szervezte meg evangélikus egyházunkat és hatá­rozta meg püspökeink jogkörét. Ezek a zsinatok kimondják, hogy a felavatandó lelkészek kötelesek az Ágostai Hitvallás és a többi evangé­likus hitvallási irat aláírására és megtartására. A püspöki esküben szintén szerepelnek a hitvallási ira­tok, élükön az Ágostai Hitvallással. Egyházunk elnevezésében a linzi békekötést megerősítő 1647. évi or­szággyűlés óta szerepel az Ágostai Hitvallás. A törvény ismételten is “■ágostai és helvét hitvallású evan­gélikusokról-« szól. Ettől fogva egy­házunk “ágostai hitvallású evangéli­kus« egyháznak nevezte magát. EGYHÁZUNK NÉPE szívébe zárta ezt a hitvallást, amelynek híressé vált kezdősora: “Gyülekezeteink nagy egyetértésben tanítják . ..« azt fejezi ki, hogy nemcsak a püspökök és a lelkészek, hanem a gyülekezetek jutottak egyértelmű tanításra, azaz hitbeli meggyőződésre és vallásra. Egyházunk népe az igehirdetés­ben, az iskolai hitoktatásban, temp­lomi katechizációkban tanulta meg­ismerni az Ágostai Hitvallást. Tudós lelkészek szorgalmas munkája lehe­tővé tette, hogy magyar nyelven is olvashatták a hívek a Hitvallást. A fordítók egyike, Lóvéi Balázs győri lelkész. 1692-ben megjelent fordí­tási előszavában például ezekkel a szavakkal buzdítja a híveket az Ágostai Hitvallás megismerésére: »Régente Rómában szégyennek tar­tatott, ha valaki Római Polgár volt s nem tudta a Római törvényt. Ezenképpen szégyen volna, ha azok, akik az Augustana Confession valók, az Augustana Confessiót nem lát­nák, olvasnák vagy hallanák.« A NEMZETÜNKRE NEHEZEDŐ HABSBURG ELNYOMÁS egyhá­zunk számára a vallásszabadság megvonását jelentette. Ezekben a nehéz időkben harci fegyverré vált ez a hitvallás a bécsi és római mes­terkedésekkel szemben. A Rákőczl- srabadságharc idején vallásszabad­ságot nyert egyházunk 1707. évi ró­zsahegyi zsinatán erős hangsúlyozást nyert az Ágostai Hitvalláshoz és a többi hitvallási irathoz való hűség. A Rákóozi-szabadságharc leverése után népünkre és egyházunkra újabb elnyomás nehezedett, 1717- ben a reformáció kétszázéves év­fordulóját naev lelkesedéssel ülték meg gyülekezeteink s erélyesen tet­tek vallást hitükről a bécsi udvar­ral szövetkezett katolicizmussal szemben. Az elnyomás évtizedeiben a magvar evangélikusok nagy há­lával és örömmel vették Bárány György lelkész 1740-es új Ágostai Hitvallás-fordítását. Adatok vannak arról, hogy a 18. század folyamán a püspökök megkérdezték a gyüleke­zetektől egyházlátogatásuk során, hogv valón a lelkészek szorgalmasan prédikálnak-e a hit által való meg- igazulásról és egyházunk tanításá­nak más fontos oldaláról. Maguk a lelkészek is ellenőrizték egymást hithűség dolgában. GYÜLEKEZETEINK nagy lelke­sedéssel ünnepelték meg a reformá­ció háromszázéves évfordulóját 1817- ben. A püspöki körlevelek kötele­zővé tették a lelkészek 6zámára az Ágostai Hitvallás teljes szövegének felolvasását a gyülekezetek előtt. Nem volt templomjáró evangélikus ember az országban, akivel egyhá­zunk ne ismertette volna meg leg­fontosabb hitvallási iratunkat. Az Ágostai Hitvallás háromszáz­éves évfordulójára Szeberényi János püspök 1830-ban megjelent könyvé­ben méltatja a Hitvallás jelentősé­gét. Theíss Márton gölnicbányai lel­kész új német fordítást, Agonás Sá­muel rozsnyói lelkész pedig magyar fordítóst adott közre. Dr. Prőhle Ká­roly teológiai tanár 1930-ban, az Ágostai Hitvallás négyszázados év­fordulóján a tizedik magyar fordí­tást jelenttette meg. 1952-ES ZSINATUNK a régi zsi­natoknak megfelelően kiemelte az Ágostai Hitvalláshoz való hűséget, a többi hitvallási iratokkal együtt. Zsinatunk határozataiban és egész szellemében az Ágostai Hitvallás ta­nítása tükröződik vissza. így vált az ősi hitvallás a jelen tanítójává! Dr. Ottlyk Ernő BŐSÉG Ézs 55, 1—3. Ti szomjazok, ó mindnyájai) jöjjetek e vizekhez, s ti, kiknek nincsen pénzetek, jöjjetek ti is. Törjetek belőle s egyetek, jöjjetek, vegyetek pénz nélkül, ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ml nem kenyér — munkátok gyümölcsét azért, ml meg nem elégíthet? Jól hallgassatok rám, hogy jót egyetek s bőség örvendeztesse életeteket. Fületek rám figyeljen, énhozzám jöjjetek — engedelmeskedjetek és élni fogtok és én örök szövetséget kötök veletek Dávid iránti megbonthatatlan szeretetemböl. Fordította: BODROG MIKLÓS 1955. július 24. — Szentháromság u. 7. vasárnap. «Isten hiv. hogy örök életünk legyen« — Liturgikus szín: zöld. Igék: Ézs 55, 1—3 — Jn 12, 44—50 — 1. Jn 5, 9—13. A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége június 30-dn Balassagyarmaton tartotta ülését. A munkaközösségi ülésen írásmagyarázattal, előadással, sajtó- beszámolóval szolgáltaik: Gartaé Ist­ván. Szabó József, Babka Tivadar és Garami Lajos. CSALÁDI HÍREK. Sárkány Tibor óbudai segédlelkész ég Horváth Erzsébet július 24-én, déli 1 órakor tartják esküvőjüket a Budapest—Kőbányai evangélikus templomban. Eerenczy Vilmos szilsárkányi lel­készeknek július 7-én negyedik gyér mekük született. Neve: Judit. VONATABLAKBÓL (Indulás) Füst kevereg, mozdony pöfékel, az ember alig bír szívével. Végre meglódul a vonat, állomás, város elmarad, s^a búzalengető mezők kitárják karjukat. (Velence) A tó fölött a nádas zászlai.. mind könnyű széllel készül szállani s a szél, a lélek vándor hírnöke, belésuhint az ég felhőibe. (Jegenyesor) Viszik az utak végtelen sorát, zöldellő nyári diadalmenet, én eltűnők, s ők lépdelnek tovább: a jegenyék, e délceg őrszemek. (Polgárdi) Nem ismertem, de itt még mintha látnám: háta mögé kulcsolja két kezét, s az apró állomáson egyre vár rám,., holt nagyapámból ennyi él, e kép. (Thalatta!) A lombok közt megvillantja a fényjelt a tóból az első tükörszilánk, s négyéves öcsém csengőn fölkiált: — A Balaton! — és csöpp keze felé leng. (Kettős tájkép) Fehér sebet hasítanak a Balatonon a vitorlák. A felhők: egy-egy égi dombhát, s lenn gyöngyfogú tajték a hab. Vidor Miklós GYENESDI ÁSÓN július 4-től 8-ig tartották az első nyári lelkész- továbbképző konferenciát. Lelké­szeink közül negyvennél többen vet­tek részt a konferencián, amelyen igehirdetések és előadások hangzot­tak el lelkészeink szolgálatának fon­tos kérdéseiről. Úgy az igehirdeté­sek, mint az előadások után élénk és beható megbeszélések folytak, amelyek mind igen értékes ered­ménnyel zárultak. Igehirdetők Dombi László, Benkő István, Szabó Lajos és Horváth Erzsébet voltak, az előadók pedig Tessényi Kornél, Prőhle Károly, Fékete István. Weit­ler Rezső, Sólyom Károly, Mester­háziI Ferenc, Görög Tibor és Gartai István lelkészek. A konferencia rész­vevői mindvégig élénk figyelemmel kísérték az előadásokat és a hozzá­szólásokat. FÓTON július 11-től 15-ig meg­tartották a második lelkésztovább- képző konferenciát. Ez alkalommal 42 lelkész volt együtt és előadások, homüetlkai gyakorlatok és igehirde­tések után termékeny megbeszélése­iken foglalkoztak szolgálatuk kérdé­seivel Az igehirdetők Komjáthy La­jos, Marschallkó Gyula, Maróti Já­nos és Bánfi Béla, az előadók Só­lyom Jenő, Danhauser László, Groó Gyula, Lehel Ferenc, Nyirő József, Koszorús Oszkár, Benczúr Lászió és Zay László voltak. Az áhítataikat Molnár Gyula, ifj. Tóth Szállás Mi­hály és Lotz Tibor tartották. A konferencia egyik estéjén megláto­gatta a konferenciát D. Dezséry László püspök is, és hosszabb hozzá­szólásban foglalkozott á lelkészt szolgálat legaktuálisabb kérdéseivel. A konferencia gazdag tanulmányi anyagát s közte a püspök előadását nagy örömmel fogadták a részvevők. AZ ÖBUDAI evangélikus egyház- község megbízható, lehetőleg nyugT díjból élő, pénzbeszedőt keres. Ér­deklődni lehet naponként az egyház- község lelkészi hivatalában délelőtt 9— 1 óráig, III., Dévai Biró Mátyás tér 1., Telefon: 162—635. EGYHÁZASDENGELEGEN július 10- én adta át rendeltetésének Gartai István espereshelyettes ünnepi isten- tisztelet keretében a gyülekezet re­novált templomát. 1837-ben épült a templom, azóta már ez a kilencedik renoválás. A gyülekezet a saját ere­jéből, minden család munkafelaján­lásával végezte el temploma meg­újítását. Négy hét alatt kivül-belül rendbehozta a templomot és új betonlépcsős feljárót is készített. A keresztyén hitnek, áldozatkészség- ségnek és együttmunkálíkodó szere­tetnek gyümölcse ez a munka. Isten áldása legyen a templomon és a gyülekezeten. A Lelkipásztor — lelkészeink szakfolyóirata — most megjelent júliusi száma Zay László “Te tanácsolj Uram« című írásma- gyarázatával kezdődik, majd dr. Nagy Gyula teológiai tanárnak a Debreceni Református Teológiai Akadémián elmondott vendég-elő­adását közli a lap “A hit Ismerete* címen. Dr. Ottlyk Ernő akadémiai ta­nár -Teológiánk a XIX. század negyvenes éveiben« című cikksoro­zatának befejező folytatása után “Az Üjtestamentum új fordításáank pró- bakiadásáról« olvashatunk cikket Bodrog Miklós tollából. Groó Gyula a tíz esztendővel ezelőtt a nácik által kivégzett Bonhoeffer német lel­kész szellemi hagyatékát ismerteti. “Az egyház léte és szolgálata a vi­lágban« címen, majd dr. Lehel László ügyvivő lelkész számol be “A lelkészi nyugdíjak összegéről. Cikkét lapunkban röviden ismertet­jük. A SZEMLE-rovat beszámol az újabb magyar könyvekről, majd a Hanzelka—Zigmund csehszlovák mérnökök afrikai autóútjáról szóló könyv ismertetését olvashatjuk. Prőhle Károly professzor az általa korábban közzétett kollekta-imád- ságok forrásjegyzékét közli, majd a finn egyház 800 éves jubileuma al­kalmából Koren Emil közöl ismer­tetést a finn egyház mai képéről. Az IGEHIRDETÉS-rovatban D. dr. Vető Lajos püspök pesthidegkúti templomszentelő prédikációja olvas­ható »Templomaink hivatása az ige fényében« címen. Az IRÄSMAGYA- RÁZAT-rovat a Szentháromság után 7—11. vasárnapok alapigéít dolgozza fel. Dr. Sólyom Jenő teológiai tanár az augusztus havi egyháztörténeti évfordulókat gyűjtötte kalendá­riumba. ITomoly kockajátékot kapott a kis- fiú. Szép, színes fakockákat nagy dobozban. Amikor leült vele játszani, akkor látta, hogy minden egyes kockán, mintha egy eltépett kép lenne odafestve. Az édesapja azt mondta neki, hogy ezeket a koc­kákat úgy kell összerakni, hogy az összerakott kockák egy szép arcké­pet mutassanak. A fiú egy darabig küszködött, de nem ment. Akkor odajött melléje az édesapja. Elővett a doboz aljából egy fényképet, és aszerint most már a gyermek is gyorsan kirakta a képet. Hogy örült neki, amikor a kockákról feléje mo­solygott a kialakult kép. Isten igéje ugyanezt teszi velünk. Felmutatja nekünk Jézu6 Krisztus­nak az arcát, és azt mondja, hogy nekünk, embereknek úgy kell egy­más mellé kerülni, úgy kell egymás mellett élni, hogy önmagában értel­metlen életünk másokkal együtt mindig mutassa mindenkinek a Jé­zus Krisztus arcát. Ügy élj a csalá­dodban, a munkahelyeden, a gyüle­kezetben, hogy amikor közöttük vagy, amikor a kockák egymás mel­lé kerülnek, mutassátok együtt a tiszta Krisztus-arcot! II ogy ez megtörténhessék, (azért mondja az ige, hogy el' kell szenvedni egymást szeretetben. Ez először is annyit jelent, hogy el kell szenvednünk azokat, aki­ket szeretünk. — Akármilyen furcsán hangzik is — nem könnyű dolog szeretni. Még azokat sem, akik minket szeretnek. Sokáig azt hittem, hogy én milyen jó gyermeke vagyok az édesanyám­nak. És amikor ma visszanézek reá, a sokszor kisírt szemére, ma már tudom, hogy neki milyen sokat kel­lett szenvedni, milyen sokat kellett elviselnie, megbocsátani, betakarni, hogy engem mégis szeressen. Sokáig azt hittem, hogy én jó gyermeke vagyok az Istennek. Ma KRISZTUS-KÉP- Ef E, 1-t. ­már látom, hogy Istennek is csak a szomorúságára voltam. Istennek ma is mennyi mindent kell az életemben elnéznie, mennyi mindent kell meg­bocsátani, hogy engem még nagy hosszútürésével is szeretni tudjon. — Így vagyunk egymással is, aki­ket szeretünk. Sokat kell elviselni, megérteni, megbocsátani, szelíden betakarni, hogy szerethessük egy­mást. — Valaki egyszer eljött hoz­zám és síró arccal mondta, hogy mi történt vele. Hogy a szíve és a sze- retete szent tűzhelyét kegyetlen kéz­zel szétszórta odahaza a párja. És most olyan hideg van otthon, ná­luk ... Kialudt tűzhely hamujába hullanak a könnyei... — Megkér­deztem tőle: — de maga ugye még­is lehajolt és sokszor megpróbálta, hogy csendesen és alázatosan össze­szedje a széthullott parazsat?! — Nem! — felelte ő dacosan — én is leszórtam azt, ami még ottmaradt. — El kell szenvedni egymást azoknak, akik egymást szeretik. Szelídséggel és hosszútűréssel. Hiszen szeretni annyi, mint megbocsátani, várni és imádkozni. A kockáknak egymás mellé kell kerülni!.. . Ügy kell egy­máshoz simulni, hogy megférjünk egymás mellett. H«gy segítsük és ki­egészítsük egymást Isten teremtő képe számára. Ügy kell egymáshoz simulni az életünknek azzal az olda­lával, amelyik egy darabot hordoz a Krisztus arcából. Elszenvedvén egymást szeretet­ben, ez másodszor annyit jelent, hogy szeretnünk kell azokat is, akiket el kell szenvednünk! — Isten nemcsak azt várja tőlünk, hogy otthon hordozzuk egymást sze­retetben. hanem azt is elvárja, hogy az Ő népe, az ö gyülekezete legyünk a templomban és a világban egy­aránt. Senki sem maga választja a helyét. Mindenki Isten tudtával és Isten teremtő, s rendező akarata szerint került ebbe a világba. Azzal a küldetéssel, hogy engedelmesen és öreá hallgatva, békésen és szeretet­tel illeszkedjék bele Isten teremtett világába. Ha valaki rossz helyen van, ha valaki a harag helyén ma­rad, ha valaki a gyűlölet helyéhez ta­pad, ha valaki képmutató kegyes­séggel külön helyet kíván magának, ha nem akar beleilleszkedni Isten teremtő tervének örök képébe, ak­kor valahol elromlik vele a kép. Ak­kor valahol ő hiányozni fog ebből a képbcil. Nagy üresség tátong majd a helyén, és Isten ítélő szava feléje zúdul: — hol maradt az, akinek itt jelöltem ki a helyét! Ha valaki nem szeretettel és Istennek való engedel­mességgel áll oda egy másik ember­kocka mellé, akkor is elromlik a kép. És Isten felkiált: — Miért nem engedelmeskedel nekem?! — Értsd meg, hogy mindnyájan egy kép va­gyunk az Isten szemében, és ha te haragra sötétedsz, Ö azonnal észre­veszi, hogy te rontottad el ezen a földön Isten teremtésének a képét. A Krisztus arcképét. Aki azt akar­ja, hogy mindnyájan öt ábrázoljuk, öt éljük, Öt mutassuk a minden­napi életünkben. Az ö arcvonása le­gyünk. Az Ö békéje, gyógyítása, sze- retete legyünk mindenki számára. Az életünk sokféle képet mutathat. Sokszor nem is értjük. Nem is cso­da, hiszen legtöbbször a képnek csak egy részletét hordozzák a kockák. Mireánk mégis csak annyi tartozik, hogy a kockák engedelmesen és sze­retettel simuljanak egymáshoz. Az ö akarata szerint. Az Ö terve sze­rint. Az ö képe szerint. Hogy kijöj­jön a kép és legyen boldog minden­ki, aki erre a képre reánéz. Elszenvedni egymást szeretetben, ehhez nekünk megvan a mintánk és a példa­képünk — Jézus Krisztus! — Mennyit kel­lett neki elviselni, hogy szerethes­sen! És ne gondold, hogy csak ak­kor, ott a Getsemáné-kertben, vagy a golgotái kereszten. Jézusnak ma is milyen sokat kell tűrni, várni — miattad is!!! Te már rég felborítot­tad volna és szétszórtad volna a sze­retetnek a tűzhelyét. Te mér rég az ítélet botját faragtad volna a ke­resztből és látod. Jézus Krisztus még mindig tud szeretni téged. Tud szól­ni hozzád. Tud várakozni reád. Tud békében élni teveled. Amit a te ke­mény szíved, a te hitetlen, bűnös életed széjjelszór, ö mindennap ösz- szeszedi a parazsat és az utadra teszi, hivogató oltárí lángnak- hátha egyszer megfordulsz, hátha egyszer hazatérsz hozzá. Hadd legyen egy kis fény az ajtó előtt, amikor bűnbe fáradó és kárhozatba induló életed leroskad az úton ... Találd meg a helyedet, és élj úgy, hogy ne légy fekete kocka a Krisz­tus arcképében. Elszenvedni egymást szeretetben — éhhez nekünk nemcsak mintánk van, de van erőnk is! — Az ige azt mondja, hogy mindnyá­junkban Isten munkálkodik. A Szent­lélek még minket is visszafordíthat és beleilleszthet a Krisztus képébe. A gyermek magában nem boldo- gul. Csak akkor, amikor fölébe hajol az édesapja. Engedd, hogy Isten atyai szíve fölébe hajoljon az életed­nek. Hogy fogsz majd örülni, ha te ma­gad is látod, hogy így szépen, egymás mellett, kijön a kép. A szép, a gyö­nyörű kép: — egy új, megáldott Is­tenarc! Friedrieh Lajos ^ __ Az Ágostai Hitvallás útja hazánkban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents