Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-17 / 29. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET ISTEN TÜKRÉBEN — Jak 1, 22-26. — Thalami különös vágy él minden T emberben ezen a világon. Ezt a vágyat úgy lehetne kimondani, hogy mindenki szeretne szépnek, jónak, erősnek és nagynak lenni. Ez a vágy viszi az embereket a tükrök elé. Ha most meglátnád magadat, hogy egy életen át mennyit álltái meg a tükrbcL előtt, bizonyára magad is mosolyog*, nil. Mennyi mindent megtesz az ember, hogy magát szépnek lássa, vagy legalább álmodja. Es bizony, már most szeretném megkérdezni tőled, aki annyiszor nézted porból való arcodat tündöklő tükrökben, mikor nézted meg utoljára örökkévaló lelkedet?! Minden tükör előtt való állás három részből áll: egy tekintetből, egy cselekedetből és egy érzésből. — Azért nézünk a tükörbe, hogy meglássuk, rendben van-e minden mirajtunk. Azért nézünk a tükörbe, hogy a hibákat kijavítsuk. Azért nézünk a tükörbe, hogy utána nyugodtan léphessünk ki a kapun: — most már minden redben van rajtam... A Szentírás ma azt mondja, hogy minden istentiszteleten ez történik: Isten elibénk tartja az igének a tükrét. — Ez a tükör megmutatja a hibáidat, a tévedéseidet, a bűneidet, mindazt, ami nincs rendben az életedben. Megmutatja igazán és őszintén. Minden kertelés és minden szépítgetés nélkül. Ügy, ahogyan csak az Isten szokott beszélni az emberrel. Hadd kérdezzem meg tőled e csendes sorokon át, mikor lépted át a templomküszöböt úgy, hogy azt mondtad magadban szívdobogva: — most Isten tükre elé állok! Mikor hallgattál végig egy igehirdetést úgy, hogy — jaj, most látri fogom Isten „tükrében, az Igében az én szörnyű »szépséghibámat-', a bűnömet, az elrontott gyermekarcomat. Mikor hajtottad meg sírva az arcodat Isten igéje előtt úgy, hogy most halálosan rólad van szó! Nem a másik bűnéről, hanem a te életed kárhozatos és ízletes -rendellenességéről'« van szó! Ha Isten Igéje még nem komolyította read sohasem a templomot, akkor hiába jártál oda — megcsaltad magadat. Akkor te még sohasem néztél szívszorongva az Isten tükrébe. A tükör előtt való állás második mozdulata az, hogy az ember mindig igazít valamit magán! — A mi istentiszteletünk nem látványosság, amire azt mondod, hogy szép volt, vagy nem volt szép. Érdekes volt, vagy unalmas volt. Isten tükrében mindig beszélnek a bűneink. Azt mondják: — Isten gyermekének így nem lehet tovább élni, így nem lehet többé mutatkozni Isten és emberek előtt. Ezt a -rendetlenséget'«, ezt a bűnt az életedben rendbe kell h^z- ni, ki kell javítani, el kell hagyni! Nos, mikor mentél haza a templomból úgy, hogy az igehirdetés után valami történt az életedben. Valahol mígtisztultál, valamit elhagytál. Mikor mentél el úgy, hogy egy meglátott bűnöddel kevesebb lett az életedben. Mikor mentél el úgy, hogy az életed megszépült új rendjében öröme telt Istennek és az embereknek. Ha az Igehirdetés után nem történik semmi az életedben, akkor hiábavaló az istentiszteleted és te — megcsaltad magadat! ]We mondjad azt, hogy benned már nincs semmi Javítani való. — Ne mondjad azt, hogy Isten tükrében már gyönyörű a te arcod, tiszta a lelked és tökéletes az életed. Ezt csak a sátán hazudja néked, hogy te jó vagy, rendes vagy, hogy néked nincsenek bűneid. Csak azért mondja hogy áltasson, hop’ megnyugtasson, hogy kacagva kerülj a kárhozatba. Talán tudod, hogy a szívbetegek legtöbbször egészségesnek látszanak. Senkise mondaná, hogy valami -ren detlenség«, valami baj van az életükkel. De ők tudják, hogy ott belül láthatatlanul nagyon beteg az életük. Amikor oda fekszenek a szívmérő géphez, a gép csendesen odaírja a papírra: — beteg! Isten tükre, az Ige is ezt mondja neked, fiatal, boldog és büszke embernek: — ott belül, láthatatlanul baj van, beteg vagy, bűnös vagy! Isten szíve nagyon gyen gén dobban már meg benned! Pedig az a legborzalmasabb halál, amikor Isten számára hal meg valaki. TISZTULÁSÉRT Zsolt Sí, »—11. Tisztíts meg izsóppal s tiaeta leszek, * moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál! Hallass velem örömet, ujjongást, hogy felfrissüljenek tagjaim, melyeket összetörtél. Fordítsd el orcádat vétkeimtől, töröld el minden bűnömet! Fordította: Bodrog Miklós Isten tükre előtt senki sem tudja önmagát »rendbe«-hozni, — Hiába minden emberi erőlködés, szándék és fogadkozás, a magam erejéből egyetlen hibámtól vagy bűnömtől nem tudók megszabadulni. Isten Igéje olyan tükör, amelyik előtt mindig csak Jézus hozhatja -rendbe« az életemet. Egyedül Ő igazíthatja vissza elferdült arcvonásaimat. T áttam egyszer egy kislányt sírni a tükör előtt. Pici kezében óriási fésűt tartott, de nem boldogult össze- boglyasodott hajával. Hiába látta rendetlen arcát a tükörben, nem tudott ezen változtatni. De a sírására odajött az édesanyja. És ő hagyta magát engedelmes gyermekként rendbe tenni az édesanyja kezel alatt. — így kell nekünk engedelmes gyermekké lenni Isten csodálatos kezei alatt. Reá kell hagyatkozni: Jézus mindenkinek -rendbehozhatja« az életét. A tiédet is. A te bűneidet is. Még lehetsz te is Jézus Krisztus mellett az Isten gyermeke. Keresztyén életünk ebből a három mozdulatból áll. Nézz alázatosan sokat az Isten tükrébe, hogy az Igében meglássad, hogy ilyen -rendetlen«, ilyen bűnös arccal nem lehet tovább élni Isten és emberek előtt. Azután tudd meg, hogy itt tenni kell valamit. Hogy valamit rendbe kell hozni az életedben. És amikor azt is megtudod, hogy erre kevés az erőd, akkor keresd meg öt: — Uram, könyörülj rajtam! Majd meglátod, Jézus mellett milyen más lesz az arcod Isten tükrében és az emberek szemében! Friedrich Lajos ARATÁS ÉLŐTT A bús bíborkirályfi, naplemente búcsúcsókjától ég a dús kalász, Néhány vidám tücsök már dudorász s úgy ing a földön csendes este enyhe, mint vén öreg huszáron lóg a mente, kit nem öl el a nyárestéli láz. De itt a búza s rozs méhébe száz Apróság vár a fényre, napra, csendbe. Es várnak egyre mind a virradatra, mikor az égből napsugár pereg. A duzzadt tábla jó, acélos fajta s hajnalban jönnek barna emberek, a válüuk széles, nagy kasza van rajta... ... Szellő fuvall, a tábla megremeg. ARATÁSBAN A búzát vágja sok szilaj legény - marokszedő lány halad nyomukba - a sima réz-orcájuk kipirulva. És villog a nap kaszájok hegyén. A rengő búza hódoló remény. Tikkadtan fekszik lábainkhoz hullva, mint fáradt gyermek, anyjára borulva, És ihatnék a kutya is, szegény. Egy szomjazó legény hús fához Iából, jó hosszút kortyant öblös kulacsából és visszaindul, várja a dolog. A nap forró haragja újra éled, a homlokodról izzadság csorog, de gyűl a keresztbe-rakott élet. JÓZSEF ATTILA Egy gyülekezet életéből Közös ügyünk Három térdel az lutherkabátcs fiatalember oltár előtt. Mögöttük egy, az egész templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet. Lelkészszentelésre jöttek ezen a vasárnapon Isten házába. Vannak közöttük olyanok, akiknek eddig is sok közük volt az oltár előtt térdeplő három fiatal lelkészhez. Áldozaté s szerexetük, sok-sok imádságuk eredménye, hogy ezek a fiatalok a mai napig eljutottak. A gyülekezet jórésze most látja először az ifjú lelkészeket; egy része mo6t ismerkedik velük, mint olyanokkal, akik rövidesen közöttük fognak szolgálni. A kíváncsi arcokból, a figyelő tekintetekből észre lehet venni, hogy nagyon sokan most látják először azt az aktust, amikor a püspök, az egyház Urának parancsára szolgálatba küldi a teológiát végzett lelkész jelölteket. Vagy talán mégsem lehet ilyen különbségeket észrevenni ezen az istentiszteleten a gyülekezetben? Talán mégsem látszik sokszínűnek, az ország különböző részeiből összetevő- döttnek, a felszentelendő lelkészekhez közelebb és távolabb állónajc? Igen, nincs különbség a szentelest végző püspök, a felszentelendők, a szentelésre az ország több gyülekezetéből összejött szülök és hozzátartozók, és ennek a templomnak szokásos vasárnapi gyülekezete között. Más végzi ma az istentiszteletet, más jellegű ez az együttlét, mások is vannak a templomban, mint máskor, nemcsak a törzsgyülekezet, és mégis annyira egyek az oltártól egészen a templomajtóig. Eggyé teszi ezt a templomi gyülekezetei az az ige, amelyik hangzik szolgálatban állók, szolgálatba indulók és gyülekezeti tagok felé egyaránt. Es mindenki felé van mondanivalója. Lelkészi szolgálatban állók felé hirdeti az alázatot, a papi életben az Istent diadalmaskodni engedést, a most elindulok felé hirdeti feladatuk szépségeit és keresztjét, a gyülekezet felé Isten bűnbocsátó kegyelmét. Egymásután térdel le az oltárhoz úrvacsoravételre a három ifjú lelkész, a szülők és az egész gyülekezet. Az egyik erőt kap a szolgálat elindulásakor, a másik egy bevégzett életmunka után kapja bűnei, mulasztásai bocsánatát, de abban egyek, hogy Krisztus testét és vérét veszik magukhoz, üdvösségükre. Elhangzik a szolgatársak ajkáról az az őskeresztyén ének, a »Confirms Deus«. Szolgálatban áilók áldáskívánással bocsátják útjukra az elinduló- kat. És mikor vége az istentiszteletnek, kifelé menve egy néniké köny- nyes szemmel mondja: Ilyen gyönyörűt és meghatót én még nem láttam. Mi tetszett — kérdezem — az igehirdetés, a lelkészi eskü, a »Ccmfirma Deus?« »Az egész« — feleli. — Valóban, az egész, ami ott történt, gyönyörű. Nem külön-küiön, egy részlete, nem is a külső lefolyása, hanem az egész. Gyönyörű az egészben az, hogy Isten mindig gondoskodik az ő nyájának pásztorokról. Gyönyörű az, amibe ezek az új lelkészek elindulnak, és ahogyan elindulnak. Dunántúli kis falu, alföldi nagyváros, fővárosi nagygyü lekezet: különbség van a szolgálati helyekben, a gyülekezetek létszámá' ban, összetételében, mint ahogy sok különbség van az 6 teológiai felfogásukban és prédikálás ikban is. És mégis olyan közel vannak egymáshoz: ugyanannak a szolgálatnak végzésére tették le az esküt, az anyaszentegyház Ura ugyanazzal bízta meg őket, egyformán együtt kell élniük az emberekkel, — dunántúli paraszttal, pesti munkással. vagy egyetemi tanárral, — azoknak mindennapi örömeik, gond jaik, problémáik, és előrehaladásuk között kel! pásztoroknak, tanítóknak, az evangélium hírnökeinek lenniük Ez az együttélés, pásztorolás és az Isten üzenetének a ma embers felé való megszólaltatása segítése mindannak a jónak, amit az emberek vállalnak ebben az országban a maguk életének boldogságáért, békéjéért, jövőjéért. Az emberek reményeihez, szándékaihoz, terveihez, munkájához úgy hirdetni a keresztyén üzenetet, hogy az mindezekben előbbre vigye, eligazítsa őket. Es mindezeken keresztül ezeket ez embereket üdvösségre kell elvezetniük. Nagy feladat és szent ügy ez De nemcsak az ő feladatuk, nemcsak az 6 ügyük. Az ő jövendő szolgálatuk ügye ennek a templomi gyülekezetnek, az egész evangélikusságnák is ügye, hiszen hozzájuk küldetnek, nekik szolgálnak. Szószéken a templomban, kislétszámú bibliaórékon, családi otthonok békéjében vagy zajában, szentségek kiszolgáltatásakor, ifjú pár boldogságba indulásakor, beteg' ágynál, vagy temetőben: mindig az egész egyház és a lelkészek közös ügyévé kell válnia, amiért ők most küldetnek. Ezen a vasárnapon három fiatal lelkész vállalta az elinduláskor szolgálatuk, papi életük és munkájuk minden gyönyörűségét és gondját. Munkájuk sikere, eredménye és gyümölcstermése a Szentlélek Űristen kegyelmétől függ. De mivel mindannyiunk »közös ügye«, hogy mi lesz velük, hogyan fogják a rájukbízetta- kat véghezvinni, éppen ezért mindnyájan, az egész gyülekezet, az egész egyház együtt könyö'-günk az Úrhoz: Uram, adj jó előmenetelt nekik, — nekünk. Vidd előbbre a te ügyedet, Ámen. Juhász Géza Készülj az ige hallgatására Szentháromság ünnepe u. 6. vasárnap: Zsolt 51, 9—11 m Tálam a legismertebb valamennyi zsoltár között ez a megrázó bűn- vallás és könyörgés bűnbocsánatért. De ilyen ismerős-e az imádkozó életünkben is? Van-e igazán közünk hozzá? A zsoltáríró alászáll a bűntudat és önmaga feletti kétségbeesés legmélyebb szakadékaiba, onnan a mélységből emeli fel tekintetét Isten megbocsátó irgalmára. Tudjuk-e követni ezekbe a mélységekbe és a sajátunkként tudjuk-e elmondani megrendítő esdeklését bűnei tudatában Isten irgalmáért? Vezessen ennek a vasárnapnak a szentigéje az Isten előtti igaz bűnbánat útjára! S Az első, ami ebből a szentigéből nyilvánvaló: igaz bűnbánat csak az élő, szent Isten színe előtt támadhat a hivő ember szívében! A »Te«, akivel a zsoltáros végig párbeszédet folytat: az örök, szent, bűnt gyűlölő Isten, az élet és halál szabad Ura. Bűnöket, hibákat lehet sajnálnunk, mert kárt okoztunk velük másoknak vagy magunknak. Bűnt igazán vallani, bűnök alatt összetörni azonban csak a törvény és evangélium Istene, a bűnt utáló és megítélő, szent és kegyelmes Isten színe előtt lehet! B A bűnbánat mélységeiben ismeri fel a vétkei alatt összetört ember a legdrágább kincset, az élet legnagyobb és el nem múló örömét: az Istennel való békességnek, Isten megbocsátó szeretetének örömét és ujjongását. Hallgass örömöt és vígasságot velem!« E nélkül az öröm és bűnbocsánaton való ujjongás nélkül szegény a leggazdagabb, legszínesebb emberi élet Is. Ezt a 'kincset tette Isten a bölcsőnkbe a ke rész iségünk ben és azt akarja, hogy ebből a drága ajándékból éljünk, újuljunk meg, örüljünk és cselekedjünk egész életünkben. m »Tisztíts meg engem!« A 2soltáríró arra is megtanít minket, hogy o bűnök minden nyomorúságából egyedül Istennél kereshetünk és találhatunk megtisztulást. Nem mi teszünk értük eleget. Nem mi küzdjük ki magunknak érdemeinkkel a megbocsátást. A zsoltáros egyedül Isten irgalmától várja a bocsánatot. Mi is kegyelemből kapjuk, Jézus Krisztus keresztjéért. t De ez a megtisztulás valóban megtisztít! Kemény harcba állít életünk addigi megszokott, semmibevett vagy kedvelt bűneivel. A bűnbocsánat igazi megtisztító erő: szavaink, cselekedeteink, egész életünk megtisztulása. A zsoltáríró szava arra is figyelmeztet: Isten maga tisztít _meg így a bűntől! ö vívja akaratunkban, új emberünkön keresztül a kemény harcot. Csak az ö Szentlelke erejével győzhetünk ebben a halálig tartó nehéz harcunkban. Dr. Nagy Gyula — »Hogy nyugodalmas életet éljünk« — 1. Tim 2, 1—3. — »Meggyőződésünk, hogy most az egész közösség világméretű könyörgésére van szükség és hogy az imádság egybekötő erejének a mostani jelentőségteljes, reménydús pillanatban erősebben láthatóvá kell lennie, mint valaha« — mondja az Egyházak Világtanácsa elnökeinek a genfi találkozó alkalmából kibocsátott imafelhívása, Isten igéje világosan és határozottan arra inti a keresztyéneket, hogy hordozzák a felelősséget a világ dolgaiért, amelyek egyúttal mindig az övék is. Most a mi békességü.nkről és nyugodalmas életünkről van szó — és ez a »mi« közösségbe von bennünket az egész emberiséggel. . , ,JÓ ?s kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, hogy mi ebben a felelősségben osztozzunk embertársainkkal. Jó és kedves dolog, mert Ö a békességnek, az életnek az Istene, s az ö keresztyénéit Is a békesség és az elet szolgálatára küldi. Ezt a szolgálatot lehet és kell végeznünk az imádkozásban, a mai napon s a mást következő napokon pedig leginkább a »méltóságban levőkért«, azaz a világ sorsát irányító kormányférfiakért, hogy bölcsen és eredményesen tárgyalhassanak és békénk, biztonságunk, »nyugodalmas életünk« ügye előbbre jusson. VALLJUK MEG, hogy gyakran nem Isten békességét és Jó akaratát szolgáltuk, hanem a magunk önzését, — ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy megáldotta a világ békeszerető embereinek fáradozásait és újra tárgyalóasztalhoz ülteti a népek sorsának intézőit a békesség érdekében, — KÖNYÖRÖGJÜNK a tárgyalások eredményességéért, a világ népeiért, akik reménységgel tekintenek a tárgyalásokra, az egész világ békességéért, — s azért is, hogy mi magunk, a gyülekezetünk, egyházunk, népünk, valamennyien megtehessünk mindent, ami rajtunk áll, a világ békessége érdekében. z. U Ifill AOLVASÓ + HETI IGE: »És most, óh Jákób, így szól a* Űr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!« Ézs 43, 1. Július 17, vasárnap. — Ézs 43, 1—7. Biztonságot és bizonyosságot ad ez az ige. A teremtő Űr bejelenti Igényét a teremtett emberre. Ez az igény nemcsak azt jelenti, hogy ö »számit ránk«, hogy az övéi vagyunk, hanem azt is, hogy valóban biztonságban lehetünk, mint az ö tulajdonai, Július 18, hétfő. — Tit 3,3—7. Ez a biztonság és bizonyosság nem emberi erőfeszítések eredménye, hanem kegyelem, mely Jézus Krisztus megjelenésében és munkájában vált nyilvánvalóvá. Ez a kegyelem munkálkodik minden ember életében, már a keresztség aktusában is, amikor a Szentlélek Űristen először jelenti ki; enyém vagy! Július 19, kedd. — 1. Pét 3, 18—22. A keresztség nem külsőség, hagyomány, ceremónia, hanem megtartó erő, éppen azért, mert benne Jézus Krisztusért maga az Isten cselekszik. Július 20, szerda. — Gál 3, 26—29. A keresztségben Isten a legnagyobb ajándékot adja: gyermekeivé tesz bennünket. Ez által miénk lesz az örökség, mely elkészíttetett számunkra: az üdvösség. Nincs különbség: Isten ezt az örökséget minden benne hívőnek egyformán ígéri. Július 21, csütörtök. — Mk 16, 14—18. A missziói parancs, vagyis az evangélium hirdetése és a keresztség kiszolgáltatása Jézus minden tanítványára kötelező. »Minden teremtésnek« hirdetni kell azt az evangéliumot, ami a keresztséggel és a hittel szorosan egybe van kapcsolva. Tehát nem kiválogatott, kiválasztott embereknek, kis közösségeknek. Július 22, péntek. — Mt 3, 13—17. Jézus is aláveti magát az Atya akaratának, hiszen <5 is az Atya gyermeke. Az emberré lett Isten Fia is megkeresztelkedik, hogy ő is keresztelhessen vízzel ós Lélekkel. Július 23, szombat. — Ef 3, 14—21. A keresztségben kapott ígéret, az öíökség, akkor lesz a miénk, ha a mi hitünk mindvégig megmarad. A hitből fakadó keresztyén élétfólytatá- sunk záloga annak, hogy ehhez az örökséghez méltóképpen viseljük magunkat, Könyörögjünk Pállal együtt, hogy Isten Lelke által így élhessünk. J, G,
