Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-17 / 29. szám

EVANGÉLIKUS ELET I ém A helsinki felhívás megragadta és kifejezte a népek meggyőződését és békeakaratát — mondotta a helsinki küldöttség beszámolóján Péter János református püspök A helsinki béke-világtalálkozón részt vett magyar küldöttség július 7-én délután az Országház épületében beszámolt az Országos Béketanáés tagjainak és a világi s egyházi sajtó képviselőinek a béke-világtalálkozó munkájáról és a találkozón szerzett élményekről s tapasztalataikról. A be­számoló elnökségében foglalt helyet Péter János református püspök és Mag Béla római katolikus kanonok, a Katolikus Papok Bekebizottságának titkára, a Helsinkiben járt küldöttség tagjai. Miháiyli Ernő miniszterhelyettes, az Országos Béketanács alelnökének megnyitó szavai után Péter János református püspök emelkedett szó­lásra. Felszólalásában először a béke­világtalálkozó felhívására utalt. >*Az az ünnepélyes és kitörő lelkesedés, amely a helsinki világtalálkozó záró­ülésén a felhívást fogadta, előjele volt annak a visszhangnak, amely erre a felhívásra a világ minden tá­ján felelt. Ez a felhívás megragadta és kifejezte a népek meggyőződését és békeakaratát.­Péter püspök a továbbiakban rá­mutatott arra, hogy bár a találkozót a Béke-Világtanács hívta egybe, an­nak munkájában számos más poli­tikai, kulturális, társadalmi, egy­házi szervezet képviselője és moz­galmakhoz nem kötött közéleti sze­mélyiség vett részt. Világosan kitűnt a tárgyalások során, hogy a leglényegesebb kérdé­sekben elért és elérhető egyetértés a Béke-Világtanács szívós munkájá­nak, és a Szovjetunió békekezdemé­nyezésének az eredménye — álla­pította meg, majd hangsúlyozta: & népek békemozgalma ma már hatalmas politikai erővé fejlő- dött, A továbbiakban részletesen ele­mezte a helsinki találkozó tárgya­lásainak menetét. — A konferencia számon tartotta a nemzetközi fe­szültség enyhülésének kétségtelen jéleit, s ezek alapján tekintett re­ménységgel a készülő négyhatalmi tárgyalás elé. A helsinki tárgyalások során azonban egy pillanatra sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy még mindig vannak akadályok a megegyezés útjában. Ennek ellenére, a mai nemzet­közi helyzet ismeretében a hel­sinki találkozó résztvevőit állan­dóan érzékelhető derűlátás töl­tötte el. Annak a meggyőződésnek — folytatta —, hogy leglényegesebb kérdésekben a megoldások el­érhető távolságban vannak, az Is alapja, hogy ezekben a kérdé­sekben a békeszeretö közvéle­mény már kialakult. Ez a köz­vélemény éreztetni fogja hatá­sát a genfi tárgyalásokon. A különböző rendszerekben élő népek együttműködésének lehető­sége és szükségessége reális tapasz­talatok alapján jutott kifejezésre a gyűlés során. Számos felszólaló el­mondotta: ha a népek elérik célju­kat és a fegyverkezési verseny he­KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ EGYHAZAK vilAgtanA- CSANAK VEZETŐSÉGE a genfi, e hó 18-ára kitűzött államfői konferen­ciával kapcsolatban július 24-én Da- vos-ban hosszabb megbeszélésre Jön össze. A* elnökség és a végrehajtó bizottság együttesen tanácskoznak a nemzetközi szolidaritás kérdéseiről és az egyházak közötti kölcsönös segít­ségnyújtásról. Davosban dől el majd az is, hogy az Egyházak Világtaná­csának következő teljes ülését (világ­konferenciáját) 1960-ban Németor­szágban. Görögországban, Indiában vagy Thaiföldön fogják-e tartom. JŰLIUS 2-AN volt négyszázötven esztendeje annak, hogy egy nyári zi­vatar egyébként köznapi eseménye bekerült az egyháztörténetbe. Az ifjú Luthert érte utói akkor az égiháború Stotternheim mellett s a közelében lesújtó villám úgy megrendítette a nyári vakációra hazafelé tartó jog­hallgatót, hogy így kiáltott fel: »Szent Anna, segíts, szerzetes leszek!« __ Így őrizte meg az egyházi hagyo­mány Luthernak ezt az élményét. Tény, hogy nem sokkal utóbb, július 17-én, bevonult az Agostonos-szerze- tesrend erfurti kolostorába, — Az év­forduló alkalmából a stottemheimi evangélikus gyülekezet július 3-án emlékünnepet rendezett, melyen Thu­ringia püspöke, D. Mitzenheim hir­dette az igét s Heidler berlini lelkész tartott előadást: »Isten egészen akar tégéd« címen. Erfurtban is ünnepségeket tarta­nak ebből az alkalomból. Az egykori Ágoston templomban D. Lau, a Gusz­táv Adoli-Werk elnöke tart történeti előadást. ' Kiállítást is rendeznek s bemutatják a nagy sikert aratott Luther-filmet. A NYUGAT-NÉMET egyházi em­bereknek a frankfurti Pál-temp lom­ból kiindult erőteljes mozgalma egyre jobban hódít. Az elmúlt napokban Kőnigswinterbe hívták össze a moz­galom vezetőit. Közvetlenül a gyű­lés megkezdése előtt a helyiség tu­lajdonosa közölte velük, hogy a rendőrség intézkedése folytán nem bocsáthatja rendelkezésükre a ter­met. Etakor a Düsserdorfer Hof elne­vezésű terembe mentek át, ahol a résztvevőket a rendőrök fogadták és valamennyieket lefényképezték. A gyűlésen Herman Savor, a Pál-temp- lom egyik szónoka a többek között kijelentette: »Inkább választjuk a börtönt, semhogy ifjúságunk a tö­megsírba jusson«. A bonni kormány kísérleteivel szemben, hogy az újra- felfeigyverzés ellenőrzőinek véle­ményszabadságát elnyomja, Sauer lelkész ezeket mondotta: »Az állam kénytelen a zsarnokság eszközeihez nyúlni, ha el akarja rabolni lelki­ismeretűnk szabadságát«. A szónok a protestáns egyházakat harcra hívja fel Nyugat-Németország újrafelfegy- verzése ellen. Blanknak hadügymi­niszterré való kinevezésével a protes­táns egyházak számára ugyanaz a harc kezdődött meg, amelyet annak idején Hitler és a nemzeti szocializ­mus ellen kellett megvívni.« A HERRNHUTI TESTVÉRGYÜ­LEKEZET egyházának taglétszáma mindössze tízezer lélek Németország­ban. Ennek ellenére élénk missziói munkát fejtenek ki, amely szinte az Északi sarktól a Himalájáig terjed. A bibliaolvasó Útmutatót (Losnngot) ez idén 225-ödször adták ki. Jelenleg a világ minden táján 24 nyelven Je­lenik meg, mintegy másfélmillió pél­dányban és nagy közkedveltségnek örvend a bibliaolvasó emberek előtt. lyett az életszínvonal emeléséért építő versenybe lépnek egymással, ha a fegyverkezésre fordított össze­gek a népek felemelkedését szol­gálják, ha az atomerő a pusztítás tervei helyett az alkotó munka szoIt gálatába áll, akkor a népek előtt eddig soha nem látott jólét lehető­ségei tárulnak fel. A következőkben utalt arra, hogy a helsinki találkozó a világ közvéle­ményének a figyelmét a genfi ta­nácskozásokra összpontosította. A népek nagy várakozással tekintenek a négyhatalmi értekezlet elé, de ta­pasztalják, hogy a nyugati hatal­mak, bár a népek közvéleményének nyomására a Tárgyalás, a megegye­zés, a hidegháború feladása jelsza­vait hangoztatják, ugyanakkor a megegyezés elé új akadályokat akar­nak gördíteni. Eisenhower elnök például ismert múltkori sajtónyilat­kozatában az európai népi demokrá­ciák rendszerének hitelességét vonta kétségbe. A helsinki gyűlés a népek szá­mára egyetlen feladatot jelöl meg: támogatni a genfi tárgya­lásokat és szembefordulni a hi­degháború veszélyével. A négyhatalmi tárgyalásokon való­színűleg előkerül minden olyan lé­nyeges kérdés, amely okozója a mai feszültségnek. A népek erős közvéle­ménye mindezekben a kérdésekben követelheti a reális megegyezést — mondotta befejezésül Péter püspök. A következő felszólaló: Nemes György újságíró, az Országos Béke­tanács tagja ismertette az egyes bi­zottságokban hozott fontos határo­zatokat, majd Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára számolt be a Helsinkiben járt magyar dele­gáció munkájáról és azokról a leg­fontosabb feladatokról, amelyek a magyar békemozgalom előtt állanak. A magyar delegáció eredményes munkájának méltatása során meg­emlékezett Bugár Jánosné Czapik Gyula római katolikus érsek beszé­déről. amely »-nagyon meggyőző bi­zonyítékul szolgált azoknak a rész­vevőknek, akik a békemozgalom munkájával kapcsolatban fenntar­tással élnek, akik még hisznek an­nak a hazugságnak, hogy a béke­mozgalom .kommunista manőver’«. Soron következő feladataink ismer­tetése során hangsúlyozta Bugár Já­nosné: »nagyon fontosnak tartjuk, hogy a béke-világtalálkozó tanulsá­gairól, tapasztalatairól az egész ma­gyar népet tájékoztassuk«. »A nem­zetközi békemozgalom eredményei elsősorban abban gyökereznek, hogy aktív háborúellenes közvélemény alakult ki a nemzetközi helyzet is­merete alapján«. »A helsinki felhí­vás egyik legkiemelkedőbb gondo­lata a négyhatalmi tanácskozás je­lentőségének hangoztatása, a tanács­kozás sikerének előmozdítása«. Ki­emelte, hogy a feladatok megoldása úgy látszik eredményesnek, ha azt a békemozgalom a tömegszerveze­tekkel való legszorosabb együttmű­ködésben valósítja meg. A békéért vívott harcot sokkal inkább mint eddig, a napi feladatokkal való leg­szorosabb összefüggésben kell foly­tatni — mondotta Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára. Az ülés részvevői ezután megte­kintették a Bartók Bélának adott nemzetközi békedíj magyar feliratú diplomáját és kitüntetését, majd hozzászólások után Mihályfi Ernő zárószavával ért véget az értekezlet. 1955. július 1T — Szentháromság u. 6. vasárnap. »Járjunk a keresztsedben!« — Liturgikus szín: zöld. Igék: Zsolt. 51, 9—11. — Jn. 3, 5—8. — Kol. 2, 12—15. ISASZEGEN tartotta ez évi gyü­lekezeti napját a rákoscsaba—pécel— isaszegi egyházközség. Igét hirdetett Békés József helyi lelkész, Zay László ügyvivő lelkész pedig előadást tartott Isten szeretetteljes kegyel­mének jeleiről a mai keresztyén em­ber életében, evangélikus egyházunk megújulásában és az emberiség mai történelmi napjaiban. Az előadást termékeny megbeszélés követte, majd a gyülekezet imádságban tárta Isten elé az emberiség békéjéért napjainkban folyó tárgyalásokat. — A gyülekezeti nap programjának to­vábbi részét maguk a gyülekezeti ta­gok szolgáltatták, majd a részvevők megtekintették az 1848/49-i szabad­ságharc emlékművét és megemlékez­tek azokról, akik a község határában hazánk szabadságáért küzdöttek a történelmi isaszegi csatában. — A gyülekezeti nap alkalmából Rákos­csabán Vető Béla ügyvivő lelkész, Pécelen pedig Schreiner Vilmos saj- tóosztályi segédlelkész hirdette az igét. PÁPÁN július 3-án iktatta be Ha­lász Béla esperes az egyházközség újonnan megválasztott felügyelőjét, Lux Józsefet ünnepi istentisztelet keretében. Ugyanekkor a gyülekezet hálát mondott Istennek dr. Huszár István volt felügyelő sok éves hűsé­ges szolgálatáért. A NYÍREGYHÁZI gyülekezet gaz­dag egyházzenei programot kezdett. Három egyházzenei estet rendeztek eddig, melyek közül a böjti templomi ünnepélyen Békefi Benő református esperes, teológiai tanár tartott elő­adást, a június 19-i est előadója pe­dig Weiszer Elek dr. miskolci lelkész volt. Gáncs Aladár lelkész a korál- előjátékokról tartott gazdag bemu­tatókkal kísért előadást, amely a gyülekezet egyházzenei nevelésére tervezett előadássorozat kezdő elő­adása is volt. — A sorozatos egyház­zenei esteken Gáncs Aladár régi mesterek műveiből (Pachelbel, Hän­del, Bach) játszott orgonán, a gyü­lekezeti énekkar pedig' Gebhardi, Praetorius és Bach müveket adott elő. CSALÁDI HÍREK. Vágási Sándor és neje, magyarbánhegyesi egyház­tagok, lapunk hűséges olvasói házas­ságuk ötvenedik évfordulóját áldat- ták meg. Bártfai Vilmos, az újpesti egyház- község legrégibb presbitere és neje házasságuk ötvenedik évfordulóját áldatták meg az újpesti templom­ban. A szolgálatot fiúk, Bártfai La­jos magyarbánhegyesi lelkész vé­gezte. 540 éve égették meg Hasz Jánost Húsz Jánost 540 évvel ezelőtt, 1415 július 6-án máglyán megégették. Jú­lius 10-én, halálának 540. évfordu­lója alkalmából Csehszlovákiában, Tabor városban emlékünnepséget tartottak. Az ünnepségen jelen volt A. Zápotocky köztársasági elnök Is, valamint a tudomány és a művészet kiválóságai. A megemlékezés 80 ezer ember előtt folyt le. — Húsz a cseh parasztok, városi polgárok és kisbir­tokosok mozgalmát vezette — jórészt vallási alapon — a német földesurak és a római katolikus egyház mind elviselhetetlenebb uralma ellen. A huszitizmus Húsz János máglyaha­lála után erős lendületet vett a cseh és a szlovák nép körében és véres háborúkba torkollt. Harcoltak a hu­sziták Zsigmond ellen, aki megégette Húsz Jánost, harcoltak a pápa és papjai ellen. Küzdelmük az ember­séges, élethez méltó keresztyén hi­tért folyt, amely értelmet ad az egész emberi életnek. Ez a tág és nagy lélegzetvétel, az új vallás lélegzet- vétele, egyet jelent az elvi szabad­sággal, a bírálat jogával, amely bírá­lat a Bibliából indult ki s az embe­rek egyenlő jogához és kötelességé­hez érkezett el. A középkori láncokat ezek a csehek törik szét egész Euró­pán végighallatszó roppanások köze­pette, ők rángatják ki a gótikus ab­lakokat, hogy a templom megteljen a diadalmasan beáramló napfény­nyel. Érdekes, hogy ennek a mozga­lomnak elsősorban a magyarok ad­tak kezet. Gondoljunk itt arra, hogy a huszitizmusnak köszönhetjük az első magyar Biblia-fordítást, a nép nyelvének első győzelmét Magyar- országon, ennek Budai Nagy Antal felkelését Erdélyben, ennek a po­zsonyi és felvidéki magyar közne­messég mozgalmát, majd a szerém­ségit és a moldvait. — Húsz Jánost igen nagyra értékelte Luther, az egyháztörténet pedig úgy tartja szá­mon, mint a lutheri reformáció leg­jelentősebb előkészítőjét. Istentiszteleti rend Július hó 17-én, vasáraap Deák tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Dóka Zoltán, du. 7. Hafenscher Károly. — Fasor de. fél 10 Dulcz Pál, de. 11 (úrv.) Sülé Károly, du. 7 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. - üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de 10 (szlovák) Szllády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — ThaJy K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, dti. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Juhász Géza. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda P. u. 33. do. fél 12 Juhász Géza. ■— Zugló de. 11 Scholz László. — Gyarmat u. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva du. 5 Muntag Andor. — Fóti u. 22. de. 11 Rimár Jenő. du. 7 Rimár Jenő. — Váci u. 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. H. Szimo- nidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota, MAV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. —­Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinikota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarosa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11. — Pestlőrinc-Etz&é- bet-telep de. 8. — Kispest de. 9, de. 10, dy. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszenmibály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9, de. 11, du. 7. — To- roczkó tér de. fél 9. — Óbuda de. 9 Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Danhauser László. — Lelkész­nevelő Intézet de. fél 11 Ruttkay Elemér. —■ Nagykovácsi du. 3 Ruttkay Elemér. — Kelen­föld de. 8, de. 11, du. 5. — Németvölgyi u. 138. de. 9. — Csepel de. 11, du. 7. — Buda­fok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Vi- sontal Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Vi- sontal Róbert. — Csillaghegy’ de. fél 10.» du. 7. Hogy. az em&exe&et ßwezeA&em a Güti&öl“ H úsz János 1414. október 11-én kel útra, hogy Konstanzban, az akkori egész müveit társadalom előtt megvédje igazságát. Derű­látóan indul úánaík és nem sejti, hogy egyik hű tisztelőjének lesz igaza, aki ezekkel a sza­vakkal búcsúzott tőle Prágában: »Isten le­gyen veled! Az az érzésem, hogy már nem térsz vissza/« Húsz élete ettől kezdve minden nappal kö­zeledik a beteljesüléshez. Kezdetben kelleme­sen telnek napjai Konstanzban; dolgozgat, le­veleket ir Csehországba. Egy éjszaka azon­ban börtönbe hurcolják, de még itt sem. hagyja el bizakodása. Később azonban Ottó püspök 170 fegyveres kíséretében hajón Gott­lieb erődbe szállíttatja. Hiába fordul bará­taihoz: »Ha szeretitek a szegény Huszt, járjá­tok ki, hogy a király saját fegyvereseivel őriztesse, vagy pediglen még ma este szaba­dítson ki...« Szavai a semmibe vesznek és csak a börtöncella csendje tanúja szenvedé­seinél Sötét, hideg szólnák kitett toronyba zárva, éjjel-nappal vasraverten, éhségtől gyötörve várja ítéletét — és bízik. Mikor azon­ban szemtől szembe kerül a zsinattal, tudja, hogy Konstanzban ügye elveszett. A hitszegő Zsigmond császárnak és az egyház legfőbb méltóságainak kiváltságos helyzetük meg­óvása érdekében csak egy céljuk van: halói­ba küldeni mindazokat, akik hatalmuk alap­ját aláássák. És ezért Húsz hősi harca már eleve elveszett. A Mester szenvedéseinek po­hara csordulásig telt, amikor volt barátai a császár és az egyház szolgálatába szegődve, szégyenteljes rágalmak özönét zúdítják hon­fitársukra. A hosszan elhúzódó tárgyalás fo­lyamán csak arról volt szó, térdrekényszeríti-e az egyház az ellene szegülő Mestert, vagy ki­tart-e Húsz a testi kínzás és a lelki megpró­báltatások ellenére is. Es hogy Húsz nem állt el az igazságától, bizonyítják azok a szavak, amelyeket az egész gyűlés szemébe vágott, amikor az megbüntetés céljából tkiadta őt, mint eretnéket a világi hatóságnak: »Isten ítélőszéke előtt állok, aki felettem és felette­tek is, érdem szerint fog ítélkezni...« Már csak néhány nap választotta el János mestert a haláltól. Alázattal telve emlékezik a börtönben valamennyi ismerősére, rokoná­ra, a Csehországban átélt sok szép órára, emlékébe idézi honfitársait és hozzájuk írja utolsó leveleit. Valamennyi társadalmi réteg­hez fordult ezekkel a szavakkal: »Az urakat arra kérem, hogy szegényeik­hez kegyelmesek legyenek és igazságosan bánjanak velük. A polgárokat arra kérem, becsületesen kereskedjenek. A 'kézműveseket arra, hogy munkájuknak éljenek és munká­jukat hűségesen végezzék. A tanítómestereket arra, hogy jő egyetértésben, buzgón tanítsák tanítványaikat, elsősorban, hogy szeressék az Istent, tanulják meg dicsőítését, a közösség javára és saját üdvözülésükre, de ne kapzsi­ságból és világi becsvágyból. A diákokat és a többi tanulót arra kérem, hogy tanítómes­tereiket jó szívvel hallgassák meg és köves­sék, hogy Isten dicsőségére a maguk és má­sok üdvözülésére okuljanak ...« Otthonára való visszaemlékezései közben éri őt 1415. július 6. Kivezetik a börtönből. Megfosztva papi méltóságától, eretnekföveg- gel a fején és útközben egyházi zsoltárokat énekelve haladt végig Konstanzen. János mester utolsó perceit egyik barátja örökítette meg számunkra, aíki jelen volt a prédikátor vértanúhalálán: »Az a hely pedig, ahol vértanúsággal meghalt, Konstanz elővá­rosának kertjei közötti réten volt... Amikor is fekete gúnyáját lehúzván, ingujjban, kezeit hátrakötve, kötéllel hat helyen jó erősen egy vastag cölöphöz kötötték, mely cölöpöt egyik végén meghegyezve, a réten a földbe verték. És mert arccal keletre volt fordítva, valaki a körülállők közül azt mondotta: ,Arccal nyu­gatra fordítsátok, nem pedig 'keletre, mert eretnek.’ Így is történt. És a nyaka körül eh­hez a cölöphöz volt kötve valamilyen fekete és kormos lánccal, amelyre egy sovány ember üstöket akasztott a tűz fölé. Ő pedig meglát­ván ezt a láncot, mondta a hóhéroknak: ,Az én Uram Jézus Krisztus, megváltóm és üd­vözítőm, kegyetlenebb és súlyosabb lánccal volt érettem megláncolva, és én nyomorult nem átallom az ö szent nevéért ezekkel meg- láncoltatni.' És lába alá két köt eg rozsét he­lyezték; lábbelijén kívül bilincs is volt a lá­bán. És így körülötte a szalmdkötegeket mint­áén oldalról teste körül rakták egészen a nya- káig. És még mielőtt meggyújtották, odajött hozzá Happe, birodalmi marsall és vele együtt a fia is, arra intve a Mestert, hogy tanítását és szónoklatait vonja vissza és tagadja meg. Húsz mester pedig feltekintve az égre, ért­hetően és fennhangon ismételte: ,Isten a ta­núm, hogy mindazt, amit hamis tanúkkal csa­lárdul rám fogtak, soha nem tanítottam, sem nem prédikáltam, hanem prédikációim, taní­tásaim, írásom és egyéb más tettem inditó- olka dsak az volt, hogy az embereket kive­zessem a bűnből. Ezért az igazságért pedig, amit írtam, tanítottam és prédikáltam, Isten törvényéből és a szent doktorok magyarázatá­ból, örömmel akarok meghalni. Ezt hallva, az a bizonyos marsall, fiával együtt egyet tap­solt és elment tőle. Az ő hóhérai pedig azon nyomban meggyújtották a máglyát. A Mester pedig fennhangon énekelte: ,Krisztus, élő Isten Fia könyörülj rajtunk!’ És másodszor: ,Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj mjtam!’ Amikoron pedig harmadszor akard ugyanezt elénekelni, szél 1kerekedve, arcába fújta a lán­got és így elnémult; magában imádkozva, ki­adta lelkét. És ebben az elnémultságban lelke kileheléséig mozgatta ajkát és fejét, mint ameddig az ember gyorsan három Miatyánkot elimádkozik.« Húsz hamvait a Rajnába szór­ták, hogy a legkisebb emlék se maradjon a »gyalázatos eretnek« után. Részlet J. Macek: A huszita forradalom c, könyvéből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents