Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-17 / 29. szám
XX. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1955. JÜLIUS 17. 5 Z Á G 0 S E V A N G l L I KUS HÉT I L A P ÁRA : 1,40 FORINT D. DEZSÉRY LÁSZLÓ: O L N A P Holnap kezdődik Genfben a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete, Genf már sok nagy békés kezdeményezésnek volt színhelye. Legutóbb itt egyeztek meg az érdekelt hatalmak a vietnami fegyverszünetben, ami egyet jelent ezzel: Vietnam békés jövendője. Akkor is a jóra törekvő emberek világméretű tömegei voltak azok, akik a csaknem reménytelen helyzetben a tárgyalásra irányították figyelmüket, annak sikeréért küzdöttek és imádkoztak. A megegyezés sikerült. Sikerült, mert a világközvélemény rákényszerítette az amerikai küldöttséget is arra, hogy noha vezetője otthagyta a tárgyalást, mégis elfogadja a békés megegyezést. Genf ma is az emberiség feszült érdeklődésének középpontjában van, de hitünk szerint most a helyzet sokkal kedvezőbb. Holnap a nagyhatalmak kormányfői úgy ülnek ösz- sze, hogy találkozásaik tízéves szünetét szüntetik meg. 1945-ben Pots- damban találkoztak utoljára a nagyhatalmak kormányfői. Azóta ilyen színvonalon nem volt nemzetközi tanácskozás. Az, hogy most, ez megtörténik, már magábanvéve biztató jel. Azt jelenti, hogy érett a helyzet a gyümölcsöző tárgyalásokhoz és azt jelenti, hogy a nagyhatalmak az elmúlt hónapok alatt olyan tapasztalatokat szereztek a megegyezésre törő tárgyalások felől, amilyen, tapasztalataik tíz éve nem voltak. Mik ezek a tapasztalatok? Elsősorban a békére törő emberiség világméretű szervezkedése készítette elő ezt a tárgyalást. A békét áhító, de a világ minden pontján kü- lön-külön önmagukat gyengénél? érző emberek találkoztak évek hosszú során keresztül és meggyőződtek összefogásuk ereje felől. A bóke-világmoz- galom volt az ihletője, bátorítója, szervezője ennek a magasztos felkelésnek a békéért. A béke-világ- mozgalom újabb és újabb javaslatai, felhívásai és sok-sok egyéni meggyőző beszélgetés — amelyet ezek alapján végeztek el jóakaratú emberek —, vezette oda az egyszerű emberek százmillióit, hogy merjenek hinni a maguk erejében, meit ez arra is képes, hogy megfékezze az amerikai háborús felkészülés és uszítás lelkiismeretlen erőit. A béke-világmozgalom egyesítette a legkülönbözőbb felfogású, világnézetű, hitű és képzettségű embereket és nézeteiket egyesíteni tudta a világbéke megóvásáért. A legkülönbözőbb nézetű emberek ebben a béke- világmozgalomban bizton támaszkodhattak a Szovjetunióra és a vele baráti, békeszerető országokra. A Szovjetunió elhatározottan haladt az elmúlt esztendők alatt a megegyezés, a tárgyalások, a nagyszabású bóke- 'kezdeményezések útján, mert a népek, amelyek a szocializmus demokráciájában nevelkedtek, felelősséget éreznek a világ minden népéért. Ez a másik nagy tapasztalat, amely a genfi értekezlet mögött áll. A Szovjetunió hatásosan lépett fel a koreai fegyverszünetért, a vietnámi fegyverszünetért, igazságos küzdelmet folytatott Kína helyéért az Egyesült Nemzetek Szervezetében, létrehozta az osztrák államszerződést és megteremtette a baráti közeledést Jugoszláviával. Megvédte a népi demokráciákat a nyugati beavatkozási kísérletek ellen és hatékony szót emelt újra és újra az elnyomott gyarmati vagy félgyarmati népek szabadság- vágya mellett. Ezek a tapasztalatok a három nyugati nagyhatalmat arról győzték meg, hogy a világ emberiségének ellenszenvét, sőt átkait zúdítják magukra, ha nem hallgatnak az emberiség lelkiismeretének szavára és le nem ülnek a tárgyalóasztalhoz, amely mellett — minden túlzás nélkül mondhatjuk —, az emberiség létének, vagy nemlétének témái és kérdései kerülnek napirendre. A legfőbb tapasztalat azonban, mely emögött az értekezlet mögött áll az, hogy az erkölcsi kérdés a háború és béke ügyében világszerte tisztázást nyert, és ma már nincs olyan tisztességes ember, és erkölcsi testület, lelkiismeretes társadalmi vagy politikai szervezet, hivatását ismerő egyház vagy vallásfelekezet, mely meg ne szólalt volna a béke mellett és nem igyekezett volna így vagy úgy kifejezni azt a vitathatatlan erkölcsi igazságot, hogy a világon minden felelősséget érző embernek részt kell vennie a békéért folyó küzdelemben, segítenie kell, hogy az emberiség elkerülje a katasztrófát. A magyar keresztyénségnek, és ezen belül egyházunknak, megadta Isten azt a világosságot és arra a kegyelemre méltatta, hogy a békéért való felelősségét hamar felismerje, arról bizonyságot tegyen és segítse a világ keresztyónségét arra eszmélni, hogy Jézus Krisztus egyházai és általában az Istenben hivő emberek ott kell legyenek ebben a világméretű küzdelemben a békéért. Közvetlen tanúi vagyunk tehát annak, hogyan bontakozott ki mind szélesebb méretekben a világkeresztyénség ébredése ugyanerre a felelősségtudatra olyan országokban is, amelyeknek kormányai a háborút javasolták, amelyekben üldözték a béke fenntartása mellett sík- raszállókat, s amelyekben éppen a ke- itszt.vénségre számították (!) a minden eddiginél legborzalmasabbnak ígérkező harmadik világháború ki robbantásának erkölcsi indokolásánál. Milyen messze vagyunk ma már azoktól a »keresztyén megnyilatkozásoktól«, amelyek néhány esztendővel ezelőtt Nyugatról érkeztek. Ezek, bár tele voltak ájtatos szólamokkal, »a keresztesháború« szellemében fogantaik és senkit sem tévesztettek meg afelől, hogy ez nem Jézus Krisztus egyházának hangja, hanem lelkileg nagyon is nyomorult, az élő Isten szándékát nem ismerő »lelkek« hamis prófétálása és lelkiismeretlen visszaélése. A világ keresztyénsége nagy többségében ráeszmélt,, hogy el- bírhatatlan felelősséget vesz magára, ha korunk legdöntőbb kérdésében, a háború és béke kérdésében helyt nem áll a Szentírás szellemében. A felelősség viszont a békéért folyó küzdelemben gyönyörűséges igájává, szent keresztjévé lett azoknak az egyházi férfiaknak, akik a világ minden táján, sokszor súlyos megütközést kiváltva, vállalták ezt a küzdelmet. És mindig áldásosabb szolgálatává, korunk emberiségének szánt irgalmas diafconiává lett mindazon keresztyének életében, akik ehhez a küzdelemhez csatlakoztak. Csaknem egy esztendeje, hogy az Egyházak Világtanácsa evanstoni Nagygyűlése szót emelt a béke mellett, a tömegpusztító fegyverek eltiltása mellett, a nagyhatalmak tanácskozása mellett és keresztyén lelkiismerettel kimondotta, hogy a különböző társadalmi és gazdasági rendszerek békés együttélése lehetséges. A magyar protestantizmus hálát adott Istennek azért az örvendezésért, melyet az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének ez a határozata a mi gyülekezeteinkben kelthetett és azért a bátorításért, melyet ez a határozat nyújtott világszerte mindazoknak, akik Jézus Krisztus egyházaiban felelősséggel élnek és akarnak szolgálni a hit és jócseleikedetek útján. , Most a genfi értekezlet előestéjén, az Egyházak Vüágtanácsa hat elnöke: John Baillie skót református lelkész, az edinburghi egyetem új kollégiumának rektora, Sante Uberto Barberi Buenos Ayres-i methodista püspök, dr. G. K. A. Bell chichesteri püspök, P. K. Ottó Dibelius berlini evangélikus püspök, a német evangéliumi egyház tanácsának elnöke, Mar Thoma Juhanon, a dél-indiai malabári szír Mar Thoma egyház metropolitája, Michael New York-i érsek, az észak- és dél-amerikai görög ortodoxok vezetője és Henry Knox Sherill, az Amerikai Egyesült Államok protestáns püspöki egyházának vezető püspöke levelet küldött a tagegyház ákhoz, hogy azok hívják imádkozásra gyülekezeteiket a genfi értekezlet sikeréért. »Felhívjuk az összes keresztyéneket, hogy imádkozzanak azért, hogy találják meg az utakat, amelyeken a félelmet és bizalmatlanságot kiküszöbölhetik«. »Imádkozzunk azért a négy emberért, akiken most olyan súlyos felelősség nyugszik; a népekért, akiket ők képviselnek; az összes többi népekért, akik feszült aggodalommal, és mégis reménységgel eltelve tekintenek feléjük; a •világ békéjéért«. Ez a felhívás egyházaink számára ismét nagy öröm. A magyarországi protestáns egyházak püspökei körlevelet intéztek a gyülekezetekhez, hogy csatlakozzanak ehhez az imádsághoz, vegyenek részt a világkeresztyénség közös imádságában, mely a genfi tárgyalásokhoz könyörgi Isten segítségét, áldását, jóra vezető Szentlelkét. A magyar evangélikus gyülekezetek is a mai napon, július 17-én a főistentisztelet keretében fognak imádkozni a négy kormányfőért és a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britan:nia és az Amerikai Egyesült Államok népeiért, akiket a négy kormányfő képvisel, valamint a világ minden népéért, akik erre az értekezletre aggodalommal és reménységgel néznek. Imádkozunk az egész világ koresztyénségével együtt ezért az alkalomért. Hogyan imádkozunk? A genfi értekezlet várható főkérdéseiben könyörgünk az egek Urához. Segítse Isten világoslátáshoz és megegyezéshez a kormányfőket ezekben a főkérdésekben. Mik ezek a fő kérdések? A népek elsősorban a tömegpusztító fegyverek eltiltásának és ellenőrzésének útján varnak hathatós lépést az értekezlettől. Az emberi életéit, gyermekeik jövendőjéért könyörögnek ezzel azok a keresztyének, akikben Jézus Krisztus hite él. Igazságos döntést várunk a Kínai Nép- köztársaság ügyében, hogy az végre elfoglalhassa méltó helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A világ népei a leszerelés kérdésében várnak nagy lépéseket és nem csoda, ha a magyarországi keresztyének reményteljesen imádkoznak azért, hogy a népek jólétét és boldogulását veszélyeztető és akadályozó, örült fegyverkezési hajsza a világban megszűnjön. A Szovjetunió leszerelési javaslatai mindig konkrétabbak, előlük a nyugatiak is mindig kevésbé térhetnek ki. Adná Isten, hogy ebben az alapvető kérdésben a nagyhatalmak kormányfői előre tudjanak jutni az emberek megelégedésére. Németország egységének és békéjének biztosításáért is könyörgünk Isten színe előtt áliván azért, hogy Európának ez a nagy tűzfészke megszűnjék, hogy a fasizmus szellemének feléledése ellen gátat emeljenek és hogy a sofc- rahivatott német nép megtalálja a békés kibontakozás biztos útját. Minden józan ember tudja, hogy ezekben a kérdésekben előre lehet jutni, meg lehet egyezni. A hivő emberek pedig azért imádkoznak, mert tudják, hogy az imádságban állhatatosak, meg is kapják a jutalmat Istentől. A megegyezést Genfben meg lehet találni, ha a békére való törekvés mind a négy fél részéről őszinte és ha nem lépnek fel olyan igényekkel. amelyekkel »egy bizonyos társadalmi rendszer kizárólagosságának elfogadhatatlan elvét akarják erőszakolni«. (Magyar református püspökök körleveléből.) »A megegyezés elérhető, ha az emberiség céltudatos békeküzdelme mellett a világ keresztyénsége a béke ügyét továbbra is állhatatosan Isten elé viszi könyörgéseiben.« (Magyar evangélikus püspökök körleveléből.) Mert a világra szóló közös munka és közös imádság erkölcsi ereje lehet egyedül győzelmes a békéért való harcban. Azok a hallatlan erkölcsi erők ugyanis, amelyek a békéért munkálkodók és imádkozok szívéből most előtörtek, valóban meg tudják őrizni a békét. A Béke-Világtanács helsinki nagygyűlésének felhívásában ezt olvassuk: »Egy kettészakított világban a világközvélemény erőfeszítéseinek eredményeként tíz év óta először ülnek majd össze a nagyhatalmak kormányfői. Általános reménység előzd meg tanácskozásukat.« »A nemzetközi ellentéteket lépésről lépésre át lehet hidalni és akkor megvalósulnak a népek reményei.« Ügy legyen. És így is lesz. Mert a Szentírás azt mondja: »A reménység meg nem szégyenít«. ISTEN ŰTHAVALÓJA EZEN A VASÁRNAPON az evangélikus templomokban a keresztség- ről hangzanak az igehirdetések. »A kezdet szentségéről«, ahogyan a régiek nevezték. Ez a szentség — amely egyben ajándék és elkötele- zés — valóban Isten első adománya a keresztyén életre s bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy ez az az alap, amiről Pál apostol az első Korinthusi levél harmadik fejezetének hatodik, majd tizedik versében beszél, amelyre »ki-ki meglássa, mimódon épít«. Más szempontból pedig a keiesztséget úgy tekinthetjük, mint Isten útravalóját, amellyel megindít a keresztyén élet útján. EBBEN AZ ÜTRAVALÖBAN Isten mindenekelőtt lehetővé teszi a megindulást. A keresztség ugyanis valóságosan adja és közvetíti a bűnbocsánatot. A bűnbocsánat pedig leveszi az ember nyakáról a bűn nyűgét, amely megakadályozta, hogy Istenhez és embertársához Isten teremtésbeli akarata és törvénye szerint közeledjék. A bűntehernek vál- lunkról való levételével Isten azt teszi lehetővé, hogy felegyenesedjünk és bátran, emelt fővel indulhassunk az O útján. EZ AZ ÜTRAVALÓ azonban nemcsak a réginek az eltörlése, lemosása, hanem egyúttal az Isten által Krisztusban elkészített 'újba való belehelyézés is. A Eiblia gyakran használja a keresztséggel kapcsolatban a Krisztusba való felöltözés képét, amit azonban korántsem szabad úgy félreérteni, mintha ez a megújítás csak éppen annyi lenne, mint amikor magunkra öltünk egy ruhadarabot. Isten megújítása azt jelenti, hogy a gonosszal szemben a jónak és az üdvösnek messzemenően új lehetőségeit teremtette meg a Krisztusban és a keresztség által a keresztyén embert ebbe az újba állítja bele olyanformán, hogy számára elérhető távolságba helyezi az élet igazságának, szépségének és jóságának minden kis és nagy lehetőségét, amit Ö egy pillanatra sem adott prédájául a gonosznak és a bűnnek. A keresztség hatalmas hirdetője annak, hogy Isten az embert éleire, békességre, erőmre és igazságra szánta s ezt a szándékát kezdettől fogva meg akarta és meg akarja valósítani az ember és az emberiség érdekében. EBBŐL KÖVETKEZIK az is. hogy a keresztségben adott útravaló egy- szerisége ellenére is állandó megújulást, folyamatos igazságot ad. Luther ezt így mondta: A bennünk levő régi embernek naponként vízbe kell fulladnia és viszont naponként új embernek kell előjönnie, hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban örökké éljen. Ügy értsük ezt, hogy a keresztség útravalóját Isten az ő keresztyénéinek azért adja, hogy naponként győzzenek a régi, a bűn felett és naponként éljenek az újban és igazban, — és hogy egyben ebben a küzdelemben naponként előbbre s előbbre haladjanak. Lássuk már most, hogy a kereszt- ségnek ezt az útravalóját miképpen alkalmazzuk mindennapos keresztyén életünkben. tyi A KERESZTSÉG ÜTRAVALÓ UJ AZ ÖRÖKÉLETRE. A Biblia s a nyomában Luther a keresztséggel kapcsolatban gyakran használja a feltámadás szót. Ezzel is utal arra, hogy a keresztségben adott isteni kegyelem nem időleges bocsánatot és megújulást ad, hanem örökkévalót; Ezért a keresztséggel való foglalkozás, a keresztségnek hitünkbe és emlékezetünkbe való újraidézése arra figyelmeztet, hogy ha feltámadtunk a Krisztussal, akkor az »oda- felvalókkal« törődjünk is. Vegyük komolyan Isten szeretetét és Isten akaratát, éljük földi életünket úgy; mint az örökkévalóság, az Isten világosságában, más szóval legyünk életünk minden pillanatában áldássá, tudva, hogy arra hivattunk el, hogy áldást örököljünk, amint Péter apostol írja első levele 3. részének 9, versében. rrn a keresztség ütravaló L£J A HIT TÁPLÁLÉKAKÉPPEN. Luther, valahányszor hitében megerősítést keresett, mondogatta, vagy felírta magának ezeket a szarvakat: Meg vagyok keresztelve! Amikor a keresztyén embert a csüggedés, meg- lanyhulás, megfáradás kisértése fenyegeti, a keresztség ráemlékezteti arra, hogy Isten nem a megtorpanásnak, meghátrálásnak, hanem az életnek és a megtartatásnak az embereivé formál bennünket. A keresztség hirdetője annak, hogy Isten Jézus Krisztusban tevékeny, újjáteremtő szeretettel szeret bennünket. S A KERESZTSÉG ÜTRAVALÓ A FÖLDI ÉLETRE, a mindennapos, hűséges kötelességteljesítésre; Arra kötelez, hogy életünknek minden napján és minden lehetőségében, minden erőnk latbavetésével küzdjünk a régi, a gonosz, a bűnös ellen és legyünk fáradhatatlan harcosai a békességnek, az igazságnak és a jónak. SOK MINDENT tanulhatunk s kell is tanulnunk még a keresztségről, de amikor ezen a vasárnapon az igehirdetések Istennek erről a drága útravalójáról szólnak hozzánk, bármelyik részletét világítsák is meg Isten e nagyszerű ajándékának, az a legfontosabb, hogy higgyük, meglássuk és éljük: O ezt a kegyelmi ajándékot is mindnyájunknak haszonra adta. Ne is hagyjuk megszürkülni, hanem éljünk vele s általa. Zay László A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG főtitkára, Marcel Prader- vand, látogatást tett a csehszlovákiai protestáns egyházaiknál. Lidicében résztvett annak a rózsakertnek felavatási ünnepségén, amelyet a hitleristák által vadállatias kegyetlenséggel elpusztított falu helyén a világ minden részéből küldött rózsatövekből ültettek. Az újságoknak adott nyilatkozatában Pradervand főtitkár kiemelte, hogy Csehszlovákiában eleven keresztyénséggel találkozik az utazó. Több templomban prédikált és a templomok nemcsak hogy megtelnek, de mélyhitű emberek alkotják a gyülekezeteket. »Valamennyi élményemből — mondotta — azt a következtetést kell levonnom, hogy nekünk, keresztyéneknek kötelességünk az új idők építésében együttmunlkálkodnunk. Mi, keresztyének is élni kívánunk ebben az új korszakban, de ezt csak akkor tehetjük, ha az újat meglátjuk, szükségességét felismerjük és érte közreműködünk. Eközben ebben az új korszakban is azok maradunk, amik vagyunk: Krisztusra építő, Krisztusban reménykedő keresztyének.«• | Csehszlovákiából Pradervand főtitkár a Német Demokratikus Köztársaságba utazott. Drezdában De Hass református lelkész vendége volt. A pusztulás láttára, amelyet Drezda amerikai bombázók miatt szenvedett, kijelentette: »Az egyházak és a keresztyének hitük tanításai értelmében mindenekelőtt azzal tartoznak a világnaik, hogy segítsenek megakadályozni egy új háború szenvedéseit. Németországban különösen magától értődő a keresztyéneknek ilyen megbízatása. Tény. hogy Németország egy új háborúban főhadszíntér lenne, tény, hogy borzalmas testvérháborúra kerülne sor németek és németek között. Ezért minden jóindulatú embernek egyesülnie kell az új háború megakadályozására. Hiszem, hogy Nyugat-Német- országban is egyre több ember ismeri fel ezt a nagy veszélyt és elutasítja azt a merev, egyoldalú politikát, amely útját állja a népek közötti megértésnek«. Pradervand főtitkár Drezdából Lipcsébe, Haliéba és Berlinbe utazott. Berlinben Gerald Göttingnek, a Keresztyén Demokratikus Unió főtitkárának vendége volt. A JÖVENDŐ A BÉKE EMBERÉÉ n (Zsolt 37, 371b.) «• • •
