Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-10 / 28. szám
IHK Ein XX. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1955. JÜLIUS 10. RSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 1,40 FORINT Reményteljes napok TJ elsinkiben együtt volt a világ békeszerető embereinek találkozója s onnét üzenetet intézett a világ népeihez. Ez az üzenet a béke ügyével foglalkozik, s ennek során mondja, hogy némely kérdésben »az álláspontok, amelyek eddig áthidalhatatlan ellentétben merevedtek meg, olyan mértékben jutottak közelebb egymáshoz, hogy a megegyezés csupán jóakarat kérdése«, 171 zek a jelentős szavak olyan időben hangzottak el, amikor minden mon- 'Lí datnak, szónak nagy jelentősége és komoly súlya van. Tíz esztendő óta először fordul elő, hogy a nagyhatalmak vezetői abból a célból ülnek tárgyalóasztalhoz, hogy a nemzetközi feszültség enyhüljön, a népek biztonsága fokozódjék és a béke tartós legyen és fennmaradjon. Ebben az esztendőben sok tízesztendős forduló emlékeztet bennünket: emlékeztünk — s velünk együtt emlékezett a világ sok százezer és millió embere — a második világháború embertelen pusztításaira, az áldozatok sokaságára, a rombadőlt városokra. Emlékeztünk hazánk felszabadulására és az újjáépítés nagy és hősi küzdelmére. Néhány hét múlva — a helsinki találkozó is kezdeményező ez irányban — emlékezni fogunk arra a szörnyű hirosimai reggelre, amikor az első atombomba-robbanás tízezreket gyilkolt meg. S emlékezünk arra is, hogy tíz esztendő alatt — ilyen oktató, intő emlékek ellenére is! — mégis csak népek idegenedtek el egymástól, feszültségben élt a világ és csak a jóakaratú emberiség erőfeszítései tudták megfékezni az itt-ott fellángoló háborús tűzfészkeket. Tíz esztendő után azonban azt is megállapíhatjuk, hogy a békesség érdekében végzett fáradhatatlan munka mindeddig megakadályozta a hidegháború átforrósodását s ma már ott tartunk, hogy a kormányfők találkozását megelőző nyilatkozatok szinte egyformán elítélik a hidegháborút s azt hangoztatják, hogy a békét meg kell őrizni, találkozni, tárgyalni kell s megegyezni a leszerelés, a béke, a bizalom, az élet érdekében. Nagy szükség van erre az egységes világközvéleményre, mert még mindig vannak olyan emberek, akik számára ez az örök emberi igazságként felismert isteni szó nem belső kényszer: békesség a földön és az emberek közt jóakarat. A becsületes emberek azonban minden eddiginél erősebb és ígéretesebb reménységgel szállnak szembe nemcsak a háború bűnével, hanem mindenkivel, aki nyíltan vagy leplezetten szembehelyezkedik az emberek, a népek rendíthetetlen békevágyával, J lyen körülmények között kerül sor néhány nap múlva erre a történelmi jelentőségű találkozóra. A tíz esztendő előtti múltban szép hagyomá- i nyai vannak a nagyhatalmak legmagasabb színvonalú értekezleteinek. A második világháború viharában, a fasizmus pusztító őrjöngése idején ezeken a találkozókon épült a gonoszság megfékezésének, a felszabadulásnak, a bizalomnak és a békességnek az útja. A világ népei ezt várják most is a genfi találkozótól: a fegyverkezési verseny megfékezését, a tömegpusztító fegyverek gyártásának megszüntetését, az atom- és hidrogénbomba eltiltását, a világ népei biztonságát szolgáló kollektív rendszer megteremtését, a nemzetek közötti bizalmatlanság légkörének legyőzését, azaz egy szóba foglalva mindezt: a tartós békét. Tudjuk, hogy hallatlanul nagy felelősség van azon a négy emberen, akik kíséretükkel a tárgyalóasztalhoz ülnek, de azt is tudjuk, hogy a felelősség nemcsak az övék. Ahogyan az idáig vezető út a béke embereinek, a jóakaratú emberek százmillióinak erőfeszítései, hűséges helytállása nyomán jött létre, úgy most is szükség van az azonos célt, a békesség célját követő minden erő egyesítésére. A helsinki találkozó üzenete erről szólva különösen is fordult a világ keresztyénségének szervezeteihez, a béke ügyében való együttműködés érdekében. A keresztyénségnek ma valóban nagy feladata van, olyan, amire egyrészt Isten igéje s kinyilatkoztatása kötelezi, másrészt pedig az emberiség várakozása és bizalma hívja. Ma minden keresztyén embernek és minden keresztyén közösségnek a jóakaratot és a békességet kell szolgálnia. Ezért kell a világkeresztyénségnek fokoznia ezekben a napokban imádkozását, hogy Isten áldását kérje a békéért való minden jóakaratú törekvésre, hogy a tanácskozó felek valóban jóakarattal közeledjenek egymáshoz és a »csupán jóakarattól függő« megegyezés a leszerelés, az atomfegyverek eltiltása és a béke ügyében létrejöjjön. Ez mindnyájunk dolga és feladata: az imádkozás. De mindnyájunk feladata a helytállás is. Isten az angyali üzenetben nemcsak a lelki képét adta meg a békességnek és a jóakaratnak, hanem Jézus Krisztus megszületésében, a testté lett Igében annak valóságát is. A mi dolgunk, hogy építsük, fejlesszük az emberek között a jóakaratot s így is építsük a békességet. Ez is mindnyájunk feladata, mert minden egyes keresztyén ember jó és hűséges emberi magatartásával, becsületességével, mindennapi életével és munkájával ezt hirdeti, de hirdetheti szavaival is, amelyekkel erősíthet, meggyőzhet és buzgó hitvallásával bizonyságot tehet arról, hogy keresztyén ember csak a békesség és jóakarat embere lehet. ff bben a szolgálatban a békeszerető emberiség helyet kínál és helytállást vár a világkeresztyénség minden szervezetétől. Az Egyházak Világ- tanácsa evanstoni nagygyűlése arra hívta fel a tagegyházakat, hogy kormányaiknál foglaljanak állást a tárgyalások érdekében. Most ennek a szolgálatnak a folytatásáról van szó. Az országoknak és a kormányoknak tudniok kell, hogy a világ keresztyén emberei komolyan veszik Isten igéjét és ennek alapján azt kívánják, hogy e világon győzedelmeskedjék a jóakarat és a békesség. Ennek érdekében álló szolgálatot vár Isten, várnak az egyházak népei s a békeszerető emberek a világkeresztyénség minden szervezetétől. »A reménység nem szégyenít meg« — mondja Isten igéje s ezekben a napokban mi hálásan vesszük Istennek ezt a biztatását. »Az ellentéteket lépésről lépésre át lehet hidalni és akkor megvalósulnak a népek reményei«, mondja a helsinki üzenet. E vasárnapon Isten bizonyságtételre hívja az ő keresztyénéit. Ilyen bizonyságtevésre van ma szükség: a jóakaratról, a békességről és a meg nem szégyenítő reménységről. Ebben legyünk hűségesek! Zay László ORSZÁGOS ESPERESI ÉRTEKEZLET Június 29-én az Egyházegyetem székházában Országos Esperesi Értekezletet tartottak. D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök elnökletével egésznapos értekezleten voltak együtt espereseink és a nyári lel- készi továbbképző konferenciák felelős vezetői. Jelen volt az értekezleten Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár és dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja is. Az értekezlet előadója D. Dezséry László püspök volt, aki több mint kétórás előadásban ismertette egyházunk belső helyzetét és jelölte ki a belső egyházi élet programjának irányelveit. Espereseink legtöbbje részt vett a vitában, melyek során kijelölték azokat az irányelveket és célkitűzéseket, melyeknek figyelembe vételével tartják meg a kilenc nyári lelkészi továbbképző konferenciát. Elhatározták, hogy a szeptemberben kezdődő újabb munkaévre országos egyházépítő tervet készítenek az Országos Esperesi Értekezlet megállapításai és útmutatásai alapján. Az értekezleten különös tekintettel voltak a lelkészek továbbképzésére, a gyülekezetek belső életére és a felső egyházi vezetés munkamegosztásának kérdéseire. Az értekezlet jelentősen hozzájárult ahhoz is, hogy egyházunk és egyházunk egész lelkészi kara újra megerősödjék és gyakorlati útmutatást kapjon egyházunk nemzeti feladatainak és békefeladatainak szolgálatában. Az Országos Esperesi Értekezlet tagjai egyházunk. egész belső helyzetére nézve hasznos áttekintést kaptak. A nyári lelkészi továbbképző konferenciák Július 5-én megkezdődött Gyenes- diáson az első nyári lelkészi továbbképző konferencia. Kilenc ilyen négynapos lelkészi továbbképző konferenciát tartanak, hatot Gyenes- diáson, hármat pedig Foton. A konferenciákon átlagban ötven lelkész vesz részt. A nyár folyamán egyházunk valamennyi lelkésze részt vesz egy ilyen konferencián. A konferenciákat úgy szervezték, hogy mindegyik konferencián mind a tizenhat egyházmegyéből lesznek részvevők. Így ezek a konferenciák mind tükrözni fogják egyházunk egész lelkészi karának felfogását. A kilenc lelkészi továbbképző konferencia vezetőit is kijelölték. Egy- egy konferenciát vezetnek a következők: D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, Mekis Adám püspökhelyettes, Gyöngyösi Vilmos esperes, dr. Ottlyk Ernő teológiai intézeti tanár, Tessényi Kornél és Benczúr László püspöki titkár, Friedrich Lajos Lelkásznevelő Intézeti igazgató és Korén Emil lelkész. A konferenciákon négy-négy lelkész mutatja be prédikációját. Ezeket a prédikációkat homiletikai gyakorlat formájában vitatják meg a konferenciák részvevői. Konferenciánként tíz előadás fog elhangzani. Az előadókat a konferenciák részvevői közül kérték fel. Így kb. nyolcvan lelkész fog előadást tartani lelkésztársai előtt. Előadásokat vállaltak a Teológiai Akadémia tanárai is. Az előadásokat mindig vita követi. A konferenciák napirendje a következő: reggeli áhitat után következik a homiletikai gyakorlat. Délelőttönként egy előadássorozat van »Miként Mózes vezette népét« összefoglaló címmel. A címet a konferenciák vezetősége Petőfi Sándor: A XIX. század költői című verséből vette. Délután egy másik előadássorozat van »Lfélek s szabad nép tesz csodadolgokat« címen. A cím Berzsenyi Dániel egyik verséből van. Esténként úgynevezett parlamentet tartanak, vagyis szabad vitát az egyház háztartási kérdéseiről, különös tekintettel a Központi Alap előkészítésére, a lelkészi fraternitásról és az egyház tanítói munkájáról a gyülekezetben. A konferenciákon a készülő új énekeskönyv most bevezetendő új énekeit is tanulják lelkészeink; Kérjük a gyülekezeteket, segítsék imádságaikkal lelkészeink nyári jelentőségteljes együttléteit,D. Dezséry László püspökké szentelésének ötösük évfordulóin Június 27-én töltötte be D. Dezséry László püspök püspöki szolgálatának ötödik évét. Ez alkalomból az egyházi központi hivatalok munkatársai és sok budapesti lelkész gyűlt össze a Déli Egyházkerület székházában, hogy a püspököt ez alkalomból köszöntse. D. dr. Vető Lajos mondott üdvözlő beszédet, melyre a püspök válaszolt. Június 29-én az Országos Esperesi Értekezlet befejezése után rövid ünnepséget tartottak ugyanebből az alkalmból. Az üdvözlésen megjelent Varga József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő is. D. dr. Vető Lajos püspök mondott üdvözlő beszédet, melyben többek között a következőket mondta: »-öt esztendő nem nagy idő, de nagy idő, ha az nagy munkában és komoly felelősséggel folyik. Dezséry László püspöktársam ez idő alatt rendkívül komoly és fontos szolgálatot végzett. Ez idő alatt tisztázódtak egyházi feladataink és nemzeti feladataink. Püspöktársam a mai előadásában is megmutatta egyházszeretetét és hazaszeretetét, ember- és békeszeretét. Hogy mi ma ilyen értekezletet tarthattunk, ilyen módon, ilyen hangnemben és hogy testvéri megértésben vehettük szemügyre feladatainkat, hibáinkat és mulasztásainkat, abban püspöktársam irányításának nagy része van.« Majd áldást kívánt a püspök életére és szolgálatára. — D. Dezséry László püspök rövid beszédben köszönte meg a megemlékezést és a jókívánságokat szeretettel viszonozta. Ezután az Országos Esperesi Értekezlet tagjai fejezték ki jókívánságaikat a jubiláló püspöknek. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A KÖZÉP-NÉMETORSZÁGI metho- dista egyház most tartotta- ez évi zsinatát Flauenben, Wunderlich püspök elnökletével. Á zsinat, amelyen a nyugat-németországi és a Német Demokratiküs Köztársaság- beli gyülekezetek képviselői egyaránt resztvettek, egyhangú határozatot fogadott el Németország egysége és a béke ügyében. »Mi keresztyének — mondja a határozat — elítélünk minden erőszakos vállalkozást és szembefordulunk azokkal a törekvésekkel, amelyek tömegpusztító fegyverek alkalmazásával akarják kikényszeríteni a népek életkérdéseinek megoldását. Elítéljük az atomenergia háborús alkalmazását és felhasználunk minden tehetőséget, hogy ezeket az erőket az egész emberiség javára használják fel.« A zsinati határozat ezekkel a szavakkal végződik: »Kérjük Istent, hogy kegyelmesen mutassa meg népünknek és a felelős államférfiaknak és egyengesse azokat az utakat, amelyeken hazánk egységét békésen elérhetjük«. »AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK több mint 30 millió tagot számláló keresztyén egyházainak országos tanácsa leutóbbi ülésen kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy az amerikai egyházak vezetőinek küldöttsége látogassa meg a Szovjetunió egyházait, vegye fel az érintkezést a különböző egyházak vezetőségével és kölcsönösen tájékoztassák egymást egyházaik életéről és munkájáról és azokról az erőfeszítésekről, amelyek az igazságos és tartós béke megszilárdításához szükségesék« — jelenti New Yorkból az Egyházak Világtanácsa sajtótudósítója. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA észak-amerikai tag egyházainak ökumenikus tanácsa ülést tartott. Robert S. Bilheimer, az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztályának új igazgatója előadást tartott arról a kérdésről, hogy a népek életkérdéseiben mi az egyházak feladata. Idézte az evanstoni nagygyűlés nemzetközi ügyeikben elfogadott jelentésének ezt á mondatát: »Nem elég, ha az egyházak hirdetik, hogy a háború gonosz dolog. Tanulmányoztok kell a béke ikeresztyén útját és számolni kell mind a keresztyének pacifista törekvéseivel, mind azoknak a keresztyéneknek a meggyőződésével, hogy bizonyos körülmények között keresztyén szempontból is igazolni lehet a fegyverhez nyúlást«. Rámutatott Bilheimer, hogy a békés nemzetközi rendezés első fettétele az atom- és hidrogénbomba eltiltása és megsemmisítése. Amióta az evanstoni teljes ülés ezt az állásfoglalást az egyházaknak tanulmányozásra ajánlotta, sok ország egyházi gyűlésein tárgyaltálc meg a kérdést. Most az a feladat, hogy »legmagasabb ökumenikus síkon« tovább folytassák az Evanstonban elkezdett megbeszéléseket. Az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztálya a központi bizottság Davosban augusztus elején tartandó ülésének javasolni fogja olyan külön bizottság létrehozását, wmelyben vezető teológusok és laikusok a legközelebbi 2—3 esztendő folyamán intenzíven foglalkozzanak a béke érdekében az egyházra háruló feladatokkal. A KANADAI egyesült protestáns egyházak meghívást intéztek az orosz ortodox egyházhoz, hogy az ősz folyamán küldjön delegációt Torontóba, »megbeszélendő az egyházak szerepét a nemzetközi ügyekben«. A meghívást az egyesült egyház tanácsa küldte el Moszkvába. Bizonyos, hogy a Szovjetunióban élő egyházak és az angolszáz egyházaik között így kibontakozó személyes érintkezés jó szolgálatot tesz Krisztus egyházai egységes ügyé- nék, amelyet a mai történelmi helyzetben az emberiség békéjéért folytatott közös harcban tudnak az egyházak a leghatásosabban szolgálni. AT. ANGLIKÁN egyház közgyűlése, amely tudvalevőleg két kamarában: a laikusok kamarájában és a papok kamarájában tanácskozik, most tartotta ez évi ülésszakát Londonban a Westminster székesegyházban, dr. Fischer canterbury-i érsek elnökletével. A közgyűlés magáévá tette az angol egyházak ökumenikus tanácsának határozati javaslatát, amely az evanstoni nagygyűlés eredményeivel foglalkozik és ajánlja a tagegylházaknak, hogy mélyítsék el ökumenikus munkájukat. »Az evanstoni nagygyűlés — mondja a határozat — lehetővé tette, hogy számos egyház, ország és faj keresztyén emberei együtt imádkozzanak és tanácskozzanak, olyan találkozó helynek bizonyult, ahol a »vasfüggöny« mindkét oldalán élő keresztyének bátran és jótékony hatással cserélhetik ki nézeteiket.« ALEKSZIJ moszkvai pátriárkának meghívására Moszkvába érkezett Stanley Evans vezetése alatt anglikán lelkipásztorok egy csoportja. „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk vallást az n (Rm. 10, 10.)
