Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-26 / 26. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET „Építő és plántáló munkára hivattunk el66 — mondotta dr. Pálfy Miklós tanévzáró dékáni jelentésében Június 20-án tartotta Teológiai Akadémiánk tanévzáró ünnepélyét. Az istentiszteleti szolgálatot D. De- zséry László püspök végezte a fasori templomban. Amós 3, 1—8. alapján tartott, mély benyomást keltő igehirdetését lapunk következő számában közöljük. Az istentiszteletet követő tanévzáró ünnepélyen, amelyet a Teológiai Akadémia aulájában tartottak, megjelent Veres Pál, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetője, D. Dezséry László püspök, Szimonidesz Lajos, prot. tábori püspök, dr. Czeglédy István budapesti ref. teológiai professzor D. Bereczky Albert püspök és a budapesti ref. teol. akadémia képviseletében, dr. Pákozdy László debreceni ref. teológiai professzor a debreceni ref. teológia képviseletében, esperesek, számos budapesti és vidéki lelkész, a püspöki titkárok, az Egyházegyetem osztályvezető lelkészei, teológiai akadémiánk tanári kara és hallgatósága. Gyülekezeti ének után dr. Sólyom Jenő prodékán bibliát olvasott és imádkozott, majd dr. Pálfy Miklós dékáni jelentése következett, amelyből az alábbi részleteket közöljük: HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK TÍZ ESZTENDEJE nem múlt el nyomtalanul az evangélikus egyház lelki arculatán és egész berendezettségén sem, hanem mélyreható átalakulást váltott ki az evangélikus lelkészképzés belső tartalmán és külső berendezettségén is. A magyar társadalom építő társadalom, a magyar nép a jelenben jövőt építő nép. Éber lelkiismerettel őrködik saját eredményeinek megőrzésén és biztosításán. Hatalmas és sikeres erőfeszítéseket tesz a békét szerető emberek és népek millióival együtt a népek közötti megértés, közeledés, a béke és biztonság megteremtéséért. Az ilyen építő társadalomban az evangélikus egyháznak, mint történelmi egyháznak és Teológiai Akadémiájának a feladata szintén az építé3. Ma így hangzik felénk a jcremiási prófécia: »... építs és plántálj!-« Építenünk kel] történelmi múltúnkra, amely tele van pozitív útmutatásokkal. Építenünk kell a lutheri teológiának biztos alapjaira, és azután lábunkat ezen az alapon megvetve cl kell plántálnunk az emberek szívébe a kölcsönös szeretetet, az igazi hazafiságot, azt a keresztyén tanítást, hogy a népek kölcsönös megbecsülése és megértése felel meg Isten akaratának és nem a nyomor, rombolás, a vérengzés és a háború. Elképzelhetetlen, hogy teológiai pro- ; fesszorok, lelkészek és teológusok i érzéketlenül vagy értetlenül menjenek el a mellett a tény mellett, hogy a tudomány hatalmas vívmányait a tömeghalál szolgálatába akarják állítani a béke ellenségei! Ebben az építő társadalomban kell megtalálnia helyét, szerepét, igehirdetésének és lelkipásztori munkájának a hangját a magyar evangélikus lelkésznek. A reformátori keresztyénség építő és plántáló hangját kell megtalálnunk a szószéken és a professzori katedrán egyaránt. Erre az építő és plántáló hivatásra kell felnevelnünk nekünk, teológiai professzoroknak az ifjú ti- motheusokat, hogy megleljék helyüket ebben a hazában és az egyházban! MI A TEENDŐ? — Tanulmányi rendünkben előtérbe kell helyeznünk azokat a tárgyakat, amelyek a hivatástudatot erősítik és a teológusokat az egyház mai célkitűzéseinek a megvalósítására nevelik. Ma sem tudok mást mondani, mint amit az 1952-—53. tanév dékáni jelentésében mondtam: -Ma csak azok az emberok tudnak eiőbbrevi- vőt mondani, és csak azok tudják Isten igéjét a ma emberének előre- lendítően, iranytmutatóan és segítőén hirdetni, akik az egyén, a család, a haza, a világ nagy létkérdéseiben az emberek felemelkedése, békéje és jóléte mellett döntöttek.« Ma röviden ezt így fogalmazom meg Lakik építenek és plántálnak. Világosan felismertük, hogy a reformátori teológiától elszakadt, a tanítást elhanyagoló, külföldről importált kegyes- ségi és magasegyházi irányzatok a vi- ! lúgtól való elvonulás melegágyai, j olyan kérdéseket is lesepergetnek asztalukról, amelyeket pedig Isten helyez naponként asztalunkra és lelkiismeretünkre. Tíz esztendővel a felszabadulás után csak olyan emberek kerüljenek lelkészi állásba, akik szívvel-lélekkel hazájuknak vallják a Magyar Népköztársaságot, és benne világosan látják munkájuk értelmét és célját. (Ezután meleg szavakkal emléke- j zett meg a dékán a református teoló- • giával való testvéri jó kapcsolatok- \ ról, különösen is kiemelve az ezldén ) kezdeményezett professzor-cserét.) \ Munkánkhoz segítséget kérünk a 1 lelkészektől is. Az az anyagi támogatás, amelyet közvetítésükkel gvü- : lekezeteinktől kapunk, nagy hálára j kötelez. Azonban mást is kérünk tő- | lük. Papjaink alakítsanak ki olyan | légkört a parókiákon, hogy onnan az evangélikus egyházat szerető, a lelkészi szolgálatot megbecsülő fiatalemberek kerüljenek ki. Irányítsanak a teológiára olyan fiatalembereket, akik rajtuk és lelkészi munkájukon keresztül már helyes és jó képet hoznak szívükben és elméjükben a lelkészi hivatásról. TANULMÁNYI SZEMPONTBÓL nagyjában elégedettek lehetünk, mert a most végzett ötödik évfolyam hallgatói igen jó átlageredményt értek el. Emelkedett a szigorlati dolgozatok színvonala, a szóbeli vizsgákon pedig igen jó fel- készültségről tettek bizonyságot. Viszont nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a falu társadalmának új arculata új feladatok elé állítja azt az evangélikus lelkészképzést, amelynek hallgatói elsősorban falusi lelkészek lesznek. A PROFESSZOROK szolgálatvállalása az egyház munkaterületein az elmúlt tanévben még jobban kiszélesedett. Az elmúlt nyáron a Gyenes- diáson tartott lelkésztovábbképző konferencián Akadémiánk minden tanára és lelkészi jellegű alkalmazottja több konferenciát vezetett, vagy pedig előadónként szerepelt. Tanári karunk a lelkészi munka- közösségek teológiai gazdájává vált. Az országos esperesi értekezleteken, az országos segédlelkészi konferencián előadók voltak a tanárok. Az egyetemes egyházzal és a két kerülettel együtt ünnepeltük hazánk tízéves felszabadulását március 15-én. Ugyanaznap este hallgatóink a Lelkésznevelő Intézetben is megemlékezést tartottak a március 15-i és a felszabadulási eseményekkel kapcsolat' an. Professzoraink részben vezetői, részben előadói voltak az országos katechet'kai konferenciának. (A professzorok ezidén is részt vettek számos országos egyházi munkában, prédikáltak, előadásokat tartottak, dolgoztak az egyázi sajtóban, megjelent Karner Károly új könyve, sokszorosításban dr. Nagy Gyula előadása, kéziratban van Pálfy Miklós héber nyelv- és gyakorló könyve, két bibliográfiai munkájának kiadását pedig a Tudományos Akadémia tervezi.) ÖKUMENIKUS MUNKÁNK az elmúlt tanévben részben az evans- toni világgyűlés, részben pedig a Lutheránus Világszövetség anyagának a tanulmányozására összpontosult. Ebben a tanévben Micheli lelkész, a genfi segélyakció lelkésze látogatta meg Akadémiánkat magyarországi tartózkodása alkalmával. Ezen a helyen is köszönetét mondok Akadémiánk nevében az Egyházak Világtanácsa genfi segélybi- zettságának azért, hogy Akadémiánk könyvtárát és rajta keresztül evangélikus egyházunk lelkészeit folyamatosan ellátja a szükséges teológiai művekkel. Sőt ebben a tanévben lehetővé vált, hogy a Bibliatársulatok Világszövetsége jóvoltából összes hallgatónkat és több lelkészünket egy-egy héber és görög bibliával ajándékozhattuk meg. A lundi svéd Gustav Adolf-Werk pedig pénzadománnyal támogatta Akadémiánkat. ÁLLAMUNK anyagi támogatásáról hálásan emlékezem meg, amely az Akadémia tanárainak és alkalmazottainak zavartalan munkáját lehetővé tette. GYÜLEKEZETEINK támogatása lehetővé tette ebben a tanévben, hogy hallgatóink ellátása összehasonlíthatatlanul jobb, mint a régebbi években. Viszont nevelési, tanulmányi és erkölcsi szempontból egyaránt kívánatos, hogy hallgatóink hozzátartozói többet áldozzanak fiaik taníttatására. EGYHAZUNK VEZETŐSÉGÉNEK hálásan köszönjük, hogy szeretettel és türelemmel segített és támogatott bennünket. Egyházunk vezetősége és az Akadémia tanári kara május 31-én és június 9-én megbeszélést tartott az akadémiai oktatás és nevelés, valamint a tudományos utánpótlás feladatairól. Ezeknek a megbeszéléseknek és saját tapasztalatainknak alapján olyan munkatervet kell készítenünk, amely szervesen beleilleszkedik országos evangélikus egyházunk átfogó munkatervébe, hogy oktató és nevelő munkánk, valamint egyéb szolgálatunk pontosan azokat a célokat szolgálja, amelyeket egyházunk tűzött ki maga elé. Híveknek kell lennünk történelmi evangélikus egyházunk múltjához, s XVI. század magyar reformátoraihoz és mindazokhoz, akik nem konzerválták evangélikus egyházunkat, hanem az állandó építésnek és plán- tálásnak voltak a zászlóvivői a magyar evangélikus egyház és a magyar nép történetében egyaránt. Isten Szentlelke adjon nekünk bölcseséget ezekhez a feladatokhoz! — fejezte be nagyszabású dékáni jelentését dr. Pálfy Miklós. „Az evangélikus lelkészképzés múltjából“ címmel dr. Ottlyk Ernő intézeti tanár tartott előadást, amelyben áttekintette a közel négyszázesztendős magyar evangélikus lelkészképzés eseményeit, s a jelennel azokat üsz- szehasonlítva, a következőket mondotta: »•Legyen szívünkben Isten iránti hála, hogy lelkészképzésünk ilyen nagy utat tehetett meg. Gondoljunk vissza arra a sok zaklatottságra és szenvedésre, ami egyházunknak s benne lelkészképzésünknek is hosszú évszázadok folyamán osztályrésze volt. Adjunk hálát Istennek, hogy ma szabad hazában, békés körülmények között, biztonságban, magas színvonalon, messzemenő diákszociális gondoskodás viszonyai között végezhetjük a magyar evangélikus lekészképzést.« A végzett hallgatók nevében Keveházi László lelkészjelölt szólt. Az előttük álló feladatokról a következőket mondotta: »Szolgálatunknak nem légüres térben kell folynia, mint ahogyan Isten igéje sohasem légüres térben szól. Nem véletlen az, hogy nekünk itt és most kell szolgálatba lépnünk. Nem véletlen az, hogy Isten a magyar nép közé küld minket. Ez azt jelenti, hogy népünk kérdései a mi kérdéseink is. Azt jelenti, hogy népünk küzdelme a boldogulásért, a jövőért, a miénk is. Tudjuk, hogy ma ezek közül a kérdések közül legégetőbb kérdése magyar népünknek és az egész világnak is: a háború cs béke kérdése. Tudjuk, hogy mi legyen a szavunk, amikor e kérdésről van szó. Tudjuk, mert tapasztaltuk, mit je'ent a háború. Isten igéjét kell hirdetnünk, aki a békesség evangéliumát bízta ránk. így kívánunk elindulni a szolgálatra,? I Dr. Pálfy Miklós dékán kihirdette í a végzett hallgatók tanulmányi eredményeit, amely szerint Keveházi I László kitűnő, Magassy Sándor és | Muntag Andomé jeles, Asbóth László, Bödecs Barnabás, Dulcz Pál, j Ittzés Gábor, Nagy Ilona és Szabó I Zoltán pedig jó, illetve elégséges I eredménnyel állták meg a szigorla- ! tot. j ösztöndíjat kaptak: Bárdossy Ti- j bor. Harmati Béla, Lackner Aladár. : Magyar László, Missura Tibor, Szi- gethy László és Zászkalicky'Pál. - Dulcz Pál a Magyar ökuménikus Tanács pályázatán nyert jutalmat. ■ Néhai Algőver Andor nyug. vallástanár hagyatékát, egy görög—magyar szótárt Keveházi László kapta. A felemelő ünnepség a Himnusz el- éneklésével ért véget. (Folytatás az 1. oldalról) ma már az egész országos egyház erejéből meríthetünk.« Dezséry püspök a továbbiakban megállapította, hogy mindez a Magyarországi Evangélikus Egyház igehirdetéséhez tartozik, tartozott és fog tartózni. »Egyházunk egész élete az igére támaszkodik és erejét Isten igéjéből meríti« — mondotta a püspök, majd így folytatta: »Ez tegye felelőssé ezt a gyülekezetét, amely ezt a templomot kapja, valóban úgy, ahogyan lelkésze Is mondotta: aiándékba, amelynek területén a Lelkésznevelő Intézet van, mely a jövő lelkészeit képzi. Tartozzék a gyülekezet felelősségébe, hogy országos egyházunk szellemében él, működik és teszi lehetővé, hogy jövő lelkésznemzedékünk megfelelő és becsületes tanítást kapjon e templomban. Ahogyan ennek a kőháznak az 1955. június 26. Szentháromság után 3. vasárnap. »Isten bűnösöket hív« — lMóz 32, 21-30 — I.k T 36-50 —■ ITim 1, 12-17. Liturgikus szán: zöld. A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN a következő segédlelkész elhelyezések történtek július 1-i hatállyal: Dulcz Pált a budapest—fasori egyházközségbe, Keveházi Lászlót a békéscsabai gyülekezetbe és a kelet-békési egyházmegye esperese mellé. Muntág Andornét a püspöki hivatalba, Kovács Pált Békéscsabáról Szarvasra, Hrúsz Jánost Szarvasról Soltvad- ikertre és a Bács-Kiskún megyei esperes mellé, Cserháti Sándort Szegedről Kecskemétre, Bolla Árpádot Rákospalotáról Szegedre, Kiszely Sándort Kecskemétről Rákoskeresztúrra, Karner Ágostont Soltvadkertről Rákcspalobára, Gémes Istvánt Budapest—Deák térről Pécsre és a tolna—baranyai esperes mellé, Juhász Gézát Budapest—Fasorból Budapest—Kőbányára. Csonka Albertet pécsi ideiglenes kirendeltségéből újra a Budapest— Józsefvárosba. Madarász Istvánt Zalaistvándról Pesterzsébetre, Dóka Zoltánt — az Északi Egyház- kerületből átvéve — a Budapest— Deák téri gyülekezetbe, Dóka Zoltánnét — az Északi Egyházkerületből átvéve — a zuglói egyházközségbe, Mezősi Györgyöt — az Északi Egyházkerületből átvéve — Pestlőrincre, Horváth Erzsébetet — az Északi Egyházkerületből átvéve — Budapest—Deák téri gyülekezetbe, Drenyovszky Jánost — az Északi Egyházkerületből átvéve — a zala- istvándi egyházközséghez tartozó za- laszentgróti fiókgyülekezetbe és a Somogy—zalai esperes mellé osztotta be szolgálattételre D. Dezséry László püspök. KAPOLCSON a gyülekezet adakozás útján több új oltárterítőt szerzett be, amelyeket az egyik gyülekezeti tag készített el. A közeljövőben tervezik a templom külső javítását. AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN a következő segédlelkész elhelyezések történteik július 1-i hatály- lyal: Fehér Károlyt Kissomlyóról Csepelre, Szabó Zoltánt Kissomlyóra, Völgyes Pált Bakonycsernyéről Özdra, Bödecs Barnabást Bakonycser- nyére, Zsigmondy Árpádot Olcsváról Tor- dasra. Varga Árpádot Fehérvárcsurgóról Olcsvára. Németh Ferencet Veszprémből Ru« dabányára. Asbóth Lászlót Veszprémbe, Szentirmay Miklóst Sárbogárdiéi Vadosfára, lltzés Gábort Sárbogárdra, Magassy Sándort Miskolcra, Nagy Ilonát Nyíregyházára, Sárkány Tibort — a Déli Egyház- kerületből átvéve — Budapest— Óbudára osztotta be szolgálati ételre D. dr. Vető Lajos püspök. KARDOSKUTON pünkösd vasárnapján gyülekezti est volt, amelyen Madarász Mihályné, Kaszai Tibor, Bubik Julianna és Verasztó Margit, valamint a lelkész felesége működött közre. Igét hirdetett Huszák József lelkész. Az esthez csatlakozó szeretetvendégség offertóriumából 510 forintos költséggel a lelkészlak tatarozását végezték el. CSALÁDI HÍREK. Dr. Fabiny Tibor, csöglei lelkésznek és feleségének, Saródy Valériának, június 18-án első fiúgyermekük született. Neve: Tibor. Peti József, a porrogszentkirályi gyülekezet 42 éven át volt harangozó ja, Iharosberényben, 91 éves korában meghalt. Lágler Béla porrogszentkirályi és Hegyháti János iharosberényi lelkész temette. Id. Kelemen István, az óbudai egyházközség 27 éven keresztül egyházfia az Űrban elhunyt. Komjáthy Lajos lelkész temette az óbudai temetőben. Temetésén a gyülekezet nagy számban vett részt, közöttük volt D. Dezséry László püspök is. — Az igaznak emlékezete áldott! Lelkészszentelés lesz vasárnap a celldömölki és a Budapest-fasori templomban Asbóth László, Bödecs Barnabás, Ittzés Gábor és Magassy Sándor végzett teológusokat június 26-án Ceíldömöikön szenteli lelkésszé D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyházkerület püspöke. Ugyanezen a napon a délelőtt 11 órai istentiszteleten, a Budapest- fasori templomban szentc’i lelkésszé D. Dezséry László a Déli Egyházkerület püspöke Dulcz Pál, Keveházi László és Szabó Zoltán végzett teológusokat. IstenfetaSeti rend 1955. június hó 28-án, vasárnap Budapesten Deák tér de 9 Madocsat Miklós, de. 11 Madocsal Miklós, du. 6 Gémes István. — Fasor de. fél 10 (ifj.) Juhász Géza, de. 11 Lelkészszentelés, D. Dezséry László, du. 7 Juhász Géza. — Dózsa György út 7. de. fél 10 Schreiner Vilmos. — Ollói út 24. de. fél 10. de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. három negyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Bonnyal Sándor. du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Sárkány Tibor. — Utász u. 7. de. 9 Sárkány Tibor. — Vajda P. u. 23. de. fél 12 Sárkány Tibor. — Zugló de. 11 (úrv.) Nagy Gyula dr.. du. 6 Muntág Andor. — Gyarmat utca 14. de. fél 10 Muntág Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntág Andor. — Fóti út 22. de. 11 Rimár Jenó. du. 7 Gád- dor András. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Sárkány Tibor, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Rimár Jenő. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota egésznek az erejéből kellett felépülnie, úgy ennek a lelki háznak is az országos egyház lelki egészéből kell erőt merítenie« — mondotta Dezséry püspök, majd áldáskívánással fejezte be felszólalását.« A helybeli református testvérgyülekezet köszöntését Hegyaljai György lelkész hozta el, majd dr. Pálfy Miklós teológiai dékán üdvözlő szavai következtek. »A mai nappal ebben az épületben két gyülekezet kapott otthont« — mondotta —, a pesthidegkúti gyülekezet és a Lelkésznevelő Intézet hallgatói, akik szintén gyülekezetét alkotnak. A két gyülekezet együttélése rendkívül nagy, felelősségteljes feladatokat ró mindkét gyülekezetre. Közös feladatunk lesz, hogy Isten akaratának megfelelően egymás hite által épüljünk. Közös feladatunk az, hogy ebben a templomban lelkészek és teológusok ajkáról mindig tisztán és igazán hangozzék az evangélium. Mindig a reformátori, lutheri MÁV-telep de. fél 9. Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget He. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9, de. 10, du. lé! 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Klslarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestlmre du. 5. — Kispest de. 9. de. 10, du. 6. — Wc- kerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11 presb. ikt. Blázy Lajos du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Pethő István, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Pethő István. — Toroczkó tér de fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Mezősi György, de 10 (úrv.) Mezősi György, du. 5 Mezősi Gyä-gy. — XII.. Tar- csay V. u. 11. de 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Zenés áhítat. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelö Intézet de fél 11 Ruttkay Elemér. — Diana út 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 3 Muncz Frigyes, de. 11 Muncz Frigyes, du. 5 Bottá István. — Németvölgyi út 1S8. de. 9 Bottá István. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Keienvölgy de 9 Vi- sontai Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Visontal Róbert. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7. keresztyénség hangja szólaljon meg ebben a templomban, amely a prédikáció középpontjában a kereszt teológiáját vallja és ezt a kereszt teológiáját ki tudja szélesíteni az élet minden területére« — mondotta Pálfy Miklós dékán. Kárpáti Sándor, a zuglói egyház» község felügyelője köszöntötte ezután a templomépítő "ikertestvért«; »Ti, szeretett testvéreim, ma betakarítottátok annak a magvetésnek az első termését, amelyet a Gyülekezeti Segély vetett el. Isten áldása legyen azokon, akik mozgatták és elindították azt. Isten áldása legyen azokon a testvéreken is. akik országszerte megnyitották szívüket az adakozásra« — mondotta, majd gyülekezete nevében felajánlotta, hogy szerény ajándékaképpen elkészítik majd az új templom homlokzatának az »Erős vár a mi Istenünk« feliratot. Várady Lajos esperes az egyházmegye nevében mondott köszöntést, majd D. dr. Vető Lajos püspök válaszolt az üdvözlésekre,
