Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-26 / 26. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET „Építő és plántáló munkára hivattunk el66 — mondotta dr. Pálfy Miklós tanévzáró dékáni jelentésében Június 20-án tartotta Teológiai Akadémiánk tanévzáró ünnepélyét. Az istentiszteleti szolgálatot D. De- zséry László püspök végezte a fa­sori templomban. Amós 3, 1—8. alapján tartott, mély benyomást keltő igehirdetését lapunk követ­kező számában közöljük. Az istentiszteletet követő tanév­záró ünnepélyen, amelyet a Teoló­giai Akadémia aulájában tartottak, megjelent Veres Pál, az Állami Egy­házügyi Hivatal osztályvezetője, D. Dezséry László püspök, Szimonidesz Lajos, prot. tábori püspök, dr. Czeg­lédy István budapesti ref. teológiai professzor D. Bereczky Albert püspök és a budapesti ref. teol. aka­démia képviseletében, dr. Pákozdy László debreceni ref. teológiai pro­fesszor a debreceni ref. teológia képviseletében, esperesek, számos budapesti és vidéki lelkész, a püs­pöki titkárok, az Egyházegyetem osz­tályvezető lelkészei, teológiai aka­démiánk tanári kara és hallgató­sága. Gyülekezeti ének után dr. Sólyom Jenő prodékán bibliát olvasott és imádkozott, majd dr. Pálfy Miklós dékáni jelentése következett, amelyből az alábbi részleteket közöljük: HAZÁNK FELSZABADULÁSÁ­NAK TÍZ ESZTENDEJE nem múlt el nyomtalanul az evangélikus egy­ház lelki arculatán és egész beren­dezettségén sem, hanem mélyreható átalakulást váltott ki az evangéli­kus lelkészképzés belső tartalmán és külső berendezettségén is. A magyar társadalom építő társadalom, a ma­gyar nép a jelenben jövőt építő nép. Éber lelkiismerettel őrködik saját eredményeinek megőrzésén és bizto­sításán. Hatalmas és sikeres erőfe­szítéseket tesz a békét szerető em­berek és népek millióival együtt a népek közötti megértés, közeledés, a béke és biztonság megteremté­séért. Az ilyen építő társadalomban az evangélikus egyháznak, mint történelmi egyháznak és Teoló­giai Akadémiájának a feladata szintén az építé3. Ma így hang­zik felénk a jcremiási prófécia: »... építs és plántálj!-« Építenünk kel] történelmi múltúnkra, amely tele van pozitív útmutatá­sokkal. Építenünk kell a lutheri teoló­giának biztos alapjaira, és az­után lábunkat ezen az alapon megvetve cl kell plántálnunk az emberek szívébe a kölcsönös szeretetet, az igazi hazafiságot, azt a keresztyén tanítást, hogy a népek kölcsönös megbecsülése és megértése felel meg Isten akaratának és nem a nyomor, rombolás, a vérengzés és a há­ború. Elképzelhetetlen, hogy teológiai pro- ; fesszorok, lelkészek és teológusok i érzéketlenül vagy értetlenül menje­nek el a mellett a tény mellett, hogy a tudomány hatalmas vívmányait a tömeghalál szolgálatába akarják ál­lítani a béke ellenségei! Ebben az építő társadalomban kell megtalálnia helyét, szerepét, igehirdetésének és lelkipásztori mun­kájának a hangját a magyar evan­gélikus lelkésznek. A reformátori keresztyénség építő és plántáló hangját kell megtalálnunk a szó­széken és a professzori katedrán egyaránt. Erre az építő és plántáló hivatásra kell felnevelnünk nekünk, teológiai professzoroknak az ifjú ti- motheusokat, hogy megleljék helyü­ket ebben a hazában és az egyház­ban! MI A TEENDŐ? — Tanulmányi rendünkben előtérbe kell helyez­nünk azokat a tárgyakat, amelyek a hivatástudatot erősítik és a teológu­sokat az egyház mai célkitűzései­nek a megvalósítására nevelik. Ma sem tudok mást mondani, mint amit az 1952-—53. tanév dékáni jelentésében mondtam: -Ma csak azok az emberok tudnak eiőbbrevi- vőt mondani, és csak azok tudják Isten igéjét a ma emberének előre- lendítően, iranytmutatóan és segí­tőén hirdetni, akik az egyén, a csa­lád, a haza, a világ nagy létkérdései­ben az emberek felemelkedése, bé­kéje és jóléte mellett döntöttek.« Ma röviden ezt így fogalmazom meg Lakik építenek és plántálnak. Világosan felismertük, hogy a reformátori teo­lógiától elszakadt, a tanítást elha­nyagoló, külföldről importált kegyes- ségi és magasegyházi irányzatok a vi- ! lúgtól való elvonulás melegágyai, j olyan kérdéseket is lesepergetnek asztalukról, amelyeket pedig Isten helyez naponként asztalunkra és lelkiismeretünkre. Tíz esztendővel a felszabadulás után csak olyan embe­rek kerüljenek lelkészi állásba, akik szívvel-lélekkel hazájuknak vallják a Magyar Népköztársaságot, és benne világosan látják munkájuk értelmét és célját. (Ezután meleg szavakkal emléke- j zett meg a dékán a református teoló- • giával való testvéri jó kapcsolatok- \ ról, különösen is kiemelve az ezldén ) kezdeményezett professzor-cserét.) \ Munkánkhoz segítséget kérünk a 1 lelkészektől is. Az az anyagi támo­gatás, amelyet közvetítésükkel gvü- : lekezeteinktől kapunk, nagy hálára j kötelez. Azonban mást is kérünk tő- | lük. Papjaink alakítsanak ki olyan | légkört a parókiákon, hogy onnan az evangélikus egyházat szerető, a lel­készi szolgálatot megbecsülő fiatal­emberek kerüljenek ki. Irányítsanak a teológiára olyan fiatalembereket, akik rajtuk és lelkészi munkájukon keresztül már helyes és jó képet hoznak szívükben és elméjükben a lelkészi hivatásról. TANULMÁNYI SZEMPONTBÓL nagyjában elégedettek lehetünk, mert a most végzett ötödik évfolyam hallgatói igen jó átlageredményt értek el. Emelkedett a szigorlati dolgozatok színvonala, a szó­beli vizsgákon pedig igen jó fel- készültségről tettek bizonyságot. Viszont nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a falu társadalmának új arculata új feladatok elé állítja azt az evangélikus lelkészképzést, amely­nek hallgatói elsősorban falusi lelké­szek lesznek. A PROFESSZOROK szolgálatvál­lalása az egyház munkaterületein az elmúlt tanévben még jobban kiszé­lesedett. Az elmúlt nyáron a Gyenes- diáson tartott lelkésztovábbképző konferencián Akadémiánk minden tanára és lelkészi jellegű alkalma­zottja több konferenciát vezetett, vagy pedig előadónként szerepelt. Tanári karunk a lelkészi munka- közösségek teológiai gazdájává vált. Az országos esperesi értekezleteken, az országos segédlelkészi konferen­cián előadók voltak a tanárok. Az egyetemes egyházzal és a két kerü­lettel együtt ünnepeltük hazánk tíz­éves felszabadulását március 15-én. Ugyanaznap este hallgatóink a Lel­késznevelő Intézetben is megemlé­kezést tartottak a március 15-i és a felszabadulási eseményekkel kapcso­lat' an. Professzoraink részben veze­tői, részben előadói voltak az orszá­gos katechet'kai konferenciának. (A professzorok ezidén is részt vettek számos országos egyházi mun­kában, prédikáltak, előadásokat tar­tottak, dolgoztak az egyázi sajtóban, megjelent Karner Károly új könyve, sokszorosításban dr. Nagy Gyula elő­adása, kéziratban van Pálfy Miklós héber nyelv- és gyakorló könyve, két bibliográfiai munkájának kiadását pedig a Tudományos Akadémia ter­vezi.) ÖKUMENIKUS MUNKÁNK az elmúlt tanévben részben az evans- toni világgyűlés, részben pedig a Lutheránus Világszövetség anyagá­nak a tanulmányozására összponto­sult. Ebben a tanévben Micheli lelkész, a genfi segélyakció lelkésze látogatta meg Akadémiánkat magyarországi tartózkodása alkalmával. Ezen a helyen is köszönetét mon­dok Akadémiánk nevében az Egy­házak Világtanácsa genfi segélybi- zettságának azért, hogy Akadémiánk könyvtárát és rajta keresztül evan­gélikus egyházunk lelkészeit folya­matosan ellátja a szükséges teológiai művekkel. Sőt ebben a tanévben le­hetővé vált, hogy a Bibliatársulatok Világszövetsége jóvoltából összes hallgatónkat és több lelkészünket egy-egy héber és görög bibliával ajándékozhattuk meg. A lundi svéd Gustav Adolf-Werk pedig pénzado­mánnyal támogatta Akadémiánkat. ÁLLAMUNK anyagi támogatásá­ról hálásan emlékezem meg, amely az Akadémia tanárainak és alkalma­zottainak zavartalan munkáját lehe­tővé tette. GYÜLEKEZETEINK támogatása lehetővé tette ebben a tanévben, hogy hallgatóink ellátása összehason­líthatatlanul jobb, mint a régebbi években. Viszont nevelési, tanulmá­nyi és erkölcsi szempontból egyaránt kívánatos, hogy hallgatóink hozzá­tartozói többet áldozzanak fiaik ta­níttatására. EGYHAZUNK VEZETŐSÉGÉNEK hálásan köszönjük, hogy szeretettel és türelemmel segített és támogatott bennünket. Egyházunk vezetősége és az Akadémia tanári kara május 31-én és június 9-én megbeszélést tartott az akadémiai oktatás és nevelés, va­lamint a tudományos utánpótlás fel­adatairól. Ezeknek a megbeszélések­nek és saját tapasztalatainknak alap­ján olyan munkatervet kell készíte­nünk, amely szervesen bele­illeszkedik országos evangélikus egyházunk átfogó munkatervé­be, hogy oktató és nevelő mun­kánk, valamint egyéb szolgála­tunk pontosan azokat a célokat szolgálja, amelyeket egyházunk tűzött ki maga elé. Híveknek kell lennünk történelmi evangélikus egyházunk múltjához, s XVI. század magyar reformátorai­hoz és mindazokhoz, akik nem kon­zerválták evangélikus egyházunkat, hanem az állandó építésnek és plán- tálásnak voltak a zászlóvivői a ma­gyar evangélikus egyház és a magyar nép történetében egyaránt. Isten Szentlelke adjon nekünk bölcseséget ezekhez a feladatokhoz! — fejezte be nagyszabású dékáni jelentését dr. Pálfy Miklós. „Az evangélikus lelkészképzés múltjából“ címmel dr. Ottlyk Ernő intézeti ta­nár tartott előadást, amelyben át­tekintette a közel négyszázesztendős magyar evangélikus lelkészképzés eseményeit, s a jelennel azokat üsz- szehasonlítva, a következőket mon­dotta: »•Legyen szívünkben Isten iránti hála, hogy lelkészképzésünk ilyen nagy utat tehetett meg. Gon­doljunk vissza arra a sok zaklatott­ságra és szenvedésre, ami egyhá­zunknak s benne lelkészképzésünk­nek is hosszú évszázadok folyamán osztályrésze volt. Adjunk hálát Isten­nek, hogy ma szabad hazában, békés körülmények között, biztonságban, magas színvonalon, messzemenő diák­szociális gondoskodás viszonyai kö­zött végezhetjük a magyar evangé­likus lekészképzést.« A végzett hallgatók nevében Keveházi László lelkészjelölt szólt. Az előttük álló feladatokról a követ­kezőket mondotta: »Szolgálatunk­nak nem légüres térben kell folynia, mint ahogyan Isten igéje sohasem légüres térben szól. Nem véletlen az, hogy nekünk itt és most kell szol­gálatba lépnünk. Nem véletlen az, hogy Isten a magyar nép közé küld minket. Ez azt jelenti, hogy népünk kérdései a mi kérdé­seink is. Azt jelenti, hogy né­pünk küzdelme a boldogulásért, a jövőért, a miénk is. Tudjuk, hogy ma ezek közül a kérdések közül legégetőbb kérdése ma­gyar népünknek és az egész vi­lágnak is: a háború cs béke kérdése. Tudjuk, hogy mi legyen a szavunk, amikor e kérdésről van szó. Tudjuk, mert tapasz­taltuk, mit je'ent a háború. Isten igéjét kell hirdetnünk, aki a békesség evangéliumát bízta ránk. így kívánunk elindulni a szolgálatra,? I Dr. Pálfy Miklós dékán kihirdette í a végzett hallgatók tanulmányi ered­ményeit, amely szerint Keveházi I László kitűnő, Magassy Sándor és | Muntag Andomé jeles, Asbóth László, Bödecs Barnabás, Dulcz Pál, j Ittzés Gábor, Nagy Ilona és Szabó I Zoltán pedig jó, illetve elégséges I eredménnyel állták meg a szigorla- ! tot. j ösztöndíjat kaptak: Bárdossy Ti- j bor. Harmati Béla, Lackner Aladár. : Magyar László, Missura Tibor, Szi- gethy László és Zászkalicky'Pál. - Dulcz Pál a Magyar ökuménikus Ta­nács pályázatán nyert jutalmat. ■ Néhai Algőver Andor nyug. vallás­tanár hagyatékát, egy görög—magyar szótárt Keveházi László kapta. A felemelő ünnepség a Himnusz el- éneklésével ért véget. (Folytatás az 1. oldalról) ma már az egész országos egy­ház erejéből meríthetünk.« Dezséry püspök a továbbiakban megállapította, hogy mindez a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház ige­hirdetéséhez tartozik, tartozott és fog tartózni. »Egyházunk egész élete az igére támaszkodik és erejét Isten igé­jéből meríti« — mondotta a püspök, majd így folytatta: »Ez tegye felelőssé ezt a gyülekezetét, amely ezt a templomot kapja, valóban úgy, ahogyan lelké­sze Is mondotta: aiándékba, amely­nek területén a Lelkésznevelő Inté­zet van, mely a jövő lelkészeit képzi. Tartozzék a gyülekezet felelős­ségébe, hogy országos egyházunk szellemében él, működik és teszi lehetővé, hogy jövő lelkésznem­zedékünk megfelelő és becsületes tanítást kapjon e templomban. Ahogyan ennek a kőháznak az 1955. június 26. Szentháromság után 3. vasárnap. »Isten bűnösöket hív« — lMóz 32, 21-30 — I.k T 36-50 —■ ITim 1, 12-17. Liturgikus szán: zöld. A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN a következő segédlelkész elhelyezé­sek történtek július 1-i hatállyal: Dulcz Pált a budapest—fasori egy­házközségbe, Keveházi Lászlót a békéscsabai gyülekezetbe és a kelet-békési egy­házmegye esperese mellé. Muntág Andornét a püspöki hiva­talba, Kovács Pált Békéscsabáról Szarvasra, Hrúsz Jánost Szarvasról Soltvad- ikertre és a Bács-Kiskún megyei es­peres mellé, Cserháti Sándort Szegedről Kecs­kemétre, Bolla Árpádot Rákospalotáról Sze­gedre, Kiszely Sándort Kecskemétről Rá­koskeresztúrra, Karner Ágostont Soltvadkertről Rákcspalobára, Gémes Istvánt Budapest—Deák térről Pécsre és a tolna—baranyai esperes mellé, Juhász Gézát Budapest—Fasorból Budapest—Kőbányára. Csonka Albertet pécsi ideiglenes kirendeltségéből újra a Budapest— Józsefvárosba. Madarász Istvánt Zalaistvándról Pesterzsébetre, Dóka Zoltánt — az Északi Egyház- kerületből átvéve — a Budapest— Deák téri gyülekezetbe, Dóka Zoltánnét — az Északi Egy­házkerületből átvéve — a zuglói egy­házközségbe, Mezősi Györgyöt — az Északi Egy­házkerületből átvéve — Pestlőrincre, Horváth Erzsébetet — az Északi Egyházkerületből átvéve — Buda­pest—Deák téri gyülekezetbe, Drenyovszky Jánost — az Északi Egyházkerületből átvéve — a zala- istvándi egyházközséghez tartozó za- laszentgróti fiókgyülekezetbe és a So­mogy—zalai esperes mellé osztotta be szolgálattételre D. Dezséry László püspök. KAPOLCSON a gyülekezet ada­kozás útján több új oltárterítőt szerzett be, amelyeket az egyik gyü­lekezeti tag készített el. A közel­jövőben tervezik a templom külső javítását. AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET­BEN a következő segédlelkész elhe­lyezések történteik július 1-i hatály- lyal: Fehér Károlyt Kissomlyóról Cse­pelre, Szabó Zoltánt Kissomlyóra, Völgyes Pált Bakonycsernyéről Özdra, Bödecs Barnabást Bakonycser- nyére, Zsigmondy Árpádot Olcsváról Tor- dasra. Varga Árpádot Fehérvárcsurgóról Olcsvára. Németh Ferencet Veszprémből Ru« dabányára. Asbóth Lászlót Veszprémbe, Szentirmay Miklóst Sárbogárdiéi Vadosfára, lltzés Gábort Sárbogárdra, Magassy Sándort Miskolcra, Nagy Ilonát Nyíregyházára, Sárkány Tibort — a Déli Egyház- kerületből átvéve — Budapest— Óbudára osztotta be szolgálati ételre D. dr. Vető Lajos püspök. KARDOSKUTON pünkösd vasár­napján gyülekezti est volt, amelyen Madarász Mihályné, Kaszai Tibor, Bubik Julianna és Verasztó Margit, valamint a lelkész felesége műkö­dött közre. Igét hirdetett Huszák József lelkész. Az esthez csatlakozó szeretetvendégség offertóriumából 510 forintos költséggel a lelkészlak tatarozását végezték el. CSALÁDI HÍREK. Dr. Fabiny Ti­bor, csöglei lelkésznek és feleségé­nek, Saródy Valériának, június 18-án első fiúgyermekük született. Neve: Tibor. Peti József, a porrogszentkirályi gyülekezet 42 éven át volt haran­gozó ja, Iharosberényben, 91 éves korában meghalt. Lágler Béla por­rogszentkirályi és Hegyháti János iharosberényi lelkész temette. Id. Kelemen István, az óbudai egy­házközség 27 éven keresztül egyházfia az Űrban elhunyt. Komjáthy Lajos lelkész temette az óbudai temetőben. Temetésén a gyülekezet nagy szám­ban vett részt, közöttük volt D. De­zséry László püspök is. — Az igaznak emlékezete áldott! Lelkészszentelés lesz vasárnap a celldömölki és a Budapest-fasori templomban Asbóth László, Bödecs Barnabás, Ittzés Gábor és Magassy Sándor végzett teológusokat június 26-án Ceíldömöikön szenteli lelkésszé D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyházkerület püspöke. Ugyanezen a napon a délelőtt 11 órai istentiszteleten, a Budapest- fasori templomban szentc’i lelkésszé D. Dezséry László a Déli Egyház­kerület püspöke Dulcz Pál, Keveházi László és Szabó Zoltán végzett teológusokat. IstenfetaSeti rend 1955. június hó 28-án, vasárnap Budapesten Deák tér de 9 Madocsat Miklós, de. 11 Madocsal Miklós, du. 6 Gémes István. — Fasor de. fél 10 (ifj.) Juhász Géza, de. 11 Lelkészszentelés, D. Dezséry László, du. 7 Juhász Géza. — Dózsa György út 7. de. fél 10 Schreiner Vilmos. — Ollói út 24. de. fél 10. de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. három negyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Bonnyal Sán­dor. du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Sárkány Tibor. — Utász u. 7. de. 9 Sár­kány Tibor. — Vajda P. u. 23. de. fél 12 Sárkány Tibor. — Zugló de. 11 (úrv.) Nagy Gyula dr.. du. 6 Muntág Andor. — Gyar­mat utca 14. de. fél 10 Muntág Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntág Andor. — Fóti út 22. de. 11 Rimár Jenó. du. 7 Gád- dor András. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Sárkány Tibor, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Rimár Jenő. — Vas u. 2/c. de. 11 Szi­monidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota egésznek az erejéből kellett fel­épülnie, úgy ennek a lelki ház­nak is az országos egyház lelki egészéből kell erőt merítenie« — mondotta Dezséry püspök, majd áldáskívánással fejezte be felszóla­lását.« A helybeli református testvérgyü­lekezet köszöntését Hegyaljai György lelkész hozta el, majd dr. Pálfy Mik­lós teológiai dékán üdvözlő szavai következtek. »A mai nappal ebben az épület­ben két gyülekezet kapott otthont« — mondotta —, a pesthidegkúti gyü­lekezet és a Lelkésznevelő Intézet hallgatói, akik szintén gyülekezetét alkotnak. A két gyülekezet együtt­élése rendkívül nagy, felelősségteljes feladatokat ró mindkét gyülekezetre. Közös feladatunk lesz, hogy Isten akaratának megfelelően egymás hite által épüljünk. Közös feladatunk az, hogy ebben a templomban lelkészek és teológusok ajkáról mindig tisztán és igazán hangozzék az evangélium. Mindig a reformátori, lutheri MÁV-telep de. fél 9. Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pest­újhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget He. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9, de. 10, du. lé! 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Klslarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestlmre du. 5. — Kispest de. 9. de. 10, du. 6. — Wc- kerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11 presb. ikt. Blázy Lajos du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Pethő István, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Pethő István. — To­roczkó tér de fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Mezősi György, de 10 (úrv.) Mezősi György, du. 5 Mezősi Gyä-gy. — XII.. Tar- csay V. u. 11. de 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Zenés áhítat. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelö Intézet de fél 11 Ruttkay Elemér. — Diana út 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 3 Muncz Frigyes, de. 11 Muncz Frigyes, du. 5 Bottá István. — Németvölgyi út 1S8. de. 9 Bottá István. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Keienvölgy de 9 Vi- sontai Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Visontal Róbert. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7. keresztyénség hangja szólaljon meg ebben a templomban, amely a prédikáció középpontjában a kereszt teológiáját vallja és ezt a kereszt teológiáját ki tudja szé­lesíteni az élet minden területére« — mondotta Pálfy Miklós dékán. Kárpáti Sándor, a zuglói egyház» község felügyelője köszöntötte ez­után a templomépítő "ikertestvért«; »Ti, szeretett testvéreim, ma betaka­rítottátok annak a magvetésnek az első termését, amelyet a Gyülekezeti Segély vetett el. Isten áldása legyen azokon, akik mozgatták és elindítot­ták azt. Isten áldása legyen azokon a testvéreken is. akik országszerte megnyitották szívüket az adakozás­ra« — mondotta, majd gyülekezete nevében felajánlotta, hogy szerény ajándékaképpen elkészítik majd az új templom homlokzatának az »Erős vár a mi Istenünk« feliratot. Várady Lajos esperes az egyházmegye nevé­ben mondott köszöntést, majd D. dr. Vető Lajos püspök válaszolt az üdvöz­lésekre,

Next

/
Thumbnails
Contents