Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-19 / 25. szám
2 EVANGÉLIKUS ELET 1955. június 19. Szentháromság u. 2. vasárnap »Meg ne vessétek azt, aki szói« Ézs. 5, 20—24. — Mt. 23, 37—39. — Zsid. 12, 15—25, Liturgikus Ágostai Hitvallás Másnap került sor az evangélikus hitcikkek felolvasására, mégpedig ezúttal a püspöki kápolnában, mert oda csak 200 ember fért be. A felolvasás tehát a nyilvánosság kizárásával ment végbe, Hatása mégis nyilvánvaló volt még a katolikus rendekre is, ezek közül az egyik, Vilmos bajor herceg, azt kérdezte a neves katolikus teológustól, dr. Eéktől, hogy meg tudná-e cáfolni ezt a hitvallást, mire 6 azt válaszolta, hogy az egyházi atyákra támaszkodva megkísérelhetné, de az írás alapján ugyan nem. S ezzel igazat is mondott, mert a hitcikkek valamennyi, 28 tétele a biblia igazságát tükrözi, akár az Istenről, eredendő bűnről, Isten Fiáról, megigazulás- ról, úrvacsoráról, gyónásról, bűnbánatról, szentségekkel való élésről, egyházi rendről, szertartásokról, világi dolgokról, Krisztusnak az ítéletre való eljöveteléről, szabad akaratról, a bűn okáról, jó cselekedetekről, a szentek tiszteletéről, vagy visszaélések orvoslásáról szól is. S az egészen végigvonul a fő érdek: megragadni s el nem veszíteni a reformáció élményében nyert új embert, A felolvasás után kijelentette V. Károly, hogy a cikkeket végighallgatta s azokról később fog dönteni. E nap után lázas munkába kezdtek a katolikus teológusok, hogy katolikus részről készítsék el észrevételeiket, mely »Catholica Rcsponslo« név alatt készült el s ma a »Confutatlo«- ként ismeretes. Ezt a Cáfolatot augusztus 3-án olvasták fel ugyanott, ahol az evangélikus hitcikkeket. Ennek a Confutatinak felolvasása után a császár kijelentette, hogy a katolikus válasszal megcáfoltnak tekinti a június 25-én felolvasott evangélikus hitcikkeket, s hogy fegyverrel is érvényt szerez ennek a Cáfolatnak. A hitcikkek tehát nem emelkedtek határozattá az ágostai birodalmi gyűlésen. A birodalmi gyűlés végeredményben is elvetette, de nem vetették el aláírói: János szász herceg, választófejedelem — György brandenburgi őrgróf, Ernő lüneburgi herceg, Fülöp hesseni tartománygróf, János Frigyes 6zász herceg, Ferenc lüneburgi herceg, Farkas an- haiti fejedelem, Nürnberg város tanácsa és elöljárósága, Reutlingen város tanácsa. S nem vetik el mindmáig aláírói, akik e hitcikkeket hitvallásuknak ismerik el. Így váltak a hitcikkek hitvallássá, melyben benne maradt s átöröklődött vele együtt reánk a reformációs élmény új embere. Mert az Ágostai Hitvallás éppen ezt az új embert nem adta föl. A reformáció, s a reformációnak hivallásos kifejezése, az Ágostai Hitvallásban nem évszám, s nem az a bizonyos június 25-e, amikor először került felolvasásra 425 esztendővel ezelőtt. Az Ágostai Hitvallás élet s élet marad addig, míg alatta az aláírások üres tere nem marad beíratlan. Mi, mai evangélikusok, élő hitünkkel írjuk azt alá naponta. Mohr Gedeon A nieeai hitvallás .Ez év június 19-én, vasárnap lesz 1630 éves a Nieeai Hitvallás. Ebből az alkalomból közöljük a Hitvallás szövegét: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és nemlátható dolgok teremtőjében. És egy Ürban, a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki minden világok előtt az Atyától született, Istentől való Isten, világosságból való világosság, igaz Istenből való igaz Isten; aki születclt és nem teremtetett; az Atyával egyenlő lényegű, aki által alkottatott minden. Értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyekből és a Szentlélekből testet öltött és Szűz Máriától emberré lett; Poncius Pilátus alatt értünk megfeszíttetett, szenvedett és eltemettetett; harmadnapon feltámadt az írások szerint és felment a mennyekbe, az Atya jobbján ül és ismét eljön majd dicsőségben, hogy az élőket és a holtakat megítélje s országlásának nem lesz vége. Hiszek Szentlélekben, Uramban és éltetőmben, aki az Atyától és a Fiútól ered, az Atyával és Fiúval együtt imádandó és dicsőítendő; ő szólt a próféták által. Hiszek egy szent, egyetemes, apostoli egyházat. Vallók egy bűnbocsánatra szóló keresztséget és várom a halottak feltámadását és a jövendő világban való életet. Amen. „H Hungarian Church Press“ a magyar protestáns egyházak külföldet tájékoztató kőnyomatosa legújabb száma beszámol Péter János református püspök franciaországi és angliai útjáról, és közli az egyik Párizsban elmondott prédikációját. Beszámol a Baptista Világszövetség elnökének és alelnökének budapesti utazásáról. Tudósítást közöl arról, hogy a két református és az evangélikus Teológiai Akadémia hallgatói között hallgató-cserét végeztek kölcsönös kéthetes látogatás formájában, és ír a Református Teológiai Akadémia kutató munkájáról a Ráday-könyvtárban. Hosszan idézi a lap D. Dezséry László püspök sajtóvasárnapi vezércikkét az Evangélikus Életből; hírt ad arról, hogy a Lutheránus Világszövetség Teológiai Szemléje javasolja, hogy adják ki külföldön németül, vagy angolul dr. Karner Károly »Bevezetés a teológiába« című, nemrég megjelent munkáját. Tudósítást közöl arról a négy gyülekezetről, mely az idei Gyülekezeti Segély gyűjtés eredményét kapja, hírt közöl arról, hogy D. dr. Vető Lajos püspök felavatta a nádasdi új evangélikus templomot, és közli Szabó László baptista egyházi elnöknek egyik beszédét, melyben a Magyarországi Baptista Egyház fejlődéséről számol be. Iratterjesztési szünet a Sajtóosztályon Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály közli, hogy július hónapban iratterjesztési szünetet tart. Kérjük a lelkészi hivatalokat és gyülekezeti iratterjesztéseket, hogy megrendeléseiket legkésőbb e hónapban juttassák el a Sajtóosztályhoz, mert a július 1. után érkező rendeléseket már csak a nyári szünet után, tehát augusztusban tudjuk szétküldeni. A Sajtóosztály többi hivatalai ez idő alatt is tartanak félfogadást. BEIRATKOZÁS ISKOLAI VALLASTANITÄSRA Az állami intézkedés értelmében az iskolai vallástanításra 1955. június 24-én, pénteken délután 14 órától 18 óráig és június 25-én, szombaton délelőtt 8—13 óráig lehet beiratkozni. A BUDAHEGYVIDÉK1 egyházközség pesthidegkúti fiókegyházközségének hűvösvölgyi templomát június 19-én, vasárnap de. 10 órakor szenteli fel D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyházikerület püspöke. Istentisztelet után ünnepi közgyűlés lesz. Du. 5 órakor az alagsori nagyteremben műsoros szeretetvendégséget rendeznek. A KELET-BÉKÉSI egyházmegye lelkészi munkaközössége június 13-án egcsznapos munkaülést tartott Békéscsabán. Előadást tartottak: Prőhlc Károly, Kún-Kaiser József, Gubcsó András, Benkő István, Fecske Pál. A KISPESTI gyülekezetben június 12-én, vasárnap a konfirmációval kapcsolatban szeretetvendégséget rendeztek, melynek keretében gyülekezeti tagok szereplésével előadták az »Üzennek az ünnepek« című nagysikerű színjátékot. A RÁKOSSZENTMIHÁLYI egyházközségbén június 26-án, vasárnap háztartási ■ és általános vizsgálatot tart Gyöngyösi Vilmos esperes, mely alkalommal a délelőtti istentiszteleten igét hirdet és beiktatja az újonnan választott egyháztanácsot. Délután 6 órakor hálaadóistentiszteleten ünnepli a gyülekezet lelkészének, Id. Tóth-Szöllős Mihálynak pappá szentelése 35. évfordulóját. Orgonaharmónium eladó, kétma- nuálos, kitűnő karban, templomi célra. Bp. XX., Fehérvári út 181/a. f. 2, Teológiai Akadémiánk folyó hó 20-án, délelőtt 11 órakor Lendvay utcai dísztermében tartja tanévzáró ünnepélyét, amelyen dr. Pálfy Miklós dékáni jelentésén kívül dr. Ottlyk Ernő intézeti tanár tart előadást a magyarországi evangélikus lelkészképzés múltjáról. Az Egyházaik Világtanácsa egyházközi segélyügyekkel foglalkozó bizottsága most tartotta szokásos évi világtalálkozóját Svájcban, a Lausanne közelében levő Les Rassesban. A református egyház képviseletében Kádár Imre konventi főtanácsos, teológiai akadémiai professzor vett részt az öt napig tartó tanácskozáson. A megbeszélésekre az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak képviselői és a genfi iroda segélyügyi munkásai mind az öt világrészből több mint százan gyűltek össze. Nagyszín; zöld. AZ ÓBUDAI gyülekezet június 19-én, vasárnap de. 10 órákor isten- tisztelet keretében emlékezik meg temploma felszentelésének 20. évfordulójáról. Igét hirdet Komjáthy Lajos lelkész. MAG YARBÄNHEGYESEN az egyházközség Szentháromság utáni első vasárnapon tartotta meg szokásos templomszentelési ünnepét. A gyülekezeti nap alkalmából Benczúr László püspöki titkár és Deme Károly mezőberényi lelkész végeztek szolgálatokat. Az igehirdetések és előadások az istentisztelet kérdésével foglalkoztak és arra mutattak rá, hogy a gyülekezeti élet középpontjában a templomi istentisztelet áll, ahol a jelenlévő Jézus Krisztus igéje és szentségei által arra készíti fel az egész gyülekezet tagjait, hogy hétköznapi életük és mindennapi munkájuk is Istent dicsérje, isten« tiszteletté váljék. A GALGAGUTÁI egyházközségben, június 12-én, vasárnap a délelőtti istentiszteleten igét hirdetett Tessényi Kornél püspöki titkár. Istentisztelet után megbeszélést folytatott a gyülekezet férfitagjaival egyházi és gyülekezeti életünk aktuális kérdéseiről, a testvéri közös teherviselés problémáiról. Az esti istentiszteleten Kovács Gyula szécsényi lelkész prédikált, melynek offertó- riuma a balassagyarmati Szeretetotthon céljait szolgálta. CSEKKLAPOT mellékeltünk lapunk e heti számához azért, hogy olvasóink előfizetésüket annak felhasználásával — amikor esedékes — megújíthassák. Kérjük, hogy a feladó nevét cs lakcímét mindig olvasható nyomtatott betűkkel írják. Az ünnepélyt megelőzően délelőtt 10 órakor a fasori evangélikus templomban tanévzáró istentisztelet lesz, D. Dezséry László püspök szolgálatával. Az Akadémia mindkét alkalomra szeretettel hívja cs várja a gyülekezetek lelkészeit, presbitereit és tagjait* szabású programot dolgoztak ki, amely az 1955—56. évekre megszabja az egyházak egymásközti segélymunkának irányelveit és konkrét feladatait. A segélymunka központjában ezekben az években az ázsiai és afrikai egyházak szükségletei állanak. Genfben Kádár Imre konventi főtanácsos rész tvett a Knox János-Ház felavató ünnepségén, amelyen A. W, Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára tartott előadást »ökumenikus feladataink a történelem fényében« címmel. Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanévzáró ünnepélye Az Egyházak Világtanácsa egyházközi segélybizottságának konferenciája AZ OROSZ ORTODOX EGYHÁZ ÉLETÉBŐL AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: A 425 esztendős Június 25-én van 425 esztendeje, hogy János szász választó két kancellárjának egyike, Bayer Keresz- tély, messze csengő, érces hangon felolvasta az evangélikus rendek V. Károly császár egyenes kívánságára összeállított hitcikkeit. Ezek a hitcikkek a mai Ágostai Hitvallás, mely szerint való evangélikusoknálc hívjuk magunkat. V. Károly 1530-ban Augsburgba hívja össze a birodalmi gyűlést. Valamennyi német fejedelemséget meg akarja nyerni Ágosta városában a török ellen s ennek előlépcsője a katolikus-protestáns egyenetlenségek elsimítása. Károly úgy érezte, hogy megbirkózik ezzel a feladattal. S talán meg is birkózott volna, ha a két féd között tárgyilagos tud maradni. Ö azonban lelkes katolikus volt. Innen származik minden államférfiúi bölcsességtől távolálló magatartása és ítélete a birodalmi gyűlésen. Nagy pompával érkezett meg Ágostéba. Öccse, Ferdinánd, az új magyar király révén szólítja fel az evangélikus rendeket, hogy vegyenek részt rajta s hogy protestáns prédikátoraikat bocsássák szélnek. Erre György, brandenburg-ansbachi őrgróf nyakára mutatott s ezzel jelezte, hogy szívesebben leütteti fejét, mintsem hogy megtagadja önmagát. V. Károly a bíró személyében engedte és javallottá az egyenetlen küzdelmet. Két fél közül az egyik Luther. Még rajta a worms! birodalmi átok. Kóburgot nem hagyhatja el. Cs&k onnan kísérheti figyelemmel az ágostai eseményeket. Mint a kötöttszárnyú madár. Hiszen csak engednék szólni most is, mint kilenc évvel korábban, a wormsi birodalmi gyűlésen! A hitciikkeket sem ő írja, hanem barátja, Melanchton Fülöp. Me- lanchton ugyan nem ír eredeti művet, amikor összeállítja a hitclkke- ket, mert ott vannak előtte Luther korábbi hitcikkei, mégis helyesnek találja János szász választó, hogy a dolgozatot Luther ellenőrizze. Május 11. és 15. között teszi ezt meg a reformátor, s válaszában benne van a kesernyés mosoly, amikor azzal a kétséges dicsérettel küldi vissza az iratot, hogy ő azt úgy nem is tudta volna megírni, mert ő oly halkan és szelíden nem tud lépdelni, mint barátja, Fülöp. Bizony, ebben benne van a meliőztetés tudata, amikor másokat kell engednie a közeltusába, ahelyett, hogy talán döntő diadalt arathatna, ha egymaga van jelen! Két fél közül a másik Campegio pápai követ, ö már hetekkel a gyűlés előtt érintkezésben van a császárral s követeli, hogy kíméletlenül hajtsák végre a wormsi átkot, hogy a prédikátorokat ellenőrizni s a sajtócenzúrát érvényesíteni kell. Campegio személyesen van jelen a birodalmi gyűlésen s még hozzá miként! Június 24-én a városházán jelenik meg, mert ezen a napon itt folyt a birodalmi gyűlés. A császár felkel helyéről s személyesen lépdel le trónusa lépcsőin fogadására, s a hely, melyet számára kijelölnek, közvetlenül a császár mellett van. Előbb öccse, Ferdinánd magyar király ült azon. A pápai köve? ezután szólásra is emelkedett s beszédében a többi között felszólította a protestáns rendeket, hogy maradjanak a római egyház engedelmes fiai. A moszkvai pátriarkátus folyóiratának, a Zsurnál Moszkovszkoj Patriarhii-nak 1955. februári számában I. Potapov ortodox lelkész tollából hosszú összefoglaló cikk jelent meg a Szovjetunió orosz ortodox egyházának életéről az 1954. évben. A cikket Selmeczi János lelkész fordította magyarra. Ebből a cikkből veszünk át néhány kiemelkedő részletet. »1954-ben egyházi életünlk — áldott lényegéneik megfelelően — jelenségeiben sokszínű volt, mert a mi Orosz Pravoszláv Egyházunk nagyon sok egyházközséget és egyházmegyét egyesít még hazánk határain túlról is« — állapítja meg Potapov lelkész. »Egyházunk élete főképpen az egyháziközségek és kolostorók istentiszteleti életében nyilvánul meg.« »Az elmúlt év sok eseménye az orosz nép hitének megerősödéséről beszél.« A cikk sok templomépítésről és renoválásról számol be. Többek között restaurálták a Vlagyimirben lévő ősi orosz emlékmű templomot. Irkuckban és Zsi- tomirban katedrálisokat tataroztak. Nagy terruplomjavitások voltak a novoszibirszki, le- ningrádi, pszkovi, volinyi és krasznodári egyházmegyékben. Egyedül a csernovici egyházmegyében hetven templomon végeztek teljes és részleges javítást. »Mindez arról beszél, hogy nem apadt ki az olaj a pravoszláv egyház korsójában.« 4Z orosz ortodox egyház főpásztorai számos látogatást végezték egyházmegyéikben. A sokszor magas korú főpásztorok hatalmas távolságokat utaztak, hogy »meglátogassák a falusi templomokat, ott istentiszteleteket végezzenek és az összegyűlt híveknek üdvös tanításokat adjanalk,« A főpásztarük látogatásai során különös gondot fordítottak a múlt esztendőben az egyházi épületek megvizsgálására, az egyházközségek életének, szokásainak megfigyelésére.és,utasításokat,adtak a. lelkészeknek egyház fegyelmi és tanulmányi kérdésekben. Néhány egyházmegyében, — legnagyobb mértékben az asztrahániban — lelkészi tanfolyamokat rendeztek. Az asztraháni egyházmegyében minden lelkészt vizsgára hívtak és akiknek tudása nem Ütötte meg a szolgálathoz megkívánt mértéket, azt tanfolyamra utasították. A rosztovi egyházmegyében ugyancsak alaposan megvizsgálták a lelkészek képzettségét. Alek- szij pátriárka ezéket a lelkészi tanfolyamokat igen hasznosaknak értékelte és kijelentette, hogy igen nagy súlyt helyeznek a lelkészek teológiai látókörének tágítására. Alekszij pátriárka az elmúlt évben is különböző körlevelekkel tanította a lelkészeket. Ezekben különösen arra intette a lelkészeket, hogy tartsák meg az ősi tradíciókat és az egyházi fegyelmet. »Az egyik körlevelében arról beszélt, hogy egyes egyházmegyék kormányzásában túlzott az állami irányítás, mely az egyházmegyék vezetői és a lelkészek, közötti közvetlen kapcsolat gyengüléséhez vezetett. A pátriárka megbízta legkiválóbb érsekeit, hogy errevonatkozóan egységes szabályzatot állítsanak össze.« »Elítélve egyes egyházi munkásók kötelességükhöz való formális magatartását, feladataikká tette, hogy példás életükkel és minden szavukkal harcoljanak a békéért, éljenek szeretetben és tisztaságban. Ezek a körleveleik az elmúlt év legjelentősebb egyházi eseményei voltak« — állapítja meg Potapov lelkész. A cikk a továbbiakban az ortodox egyház lelkészképzéséi>el foglalkozik és kiemeli, hogy a lelkészképző iskolák élete állandó kapcsolatban van a templomokkal és a kolostorokkal. A végzett teológusok közül -sokan magasabb fokú lelkésZképzésre mentek és a lelkészakadémiák növendékei közül többen tanári ösztöndíjakat kaptak. Potapov lelkész tanulmánya ezekután a Szovjetunió határain kívüli olyan, a moszkvai pátriárkátus fösége alá tartozó külföldi egyházmegyék életéről beszél, melyekben jelentős változások történtek az elmúlt esztendőkben. Itt részletesen foglalkozik az Észak-Amerikai, a hollandiai egyházmegyével, a jugoszláviai pravoszláv egyházzal, melynek egyháziközségei 1954-ben a szerb autókefál egyház joghatósága alá 'kerülték és külön megemlékezik a magyarországi ortodox egyház életéről. Erről ezeket írja: »Magyarországon a pravoszláv egyházközségek jogi helyzete a háború előtti években rendezetlen volt. Különösen is nehéz helyzetben voltak a második világháború befejezése után: a templomókat erősen megrongálták a háborús események, az egyházi kegyszerek nagyrésze megsemmisült, s ehhez járult még a nagy lelkészhiány. Hogy ennek az abnormális helyzetnek vége legyen, a magyarországi pravoszlávok Alekszij pátriárkához fordultak, hogy vegye őket gondozása alá. 1949-ben a moszkvai pátriárkátus jogszerűen befogadott egy orosz és hat magyar nyelvű magyarországi pravoszláv egyházközséget templomaival és hat lelkészével együtt. Megalakult a magyarországi egyházmegye. A legutóbbi időben ez az egyházmegye tíz egyházközséget foglal magáiba 12 templommal és 15 lelkésszel.« »Amint látjuk, az orosz pravoszláv egyház az elmúlt évben megerősödött kánoni fegyelemben, ■ hitben és szeretetben.« A cikk a továbbiakban a testvér ortodox egyházakkal való érintkezésekről beszél. A moszkvai pátriárka fogadta III. Sándor antiochiai pátriárkát három metropolitájával együtt, Kirill bolgár pátriárkát egy főpapi delegáció élén, Eleferijt, a csehszlovák pravoszláv egyház metropolitáját, a finn ortodoxok egyházi delegációját. Az orosz egyház delegációt küldött Damaszkuszba III. Sándor pátriárka látogatásának viszonzására és Romániába Jusztinián román pátriárkához. A moszkvai és a konstantinápolyi pátriárkák írásban cserélték ki véleményüket az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésére vonatkozóan. Beszámol a cikk egyéb, főként külföldi protestáns egyházakkal történt érintkezésekről is, így elsősorban nyugati egyházi férfiak Szovjetunióbeli látogatásáról. Idézi Dr. Kurt Aland, a berlini lutheránus teológia professzorának nyilatkozatából a következőket: »Azzal a reménységgel utaztunk el, hogy meg van a jó kezdet, amely meghozza gyümölcseit nem any- nyirtk a két egyház, mint inkább azoknak az embereknek az életében, akik mindkét egyházban uruknak vallják Jézus Krisztust.« Végül a cikk az orosz ortodox egyház békeharcát foglalja össze és ennek során különösen kiemeli Nyikoláj moszkvai metropolita sok jelentős külföldi szolgálatát. A cikk így fejeződik be: »Az orosz egyház szent kötelességének tekinti nemcsak a nemzetközi feszültség egyhüléséért való könyörgést, fianem felhív minden keresztyént a 'kölcsönös szeretet gyakorlására, hogy ezzel enyhítsék a nemzetközi bizalmatlanságot, megmentsék az emberiséget újabb háború pusztításától és elősegítsék a népek békés együttélését.«
