Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-05 / 23. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Mit tanultak konfirmandusaink a Szentháromságról? Szentháromság ünnepén sokat idézik Luther mondását, hogy a Szent- háromság titkát nem firtatni, hanem imádni kell, mint a felséges Isten mélységes, szentséges titkát, melyet egyedül magának tartott fenn. Luther idézett mondása azonban semmiképpen sem jelenti azt, mintha a Szentháromságról szóló tanításunk homályos, vagy bizonytalan lehetne. Isten kinyilatkoztatására alapozott hitünknek világosan és bátran kell vallani: Hiszek az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Istenben. Hitünknek ezt a világos vallástételét foglalja magába a Szentháromságról szóló tanításunk. Lapozzunk végig most egy konfirmandus kátét és nézzük meg mit tanultak konfirmandusaink a Szentháromságról.? (M. M.) 1. Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében ... Hogyan teremtette Isten a világot? Isten igéjével szeretetből teremtette a világot. Mi gyermekei vagyunk. Azt akarja, hogy szeressük Öt és szeressünk minden embert. 2. Hiszek a Jézus Krisztusban, Ist 0 & Miért lett Isten emberré Jézus Krisztusban? Isten azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy elvegye tőlünk azt, ami a miénk: bűneinket, és nékünk adja azt, ami az övé: az ö igaz voltát. 3, Hiszek a Szentlélekben .: ten egyszülött Fiában, a mi Urunkban .. . Hogyan végezfe el a mi Urunk Jézus Krisztus megváltói munkáját? A mi Urunk Jézus Krisztus megváltói munkáját azzal végezte el, hogy ártatlan szenvedésével és halálával bűnünknek minden átkát magára vette és elhordozta. Miért küldi el Isten a Szentlelket? Erre felel Jézus Krisztusnak ez az igéje: A Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe* juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek (Jn 14, 26). képessé tesz, hogy Isten gyermekeként Őhozzá imádkozzam^ Kicsoda az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten? Az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten egy Isten és nem három. Amint megkülönböztetjük a nap nagyságát, fényét és melegét, de közben mindig ugyanarra a napra gondolunk, úgy az egy igaz Isten is három személyben lép elénk: mint Atya, Fiú és Szentlélek. Melyik az egyház legősibb Szentháromságot magasztaló éneke? Az egyház legősibb Szentháromságot magasztaló éneke az ősi »Te Deum« (Téged Isten). Magyarul így hangzik: Téged Üristen az igaz hitben Áldunk, magasztalunk, tesz arra, hogy az anyaszentegyház- Atya, Fiúnak ban éljek. Ezzel arra is szabaddá és Szentiéleknek vallunk. (Dt. 25 ; 1 v.) Hogyan végzi a Szentlélek munkáját benned? A Szentlélek Isten igéjének prédi- kálása és a keresztség és úrvacsora szentsége által szabaddá és képessé ATYA AZ UTOLSÓ LECKE p*ehérhajú lelkipásztor jóságos arc- J cal ült a kicsinyei között az utolsó konfirmációi órán. Meleg tekintete úgy simogatta végig a gyermekarcokat, mint az édesapa, aki most búcsúzik a messze induló fiától és utoljára még valami nagy ajándékot simogat bele a fia kenyeres tarisznyájába. Milyen sokat vezetgette már ezeket a kicsinyeket Isten országa napfényes útjain. Mennyi sok mindent elmondott már azokból, amikre maga az élő Isten tanította meg az embereket. De még mindig van valami mondanivalója. Az útrávaló: az utolsó lecke ..; Most induló kicsi konfirmandusoknak és érettük szívdobogva imádkozó nagyoknak hadd írjam le ide a fehérhajú lelkipásztor útravalóját, az utolsó leckét... így mondotta ::. LT a valaki azt kérdezné tőlünk, hogy mi az emberi élet, akkor nyugodtan felelhetjük reá, hogy az élet nem más, mint út. Hosszú, nagyon hosszú út... Ennek az útnak két szakasza van. Egy látható és egy láthatatlan. A látható a bölcsőnknél kezdődik és egy akáclombos temetőben végződik. A másik a halállal kezdődik és az ítélet óráján. Isten szívénél fejeződik be. Mindkettő nehéz, ismeretlen, mégis — szép út! Az élet — nehéz út! Nehéz, mert szinte örökké döntésre kényszerít. Az életünk nem célnélküli séta, köny- nyű kirándulás, vaktában való bolyongás, mi mindig megyünk valahova. Minden percünk és minden lépésünk keresztút, ahol célt és irányt kell választanunk. Minden ütünk döntés, mert az út parancsol és kényszeríti azt, aki rálép. Az út mindig visz minket valahová. Oda, ahol az út véget ér. Ezért mondták a régiek, hogy az útunk a végzetünk. Aki lejtőre lép, az csak lefelé mehet, aki hegyi Ösvényre lép, az csak a magasságok felé tarthat. Ezért döntő már az indulás is. A régi népmesékben azért olyan fontos az első lépés, az első irány, amerre a hős elindult, mert az első lépésekben már benne vannak eljövendő hőstettek, vagy iszonyatos zuhanások. Kérdezzétek csak meg a szomorú szemű nagyokat, a fáradt felnőtteket, az öreg vándorokat, majd elsóhajtják néktek, milyen nehéz volt nékik az út. Lehet, hogy lesz olyan is közöttük, aki talán sírva néz majd a ti csillogó szemetekbe és azt fogja mondani: ha tudtam volna, másképp indultam volna el.:; Az élet olyan út, ahol örökké gyermek, botorkáló, bukdácsoló gyermek marad mindenki. Ti is, mi is mindnyájan. De ma Jézus megáll előttetek, hogy veletek menjen a nehéz úton. Fogadjátok el Öt! — Ne menjetek tovább egyedül! A másik, amit ma meg kell tanul- nunk. hogy az élet —• ismeretlen út! — Milyen könnyű elindulni és végigmenni egy olyan úton, amit ismerünk, amit már végigjártunk egyszer. Milyen könnyű elmenni az iskolába, a munkám helyére, vagy hazafelé az otthonomba. De milyen nehéz idegenbe menni, ahol senkit és semmit nem ismerek. Az életem mindig olyan út, amit még senki se járt végig. A holnap mindig ködbetakart küszöb és nem tudom, hogy ki áll meg majd a küszöbön: egészség, vagy betegség, öröm, vagy bánat, élet, vagy halál, boldogság, vagy boldogtalanság. Senki se indul neki egyedül és vaktában ismeretlen tájaknak. Társat keres magának. Társat és vezetőt, aki valaha volt már azon az úton. Aló ismeri a hegyoldal szakadékait, a porladó sziklákat, a csalóka lejtőket. Ismeretlen úton ismerős Társnak áll ma mellétek Jézus! Senki sem ismeri az utat, de mindenki ismeri Jézust. Mégpedig úgy ismeri mindenki, mint Aki nemcsak a látható úton emberi álmok öröméhez, de a láthatatlan úton az örökkévaló üdvösséghez, Isten szívéig vitte el biztos kézzel mindazokat, akik valaha is rábízták a maguk útját, sorsát és életét. Ismeretlen úton Jézus az ismerős Társ. Az életen át mindig Vele járjatok! A z élet nehéz út, ismeretlen út, mégis — szép út! — Annak, akit igazán szeret valaki. Olyankor, amikor valaki szeretettel megfogja a kezünket, egyszerre nem számít semmi; Nem számít az, hogy merre megyünk, hogy fáradtságos, idegen, vagy hosz- szú az út. Ilyenkor csak egy a fontos, hogy az életünk egy úton megy tovább, hogy a szívünk egy másik szív boldog dallamára vidáman masíroz. Már az is milyen szép, amikor két ember valahol egymásra talál, amikor két szerető szív megy egymás mellett az úton, de milyen szép az, amikor valaki az Istennel mehet végig az úton, végig a világom, végig az életen ... Ezért gyönyörűséges dolog Jézussal járni. Hiszen Ö egyenesen azért jött és ezért akar ma beszélni veled, hogy téged megtaláljon. Hogy vezessen, hogy néked szép utad és Isten szívéig érkező életed legyen. Reá nyugodtan rábízhatod magad, mert Ö onnan jött, ahová te meg akarsz érkezni. O ismeri az utat földön és az égen. Hissen O maga az Üt.., * ITicsi konfirmandusok, és rájuk tiéAV ző könnyesszemű nagyok, ne felejtsétek el soha az »utolsó leckét« és ne felejtsétek el soha a — Mestert! Friedrich Lajos Péter János református püspök visszatért franciaországi és angliai útjáról Mint jelentettük, Péter János református püspök az angliai presbi- teriánus egyház meghívására május elején Angliába utazott. Ezt az alkalmat használta fel a francia református egyház, hogy a püspököt istentiszteleti szolgálatok és előadások tartására kérje meg. Péter püspök párizsi tartózkodása alatt igét hirdetett a batignolei templomban. Ö végezte az úrvacsorái szertartást is. Istentisztelet után megbeszélést folytatott a gyülekezet lelkipásztorával és presbitereivel. Másnap a püspök előadást tartott a párizsi és Párizs környéki református lelkipásztorok konferenciáján, ahol Lestringant lelkész, a párizsi teológiai fakultás dékánja elnökölt. A mintegy 50 részvevő lelkipásztor között volt J. Bábut, P. Conord, a francia református egyház titkárai, Lauriol lelkész, a református egyház országos tanácsának tagja, A. Finét, a Réforme főszerkesztője, J. Bőse, teológiai professzor, H. Roser, a Reconciliation szerkesztője, aki 1951-ben Magyarországon is járt, M. Voge, a Christianisme Social szerkesztője, F. Bőse, a Bóke-Világ- tanács tagja, R. Pont, a párizsi egyháztanács elnöke. A püspök előadása tájékoztatást adott a magyar- országi egyházi és teológiai életről. Este gyülekezeti esten tartott előadást a püspök. Ezen megjelent Burgelin strassburgi egyetemi tanár is. Párizsból az angliai Manchesterbe utazott Péter püspök, ahol részt vett az angliai presbiteri ánus egyház közgyűlésén. A közgyűlés határozatai közül kiemelkedik az a döntés, amellyel az egyház hittételeinek új szövegezését fogadta el, valamint az, amelyben a tömegpusztító fegyverek eltiltását és a fegyverkezés nagyarányú csökkentését szorgalmazzák. Péter püspök ezután köszöntötte a presbiteriánus egyház új moderátorát R. B. Fenn-t. A püspök előadáséiban hangsúlyozta: »A keleten és nyugaton élő egyház egysége jó hatásokat gyakorolhat a mai világhelyzetre.« Péter János püspök igehirdetői szolgálatot végzett a londoni City Tem pel ben. Angliai tartózkodásának utolsó napjai során a püspök Chichesterben meglátogatta George Bellt, az anglikán egyház püspökét, az Egyházak Világtanácsa tiszteletbeli elnökét. Másnap az Anglia déli tengerpartján levő Hove városban tartott egyházközi gyűlésen tartott előadást Péter püspök. Előadók voltak még: a chichesteri püspök és L. Coöke, a kongregacionalista unió titkára. Végül Péter János püspök Londonban az egyházi és politikai sajtó, valamint a rádió képviselői előtt sajtó- konferenciát tartott. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme* Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-552316. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Bartók Béla neuéí most< a haMUl óta eltelt tizedik évben, újból meg újból le kell írnunk. De nemcsak mi írjuk le tisztelettel a szívünkben, hanem az egész világ. Az egész világ felidézi ma a nemzetek elé Bartók Béla szikrázó szemét, tiszta arcát. Itt is, ott is felhangzik muzsikája, ha esténként végigforgatjuk a rádió gombjait. Európa vezető zenei folyóiratai Barták-szá- mokat adnak ki. Könyvék jelennek meg muzsikájáról. Hangversenyekre gyűlnek össze az emberek, hogy hallják a szárnyalást, amelyben a zene tudósai a legnagyobbat észlelik, amit korunk nyújtani tud a zenében. A Békevilágtanács a minap Bartóknak ítélte oda a tiszteletbeli (posthumus) nemzetközi Békedíjat. Egy halottnak, aki őszinte vallomást mond az emberről s az életről. Természetes öröm fogja el az ember szivét e hírre. Mi tudjuk, akik láttuk s hallottuk őt előadni és zenélni, mennyire azonos volt mindig a békével. »Legfőbb eszmém, melyet műveimben szolgálni kívánojc, a népek közötti testvériség« — írta Bartók Béla s egész népdalgyűjtő tudományos munkássága és zene- költői életműve ezt bizonyítja. Mindenkinél jobban ismerte a magyarság s a szomszéd népek lelkét, mert kihallgatta, feljegyezte, át- költötte a Duna-medence népeinek zenéjét. Rendet teremtett kultúránk s a szomszéd népek kultúrájának határain, ahol széles sávon elbozótasodott a parcellák sora. Bartók hitelesen kimérte kinek-*kinek a saját parcelláját. így hát nekünk s szomszédainknak külön is a Béke nagy művésze ö, akitől tanulni kell nemcsak a népdalgyűjtőnek, hanem mindenkinek. Bartók Béla legnagyobb tragikuma, hogy idehaza akkor nem ismerték fel. Magyarországon közönség nélkül maradt — mondotta róla feledhetetlen előadásában most, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, az 1855. évi nagygyűlésen, Kodály Zoltán, akinél senki sem ismerte jobban. A népzene JEQYZETEK kemény hangja idegen volt a mi 1közönségünknek. Az akkori magyar értelmiségben kevés volt a népi származású, aki e hangban, Bartók hangjaiban, önmagára ismert volna. Fülünk nem tudta megkapni zenéjét. Ezért elszigetelődött Bartók Béla s zenéje ettől kezdve szokatlan elemekkel telítődött meg. De újból visszatért termőtalajához, Magyarországhoz, hazájához, amelyet oly forrón szeretett. Kodály felhívta a figyelmünket arra, hogy Bartókot nem hagyhatjuk a 'külföldnek, miénk ő. Bartókot vissza kell adni Magyar- országnak, s Magyarországot Bartóknak, mondotta Kodály Zoltán mester. A rádü- börgő taps nemcsak a terembeli hallgatóké volt, hanem az egész országé. Kodály Zoltán előadásában Bartók Béla útját vázolta Szent- irmay Elérni műdalaitól, amelyeket egykor Blaha Lujza népszerűsített, a magyar népzenéig. De közben az egész magyar műveltségre mutatott. Valami abszolútat tárt fel Kodály: a magyar szellem erejét. Ezért volt ünnepies s jelentős a Magyar Tudományos Akadémia idei nagygyűlése. Műveltségünk összefogó intézménye egy ilyen nagygyűlés keretében olyan, mint egy gyűjtőlencse. Egybe vonja a magyar kultúra minden sugarát, értelmezi s tervezi a kutatómunkát. Az akadémiai titkári beszámolók jelentékeny teljesítményekről nyújtottak tájékoztatót. Az egyes előadások képet adtak arról, minő eredményeket ért el a tudományos munka egy-egy kutatási területen, vagy minő területet óhajt közelesen birtokába venni. így hallottunk fejtegetést népgazdaságunk fejlődéséről, az esztétikai visszatükrözés problémájáról (Lukács György előadása), Bartókról (Kodály előadása), az új fizikai kutatásról. Ezen kívül minden osztálygyűlésen elhangzott egy-egy előadás, amelyet vita követett. Külföldi vendégek s a hazai hallgatóság egyként tudomásul vehette életműködésünket a legmagasabb kategóriákban. A magyar fizikai kutatás például ma számottevő a világon. Központi Fizikai Kutató Intézetünk Közép-Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb intézménye, ahol eredményes spektroszkópiai, kozmikus sugárzási, atomfizikai és radiológiai kutatások folynak. Csaknem ötven korszerűen kiépített kutatóintézetben és kísérleti telepen majdnem ezer kutató foglalkozik 0, mezőgazdaság fejlesztését szolgáló kérdések tanulmányozásával. Magyarország megteremtette az ipari kutatóintézetek egész hálózatát: negyven műszaki kutatóintézettel. Mindez az ország gazdasági erejének kifejtését segíti elő. De erőnk kifejtéséhez vezet a látszólag elvont tudományok, a matematika, csillagászat fejlesztése is, ahogy az életerő jeleit mutatja az orvostudományi és a kémiai tudományok fejlődése és korszerű érvényesülése. És ugyanezt jelenti a társadalmi s történeti tudományok s a nyelvi és irodalomtudományi osztály munkássága. Nem közömbös például a helytörténeti kutatások fel- élénSlcülése, egész műveltségünket érinti a Petőfi Sándor világirodalmi hatását kutató gyűjtőmunka, vagy a magyar nyelv nagyszótárának elkészítése, egy Irodalomtudományi Kutató Intézet felállítása, néprajzi, nyelvtudományi, filozófiai, közgazdasági problémák tisztázása. Kodály Zoltán Bartók-előadását ezzel a mondattal fejezte be: »Olyan kevesen vagyunk magyarok, hogy senki sem engedheti meg magának közülünk a műveletlenség fényűzését.« A jelenlevők s az egész magyar nép igent mondott erre. Ezt mondotta kerek százhatvan évvel ezelőtt Kármán József is> amikor « „Nemzet ■’ csinosodása« című ta- taulmányát közzé tette. 1794-et írtak akkor, A losonci református lelkész fia, a nagytehetségű, daliás író, a magyar próza legkülönb művésze akkor, aki ismerte a valóságot, igazmondó szóval közeledett az olvasóhoz. Ezt írta: »Kegyetlenség nélkül talán nem is lehet tehát szemére vetni hazánknak az olvasás iránt való hidegségét. Hogy ez a hidegség nagy, hogy a könyv a háznál nálunk legutolsó jószág és ennél kedvesebb egy játék kártya vagy egy üsző, azt fájdalmasan látjuk, akik hazánkat esmérjiik.- Mi tehát a teendő?: »Kicsinosodott ész 1kell ahhoz, hogy a közönséges s széles terjedésű igazságőkat kedveljük; a gyermek olvasónak és gyermekded nemzetnek közel kell találni az igazságok mellett az utilét vagy dulcét (hasznosat vagy kedveset, szerk.), mert azokat messze nem tudja keresni.« Olvasni kell, önálló irodaimurikat kifejleszteni s a népnek szeretni kell íróit. Mert: »Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus, az égből a bölcsesség szép világát; az terjeszt a nemzeteikre dicsőséget és virágozást és 'közboldogságot!* Egy évre rá, hogy ezeket a soroltat leírta s gyöngyszavú kis regényében, a >Fanni hagyományai« címűben megmutatta, m^t ért magyar stíluson s' önálló mondanivalón, huszonhat éves korában, mint Petőfi, édesapja pa- róchiáján tüdőbajban meghalt. Ezázhatvan éve most. Lehet, ha nem hal meg Losoncon, előveszik őt is Ferenc császár rendőrei a jakobinusok nyomozása során. Izzó igazságot, szépséges munkát hagyott hátra. Nem olyan-e mindez, mintha élne ma is, aki írta? Kodály Zoltán ugyanazt mondotta ugyanarra a csi- nosodásra gondolva. Kultúránk, eredeti alkotásaink megismerése, átvétele ma is nemzeti feladat. Az élő nemzedéknek akár százhatvan éves, akár tegnapelőtti az intő szó, komolyan kell vennie és végrehajtania. Szalatnai Rezső
