Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-12 / 24. szám
XX. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1955. JÜNIUS 13. ARA: 1,40 FORINT Egy név as Isten ssívén Wsv életen át olyan sokan vannak, akik leírják a nevünket vei ahová, az anyakönyvtől a fejfánkig. Többnyire idegen emberek, akik minden meghatódottság nélkül végzik el ezt a hivatalos és megszokott mozdulatot. Számukra a nevünk nem jelent többet, mint egy unalmas tételt, egy szürke számot a milliók közül. Amikor leírják, bizonyára nem éreznek mást, mint azt a hideg közönyt, amivel pl. a karórákon a percmutató végigsétál a körben álló számok közt. Bizonyára .nekünk sa jelent valami különösebb örömöt, hogy valahol egy idegen kéz papírra ráírta a nevünket. Egyszer azután talán egy édesanyái csók, vagy egy forró szívdobogás boldog muzsikája mellett megtudjuk, hogy valaki szeretettel a szívére írta a nevünket és ez a ragyagó írás eldönti a sorsunkat. Rájövünk arra, hogy akit szereinek, az már nincs egyedül. Tartozik valakihez. Annak érdemes élni, dolgozni, jónak lenni és szeretni, mert a nevének varázsos visszhangja van valahol egy másik ember szívében. J ézus éppen erről beszél, amikor azt mondja: »örüljetek, hogy a ti nevetek fel van írva a mennyben!* — Jézus éppen ezért jött, hogy ezt a boldog hírt elmondja nekünk. Hogy nemcsak az emberek szeretnek, nemcsak az emberekhez tartozunk hozzá, hanem az élő és örök Isten is a mi Hozzátartozónk, Aki szeret és számontart és aki a hűség örök betűivel a szívére írta reá a nevünket, az életünket és a sorsunkat. Milyen jó lenne ezt elmondani a szegénynek, hogy te a gazdag Istenhez tartozol. Milyen jó lenne ezt megmondani a könnyben úszó szemeknek, hogy te a szeretet Istenéhez tartozol. Milyen jó lenne ezt megmondani a bűn felé induló gyönge léleknek, vigyázz, hiszen te az igazság Istenéhez tartozol. Milyen jó lenne ezt megmondani azoknak, akik békét, boldogságot rontanak, hogy te az ítélet Istenéhez tartozol. — Mennyi vigasztalás és mennyi erő, mennyi békesség és mennyi bűnbánat születik ebből a boldog felfedezésből, hogy én Istenhez tartozom, hogy a nevem a szívére van írva. T\e nemcsak azt kellene elmondani mindenkinek, hogy Isten szivére írta a nevünket, hogy Hozzá iartozunk, hanem azt is, hogy mindent tud rólunk. Tudja örömeinket és boldog álmainkat. Küzdelmeinket és kísértéseinket. Jobban ismer, mint mi önmagunkat. Nemcsak azt az arcot látja rajtunk, amit mások szeme és földi tükör mutatnak, hanem azt a könnyet is észreveszi, ami magányos arcunkon lepereg. Látja minden jóságunkat és minden szolgálatunkat. A másiknak adott kenyeret, a jószót és hallja a csendes esti imádságot, amivel'az Ö kezén pihen el minden este megfáradó életünk. De látja bűneinket is. Az irigy és ütésre emelt kezet a gonoszság szándékát, az eltakart bűn arcát. Mindent tud rólunk. Milyen megnyugvás a hívőnek és milyen rettegés a bűnösnek, hogy olyan Istenhez tartozunk, aki mindent tud rólunk. Mégis szeretettel van a nevünk a szívére írva. Nem akkor írt rá minket a szívére, amikor felbőszítették a bűneink, hanem már jóval előbb, a születésünk előtt az örökkévaló szeretet boldog betűivel. Nem akkor írt rá minket a szívére a kiábrándulás keserűségével, amikor csalódott bennünk, hanem már jóval előbb az atyai szív bocsánatra, kész arcával. Nem akkor írt rá minket a szívére, amikor könnyekből kellett volna összerakni a nevünket a ni’ hitetlen, kem-'ny kőszívűní miatt, hanem jóval előbb, amikor Jézus megváltó vére rajzolt rá minket <i szívére. ,Tsten sokszor, talán minden pillanatban elolvassa szívén a nevünket. Különben hogyan történne meg máskép az a furcsa dolog, hogy még nem mondott le rólunk. Ha vasárnap ott leszel a templomban, hallani fogod, hogy hívogat magához, hogy vár téged, hogy meg akar bocsátani, hogy szeretni akar. Ha kinyitod a Bibliádat, minden sor arról beszél, hogy azért küldte el a Fiát, hogy te a gyermeke lehessél. Ha ma este imádságra kulcsolod kezedet a saját szívedből hallhatod, hogy Ö a mi Atyánk. Ha nem lennél vak és nem lennél süket, akkor minden pillanatban megtudnád as életed millió ajándékából, hogy otthonná teremtette néked ezt a világot és otthonná teremtette néked az örökkévalóságot. Ide akar elvezetni és ide akar felemelni. Hogy az övé légy, hogy öröme teljék benned és a te üdvösségedben. Jj'gy régi karácsonyestén egy alföldi templom karácsonyfája alatt ott maradt egy fenyőfaágas nagy szeretetcsomag. Hideg, havas télben új cipőt, meleg ruhát, karácsonyi örömöt készítettek benne valakinek az »angyalok-"'. Hiába hívták, hiába olvasták fel többször is egymás után a nevét, nem jelentkezett. Ki tudja hol volt, ki tudja merre járt. Ki tudja, hol didergett, pedig várta és hívta, nevén szólította a szeretet. — Isten is igy vár téged mindennap. Így mondja ki a nevedet. Minden igehirdetés Isten hívása, Isten vallomása ... Vajon meghallod-e egyszer, vajon utolér-e még ez a csodálatos, ajándékozó, hazaváró — Szeretet! _________________________ Friedrich Lajos ERDŐTARCSA D. Di‘. Vető Lajos püspök megbízásából pünkösd másodnapján adta át rendeltetésének az erdőtarcsai gyülekezet imaházát Gartai István espereshelyettes. Az imaház, amely műemlék, a múltban már szolgált istentiszteleti célokat. Ötven évvel ezelőtt azonban az imaház környékén lévő telek egy katolikus földesűr kezébe került, aki megtiltotta az imaházba való bejárást. így a műemlékszámba menő kápolna lassú pusztulásnak indult. A gyülekezet nem használhatta, ellenben a katolikus földesűr profán célok szolgálatába állította. Népi demokratikus államunk most visszaadta az épületet és a közvetlen hozzátartozó telket. A gyülekezet nagy szorgalommal állott neki a kápolna helyrehozásához és a munkát pünkösdre be is fejezte. A 62 lelkes szórványgyülekezet örömünnepén a környező falvak evangélikus hívei 11 egyházköségből majdnem ötszázan gyűltek össze. Az első igehirdetést az egyházasdengelegi anyagyülekezet lelkésze, Garami Lajos tartotta. Gartai István espereshelyettes az imaház átadásakor igehirdetésében a következőket mondotta: »Ezen a szép örömünnepen ne csak a múltba nézzünk, ne csak az elmúlt idők templomnélküli valósága fölött keseregjünk, és ne csak a visszanyerés öröme fölött örvendezzünk, hanem bizalommal és felelősségérzettel nézzünk a jövőbe is! Isten templomának a szolgálata nincsen négy fal közé szorítva. Isten azt akarja, hogy amit itt az igében ád nekünk, azt vigyük magunkkal az életbe. A templomban az Isten kiönti az Ö Szentlelkét a gyülekezetre, hogy azután az ö Szentlelke végezze tovább a maga munkáját az egyes emberek életében. Azt, hogy most már van imaházatok, ne csak ez a megújított kápolna mutassa, hanem életetek is hirdesse. Legyen, a mai naptól fogva, még több hitetek, legyen még nagyobb a szeretetetek, legyen még erősebb az örökéletbe vetett reménységetek, legyen még tisztább és boldogabb családi életetek, legyen még hűségesebb mindenfajta köte- lességteljesítéstek! Legyetek még há- lásabbak az Istennek és bízzatok benne még erősebben. Hadd lássa meg maga az Isten is, de hadd lássák az emberek is, hogy ti szeretitek az Úr házában való lakozást. ..« „A keresztyén hit üzenete a népek számára nem a harag szava9 hanem a jóakarat és békesség üzenete44 — mondotta Salomies érsek a finn egyház 800 éves emlékünnepélyén Turkuban, az ősi finn városban, mennybemenetel napján ünnepelte a finn egyház és a finn nép a szervezett finn egyház 800 éves jubileumát. 800 évvel ezelőtt valamelyik nyár- eleji napon kötött ki a finn partokon Erik svéd király hajója, fedélzetén főként svéd halászokból verbuvált kis sereg s a király mellett Henrik uppsalai püspök. »Keresztes- hadjárat« volt ez a partraszállás a pogány finnek ellen. A király, még amikor a trónnak csak várományosa volt, ígéretet tett a pápa követének, hogy meghódítja a finneket a ke- resztyénség számára. A pápa az akkor folyó kereszteshadjáratok során a kultúrvilág peremén élő népektől a szentföldi feladatok helyett a környező pogány népek hadak .segítségével való megtérítését kívánta. Ilyen vállalkozásban járt Erik is s ezért vitte magával Henrik püspököt. A finnek körében ugyan ekkor már nem volt ismeretlen a keresz- tyénség. A Novgórodot nyugattal összekötő ezen útvonalon utazóik elszórták már a hit magvait — erről ásatások bizonyítékai is tanúskodnak —, de szervezett egyházi élet nem volt. A legenda szerint Erik harcban leverte az ellenálló pogány finneket, a megmaradtakikal bókét kötött, ennek feltételeként azok megikeresztel- kedtek s elfogadták Henriket püspöküknek. Erik templomokat építtetett, Henrik pedig erős kézzel szervezte az egyházi életet. Háromnegyed évi működés után mártírhalált halt. Eddig a legenda. Haláláról egy a legendával majdnem egykorú népének, szól. Ásatások azt bizonyítják, hogy a 800 év előtti években — tehát a legendákból ismert Henrik püspök idejében — döntő lelki átalakulásokon mentek át a finn törzsek: pogány népszokások gyorsan eltűntek, a keresztyén hit rohamosan terjedt s a törzsök egy néppé szerveződtek. Nyilvánvaló tehát, hogy a középkori módszerekkel terjesztett ke- resztyénség magával vitte az evangélium hódító erejét is. Ezért tekintik a finnek a 800 év előtti eseményeket olyan történelmi fordulatnak, amely a lelki hatások mellett a történelem Urának kegyelmes kezenyomát is mutatja. Nem csak a nap, de az év sem teljesen kétségtelen. Mennybemenetel napjához azért kötötték most az ünneplést, mert ezen a napon adott Jézus a térítésre parancsot tanítványainak. »A felemeltetett Krisztus — mennybe szállott Megváltónk — előtt folyt le a finn egyház nyolc évszázados emlékünnepe.« így kezdődik az ünnepi híradás. Az ünnepség előestéjén Martti Simojoki. Mikikeli püspöke hirdette az igét Ján. 11,52 alapján, ahol Jézusnak az elszáledtek összegyűjtésére irányuló áldozatáról van szó. »Isten Fiának emberré létele — mondotta a püspök — annyit jelent, hogy az emberi élet minden szenvedéséért és szükségéért jött. Minden bűnös tartozásunkat magára vette. Nem csaik egyes emberekét, a kegyesekét, az imádkozókét, a hivőkét, a bűneik ellen harcolókét,. hanem mindnyájunkét. Ebben vagyunk mi igazán egyek. Nem úgy igaz tehát, hogy az egyház építi az egységet az emberek között, hanem úgy igaz, hogy Jézus már megépítette ezt az egységet a Golgotán.« Ugyanakkor svéd nyelvű istentiszteleten Yngve Brilioth, a svéd evangélikus egyház érseke beszélt az örökségért való hálaadásról. A nagy ünnepség mennybemenetel ünnepén délelőtt a turkui dóm istentiszteletéin folyt le. Az oltár! szolgálat fényképén tizennégy érseket és püspököt számolhattunk meg, közöttük Brilioth svéd érsek, Fugl- sang-Dammgaard H., a dán evangélikus egyház prímása, Smemo norvég püspök, a Canterbury érsek képvi- letében — aki az ünnep estéjén személyesen rádión köszöntötte a finn egyházat —, Allison anglikán püspök, Ben.pt Jonson svéd püspök s a Lutheránus Világszövestég képvise- tében LUnd-Quist főtitkár. Az ünnepi igehirdetést Ilmari Salomies, a finn evangélikus egyház érseke tartotta. Prédikációjában Jézus főpapi imádságából vett mondatok s az ünnep üzenetének textusa alapján szólt. v . »Az evangélium üzenete — mondotta többek között Salomies érsek — Krisztus parancsának a nyomán indult el győzelmes útjára a világon, Judea i hegyeitől és Galilea halmaitól a Földközi tenger partjain és Germánián át a Keleti tenger partvidékére, ahol először találkoztak vele őseink s ahonnan 800 évvel ezelőtt döntő léptekkel a mi földünkre is elérkezett. Az üzenet hordozói megszámlálhatatlan tömegek voltak népeken, nyelveken és nemzetségeken keresztül. Ebben a tömegben apostolokat, gyülekezeti pásztorokat s névtelen híveket egyaránt találunk. A sokféleségen és emberi tökéletlenségen, sőt tévedéseken túl munkálkodik a hatalmas egységet teremtő erő: az üzenet mögött áll Krisztus.« »Az igen nyomán — folytatta Salomies érsek — amely bizonyossá tesz afelől, hogy a hitnek nem csak áz eljövendő világra nézve, hanem erre az élet- re in van ígérete, népünk építhette a keresztyén hit erejével ezt a mi jelen életünket is. Isten szeretetének és igazságának erejéről és hatásáról szólt tovább az igehirdetés, valamint arról, hogy milyen küzdelmes körülmények között lett a keresztyénség ható erő a nép között Henrik püspök, »Finnország apostola« működésén keresztül, majd így folytatta az érsek: »Bárhogyan is értékeljük azt a messzi történelmi eseményt, kétségtelen, hogy a keresztyén hit üzenete a népek számára nem a harag szava, hanem a jóakarat és békesség üzenete. Krisztus nem úgy tette ismertté az Atya akaratát a népek számára, hogy meghagyta őket a babona, gyanakvás és keserűség hatalmában, hanem úgy, hogy szeretetet adott nekik, amely az egymás közötti megértést hozza s hidat épít az elválasztó örvények fölött.« Az ünnepi istentisztelet után az állami kormányzat által rendezett ünnepség következett, amelyen művészi zeneszámok, többek között Sibelius Andante festivo-ja és Gulin püspök üdvözlő szavai keretében Jalmari Jaakola professzor tartott előadást a finn nép »leiki életének történelmi megalapításáról«. Az egyházat üdvözlök sorában elsőnek az .államelnök szólott azokról a mély nyomokról, melyeket az egyház a finn nép életében és kultúrájában hagyott, kiemelve, hogy a finn nemzet történelme az egyház szervező munkájával kezdődik. Kekkonen miniszterelnök pedig bejelentette és átadta a kormány jubileumi ajándékát: az Etelä-Pohjanmaa területén szervezett új egyházkerületet. Külföldi üdvözletek következtek ezután: az angol egyházak, a Lutheránus Világszövetség, az amerikai lutheránus egyházak s az amerikai Finn-Synodus (amerikai finn egyházak szervezete) üdvözletei után az északi államok egyházainak köszöntései. Az állami ünnepség, amelynek a hálaadás volt az alaphangja, Rosen- quist püspök zárószavaival ért véget. A turkui egyetemen tartott ünnepi ebéd keretében a töbl t között Eino Sormunen püspök mondott pohárköszöntőt finn, francia, svéd, német és latin nyelven. »Amikor Isten teremti szavával a kosmost előhívta u káoszból — mondotta Sormunen — részt adott az embernek i* teremtő munkájából. Ez a rész a kultúra. Ha ezt Isten nem tette volna, ha a próféták szavai szerint Isten nem volna á történelem Istene, a kis finn nép immár nem is létezne. A köny« nyék völgye népünk számára a kegyelem völgyévé vált.« »Más lesz nyilván a helyzet —* folytatta Sormunen püspök — amikor majd a nép s az egyház a 900 éves jubileumát ünnepli. A paraszti társadalom ipari társadalommá fog válni. De az ember maga még egyszerűbb lesz s á lelkigondozás még szükségesebb, mint most. Er- deink érintetlen csendje meg fog szűnni. De Krisztus egyháza, Isten helye őseink földjén meg fog maradni és vinni fogja Isten kegyelmének és békességének a Krisztusban megjelent üzenetét az élő és küzdő embernek.« Az ünnepség a turkui történelmi várban tartott ünnepi fogadással fejeződött be. Hullámai azonban szétgyűrűznek szerte a finn erdők, tavak, templomok, gyülekezetek és csendes otthonok felé s nyomában számtalan helyen emlékeznek meg a történelmi eseményről. Koren Emil KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ AMERIKAI Egyházi Békeunió (amelyet még 1914-ben A. Carnegie alapított) Eisenhower elnökhöz levelet intézett s kérte: tegye megfontolás tárgyává egy bizottság felállítását, amely a nemzetek békésen versenyző koexisztenciójának megvalósításán fáradozik. Kérik az elnököt, hogy keményen álljon ellen a »megelőző háború« kísértésének és kövessen el mindent a nemzetközi feszültség csökkentésére. A »versenyző együttélés« az egyetlen alternatíva az atomháborúval szemben. A RAJNAI LELKÉSZEK találkozóján, mintegy 350 lelkész előtt, előadást tartott H. Gollwitzer bonni teológiai tanár az egyházi hitvallási iratok jelentőségéről. Különbséget keli tenni Isten kinyilatkoztatása és a hitvallási iratok között. A katolikus egyházzal ellentétben, amelyik az emberi hagyományt egyenlő értékűnek veszi Isten igéjével, a reformáció tanítása szerint az egyházban a kinyilatkoztatás, vagyis Isten igéje áll első helyen. Az emberi hitvallások csak értelmezhetik és magyarázhatják ezt. Nem az emberi hitvallásokat hirdetjük, hanem az isteni evangéliumot. Ezért az egyháznak mindig meg lehet és meg is kell bírálnia saját hagyományait. A PRESBITERIÁNUS Világszövetség múlt év nyarán Princetonban tartott közgyűlésén elhatározta, hogy nemzetközi segítséggel helyreállíttatja a genfi Calvin Auditóriumot. A terv az, hogy ez a történelmi hely legyen a világ református egyházainak nemzetközi központja. A különböző nemzeti egyházak gyűjtenek erre a célra. Az ökumenikus sajtó- szolgálat szerint eddig az olaszországi waldens-egyház, az afrikai aranyparti presbiteriánus egyház és a jugoszláviai református egyház küldött ajándékot az újjáépítéshez. Svájcban elsőnek a zürichi kanton reformátusai adakoztak tekintélyes összeget erre a célra. ff • • • A TI NEVEITEK FEL VANNAK ÍRVA A MENNYBEN" (Lukács io, 201b.)
