Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-29 / 22. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 GYERMEKEINK KONFIRMÁLNAK. 'I1éged szólítlak meg: kedves Hit- testvérem, aki e sorokat olva­sod, és Veled együtt azokat is, akik valamelyik magyarországi evangé­likus gyülekezetnek vagytok tagjai: tudod-e, mi történik a konfirmáció ünnepén a Te gyülekezetedben, és magyarországi evangélikus gyüleke­zeteink mindegyikében? Nagy örömünnepe lesz ekkor gyü­lekezeteinknek: egyházunk zsengéi, gyermekeink fognak konfirmálni. S merem i-emélni, hogy ez az ünnep­nap a Te örömnapod is lesz, hiszen a Te gyülekezeted utánpótlásáról, növekedéséről van szó! Most, pünkösdkor, gondolj csak vissza az első keresztyén pünkösd­re: vajon az a nap nem volt-e ilyen örömünnepe a jeruzsáiemieknek? Hiszen az a háromezer ember, aki akkor megkeresztelkedett, olyan volt, mint egy hatalmas konfirman­dus sereg! Isten Szentlelke gazdagon kiáradt nemcsak a 12 apostolra, ha­nem a háromezerre is ... Egy gyü­lekezetté, anyaszentegyházzá' for­málta a különböző nyelveken be­szélő emberek seregét..: De nemcsak az első pünkösdkor, hanem azóta is állandóan »hívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és a Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben« a keresztyéneket. Nem érzed-é, mintha ez történnék a Te gyülekezetedben is mindig, va­lahányszor a konfirmandusok ki- sebb-nagyobb, de mindig újabb csa­pata először hajt térdet az Ür asz­talánál? S amiképpen az első ke­resztyének örültek annak, hogy a hívek serege, nyája állandóan gya­rapodott minden nehézség ellenére is, azonképpen nem tölti-e el öröm a Te szivedet is akkor, ha látod, hogy Isten Szentlelke csodálatos módon, esztendőröl-esztendőre állan­dóan szaporítja a gyülekezetét? ..; íudsz-e örülni annak, hogy az anya- szentegyház, a Krisztus teste, amely­nek Te is tagja vagy, állandóan nö­vekedik? 'C' ngedd meg kedves Hittestvér, hogy a közelgő konfirmációval kapcsolatban néhány kérdéssel for­duljak Tehozzád. Hogyan készülsz Te és a Te gyü­lekezeted, gyermekeink konfirmáció­jára? Engedd meg, hadd mondjam meg, hogy miben is áll ez a fel­készülés. Imádkoztál-e, imádkozol-e Te is, és a Te gyülekezeted is a konfirmandusokért? Azért, hogy amikor első ízben veszik magukhoz az Ür Jézus Krisztus szent testét és vérét, valóban kegyelmet, bűn­bocsánatot nyerjenek? Azért, hogy az a nap az ő életüknek igazi öröm­napja legyen, amikor a szent foga­dalom és elhatározás nyomán való­ban megindulhatnak a jó gyümöl­csöket termő keresztyén életfolyta­tás útján? És Néked, aki gyülekezetednek mér régóta »felnőtt« tagja, talán felelős tagja, presbitere is vagy, gon­dod van-e arra, hogy gyülekezeted életének ezen a nagy napján »min­denek ékesen és jó rendben legye­nek?« Itt nemcsak arra gondolok, hogy bizonyára mindent megteszel Te is és gyülekezetedből mások is hogy ez a nap külső tekintetben is minél szebb, felejthetetlenebb le­gyen konfirmáló gyermekeink szá­mára. Nemcsak a templom, vagy ol­tár feldíszítéséről, vagy esetleg ked­ves ajándékok adásáról van itt szó. Nemcsak arról, hogy a gyülekezet Konfirmációi Emléklap ajándékozá­sával szeretné gyermekeit állandóan emlékeztetni életük nagy napjára, amikor konfirmáltak s első ízben vettek úrvacsorát. Arra gondolok, kedves Hittestvé­rem, hogy akkor »lesznek minde­nek ékesen és jó rendben« a kon­firmációkor — és máskor is — a Te gyülekezetedben, ha Te magad is. minden tekintetben személyes, jó példaadásoddal jársz elöl a konfir­mandusok előtt. Ha Te magad is bűnbánó szívvel és töredelmes lélekkel járulsz az Ür asztalához, s konfirmáló gyerme­keinkkel együtt tiszta, hivő szívvel veszed magadhoz az Űr szent tes­tét és vérét... Ha magatartásoddal, életfolytatásoddal »meg nem botrán- koztatsz egyet sem e kicsinyek kö­zül« (Mt. 18, 6.), hanem jó példa vagy számukra »a beszédben, a ma­gaviseletben, a szeretetben, a lélek­ben, a hitben, a tisztaságban« (1. Tim. 4, 12.). V? ajon vehetnek-e Rólad jó pél- * dát konfirmáló gyermekeink, gyülekezetednek új, »felnőtt« tagjai a templombajárás, Isten igéjének rendszeres hallgatása, annak meg­tartása, a szentségekkel való élés, a helyés, egészséges értelemben vett keresztyén kegyesség tekintetében? Követhetik-e példádat akkor, ha evangélikus egyházadhoz való hűsé­gedre, a gyülekezetben való megma­radásodra gondolsz? Jó példával jársz-e előttük gyülekezeted anyagi terheinek hordozása, általában véve az áldozatvállalás és áldozathozatal vonalán? Családi életed jó és kö­vetendő példaképül szolgálhat-e ne­kik a szülői tisztelet és gyermeki szeretet vonatkozásában? Példát ve­hetnek-e Rólad a hazaszeretet és állampolgári kötelességek hűséges teljesítése tekintetében? Ne vedd rossz néven kedves Hit­testvér, ha megkockáztatom azt az állítást, nagymértékben olyan lesz, a Te gyülekezeted — s azon belül talán családod — jövője, amilyenné a Te személyes példaadásod nyomán fogják azt alakítani konfirmáló gyermekeink ... Mert — amint mon­dani szokták — a példa »ragadós«. Sajnos — a rossz példa is! Jó, ha erre nagyon komolyan gondolsz, kedves Hittestvér, különösen most, amikor gyermekeink konfirmálnak... Az anyaszentegyházat létrehozó Isten Szentlelke pedig bőségesen áradjon ki Reád és családodra, kon­firmáló gyermekeinkre és gyüleke­zetedre! Ezt kéri imádkozó szívvel pün­kösd szent ünnepén testvéred, az Úr Jézus Krisztusban: Mekis Ádám Lélek által vezérelt gyülekezet Csel. 2, 42—47. Áz első keresztyén gyülekezet vette pünkösd ajándékát: a Szent- leiket és ennek vezetése alá került. Engedelmes, örvendező szívvel- fo­gadta a Szentlélek vezetését. A je- ruzsálemi őskeresztyén gyülekezet­ről szóló ige komoly tanítást ad a mi gyülekezeteinknek is. S A Lélek által vezérelt gyüle­kezet az igéből él. Az őske­resztyén gyülekezetről olvas­suk, hogy »foglalatosak voltak az apostolok tudományában«. Hallgat­ták az apostolok tanítását a megfe­szített, feltámadott és megdicsőült Jézusról és eszerint éltek. Az apos­tolok Jézust prédikálták, az evan­gélium élő szavát, az igét. A Lé­lek az ige által állandóan köztük és bennük munkálkodott. Az igeszolgálat mindenütt eleven és a gyülekezet az igéből él, ahol Isten lelke munkálkodik. A Lélek az igében jön ma is hozzánk és lesz örvendező pünkösdi gyülekezet­té, erőt ad és eligazít a hitben és a mindennapi életben. a A Lélek által vezérelt gyüleke­és egymással. Az őskeresztyén gyülekezet életének szívverése a Krisztussal való közösség, az úrva­csora volt. A kenyér megtörése Jé­zus halálára emlékeztetett, s az úr­vacsora közösségében velük volt a mennybement Űr. Mint az egy asz­tal vendégei, egymással is közös­ségbe kerültek. Ahol a Lélek vezérli a gyüleke­zetét, ott Isten gyakran megteríti az ő asztalát, a hívők pedig buz- Lgón és rendszeresen veszik Krisztus " szent testét és vérét bűneik bocsá­natára. Ezáltal erős Krisztussal való közösségük és elmélyül az egymás­sal való közösség megélése. nrj A Lélek által vezérelt gyüle- I -J kezet az egymással való kö­zösségben a szeretet közösé­gében él. Az anyagi javak bűvös igézetéből kijutva, az őskeresztyén gyülekezet vagyonközösségében élt. A Lélek által átértékelődött az anyagi javakhoz való viszony és így eltűnt a szegények és gazdagok kö­zötti válaszfal, önző érdek hajszo­lása, vagyonszerzési láz nem fűtöt­te őket. Kétségtelen, hogy az Űr kö­zeli visszavárása is hatással volt ebben, de mégis megkapó, amint ön­ként a közösség és a szeretet meg­éléseként meghozták egymásért ezt a nagy áldozatot. Isten lelke állandó, komoly és áldozatos szeretetmunkára kötelez minket éppen az anyagi javainkkal való gazdálkodásban. Isten sáfár- ságra adta azokat és embertársaink javára kell ezért felhasználnunk. Nem élhetünk az anyagi javak bű­vös igézetében és felhasználásukban önző szempontok helyett a közösség java vezessen mindenkor. Az őskeresztyén gyülekezet kedves volt Isten és a nép előtt egyfor­mán. A Lélek ereje átjárta és ve­zette, s ő boldogan engedelmeske­dett a vezetésnek. Isten lelke vezet bennünket is, a mi gyülekezetein­ket is. Komolyan kell hát vennünk az igét és boldogan foglalkozni vele. Keressük az Űrral való közösséget és éljük azt egymással. Földi éle­tünk javait helyesen értékelve, a Lélek engedelmességében szeretet­ben szolgáljunk egymásnak; Garami Lajos MEGÚJULÁSÉRT Zsolt. 51,12—15. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, adj belém megújult, szilárd lelket! Ne taszíts el színed elől, Szentlelkedzt ne vedd el tőlem! Szabadításod örömét add vissza nékem, támogass lelkeddel, hogy engedelmeskedjem; hadd tanítsam utaidra a pártütőket, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád! Fordította: Bodrog Miklós Új kezdet — egy akarat Minden új kezdetnek és minden emberi megújulásnak Isten Szent Lelke a megindítója, lelkesítője. »Még sok mondani valóm van hoz­zátok — mondja Jézus — de most el nem hordozhatjátok, de mikor el- jö amaz, az igazságnak Lelke, el­vezérel majd titeket minden igaz­ságra. Mert nem ő magától szól, ha­nem azokat szólja, amiket hall és a bekövetkezendőket megjelenti nek­tek. Az engem dicsőit majd, mert az enyémből vesz és megjelenti jiéktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz és megjelenti nék- tek.« Jn. 16, 12—15.) Az új kezdetnek, az új életnek, az Isten Szent Lelke által feltáruló minden igazságnak pedig előzménye és alapja az a valóság, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki emberré lett érettünk. Bűnös voltunkat, bű­neinket magára vette, testét, vérét, életét érettünk bűnösökért, bűneink váltságául a kereszten áldozatul adta, megigazulásunkért feltámadott és mennyekbe ment. Jézus Krisztus váltságműve Isten akaratából akkor és azzal lett tel­jes, amikor azt az első pünkösd napján a Mennyei Atya a Szentlé­lek kitöltésével kinyilatkoztatta és megbizonyitotta. (Csel, 2, 1—47.) Ez­zel a történeti ténnyel és azzal, hogy Jeruzsálemben háromezer ember megkeresztelkedett, s azzal a nyelv­csodával, hogy a megfeszített, feltá­madott, mennyekbe ment és Szent Lelkét az Atyával együtt kitöltő Jé­zus hirdettetett és megbizonyíitatott, betelt az ígéret és megépült Krisz­tus földi teste, a keresztyén anya- szentegyház, melyben ö maga az Atyával együtt az ige által Szent- leikét szüntelenül árasztja és szent­ségeivel az új életet megbizonyítja, sőt folyamatosan újra meg újra újítja és előbbre viszi a beteljese­dés felé. Emberi részről pedig az a való­ság, hogy égy akarattal együtt va- lának. Az ö egyháza pedig egy aka­rattal kell, hogy várjon Reá, mun­kálkodván Övele az ige és a Szent­ségek által. Dr. Gyimesy Károly SZÍNHÁZ: BERNARDA HÁZA A babona sötét világa és szörnyű rombolása tárul elénk Federico Garda de Lorca spanyol író darab­jának Katona József Színház-beli előadásán. A művészi, kiforrott elő­adás mindvégig leköti a néző figyel­mét és leleplezi a vallásosság ál­arca mögé rejtőzködő babonát. Ér­telmetlen, ősrégi megkötöttség az, amihez ragaszkodva az özvegy Bir- narda körül megromlik a levegő, elhal az élet és halálba ráakad egy viruló fiatal leány. Ebből a darab­ból sokat lehet tanulni: a megértést, a szeretetet, igazságot nem pótol­hatja a képmutatás, — a bűn ellen csak nyíltan lehet harcolni. A történet: egy könyörtelen anya egy ősi babonás szokás rabjaként el­zárja lányait az élettől s ezzel fel- ingerli bennük az egymás elleni acsarkodást. Csak egy kísérli meg az öt lány közül, hogy mégis boldog­ságot kaparintson magának, de őt halálba kergetik. S amíg ez a szín­padon végbemegy: a gonoszság, a sötétség oly irtózatos képe tárul elénk, ami megindít: nekünk küzde- nünk kell azért, hogy a világon min­denütt eloszoljék á babona sötét­sége és az emberek a szeretet verő­fényében éljenek. Z. KONFIRMÁCIÓRA Konfirmációi emléklapok 3.— Virág J.: Luther Márton önmagáról — — — — 25.— Maróthy: Szegények szive 25.— Jávor: Imádságes könyv 20.— Bókay: 31 zsoltár — — 6.— Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Bpest, Vili., Puskin u. 12. ŰJTESTAMENTUM ÉS ZSOLTÁROK 12.— forint Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Készülj az ige hallgatására Pünkösd 1. ünnepe — 4. Móz 11, 24—29. 1 Csak annak a szolgálatnak van ereje, elevensége és eredménye, ‘ • amely állandó kapcsolatban van a Szentlélekkel. És csak addig tart a szolgálat, a prófétáié», az igehirdetés érvénye, amíg a Lélek benne a mozgató rugó s a verbuváló szellem. Nemcsak Mózes idejében és gyüleke­zetében volt ez így, hanem ma is! Az a hetven vén — okos, bölcs, értelmes és elég élettapasztalattal rendelkező ember volt, hiszen azért lehettek a gyülekezet vénei és elöljárói. De nem volt mindaddig komoly eredménye és érvénye szolgálatuknak, amíg az Isten emberének, Mózesnek adott isteni Lélek szikrája beléjük nem költözött. O Nincs kisebb Lélek és nagyobb Léteik/ Mózes értéke nem csök­* kent azzal, hogy másck is, mégpedig aránylag elég sokan kaptak kívüle is a Lélekből és prófétának. Sőt! Mintha csak fölgerjedt volna, meg­elevenedett volna az egész gyülekezet a 70 vén prófétálása láttára és halla­tára és bizonyára erősen hozzájárult ez az esemény Izráelnek igazi gyüle­kezetté, szent néppé formálódásához. A gyermekek is csodálkozó szemmel figyeltek fel a különös eseményre! Az idősebbek (Józsué) tiltakoztak az el­len, hogy Mózesen kívül mások is birtokolják a Lelket és szerepet játsz- szanak a gyülekezetben. Mózesben nem ez a lélek lakozik! Ö tudja, hogy az ember csak Isten Lelkének a hatalma által pröfétálhat. Q Sőt Mózes kívánja azt, hogy az egész gyülekezet Lélekkel meg­szállt emberek közössége legyen, amelyben mindenki próféta. Nem abban az értelemben, hogy jövendőt mondjanak és emberi kívánsághegye­ket építsenek az egyházban, hanem hogy akik a gyülekezetben állnak es szolgálnak: »hivatalos« papok és presbitereik, öregek és fiatalok, »egy­szerű« gyülekezeti tagok a Szentléj'.ek erejére támaszkodjanak. Nem elég félig Reá, félig magukra támaszkodni, mert ha valaki Isten eszköze akar lenini, akkor komolyan kel] vennie a Szentlélek csodáját. A Számunkra ez a történet a pünkösdi esemény előjátéka és arra * figyelmeztet, hogy nincs gyülekezet a Szentlélek munkálkodása nél­kül és hogy Isten ezt a Lelket akkor és úgy adja, ahogyan és amikor adni akarja és akinek adja, azok nem tudnak nem «prófétáink. Dr. Pálfy Miklós Pünkösd 2. ünnepe — Zsolt 51, 12—15. Mintha a böjt tovább rezgő hangjai visszhangoznának bennünk, ami­kor ebbof a zsoltárból olvasunk. A böjti istentisztelet oltári bűnvalló imjája ez. Mélyből felszakadó sző. Az Isten Lelke nélkül meggyengült, ekeett em­ber megrázó vallomása. A Lélek ereje a bűnbánat mélységeiből wmel fel. A Lélek ereje teremtő erő. A bűnben, engedetlenségben, elpárto­* lásban vergődő embernek nem lelki foltozásra,, injekeíózásra, erő- pótlásra van szüksége, hanem új teremtésre. Amit Isten Lelke véifez ben­nünk, áz ugyanaz, mint amit a Biblia első lapja kozmikus mértékben mond el. Szívet teremt újjá. nem érzéseket, hangulatokat, szándék okát. A Lélek gyümölcse a mindent átható, boldog megújulás. t 2 A megromlott természete miatt elvetést, kárhozatot érdemlő em­* bért elejtés helyett támogatja a Lélek. Eltörhetné a megrepedt nádat, mint haszontalant. Elnyomhatná a pislogó gyertyabélként kiégő éle­teket. ö ehelyett nemcsak kimondhatatlan fohászkodással könyörög értünk, hanem a munkáját Ilyen szavak mérik: támogat, erősít, ad, teremt. Gyümölcse tehát nemcsak a megtérés, újonnanszülelés, hanem ' * maga az új élet. A magunk ereje és »vallásossága« csak törvénytől, ítélettől való félelmet, vagy kiismerhetetlen felsőbb erőktől való babonás remegést eredményezhet. A mi hitünk merőben más. A Szentlélek gyümöl­cse bennünk az az új élet, amely maga a megtapasztalt kegyelem fölötti öröm. A bűntől valósággal megszabadult, Isten szeretetében folyó élet, melynek tanító, bizonyságtevő ereje van s ez nem csupán terméke, hanem természete is. ______________________ Koren Emil Sz ombat esti közös imádságunk Szentlélek adatott nekünk — Rm 5,5 ISTEN SZERETETE Krisztusban bizonyosodott meg, de a Szentlélek által árad bele a szívünkbe. A Szentlélek hirdeti az igét, osztja a Szentlei­ket, építi az egyházat, egybegyűjti a gyülekezetét, formálja, irányítja, el­igazítja életünket s így szívünkbe, bensőnkbe, életünkbe beleárasztja mindazt az áldást, amit Isten Krisztusban megígért és nekünk adott. A Szentlélek által lesz Krisztus halálának és feltámadásának minden áldása, következménye a mi személyes és Valóságos tulajdonunkká. Mert a szí­vünknek kell megújulnia, megigazulnia ahhoz, hogy Isten szent és jó akarata szerint éljünk, békességben, szeretetben, egymást segítésben — igazságban és örökké. A SZENTLELEK ezért adatott és adatik nekünk a külső (látható és hallható) igéhez kötötten, hogy az evangélium ne csak hír, esemény, törté­net legyen számunkra, hanem élet és valóság. A Szentlélek ezért mindig teremtő Szentlélek. VALLJUK MEG, hogy gyakran megkísért a rajongás, hogy a Szentleiket az igétől elkülönítsük s a hitet és az cletujulást Szentlélek nélkül keressük. ADJUNK HALAT Istennek, hogy egyházunkban, gyülekeze­teinkben, az igehirdetésekben, a Biblia olvasásában, a szentsé­gekben mindig újra adja Szentlelkét és általa belénk árasztja sze- rctetét. KÖNYÖRGÜNK szívünk igaz hitre való átmelcgedéséért, a Szentlélek-vezctte Igaz keresztyénségért, teológusaink vizsgáiért, a pünkösdi úrvacsorázáscrt, a konfirmációi előkészületekért. Bibliaolvasó HETI IGE: »Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én telkem­mel, azt mondja a Seregeknek Ura!« — Zak 4, 6. Május 29, vasárnap, pünkösd első ünnepe — Zsolt 118, 24—29. Pünkösd — az örvendezés ünnepe. Az Urnák nevében érkezik hoz» zánk az O lelke, a megígért vigasztaló, ö ad világosságot és előmenetelt Isten dolgaiban. O ad bizonyosságot szívünkbe: az Ür az én Istenem, a mi Istenünk. Május 30, hétfő, pünkösd második ünnepe — Csel 10, 34/a; 42—48/a. Kornéliusz története — Isten nagy ajtónyitása az egész emberiség felé; Mindenki — ezen van a hangsúly. Isten mindenek bírája és mindenek kegyelmes Atyja. Mindenkinek adja a Szentlelket, s ezért mindenki fe­lelős előtte, s mindenki hivatalos az ő országába. Május 31, kedd — Jn 6, 44—51. A hitrejutás titka ez az önmagába visszatérő kör: A Lélek vezet Jézushoz, s Jézus vezet az Atyához — viszont a Lelket az Atya küldi; így lesz Isten egyedül, és egészen szerzője üdvösségünknek. Június 1, szerda — 4. Móz 11, 16, 17, 24—29. Isten lelke munkálkodik az Otestamentum világában is. Gyarló, em­beri szóban Isten lelke szólalt meg akkor is. Június 2, csütörtök — Ef 21, 17—22. Egyházát Isten maga építi Szentlelke által. Ez az Egyház létének nagy titka és nagy reménysége. S ez fűzi eltéphetetlen egységbe az Ötes- tamentom népét, és az Üjét, a prófétákat és apostolokat. Egy test ők, s mi mindnyájan, egy épület, melyet egy sarokkő hordoz és egyesit: a Messiás Jézus, zsidók és pogányok Üdvözítője. Június 3, péntek — Ef 4, 11—16. A gyülekezetei az igehirdető szolgálat által szerzi, gyarapítja, s tartja fenn Isten. Rend, fejlődés, elmélyülés, növekedés van ebben a munkában. Június 4, szombat — Jn 20, 19—23. A feltámadott Jézus ajándéka tanítványainak: a Szentlélek. S a Szentlélek legfontosabb szolgálatukra képesíti őket: a bűnbocsánat hir­detésének szolgálatára. Ezt bízta ma is egyházára Ura, Groó Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents