Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-29 / 22. szám
i EVANGÉLIKUS ÉLET AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: PÁKH MIHÁLY PÜSPÖK (1795-1858) Százhatvan éve született Pákh Mihály Dobsinán, Gömör megyében. Szülei egyszerű iparosemberek voltak, akik nagy szegénységükben csak mások segítségével tudták tehetséges fiúkat taníttatni. Az anyagi nehézségekkel való küzdelem korán kijutott Pákh Mihálynak osztályrészül, már középiskoláit is csak úgy tudta elvégezni, ha közben állandóan magántanítást folytatott jobbmódú családok gyermekeinél. így tudott a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián is két évet tanulni. Közben apja meghalt s nagy szegénységben lévő özvegy édesanyján kellett segítenie azzal, hogy tanítói állást vállalt Dobsinán. Csak két év múlva gyűjthetett össze annyit, hogy tanulmányait folytatni tudta Pozsonyban, ahol azután kitűnő eredménnyel végezte el a teológiát. Segédlelkészi évei után rozsnyói lelkész lett, ahol magyar, német, és szlovák nyelven hirdette Isten igéjét. Igehírdelöi szolgálata messze földön híressé tette nevét. Sajnos, nem maradtak ránk prédikációi, de a kortársak véleményéből az a kép alakul ki, hogy igehirdetései nemcsak a tartalom gazdagságával, hanem az életre alkalmazott előadásmódjával is kitűntek. Kiváló lel- készi szolgálata elismeréséül több egyházközség is versenyzett Pákhért, míg végül is az iglói gyülekezet meghívását fogadta el. A tizenhárom szepesi városi esperesség előbb alespe- resévé, majd esperesévé választotta, 1849-ben pedig a legnagyobb kitüntetés érte, püspökké választották a tiszai egyházkerület gyülekezetei. Egyéniségére jellemző fényt vet egy harca és egy barátsága. Nagy szenzációt jelentett Gömör megyében, hogy Pákh Mihály szembe mert szállni Szcitovszky rozsnyói Felvétel a Teológiai Akadémiára Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, ezirányú kérvényüket f. évi július 3t-ig nyújtsák be a dékáni hivatalba (Bpest, VI,, Lendvay utca 28.) A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékeim: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) hely- hatósági vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét. szüleinek a foglalkozását és kereseti, ill, szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmálást bizonyítvány, g) az illetékes lelkész és esetleg yallástanító lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a bizonyítványa, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan részletes önéletrajzot, amely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkész! szolgálatra indulás okait. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni. de indokolt esetben hiteles másolatokat is lehet mellékelni. A másolatokat »egyházi belhasználatra« megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. A tanulmányi idő öt esztendő. A fenti kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkész- nevelő Intézetbe. Ez a kérvény is a dékánhoz küldendő részletes önéletrajzzal. A férfi- hallgatók bentlakást kötelezettségéről, a nő- hailgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról, stb. az Intézet igazgatója ad felvilágosítást levélbeli megkeresésre. róm. kát. püspökkel egy reverzális- kérdés kapcsán. 1849 előtt anyakönyvi ügyben az evangélikus lelkészek is a katolikus püspökök fennhatósága alá tartoztak. Pákh nem fogadott el utasítást Szcitovszkytól, hanem evangélikus egyházunk érdekeit szolgálta magatartásával. Szcitovszky, aki később, az 1848-as vívmányok ellenfelévé vált, s a Habsburgok oldalára állt, a helytartótanácsnál élt feljelentéssel Pákh ellen. Az ügyből csak azért nem lett semmi, mert már az idők előrehaladtak a vallásszabadság kimondása felé. Ez a Pákh— Szcitovszky-vita előre vetítette máris a két különböző táborba tartozó ember ellentétét. A másik jellemző eset: Pákhnak Petőfivel való barátsága. 1845-ben Petőfi három hétig volt Pákh Mihály vendége Iglón. Felvidéki útjáról Petőfi riportot írt »-Úti jegyzetek« címmel a Frankenburg által szerkesztett »Életképek« című folyóirat 1845. évfolyamába. Pákh Mihályra vonatkozó szavai így hangzanak: »Azért siettem el Késmárkról Iglóra, a XVI szepesi város egyikébe, mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt ismerni, és én azt viszont. — Kedves, patriarchális család! Nem foglak én elfelejteni téged.« Petőfi sorai mutatják, hogy Pákh mennyire kereste a nagy költővel való találkozást és barátságot, ebből joggal lehet következtetni, hogy Pákh menynyire egy úton kereste Petőfivel a nemzeti függetlenség kivívását és hazánk felvirágoztatását. Egyházkormányzati tevékenysége elé nagy reményekkel néztek az őt püspökké választó gyülekezetek. A püspökválasztás 1848 nyarán zajlott le. Jól tudták a gyülekezetek, hogy olyan emberre van szükség a magyar evangélikus egyház tiszai egyházkerülete élén, aki az egyházat és hazát jól szolgálja a sorsdöntő időben. Pákh Mihály a nagy márciusi vívmányokat is szívből üdvözölte s közismert volt hazafias meggyőződése. A gyülekezetek igen nagy szótöbbséggel választották püspökké, míg Pákh 100 szavazatot kapott, addig az egyik jelölt 18-at, a másik pedig csak 6-ot. A kortársak ezt a Pákh által képviselt irány melletti tüntetésnek tekintették. Az 1848. július 19-i tiszai egyházkerületi közgyűlésen történt beiktatásakor a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap beszámolója szerint: »Az új püspök a’ roppant számmal egybegyűlt hívekre mondott áldást.« A nagy lelkesedéssel megválasztott új püspök a szabadságharc eseményei között biztos kézzel mutatta az utat a lelkészek és hívek számára a szabadság és függetlenség oldalán. Hazafias helytállása akkor mutatkozott meg teljes nagyságában, amikor nehézre fordult a szabadságharc ügye. Mikor eljött az az idő, hogy hazánk kénytelen volt elért vívmányai és szabadsága védelmére fegyvert ragadni, Pákh felserdült fiai is ott álltak a haza védelmezőinek sorában. Windischgrátz téli előnyomulása idején, a Felvidéken Vogel császári tábornok garázdálkodott. Amint Iglót elérte, első dolga volt Pákh Mihály püspök letartóztatása, akit a császári főhadiszállásra akart vinni. Terve meghiúsult, mert honvédségünk dicsőséges 1843-as tavaszi hadjárata során Rozsnyónál úgy megugrasztották a császáriakat, hogy siettükben Pákh Mihályt sem vihették magukkal. Pákh szabad lett s újból ott állott a szószéken s hirdette Isten igéjét. A császáriak fogságában töltött idő nemcsak hogy nem törte meg, hanem megacélozta a további feladatok elvégzésére. Közben nagy események történtek. 1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban az országgyűlés kimondta azt, amit a hazafiak régóta vártak: Magyarország önálló, független ország, trónfosztottnak nyilvánítja a Habsburg-házat s vele együtt leszámol a hódító német törekvésekkel. »Európa irányában — hangzott a Függetlenségi Nyilatkozat — a békét és barátságot óhajtjuk, és tisztelni fogjuk minden nemzetnek a jogát, de megkívánjuk, hogy a miénket is tiszteljék.« Májusban Szepes megye is nagy ünnepélyességgel készült a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésére. A megye székhelyén, Lőcsén az evangélikus és a katolikus templomban tartandó istentisztelettel volt egybekapcsolva. A lőcsei evangélikus lelkész betegsége folytán az istentiszteletet Pákh Mihály püspök tartotta a megyeszékhelyen. Pákh nagyhatású alkalmi beszédben mutatta meg az új magyar államban, Kossuth köztársaságában az evangélikus keresztyének által követendő utat. Híres beszéde elveszett, mert amikor a császáriak házkutatást tartottak Pákh- nál, legidősebb leánya, ezt a különösen keresett beszédet, egy alkalmas pillanatban a tűzbe dobta. Egy jobb korban való hite töretlen maradt a szabadságharc bukása után is. A császári haditörvényszék halálra ítélte Pákh Mihályt, ezt korára és főpapi méltóságára való tekintettel 4 évi várfogságra változtatták. A csehországi Jo- 6eístadt börtönéből 1854, április 24-én szabadult ki. Lelkészi állást csak 1856-ban vállalhatott szülőföldjén, Dobsinán, ahol azonban másfélévi szélütéses állapot után, 1858-ban meghalt. A császáriak börtönéből szabadult megtört, beteg, öreg Pákh Mihály püspök alakja a hazáját szerető jó keresztyén példaképévé vált, s ahol csak megjelent, a hazafiak viharos éljenzése és őszinte tisztelete fogadta. Halála után jelkép lett Pákh Mihály neve. Az 1859-i híres tiszai egyházkerületi gyűlésen, amelyen ünnepélyesen visszautasították a császári pátenst, amely önkényesen új alkotmányt akart adni egyházunknak, a közgyűlés jegyzőkönyvének első pontjában örökítették meg Pákh Mihály emlékét. Neve a császári önkénnyel való szembeszállás zászlajává vált egyházunkban. Dr. Ottlyk Ernő I 1955. május 28. Pünkösd — »Kaptok Szendéiket ajándékul« 4. Móz. 11, 24—29 — Lk. 11, 9—13 — Csel. 2, 36—38 1955. május 29. Pünkösd másodünnepe — »A lélek gyümölcse« Zsolt. 51, 12—15 — Lk. 12, 31—37 — Csel. 2, 42—47 Liturgikus szín mindkét ünnepen: piros. A BUDAPEST-RAKOCZI ÜTI szlovák gyülekezet május 22-én tartott szeretetvendégségén dr. Ferdinand István teológiai tanár tartott előadást. Közreműködött dr. Szilády Jenő lelkész, dr. Hlaváts Elinor, Gáspár Irén, Hajdú Gézáné és Tóth Ivánné. Igét hirdetett Zay László ügyvivő lelkész. MEZŐHEGYESEN május 22-én szeretetvendégség volt, amelyen Koppány János ismertette egyházunk szeretetmunkáját. NAGYALÁSONYBAN Halász Béla esperes általános vizsgálatot tartott május 15-én. Megbeszélést folytatott az egyháztanáccsal és igét hirdetett az anyagyülekezetben és Vid filiában. A MÁTRASZENTÍSTVÁNI evangélikus üdülőben a gyermek nyaralók részére csak augusztus hónapban tudunk helyet biztosítani. Jelentkezőket erre az időre már elfogadunk. (Rédey Pál igazgató, Budapest, VIII., Puskin utca 12. Telefon: 138-656., de. 9—12.) FANCSALON május 14—15-én gyülekezeti nap volt a szomszédos hernádvécsei és arnóti gyülekezet, valamint a szórványhívek bevonásával. Az imádságról szóló igehirdetéseket Virág Gyula ózdi. Abaffy Gyula arnóti, Turmezei Sándor hernádvécsei lelkész és Sikos Zoltán baktai református lelkipásztor tartotta, EGYHÁZMEGYEI lelkészi mun* kaközösségi ülések voltak a borsod- hevesi, a fejér-komáromi és a vasi egyházmegyékben. Az áhitatok után előadások és megbeszélések hangzottak el. Felszólaltak: Solymár András, Abaffy Gyula, Pásztor Pál, dr. Szikszay Zoltán, Gál Sándor, Zoltán László, Bohus Imre, Molnár Gyula, Táborszky László, Lábossá Lajos, Kovács Béla, Fehér Károly, Baráth Pál, Csizmazia Sándor, So- koray Miklós és az esperesek. A KELET BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE május 15-én Medgyesegy- házán diaikóniai napot tartott. A vallásos esten Koppány János tótkom- lósi lelkész, egyházmegyei diakóniai előadó beszélt az egyház szeretet- munkájáról. Az oft'ertórium a békéscsabai szeretetintézményeket támogatta. . PUTNOKON a pünkösd előtti héten igehirdetés-sorozatot tartott Pásztor Pál lelkész »A Szentlélek Üristen-ről és művéről.« CSALÁDI HÍREK: Bácskai Gusztáv szarvasi segédlelkésznek és feleségének, Glatz Annának április 30-án leánygyermekük született. Neve: Erzsébet, Katalin. Wundele Tibor és Nyári Julianna Tibor József nevű újszülött gyermekét a pünkösdi istentiszteleten kereszteli Nandrássy Elek lelkész. A keresztanya az édesanya nővére; Nyári Erztsébet, volt diakonissza. Egyházzenei est a kelenföldi templomban Van az Ószövetségben, a Zsoltárok könyvében egy szó (zámór), amit csak nagyon nehezen, csak körülírva tudunk magyarra fordítani. Ez a szó Isten dicsőítésére, a Neki való háila- adásra szólítja fel a gyülekezetei, és magyarul valahogy így hangzik: »Zsoltárt éjnekehü hangszerek kíséretével«. Ez a szó, ez a kifejezés jutott eszembe az elmúlt vasárnapon a kelenföldi gyülekezet énekkara és Gergely Ferenc orgonaművész egyházzenei estjén. Gergely Ferenc műsorán Walter, Bach korálfeldolgozásai, Mozart f-moll fantáziája. Liszt, Sulyok és Alain egy-egy műve szerepelt. A kitűnő művész hűségre törekedő játékát és az ezt a célt szolgáló nagyszerű hangszerismeretét, technikáját tapasztaltuk. Az énekkar Sulyok Imre vezetésével műsorát úgy válogatta össze, hogy abban nemcsak a preklasszikus és klasszikus idők Isten-imádata szólalt meg, hanem a mai emberé is. í.gy szólalt meg Lassus örökszép műve: Babilonnak vizei mellett (nagyon finoman és az ottlévők számára sokáig emlékezetes módon), Prae- torius, Schütz, Homilíus egy-egy, Bach két műve mellett a mai ember: Kapi-Krúlik 34. zsoltárában és Sulyok Imre két művében. Külön kell szól'anunk Sulyok Imre két új művéről. Mindig nagy öröm az, ha mai magyar egyházi zenénk és kórusművészetünk újabb művekkel gyarapszik. A most bemutatott két mű a »Szép hajnalcsillag« (Scholz László új énekeskönyvünkben szereplő szövegére) és a 150. zsoltár, a mai ember kifejezésmódjával szólaltatja meg az ősi Isten- és Krisztus-imádatot, de úgy, hogy felhasználja a múlt értékes eredményeit is. Reméljük, hogy többször is találkozunk az elhangzott művekkel más énekkarok zenés áhítatán is. Akik jelen voltak ezen az aikal- mon, bizonyára azzal az élménnyel tértek haza, hogy Isten dicsőségét hallották hirdetni zsoltárokban, énekszóval és a zene hangján. V. J. Mikszáth Kálmán 1910. május 28-án halt meg Budapesten tehát éppen negyvenöt évvel ezelőtt. Az egész ország történetesen akkor ünnepelte öt negyvenéves írói jubileuma alkalmából. Érdemes fellapozni valamit ennek az ünnepségnek a króni'kájából. Mikszáthról nincs olyan életrajzunk, aminőt ő irt Jókairól, habár az ilyen Mikszáth-biográfiára nagy szükség volna, s reméljük, hogy egyszer el is Ítészül. Mikszáth maga, Jókai-életrajzának utószavában tűnődik azon, mi is az igazi módszere egy ilyen munkának, »A legszebb festéket — írja Mikszáth — az igazság adja a megörökíteni szándékolt archoz. Nem a fotográfus-féle rideg igazság, hanem a művész igazsága.« Addig is fogadjuk el azt, ami műveiben található. Mikszáth Kálmán az európai irodalom egyik legnagyobb valóság-írója. Nem véletlen, hogy félszázad óta diadalmasan emelkedik hatása és népszerűsége, elsősorban itthon s rögtön a családi körön túl, a szomszédoknál. Miként a lírában Ady, prózában Mikszáth köti össze a Kárpátok népeit, ha századunk legnagyobb hatású magyar íróira gondolunk, Ady is, Mikszáth is a nagy, közös matériából merítettek ahhoz a mondanivalóhoz, amit ránk testáltak. A magyarság megismerése akkor válik szomszédainknál teljessé, ha legalább e két író életművén ikeresztül ismerik meg azt, amit a kortársak, a kicsinyék, a viszály konkolyhintői, elrajzoltak. Szeretném, ha mi is megértenök egymást Mikszáth körül, az igazmondás dolgában. Akkor, 1910. április 12-én, mikor épp a pesti evangélikus egyház ünnepelte vagy fiát, Mikszáth, Raffay Sándornak válaszolva, ezt mondotta: »En az evangélium tanítása szerint írok s írásaimba igyekszem ezt átplántálni.« Ez fontos s idéznivaló kijelentés, mért Mikszáth vele egész irodalmunkra mutat. Arra, hogy nincs s nem lehet különbség magyar irodalom és magyar protestantizmus között. De idézzünk csak tovább, mert Mikszáth, mintha pontosan ránk gondolna, akik ■közt az eltévelyedö pictizmus mondat ilyen JEQYZETEK szétválasztó okoskodást, így folytatja: »Az egyház, a haza és a kultúra, úgy érzem, hogy ugyanazok. Az egyháznak szerves összefüggése van a magyar irodalommal is. Mert ha nem volna külön egyháztörténelem, ha valamennyi történelemlkönyv megsemmisülne is, ,a harcokat, a magyar protestáns egyház munkásságát az irodalom is visszatükrözheti. Csak ha e vonatkozásokat elismerik, akkor fogadhatom el e megtiszteltetést, amelyben ma itt részesülök. Szerintem a kultúra és a vallás egy. Aki jót tesz, az szépet is tesz. .Az egyik folytán a másik növeszti az országot. Egy spanyol legenda szerint Krisztussal együtt nőtt köntöskéje. így nő a vallással a tudomány is. A pacsirta éneke is istentisztelet a maga formájában. Minden jótett úgy hat, mint egy költemény.« Ezek arany szavak s világosan mutatják, amire itt állandóan cél- zunk, hogy magyar művelődési örökségünk és vallásunlk-egyházunk történelmi hagyománya: azonos egymással. Elválaszthatatlan. Aki ketté fűrészeli, egyházra és kultúrprotestan- tizmusra, ketté fűrészeli egy nemzet fáját is! Mikszáth ezt a gondolatot egy írói élet végén mondta el, talán sejtette, hogy ez a summája egész munlcásság árvák. Mert a lónyabányai lutheránus prédikátorok ivadéka néhány nappal azután meghalt. S élni kezdett és él azóta mindenütt, ahol a szép, nyugodt igazság szavát hallani akarja az olvasó, Mikszáth életműve. Egy magyar íróé, a'ki a társadalmi bírálatot úgy értelmezte, hogy az az evangélium betöltéséhez tartozik, Mennyire igaza van. Magyar jakobinusok halálára emlékezünk. Most van a budai Vérmező névadásának 160. évfordulója. 1795. május 20-án végezték ki a magyar jakobinusokat azon a helyen, ahol ma egy virágágy közepén k&koporsó fehérlik az ő neveikkel. Ferenc király, öccsenek, a nádornak javaslatára, előbb Martinovicsot és négy társát, utóbb még két ifjút, öz Pált és Szolárcsik Sándort, lefejeztette a réten, melyet Gene- rális-ikaszálónak neveztek a budaidk. Kazinczy Ferenc írja nevezetes naplójában, hogyan vitték ki társait a vesztőhelyre s ki hogyan viselkedek azok közül a halál küszöbén. Martinovics Ignácról könnyű volt később azt mondani, hogy megbízhatatlan jellemű, egyéni érvényesülést kereső, Bécsnek pénzért szolgáló ágens volt, ahogy Szekfű is írja. De Hajnóczit ilyesmivel még a Habsburgokhoz ragaszkodó történetírás sem vádolhatta. Kemény és igaz jellem volt Hajnóczi József, tiszta, mint a kristály s elveihez, a megismert igazsághoz mindhalálig ragaszkodó férfi. De Martinovics arcéle is másként fest, amikor Kazinczy naplóját olvassuk vagy. amikor elmerülünük azokban a részletekben, amelyeket csak néhány éve ismerünk a jakobinusmozgalomról, hogy Benda Kálmán hatalmas irat-gyűjteményében feltárta az egykorú írásokat. Martinovicsot a kivégzés előtt kiközösítették a katolikus klérusból. A templomban megtartott ceremónián a püspök Martinovicsot átadta a bíráknak: Vigyétek ezt az embert, aki pártot ütött hazája ellen. Martinovics hangja felcsattant: Téved, én csak a király ellen ütöttem pártot, de nem -hazám ellen! Helyén volt a szíve. Martinovics nem úgy volt a császár ügynöke, ahogyan voltak mások 1848—49-ben, s a szabadságharcot megelőzö, években, amikor Kossuth a népszabadságot jelentette. Martinovics váltig hitt a Habsburg-király felvilágosultságában. S ez volt a veszte. Nekünk azonban Hajnóczi József alákja szárnyal fel Martinovics 'mellé. Nem azért, mert Hajnóczi evangélikus lelkész fia volt, hanem mert a jakobinus-mozgalomnak s hazájának páratlan becsületességű fia volt. Műveiből világosan látni, hogy ‘kitűnően ismerte Magyarország társadalmi és gazdasági helyzetét s nem volt fellegjáró, hanem tudós és gyakorlati, végrehajtható tervei voltak. Ferenc királyt és cselédeit lenézte s megvetette. Nem tudtak megtörni. Hős volt, áki kimagaslott őrei és bírái közül. Midőn a vérszomjas Németh kihirdette neki, hogy a király nem él a kegyelem jogával, ezt kérdezte: Elmehetek már? A vesztőhelyen ő volt az, aki nem engedte meg, hogy a hóhérlegények hozzányúljanak. Maga vette le kabátját. Tudta, miért hal meg idő előtt. ß. reformációt is megpróbálták kínzással és 1karddal megállítani. Hajnóczi a reformáció forradalmi szellemében nőtt fel. Ha csak önmagát nézi, elélhetett volna komótosan, tehetsége vitte felfelé. De ő az egész népért nézte-hallgatta a párizsi dolgokat. S a nép helyzete elviselhetetlen volt már! A hazugság leginkább az igazságtól fél. Hajnóczi nemcsak írásműveiben, magatartásában is az igazságot testesítette meg. Meggyőződésének őszintesége, bátor és nyugodt emberiessége, magyar szabadságvágya, igaz hazaszeretete, tiszta lelkiismerete harcolt vér- bírái ellen. Hajnóczi volt a meggyőző példa. Elesett s mégis győzött. Kazinczy írja. hogyan nőtt pár nappal kivégzése után a budai várbörtönben Hajnóczi emléke. Mint egy szenté. A kapitány, aki együtt érzett a magyar stálus- foglyókkal, Kazinczyt a királyi kegyelem ki- hirdetése után más cellába kísérte. Belépvén a szobába, a kapitány a falon egy foltra mutatott. Csókolja meg azt! — mondta a tiszt. Hajnóczi aszódi kék gubájának odadörgölé- sétől támadt a folt: Kazinczy megcsókolta a megrendült kapitány előtt. S aztán lefeküdt Hajnóczi ágyéba. Kazinczy írja s Petőfi ismert verse, a Vérmező is utal rá, hogy a május 20-i kivégzés helyén másnap rózsák virítottak. Valaki csuprokban rózsákat ásott ott el az éjszaka. De a kivégzett Hajnóczi bundájának foltját csókolgató s az ő ágyába fekvő Kazinczy egy életre átvette a nagy halott szellemét s magatartását is. Ez volt a jakobinus igazi győzelme. Szalatnai Rezső
