Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-29 / 22. szám

D. Dezséry László: A hit által való megigaxulás korszaka J ézus Krisztus mennybemenetele után tíz nappal a pünkösd ünnepe kö­vetkezett. Ez a nap lett az egyház születésnapja. A tanítványok ezen a napon egy akarattal együtt voltaik. így találta őket a Szentlélek. Azért töl­tetett ki rájuk a Szentlélek, mert együtt voltak. Es így kapták a Szent- leiket, hogy együtt voltak. A mi Urunk tanítványainak serege, tizenegy ember volt együtt ezen a napon. Egyáikarattal voltak együtt s az akaratuk Jézus Krisztusban egyezett. Benne akartak megmaradni és vele, noha O a mennybe ment. Ez az egy- akaratuk nem görcsös ragaszkodás volt az elérhetetlenhez, nem hiábavaló akadékoskodás, hogy a Krisztus-történetnek, mely a földön halállal, fel­támadással és mennybemenetellel ért véget, ne legyen vége. Az az egy- akarat arra vonatkozott, hogy együtt várják be Krisztus ígéretének betel­jesülését, a Szentlelket s a Szentlélek által az erőt, hogy a földön tanúivá legyenek az Urnák és mindannak, ami az Űrral történt. Az az egyakarat hitből volt. Erőteljes támaszkodás volt Krisztus ígéretére és tántoríthatat­lan reménység abban, hogy Krisztus megtartja. ígéretét. E nélkül az egy­akarat nélkül nem születhetett volna meg az egyház és ma sem volna, hol­nap sem lehetne egyház a földön. Éppen azért töltetett ki reájuk a Szentlélek, mert egyakarattal együtt voltak. Szentlélek várásban voltak együtt. A maguk szándékait félretették és Isten szándélcára áldozták az életüket. Készek voltak venni a Szentleiket, mert engedelmesek voltak arra, hogy Krisztus a maga Lelkének odaadása által eszközökké tegye őket az anyaszentegyház születéséhez, terjedéséhez és fennmaradásához. Önmaguíkat erre áldozó emberek nélkül nem lett volna egyház, nem lenne ma sem és holnap sem lehetne. Többől következik, hogy a Szentlelket ők így és éppen így nyerték el 1J — együtt. A Szentlélek gyülekezetnék adatott, mindig is abban munkálkodott, odaáradt és onnan áradt ki, ahol gyülekezet volt. A gyüleke­zetben olyan emberek hivatnak össze és gyűjtetnek egybe, akiknek együtt és egyféleképpen adatott kegyelem, akik így a hit és szeretet egységében találkoznak. Emberek ilyen szoros lelki közössége híján nem lett volna egyház, nem lehelne ma sem és holnap sem lesz. De egyház azóta van és lesz is, mert Jézus Krisztus engesztelő áldoza­tából élő bűnösök a Szentlélek hatására és a Szentlélek városában mindig újra így verődnek össze. Egymásra találnak a hit és szeretet közösségében és szorosan kitartanak egymás mellett Jézus Krisztusban, jl/f i ennek az egyakarattal együttlétnek a tartalma? Akkor, az első pünkösdön ez elsősorban azt jelentette, hogy várták Krisztus ígéretének beteljesedését. Krisztus sokféleképpen és sokszor ígérte az O Szentlelket a tanítványoknak. Ezek között elsősorban azt ígérte, hogy a Szentlélek lesz az. aki számukra megmagyarázza, világossá, érthetővé teszi mindazt, amit Ó mondott és ami Ővele történt. Azt ígérte tehát, hogy az ige vagyis a róla szóló és a tőle hallott ige magyarázóját kapják majd a Szentiélekben. Amikor a tanítványok Szentlelket vártak, elsősorban ennek az ígéretnek beteljesedését vártáik. Emberek által soha át nem élt gazdagságú három esztendőt töltöttelk együtt az Ürral. Csodák-csodák nyomában, ianítások-tanitástik nyomában, Krisztus igéjének be nem telő áradása jellemezték ezt a három esztendőt. A tanítványok csordultig vol­tak a kinyilatkoztatással. Krisztus azonban tudta, hogy miért van szük­ségük mégis Szenílélekre. Tanulniok kellett az igét. Megérteni és együtt tudni mindazt, amit Krisztus mondott. Legfőképpen megérteni és Krisztus addigi tanításaival együtt tudni mindazt, ami Krisztussal történt azután a kereszten és a sírban, a feltámadásban és a mennybemenetelben. Tanulni tovább azt, hogy mindez mit jelent az ember földi életében. Krisztus azért küldött Szentlelket, hogy az igét élni, alkalmazni tudják, a földi élet min­den viszonylatában, az ember földi szolgálata egész területén. De ahhoz is kellett a Szentlétek magyarázata és tanítása, hogy az igét prédikálni tudják. Az az ígéret, amelyet Krisztustól a mennybemenetelkor kaptak, döntően arra vonatkozott, hogy »lesztek nékem tanúim«. A tanúvá- tétel egyenlő a bizonyságtétellel szóban és cselekedetben. Azért jött a Szentlélek, hogy Krisztus népe bizonyságtevő, tanító csapattá lehessen »a földnek mind végső határáig«. Tehát ez volt az ő együttlétük lényege. Krisztusnak azt az ígéretét várták beteljesedni, hogy megértik az igét a Lélek által is ugyanezen Lélek által az ige tanúivá lesznek. Ez a Szent­való könyörgés legdöntőbb szándéka most is ez az egyházban. Az egyház azért könyörög, hogy jöjjön a Szentlélek,, legyen az Iga tanítójává közöt­tünk és avasson bizonyságtevővé minket. krisztusnak a Szentiélekre vonatkozó ígéretei között a másik leg- döntőbb mozzanat az, hogy O a Szentlelket, mint az O népének vigasztalóját ígérte meg. A mennybement Krisztus földönh^gyott seregé­nek vigasztalásáról van szó. Ez azáltal történik, hogy Ö mivelünk, mind­annyiunkkal mindvégig együtt van és együtt_ marad: »En veletek vagyok minden napon a világ végezetéig«. Krisztus élő jelenléte az egyházban, a mi földi sorsunk sodrában a Szentlélek által valósul meg. A Szentlélek által vagyunk vele együtt és a Szentlélek által történik velünk azóta is mindig a földön mindaz, ami Krisztus által történt az Ö földi élete folya­mán emberekkel a földön. Ezek között is legelsősorban az történik velünk a Szentlélek által a földön, hogy éppúgy jutunk hitre általa a Krisztusban és éppúgy maradunk meg hitben általa a Krisztusban, mint ahogyan ez történt földi vándorlása idején Jézus Krisztus által mindazokkal, akikről az evangéliumban olvasunk. Ez az egyház nagy vigasztalása. Ma is minden éppen úgy van és lehet, ma is minden éppen úgy történik és történhetik, ahogyan az Jézus Krisztus csodálatos földi élete idején volt és leheteti, történt és történhetett. . „ _ ,7Ä7„z,tÄ7 Ez a Szentlélek voltaképpeni ajandeka az egyházban. A Szent Le Le htot van hogy azóta egyfolytában éljük azt a kort, amelyet Jézus Krisztus nyitott meg a földön és amely eddig tart, amíg O eljövend. Mert ez a hit által való megigazulás korszaka, a hit pedig a Szentlélek adománya. PÜNKÖSDI FOHÁSZ Fordult az év és újra jő A boldog ünnep, szent idő, Midőn a Lélek szállt alá, Mint szél, sebesen zendülő. A kis tanítványseregen Fellobogott lángnyelveken, Hogy bátran szólják az igét, S szeretetük izzó legyen. Szívünk alázattal kiált, Szentséges Isten. Tehozzád, Hogy töltsd ki most bőséggel ránk Lelked égi ajándékát. Mint a megszentelt szíveket Betölté hajdan kegyelmed. Adj nekünk bűnbocsánatot És békességes éveket! Ámen. A Cantate Domino című ökume­nikus énekeskönyv 42. éneke. Latin eredetiből fordította: Tur- mezei Erzsébet. A FALU HAZÁNKBAN minden embert egészen közelről érint a falu jövő­jének, mezőgazdaságunk fellendülé­sének ügye. Minket, keresztyéneket ezenfelül a felebaráti szeretet bib­liai parancsából táplálkozó keresz­tyén felelősségérzés is arra indít, hogy az emberek jobb sorsával és jó előmenetelével törődjünk. Dobi István: »A parasztság jö­vője a szövetkezet« című műve nyújtja ezeknek az eseményeknek a folyamában a legjobb tájékoztatást és előremutatást. Nem kívülről, ha­nem belülről "szól hozzá falvaink nagy kérdéseihez olyan közvetlen modorban, mintha a falusi házak előtti kispadon beszélgetne a köréje seregiekkel, vagy a falu kultúrházá- ban tárná fel a paraszti élet jövőjé­nek és felemelkedésének útját. A SOKAT TAPASZTALT BARÁT hangján szólal meg könyvében Dobi István. Jól ismeri a paraszti élet minden dolgát. Bejárta az or­szág minden vidékét, csaknem va­lamennyi termelőszövetkezetben járt s közelről látta működésüket. Tanulmányozta a Szovjetunió fej­lett mezőgazdaságát. Ugyanakkor Dobi István személye a nép hatal­mát is jelképezi: az egykori agrár­proletár — ma a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke. A FELEMELKEDÉS ÜTJÁT tár­ja ki a szövetkezeti mozgalom a ma­gyar falvak, de együttal egész né­pünk elé is. »A szövetkezeti moz­galom célja: könnyebbé tenni a ter­melőmunkát dolgozó parasztságunk számára, és a legmagasabb termés- eredményeket, a légjobb állatte­nyésztési eredményeket és állati ho­zamokat elérni, a technika, a jól megszervezett kollektív munka, a föld, a táj adottságainak teljes ki­használásával, egész dolgozó né­pünk javára. Táblákba összehozni az elszórt parcellákat, hogy teljesen kihasználhassuk a modern mező- gazdasági talajművelő-, növényápoló gépeket, hogy tökéletesen alkalmaz­hassuk a nagyüzem számára kikí­sérletezett agrotechnikai eljárásso­kat. Kollektív munkára megszer­vezni a dolgozó parasztságot, fel­használni a termelésben az egység­ben rejlő fizikai és szellemi erőt és A Béke Világtanács Irodájának Szomorúan halljuk: van még e földön néhány gonosz szem. Pusztulás törjön — akarja látni — s könny patakozzon síróknak arcán, mit gyász okozzon. Keserűn halljuk: van még itt néhány kéz, mit ökölbe szorít az ármány s sunyin akarnak ütni le vele, veszne el köztünk megszerzett béke. Bánattal halljuk: koppan még itten Bakancsos lábak lépte önhitten. Taposni készül idegen földre. Ki tudja hozzánk mikoron tör be!? Gonosz szemeknek, bakancsos lábnak — üzenjük — harcra hiába várnak, kezek ököllel hiába ütnek: vége van már a vak szédületnek! Tudja már minden egyszerű ember, megoldást nem hoz öldöklő fegyver, Alkotó munka, s viruló népe ott van csak mindég, hol él a Béke! Békére vágyunk! Békét kiáltunk! Békéért eseng egész világunk! Emeljük zászlónk magosán, égre — egy szó ég rajta; megy, győz — a Béke! Pillangó Zsuzsanna pesterzsébeti egyháztag versét a Pest- erzsébeti Egyházközség elnöksége a Béke-Viiágtanácshoz inté­zett levelébe foglalta. A levél az »Evangélikus lelkészek a békéért« cimíi, a BVT irodájának küldött albumban szerepel. JÖVEL, SZENTLÉLEK ISTEN! Volt valami rendkívüli és párat­lan abban, ami az első pünkösdkor Jeruzsálemben történt. Isten üdv­terve új szakaszába lépett. Aho­gyan a Szentlélek betört az első ta­nítványt gyülekezetbe és hatalmába kerítette az apostolokat, az soha meg nem ismétlődő, csodálatos »‘kez­det« volt. Istennek az egyházban és az egyház által végzendő üdvtervé­nek rohamszerű elindulása. Ennek a soha meg nem ismétlődő pünkösdi eseménynek azonban van­nak olyan mozzanatai, amelyek min­denkor megtörténnek az egyházban, amikor a Szentlélek benne hatéko­nyan munkálkodni kezd. A Szentlélek hatására az egyház kilendül megszokott, a körülmények vagy saját maga által kialakított élethelyzetéből, az élettől való el­zárkózásából. JÖVŐJE egyúttal megadni a parasztembernek munkájában azt az enyhítést, ami­re évszázadok óta vár, és amit meg­adhatunk, ha okosan és száz száza­lékig kihasználjuk a gépeket és he­lyesen szervezzük meg a termelő­szövetkezeti tagság munkáját. A szövetkezeten keresztül megvál­toztatni a falusi életformát. Töb­bet termelni, kevesebb emberi szen­vedéssel és erőfeszítéssel, mint ed­dig. Biztosítani a dolgozó paraszt- embert régi életformájának örökké jelentkező, keserves meglepetéseivel szemben; nyugodttá, gazdaságilag biztonságosabbá tenni az életét. Gon­doskodni róla, hogy rendes egész­ségügyi ellátásban' és szociális gon­dozásban részesüljön. Felébreszteni a jfalusi tömegekben a kultúra, a művelődés iránt való igényeket .és gondoskodni -az igények kielégíté­séről. Átalakítani a falut. Mert a szocialista , rendszert építjük ha­zánkban és nyilvánvaló, hogy ez a mezőgazdaság egész területére is vonatkozik«. Egyre több szövetke­zeti ember és szövetkezeti falu éle­tében megy végbe ez a döntő válto­zás. Nemcsak a gazdálkodás módja változik meg, hanem megváltozik az új módon gazdálkodó ember is. A SZÖVETKEZETI EMBER FOR­MÁLÓDÁSA sok külső és belső összeütközéssel megy végbe, amely­ben a múlt sok gyötrelme és aggó­dása, a jelen küzdelme és öröme, a jövendő reménye és tervezései ha­dakoznak egymással. De a szövet­kezeti ember formálódása során is az új legyőzi a régit, s az önzés, maradiság, gyanakvás régi vonásait egyre inkább felváltja a közösségi érzés. Igazi kollektívává, rfagy csa­láddá válik egy-egy szövetkezet tagsága. »Az ilyen családias érzés megszületik a munkában, a szóra­kozásban, az elért eredmények kö­zös örömében, az egész tagságnak a szövetkezethez, mint közös gazda­ságukhoz fűződő azonos gazdasági érdekeltségében«, A PARASZTSÁG JÖVŐJE: A SZÖVETKEZET — ez nemcsak cí­me Dobi István könyvének, hanem tartalma, útmutatása, legfőbb mon­danivalója. Meggyőző erővel fejti ki, hogy parasztságunk régi-régi nagy ügyét, az emberhez méltó élet­módot, csak a szövetkezeti gazdál­kodásban érheti el és valósíthatja meg. A keresztyén embernek pedig ott kell állnia, ahol az ember javát, hazánknak és a béke ügyének erő­sítését munkálják. Szíwel-lélekkel kell magunkévá tennünk és előbbre­vinnünk mezőgazdaságunk építésé­nek ügyét, amely egyúttal orszá­gunk erősödését és fejlődését szol­gálja. Ennek a nagy célnak az ér­dekében nekünk evangélikusoknak is ki kell vennünk részünket a mun­kából, előbbrehaladásból, hazánk ja­vának előmozdításából! Dr. Ottlyk Ernő A pünkösddel kiáradó mennyei élet csodálatos ereje a földi élet sodrába vonja a gyülekezetét. Pünkösddel vége van az egyház be- gubózásának, félréhúzódásának. így válik nyilvánvalóvá, hogy az egy­ház mondanivalója, az evangélium nem az egyház »belügye«, amely a hívek lelkiéletének »ápolására« való, hanem Istennek az egyház által az emberek felé meghirdetett üzenete, végső, szava. A Szentlélek azonban nemcsak a való élet felé sodorja az elzárkózás­ra mindig hajlamos egyházat, ha­nem az evangélium egyszerű és vi­lágos hirdetésének lehetőségével is megajándékozza. Pünkösddel az egyház megszó­lal. Pünkösd nélkül nincsen az egyházban igehirdetés. Nagyon komolyan rá kell erre döb­bennünk ma is. Az egyszerű, határo­zott hangú evangélium azonban csak a Szentlélek ajándékaképpen szólalhat meg közöttünk. Pünkösd­del vége van az egyház némaságá­nak. Igehirdetése megtelik az egyetlen tartalommal: a megfeszí­tett és feltámadott Jézus Krisztus­ról szóló tanúságtétellel. Ez a sorsa és küldetése. Ahol a Szentlélek munkálkodni kezd, ott hatása van az igehirdetés­nek. Vége van a hallgatóság pasz- szív, vagy egyszerűen csak érdek­lődő magatartásának. Az egyszerűen hangzó emberi beszéd szíven találja a hallgatókat és a szíven talált em­berekben nyugtalanító kérdések tá­madnak. Bűnösségükre rádöbbent emberek nyugtalan lelkiismerettel egyszerre nagy tanácstalanságba es­nek és Isten felé keresnek utat. Ezt az elsőként támasztott »hatást« azonban nyomon követi a másik: a megmozdult lelkiismeretű em­berek az evangéliumot, az öröm­hírt is meghallják és Isteu meg­bocsátó szeretetenek hatása alá kerülnek. A szívben új bizalom támad. »Üj lel­ki magatartást nyerünk, amely egész életünket alapjaiban áthatja.« Az evangélikum vigasztaló és megújító erővel ragad meg bennünket és új kapcsolatba hoz Istennel és ember­társainkkal. Mindez nem érhető el semmiféle emberi, vagy akár egyházi »tevé­kenységgel.« Nem lehetünk eléggé hálásak Istennek mindazért, ami egyházunkban, gyülekezeteinkben történik. Azért, hogy szószékeinken hangzik a prédikáció és buzgó hívek ülnek a padokban és hallgatnak erre. Egy pillanatra sem tehet azonban ez bennünket megelégedettekké. Az egyháznak élete, ereje és eredmé­nyes szolgálata csak pünkösd által lehet. Pünkösdkor az a feladatunk, hogy könyörögjünk Istenhez: a Szentlélek erejével, mint forgószél által felkapott levelet sodorja egy­házunkat az élet forgatagában, aján­dékozza meg a keresztről való be­széd erejével s tegye ezt életújító hatalommá egyházunkban és szolgá­latunkat egész népünk életében. »Veni creator Spiritus!« — »Jö­vel teremtő Szentlélek!« Laborczi Zoltán A CSEHSZLOVÁK Köztársaság felszabadulása tizedik évfordulója alkalmából több egyházi vezetőt tüntettek ki, közöttük Hromádka dé­kánt, Chabada szlovákiai evangéli­kus egyetemes püspököt, és A. Zsiak szlovákiai evangélikus egyetemes fel­ügyelőt, a nemzetgyűlés alelnökét, va­lamint V. Hájeket, a Csehtestvér Egy­ház szinódusának elnökét. IZRAELBEN nemrég szentelték fel a keresztyén vallású zsidók jeru- zsálemi imaházát és gyülekezeti ott­honát, ahonnét kilátás nyílik a Gol­gotára és az Olajfák hegyére. CSEHSZLOVÁKIA protestáns fo­lyóirata, a Hromádka professzor szerkesztésében, Prágában megje­lenő KrestanSká Revue ez évi har­madik számában ismertető cikk je­lent meg Ady Endréről. A lap nagy költőnk két versét is kqzli jól sike­rült cseh fordításban. „Az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk- (Rm.5,5}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents