Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-22 / 21. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

Dante Isteni színjátékának fényében

»FELMENT A MENNYEKBE...«

A Gyula melletti Ajtósdon született magyar származású nagy német művész — Dürer Albert — nagyon jól tudta, hogy az ember olyan, mint a gyermek: szereti nézni a képeskönyveket. 1510-ben készült ún. »Kis Passió«-ját ilyen képeskönyvnek szánta és tudatosan az egyszerű nép kezébe kívánta adni. A most bemutatott fametszet — mely Jézus mennybemenetelét ábrázolja, ebből a sorozatból való.

A tanítványok gyűrűje egy kis halmot vesz körül. /I halom tetején két lábnyom látható. Az imént még ott állt valaki, aki most már nincs a földön. Körülbelül ennyi látszott volna a fényképen, ha annakidején fény képfelvételeket készítettek volna. A fényképezőgép lencséje csak anyagit tudott volna érzékelni a mennybemenetel hatalmas eseményéből, hogy Jézus nincs már a tanítványok között. Az sem lehetetlen, hogy a film túlexponált lett volna, sőt elégett volna.

A két lábnyom nemcsak azt érzékelteti, hogy Jézus ott állt, hanem azt is, hogy maradandó nyomokat hagyott a földön. Ki emlékezne azonban ezekre a nyomokra? Ki követné Jézust? Ki járna az ö nyomdokán? — ha mennybemenetele csak eltávozás lett volna és nem éppen mennybemenetel?

Jézus alakját nem lehet látni a képen. Csupán két lába látszik, azt is felhő takarja el az alatta lévő látható világtól. Dürer tulajdonképpen olyan dolgot akart szemléletessé tenni ezzel, ami nem ábrázolható, legfeljebb jelképesen fejezhető csak ki. Isten magához emelte Fiát, jobbjára ültette. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Minden ábrázolás, még Dürer tartózkodó metszete is csak dadogva beszélhet erről a tényről. Ha az evangéliumra nem hallgatunk, félrevezetnek a képek. Az evangélium mondja meg, hogy a mi Mesterünk, Jézus mindeneknek ura, a föld is lábainak zsámolya. A képek legfeljebb emlékezetünkbe vésik az evangélium üzenetét.

Figyeljük meg végül a tanítványok arcát, szemük tekintetét. Imá- datos csodálat, megdöbbent öröm tükröződik rajtuk. Semmi nyomát nem találjuk azonban a búcsúzkodás hangulatának. Ezek az emberek aligha énekeltek ilyen éneket: -Hová mégy édes Jézusom, Búsan kérdez szívem ...« Dürer azt akarta fába metszeni, amiről Lukács evangélista is írt: »Imádván Öt, visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.« (24, 52.) Ezzel ismét csak arra figyelmeztet, hogy Jézus távozása a látható világból nem búcsú volt, hanem mennybemenetel. Mennybemenetel azt jelenti, hogy miértünk történt. Azt jelenti, hogy Isten szeretete lett nyilvánvalóvá általa. Istennek az a szeretete, amellyel magához emelte az embert, a tékozló fiút és az elveszett bárányt. A hit ezt a szeretetet csodálja imádattal és gyakorolja az engedelmességben örömmel. B. L.

Egy dátum arról zeng, hogy Dante-évforduló van. Most májusban, hatszázkilencven évvel ezelőtt született Firenzében a világirodalom legnagyobb költője, az Isteni színjáték alkotója. Egy hónapon át gondolhatunk rá, mert születésének csak a hónapját ismerjük, napját nem. 1265 májusát írták akkor a naptárcsinálóik.

Szóljunk a költő származásáról, környezetéről, életéről? Babits Mihály azt írja híres fordításának előszavában, hogy »Dante élete, amint nem végződik halálával, úgy nem kezdődik születésével: hanem szétolvad a világtörténetbe.« Igaza van. Dante költészetében ott duzzad a gazdag itáliai múlt s a mondanivaló nem zárul le saját korával, átizzik a századokon, látomásai, képei, gondolatai, elragadó költői hasonlatai ma is azzal az erővel hatnak, mint a maga korában. Mondják, hogy az Isteni Színjáték összefoglalja mindazt, amit a középkor jelent Európa történetében: politikát és teológiát, gazdasági és társadalmi harcokat, olasz vágyakat és egy ember, egy lángelme, sajátos sorsét. Ez utóbbi maga a költő. Valóban így van: az Isteni Színjáték, az európai középkor enciklopédiája. De a költő s nagy költeménye már nem latin, már nemzeti, olasz, az első európai irodalmi nyelv, a modern irodalmi nyelv megteremtője.

Voltakép tehát Dante renaissance- ember s műve, mely elsőnek említi az »újjászületés« fogalmát, a hűbériség kereteit szétfeszítő új társadalmi rétegnek, .a polgárságnak, öntudatos kifejezése is egyúttal. S mi teszi örökkévalóvá e nagy költeményt? Az olasz történetből, amelynek gazdag tárháza a mű, következtetni tudunk az egész európai történetre. A keresztyén hittudományi műveltség, a reformáció előtti, a maga teljességében megvan az Isteni Színjátékban. Vad és véres valóság-rajzok váltakoznak benne bájos és szelíd képekkel, az érzelem tombolása a csendes-édes lélekzet- vétellel a tavaszi napsütésben. De mindez olyan megjelenítő erővel szerepel a terzinákban, Dante e versformájában, hogy itt — Arany János kitűnő meghatározására gondolva — a valóság teljes »égi mását« élvezzük. Dante olyan gazdag emberi sorsok rajzolásában, hogy csak Shakespeare, Balzac, Jókai s Tolsztoj rajzoltak ekkora emberi színjátékot. Ez a nagt' költemény realizmusára mutat s halhatatlanságát akár itt is kereshetjük.

Mert az a fontos minden alkotásban, hogy hitele legyen az olvasó előtt. A mű, mely elveszíti nitelét előttünk, képtelen gondolatok átadására. Dante gondolatai azért hatnak úgy, mert hiteles figurákkal mondatja el. A legízzóbb látomást is reális, emberi tapasztalatokból formált matériával fejezi ki. Színek és hangok tengeri áradása ez a mű. S a forma a legzártabb s legkeményebb kristály. Az Isteni Színjáték három énekből áll: Pokol, Purgató- rium és Paradicsom. Mindenik 33 ének s az egész költemény a bevezetéssel együtt kerek 100 ének. S mert a strófák mindenik harmadik sora rímel, ezért terzina, terza rima, a neve.

Amit még a költőről el kell

mondanunk, az a következő: Dante Alighieri-t Firenze, a csodálatos erejű város ringatta, jó családból származott, maga is tanulmányai végeztével a város élére kerül, 1300-ban már Firenze vezetője s lángoló hazafi. Mint városbíró elítél három polgárt, akik a pápáért elárulták hazájukat. Száműzi azokat, akik szítják az ellentéteket, mert Firenzének békére van szüksége, hogy erőre kapjon. Mialatt Rómában jár követségben, ellenfelei otthon megbuktatják. Hamis vád alapján máglyára ítélik. Dante e pillanattól kezcjve politikai számüzöttként éli életét, de emelt fővel él a szegénységben is, törhe- tetlenül. 1318-tól Ravennában talál némi nyugalomra, ott dolgozik s ott hal meg 1321 szeptember 21-én. Akkor már egész Itália tudta, hogy legnagyobb fiát, nemzetének egysé- gesítőjét, az olasz nyelv királyát veszítette el. Az ostoba, gőgös Firenze a holttestét is ellopatná, de a raven- naiak úgy őrzik, mint legnagyobb kincsüket. Végül is Firenze egy üres kőkoporsót emelt emlékének.

Több művet írt, poétikaiakat és prózaiakat, de legfőbb alkotása, amelyben egész gondolkodását és művészi kedvét kifejezte: az Isteni Színjáték, a Divina Commedia. Hőse maga a költő, aki a világ képét életének és szerelmének keretébe foglalja. Már első művében, az ifjúkori Űj Élet-ben (Vita Nuova) halott szerelmesének, Beatrice Portinari- nak állít emléket. Ez a Beatrice áll az Isteni Színjáték végén is, a fényben, ahol az Isten és a világ mindent feltáró látomásával fogadja a költőt. Dante magából indul k.i s elérkezik az emberiség vágyaihoz: a szabadsághoz, békéhez, örök pellengérre vonja mindazokat, atoik az emberiséget e javaktól meg akarják fosztani. Azért egyként ostorozza a pápaságot s a hűbériséget. Kemény bírálatot mond az egyházról, mindenkiről, aki visszaél a hatalommal s lábbal tiporja az emberek jogát. Merész és határozott bírálata az egyházról Daniét a reformáció előfutárai közé sorozza. Hivatkozhattak rá, mert ítélete megfellebbezhetetlen volt. Nézzük meg közelebbről ezt a gyémánt ragyogású költeményt.

A Pokol az Isteni Színjáték első része. így kezdődik Babits Mihály fordításában:

A2. emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erdőbe jutottam.

mivel az igaz utat nem lelém.

Ó szörnyű elbeszélni mi van ottan, s milyen e sűrű, kusza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.

A halál sem sokkal rosszabb, tudom.

De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton.

Daniét a rettenet erdejében Beatrice veszi pártfogásába, elküldi hozzá a régi latin költőt, Vergiliust, aki még pogány volt, de valamit sejtett már a keresztyénségről. A két költő ezentúl együtt járja a földöntúli utat. Mennek, s megérkeznek a Pokol kapujához. Azon Dante látomása szerint ez a felirat áll:

»Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába.

Nagy Alkotóm vezette az igazság.

Isten hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel: s én örökkön állok.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!«

Leszállnak a Pokolba. Az egy töl- cséres üreg, mely a föld középpontjáig terjed. »Itt sóhajok, sírás és csikorogva száz zaj hangzott a csillagtalan éjen« — írja Dante. S megdöbbentő képek sorozatában festi a bűnösöket, akik a pokolban bűnhődnek. A legelsők: a közönyösek, akiket nem ért sem dicséret, sem gyalázat, ott vannak azok az angyalok is, akik fellázadni féltek, de hívek se voltak. Aztán jönnek a gyatrák, akik féltek valamit is tenni életükben. Cháron. a holt lelkek révésze, átviszi őket az alvilág folyóján. A ppkpl első. körében ptt látják a nagy pogányekat, a második- ban a krétai Minős király ítélkezik a szerelem bűnösein szakadatlan viharban. Aztán jönnek a tivornyák hősei, utánuk a haragosok. Majd bejutnak az alvilág istenének városába, ahol az eretnekek, erőszakosok, csalók és árulók szenvednek. Dante itt megmutatja, kikkel érez együtt, kiket vet meg. A zsarnokok és rablók ellen haraggal fordul, az öngyilkosoknál elhalkul, a csalók, hízelgők, képmutatók, az egyházi hatalommal visszaélők, a szentségvásárlók ellen hatalmas erővel kitör. Volt mit mondania szülővárosa bitorlói ellen, az árulók ellen, akik megmérgezték életét. A Pokol XIX. éneke pedig rendkívül szókimondó támadás a züllött papok és a pápa ellen.

Istenné tettetek aranyat, ezüstöt, nálatok bálványimádó se rosszabb: egyet imád az és százat a püspök.

— írja Dante. S aztán toVább megy a Pokol legmélyéig, ahol a hazaárulók szenvednek, nemzetük gyilkosai. Ezek a jégbefagyott, Isten ellen pártütő Lucifer szájában vergődnek Judástól kezdve mind. Szűk barlangon lépked a két költő a Föld túlsó oldalára, ahol az óceán közepén a

Purgatórium hegye emelkedik egy szigeten. Ádám és Éva laktak itt hajdan, mert a földi paradicsom e hegy tetején volt. Azóta, ha ki ide elkalandozik, nem tér vissza élve. Itt a kisebb bűnösök szenvednek, akiknek megadatott a remény a szabadulásra. A hatodik énekben a két költő találkozik egy harmadikkal, a Purgatórium lakójával. Sor- dellóval. Dante itt mondja el híressé vált ódáját Itáliához:

Rab Itália, hajh. nyomor tanyája, kormánytalan hajó vad förgetegben, világnak nem úrnője, csak rimája

lám. alig földed szent neve kirebben s honfitársát holtan e drága szellem fogadja testvérénél melegebben

míg élve benned testvér testvér ellen, kit egy fal övez s egyazon árok, nincs, hogy egymással hadat ne viseljen.

Ez egy részlet a nagy ódából, hogy értsük meg a hazafiúság első nagy európai költőjének szavát. A tizenegyedik énekben találjuk meg a Miatyánk parafrázisát, az árnyak zsongta imát. A Purgatórium hét erkélyből áll s mindeniken ott szenved és vár az Istenhez térni méltó bűnösök egy-egy típusa. Végül itt találkozik e lassan oldódó lelkek közt, a végén, midőn az égen valahára feltűnnek a csillagok, a szépséges csupa-fény, csupa-szellem kedvessel, Beatricével. Beatrice leveti fátylát s Dante vezetőjévé válik, miután Dante elbúcsúzott Vergi- liustól, megköszönve néki a nagy közös bolyongást és tanulságokat. Dante új ember lett a tisztítótűzben maga is, új tavaszi galynak érzi magát, »tiszta, s röpülni kész a csillagokhoz«. Elhagyja a földet, föl- száll a csillagokba. Ez már a nagy költemény harmadik része, a

Paradicsom. Itt Dante együtt találja mindazt, ami földi eszmény: a császárság megdicsőülését, a. bűnök elfeledését s az erények feltámadását. Beatrice maga a tökéletes Erény szimbóluma.

S én mindé dolgok nyűgéi összetörve, Beatricével a magasba szálltam, e dicsőn fogadtak ott az égi körbe.

A tűz övén át a Hold. a Nap, az állócsillagok egén keresztül eljut a Kristályégbe, az angyalok karához. Azon túl fényeskedik az Isten, a Nyugalom s a Végtelenség. Ott megpihen az emberi vándor, mert ott vár reá a Boldogság. Ki minél tökéletesebb, annál közelebb kerül az Istenhez. A Hold egében a hibájukon kívül tökéletlenek találhatók, aztán jönnek a serények, az isteni szerelmesek, a bölcsek, a harcosok, a nagy bírák s az elmélkedők. Az út végső szakaszában már nem Beatrice, hanem Clairvauxi Bernát, a szent vezeti Dantét. Ott találkozik Assisi Szent Ferenccel s Dante, korának katolikus egyháza ellen szólva, himnikus hangon ünnepli földijének, Isten szegénykéjének, Ferencnek. szegénységét és erkölcsi tisztaságát. így elmélkedik Szent Domokos életéről is. Itt nyílnak ki egymás után a teológia és filozófia tanításai, a társadalmi problémák, s Dante egyéni sorsának sodra, kortársak és események a végső sum- mázásban. Dante szeme a túlvilágról is állandóan a földi léten csüng. Mert minden teológia és politika végső kicsengésében azért van, hogy az ember élete a földön értelmesebb, szebb, boldogabb legyen. Az Isten ehhez viszi azt, aki őt szívében hordja. A szeretet az, amely Istenhez visz minket s amely ugyanakkor az emberekhez, felebarátainkhoz állít s teszi egyszerre fényessé, tisztává az életet. Az Isteni Színjáték utolsó strófája ezt így magyarázza:

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.

Ez a tartalma s ez a hangja ennek a hatalmas költői alkotásnak, amelyhez újból meg újból visszatér az európai ember, mint örök olvasmányhoz. Örök olvasmány lett, mert írója őszintén szólt s minden akadályt felolvasztó művészeti erővel.

Még egy szót arról, mennyi közünk van hozzá nekünk, magyaroknak külön is. Magyarországot Dante többször is említi művében. Leghíresebb a Paradicsom XIX. énekében ez a két sor: »Öh boldog Magyarország! csak ne hagyja magát félrevezetni már!« Akkor hazánkban III Endre uralkodott, az utolsó Árpád. Dante ismerte kora egész európai helyzetét, a magyart is. Száz év óta egy sereg magyar fordítása van Dante műveinek. Hetven évvel ezelőtt Szász Károly tolmácsolta elsőnek alakhíven az egész trilógiát. Azóta mások is lefordították, de legjobb Dante-fordításunk Babits Mihály csodálatos műve. Sőt Babits fordítósa a Divina Commedia legjobb fordítása valamennyi közt a világirodalomban. Azért kapta Babits a legnagyobb olasz irodalmi kitüntetést, a San Remoi-díjat. Jó volna, ha Dante nagy művével újra ismerkednék a magyar publikum, protestáns és katolikus egyaránt, egyformán talál benne tükröt.

Szalatnai Rezső

KONFIRMÁCIÓRA

Konfirmációi emléklapok 3.—

Virág J.: Luther Márton önmagáról — — — — 25.— Maróthy: Szegények szíve 25.— Jávor: Imádságos könyv 20.— Bókay: 31 zsoltár — — 6.—

Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Bpest, Vili., Puskin u. 12.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saitóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin-u 12 Telefon: t42—074

Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak:

Egv hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIIT.

10.000 példányban nyomatott

2-552314. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Istentiszteleti rend

1955. május hó 22-én, vasárnap, Budapesten

Deák tér de. 9 Haíenscher Károly, de. 11 Gémes István, du. 6 Gémes István. — Fasor de. fél 10 (gyerm.) Juhász Géza, de. 11 Juhász Géza. du. 7 Juhász Géza. — Dózsa György út 7. de fér 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de fél 10. de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de.

10 Sárkány Tibor. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Zugló de. fél 11 (úrv.) Muntág Andor, du. 6 Muntág Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de fél 10 Scholz László. — Fóti út 22. de.

11 Rimár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de.

10 Gádor András, du. fél 7 Matuz László. — Dunakeszi de. 9 Sülé Károly. — Vas u 2/a. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9. — Rákospalota MÁV-Telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kőtemplom du. 3.

— Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél II. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Fíákoscsaba de. 9. du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10 du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11, du. 5 — Pest- .mre du. 5. — Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. féi 11, du. 5.

Bécsikapu tér de. 9 Pethő István, de 11 Várady Lajos, du. 7 Pethő István. — To- roczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Mezősi György, de. 10 (úrv.) Mezősi György, du. 5 Mezősi György. — XII. Tar- csay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de.

11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér.

— Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet de. fél 11 Ruttkay Elemér. — Szabadsághegy, Diana út 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, de 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. 5 Rezessy Zoltán dr.. du. 6 Egyházzenei est. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visoníai Róbert. - Albertfalva de. fél 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7.

„Pápább a pápánál“

Spanyolországban a Franco-ura- lom egyúttal a katolikus egyház vallási monopóliumát is jelenti. A politikai katolicizmus sérelemnek tartja a legeldugottabb protestáns imatermet is és a vallásgyakorlatot igen szült keretek közé szorítja.

A legutóbbi években az amerikai segélyek érdekében Franco megengedte a protestánsoknak néhány kisebb imaterem, illetve templom használatba vételét.

»A magasabb politika« szempontjait nem értette meg Segura sevillai biboros-érsek, aki egy osztrák katolikus lap szerint »pápább akart lenni a pápánál« és meg akarta védeni a katolikus egyház teljes sérthetetlenségét. Eközben szónoklatokban, pásztorlevelekben, sőt röpcédulákban támadta Franco kormányát. A kellemetlen helyzetben az államfő a pápához fordult, aki egy eredménytelen közvetítő akció után a biborost felmentette és kolostorba küldte.

Persze a bíboros jelreállítása egyáltalában nem azt jelenti, mintha a pápa szükségét érezte volna a spanyolországi vallási helyzet megváltoztatásának és a protestánsok vallásgyakorlata számára több szabadságot akarna engedélyezni. Ebben az esetben azonban fontosabbnak bizonyult igazat adni Francának, aki hajlandónak mutatkozik a királyság visszaállítására, aki részt vesz az atlanti paktumban és amerikai katonai segítséget fogad el (mindezt természetesen a spanyol nép akarata ellenére).