Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-22 / 21. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

GYERMEKEINK KONFIRMÁLNAK...

TTedves Lelkipásztor Testvérem!

Most, amikor a reánk bízott gyermekeket előkészítjük a konfirmációra, az első úrvacsoravételre, engedd meg, hogy felkeresselek soraimmal és munkatársi szeretettel tegyem fel előtted a kérdést: tudod-e, hogy a konfirmációra való előkészítés gyülekezeti, lelkipásztori szolgálatodnak egyik legfontosabb s ugyanakkor egyik legszebb munkaterülete?

Magvetői és lelkipásztori munka ez egyszerre.

S a magvetői munka, amilyen fárasztó tud lenni, olyan gyönyörűséges, hiszen a magvető azzal a reménységgel végzi munkáját, hogy eljön majd a gazdagon megáldott aratás s némely mag harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit terem... S nem tölti el szívedet boldog érzés, ha arra gondolsz, hogy konfirmációi előkészítésednek magvetői munkáját Isten Szentlelke gazdagon megáldhatja?

I~)e felvetődik a kérdés: vajon a konfirmációra való előkészítést valóban jól készítetted elő? Lelki- pásztornak neveztetel s tudod, hogy ez a név kötelez.:. Mert ahol pásztor van, ott nyájnak is kell lennie. Felelős vagy ugyan a reád bízott egész nyájért, de most, konfirmációkor fokozott felelősséget kell érezned a nyáj legkisebbjeiért.,. Vajon utána mentél-e a szétszóródottak- nak, vagy elkallódottaknak, össze- gyűjtötted-e őket? Nem hiányoz- nak-e olyanok, akiknek ott volna a helye a konfirmandusok kicsiny nyájában?

S vajon igazi lelkipásztori felelős- séggel végezted és végzed a konfirmációi előkészítés munkáját? Engedd meg, hogy ezzel kapcsolatban is felhívjam figyelmedet néhány kérdésre.

P ondolsz-e arra, hogy a rád bízott ^ kis konfirmandus csapat, nyá- jacska jelenti gyülekezetednek utánpótlását? Gondolsz-e arra, hogy ezekből a konfirmandusokból kerülhetnek ki gyülekezetednek felelős vezetői, presbiterei, templombajáró, Isten igéjével és a szentségekkel élő tagjai? Gondolsz-e arra, hogy jórészt a te lelkipásztori előkészítő munkádtól is függ: hogyan fognak majd később viszonyúim az anyaszentegy- házhoz, a gyülekezethez, a templomhoz s nem utolsósorban papjukhoz?

Gondolsz-e arra. hogy ezekből lesznek a családapák és családanyák és jórészben a Te lelkipásztori munkádtól is függ: milyen családapa és családanya lesz belőlük?

Gondolsz-e arra, hogy ezekből “kerülnek ki magyar népünk dolgozó tagjai, s Tőled is függ, hogy vajon becsületes, hűséges, kötelességüket

ismerő és teljesítő állampolgárok válnak-e belőlük?

Gondolsz-e arra, hogy a kis konfirmandus előtt Te képviseled »az« egyházat... Hogy a kis konfirmandus fiúnak vagy leánynak elsősorban Terajtad keresztül alakul ki a véleménye az egész an/aszentegy- házról, sőt az egyház Uráról, a Jézus Krisztusról, hiszen az Ö szolgájának vallód magad! S mint Jézus Krisztus szolgájában, a konfirmációi előkészítés alkalmain is valóban »az az indulat van meg Benned, amely volt Őbenne?« Valóban pásztora vagy-e a Rád bízott kicsiny nyájnak? Le tudsz-e hajolni szerető szívvel a kicsienyekhez? Gondolsz-e arra, hogy Jézus a versengő tanítványok elé egy kis gyermeket állított oda az alázatosság követendő példaképéül (Mt. 18, lkk).

C amint egykor a szülők Jézushoz vitték gyermekeiket, hogy megáldja azokat: vajon a Reád bízott kicsinyeket oda tudod-e vinni az egyház Urához, a Jézus Krisztushoz? S miként a főpásztor főpapi imádságában az Atya elé vitte övéit (Jn. 17), vajon Te mint a kicsinyek lelkipásztora, tusakodol-e imádságaidban a Rád-bizotit akért? Felelős őrállójának érzed-e magad a i ádbizottak kis csapatának, nyájának?

A konfirmációi előkészületi alkalmakon személyes példa adásoddal is megtanítottad-e őket Istent szeretni és embert becsülni? Bizonyság- tételed nyomán eljutottak-e ahhoz az elhatározáshoz, hogy evangélikus egyházunkat szeretni fogják, ahhoz hűek maradnak s »nem fogják szé- gyelni a Krisztus evangéliumát?« (Rm. 1, 16). Felismertetted-e velük Jézus Krisztusban az Isten Fiát, az ő Megváltójukat? Előkészítetted-e szívüket-lelküket a nagy eseményre, az első úrvacsoravételre, a bűnbocsánat, a kegyelem elfogadására?

Még sok hasonló kérdésem volna Hozzád, kedves Lelkipásztor Szolgatársam, de most be kellttejez- nem. Befejezésül azonban hadd idézzem még emlékezetedbe az általad is igen jól ismert igét, amelyről Te is, én is, nem is olyan régen prédikáltunk. A lelkipásztorok számonkérésére gondolok, Ez. 34, 10-re: »Imé megyek a pásztorok ellen és előkérem nyájamat az ő kezükből...« Igen, a nyáj Ura és tulajdonosa számon fogja kérni tőled és tőlem a nyájat s benne a kis konfirmandus-nyájat is .. . Isten az ö Szentlelke által úgy segítsen meg Téged, Lelkipásztor Testvérem, hogy a számonkérés idején a Főpasztorral együtt elmondhasd: »Szent Atyám... akiket nékem adtál, megőriztem és senki el nem veszett közülük« (Jn. 17, 12).

Szerető szolgatársad az Ür Jézus Krisztusban: Mekis Ádám

REJTETT DICSŐSÉG

Ézs. 52, 13—15.

íme, szolgám szerencsével jár: magasztos lesz, dicső és felséges nagyon.

Mint ahogy sokan elképedtek rajta, oly eltorzult volt és nem-emberi, alakja más, mint Ádám fiaié,

úgy ámul el rajta sok nemzet, láttára királyok némulnak el, mert azt látják, mit még sosem mondottak el nekik, amiről még nem hallottak, azt kezdik érteni,

*

A LÉLEK AJÁNDÉKA

Ézs, 44, 1—5.

Hallgass most rám, szolgám, Jákób, választottam, Izrael, így szól az Ür, ki alkotott, ki az anyaméhtől fogva formált s megsegít;

Ne félj, szolgám, Jákób, egyenes nép, választottam!

Vizet öntök a szárazra, folyókat a szikkadt földre: kiöntöm lelkem' utódaidra, áldásomat sarjadékodra.

Kisarjadnak, mint zsenge fű, mint folyam partján a fűzek.

Ez így szól: az Űré vagyok, az az Ür nevét kiáltja, amaz pedig a kezére tetoválja: az Űré vagyok, s az Űr nevével biztatja magát.

Fordította: Bodrog Miklós

egyházzenei est

A KELENFÖLDI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN

(Budapest, XI., Bocskai ti. 10.)

1955. május 22-én, vasárnap du. 6-kór Közreműködik: Gergely Ferenc orgona- míívész és a gyülekezet énekkara Sulyok Imre vezényletével

SORREND:

1. Walter: Dicsérd én lelkem — orgonakorál.

2. Közének: Dt. ékönyv 10. — Oltárt szolgálat. 3. Bach: Ö jöjj teremtő Szentlélek — orgotnakorál; Bach: Jézus életemnek — korál- fantázia (Gergely). 4. Lassus: Babilonnak vizet mellett; Praetorius: Hála légyen; Horni- lius: Ö mégy hát; Schötz: O jöjj áldott Jézus (Énekkar). 5. Mozart: f-moll fantázia, orgona (Gergely). 6. Bach: Bűnösök hozzád kiáltunk; Bach: Jézus, éltünk, üdvünknek ára (Énekkar). 7. Liszt: Elmélkedés Allegri: Miserere témájára; Sulyok Imre: Te Deum- fantázia, orgona (Gergely). 8. Kapi-Králik Jenő: 34. zsoltár; Sulyok Imre: Szép hajnal- csillag (Scholz László szövege, bemutató); Sulyok Imre: 150. zsoltár. Bemutató (Énekkar). 9. Alain: Litánia. Orgona (Gergely).

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

A NÉMETORSZÁGI Evangéliumi Egyház Tanácsának, elnöke, Dibelius püspök szózatot ‘intézett a gyülekezetekhez a hitleri Németország fegyver- letételének 10. évfordulója alkalmából. Rámutatott, hogy ha Németország mai megosztott állapotában maradna, akkor még 50 év múlva is a szörnyű múltra emlékeztetnének a szétlőtt templomtornyok és a lakóházak omladékai. »Ezért meg kell fogadnunk, hogy minden erőnkkel harcolunk Németország újraegyesítéséért. Nemcsak a német nép politikai jövője, hanem erkölcsi életének alapfeltétele is az újraegyesülés. Éppen ezért az egyház ügye is.«

Ezután a püspök igy folytatja: — »Meg kell fogadnunk, hogy megújuló határozottsággal és erővel dolgozunk a béke ügyéért és mind a hideg-, mind a melegháborúnak szívós elszántsággal nemet mondunk. Az atomfegyver feltalálása óta leírhatatlan -veszedelem fenyegeti az emberiséget és a háború egyszerűen bűntetté vált. Aki ma támadó háborút indít •— akárhol és akárki legyen az, és akármilyen cél nevében tegye — az egész emberiséggel szemben vétkezik.«

»Szüntelenül hangoztatnunk kell az egész világ előtt, hogy mi egy ilyen bűnben nem vagyunk hajlandók részt venni. Különösen szüntelenül harcolnunk kell az ellen a gondolat ellen, hogy német népünk helyzetén háború útján javítani lehetne. Nem hiszünk olyan paradicsomban, amelyet háború által teremtenének meg és szembefordulunk az olyan »paradicsom« ígéretével, amelynek kapuját atombombáikkal akarnák megnyitni.«

»Jézus Krisztus egyházának békehatalommá kell lennie az emberek között. Eljött az óra, amelyben a népeknek. össze kell záVkózniok, hogy közösen dolgozzanak az emberiség javáért. Németország is csak ebben találja meg igazi feladatát. Nekünk jóvá kell tennünk a múltat, de ezt csak úgy tehetjük, ha a jövendő nagy feladataira tekintünk, amelyeket Isten ma az emberiség elé állított« — mondotta ünnepi szózatában Dibelius püspök,

A SZENTÍRÁS 1954-ben 206 nyelven, az Újszövetség 260 nyelven, egyes bibliai részek 618 további nyelven jelentek meg — a Bibliatársulatok Világszövetsége közlése szerint.

MÜNCHENBEN Niemöller több ezer ember előtt tartott beszédben hívta fel a hivő keresztyéneket a bécsi felhívás aláírására. A Béke- Világmozgalom nagy győzelmének minősítette, hogy az atomháborúval való fenyegetés ellen a világ minden békeszerető emberét egyesíteni tudta. »Ma csak egy alternatíva van: vagy békés egymás mellett élés, vagy a megsemmisülés« — mondotta Niemöller. Ezután élesen elítélte a demokratikus pártok és szervezetek üldözését Nyugat-Németországban és felhívta a gyűlés résztvevőit: »Mi keresztyének 1933-ban tétlenül néztük, hogy a kommunistákat és szocialistákat koncentrációs táborokba hurcolják. 1935-ben azután sor került a lelkipásztorokra, 1939-ben pedig az egész német népet bilincsekbe verték. Most kell cselekednünk, mielőtt késő lenne.*

Niemöller felhívásának óriási visszhangja van egész Nyugat-Németországban. A Német Demokratikus Köztársaság lelkipásztorai és gyülekezeti tagjai nyomban az aláírások megkezdésekor tömegesen jelentkeztek a béke-ívek aláírására. A hallei kerület egyik lelkésztestületének valamennyi tagja együttesen írta alá a felhívást. Drezdában a »Békéért és biztonságért« elnevezésű kongresszuson több mint 300 lelki- pásztor és keresztyén vezető személyiség irta alá a felhívást és üzenetet intézett egész Németország keresztyén lakosságához, hogy egy emberként csatlakozzék a Béke-Világ- tanács akciójához.

SVÉDORSZÁGBAN nyomasztó a lelkészhiány. A pénzügyminiszter javaslatot tett a kormánynak arra, hogy 200 lelkészi állást szüntessenek meg. — Hasonló a helyzet a norvég egyházban is.

ESZAK-AMERIKAI egyházak 14 vezető személyisége (köztük J. Mackay, a Református Világszövetség elnöke, valamint a vezető egyházi lapok főszerkesztői) nyílt levelet intéztek Eisenhower elnökhöz, hogy állítsa meg az amerikai külpolitikát a világháború felé vezető úton. A levél erélyesen tiltakozik az ellen, hogy sajtójelentések szerint Eisenhower tanácsadói a Kínai Népköztársaság elleni s atombombát is felhasználó háborúra buzdítanak, Csang Kaj-sek érdekében. »Borzalmas tragédia lenne, ha népünk ellenére, szövetségeseink többségének kívánsága ellenére felidéznénk a háborút. Valóban itt az ideje, hogy a külügyminisztérium és hadügyminisztérium izgága embereit elnémítsák« — mondja a levél, majd így folytatja: »A jelenlegi konfliktusok megoldásának egyetlen módja a tárgyalások megkezdése. Mint keresztyének nem maradhatunk némák az Egyesült Államok történetének ebben a kritikus órájában. Lelkiismeretünk kényszerít bennünket, hogy szembeszálljunk az agresszív totális háború politikájával.-«

CSEHSZLOVÁKIA protestáns egyházainak szövetsége a Konstanzi Egylet (Kostnická jednota) 45. kongresszusát április végén tartotta Prágában. A kongresszuson részt vettek az összes csehszlovákjai protestáns egyházak képviselői. A kongresszus háromévenként szokott ülésezni. Az elmúlt évek beszámolója után megválasztották a Konstanzi Szövetség új elnökét dr. Jeschike professzor személyében. A Szövetség ünnepies nyilatkozatban fordult az egész protestáns nyilvánossághoz, amelyben hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia protestánsai »becsületes munkával és kölcsönös szolgálattal hozzá akarnak járulni egy igazságos társadalmi rend kialakításához s minden embernek boldog létéhez«. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a nemzetek közti békét és barátságot Jézus Krisztus szellemében kell megoldani s ehhez a csehszlovákiai protestánsok is hozzá akarnak járulni:

Készülj az ige hallgatására- Húsvét után 6. vasárnap. — Ezs. 44, 1—5. —

rr|»Halld meg Uram, hangomat, — -»hívlak!« (Zsolt 27, 7) — mondja ennek a vasárnapnak ősi zsoltára. A gyülekezet —. Isten népe — Urához kiált és tőle vár segedelmet, szabadí- tást: »Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!« Kitől is várhatná, remélhetné inkább a segítséget a népe, mint attól az Istentől, aki »teremtője és alkotója anyja méhétől fogva« — ahogyan a kijelölt ige mondja. De éppen ettől az Istentől, Teremtőjétől szakadt el az ember, holott tőle kapta életét és csak vele együtt, nála és iránta engedelmességben tud »élni«. Ez a bűn tulajdonképoeni gyökere, hogy az ember Istentől elszakadva akar »élni«, mintha maga rendelkeznék élete felett s mintha saját magában, saját képességeivel, a saját »életerejével« biztosíthatná önmagát minden vesszéllyel, minden sorsfor-- dulattal szemben. De ez az elképzelés elbukik. Csak az ember sokszor nem vallja be önmagának sem és ha be is vallja, akkor sem talál vissza Istenhez. Mert mi Istentől elfordult emberek olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik elveszítették szüleiket s a vaksötét barlang útta- lan folyosóin eltévedtek: csak akkor menekülhetne* meg, ha a szüleik keresik meg és találják meg őket. Minket is így keres Isten igéje s mikor annak lámpása megvilágosítja vaksi szemünket, akkor tudunk könyörögni: »Halld meg. Uram hangomat!«

Isten maga erősíti és biztatja tőle elszakadt, hűtlenné lett, de hozzá ismét megtérő népét: »Ne

2

félj, én szolgám. -.. akit kiválasztott* tarn!« Q maga ígéri, hogy ismét, helyrehozza életünket és világunkat. melyet elrontottunk, hűtlenségünkkel szinte a felismerhetetlensé- gig összezavartunk, viszálykodásokkal, háborúkkal, testet-lelket megölő gonoszsággal elpusztítottunk. Mert ezt jelenti az ígéret: »Kiöntöm Lelkemet a te magodra és áldásomat a te csemetéidre«. Az Ószövetségben ez még csákói prófétáknál megcsillanó reménység, de pünkösd óta tudjuk, hogy Isten meg is valósította ezt az ígéretet. Lelkének ajándéka azt jelenti, hogy Krisztusban, a hit által megújul szívünk s űj szívvel tudunk új életet kezdeni: tudunk új bizalommal tekinteni Istenre, az életre és feladataira, melyek előttünk állanak, tudjuk szeretni Istent és felebarátunkat, tudjuk embertársaink javát keresni, tudunk magunkról megfeledkezve szolgálni, életet menteni és közösséget építeni.

S

Aki Isten Lelkének ezt a csodálatos ajándékát elnyerte, az nem szűnik meg érte hálát adni és hirdetni Isten jótéteményét: »Én az Űré

vagyok!« Ez számára nem zárt ajtók mögött elsuttogott' titok, hanem örömmel megvallott élet. Elet a gyülekezetben és vallástótel a gyülekezettel együtt a világ színe előtt, hogy hívó szóvá legyen mindazok felé, akik sötétségben tapogatóznak és magukra hagyatottan botorkálnak.

dr. Karner Károly

Szent Lélek által — Rm 14, 17—19.

ISTEN ORSZÁGA Jézusban eljött hozzánk és a hit, s a keresztyén élet által mibennünk is megvalósul. Igénk Isten országa közöttünk való jelenlétének három jellegzetességét köti lelkünkre azért, hogy ezekben lássuk és éljük Isten hatalmát és szeretetét.

IGAZSÁG. BEKESSEG ÉS ÖRÖM az a három pillér, melyre keresztyen életünk hídja épül. Mindhárom Isten ajándéka számunkra Jézus Krisztusért, a Szentlélek által —, és mindhárom a mi feladatunk, hogy az emberek közötti életünkben ezekre törekedjünk, ezeket támogassuk és ezekben gyakoroljuk magunkat. Az ilyen keresztyén életet Isten áldása kíséri, sőt: O maga is erre vezet bennünket, a Szentlélek által.

AZ EMBEREK KÖZÖTT így töltjük be Istentől vett kötelességünket. A keresztyéneket Isten építeni és nem rombolni rehdelte, békességre és nem öldöklésre. Keresztyénségünk becsülete azon áll, vagy bukik az emberek szemében, hogy ennek az Istentől vett feladatunknak megfelelünk -e. Ha nem, csak képmutatók vagyunk, ha igen: Isten országa valósul bennünk és általunk a világban.

VALLJUK MEG, hogy bűnös szivünk gyakran vezet bennünket a képmutatóskodás felé és mi ilyenkor nem Isten országát építjük családunkban és embertársainkban, —

ADJUNK HALAT Istennek, hogy ígér és ad nekünk Szentielket, hogy az Ö országa a mi számunkra is igazság, békesség és öröm —, azaz hogy élhetünk a hitben jó lelkiismerettel, jót cselekedve.

KÖNYÖRÖGJÜNK egyházunk, gyülekezeteink és mindannyiunk hűséges kötelességteljesítéséért, hogy a világ egyházai mindenütt a világon felismerjék, hogy becsületük dolga, hogy azokra törekedjenek, amik a békességre és az építésre valók, — könyörögjünk a konfirmációra való előkészületért, a nyári konferenciákért, a Teológiai Akadémia vizsgáiért és egyházunk békeszolgálatáért. I»

HETI IGE: »Kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét.*

Zak. 12, 19.

Május 22., vasárnap — 5. Móz 34, 1—8.

Mózes a Nébó hegyén: Isten megfellebbezhetetlen ítélete és megingathatatlan hűsége. Az a nemzedék, amelyhez Mózes is tartozott, csak küszöbére juthatott el a megígért új hazának, át nem léphette azt. »Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve el az ígéreteket, hanem csak távolról látva köszönthették azokat, megvallván, hogy csak idegenek és vándorok e földön.« (Zsid. 11, 13.).

Május 23., hétfő — Jn 14, 15—21.

Jézus ígérete tanítványainak: veletek maradok minden napon a világ végéig — abban valósul meg, hogy az ő Lelke van jelen közöttünk ős bennünk. Szentjeikével Ő maga parancsol és int, vígasztal és tanácsol. Vissza jöveteléig így akar ő uralkodni egyházán; s akkor vagyunk az övé, ha engedelmeskedünk neki.

Május 24., kedd — Jn 15, 17—21.

Tanítványaiban a Mester sorsa folytatódik, hiszen az egyház »Krisztus teste«, ez kiváltsága az ő egyházának. S az igével való szolgálat Ígérete milyen vígasztalé. Mindezt egybefoglalja a szeretet parancsa, »mert arról ismeri meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok«,

Május 25., szerda — 1. Kor. 2, 12—16.

Isten dolgait, Isten akaratát a maga eszével fel nem foghatja az ember. Éppen ezért van szükségünk Isten Szentlelkére, aki feltárja előttünk az ige értelmét. Az a »lelki ember«, aki engedelmesen elfogadja a Lélek tanítását, hűségesen követi a Lélek vezetését.

Május 26., csütörtök — Jn 7, 37—39.

Hol található ma Jézus és mit jelent »inni az élő vízből«? Az igében, a Bibliában, a prédikációban találjuk meg Jézust s ihatunk az »élet vizéből«. így nyerünk Szentielket s így leszünk magunk is a Lélek eszközévé, mások számára.

Május 27, péntek — Ez 11, 14—20.

Ez az ígéret egykor — két és félezer év előtt — Izrael népének szólt; Azóta szól mindnyájunknak. Isten maga gyűjti össze szétszórt népét s maga formálja újjá szívüket. Kőszív: holt, érzéketlen, hitetlen, szeretni nem tudó szív helyett ad nékik hűsszívet: hitet, engedelmességet, bizakodást, reménységet, szeretetet. Mindezt a Szentlélek végzi el bennünk.

Május 28., szombat — Ez 41, 17—20.

Az a nagy kérdés: látjuk-e, eszünkbe vesszük-e, hogy Isten ke« műveli a kegyelmes csodákat, ma is, a mi életünkben is? Groó Gyula