Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-22 / 21. szám
% EVANGÉLIKUS ÉLET A LELKÉSZNEVELŐ INTÉZET ÉLETÉBŐL A Lelkésznevelő Intézet piros salakpályáján kemény ütésektől repül magasba a röplabda. A nekivetkőzött teológusokat és a jól becélzott leütéseket látva, önkénytelenül is Pál apostol szavai jutnak az ember eszébe: úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos ... A gyülekezetben, a szószéken és az egész keresztyén életben nélkülözhetetlenek ezek a «-sport-erények«: az összpontosítás, a teljes odaadás, a test megfegyel- mezése, a küzdő kedv, a «levegő- vagdosás« helyett a »jól célzott ütés«. Mint minden szellemi munkát végző embernek, a telógusnak is szüksége van a testmozgásra. Különösen most a tanév vége felé nem mindegy, hogyan tölti kevés szabadidejét. Az utolsó előadásokat május 21-én tartják az Akadémián. Utána megkezdődnek a kollokviumok, Az ötödévesek már meg is kezdték vizsgáikat. A három szigorlati vizsga közül az első április 29—30-án folyt le. A vizsgákon Dezséry püspök elnököl. Évente váltakozva gyakorolják püspökeink a lelkészképzés felügyeletét. Idén ő a «soros püspök«. Az utolsó szigorlati vizsgák időpontja június 17—18. Június 20-án az ünnepélyes tanévzáró. Ilyenkor bizony megrövidül a teológus éjszakája és korán kezdődik nappala. Tíz ötödéves készül most a szigorlat letételére. Hárman az őszi szigorlaton vizsgáznak. A Lelkésznevelő Intézet életében három kiemelkedőbb esemény volt az utóbbi időkben: a husvét előtti csemdesnapok, a szuplikációk és a cserediákság. Mikor április második felében Friedrich Lajos igazgató kihirdette a csendesnapok programját, nagy szemet meresztettek a teológusok, találgatásokba kezdtek. Szokatlan helyre kerül a hangsúly a csendesnapok programjában. Nem az előadásokra és az azt követő hozzászólásokra, hanem a lelkipásztori beszélgetésekre. Valamennyi teológus betűsoros rendben osztatott be beszélgetésre. Danhauser László budahegyvidéki lelkésszel, Benczúr László püspöki titkárral és Hafenschcr Károly deáktéri helyettes lelkesszel folytatott mindenki — beosztása szerint — beszélgetést. Még az egyetlen, kórházi kivizsgálás miatt távollevő teológusra is sor került: a kórházban. A beszélgetések megkezdése előtt tartott igetanulmány és előadás nagyon természetes és szabad légkört biztosított. Hafenscher Kárloy igetanulmányának ez volt a címe: Böjti e 1c send esed és ü nk értelme: a beszélgetés. «A beszélgetést az teszi naggyá és jelentőssé, hogy Isten is beszélgetésben van velünk. Lehet így látnunk: Az üdvtörténet nem más, mint állandó beszélgetés és a Szentírás egy hallatlanul izgalmas párbeszéd. — Az embert többek között az teszi emberré, hogy beszélni tud. Isten megszólította és hivatva van arra, hogy feleljen. A beszéd titka azonos a személyiségnek, istenképú- ségnek titkával. Emberségünk döntő jele: tudunk beszélni. A beszélgetés a bűneset óta is lehet Isten eszköze és mint ilyen, lehet ördögűzés. Fantomok, árnyak, szörnyek, rémlátások tűnnek el, ahol megindul a beszélgetés. Világosság derül sötét sarkokra. — Néhány éve a budapesti felhívás ezt harsogta világgá: Tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni! Mindig örülnek az emberek, ha arról olvashatnak, hogy nagy politikusok tárgyalni akarnak. Mert ahol még tárgyalnak, ott megvan a reménység a gonosz kiűzésére. Kézfogásra. — Vegyük komolyan, hogy a beszéd is tett, sokszor gonoszt űző cselekedet. Tudom, hogy sok idő elmegy a teológián beszélgetéssel, gyakran hiábavaló beszélgetéssel, »időfúróssal« — ahogy mi neveztük. Ezt a mostani beszélgetésünket ne tekintsük annak.« Dezséry László püspök «A teológus lelkigyakorlata« címen a teológus élet ellentmondásairól beszélt. «Nem szabad a teológus élet ellentmondásait bűnbakká tennünk — mondotta a püspök. — Nem azért nem tudunk más emberré lenni, mert ezeket az antinómiákat, ellentmondásokat nem tudják mások megszüntetni számunkra. Nem! Magunknak kell szembeszállni nehézségeinkkel. Hogyan? Ügy, hogy figyelmünket összpontosítjuk a hitre és a hit kérdéseire. Hiszel-e az Ür Jézus Krisztusban? Ez a kikerülhetetlen kérdés. Sok emberben azért van felesleges tusakodás, mert hitből akarnak kegyelmet kapni és nem kegyelemből hitet. Csak az ilyen hit által lehet kapcsolatunk az evangélikus egyházzal, amelyben szolgálunk. — összpontosítanunk kell figyelmünket hivatásunkra. Engedjük felvetni az éles kérdéseket, és ne hárítsuk el azokat magunktól. — összpontosítani kell figyelmünket a munkára. A munka a leghatalmasabb nevelőerő. A feladatok alatt növünk. Munka nélkül zülldk az ember. — Összpontosítani kell figyelmünket a gyülekezetre, amely itt végzi szolgálatát a mában. Arra készülünk a teológián, hogy a ma gyülekezetében szolgáljunk.« A beszélgetések témáját ezzel meg is adta Dezséry püspök előadása. A személyes hit, a lelkészi hivatásra való készülés, a tanulás, a munka, egyházunk élete és szolgálata ■— ezekről a kérdésekről folyt a beszélgetés, még pedig olyan módon, hogy csaknem mindegyik a legszemélyesebb, legközvetlenebb lelkipásztori beszélgetéssé vált, Feiszabadultság boldog derűje jellemezte a beszélgetéseket. A csendesnapon igehirdetéssel és előadással szolgált még Danhauser László, Groó Gyula és Benczúr László. A záró úrvacsorát Dezséry püspök tartotta. Április 21-én ismét meglátogatta a püspök a Lelkésznevelő Intézetet. Ekkor számoltak be teológusaink a húsvéti szuplikációkról. Ezen az alkalmon részt vettek már a debreceni református teológusok is, akik két hétig voltak az Intézet lakói, Dezséry püspök igehirdetése után a beszámolókra került sor. A beszámolókból az vált nyilvánvalóvá, hogy gyülekezeteink szeretettel várják a szuplikáló teológusokat, akik jelentős segítséget nyújtanak a nagyhét sok gyülekezeti munkájában, lehetővé teszik, hogy a nagy ünnepeken a lelkész a szórványokban és filiákban prédikálhasson. Legtöbb helyen megkívánták, hogy részletes beszámolót adjon a teológus az Akadémia életéről, ott végzett munkájukról. Dezséry püspök a beszámolók egy-egy megfigyelését, vagy értékelését, kiemelve szórványaink kérdésével, a falvak népe között adódó egyházi feladatokkal, . a gyülekezetek ifjúságának helyes nevelésével és az igehirde'tés nyelvi kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy igehirdetésünkkel közvetve a magyar nyelvet is ápoljuk, vagy esetleg rontjuk. Pongyola, ódon, érzelgős nyelv is sérti a mai ember fülét. Sokat kell olvasniok az igehirdetőknek jó magyarnyelvű írásokat. Döntő azonban az, hogy mondanivaló nélkül nem lehet szépen beszélni, mert a lényeg adja a formát. Az előző évekhez hasonlóan ez évben is két hetet töltött néhány teológusunk a debreceni Református Teológiai Akadémián és ezzel egy- időben debreceni református teológusok voltak a mi Akadémiánk vendéghallgatói. Május 10-én, a délutáni «otthon-órán« Pálfy Miklós dékán jelenlétében számolt be Szigeti Sándor, Lackner Aladár, Nagy István, Missura Tibor, Károly Erzsébet debreceni tanulmányútjáról. Nagy örömmel szóltak arról a testvéri szerétéiről, mellyel fogadták őket. A professzoroknál látogatást tettek. A teológusok két alkalommal rendeztek összejövetelt tiszteletükre. Még a híres Kántus is énekelt ebből az alkalomból. Az ökumenikus gondolkodás hatásának jele volt, hogy az egész -dó alatt nem került sor felekezetieskedő vitákra. Annyit hallották Luthert idézni, hogy idehaza nem hallani any- nyit. Különösen az tett nagy hatást a mieinkre, hogy milyen nagy lehetőséget és szabadságot biztosít a debreceni Akadémia a tudományos elmélyedésre, mennyire tudatosan készülnek a legkiválóbbak arra, hogy egy-egy teológiai tudomány- szakba már kezdettől fogva alaposan bele dolgozzák magukat és mind ehhez a munkához milyen nagy segítséget nyújtanak a jól felszerelt szemináriumi könyvtárak, a Kollégium híres nagy könyvtára és az egyetemi könyvtár, amely hazánk harmadik legnagyobb közkönyvtára. A Lelkésznevelő Intézet legnagyobb helyisége az ebédlő. Itt szokták tartani a nagyobb összejöveteleket. Mikor a látogató kilép az ebédlő ajtaján, az ajtó mellett egy kis asztalt pillanthat meg. Kenyér van az asztalon. Ha munka közben megéheznék a teológus, szüksége szerint szabadon szelhet magának kenyeret. A gondoskodásnak ezt a jelét is meg kell említeni, mert jellemző Lelkésznevelő Intézetünk egész életére. Gyülekezetünk támogató szere- tete és felelőssége teszi lehetővé, hogy nem hiányzik «a mindennapi kenyér sem egyhazunk jövendő szolgáinak asztaláról, Benczúr László BatU Htóteifo teuuUalá a Deák tűi íwmÍxua A Deák téri gyülekezet Lutheránia ének- és zenekara a nyári szünet megkezdése élőt* még egy alkalommal összegyűjti a zenekedvelő evangélikusokat. Május 28-án, a pünkösd előtti szombaton este 8 órakor Bach János Sebestyén; hét motettája közül a legnépszerűbbet mutatják be, amelyet az ismert »Jézus életemnek, öröme szívemnek<c kezdetű korái alapján írt. A mű első előadásával a Lutheránia nagy adósságot törleszt, mert hazánkban eddig csak nagyon ritkán és akkor is vendégkórusok tolmácsolásában hallha- tuk e művet. Külföldön állandó műsorszám ez a népszerű darab, amelyben a fenséges dallam különböző megoldásokban jelentkezik. Bach III. motettája szövegének megértéséhez olvassuk el a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetét és énekeskönyvünk 404. énekét. Különösen megrázó Rm 8,5 feldolgozása. Ennek hangulata eléri a h-moll mise Agnus Dei-ét. vagy a János Passió »Betelt immár« című áriáját. Az est műsorában Peskó Zoltán orgonaművész Bach: Esz-dur prelúdium és fuga, és Passacaglia című műveit játsza, majd a nagy mester családi éneklésre szánt vallásos dalaiból énekel Sándor Judit operaénekesnő. ÜYÜLÍIH.ZITI HIMK 1955. május 22, húsvét u. 6. (Exaudi) vasárnap, földön szolgáló gyülekezet — Ézs 44, 1—5 — Lk 24, 44—49 — Km 14* 13—19. Liturgikus szín: fehér. EVANGÉLIKUS FÉLÓRÁT közvetít a Petőfi-rádió május 22-én, vasárnap délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár. A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége májifs 6-án a hűvösvölgyi szeretetotthonban tartott ülést. Az ülésen Sztehló Gábor ügyvivő lelkész beszámolt a Diakó- niai Osztály 1954. évi munkájáról és új terveiket ismertette, majd Bodrog Miklós segédlelkész tartott előadást az Újszövetség új fordításának próbakiadásáról. A KÁLVIN TÉRI református egyházközség újonnan megválasztott lelkipásztorát, Farkas Józsefet május 15*én, vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelet keretében iktatta be tisztébe D. Bereczky Albert püspök. Egyházunk képviseletében jelen volt dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, ' Tessényi Kornél püspöki titkár, Hafenscher Károly lelkész, az Egyetemes Sajtóosztály részéről pedig Zay László ügyvivő lelkész. — Az istentiszteletet követő presbiteri díszgyűlésen az üdvözlések során egyházunk nevében dr. Pálfy Miklós dékán mondott köszöntést. A GYÖRSÁGON alig 100 főnyi evangélikus gyülekezet közel négyezer forintos költséggel bevezettette a villanyt a templomba és lelkész- lakásba, most pedig 5 ezer forintos költséggel az egyházi épületek kerítését építik. Más egyházi céllal együtt a gyülekezet áldozatkészsége 11 ezer forintot meghaladó összeget teremtett elő. — A györsági missziói egyházközséghez tartozó 60 lelkes péri szórvány több ezer forint felajánlásával imaház építéséhez kezdett. A BÜKI GYÜLEKEZET munkaközössége május '7-én Pesterzsébeten, május 8-án Kelenföldön, 9-én pedig az óbudai gyülekezetben tartott vallásos estet. OSTFFY ASSZONYFÁN május 8-án egyházzenei hangverseny volt, amelyen Németh Zsigmond és Szente Béla művészeti szakiskolai hallgatók orgona- és hegedüszámok- kal. a nagysimonyi gyülekezeti énekkar pedig énekkari számokkal szolgált. Igét hirdetett Tekus Ottó nagysimonyi lelkész. Az offertórium a Gyülekezeti Segély céljait szolgálta. A BUDAI EGYHÁZMEGYE TANÁCSA folyó hó 12-én ülést tartott. Várady Lajos esperes 1954. évi jelentése után dr. Havas István ismertette az egyházmegye 1954. évi zárszámadását. Ezután jelentések hangzottak el a Gyülekezeti Segélyről és a hitoktatásról. A tanács tudomásul vette a pesthidegkuti fiókegyházközségnek a budahegyvidéki gyülekezethez való csatlakozását. A számvevőszék tagjaivá dr. Löwe Károlyt és dr. Kossányi Bélát, elnökévé pedig Benczúr Valdemárt választotta. LELKESZl MUNKAKÖZÖSSÉGI gyűlést tartott május 3-án és 4-én a Bács-Kiskun egyházmegye. Az áhítatokat: Palotay Gyula, Bachát István, Karner Ágoston és Seben István lelkészek tartották. Előadásokkal Veöreös Imre, Tóth-Szöllös Mihály, Szentpétery Péter, Ponicsán Imre és Hulej Alfréd lelkészek szolgáltak. Sikter András esperes aktuális kérdésekről, Murányi Árpád sajtóelőadó pedig az egyházi sajtóról tartott beszámolót. Vendégként részt vettek és felszólaltak Grün- valszky Károly egyetemes főtitkár, Benczúr László püspöki titkár, Sztehló Gábor ügyvivő lelkész és Kása Pál lelkész. — A közeljövőben lelkészi munkaközösségi ülése lesz a nyiigatbékési egyházmegyének május 25-én, Orosházán és a Veszprémi egyházmegyének május 27-én, Veszprémben. KISPESTEN május 15-én délután szeretetvendégség volt, amelynek műsorát presbiterek és bibliaórán részt vevő gyülekezeti tagok adták. A műsorban előadták a Húsvét című vallásos tárgyú színdarabot. Erre az előadásra a presbiterek és az asszonyok igen nagy gonddal készültek. A legfiatalabb közreműködő konfirmandus korú, a legidősebb 82 éves. A részvevők nagy figyelemmel és tetszéssel kísérték a hivő lelkesedésről tanúskodó előadást. PÁPÁN május 8-án Fülöp Dezső esperes szolgált. Az istentisztelet offertóriumát a gyülekezet a büki templom javíttatására ajánlotta fel.; A FÖTI Belmissziói Otthonban a következő csendesítetek lesznek a nyár folyamán: Csendes nap június 19, lányok csendes hete június 30— július 4-ig — családoknak: július 6—10-ig — fiúknak július 6—10-ig — gyülekezeti munkásoknak: július 19—22-ig — családoknak: augusztus 4—8-ig — asszonyoknak és lányoknak: augusztus 11—25 — gyülekezeti munkásoknak augusztus 17— 21 — szórványcsaládoknak: augusztus 17—21. CSALÁDI HÍREK: Újhelyi Aladár egri lekészéknek április 27-én Márton Aladár nevű hatodik gyermekük született. Záborszky Csaba felsőpetényi lelkésznek és feleségének: Demeter Évának május 7-én gyermekük született. Neve: Éva. NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS A Minisztertanács határozata szerint az 1955 május 22-től október 2-ig terjedő időszakra nyári időszámítást kell bevezetni. 1955 május 22-én (éjjel) 2 órakor az órákat 3 órára kell előreigazítani. Május 22-én, vasárnap a templomi istentiszteletek mindenütt a nyári időszámítás szertat kezdődnek. T agerlöf Zelma, a világhírű No- bel-dijas svéd írónő »Krisztus- legendák« című gyönyörű munkájában elmondja Jézus gyermekkorát. Ezt a mindnyájunk számára felejthetetlen és tündöklő időt, úgy, ahogyan azt ö Jézus gyermekkorára visszaálmodta. Százszínű szavai elmondják, hdgy Jézus názáreti otthona egy virágos rét végében állott. Ott játszadozott a gyermek Jézus mindennap kedvenc virágai, a mezei liliomok között. Egyszer szörnyű vihar keveredett e bűbájos vidék fölé. Az ég dörgött és villámok vágták a levegőt. Szakadó esőben jég pásztázta a határt. Amikor vége lett a szörnyű zivatarnak és csendre csitult az ég, a gyermek Jézus újra kiment a virágai közé. Szomorú látvány fogadta. Kedves játszópajtásai, a liliomok, tövükről letörve ott feküdtek a sár temetőjében, mint meggyilkolt fehérruhás angyalok. És ö sírvafakadt. De a gyermekköny- nyek esője után letérdelt az első kis halott liliom elé és imádkozott: — Istenem, add vissza nekem őket, hiszen Te tudod, mennyire szerettem őket! — Lehajolt, megsimogatta az elsőt, lassan sírva visszahelyezte a tövére, ahonnan leszakadt és csodáik csodája, a liliom összefort, kivirult és újra élt. Megsimogatta, megcsókolta, a boldog kis könnye ráhullt és aztán rohant a másikhoz, a harmadikhoz, a századikhoz. S a kis kezei alatt újjászülettek a virágok. Nemsokára a kiengesztelt Ég meleg napsugarában ott mosolygott a Gyermek és a virágos réti.,, Sokak számára születtünk... Mt. 21, 18—22. ami a valósokon, nagyon sokan így néznek Jézusra, mint aki életében és halálában ilyen simogató, gyógyító és életre indító napfény volt, aki szavai és vére gyöngyszemeivel minden ember előtt széppé és simává tette az élet és az örökélet útját. Sokan azért mernek játszani a bűnnel és az életükkel, mert csak ilyennek ismerik Öt. Ha egyszer a Biblia csendes ösvényén komolyan megállanánk a terméketlen fügefa alatt, ahol most megdöbbenve állanak a tanítványok, hiszem, hogy nagyon sok embernek megváltozna az élete. Itt megtanulhatja mindenki, hogy Jézus nemcsak virágok fölé csendesen odahajló, mosolygó gyermek, nemcsak szelid- arcú Mester a Genezáret tó napfényes iskolájában, hanem ítélő Isten, aki egyszer számonkéri mindenkitől az életét. Nem úgy nagyjából, ahogyan te gondolod. Nem úgy fog rád nézni, ahogyan te szoktad ámítani magadat, hogy úgy általában jó ember vagyok, templomba is járok, adakozom is. Nem fog megelégedni azokkal a hamis díszekkel, amiket hirtelen magadra szoktál kapkodni, amikor valakivel találkozol. A karácsonyfáról is leszedik egyszer a díszeket és a fát kidobják. Lesz egy ilyen óra is az életedben. Amikor Jézus a valóság hideg mérlegére fog állítani és megméri rajta minden napodat, gondolatodat és pillanatom dat. Amit mutattál és Ságban voltál. Természetesen számon fogja kérni a hitedet. Evekkel ezelőtt egy orvos barátommal sétáltam egy vidéki kisváros utcáján és néztem a kavargó tömeget. Vidám és szép délután volt és kacagott az utca. Milyen szép ez a sok fiatal, vidám és boldog ember — mondottam. — De csak messziről! — felelt az orvos. Amikor belépnek a rendelőbe, az orvos-közeiben, a röntgen-közeiben, milyen sokszor kiderül, hogy csak látszat az a dal az ajkukon,de már a betegséget hordják testükben. Az orvos szeme látta köztük a látszat-életet, a — beteget. — Egyszer így kerül az életünk fája Jézus közelébe. És ö keresni fogja rajta a gyümölcsöt. A hitet, amitől egyedül egészséges az életünk. A levél nem elég! Az csak messziről szép, de a közelben éhen hal tőle a vándor. Szép zöld levelekből nagyon szép koszorút lehet fonni a koporsóra, de egyetlen lépésre sem erősíti meg az embert. Levelekkel gyönyörűen fel lehet díszíteni egy diadalkaput, de ez még nem gyümölcs, amivel messzi útról haza lehet érni. Milyen hited van néked?! — Ha egyszer viharba kerülnél, mi történne veled? Mondjuk a szép, nyugodt leveleidet lesárgítaná rólad a bűn. Mondjuk, valami nagy bánat égszakadása lemosná rólad az örömeidet. a reménységeidet, mondjuk valami váratlan próba földrengése porba rázná minden díszedet és kincseidet, mi maradna meg belőled?! Lenne-e annyi hited, hogy ez megerősítene arra a mozdulatra, amivel Jézus kezére hullanál?! Isten milyen sok ember számára teremtett téged gyümölcsfának! A gyülekezetben, ahol élsz, az otthonodban, a munkahelyeden te vagy az Isten termése: neked kell adnod, és nyújtanod Isten szép gyümölcseit. Amikor emberek közé kerülsz, jusson az eszedbe, hogy kicsoda tartana a kertjében olyan almafát, amelyik csak virágokkal lenné szebbé a világot. — Ma minden evangélikus templomban a »földön szolgáló gyü- lekezet«-ről szól a prédikáció. Vajon, te hol vállalsz teljes hittel, teljes szívvel részt ebben a szolgálatban? Persze mindez csak úgy lesz igazán áldás, ha magad is gyümölcs leszel a Jézus élete fáján. Mert a Kereszt a legszebb gyümölcsfája a világnak. Aki beléje oltatik, akiben Isten Szentlelke áramlik, az nemcsak itt szolgál, nemcsak itt gyümölcsöt ajándékozó élet, hanem annak ágai átnyúlnak az örökkévalóság szüretébe. tgy lesz a hitünk életté. Nem dr» nyékot adunk egymásnak, hanem szolgálatot, gyümölcsöt, ajándékot és életet. Pünkösd előtt, földön élő gyülekezetek ezért a Létekért, ezért a csodáért és ezért a szolgálatért imádkoznak. Friedrich Lajos
