Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-22 / 21. szám

„ Vallásosság66 vagy „keresztyénség66

S Azoknak egy része, akik a fenti címet olvassák, bizonyára azt gondolja, hogy itt valami »pietisía szólam« hangoztatásáról lesz szó, mely szerint nem elég a keresztyén embernek »vallásosnak« lennie, hanem »hivő«-nek kell lennie. Az olvasók másik része viszont arra gondolhat, hogy helytelen a címben adott szembeállítás, mert akik evangélikus egyházunkban »vallásosak« azok magátólértődően »keresztyének« is. A vallásosság és keresztyénség szembeállítása azonban sokkal nagyobb prpblémat rejt magában, mint azt az első pillanatban gondolni lehelne. E kérdés nem pusztán laegyességi formák szembeállítása, hanem a keresztyénségUValósá- gos létproblémája izzik benne. Otto Bruder írja: »Amikor a keresztyénség vallássá lesz, elveszti komolyságát.« Éspedig azért veszti el komolyságát, meri belesiillyed az önmegvállás és öndicsőités útját járó »vallás«-ok sorába és ezzel letűnését is előkészíti.

a A »vallásokra« általában először is az jellemző, hogy azok az ember lelkének, erejének, kívánságainak kivetítései. Tehát maga az ember alkotja a vallásban az »isteneket«, hogy azoknak aztán áldozzák és azokhoz könyörögjön. Az emberiség évezredek óta rengeteg vallási formát talált ki, hogy vallásosságát ezeken belül gyakorolja: az ős-kultusznak, az »én« kioltásának, az önistenítésnek, a természet és a természet jelenségei iste- tlitésének, az emberi erő és még sok más bálványozásának vallási formáit.

A »vallásoknak« az »isten«-csinálás mellett másik jellegzetes sajátossága, hogy az ember-alkotta »isteneket« a különböző vallásos gyakorlatokkal és szertartásokkal az ember céljaira és az ember szolgálatára akarja lefoglalni és így tudva, vagy tudatlanul a vallások az »istenek« feletti uralomra törnek. Az Isten a vallásos ember tulajdona, akit a vallási gyakorlatok által hatalmába kerít. •

A »vallások« harmadik feltűnő sajátossága, hogy azok az ember önmegváltásának eszközei. Mindegyik azt tanítja, hogy bizonyos vallásos gyakorlatok és egyéb emberi »jócselekedetek« elvégzése által az »istenek« az ember fele fordulnak és az embert csak ezek alapján ilyen, vagy olyan boldogságban részesítik, megdicsőitik. Ha az ember összeszedi minden erejét és jóakaratát, ráléphet az istenülés útjára és ha azon kitart, el is érheti végső célját: önmagának megdicsőülését.

Valahányszor a keresztyénség enged ezeknek a kísértéseknek és sokszor szinte észrevétlenül átveszi a »vallásokból« ezeket a sajátosságokat, mindannyiszor maga is ilyen »vallássá« lesz és ezzel lép az önnön létét leg- \ jobban fenyegető, legveszedelmesebb útra.

rgn Mert mindezekkel szemben a »keresztyénség« valami egészen más

1----1 mint a vallás, vagy a vallásosság. A keresztyénség elsősorban nem

az ember »kivetítésein« alapul, hanem Isten önkinyilatkoztatásán. Isten jnegkönyörült a bűnös emberen, kinyilatkoztatta bűnbocsátó atyai kegyelmét Egyszülött Fiában, a Jézus Krisztusban és ezzel Önmaga ismertette meg magát az emberrel, olyannak, amilyen ö valóságban. Többé nem kell az Istent Jézus Krisztusban megismert embernek képzelődnie az Isten felől, mert az Isten Jézus Krisztusban megmutatta, hogy ki Ö és milyen Ö. Vagyis a »vallás« birodalmába, amelyben az emb.er alulról emberi képzel- J géssel igyekezett isteneket alkotni és őket a maga lelkének kivetítései i által megformálni, az egy cs igaz Isten kinyilatkoztatása felülről tört be és \ ö maga teremtett magának a kinyilatkoztatása által »kiváltképpen vájó népet«.

Ezt »a kiváltképpen való népet«, a keresztyénséget pedig az választja el minden .vallástól, hogy hisz Jézus Krisztusban, akiben Isten megismertette magát. A keresztyénség hisz az evangéliumnak, vagyis annak a nagy örömhírnek, hogy az embrenek nem kell többé megváltatnia, mert a segítség már megtörtént, a megváltás rnár elvégeztetett Jézus Krisztusban, aki saját testében szenvedte el Isten ítéletét a bűnös ember felett és ezzel az ember minden bűnéért eleget tett, s helyreállította a békességet az Isten és az ember között. Keresztyénnek lenni tehát annyit jelent, mint Jézus Krisztusban való hit által az önmegváltás minden formájának ellentmondani és Jézus Krisztusban kapott ingyen kegyelemből élni.

Végül a keresztyénség jelenti az ember uralmának végét és Jézus Krisztus uralmának elérkezését. A keresztyénség vallja, hogy Jézus Krisztus az Űr és néki adatott minden hatalom a mennyen és földön. Keresztyénség ott van, ahol ez a Jézus Krisztus uralkodik, ahol emberek neki engedelmeskednek és ahol az emberek nem akarják saját akaratukat érvényesíteni, sőt nem is tartják magukat képeseknek arra, hogy bűnnel és halállal leszámoljanak, hanem tudják, vallják és élik, hogy Jézus Krisztus, az Űr leszámolt már ezekkel a Hatalmakkal és uralkodik felettük. Tehát a vallásokkal szemben a keresztyénség nem arra törekszik, hogy Istent a maga számára vegye igénybe, hogy segítségével megvalósítsa saját terveit, hanem engedi, hogy Isten a maga számára foglalja le az embert és az ember boldogan aláveti magát Isten ezen lefoglalásának.

S Közelebbről mikor lesz a keresztyénség vallássá? Elsősorban akkor, amikor lelép a kinyilatkoztatás alapjáról és magát az Istent teszi bálvánnyá. Nem olyan Istent szolgál és imád, mint amilyennek Isten megmutatta magát, hanem olyan Istent szolgál, amilyennek ő szeretné látni Istent. Vagyis rálép a vallás útjára, ahol a maga kívánságait lehet magából kivetíteni az Istenre. Hány és hány keresztyénnek vannak .»elképzelései« az egy igaz Istenről! Hányán mondják még a keresztyén gyülekezetekben is, hogy »ezt nem gondoltam volna Istenről« és ezt azért mondhatják, mert ők maguk képzelegtek valamit Istenről és nem azt fogadták el, amit Isten mond önmagáról. Hányán mondják, hogy »csalódtam Istenben«, pedig csak abban az Istenben csalódhattak, akit ők maguk alkottak maguknak, de nem az egy igaz Istenben, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát. Az ilyenfajta »keresztyénséget« megítéli az Isten.

De ott is »vallássá« lesz a keresztyénség, ahol az emberek azt gondolják, hogy Istent meg lehet vesztegetni imádsággal, jól lehet tartani szertartásokkal és azokon való részvételekkel, el lehet hallgattatni »érdem«- mel, és ügy gondolják, hogy emberi erőlködéssel rá lehet Istent venni arra, hogy úgy gondolkozzék és úgy akarjon, ahogy mi gondolkozunk és mi akarunk és Ö hozzánk alkalmazkodjék. Vagyis vallássá lesz a keresztyénség minden olyan esetben, ahol nem engedi, hogy Isten uralkodjék fölötte és helyette be akarja fogni Istent a maga céljainak szolgálatába.

Végül »vallássá« lesz a keresztyénség, valahányszor elfelejti, hogy ő kegyelemből és nem másból él. A legnagyobb veszedelembe kerül, ha azt hiszi, hogy nem lehet ebből a kegyelemből megélni. Azok a keresztyének, akik nem tartják elegendőnek ezt a kegyelmet, vagy erre a kegyelemre rá akarnak szolgálni, a vallásosság útját járják, amelynek vége halál.

Őrizze meg azért Isten keresztyénségünket attól, hogy az vallássá süllyedjen és ezáltal a megizetlenült só sorsára jusson. Ellenben munkálja Isten az evangélium által a kercsztyénségben azt, hogy tudjon Isten uralma alatt kegyelemből élni, egyedül Isten dicsőségét szolgálni és így minden ember számára Jézus Krisztus világosságát ragyogtatni.

KÁLDY ZOLTÁN

ILLY ÉS.GYULA»

NEM VOLT ELÉG

A házad itt állt, — szerte szállt!

Ezt látod, érted. Azt nem érted, hogy hazád éppen így ért véget — A csoda, hogy addig is állt!

Mert nem volt hazának elég, hogy emésztésed vacsorára e dombok aszúját kívánta, és e lapályok kenyerét.

És nem volt hazának elég, hogy elmosolyodtál és oldalt oda is néztél, ha megszólalt ízes magyarul a cseléd.

És nem volt hazának elég hogy este, letéve a könyvet, elnyeltél Bottyánért egy könnyet: az volt a férfi, a derék...!

És nem volt hazának elég, hogy kitekintve vonatodból elgondoltad az aratókról: mást érdemelne ez a nép.

És nem volt hazának elég, a három szín, ha rád se hagyták, hogy egykor jelkép volt: szabadság, egyenlőség, testvériség!

És nem volt hazának elég, hogy idegeden átengedted hő szeszként azt a néhány verset. Adyét, Tóthét, Józsefét.

És nem volt hazának elég, a Gellérthegyen a rakéta s a Városiban a bokréta és a szobroknál a beszéd.

s a szöllőhegyi estebéd 8 a dünnyögés, míg poharadból a holdvilágban a vörösbor tigris-szeme villant feléd

és lengetted ujjad hegyét az ég felé, mint ezred óta, minden magyar, ha szól a nóta és Grácza György s a Feszty kép

és ha, élvezve a veszélyt és azt a kéjt, hogy megjósoltad, hallgattál titkos leadókat (és utána cigányzenét)

s a hortobágyi magas ég s a négyes gémeskút nagy árnya s az első király koronája díszítve pénzed közepét.

s ha úgy mondtad Is: feleség e szép szóval s ha, bár bíráltad, édesnek nevezted apádat,

« a falon a festett cserép.

Nem volt a hazának elég, nem volt elég, hogy el ne essen, tudd meg, az volt a csoda itten,1 hogy össze nem dőlt már elébb!

Mert attól nem lett a tiéd, hogy hízelegve és hazudva ráragasztottad egy hegycsúcsra egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elég sem a hűség, sem a szívósság, mitől egy beáll egy-egy ország s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég. Külön-külön bár odahagyta sorsát a sok hős áldozatra, az sem volt elég menedék.

Mert sem erő, sem bölcseség nem lehet elég, hogy megójja a házat, amelyben lakója nem lelheti meg a helyét.

________ 1945 elején.

SC

HILLER EMLÉKÜNNEPÍLY

Az Országos Béketanács, a Magyar Írók Szövetsége és a Kultúr- kapcsolatok Intézete Friedlich Schiller, a nagy német költő halálának 150. évfordulója alkalmából május

16-án, hétfőn este emlékestet rendezett a Magyar Néphadsereg Színházában. Mint ismeretes, az évforduló megünneplését a Béke-Válág- tanács is ajánlotta.

Az emlékesten Kónya Lajos Kos- suth-díjas költő mondott emlékbeszédet, majd neves művészek közreműködésével színvonalos műsor mutatta be Schiller legjellegzetesebb műveit.

TÖRTÉNELMI NAPOK

ISTEN A TÖRTÉNELEM URA.

aki az emberiség életét kezében tartja. Mi keresztyértek ezért foglaljuk mindig imádságunkba az emberiség életének kisebb-nagyobb ügyeit és ezért igyekszünk ezekben minden erőnk megfeszítésével jó szolgálatokat tenni.

EURÓPA NÉPEI BIZTONSÁGÁNAK és békénk megőrzésének ilyen biztató jelei és eredményei vannak a békeszerető emberiség megfeszített küzdelmei nyomán. Európa békeszerető országai ezekben a napokban Varsóban barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek s ebben kötelezték magukat, hogy »nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől, vagy az erő alkalmazásától és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel oly módon oldják meg, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és biztonságot-“, »készek részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság biztosítása« és a fegyverzet általános csökkentését, a tömegpusztító fegyverek betiltását hatékonyan szabályozó megegyezésre törekszenek. Ez a szerződés nyitott: minden országnak lehetősége van arra, hogy csatlakozzék hozzá.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghatalmazottjaként Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke írta alá magyar részről a varsói »Barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést«. A szerződés hazánkat a német milita- rizmus feltámasztó:, egy újabb német támadás lehetősége ellen védelmezi.

AZ ELMÚLT VASÁRNAPON a

négy nagyhatalom Bécsben aláírta az osztrák államszerződést és ezzel' véget vetett Ausztria rendkívüli helyzetének, amely végeredményben nemcsak a háború befejezése óta, hanem 1938, az- Anschluss ■ óta tartott. Az államszerződés visszaállította Ausztria függetlenségét, amelyet annakidején a hitleri Németország vett el tőle és a külügyminiszterek egyetértésüket fejezték ki Ausztriának azzal a szándékával kapcsolatban, hogy svájci mintára állandóan semleges legyen. A nyugati hatalmak egyúttal kijelentették. hogy elvben nem látnak kifogást azzal szemben, hogy a négy nagyhatalom a Molotov szovjet külügyminiszter által javasolt formában garantálja Ausztria semlegességét.

Az osztrák kérdés rendezése örömmel tölti el az osztrák népet, mert helyreállítja Ausztria önállóságát és függetlenségét és a háborús veszély sötét felhőit elűzi Ausztria

egéről. Az államszerződés aláírása azonban jelentős a szomszédos államok, sőt az egész világ szempontjából is. Mi magyarok örömmel üdvözöljük, mert határaink és békénk biztonságát növeli. Egyúttal ez a szerződés igen jelentős előrehaladást jelent a nemzetközi bizalmatlanság eloszlatásának, a megegyezés lehetőségei megragadásának és a béke megerősítésének útján.

EZEN AZ ÚTON e történelmi

napokban nemcsak ezt az egy hatalmas jelet láthatják. A bécsi államszerződés aláírásával egyidőben' általános megegyezés jött létre a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletére nézve. A világ népei örömmel üdvözlik a tárgyalásoknak ezt az újabb lehetőségét, amely a nagyhatalmak között évek óta szünetelő közvetlen megbeszéléseket tesá lehetővé olyan kérdésekben, amelyek a nemzetközi helyzetben nyugtalanítóak és veszélyesek voltak. Az osztrák kérdésben létrejött megegyezés biztató abból a szempontból is, hogy utat mutat a többi kérdések megegyezéses rendezésére. Egyre több és több ember veszi észre, hogy ha vannak is bizonyos eltérések az osztrák és a német helyzet között, mégis e példa nyomán kell rendezni Németország helyzetét, amelynek jövőjét ugyancsak Ausztria semlegességéhez hasonló módon és nem az újrafelfegyverzéssel kell megalapozni. Az osztrák kérdésben ténylegesen létrejött megegyezés pedig azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik a múltban — célzatosan — azt hajtogatták, hogy a német kérdésben nincs lehetőség megegyezésre. Hiába akarták erről a népeket meggyőzni, a népek ezt nem hitték és igazukat bizonyítja az osztrák államszerződés. A népek tudjak, hogy lehetséges « német kérdés békés rendezése és akarják ezt. Az Egyesült Nemzetek leszerelési albizottsága a Szovjetunió új javaslatát tárgyalja a leszerelésről, amely javaslatról az angol miniszterelnök ezt mondta; »Ezek a javaslatok hozzájárulhatnak a leszerelés rendkívül bonyolult problémájának megoldásához. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy ebben a pillanatban többet ígérő kilátásaink vannak, mint eddig.«

Amikor e történelmi napokban hálát, adunk Istennek azért, hogy a békeszerető emberek törekvéseit ilyen biztató jelekkel jutalmazza, egyúttal tudjuk, hogy e jelek kötelezőek is a számunkra. Nem mondhatjuk, hogy megpihenhetünk. Az elért eredmények buzdítsanak bennünket a békéért való még több imádkozásra és még eredményesebb munkálkodásra.

RUTH KÖNYVE

Olyan ez a kis könyv, mint amikor az eget-földet rengető viharban egy pillanatra minden elcsöndesül, a nagy tombolás megszűnik és rövid időre kisüt halványan a nap. A körülötte lévő könyvek — a Bírák könyve, Sámuel két könyve — harcokról, háborúról beszélnek, nagy, Izráel történetét erősen befolyásoló eseményeket mondanak el. Itt hiányzik mindez. Nem hallunk háborúról, eget-földet rengető nagy eseményekről, hanem egy törékeny asszony hűségéről, vagy ha úgy tetszik, Istenhez való ragaszkodásáról.

Naomi, Ruth és Boáz történetét bizonyára ismerjük és így nem kell azt újból elmondanunk. Azt is tudjuk Ruthról, hogy pogány, moábita asszony volt és hogy Boázzal való házasságából született Dávidnak, a legnagyobb királynak apja. Ez a tudósítás indokolja azt, hogy ilyen jelentéktelennek látszó történet helyet kapott Bibliánkban. Egyben ez ad útmutatást a könyvecske keletkezésének időpontjára vonatkozólag. Azt kell mondanunk, 'hogy ez a történet is beletartozik abba az anyagba, amely a dóvidi családból való királyokról tudósít bennünket. így nem kizártnak hanem inkább biztosnak mondhatjuk, hogy Dávid uralkodása idején már ismert volt az izraeli nép körében.

Sokkal érdekesebb azonban az, ok, ami miatt Izráel történetében ez a könyvecske jelentős szerepet kapott. A könyv tartalma, — ha ezt maga így, szószerint nem is mondja ki, — határozott tiltakozás az ellen a vallási, nemzeti szűkkeblűség ellen, amely az Esdrás-Nehemiás féle reform után belopta magát a gyülekezeti és társadalmi életbe. E korban vált újólag divatossá a pogányság lebecsülése és a nem izraeli népekről az a vélemény, hogy nem juthatnak üdvösségre. Ez ellen a felfogás ellen tiltakozik Második-Ézsaiás és Jónás könyve mellett Ruth könyve is. amikor bemutatja, hogy a legnagyobb király ősei között pogányok is voltak és ha valaki a pogányságot elítéli származása miatt, akkor a nép egyik legnagyobb hőséről nyilatkozik elítélőleg. sőt semmisnek tartja azt a reménységet, amely elevenen élt a Rvülekezetben: hogy e dávidi családból fog származni a várt Messiás.

így lesz ez a könyvecske annak az igaz isteni ígéretnek csöndes szavú prédikátorává, amely szerint Isten minden népeket az üdvösség-1 re rendelt, s minden embert — tekintet nélkül származására — magához hív. Vámos József

„A LÉLEK GONDOLATA ÉLET ÉS BÉKESSÉG“ (*».«,«1