Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-15 / 20. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

III ......... ...................... I! ..................

/ GYERMEKEINK KONFIRMÁLNAK.

TJozzád fordulok soraimmal, ked- vés Szülő, akinek gyermeke — ha Isten is úgy akarja —■ június <5-ón, a Szentháromság ünnepén, az Isten házában megáll az oltár előtt, hogy konfirmáljon.

Először is, arra szeretnélek emlékeztetni, amikor Te magad konfirmáltál. Lehet, hogy azóta hosszú évtizedek teltek el, s a kis, félénk konfirmandusból, belőled, családapa. vagy családanya lett. Mégis: hadd juttassam emlékezetedbe a Te konfirmációdra való előkészületedet — amikor hosszú heteken át jártál a konfirmációi órákra, szomjas lélekkel szívtad magadba Krisztus evangéliumának drága tanításait, Luther Márton Kis Kátéját, evangélikus egyházunk, benne a Te gyülekezeted történetét, templomi énekeinket, imádságainkat:

Azután jött a konfirmációi vizsga. Talán szorongó aggodalom fogta el gyermeki szívedet, amikor arra gondoltál: hogyan fogsz majd megfelelni a lelkipásztorod által feltett kérdésekre, szüleid, keresztszüleid, az egész gyülekezet színe előtt?

A vizsga után beköszöntött a **■ várva-várt ünnepnap: a konfirmáció, első úrvacsoravételed nagy napja. Szüleid, keresztszüleid is Veled együtt ünnepeltek: boldog örömmel készültek a nagy eseményre. Külső tekintetben is mindent igyekeztek megtenni, hogy ez a nap számodra felejthetetlen legyen. Lehet, hogy akkor kaptad az első hosszú nadrágot, vagy a fehér konfirmációi ruhát. S Te a nagy nap reggelén félénk örömmel megköszönted szüleidnek, hogy megtanítottak téged Istent szeretni és embert becsülni, bocsánatot kértél tőlük, amiért nagyon sokszor megharagítottad őket s ők könnyes szemmel csókoltak meg Téged és szerető szívük áldásával indítottak el az Isten házába.

De nemcsak küldtek: ők is Veled együtt mentek. Mint valamikor a 12 éves Jézus szüleivel együtt ment el a jeruzsálemi templomba. S milyen szép, felejthetetlen volt maga a konfirmációi istentisztelet! Talán harangzúgás és orgonabúgás közepette vonultál be konfirmandus-társaiddal az Isten hajlékába. S milyen szépen volt feldíszítve a templom, az oltár! Érezhetted, hogy minden, ami akkor a templomban történt, minden Teéretted történt!

A/’ajon emlékszel-e még lelkipász* torod igehirdetésére, amelyben Isten szavával figyelmeztetett: «-Légy hű mindhalálig!?« Emlékszel-e arra, hogy konfirmandus-társaiddal együttesen elmontad az Apostoli Hitvallást. Estedbe jut-e még ünnepélyes fogadalmad és ígéreted, hogy »evangélikus egyházadnak egész földi életed folyamán mindenkor hűséges gyermeke és áldozatkész híve leszel és maradsz és azt anyagi és szellemi téren támogatni, erősíteni és építeni igyekezel?«

És ezután következett az egész ünnepség csúcspontja: amikor először hajtottad meg térded az Űr asztalánál... Amikor első ízben vetted magadhoz az Űr Jézus Krisztus szent testét és vérét... Amikor első ízben bizonyosodhattál meg az isteni kegyelem és bűnbocsánat drága felejthetetlen, boldog valóságáról,.: Amikor büszkén érezhetted, hogy most már Te is »felnőtt« tagja lettél a gyülekezetnek. Annak a gyülekezetnek, amelybe talán őseid is nemzedékeken át beletartoztak. Érezhetted, hogy Te is belekapcsolódtál a gyülekezet egymást felváltó nemzedékeinek láncolatába.

Bizonyára Te is megkaptad a konfirmációi Emléklapot, amelyet boldogan vittél haza. Talán be is kere- teztetted. De ha nem Is kereteztetted be, mégis néha-néha előkerül a családi iratok rendezése során. Vajon ennek az emléklapnak meglátása felvonultatja-e lelki szemeid előtt a Te konfirmációdnak boldog eseményeit?

T ehet, hogy hosszú évek és évtize- dek múlása folytán mindez elmosódott Benned ..; De éppen ezért szeretném mindezt emlékezetedbe idézni most, amikor saját gyermeked konfirmációját engedte megérned Isten atyai jósága:

Jó, ha mindezeken újra és újra elgondolkozol. Különösképpen arra gondolj: mindent megtettél-e, ami rajtad áll, hogy a Te konfirmáló gyermeked is jól készüljön fel a konfirmációra, az első úrvacsoravételre? Már csak rövid három hét választ el Téged gyermeked lelki életének ettől a nagy élményétől. Jól használd ki ezt a néhány előtted álló napot is. Gondolj arra, hogy ezért is majd egyszer számot kell adnod az előtt, aki azt mondotta: »Valaki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt« (Mt 10, 32—33).

Mert a konfirmációkor vallást tesz nemcsak a gyermek, hanem a szülő is. Jó, ha ezen is elgondolkozol. Így készülj fel, kedves Szülő, gyermekeddel együtt a konfirmációra. »És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban« (Fii 4, 7).

Ehhez kéri Isten Szentlelkének megsegítő erejét testvéred az Űr Jézus Krisztusban: Mekis Adóm

bantása. Pribelszky Mihály kondorosi lelkész levelében ez így hangzik: »A német militarizmus feltámasztásáról mindannyian egyféleképpen vélekedünk: az egy eddiginél is pusztítóbb háborúval fenyegeti a világot.«

Gyülekezeteink és azok vezetői — éppen azért, mivel ilyen világosan látják a háború kegyetlen következményeit, — nagyon határozottan emelik fel tiltakozó szavukat a militarista szellem feltámasztása ellen. Szent- irmay Miklós sárbogárdi segédlelkész így ír: »Tiltakozunk az ellen, hogy olyanok kezébe adjanak fegyvert, kiknek lépteit vér, könny, és jajszó kisérte. Tiltakozunk minden tömegpusztító fegyver ellen, melyek veszélyeztetik az emberiség biztonságát.« A békési gyülekezet nevében Dömötör Tibor lelkész és az egyházközség világi vezetői így tiltakoznak: »Mint egyházi emberek, mint a békesség hírnökei, tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen! Ne adjanak fegyvert olyan emberek kezébe, akik alig egy évtizede templomokat és parókiákat robbantottak fel! Mi építeni és nem rombolni akarunk!« Nagyon határozott a lovászpatonai egyházközség elnökségétől kapott levél hangja: »Szűnjék meg az atomháborúnak még az emlegetése is! Ne szoktassanak senkit az atomháború elkerülhetetlenségének gondolatához! Követeljük, hogy haladéktalanul szüntessék be az atomfegyverek, s minden más tömegpusztító fegyver előállítását, a már meglévő készleteket pedig semmisítsék meg.« A Dubovay Géza kaposvári lelkésztől érkezett levél elejétől végig tiltakozás: »Az elmúlt napokban megdöbbentő plakátok jelentek meg városunk utcáin. A plakáton horogkeresztes durva csizmák mozdulnak kegyetlen taposásra. A plakátra tekintő ember szinte riadtan suttogja a plakát egyetlen szóból álló üzenetét: Nem! Mi nem akarjuk azt a mérhetetlen könnyet és fájdalmat, azt a kimondhatatlanul sok szenvedést, ami ezeknek a csizmáknak a nyomán tört össze millió és millió szívet és életet. Mi nem akarjuk a pusztulást, síró özvegyeket, árva gyermekeket, tömegsírokat, és kínzótáborokat, s mindazt, amit az éledő német militarizmus és egy új háború taposásra mozduló csizmái hoznának családi otthonainkra, virágzó falvainkra, épülő városainkra. Nem — mi nem akarunk egy minden eddiginél borzalmasabb háborút!«

A Béke-Világtanács felhívása nyomán ilyen tartalmú levelek egyre- másra érkeztek egyházunk vezetőségéhez. Voltak, akik levelüket díszes keretbe foglalták, mások versbe szedték mondanivalójukat. Ezeket a leveleket az Egyetemes Egyházi Iroda összegyűjtötte, s díszes albumba köttette. Az egyházmegyénként rendezett levelek elé az esperesek nyilatkozatai kerültek. Ezek az esperesi levelek díszes külsőt nyertek, iparművész- munkával díszített színes lapokra másolva nyertek elhelyezést az albumban.

A levelek elé püspökeinknek, Teológiai Akadémiánk tanárainak és központi hivatalaink lelkészi alkalmazottainak nyilatkozatai kerültek. A püspökök és esperesek levelei egy-egy idegen nyelvű fordításban is belekerültek az albumba. Az ilyen módon összeállított albumot továbbította egyházunk vezetősége a Béke-Világtanácsának.

Albumunk ott lesz a helsinki nagy béketalálkozón is, ahol mintegy nyolcvan ország kétezer delegátusa vesz részt. Nagy öröm számunkra az, hogy ezen a találkozón magyar küldött is lesz. Magyarország is elküldi békeküldöttét abba a testvéri Finnországba, amelynek egyháza nyolcszázéves fennállását ünnepli, és amely nép 98 százalékban evangélikus. Finnország és Magyarország a világ többi békeszerető népével együtt küzd a világbeke fenntartásáért. Ebben a küzdelemben ott lesz a magyar lelkészek és gyülekezeti vezetők, de az egész Magyarországi Evangélikus Egyház népének békeakaratát híven tükröző, a »Magyarországi Evangélikus Lelkészek a. Békéért« című album is, ^ Vető Béla

SZÍNHÁZ:

A SENKI VÁROSA

»Mi közöm nekem mindehhez?« — kérdezi Elekes főorvos, Sándor Kálmán: A Senki Városa című színművében. A darab egy kisváros felszabadulásának közvetlen előzményeit írja le s ebben a néhány forró órában emberek mutatják meg igazi énjüket: igaz emberségüket vagy embertelenségüket, a népért s hazáért való igaz felelősségvállalásukat vagy felelőtlenségüket. A főorvos elkeseredett kérdésére a darabban megkapja a választ, s hogy megérti, mutatja az, hogy egyre világosabban észreveszi, hol a helye s a felszabadulás után magára találva lát új erővel munkához, az élet munkájához, a gyógyításhoz. A darab szinte csak néhány órát ma- gábanfoglaló történésében a főorvos egyre közelebb kerül a néphez s tőlük tanulja meg, hogy nekünk valamennyiünknek igen nagy közünk van ahhoz, hogy ne legyen »csak egy kéz külön, egy láb külön, egy térd külön« a féktelen háborús pusztítás nyomán. Az életért, békéért dolgozni kell — kinek-kinek a maga helyén. A Nemzeti Színház élénk és kifejező előadásában különösen is hangsúlyt kap a darab emlékeztető és eligazító mondanivalója. A hű ábrázolás ráemlékeztet bennünket a felszabadulást megelőző szörnyűségekre és megerősít a béke megőrzéséért való küzdelemre; Az előadás kellőképpen kihangsúlyozza a darab értékeit és egy jó, új darab, jó előadásával gyönyörködtet és taníts

Istentiszteleti rend

1955. május lió 15-én, vasárnap, Budapesten

Deák tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11 D. Dezs-éry László, du. 6 Hafenscher Károly.

— Fasor de. V2ÍO (gyeim.) Sülé Károly, de. 11

(úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 5 Szeretetven- dégség. du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. V2IO Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. V2IO. de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. 3/«12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyaii Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. V2I2 Sárkány Tibor. — Utász u. 7. de. 9 Sárkány Tibor. — Zugló de. TI (úrv.) Scholz László, ’du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. V2IO Muntág Andor. — Rákosfalva de. Víl2 (úrv.) Muntág Andor. — Fóti út 22. de. 11 Rimár Jenő. du. 7 Gádor András. — Vád út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Matuz László, du. 5 Szeretet- vendégség, Matuz László. Dunakeszi de. 9 Sólyom Jenő dr. — Vas u. 2/c. de. 11 Szí- mon'idesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Újtelep de. l/s9. — Rákospalota,

MAV-telep de. 7a9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10, — Rákoskeresztúr de. Vall. — Rákoshegy de. 9. — Rákosllget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. Va7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. V23. —■ Mátyásföld de. V2I2. — Kerepes-Kistarcsa de. V4IO. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestlőrinc. Erzsébet- telep de. 8. — Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-teiep de. 8. — Rákosszentmihály de. »/all. du. 5.

Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 dr. Vető Lajos. du. 7 Pethő István. ■— To- roczkó tér de. V*9 Pethő István. — Óbuda de. 9 Mezősi György, de. 10 (úrv.) H. Gaudy László dr., du. 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V. u. 11, de. 9 Zulauf Henrik, de. II Zulauf Henrik, du. 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy. Lelkésznevelő Intézet de. Vall Ferdinánd István dr. — Szabadsághegy, Diana út 17. de. f/a9. — Budakeszi de. V2IO.

— Nagykovácsi du. 3. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., de. 11 (úrv.) Re- zessy Zoltán dr., du. 5 Muncz Frigyes. — Németvölgyi út 138. de. 9 Muncz Frigyes. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. Vall Visontai Róbert. — Csillaghegy de. ValO, du. 7.

1955. május hó 19-én, \"J}'

Mennybemenetel ünnepén.

Deák tér de. 11, du. 6. — Fasor de. 11 (úrv.), du. 7 (úrv.). *— Üllői út 24. 7. —

Rákóczi út 57/b. du. 6, 7. — Karácsony S.

utca 31. du. 6. — Thaly K. u. 28. de 11. — Kőbánya de. 10. du. 7. — Vajda P. u. 33. de. fél 12. — Utász u. 7. de. 9, — Zugló 11, 7. — Gyarmat u. 14. 6. — Fóti út 22. de. 11, du. 7. — Váci út 129. de. 8. — Újpest

de. 10, du. 7. — Bécsikapu tér. de. 11. — Óbuda du. 7. — XII. Tarcsay V. u. II. du. 7. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet du. 6. — Kelenföld de. 11, du. 6. —

Németvölgyi út 138. du. fél 6. — Budafok de. 10. — Nagytétény de. 8. — Kelenvölgy de. 9. — Albertfalva de. fél 11,

Pályázatmeghosszabbítás protestáns kórusművekre

A Budai Evangélikus Egyházmegye pályázatot hirdetett protestáns kórusművek írására. Egyházi kórusműnek minősül az a templomban előadható mű, amelynek szövege a protestáns liturgiával és dogmatikával nincs ellentétben. A pályázat I. díját, 1000 forintot a Budapest óbudá-újlaki egyházközség, a II. díj 700 forint, a III. díj 500 forintját pedig a budavári, budahegy- vidéki és kelenföldi egyházközségek ajánlották fel.

A pályázatra beérkezett 15 szerzőtől 26 mű. A bíráló bizottság azzal az indokolással, hogy protestáns szerzőktől többet vár, a pályázat határidejét meghosz- szabbította 1955. szeptember I-ig.

A pályaműveket jeligés levél kíséretében a Budapest óbuda-újlaki lelkészi hivatal címére (III., Dévai Bíró Mátyás térközép) kell küldeni. Budapest, 1955. május 8;

Várady Lajos sk. esperes

— Komjáthy Lajos sk, óbudai-lelkéss .

Készülj az ige hallgatására

i— Húsvét után 5. vasárnap. — Zsolt 130, 1—8. —>

S

»A mélységből« kiált Istenhez a zsoltáros, vele az egész gyülekezet és kegyes hivő ma is. Mint ahogyan az elhagyatott szakadék sótét mélységében valahol elérhetetlen magasságban felcsillan valami a mennyboltozat kékjéből, és a társaitól elszakadt, fáradt túrista éppen már tsak kiáltani tud segítségért, úgy hangzik itt fel a kegyes hivő kiáltása is. Eszre sem vette, hogyan szakadt el Istentől, hogyan került egyre távolabb tóle, hogy süllyedt egyre mélyebbre, egyszerre csak ott van magára hagyatva és kiszolgáltatva, magaitehetetlenül és reménytelenül. Ha Isten számon kéri tőlünk életünket — s ez azt jelenti: bűneinket —, akkor »kicsoda maradhat meg9« Ha ott lenn a »mélységben« egyszerre világosság támad és megvilágosítja azt, aki ott lenn küszködik és senyved, akkor ez a világosság ítélet, meri csaik megmutatja, hogy »nekünk nincs semmi ér, demünk«,

S

De a 130. zsoltár nem a reménytelenség és kétségbeesés panasza. »Te nálad van a bocsánat,« -— imádkozik a zsoltáros, mert bízik Isten ígéretében. Istennél bocsánat van: ö a megbocsátás Istene, s ez azt jelenti, hogy ő fel tudja számolni az elrontott és elhibázott életet is és meg tudja nyitni az utat az újrakezdéshez. Vannak, akik megöregszenek és sohsem jönnek rá arra, ami hiba van életükben: mindenért, ami nekik keserves, másokat hibáztatnak és csak mások tudják, hogy mennyire elhibázott az életük. Vannak, akik életük éveinek folyásán egyszerre meglátják a szakadékot, m. mélységet, melyben botorkálnak. Jaj nekik, ha akkor nem Istentől kapnak bocsánatot, és ha nem ő teszi nekik lehetővé az új életkezdést. De vannak olyanok is, akik világos szemmel látják, hogy életük mitsem ér, ha nincs rajta az Isten bünbocsánatának és mindennap megújuló kegyelmének bélyege. Ilyen világos látással könyörög a zsoltáros és vele együtt mi is és »várjuk az Urat«,

B Amikor ezt a zsoltárt olvasod, ne bizakodjál abban, hogy Isten mindenképpen megbocsát, mert »bőséges nála a szabaditás«. Azért bízhatsz ígéretében, mert az Krisztusban beteljesedett. Ezért, ha van Krisztusod, bízvást imádkozhatod ezt a zsoltárt és a bizonyos meghallgattatas reménységében imádkozhatod a Miatyánk 5, kérését. A szabaditás számodra is egyedül Krisztusban van; Dr- Karner Károly

*— Mennybemenetel — Ézs 52, 13—15

Jézus Krisztus mennybemenetele folytatása annak a diadalútaak, amely tulajdonképpen a nagypénteki kereszten kezdődött meg, (bár ez az esemény emberileg éppen ellenkező módon ítélhető meg), és a húsvéti történetben érte el egyik csúcspontját. Sőt, azt kell mondanunk, hogy a mennybemenetel betetőzése Krisztus minden munkájának. Arról van itt ugyanis szó, hogy Krisztus egész világot átfogó urasága ezen a napon lett nyilvánvalóvá, hiszen az Atya jobbjára ült, »ítélni élőket és holtakat«: Most már nem csupán a környezetében élő embereket, tanítványokat irányítja igéjével, hanem az egész egyházat, tanítványainak egyre szélesedő körét. E naptól kezdve nemcsak azokkal van együtt, akik testileg kortársai voltak, hanem minden emberrel, aki azóta élt és ezután is élni fog. Vigyáz rájuk, irányítja őket és egykor, amikor dicsősége mindenki számára láthatóvá válik, ama utolsó napon számon kéri tőlük hitüket, minden cselekedetüket* V*

•— Hívjátok öt. — Ézs, 55, 6—11. —•

Az imádság; Isten keresése és hívása. Imádkozzunk, * mert ö azt akarja, hogy mi megtalálhassuk és Ö segítségünkre lehessen.

Imádkozásunk emberi alapja a megváltozásunk, szembe helyezkedés bűneinkkel és elszakadás tőlük, mert Isten bűnbocsátó Isten.

Imádkozásunk másik alapja, hogy Isten mindennél igazabb, minden« nél kegyelmesebb, legmerészebb gondolatainkat is túlszárnyalóan szeret bennünket* Igéjével építi a velünk való közösséget és hív az imádkozásra.

VALLJUK MEG, hogy gyakran meglankadunk Isten keresésében és az imádkozásban.

ADJUNK HALAT Isten meg-megújuló szeretetéért, bűnbocsánatáért* szüntelenül hangzó igéjéért és ehhez társított Szentlclke-munkájáértKÖNYÖRÖGJÜNK bűneiket elhagyó igaz keresztyénségért, a konfirmáció előkészületeiért, a gyülekezetekért és lelkészeink igeszolgálatáért, lelkészjelöltjeink felkészüléséért, t,, »■

HETI IGE: »Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz

vonszok.« Jn. 12, 32,

Máj,us 15, vasárnap — 1. Kir 3, 5—15.

Salamon álma és imádsága: a híres salamoni bölcsesség titka és forrása. A bölcs szívet, a világosságot, az eligazodást az élet szövevényeiben, az ítélni, s választani tudást — kérni kell. S aki ezt kéri — aki Isten országát keresi — megtapasztalja, hogy minden egyéb ráadásul adatik néki,

Május 16, hétfő — Mk 1, 35—39.

Bemhoefer, a hitvalló egyház mártírja, mondot/to: mindennél fontosabb a reggeli ima! Oh miért nem fogadjuk meg tanácsát, amikor tudjuk, hogy mennyire igaza van! Jézus szolgálatának titka: az imádság,

Május 17, kedd — Kol 4, 2—6.

Az egymásért való imádság ajándékát, miért vesszük oly ritkán kezünkbe? Isten nagy ügyei, az egyház élete és szolgálata, a misszió miért kerül utolsó helyre — ha kerül — az imádságunkban? Megbíráljuk a »papokat«, de imádkozunk-e érettük, hogy kevesebb legyen prédikálásukban a kivetni való?

Május 18, szerda — L Tim 2, 1—8. % -• |i

Isten világfenntartó munkájában fontos helye vari az ember imádságának. Gondviselő hatalmát a világban rejtve, üdvözítő munkáját az egyházban nyilván gyakorolja Krisztus; mind a kettőben fel akarja használni tanítványainak imádkozó seregét, Könyörögjetek »minden emberekért«,

Május 19, csütörtök, Mennybemenetel ünnepe — 2. Kir 2, 1—12.

Illés, az Otestamentom egyik legnagyobb alakja. Az üdvösség történetében sajátos helye van: az eljövendő Krisztusnak páratlan módon előképe és előkészítője ő. Csak róla halljuk — az őstörténet Énókján kívül —, hogy átléphette a halált és Isten közvetlenül vette magához, Előremutató jeléül és példájául a mennybement Krisztusnak,

Május 20. péntek — Kol 3, 1—4. < i

A mi életünk: Krisztus. Benne van elrejtve annak valósága, hogy nem vagyunk már a halál hatalmában, jövendőnk feltámadás és örök élet, Ezzel törődni: ennek tudatában élni, szólni, cselekedni, munkálkodni, terhet hordozni, örülni, s remélni: ez a keresztyén élet,

Május 21, szombat — Lk 18, 1—8/a. •»

Ez a példázat azt mutatja: érdemes imádkozni; Isten meghallgat és felel, ha néha másként is, és máskor, mint mi várnók. Az igazi imádság azonban egész életünk dolga. Szüntelen Isten felé fordulás, színe előtt való élet, hozzá kiáltás és reá várakozás, Csak így van értelme, de így az életünk értelmévé lehet,.mert-benne listen-jelenléte lesz állandóvá szíyüflkbe%-^ * > Gxoú Gyula