Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-15 / 20. szám
IKK HIT XX. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1955. MÁJUS 15. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 1,40 FORINT IMÁDKOZZUNK! Jazzel az egyszerű felhívással szokta a lelkész a gyülekezetét felszólítani imádságra. — Rogate! Könyörögjetek, imádkozzatok! Ezzel az egyszerű felszólítással fordul felénk a mostani vasárnap. Még teológus koromban történt, hogy egyszer egy idősebb lelkipásztor, e jövőmröl beszélgetve ezt a tanácsot adta: »Fiatal barátom, ha majd kifogysz minden témádból egyszer, akkor beszélj az imádságról, mert az imádságról beszélni a legkönnyebb, arról mindig tudunk valamit mondani, ami az embereket érdekli.« Sokszor eszembe jutott már »jóé tanácsa és szégyelltem magam miatta. Luther így ír: »Az imádkozás mindennél nehezebb, ezért is olyan ritka. Bizony igen nagy dolog Istennel beszélgetni. Már az is nagy dolog, hogy ó szóbaáll velünk, de ez talán még nagyobb. Feltartóztat és visszarettent bennünket ugyanis, ha gyengeségünkre és méltatlanságunkra gondolunk: kicsoda vagyok én, hogy a felséges Istenhez szememet, sót kezemet felemelem, Hozzá, Kit angyalok állanak körül? Elébe léphetek-e én, a szegény ember, s mondhatom-e; Uram ezt és ezt akarom, kérlek, add meg nekem ?... Ezért éppen nem csodálni való, ha valaki, aki imádkozik, remegni kezd és megfutamodik. A hit azonban Isten könyörületességére és igéjére bízza magát és győz.« Kinek van igaza? Luthernek, vagy a fentemlített rutinos lelkésznek? Mind a kettőnek! Mert valóban, az imádságról beszélni a legkönnyebb, de igazán imádkozni mindennél nehezebb. Erre a nehéz mesterségre tanítja meg a tanítványokat Krisztus. Rogate vasárnapján Isten minket imádkozni akar tanítani, nem beszélgetni, vagy elmélkedni az imádkozásról. Mint annyi mást, Isten iskolájában az imádságot is naponként tanulnunk kell. Ezt'az iskolát nem lehet kijárni, nem kapunk végbizonyítványt, nem leszünk »okleveles keresztyénekké«, mi csak mindig tanulók vagyunk, őnála az igeolvasás, a hit harca, a szolgálat, a várakozás, az imádság tekintetében. Bizony ez nem szégyen, a legnagyobbak és a legkisebbek egyaránt tanulók maradnak életük végéig. Csak meg ne unjuk ezt az iskolái! Mert abba is lehet hagyni és el is lehet felejteni a tantárgyakat., j MI AZ IMÁDSÁG? 1. Nagy kiváltság. Jézus nevében Atyának szólíthatom Istent: »a fiúság lelkét kaptátok, Aki által kiáltjuk, Abbá, Atyám!« — olvassuk Róm. 8, 15-ben. 2. Nagy lehetőség. Nem véges erőmmel kell számolnom csupán, hanem Isten végtelen erejével. Kierkegaard ezt írta: »Az archimedesi pont, ahonnan a világot sarkaiból kimozdítani lehet, az imádkozó ember belső szobája.« 3. Szivünk kiöntése. Zsolt 62, 9-ben ezt olvassuk: »Öntsétek ki előtte sziveteket!« Nem kell magamba fojtanom örömömet, bánatomat. Van. aki megért — ez pedig nagyszerű tudat, mert mi a lelkünk mélyén teljesen egyedül érezzük magunkat. '4' Nagy kötelesség. Nemcsak lehet, szabad, de kell is imádkoznunk. Isten akarja, hogy gyermekei beszéljenek vele! . MILYEN FAJTA IMÁDSÁG LEHETSÉGES? Négyet említek: 1. Kérő imádság. A legtermészetesebb, a legemberibb. Abból adódik, hogy nem teljes, befejezett, egész az életünk. Még tökéletlen. Hiányunk van. Ezért kérünk. A Miatyánk is jellegzetesen kérő imádság, azért tudja mindenki könnyen elimádkozni. Kéréseinket az Atya. — mint bölcs szülő, aki jobban látja, mire van gyermekének igazán szüksége, mint maga a gyermek —, belátása szerint teljesíti. Kenyérért és Létekért könyörgünk. 2. Bűnvalló imádság. Lehetetlen a szent Isten elé járulni enélkül. A bűnbocsánat reményében vallom meg bűneimet Előtte. 3. Hálaadó imádság. Vétkes, kapkodó feledékeny ségünk ellentéte. Mindig szerepeljen imádságunkban hálaadás, hiszen mindig van miért és mindig több a háláiadni valónk, mint amiért panaszkodhatunk! 4. Dicsőítő imádság. Független személyemtől. Istent önmagáért dicsőítem. Ma igen ritka. Gyakorolnunk kellene! MIKOR IMÁDKOZZUNK? Reggel, délben, este? Pál azt tanácsolja; »Szüntelenül«, vagyis rendszeresen! Ne maradjon ki egyetlen nap sem rendszeres imádságunkból. Mindig folyjon Isten és ember között való örökös beszélgetés gyanánt. Az igében Ó beszél velünk, s akkor mi csöndben ráfigyelünk, az imádságban pedig O hallgat minket, amikor Vele beszélünk és amikor kérjük, amire szükségünk van. Így tehát szívünk állandóan Istenre irányuljon, igéjét tartsa és szünet nélküli sóvárgással örökös Miatyánkot imádkozzék, HOL IMÁDKOZZUNK? Jézus azt mondja: a belső szobánkban. Legyen egy helyed — ezt kívánja Jézus —, ahol naponta egyedül lehetsz Istennel. Lehet ez a konyhában, a szoba egy sarkában, az ágyadban ■—, mindegy: ahol együtt lehetsz Isteneddel, HOGYAN IMÁDKOZZUNK? Röviden, vagy hosszan? Csendben, vagy hangosan? Egyedül, vagy közösen? Térdenállva, vagy az asztalra borulva? Mindegy! Természetesen ez a fontos. Azt figyeltem meg a Szentírásban, hogy az aktivitás, a cselekvés legerősebb emberei mindig egyúttal imádkozok is voltak: Abrahám, Mózes, Dávid, Illés, Sámuel, Dániel. — Nem kell félni, hogy az aktivitástól elvon bennünket az imádság, sőt éppen ellenkezőleg, erőt ad az aktivitásra. Az imádság nem azt jelenti, hogy valami misztikus élvezetbe ringatom magam, pihenek, vagy éppen visszavonulok az élet küzdelmétől. Nem. Az imádságban fontos, egész életünkre kiható döntések történnek. Életünk, friss, lendületes, új életünk titka lehet az imádság. Ezért ne csak beszéljünk róla, hanem imádkozzunk! Imádkozzatok! Hafenscher Károly Péter János relormátns püspök Franciaországban és Angliában Péter János református püspök, a ■ancia református egyház és az ngliai Presbitériánus Egyház meg- ívására április 30-án Francia- rszágba és Angliába utazott. Kül- ildi útja során Péter püspök prédikált Párizsban, előadásokat tartott a francia református lelkészek értekezletén, felszólalt az Angliai Presbitériánus Egyház zsinatán és Londonban prédikált. MÉLYSÉGBŐL 130. zsoltár Mélységből kiáltok hozzád. Uram, Uram, halld meg szavamat! Legyen füled figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számontartod, Uram, Uram, ki állhat meg? Hiszen tiéd a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, lelkem feszülten vár, ígéretére nézek. Lelkem az Urat várja, jobban, mint őrszem a hajnalt, mint őrszem a hajnalt. Izrael, az Urra nézz, mert övé a kegyelem: gazdagon megbocsát. És ő meg is váltja minden bűnéből Izraelt. Fordította: Bodrog Miklós Tíz éve ért véget Európában a második világháború Tíz esztendővel ezelőtt, 1945. május 9-én győzelmesen véget ért Európában a hitleri hadsereg elleni küzdelem. »A háború időszaka Európában véget ért. Elkezdődött a békés fejlődés időszaka!« — sugározta a rádió szerte a világba. Az évforduló alkalmából az európai népek visszaemlékeznek a háború szörnyű pusztításaira, az azóta eltelt békés időszakra, és tanulnak a történelem nagy tanulságaiból. Számba- vesszük veszteségeinket, amelyeket az esztelen fasiszta háború ragadott el népünktől: 420 ezer halottat, 200 ezer sebesültet veszített népünk azon a félmillió emberen kívül, akik a náci megsemmisítő táborokban pusztultak el. Kegyelettel emléke' zünk azokra a hősökre, akik életű két áldozták a mi népünk és hazánk felszabadításáért. ‘ . Kezet kell nyújtanunk egymásnak és ezzel is előbbre vinni a uiLáty népűnek megúékéiéóét — mondotta Payne angol babtista lelkész magyarországi tartózkodásakor Mint jelentettük, Ernest Payne, az angol baptista egyház főtitkára, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának alelnöke és Townley Lord, a Baptista Világszövetség elnöke a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívására egy hetet hazánkban töltött. A vendégek április 30-án érkeztek. Még aznap találkoztak az ökumenikus Tanács végrehajtóbizottságának tagjaival és este igehirdetéssel szolgáltak a Nap utcai baptista templomban. Vasárnap, május i-én a kelenföldi evangélikus, illetve református templomban prédikálták, délután pedig baptista gyülekeztekben. Este az ' Ökumenikus Tanács vacsoráján D. dr. Vető Lajos püspök, az ökumenikus Tanács alelnöke üdvözlő szavaira válaszolva Payne alelnök kiemelte, hogy az Egyházak Világtanácsa mennyire értékeli a magyar egyházak ökumenikus munkáját, s hogy az Evanstonban összegyűlt tagegyházak milyen örömmel tapasztalták egyházaink alapos előkészületeit, a nagygyűlésért való imádkozásunkat és delegátusaink keresztyén magatartását. »A magyar delegáció nemcsak a magyar egyházak, hanem a világkeresztyénség ügyét igyekezett érvényre juttatni« — mondotta, majd egyházának és népének egyházaink és népünk iránti érdeklődéséről és jóindulatáról szólt. »Visszaemlékezem régi történelmi kapcsolatainkra, amelyeket fájdalmasan megzavart a közelmúlt. Nagyon sajnáljuk azokat az eseményekét, amelyek népeinket egymással szembeállították és | bízunk abban, hogy kapcsolataink egyre jobbak és mélyebbek lesznek. Meggyőződésünk, hogy a keresztyén egyházaknak sajátos feladata a békesség szolgálata. Minden elválasztó ellentét, minden elhatároló különbség fölött kezet kell nyújtanunk egymásnak és ezáltal is előbbre vinni a világ népei' nek megbékélését.« Vidéki látogatásaik során az angol vendégek felkeresték a mátraházi üdülőbe:: lábadozó D. Bereczky Albert püspököt és átadták neki a Nagy-Britanniai Baptista Unió ajándékát, egy díszes kötésű Bibliát, ,s kongresszusuknak„ -a nemzetközi ügyekben néhány? napja hozott határozatát. A határozat- ' ünnepélyesen kijélenti,* hogy ' »a tömegpusztító fegyverek gyártása ellentétben van Isten céljával és Krisztus felfogásával«, majd csatlakozik az Egyházak Világtanácsának a megegyezést sürgető felhívásához. Szerdán az ökumenikus Tanács tanulmányi bizottságának kibővített ülésén a vendégek a Baptista Világszövetség munkáját és a nagybri- tanniai egyházak Evanston utáni tanulmányi munkáját ismertették. E napon látogatást tettek egyetemes egyházunknál, majd felkeresték Horváth Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét. Az angol vendégek május 5-én elutaztak. JOHANNES R, BECHER: A JELENTÉKTELEN CSELEKEDETRŐL A mindennapba vesző, Jelentéktelen cselekedet, Egy vigaszul suttogott, Halk szó — Hűhónélküli Kéznyújtás, Vetett ágy Az otthontalannak — Saját-szánktól Mosolyogva megvont Étek, Mit odateszünk Az éhező elé — A fazcnak Saját melegünk melege, Hely tűzhelyednél A hajléktalanoknak — Megértő tekintet A tévelygőknek, S remény és támasz A kétségbeesettek számára • Emberi ruha A rongybaburkoltnak, S az elesett anyja oldalán Fiúnak lenni A fia helyett —< Gyerekekkel játszani, Kik elfelejtették a játékot, Együtt tanulva mindazokkal, Akik tanulni akarnak — És azok számára, akik nem akarnak már semmit, És akik nem hisznek már semmiben, Barátnak, Jóakaratnak lenni, új vágynak: Ez többet ér, Mint minden tett, Melyet dicsőítenek előttünk — Ez az, Ami a világot összetartja, És hogy még Szilárd föld legyen a talpunk alatt. Ezért magasztalom én A tisztességes embert, És ezért dalolom az emberiesség Énekének Énekét Nem nyújt reményt Semmi, — csak ez: Az, hogy emberré Válik az ember. Szabó Lőrinc fordítása Az elmúlt tíz esztendő alatt telje* sen megváltozott a világ képe. A tíz esztendő nagy eredményeket hozott a mi hazánk építésében is. Éppen napjainkban került nyilvánosságra a jelentés első ötéves tervünk teljesítéséről. A számadás ezt mutatja: gazdagodó, erős ország lett hazánk, nagyot fejlődött szocialista iparosításunk. mezőgazdaságunk, a dolgozó emberek élete, kulturális felemelkedés bontakozott ki. A második világháború befejezésének tizedik évfordulója arra emlékezteti a békeszerető embereket, hogy legfontosabb feladatuk a béke védelmét megrendíthetetlenné tenni és megfékezni minden háborús nyugtalanságot keltő, háborút szító, vagy azt előkészítő törekvést. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy tíz esztendővel a német militariz- mus megfékezése után ismét fegyvert akarnak adni azok kezébe, akik annak idején annyi mérhetetlen szenvedést és kárt okoztak Európának s a mi magyar népünknek is; Az emberiség azonban szembeszegül minden olyan törekvéssel, amely figyelmen kívül hagyva a történelem tanulságait a népek békessége ellen tör. A népek egyre világosabban látják, hogy a béketábor országainak békepolitikája és az amerikai imperialisták háborús »erőpoli- tikája« között melyik a helyes út. Éppen ezekben a napokban az osztrák államszerződés létrehozásáról folytatott tárgyalások győzik meg a világot arról, hogy minden vitás kérdésnek van békés megoldása. Az osztrák kérdésben minden remény megvan a megegyezésre, mert Ausztria a semlegesség útját tudta vállalni s magát arra kötelezte. hogy nem csatlakozik támadó háborús tömbökhöz, országában nem ad helyet háborús támaszpontoknak. A világ népei egyre világosabban látják, hogy a német kérdésben is lehetséges a fennálló viták békés megoldása, lehetséges az egységes, demokratikus és békeszerető Németország létrehozása. Egy ilyen Németország létrejöttét lelkesen üdvözölnék a békeszerető százmilliók mindenütt a világon. Az idevezető út azonban nem az újrafelfegyver- zés, hanem a tárgyalások és békés megegyezés útja. A mi népünk a történelem nagy tanulságát magáévá tette és öntudatosan és rendületlenül megállja a helyét a béketáborban. Ennek bizonysága volt az évforduló napján az Országos Bóketanács által a Népstadionban rendezett nagygyűlés, vagy a MÁVAG dolgozóinak békegyűlése, amelyeken népünk békeakarata ismét megmutatkozott. A mi népünk építő és alkotó munkával van elfoglalva s az a szándéka, hogy békés fejlődés során egyre tovább építse jólétét: Ezért tette magáévá a Béke-Világ- tanács bécsi felhívását s ezért adta aláírásával a békére szavazatát népünk minden becsületes felnőtt lakosa, számszerimt 7 146 480 magyar ember. Az aláírásgyűjtés a béke ügyéről való beszélgetésnek és ennek során a béke megőrzéséért való szorgos munkára való készségnek alkalma volt. Egyházunk népe az egész magyar néppel együtt szenvedett a háborúban. A veszteségek között ott voltak a mi templomaink, egyházi , épületeink, a gyászolók között az evangélikus családok is. De az evangélikusok hitük indítására ma is ott vannak a békszerető magyar népben, hogy imádságaikkal és minden erejükkel serénykedjenek a béke megvédésén és jövőnk építésén. NYIKOLÄJ metropolita a húsvéti ünnep alkalmából levelet intézett D. dr. Vető Lajos püspökhöz, amelyben ezt írja: »Dicsőítve az Urat, aki feltámadásával üdvözítette az emberi nemet, üdvözlöm önt, Püsnök Űr a szeretet és a béke legnagyobb keresztyén ünnene alkalmából. Szívélyesen kívánom önnek Isten kegyelmét és sikert munkájához.« »Tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért« (i.iim.2^1.)
