Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-08 / 19. szám
D. dr. Vető Lajos püspök felszólalása az ©rszággf ülés 19S5 április 22-i ülésén DICSÉRJÜK ISTENT! Crvgcr Jmos 1653 Dicsérjük. IstervtllWíivd kí féli itt lent. Tfáfflj nevét vígan, eiwfozóvál áldjcy 4s buzgó Kálál vígum oltárára! Díc-sérjültjsfeivt! Őt aki minket és «eretteínket Készséget ébressz követni igédet. Jó Atya módján betakart megmentett Szent ügyért éljünk1. Szolgalatban égjünk! t álmunkból újra vidáman felkeltett. 4s crá híjján erőt lold kérjünk. Dicsérjük Istent! Bícscnvk Istent! Kv órízónk Te, minden jó kútfők! Szívünk készítsd el Kogy feddéseiddel lHíg itt a földön vándorolunk^ lünk. Könnyen ne játszvnkjdején megtérjünk, légy «jjel-nappal ezután is vélünk. 4s mikor eljössz joílődtol neféljünk! Bícsérjük Istent! Dicsérjük Ment! Kísérj el minkéi! árúd lépteinket! Eljössz! Igérled!5akkoráié néped hogy ma az vt on békességei járjunk, fel viszed Jézus, oda, ahol léged mindenütt mmdíg kegyelmedben álljunk! Angyalok és szentek karában dincsérjük Istent! Bícsérjvk Istent! /csérhét! Gerhardt fól /i6of-i6f6/ „Ugyanannak a Mesternek tanítványai vagyunk4 Jelentettük, hogy az Ország- gyűlés április 22-i ülésén felszólalt D. dr. Vető Lajos püspök, országgyűlési képviselő is. Beszédének teljes szövegét az alábbiakban közöljük: Tisztelt Országgyűlés! Dolgozó népünk ma már reálisan látja a békepolitika nagy kérdéseit, s megtanulta azt is, hogy ezeket a kérdéseket hogyan kell és hogyan lehet megoldani. Megtanulta és ma már nagyon jól tudja, hogy a fejlődésében, emelkedésében, jólétében, nyugalmában az egész emberiséget akadályozó háborúk és háborús mesterkedések ellen egy orvosság van: a békeszerető százmillióknak az egész földkerekségen össze kell fogniok, rá kell mindenütt ébredniük annak tudatára, hogy ők alkotják a túlnyomó többséget, ők az erősebbek. Ha a népek erejüket céltudatosan összefogják és érvényesítik, akkor kormányaik vagy kénytelenek lesznek békés politikát folytatni, vagy pedig át kell adniok helyüket azoknak, akik a hatalom birtokában nem a halált szolgálják, hanem az életet, nem a háborút, hanem a békét, nem a pusztulást, hanem az építést, nem a nyomort, hanem a jólétet, nem a rosszat, hanem a jót. Tisztelt Országgyűlés! Mindez nem elmélet csupán, hanem a történelem valóságában egyre diadalmasabban érvényesülő igazság. A békeszerető százmilliók szervezett ereje máris nagy sikereket aratott a békemozgalom létrejötte óta. Maga az, hogy az elmúlt tíz évet az emberiség óriási többsége háború nélkül élhette át, fényes bizonyítéka a békszerető emberiség erejének, a békemozgalom céltudatos munkájának. Minél erősebbé lesz azonban valaki, annál nagyobb feladatok elé kerül és erőinek annál tudatosabb összefogására és érvényesítésére van szükség. A világbéke védelme és biztosítása nagy feladataiban is érvényes ez a tapasztalat. Az emberiség történetében még soha nem volt ilyen nagy megmozdulás a béke érdekébén. Természetes tehát, hogy ennek a nagy mozgalomnak nagyok a feladatai is. Ilyen nagy feladatok ma azok, amelyekre a külügyminiszter úr beszámolója rámutatott. Ott van mindenekelőtt Nyugat-Né- metország felfegyverzésének a kérdése, ami földrajzi helyzetünknél és történelmi múltunknál fogva, minket magyarokat különösen közelről érint. A párizsi és londoni háborús szerződések kierőszakolt ratifikálása megtörtént. A békeszerető emberiség lélegzetvisszafojtva figyelte a legutóbbi hónapokban mindazt, ami különösen Párizsban és Franciaországban a háborús szerződések ratifikálása körül történt. A franci# nép akaratát semmibe véve, a francia kormány az Egyesült Államok példátlan nyomására a ratifikációt keresztülhajszolta. A kapitalista kormányokra jellemzően önző érdekeit tartva szem előtt, elárulta a saját népe nemzeti érdekeit, s ahelyett, hogy Franciaország történelmi ellensége, a német nacionalizmus ellen a saját népével fűzte volna szorosabbra kapcsolatait, inkább annak ellenségével, a német militarizmussal szövetkezett. A ratifikáció utón most lázasan szervezik Nyugat-Németországban az új hadsereget s még csak nem is leplezik, hogy ennek az új német hadseregnek az élére Hitler volt tábornokai kerülnek. Mintha a nyugati emberek tökéletesen elfeledték volna, hogyan fejlődött ki a második világháborút előidéző hitleri hadsereg, mintha már senkise tudná, hogy annakidején a versaillesi békeszerződés értelmében az akkori Németországnak engedélyezett mindössze százezer főnyi hadsereg alkotta a magvát annak a hitleri hadseregnek, mely a fél világot rombadöntötte s ötvenmillió ember halálát okozta. Pedig a párizsi szerződések értelmében az új nyugatnémet hadsereg már a kezdet kezdetén félmillió főt számlál, s máris arról van szó, hogy a közeljövőben milliós német hadsereget szerveznek. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy ezt az új német hadsereget nemcsak hogy a legmodernebb fegyverekkel szerelik fel, hanem atomágyúkat és atombombákat is bocsátanak a rendelkezésére. Tisztelt Országgyűlés! Minden józan és elfogulatlan ember látja, hogy itt az amerikai imperializmus legagresszívebb sakkhúzásáról van szó, s hogy mindez nem más, mint az új világháború kirobbantására irányuló törekvések kísérleti és egyúttal kísérteties előjátéka, amire csak a legnagyobb aggodalommal és felháborodással nézhet a békeszerető emberiség. Vajon mit is lehet és mit is kell tenni a béke érdekében? Nyilvánvalóan azt, hogy a békemozgalom erejét az egész földkerekségen, de mindenekelőtt a Szovjetunió vezette béketáborban még jobban össze kell fogni, még átfogóbbá kell tenni, még magasabbra kell fokozni, a béke erői alatt értve a békeszerető emberiség szellemi és fizikai erejét egyaránt; Tisztelt Országgyűlés! Az egyházaknak is komoly feladataik vannak ezen a téren. Mint a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, hadd említsem meg, hogy egyházunk lelkészei a bécsi felhívással kapcsolatban külön-kü- lön írt levelekben fordultak a Békc-Világtanácshoz, kifejezetten is tiltakoznak Nyugat-Német- ország felfegyverzése ellen, és valamennyien az atom- és hidrogénfegyver betiltását követelik, kérve a Béke-Világtanácsot, kövessen él mindent a béke megvédéséért. Egyházam vezetősége ezeket a leveleket díszes albumba kötötte s megküldte a Békevilágtanács Irodájának. Tisztelt Országgyűlés! Egyházunknak ezt a több száz levélből álló békedokumentumát nem lehet megrendülés és meghatódott- ság nélkül olvasni. Egyházunk békevágya száz és száz ilyen mondatban jut kifejezésre: «■Egész nemzedékünk fájdalmas emlékezése élő tiltakozás az ellen, hogy újabb háborút készítsenek elő.« «A német militarizmus feltámasztásának kérdésében mindnyájan egyféleképpen vélekedünk: egy eddiginél is pusztítóbb háborúval fenyegetik a világot.« «Elítéljük az atomháborús készülődést is és Nyugat-Németország felfegyverzését, mert szétválaszt és nem összeköt, pusztít és nem épít.« «Kívánjuk a hőhatású tömegpusztító fegyverek gyártásának beszüntetését, hogy unokáink meg ne átkozzanak bennünket.« «Mi minden erőnkkel azon fáradozunk, hogy a ma széttépett világban újra hallhatóvá váljék minden nép számára az angyali kar karácsonyi éneke: «Békesség a földön és az emberekhez jóakarat.« «Az a kép, amelyet a atomháború lehetősége felvázol előttünk, összehasonlíthatatlan messzeségben és ellentétben van azzal, amit Jézus Krisztus, a mi Megváltónk mond, amikor önmagáról így szól: «Én vagyok az élet.« «Intünk mindenkit: Isten számon- kéri a te atyádfiának vérét a te kezedből.« «Amidőn a mi Urunk, a Jézus Krisztustól vett szolgálatom kötelezéséből folyóan felemelem szavam az emberiség elleni merényletterv ellen, vallom, hogy a «békesség követe« vagyok és a békesség ügyében kívánom szolgálni nemzetemet és egyházamat!« «Kérjük a világ minden keresztyénét, emelje fel tiltakozó szavát minden ellenségeskedéssel és gyűlöl- séggel szemben, hogy embertestvérünknek, Ábelnek vére ne kiáltson többé ellenünk az égre.« Tisztelt Országgyűlés! így tudnám hosszan idézni a békevágy erőteljesebbnél erőteljesebb megnyilvánulásait, amelyekre kivétel nélkül jellemző, hogy keresztyén emberek bibliailag megalapozott hitéből és erkölcsiségéből erednek. A keresztyénség szent könyvét idézve foglalja össze a béke melletti bizonyságtevését az egyik levél a következő szavakban: »Törekedjünk azokra, amik a békességre és egymás épülésére valók.« (Rm 14.) Vannak lelkészek és világiak, akik idézik a világbéke boldogult emlékű nagy előharcosának, Söderblom uppsalai érseknek híres szavait: »•Hogy háború van-e a világon vagy sem, annak számotokra, keresztyén papok számára épp oly kevéssé szabad közömbösnek lennie, mint annak a ténynek, hogy rablás és házasságtörés van-e a világon vagy sem. És ha most azt mondjátok nekem, hogy a világ még nem jutott el odáig, hogy meglehetne háború ifikul, akkor hadd mondjam meg nektek: éppen az a kötcles- ségtek és feladatok, hogy végre eljusson odáig.« Egyik gyülekezetünk lelkész! kara a gyülekezet egyik egyszerű hivő hő- tagjának versével tesz bizonyságot békevágya mellett, melynek utolsó strófája így végződik: »Békére vágyunk! Békét kiáltunk! Békéért eseng egész világunk! Emeljük zászlónk magosán, égre — Egy szó ég rajta, mely győz — a béke!* Tisztelt Országgyűlés! Keresztyén meggyőződésem, hogy az egyházaknak az egész világon, de különösen Nyugat-Európában és Amerikában ugyancsak meg kell tenniök mindent a békéért, s a Béke-Világtanács mellé állva erejük s erkölcsi tekintélyük teljes Iatbavetésével kell küzdeniük egy új háború előkészítése és kirobbantása ellen. Hiszen itt Isten és ember ellen olyan szörnyű bűntett előkészületei folynak, hogy az már nem teszi lehetővé egyetlen erkölcsi alapon álló egyházi embernek sem a közönyt és a tétlenséget. A németországi evangéliumi keresztyén egyházakra és híveikre irtóztató felelősség hárul a háborús előkészületekkel kapcsolatban. A lutheri reformáció magyar- országi egyházának nevében erről a helyről is kérem a német evangélikus keresztyéneket, ébredjenek rá valamennyien roppant felelősségükre és arra a nagy feladatra, amelyet a béke érdekében a saját hazájukban kell teljes erejük kifejtésével megoldaniok. Ne feledjék, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus világosan megmondotta: »kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök«. (Mt. 26,52.) Ennek a bibliai igazságnak az érvényét a német nép a két világháború során már irtóztatóan megtapasztalta, országában mindenfelé még most is vannak háborús romok, köztük felbecsülhetetlen értékű ősi székesegyházak romjai, s nem lehet a keresztyén ember előtt kétséges, hogy egy újabb háború esetén a támadó háborút kezdőkön Jézus Krisztus idézett szavai bizonyulnának megint igaznak itt a földön. De nekünk hitünk szerint az Örök Bíró előtt is számot kell adnunk arról, hogy mit tettünk és mit mulasztottunk el a béke védelméért folytatott drámai küzdelem során; Townley Lord angol lelkész, a a kelenföldi i Mint jelentettük, a Baptista Unió i két vezető személyisége: dr. F. Townley Lord lelkész, az Unió elnöke és Ernest A. Payne főtitkár néhány napos látogatáson hazánkban tartózkodnak. Townley Lord lelkész vasárnap, május 1-én a buda- pest-kelenföldi evangélikus templomban prédikált a gyülekezetnek. Az oltári szolgálatot D. dr. Vető Lajos püspök végezte. Townley Lord lelkész igehirdetését 1. Jn. 1,7-re építette. A közösségről szólt, kiemelve, (hogy «ez az alapja mind a tanításnak, mind az életnek az újtestamentom szerint. Jézus Krisztus első tanítványainak tulajdonképpen semmi másuk nem volt, csak ez az egy: közösségben voltak egymással és közösségben voltak Mesterükkel«. Ez azt jelentette, hogy szerették Jézus Krisztust, összekapcsoltattak az Üdvözítővel. Pál apostol volt az, aki ezt az élményt »keresztyén filozófiává«, teológiává fogalmazta. Ennek a teológiának a középpontjába ő is ezt az egy dolgot helyezte: a Krisztussal való közösséget. »Ez az a szikla, az az alap, amin az egész épület felépülhet.« »Hadd emlékeztessek arra — folytatta prédikációját Townley Lord lelkész —, hogyan fejlődött Pál eddig az álláspontig. Azt mondta: Krisztus keresztjét addig meg sem értheted, amíg meg nem feszíttetel a Krisztussal. Igazán azt sem értheted meg, Tisztelt Országgyűlés! A béke és az élet, hazánk és gyermekeink, mindnyájunk legdrágább kincse ezen a földön. A pártonkívü- lieknek, a hivő keresztyén embereknek is. Amikor tehát mint egyházi ember és mint pártonkívüli képviselő szólok hozzá a külügyminiszter úr tájékoztatójához, annak tanulságaiért köszönetét mondva, a benne megjelölt és indokolt célkitűzéseket Baptista Unió elnöke prédikált templomban hogy mit jelent húsvét, ha a saját szívednek nem volt még húsvétja.« «Az egész páli teológia egyetlen alapon nyugszik: közösség Krisztussal. Mert ha van közösséged Jézus Krisztussal, van közösséged Istennel is. Es ha van ilyen közösséged Istennel Jézus Krisztusban, akkor ezt a közösségedet megtalálod a másik emberrel is.« Az igeihirdetés ezután részletesebben foglalkozott azzal, hogy ennek a közösségnek miképpen kell a gyakorlatban kifejeződnie az egymás megsegítésében, majd azt hangsúlyozta, hogy a Krisztusban való közösség barátokká tesz bennünket és mindenkit, aki szereti Ot, nem számítva arcuk színét, nyelvüket, nemzetiségüket. »Ha te szereted Jézus Krisztust, és én is szeretem. — ha közösséged van Vele és nekem is közösségem van Vele, akkor bizonyos, (hogy egymással közösségben vagyunk.« »Ezért az evangéliumért vagyok én itt a ti templomotokban ezen a délelőttön. Nem beszélem a ti nyelveteket, de szeretem a ti Uratokat. A ti lelkészeitek és a mi lelkészeink különböző módon öltöznek, de mi ugyanannak a Mesternek a tanítványai vagyunk.« »A mi szívünket minden mérték nélkül betölti valami értékes, ami a miénk: ez a Krisztus szeretete. Ezért a szeretetért üdvözíttetik egykor a világ« — fejezte be igehirdetését Townley Lord lelkész. lelkiismeretem szavára hallgatva elfogadom, a Tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra javaslom, a mindenható Istent pedig buzgón kérem, segítse és áldja meg teljes sikerrel azt a nagy küzdelmet, melyet a í>ékemozgalom vezetésével a békeszerető emberiség s benne magyar népünk a béke érdekében kifejt. „Az igazak örvendeznek és vigadnak az Isten előtt és ujjongnak őrömmel" (zsoit.68,4$
