Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-01 / 18. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Miért akarta Niemöller elhagyni a* e*peüuto*\U. zsiuatot? Angol baptista lelkészek látogatása hazánkban A Németországi Evangéliumi Egy­ház (EKD) a német protestáns' hit­vallásos egyházak szövetsége, de több is a puszta szövetségnél, mert a hitlerizmus ellen folytatott egy­házi harcok idején közös felismeré­sekre jutott evangélikus, református és uniált (nem unitárius!) egyházak hitvalló egysége fejeződött ki benne. Az EKD (Evangelische Kirche in Deutschland) szervezete a második világháború után alakult ki. Az 1949-ben Bethelben tartott első zsi­nat választotta elnökéül az akkor 68 éves Dibelius berlini püspököt, vi­lági elnökéül pedig, Heinemann Gusztávot, aki később a bonni kor­mány belügyminisztere lett. Isme­retes, hogy Heinemann 1950 októ­berében, mikor a bonni kormány Nyugat-Németország újrafelfegyver- zésénelc útjára kezdett lépni, le­mondott a miniszterségről, majd később külön pártot alakított. Az EKD zsinatának tagjai a tarto­mányi egyházak 100 delegátusa, a 12 tagú zsinati tanács és a tanács által választott 20 zsinati tag. Az évente tartott zsinatok közül külö­nösen az 1950-es Wiessensee-i zsi­nat emelkedik ki Németország egy­sége és békéje ügyében kimondott nyilatkozatával. »A zsinatok sora olyan mértékben veszített erejéből, amilyen mértékben jutott Német­ország újrafelfegyverzésének kér­dése a megfontolások és a tárgyalá­sok állapotából a konkrét politikai megvalósítások állapotába"« — írja a »Die Stimme der Gemeinde« c. lap április 15-i száma. Az EKD legutóbb március 6—11 között Espelkampban tartotta min­denfelől nagy érdeklődéssel kísért zsinatát. A zsinat fő témájául ezt a kérdést tűzték ki: Az egyház és a munka világa. De ez a téma »csak a zenei preludium szerepét töltötte be«, hogy a külön tárgypontul be nem ál­lított tulajdonképpeni kérdés­ről folyjék a vita: az egyház fe­lelősségéről a Nyugat-Német­ország felfegyverezésével kap­csolatban előállott súlyos hely­zetben. A zsinat tulajdonképpeni eredmé­nye, hogy ezt a kérdést nem lehe­tett kikerülni a tárgyalások sorin és ilyen módon elkerülhetővé vált az a kísértő lehetőség, hogy az egy­ház ügye egyszerűen nyugat-német üggyé, sőt a nyugat-német kormány és az Adenauer-féle párt ügyévé váljék. »Az egyházban mutatkozó fe­szültségek minden eddiginél nyíl­tabb. sőt szenvedélyesebb formában jutottak kifejezésre« — írja Dibe­lius püspök a »Die Kirche« március 20-i vezércikkében. Ezek a feszültségek Heinemann elnök személye körül mutatkoztak meg nyíltan, akit kétszer megejtett szavazás során kibuktattak elnöki tisz­téből. A zsinat tagjai is megérezték, hogy a német egyház egysége kerül koc­kára. »Heinemann barátai között olyan nagy volt a fölháborodás, hogy néhányan el akarták hagyni a zsinatot.« Niemöllert csak barátai beszélték le erről a szándékáról. Di­belius püspök hamis beállítása sze­rin Heinemann kibuktatásának »ki­zárólag az volt az/oka, hogy a zsinat nem akart elnökéül választani olyan embert, aki a politikai küzdelem első sorában áll.« Az ok azonban más volt. A zsinat azzal kezdődött, hogy Heinemann nem volt hajlandó ve­zetést vállalni és a zsinati tagok so­rában foglalt helyet. Erre egy sze­mélyét támadó újságcikk késztette, mely éppen a megnyitás napjára jelent meg. A sötét szándékú cikk Lilje püspöknek, a zsinat alelnóké- nek és a Lutheránus Világszövet­ség elnökének a lapjában, a hanno­veri »Sonntagsblatt«-ban jelent meg Herntrich egyházi főtanácsos tollá­ból. A cikk nyilvánvalóvá tette, hogy Niemöller és Heinemann tábo­rának, vagyis azoknak a felszámo­lását tervezik, akik Adenauer és az újrafelfegyverzés ellenzői és küzde­nek az ellen, hogy az egyházat a nyugat-német kormány politikájá­nak zsákmányává tegyék az egyházi élet »politikátlanításának« (Entpoli­tisierung) jelszavával; Ugyanilyen céllal, de más irány­ból indított támadást Niemöller el­len Dibelius püspök elnöki jelenté­sében. A jelentés legbővebben a po­litikai helyzet elemzésével foglalko­zott. Felszólította Niemöller Már­tont, hogy mint felettes hatóság in­dítson fegyelmi eljárást Mochalski egyetemi lelkész ellen, aki az újra­felfegyverzés ellen írt nyílt levelet Dibelius püspökhöz. Levele ebben a-mondatban csúcsosodik ki: »1934­ben kapituláltunk, 1955-ben prosti- tuálódunk!« Niemöller védelmébe vette darmstadti egyetemi lelkészét, hangoztatva, hogy kifejezési módok miatt nem lehet fegyelmit indítani valaki ellen, mikor tárgyilag igaza van. Gollwitzer teológiai professzor, akinek a nevét még a második vi­lágháború előtt a lutheri úrvacsora tanról írt hatalmas munkája tette ismertté, arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsinatnak inkább azzal a minden tárgyilagosságot nélkülöző rágalommal kellene foglalkoznia, melyet Gerstenmayer lelkész, a bonni képviselőház elnöke szórt Barth Károlyra. Gerstenmayer, a híres bázeli professzort egy cikké­ben német gyűlölettel vádolta meg és fölrótta neki, hogy miért tünteti fel magát a német nép prófétája és tanítójaként. »Barth Károly ugyan nem próféta, de egy olyan teológiai tanító, aki iránt az egész német evangéliumi keresztyénség a legme­lyebb hálára van elkötelezve« — mondotta Gollwitzer professzor fel­szólalásában. Ilyen előzmények után került sor Heinemann nyilatkozatára, aki többek között a következőket mondotta: »Amikor az EKD zsinata 1949-ben elnökévé választott, mindenki előtt ismeretes volt, hogy politikailag is tevékeny vagyok. Egyházi és politi­kai tevékenységem még hangsúlyo­sabbá vált. 1949 nyarán a Keresz­tyén Demokrata Unió parlamenti csoportja egyhangúlag hívott meg a birodalmi kormány tagjául. Akkor senki sem ütközött meg azon, hogy két feladatkört fogok ellátni. Ellen­kezőleg, mindenki örömmel vette, hogy egy egyházi ember került az egyik legfelsőbb politikai jellegű ál­lami hivatalba. 1950 októberében elvált utam a szövetségi kancellárétól (Aden- auerétól). Az okok ismeretesek. Az ő Nyugat-Németország felfegyver­zése irányába indított politikája késztetett erre és az a törekvése, hogy a szövetségi kormányt beta­golja abba a nyugati katonai szövet­ségbe, amely a negyedik, a keleti megszálló hatalom ellen irányult. Lemondásomat a gyülekezetek nem szomorúsággal fogadták, hanem tel­jes egyetértéssel. A zsinat valamennyi tagja öröm­mel fogada azt, hogy ezzel az egy­házi tisztséggel hamarosan össze­kapcsolódott egy világi kormányzat­tal kapcsolatos tisztség. Ez az össze­kapcsolódás nem képzelhető el most, hogy politikai tevékenységem ellen­zéki magatartásra vezet? Nekünk nem szabad egymást fej­bólintó, Jánosokká nevelnünk. Azt sem vetheti senki sem sze­memre, hogy összekevertem volna a dolgokat olyan módon, hogy po­litikai elhatározásaimat egyházi döntésekké tettem volna vagy, hogy a keresztyénség mértékévé tettem volna azokat bárki számára. Az a baj, hogy már régóta elha­nyagoltuk annak a számtalan kér­désnek a tisztázását, amelyek a ke­resztyén felelősségérzetből fakódé politikai tevékenységgel kapcsolat­ban vetődnek fel. Senki sem vetheti szememre, hogy tisztségemhez ragaszkodnék. De ha most az elnökválasztásnál1 a magam részéről már eleve le- j mondanék a jelölésről azért, mert néhány zsinati tag ezt úgy kívánja, úgy számomra csak a Német De­mokratikus Köztársaságba tartozó testvérek szavazata lenne irányadó. Ha ők azt mondanák, hogy fontos­nak látják az új elnököt az ő sorukból válasszák, akkor kész len­nék nyilatkozatommal minden utat szabaddá tenni számukra és arra j kérni fogom barátaimat, hogy ne ja- 1 vasolják nevemet.« Heinemann beszéde után, amely- lyel leleplezte a fölfegyverzés hívei­nek álszent viselkedését, két és félórás vita keletkezett az elnökválasztás módja felől. Végül négy jelöltet állítottak, de közülük egyik se szerzett abszo­lút többséget. A második szavazás alkalmával von Dietze freiburgi közgazdasági professzort választotta meg a zsinat elnökéül 77 szavazat­tal. Heinemann 40 szavazatot ka­pott. A »győzelem« után a felfegyver­kezési párt vérszemet kapva az egész Niemöller-vonal íölgöngyölí- tését vette tervbe, főleg Herntrich vezetése mellett. Csak nagy nehézséggel sikerült ekkor Niemöllert lebeszélni arról, hogy ne hagyja ott a zsinatot. Barátai azzal a javaslattal álltak elő, hogy válasszák be Heinemannt a zsinati tanács tagjai közé. A re­formátus Held és az evangélikus Meiser püspök javaslatot támogató felszólalása után ráeszmélt a zsinat arra, hogy az egyház egységével játszanak 141 szavaz közül 136-al beválasztották Heinemannt a zsinati tanácsba. A zsinat végefelé újra fontos vita alakult ki, mikor a gyülekezetekhez szétküldendő üzenet szövegének elfogadásáról volt szó. Gollwitzer professzor felszólalása a lényegre terelte a figyelmet. Sze­rinte az egyszerű emberekben mind­addig az a benyomás támad, hogy az Adenauer-féle keresztyény de­mokrata párt az egyház szócsöve, amíg ez a párt »a« keresztyén párt­nak tekinti magát és amíg az egy­házban más hangok nem válnak hallhatóvá. Ha egyátalán szükséges­nek látszik, az egyház semleges magatartása politikai kérdésekben, akkor ez csak úgy érhető el, ha a más nézeteket vallók is szóhoz jutnak az egyházban. Az egyház »politikai semlegessége« már száz éve gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyház magát a konzervatív irányú politikai törekvésekkel azo­nosítja. Emiatt vesztette el az egy­ház a munkásság bizalmát is többek között. Mikor pedig Haug és Bender püs­pök azzal érvelt, hogy a keresztyén embernek nem szabad abszolúttá tennie politikai állásfoglalását és arra kérték a párizsi egyezmény el­lenzőit, hogy álláspontjukat, csak »relativen« juttassák érvényre, Vo­gel professzor azt vetette ellen, hogy egy olyan háború, amely az emberi­séget és a német népet is a hidro­génbombával fenyegeti, szükségessé teszi a hang meg­felelő hangsúllyal való feleme­lését. Nem bagatell kérdésekről van szó. mint például az a kérdés, hogy bal­oldali, vagy jobboldali közlekedést vezessünk-e be. Az életről és a ha­lálról van szó. Ebben az esetben az Isten színe előtti felelősséggel és az emberek lelkiismeretére hivatkozva kell szólni. Utoljára Niemöller szólalt fel a vitában. Elégtétellel állapította meg, hogy a teológiai vita végre megkez­dődött. Ha valóban megkezdő­dött és nem ért egyben véget is, akkor ez a zsinat nagy ered­ménye. A zsinatnak a gyülekezetekhez intézett üzenetéből a következőket emeljük ki: »Az evangéliumi egyház egyér­telmű és közös elköteiezést érez a jelenlegi időben. Kívánja minden német emberrel együtt a német nép egyesítését. Amit az egyház az újra­egyesülés ügyében megtehet, meg fogja tenni. Öv mindenkit attól a hamis reménytől, mintha a jelenlegi világban lévő, de különösen a mi népünk között élő feszültségek há­ború segítségével lennének leküzd­hetők. Jézus Krisztus egyháza a bé­két szolgálja.« A svájci evangéliumi sajtószolgá­lat a következő megjegyzést teszi a zsinat lefolyásával kapcsolatban: »Amikor Hitler Adolf nemzetiszo­cialista birodalmát felépítette és a világ békéjét veszélyeztette, nem ok nélkül vetették a németországi pro­testáns egyházak szemére, hogy — kevés kivételtől eltekintve — nem hallatta szavát a politikai fejlemé­nyek kapcsán. Ma arra hajlik ismét az egyház, hogy a passzív maga­tartás útjára térjen vissza. Ma a németországi egyházban nem csu­pán bizonyos kérdésekről van szó, hanem arról az alapvető állásfogla­lásról, hogy vajon az egyház poli­tikai kérdések tekintetében komo­lyan veszi-e felelősségét, vagy sem. Ezt a kérdést nem válaszolta meg egyértelműen a zsinat, mert az alapvető állásfoglalást összekeverte a felvetődő konkrét kérdésekkel. Lehet, hogy az adott egyházi és po­litikai körülmények között nem le­hetett világosan tisztázni a kérdést, és ezért nem juthattak világos dön­tésre.« Az espelkampi zsinat lefolyása és üzenete mutatja, hogy az amerikai politikára hallgató zsinati tagok nem tudták elérni céljukat. A német evangélikus egyházban erős maradt a keresztyén lelkiismeretre hallga­tók tábora. Benczúr László Ernest A. Payne, a Baptista Unió főtitkára és dr. F. Townley Lord bap­tista lelkész többnapos látogatásra április 30-án hazánkba érkeztek a Magyarországi Egyházaik Ökurne­, nikus Tanácsa meghívására. Május 1-én, vasárnap délelőtt 11 órakor dr; F. Townley Lord lelkész prédikál a budapest-kelenföldi evangélikus templomban. A Lutheránus Világszövetség 1957. évi viiággyülésének helyéül Mint jelentettük a Lutheránus Vi­lágszövetség 1957-ben, az Egyesült Államokban tartja harmadik világ- gyűlését. A Világszövetség sajtótá­jékoztatója most hírül adja. (hogy a húsvét előtti héten a Világszövetség Egyesült Államok-beli Nemzeti Bi­zottsága 'Csikó-gólban ülésezett és végső döntést hozott a nagygyűlés helye tekintetében. A három választ­ható lehetőség közül az Egyesült Államok Minnesota államának Minneapolist jelölték ki Minneapolis városát határozták meg. A Lutheránus Világszövetség ala­pító nagygyűlése 1947-ben a svéd­országi Lund'bain , második nagy­gyűlése pedig 1952-ben Hannoverben volt. A harmadik nagygyűlés 1957 augusztusában lesz. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK CSEHSZLOVÁKIA Lidice ‘községé­ben, melyet a német nácik 1942-ben földig leromboltak ;>A Bélke és Barát­ság Kertjét« építik emlékeztetőül a második világháborúra és arra a ter­rorra, melyet a hitlerista csapatok a megszállt országaikban megvalósítot­tak. A kertbe a világ minden tájáról gyűjtenek virágoltat. Egy külön bi- bizottság készíti elő a Ikertet és gyűjti a ‘kertbe ezeket a virágokat. Dr. Hro- ■mádka, a Prágai Comenius Teológiai Fakultás dékánja egyik elnöke ennek a bizottságnak. MAGDEBURG püspöke, D. Müller magas korára való tekintettel nyugdíjazását kérte. Utódjául Jä- nicke, Halle-Merseburgi prépostot választották meg. NÜRNBERGBEN tartják június 18—26-ig a negyedik nemzetközi orgonahetet. AZ AMERIKAI keresztyén egyhá­zak tanácsának elnöke: E. C. BLAKE, újabb táviratot küldött Eisenhower elnökinek. A tanács — 35 millió pro­testánst számláló 30 tagegyháza ne­vében — megismétli és kibővíti múlt havi felhívását, hogy a tajvani hely­zettel kapcsolatban hárítson el min­den olyan javaslatot, amely az atom­bomba bevetését kívánja, ehelyett tárgyaljanak a Kínai Népköztársa­sággal és igyekezzék az ázsiai válsá­got békés úton megoldani, A HOLLANDIAI római katolikus püspökök múlt év tavaszán megpa­rancsolták az egyház népének, hogy maradjanak távol a szociáldemokrata pártból és támogassák a római kato­likus pártot. A hollandiai római ka­tolikusok 12—14 százaléka támogatta ezt a nyugati értelemben vett mun­káspártot. Ez év tavaszán J. N. Wil­lems, egy katolikus vallású munkás­vezér kijelentette, hogy a katolikusok nem akarják elhagyni a munkáspárt szervezetét, A püspöki felhívás óta inkább nőtt a számuk ebben a párt­ban. Belgiumban a római katolikus hierarchia szintén támadja a szocia­lista-liberális kormányzatot, hogy az aláaknázza az egyházi iskola rend­szerét. Olyan törvényt készülnék hozni a parlamentben, mely szerint az állam ellenőrzi az egyházi iskolák­ban használt tankönyveiket és csök­kenti a pedagógusoknak adott állami fizetést, A belga kormány tagjai vi­szont arra intik a római katolikus főpapságot, hogy szüntesse meg a be­avatkozását a politikai kérdésekbe. A BRIT egyházak országos tanácsa meghívta a szovjetunióbeli egyházak küldötteit: július első felében tegye­nek kéthetes látogatást Nagy-Britan- niábain. A meghívó, amelyet a canter­bury érsek, mint a tanács elnöke írt alá, hangsúlyozza, hogy a tanácsban társult egyházak nagyra értékelik a baráti kapcsolatok és a közösség megújulását, amelyet ettől a találko­zótól remélnek. A BAJOR tartományi egyház püs­pöke, D. Meiser 74 esztendős korára való tekintettel május 1-vel nyuga­lomba vonul. Utódául a zsinat a neuendettelsaui diakonisza intézet rektorát, Hermann Dietzfelbingert választotta meg. A 74 éves új püs­pök eleinte gyülekezeti lelkészként működött, majd teológiai referens volt az egyház központi hivatalá­ban, utóbb a nürnbergi lelkészképző intézet igazgatója. A diakonissza in­tézetet 1935 óta vezeti. Tagja a bajor tartományi zsinatnak, a németor­szági evangéliumi egyház zsinatá­nak és ökuménikus tanulmányi bi­zottságának. A nácizmus elleni egy­házi harc idején alapított bajor lel­készt testvértanács 1949-ben szenio­révá választotta. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK leg­nagyobb protestáns vallási szerve­zete, a 35 millió hívőt egybefogó Keresztyén Egyházak Országos Ta­nácsa felhívást adott ki, melyben állást foglal a nagyhatalmi tárgya­lások mielőbbi megkezdése, a tömeg- pusztító fegyverek betiltása s a szé­leskörű nemzetközi együttműködés mellett. Minthogy a Tanács a leg­számottevőbb protestáns egyházak közös szervezete, felhívásának nagy jelentőséget tulajdonítanak. JAPÁN — Dr. Emil Brunner, a híres teológus, aki Svájcból Japánba ment, hogy az ottani missziói munkát teológiailag erősítse, nyilatkozott a japáni egyházi és politikai helyzet­ről. Nyilatkozata szomorúan állapít­ja meg, hogy a kommunizmus futó­tűzként terjed a japán diákok és egyetemi tanárok között. Brunner szerint a 'kommunisták győzni fog­nak a különböző fasiszta pártokkal szemben a nép között, mert sokkal jobbak a szervezetei. Brunner szerint a keresztyén szellem befolyása gyön­gült Japánban, amióta ú. n. keresz­tyén egyetemeket állítottak fel, mert ezek olyan nagyok lettek, hogy el­vesztették keresztyén jellegüket és nem biztosítanak, a diákok számára keresztyén életet. Brunner professzor megállapítja, hogy Japánban erős amerika-ellenes hangulat van és a nép a Kínai Népköztársaság falé fordul bizalmával. Ennek az amerika- ellenes hangulatnak egyik főoka Brunner szerint az, hogy a japán nép gazdasági 'kapcsolatokat követel Kí­nával és hogy Csang-Kai-Sek a leg­népszerűtlenebb ember Japánban, továbbá az amerika-ellenes han­gulatért ugyancsak felelősek azok az atombombakísérletek, melyeket az amerikai hadvezetőség a Bikini szi­getek mellett ha jtott végre. Istentiszteleti rend 1955 május 1-én, vasárnap, Budapesten Deák tér de. 8 (úrv.) Gémes István, de. II (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. — Fasor du. 7 Juhász Géza. — Üllői út de. V2IO, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. 3/412. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. II Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyad Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. 7*12 Sár­kány Tibor. — Utász u. 7. de. 9 Sárkány Tibor. — Zugló de. 11 Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. 7*10 Muntág Andor. — Rákosfalva de. 7212 Mun- tág Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Ri- már Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 9 Rédey Pál. de. 10 Rédey Pál. du. 7*7 Matuz László. — Dunakeszi de. 9 (gyerm.) Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Újtelep de. 7*9. — Rákospalota, MÁV-telep de. l/i9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. ‘All. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9. du. xhl. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. 7*3. — Mátyásföld de. 7212. — Kerepes-Kistarcsa de. Ti 10. — Pestlőrinc de. 11 (úrv.), du. 5. — Pestlőrinc, Szemere-telep de. 3JS. — Kispest de. 9, de, 10. du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. V2II» du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Dóka Zoltán, de. 1! Pethő István, du. 7 Dóka Zoltán. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. 7*9 Pethő István. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 (gyerm.) Rutt- kay Elemér, de. 9 Danhauser László, de. U Danhauser László, du. 7 Danhauser László. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet ele. 7*H Ottlyk Ernő dr. — Szabadsághegy, Diana út 17. de. 7s9. — Budakeszi de. 7*10. — Kelen­föld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, de. 11 Lord baptista lelkész, du. 5 Rezessy Zoltán dr. —■ Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. 7*11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. 7*10, du. 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-551794. Athenaeum- (F. -t. SopranfHMlift' "

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents