Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-01 / 18. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 »Lamtoarene, Viráigvasámap reg­gel, 1954. április 11. Kedves Jürgen! Itt ülök, Virág-vasárnap reggelén az íróasztalomnál, s míg dolgaimat intézem a te konfirmációdra gondo­lok és a magaméra is. Egy Virág- vasárnap konfirmáltak engem is Mühlhausenben s még élénken em­lékszem az ünnepre és arra, amit altikor éreztem. S ma van a te kon­firmációd. A te gyermekkorod nem volt olyan gondtalan mint az enyém. Megismerted a gondot és a szenvedést is. Idősebb lettél általuk, mint amennyi éveid szerint vagy. Adjon Isten neked a jövendőben több örömet. Megkonfirimáinak ezen a napon s te elhatároztad magadat, hogy Isten gyermekeként járod vé­gig az élet útját. Maradj is meg eb­ben az elhatározásodban. Akkor le­szel igazán boldog. Maradj hű ön­magádhoz és Őhozzá. Keresd a val­lásban mindig azt, ami a lényeg, vagyis magát az evangéliumot. Min­den egyéb ebből következik. Olvasd a Bibliát és erről soha ne feledkez­zél meg. Akikor ismered meg Jéz is lelkét. Ezek a csodálatos igék meg­világítják majd életed útját. S ragaszkodjál az egyházihoz. Ha nincs vasárnapod, kiszikkiad a lelked. S ha néha eltévelyedné! az életben, tudhatod, hogy az út mindig nyitva van számodra az Atyához. Isten őrizzen meg egész életedben. Légy sokat szenvedett édesanyádnak tá­masza. Ha tehetsz valamit valláso­dért, ne mulaszd el. Tartsd nyitva szemedet, hogy meglásd, hol akar Isten téged felhasználni, hol segít­hetsz az embereken abban a szere- tetben, amelyben az övé vagyunk. Eddigre bizonyára véget ért az istentisztelet s ti hazafelé indultok a tavaszi napsütésben. Gondolataim­ban ón is veletek vagyok ezen az egész írtad napon. Szerető keresztapád Schweitzer Albert.« Űj teremtés öröme Ézsiás 65, 17—19. Íme új eget és új földet teremtek s arra, írni elébb volt, nem emlékeznek, nem jutnak majd senkinek eszébe, örüljetek ennek, ne szűnjetek meg ujjongani azon, amit én teremtek, mert Jeruzsálemet örömmé teremtem, s népét ujjongássá. örvendek Jeruzsálemen, ujjongok népemen, s nem hallani köztük többé síró hangot, jajkiáltást. Fordította: Bodrog Miklós IMÁDSÁG Mindenható Isten, minden jóknak adója, hálát adunk Tenéked a napo­kért, amelyekre minket felvirasz- tasz s amelyekben végezhetjük kö­telességeinket. Köszönjük Tenéked az emberi életet és minden életlehe­tőséget, minden munkalehetőséget, amelyet számunkra biztositsz. Meg­váltjuk előtted, hogy sokszor va­gyunk restek, hitetlenek és önzők. Sokszor végezzük munkánkat hanya­gul és reménytelenül. Fásult szívvel sokszor elfelejtjük a hivatást, mely­ben elfoglaltál minket. Erősítsd meg botladozó életünket. Tedd azt erőtől duzzadó, szolgáló életté, hogy áldás ÚJ JERUZSÁLEM iy| i keresztyének hisszük, hogy a föl amelyen éjiünk, az ég, amely alatt vagyunk, tehát az egész világmindenség egyszer megújul. Hisszük ezt azért, mert erről beszél a Szent írás és ezt mondotta nékünk a mi Megváltónk. E hitünk tudja azt is, hogy ez az esemény Krisztus Urunk vissza jövetelekor következik be. Mi várjuk ezt a napot, életünk az erre a napra való készülődés közben telik, e várakozásban élünk mindig. Ez a hit, ez a várakozás azonban nem tesz bennünket viléggyűlölővé, sem pedig' lekicsinylő bírálatot nem ad ajkunkra, és főleg nem tesz ben- nüket e világ dolgaitól való vissza­húzódó, élet-idegen emberekké, e világ megtagadóivá. (Nem is tehet­nénk ilyet, hiszen körülöttünk min­den Isten munkája és így ha e vilá­got, annak valamely teremtményét meggyű-lölnénik, akkor Isten kezének művére mondanánk ki az ítéletet. Ha pedig e világon kívülállónak, kü­lönbeknek képzelnénk magunkat, akkor a keresztyéni szeretet szolgá­lót tagadnánk meg.) Ez a hit nem tesz bennünket riadt, gyámoltalan valakikké, akik csu­pán félve tekintenek arra az utolsó napra, Krisztus vissza j öve telének napjára. Sőt éppen ellenkezőleg: ör­vendező, újjongó örömnek kell eltöl- tenie minket, De miért ez az öröm? Talán csak azért, mert ott már nem lesz gond, nem lesz bánat, nem lesz sírás? Ha csak ennyit mondunk, akkor nagyon keveset mondunk erről az örömről. Ennél nagyobb örömünk tárgya. Az ige azt akarja mondani, hogy ahogyan egykor Isten Jeruzsálem­ben, annak templomában jelen volt az ő népe számára, úgy lesz az »új Jeruzsálemben« jelen mindenki szá­mára. De most mái- nem csupán a szövetség ládája fölött —ahová nem nézhet ember — két kitárt szárnyú kgrub jelképezi jelenlétét, hanem va­lóságban jelein lesz minden ember számára. Akkor majd nemcsak az igében hallhatjuk az Ö szavát, ha­nem közvetlenül. Ennek a nagy találkozásnak nagy- szerűségéért hív fel a próféta örven­dezésre, ujjongásra és ezért kell ne­künk, keresztyéneknek így csele­kedni: újjongani, örülni. Addig, míg ez be nem következik, míg őt színről-színre nem láthatjuk, szavát nem hallhatjuk itt e földön kell élnünk, becsületes, igaz ember­ként, minden jóra való fáradozásra készen, Krisztus tanítványaként, ör­vendező keresztyén hívőként. Vámos József Április 7-én utazott vissza Moszk­vába repülőgéppel Nyikoláj metro- polita nyolcnapos nyugat-németor­szági látogatása után. A metropolisát, aki az orosz ortodox egyház külügyi hivatalának vezetője, Doktusov zá- gorszki teológiai akadémia újszövet­ségi professzora és Lysikov egyház­jogi professzor kísérte el útjára. Az orosz ortodox egyház ezúttal először tett hivatalos látogatást Nyu- gat-Németországban. Az orosz egy­házi küldöttséget Statov potsdami ortodox lelkész is elkísérte erre az utazásra. A delegáció a rajnavidéki lelkésztestület meghívására Boraiba is ellátogatott. lehessünk az emberek között. Vidd győzelemre a jóakaratú emberek szándékát, hogy szebbé legyen a föld és boldogabb legyen az ember. Kö- nyörgünk, áldd meg a munkásokat szabadsággal, kenyérrel, otthonnal, boldog családdal, békével. Te magad harcolj a földi igazságtalanságok el­len. Áldd meg magyar népünket, ha­zánkat, népünk elöljáróit és népünk között az egyházat. Add, hogy a szavunk igazságos legyen. Add, hogy a világ minden táján mindig több ember élhessen az igazság fé­nyében. Tartsd távol az emberiség­től a háborút és a nyomort. A Te szent Fiadért, Jézus Krisztusért kö- nyörgünk. Ámen. (D. Dezséry László püspök 1955. május 1-i rádiós igehir­detésének imádsága.) A vendégeket a bonni Teológiai Fakultás díszülése fogadta. Held egy­házelnök kifejtette, hogy a látogatás Niemöller Márton és Heinemann Gusztáv moszkvai utazásának a vi­szonzása és feladata, hogy tovább erősítse a jó viszonyt az orosz és a inémet egyház között. A népek közötti megértést is előmozdítja ez a látoga­tás. Nyikoláj metropolita válaszában kiemelte: reméli, hogy jelenléte Nyu- gat-Németországbam a két egyház ba­rátságát szolgálja. A metropolita ismertette, hogy a moszkvai patriarkátus a biblia új ki­adását készíti elő. Iwand professzor javaslatot tett arra, hogy a két ország teológusai állandóan tudósítsák egy­mást munkásságukról és a megje­lenő teológiai irodalomról. Tervbe- vettók, hogy az 1933—1945. között folyó német egyházi harcok rövid tör­ténetét Niemöller Márton írja meg. A megállapodásra vonatkozó részlet- kérdéseket később a német evangé­liumi egyház külügyi hivatalában a Maina melletti Frankfurtban tisztáz­ták. Utazása végén egy sajtófogadás al­kalmával Nyikoláj metropolita közöl­te, hogy szovjetunióbeli és németor­szági teológiai hallgatók kicserélését is tervbevették. Közöl te továbbá, hogy a Szovjetunióban nincs lelkészhiány, a lelkész utánpótlásról két akadémia, nyolc szeminárium és különböző egy­házkerületi intézmények gondoskod­nak. A szolgálatban áldó lelkészek száma 35 ezerre tehető, ezek több mint 20 ezer ortodox gyülekezetben végeznek szolgálatot. HÚSVÉTI PILLANAT Poklokat rázó rengés hömpölyög végig a földön — Halál, itt a vég! Hajnalpír ég a legyőzött síron, mely nyitva van, mint fölötte az ég. BODROG MIKLÓS Május 8-án Cantate vasárnapján este 7 órakor a Bécsikaputéri templomban a Budai Egyházmegye Énekkarai: a kelen­földi, az óbudai, budahegyvidéki és buda­vári kórusok közreműködésével EGYHÁZZENE! ÁHÍTATOT tartanak. Előadásra kerülnek: Lassus, Prätörius, Homilius, Vulpinus, Schütz, Bach. Jäckel. Haydn, Kodály, Kapl- Králik, Fasang és Endre művel. „ÍUévidtXMi iákkoromban egy szép tavaszi napon kirándultunk a pi­lisi hegyekbe. Na­gyon élveztük a hegy­mászást, a jó időt, a megújuló természetet. Olyanok voltunk, mint a fiekándozó csikók, nem bírtunk magunk­kal. Pedig a vezető ta­nár elégszer intett és fi­gyelmeztetett bennün­ket: vigyázzunk, ne menjünk messzire, ma­radjunk körülötte, ne­hogy valami baj történ­jen. Hiába hangzott azonban a jóakaratú fi­gyelmeztetés, mégis baj történt. Mikor elérke­zett a hazamenetel ide­je s számbavett bennün­ket a tanár, kiderült, hogy egy fiú hiányzik. Kerestük mindenütt, se­hol sem találtuk. Végül- is a vezető tanár indult elveszett osztálytársunk megkeresésére. Hosszú idő után meg is találta. Egy szakadék mélyén feküdt tehetetlenül, se­besülten. »Felfedező útra« indult — és a szakadékban kötött ki. Nem volt túl nagy a mélyedés. így komo­lyabb baja nem történt, de éppen elég ahhoz, hogy a 'maga erejéből még mozdulni se tud­jon. Valószínűleg a lába tört el. A tanár azonnal cselekvéshez látott. Nagy óvatosan kezdett leereszkedni a mély árok szélén. Már majd­nem leért, amikor egy kis kő kimozdult a lába alól, megcsúszott és a következő pillanatban ő is ott féküdt a fiú mellett, lábatörötten. így lett egy engedetlen, a figyelmeztető szórd nem hallgató fiú hibá­jától !kettős szerencsét­lenség. Végül is az er­dőben dolgozó favágók jöttek segítségünk: e. Életemnek ez a kis epizódja jut eszembe, valahányszor elémkerül a bibliából az elveszett juh példázata. Nyilván­való, hogy Jézusnak eb­ben a példázatában ró­lunk van szó. Rólam, o!ki olvasom most ezeket a sorokat és rólam, aki írom azokat. De nem epizódszerüen, életem­nek egy eseményét be­mutatva, hanem az örök életemre szólóan rólam van szó. Arról, hogy én egész Isten előtt éle­temben elveszett ember vagyok, a szó igazi ér­telmében. Olyan, aki nincs ott, ahol lennie // • • • kell. Aki nem található a helyén, aki messze vagyok a többiektől és attól, akinek gondja van rám. Talán észre sem veszem, mikor és hogyan kerülök mind messzebbre és mint le­szek mind jobban egye­dül, Talán nem is aka- roJc aelveszni«. A vége mégis az, hogy nemcsak messzire, hanem mély­re is kerültem, ahonnan tehetetlenül vágyódom vissza, de a magam er ■ ■ jéből nem tudok vissza­menni Istenhez. Nem is jutnék, ha az, aki eddig is intett, fi­gyelmeztetett, vigyázott rám, értem nem jönne, meg nem keresne. Jézus nem nyugszik bele, hogy messzire kerültem tőle, hogy elveszett em­berré lettem. Keresé­semre indul és mindad­dig keres, míg meg nem talál. Hangzó igéje bizo­nyítéka annak, hogy fá­radhatatlanul keres ma is, mert haza akar ve­zetni, üdvösségre akar juttatni, hogy örökké örvendezhessem. Amint hogy az Atyánál örven­deznék, ha Jézus meg­talál engem és hazave­zet, i. G. Úi bibliafordítást késit elé u orosz ortodox egyház — közötte Nyikoláj metropolita a bonni egyetem fogadásán Készülj az ige hallgatására — Húsvét után 3. vasárnap, — Ézs 65, 17—19. — S A most következő húsvét utáni vasárnapok régi latin egyházi neve — jórészt egyes zsoltárigék alapján — .felszólítást intéz a gyüleke­zethez és annak parancsot ad. Jubilate, azaz »örvendezz Istennek, te egész föld!« (Zsolt. 66, I) — hangzik a gyülekezet felé ezen a húsvét utáni har­madik vasárnapon. A gyülekezetét ujjongó öröm tölti el, mert Urát és Krisztusát Isten nem engedte át a halál hatalmainak, hanem új életre tá­masztotta. S Ebbe az örvendezésbe kapcsolódik bele a mi gyülekezetünk is, »Jeruzsálem« — ahogyan a kijelölt szentige mondja. Isten »vigas­sággá teremti Jeruzsálemet és népét örömmé«. Isten nem szenvelgő fáj­dalommal tele gyülekezetét, nem olyan keresztyéneket akar, akik csalód­tak magukban és embertársaikban és csak keseregnek a maguk és mások bűnén, hanem olyanokat, akik szemüket Istenre és az ő csudálatos csele­kedeteire tudják irányítani. Az igazi keresztyén gyülekezetek örvendeznek annak az Istennek, aki Krisztust feltámasztotta húsvétkor és aki Krisz­tusban nekünk is győzelmet ad a bűn és halál hatalmasságai fölött. t _ j A húsvéti gyülekezetről az újszövetség is azt írja, hogy az örven- L5J dező gyülekezet. Az első jeruzsálemi gyülekezetről is azt olvassuk, hogy amikor házanként «-megtörték a kenyeret«, — vagyis együttlétük alkalmával kiosztották az úrvacsorát —, »örömmel és tiszta szívvel része­sedtek az eledelben« (Csel. 2, 46). Így hangzik fel a megdicsőültek seregé­ben is a hálaadás: »Alléluja! mert uralkodik az Ur, a mi Istenünk, a Mindenható, örüljünk és örvendezzünk, és adjunk neki dicsőséget!« (Jel. 19, 6—7). A mai gyülekezet is ott áll, ahol egykor az első gyülekezet volt Mint az, mi is feltekintünk a Bárányra és várjuk, hogy elérkezzék az O napja. Istenre és Krisztusára tekintünk akkor is, amikor olvassuk szent­igénkben a felszólítást, hogy örvendjünk «azoknak mindörökké, melyeket Isten teremt«. Teremtés és megváltás Krisztusban kapcsolódik össze. Isten az Ige által teremtette a világot és Krisztusban szerzett neki váltságöt. De Krisztusban új népet is teremt magának, hogy az hirdesse nevét a világban. S A gyülekezet azonban nem zárkózhatik be önmagába, amikor ör­vendve ad hálát a megváltást szerző, új életet teremtő Istennek. Reménységünkkel a felé az Isten felé tekintünk, aki «új eget és új földet teremt«. Az Írás nem nézi le én nem kicsinyíti ezt a mi földünket, s a benne lakó embereket. Hiszen Isten ezt a földet teremtette, s erről mon­dotta, mikor megteremtette, hogy az «igen jó« (1. Móz. 1, 31). De éppen ezért szólal meg már a prófétánál az a reménység, hogy Isten az egész teremtett világot kiszabadítja a bún, a gonoszság és a halál hatalmából: új eget és új földet teremt annyira, hogy a régiek «még csak észbe sem jut­nak«. Az az Isten, aki Jézust feltámasztotta és gyülekezetét Krisztusban új életben részesíti, kegyelmének gazdagságával teremti újjá az egész világot. dr. Kanter Károly — Fáradhatatlanul — Ézs 40, 26—31 — ; , Az Üjtestamentom népének, a keresztyéneknek sakkal nagyobb bizony» \ ságuk van arról, hogy Isten fáradhatatlanul javukon és üdvükön munkál- ■ kodik, mint az Ószövetségének. Igénk csak a teremtésre tud hivatkozni — ez is fontos —, de mi már Krisztusban is hiszünk, aki a legnagyobbat: önmagát sem sajnálta miérettünk feláldozni. Ö azt is mondta: Veletek vagyok a világ végezetéig. Elküldte Szentlelkét, hogy szüntelenül vezessen, neveljen és erősítsen. Ezért a keresztyének maguk is fáradhatatlanok. Emberségünk szerint, mivel e testben élünk, megfáradunk, meglankadunk s testi-lelki pihenésre szorulunk. Ez azonban nem jelenthet megállást vagy tespedést: Isten új kezdésre buzdít bennünket, ösztökél arra, hogy mindig tovább növeked­jünk a hitben, a szeretetben, a szolgálatban, Isten és emberek előtti ked­vességben. Az igazi, hitből fakadó szeretet soha nem lankadhat meg és nem is fáradhat e), mert Isten fáradhatatlan szeretetéből táplálkozik. VALLJUK MEG, hogy gyenge s gyarló hitünk gyakran szorul rá Isten ösztökélésére és különösen akkor vagyunk fáradékonyak, ha má­sok szeretetéröl, szolgálatáról van szó, — ADJUNK HÁLÁT Isten naponként meg-megújuló, örök kegyel­méért, evangéliumának folyamatos hirdetéséért, azért, hogy a mi éle­tünket fenntartja és gondozza s egyházunkat is kegyelmének sok gazdag áldásával elhalmozza. — KÖNYÖRÖGJÜNK a hitben való hűségért, a keresztyén szolgálat­ban való meg nem lankadásért és emberi munkánk, kötelesscgteljesí- tésünk fáradhatatlan, jó végzéséért. L. HETI IGE: »►Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a ré­giek elmúltak, íme újjá lett minden.« 2. Kor. 5, 17, Május 1, vasárnap — 1. Pét. 2, 11—20. A gyülekezet és az egyes keresztyén ember élete — a világ Bibliája. Isten akaratának hűséges teljesítése meggyőző erejű lehet a kívülálló szemlélők számára. Május 2, hétfő — Ef. 4, 17—24. Az új ember új élete: járás, magatartás, életfolytatás. Belülről kifelé kell a megújulásnak történnie. Először a gondolatoknak, az indulatoknak, az érzületnek. S azután mindez megmutatkozik nagyon gyakorlati, kézzel­fogható cselekedetekben. Május 3, kedd — Ef, 4, 25—32. Az űj embert Isten teremtette bennünk. Ennek az új teremtésnek azonban a felebaráttal való mindennapi együttélésben kell Isten művéről bizonyságot tennie. Az új élet motorja kétségkívül Isten Lelke. De nehogy mi lefékezzük a Lélek munkáját! Május 4, szerda — 1. Jn. 4, 7—14. Minden szeretet forrása Isten, mert Ö maga a szeretet. Belőle árad ki reánk az Ö szeretete Jézus Krisztusban. S ennek az ö szeretetének kell visszasugározni a mi életünkből is. Ö felé. Ennek azonban csak egy útja van: a felebaráton keresztül. Istent a felebarátban lehet csak viszont­szeretnünk. Május 5, csütörtök — Csel. 17, 22—33. Pál híres aeropagusi beszéde: két világ találkozása. Az ókor pogány­sága a görög bölcseletben ért szellemi tetőfokára. Am ez az emberi böl­csesség mit sem tud kezdeni az evangélium velejével: azzal, hogy Isten a feltámadott Jézus Krisztusban szerzett mindnyájunknak üdvösséget. Május 6, péntek — 2. Kor. 5, 16—21. Az apostoli szolgálat: Isten követségében járás, aki a Jézus Krisztus­ban meg akar békülni minden bűnös, lázadó és dacos gyermekével. Ezzel az üzenettel jár az egyház ma és minden időkben az emberek között. Hazahivogatja a tékozló íiakat: jöjjetek, Isten nem haragszik, vár ben­neteket. Május 7, szombat — Jel. 21, 1—5. Csodálatosan szemléletes és tömör összefoglalása mindannak, amit Isten igéje alapján az üdvösségről mondhatunk. Nincsen hozzátenni való és el sem lehet venni belőle semmit. Ez az örök élet, ez az Istennel és egymással való zavartalan közösség, új földön új ég alatt Groö Oymi* Levél tty lutoficuuudutU&z Schweitzer Albertról, a »négerek doktoráról«, az őserdő orvosáról, aki életét a Kongó vidék népének gyógyítására szentelte, s aki mindemel­lett kiváló teológus és világhírű orgonaművész és orgonaépítő is, már többször adtunk hírt lapunkban. Mostanában ünnepelte SO. születésnap­ját s ebből az alkalomból a világ minden részéből elárasztották a tiszte­iét és szeretet jeleivel. Rövid európai tartózkodás után ez év elején uta­zott vissza Lambarenebe, hogy folytassa munkáját: a szenvedő négerek gyógyítását. Onnan, Lambarénéből még tavaly írta konfirmandus kereszt- fiártak ezt a levelet, amit itt 'közlünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents