Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-13 / 7. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET Közel 11 ezer forinto! adtak az Evangélikus Élet olvasói a „Két templomért — 1054“ akcióra Lapunk múlt cv október 3-i számában azzal a kéréssel fordultunk olvasóinkhoz, hogy mi is vegyük ki részünket a »Két templomért — 1954« akcióból. »Bizonyára nem marad megértés nélkül olvasóink szívében az a hősies küzdelem, ahogyan a zuglói hívek dolgoznak templomuk befeje­zésén s az az aggódó szeretet és tervezgetés, ahogyan az egészen kicsiny pesthidegkúti filia körülveszi a vakolatlanul és ablaktalanul még komor templomfalakat« — írta akkor vezércikkünkben Koren Emil, a Gyüle­kezeti Segély országos lelkészi vezetője. A kérő szó adakozó szívekre talált. Lapunk olvasótábora, egyházunk »legnagyobb gyülekezete« megnyitotta szívét a templomépítő testvérek megsegítésére. Ki-ki annyit adott, amennyire szíve indította s lehetőségei voltak: kisebb és nagyobb összegek jöttek, s a csekklapok hátán a rövi- debb-hosszabb, de mindig szívből jövő magyarázó sorok: »Szeretettel adjuk ...« ' Az Evangélikus Élet kiadóhivatala útján a »Két templomért — 1954« «akcióra beküldött összeg összesen 10 992 30 forint. Ezt az összeget eljuttat­tuk a Gyülekezeti Segélyhez. Az Evangélikus Éiet ez alkalommal mond köszönetét olvasóinak hűséges egyházszeretetükért és áldozatos segítésükért, egyúttal pedig tol­mácsolja a Gyülekezeti Segély, — és a támogatásban részesült két temp­lomépítő gyülekezet: a Budapest-zuglói és a Budahegyvidéki egyházközség pesthidegkúti filiájának köszönetét is. Legyen Isten áldása az adakozókon és a templomok építőin! ________________________ D. Dezséry László püspök lelkésszé szentelte Gíatz József és Kerner Ágoston végzett teológusokat — 1955. február 13. Hatvanad vasárnap — »Süketségből — hallásra« — Zsolt 95. — Mt 13, 10—17. — Zsid 12, 25—29. — Liturgikus szín: zöld. Rákosszentmihály, 1955 február 6. A gyülekezet kis templomába sereg­lett, hogy tanúja legyen annak, amint az egyház nevében a püspök két végzett teológust, ifjú lelkészt ki- küld a gyülekezeti szolgálatba. Es­tébe hajlik már a délután, a temp­lomi padokba egyre érkeznek az em­berek. Nemcsak ebből a gyülekezet­ből, máshonnét is, ismerősök, roko­nok, érdeklődők, s elsősorban a két jövendő lelkész családja. A templom «már zsúfolásig tele van, amikor dr. Sólyom Jenő teológiai tanár és Benczúr László püsßöki titkár kísé­retében D. Dezséry László püspök belép a templomba. A gyülekezet éneklésével kezdő­dött az istentisztelet, majd a püspök lóét kísérőjével az oltárhoz lépett. Igehirdetésének alapigéje Amos 3, 3—8. volt. Bevezetőben arról szó­lott, hogy Isten kiválasztott népe va­gyunk. »Isten népiének lenni azt je­lenti — mondta —, hogy hírnökévé és első érzőjévé leszünk annak, hogy Isten szembeszállt a bűnnel.« Ezután azt a kérdést tette fel, hogy .miben mutatkozik a mi kiválasztásunk a földön. »Isten világosan mondja, hogy ez az igehirdetés. Akit Isten megváltásunkra kül­dött, Jézus Krisztust, mint Igét küldte a földre. Ami azóta ebben a műben Isten cselekedete a föl­dön, mindazt az igehirdetésben adja.« »Isten első kérdése és válasza — folytatta a püspök — ebben az ösz- szefüggésben ez: »Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymás­sal?« Ezzel azt mondja Isten, hogy az Ö győzelmének legfonto­sabbika az, amikor közösséget tud teremteni az emberek között egyetértő emberekből az O beszéde alapján, az Ö kinyilatkoztatásának Lelke szerint. Isten a sátán ellen el­sősorban ezzel a 'közösségalkotással ment embereket a mi mostani nem- ' zed ékünk idején is.« Majd a felszem- tetendőkíhöz fordult: »Ha mo6t ben­neteket ki bocsátunk Isten szent ne­vében a gyülekezetekbe, akkor úgy kell tekintenetek magatokra, mint akik be vagytok kapcsolva az egy­ház közösségébe, az egy hitben élő emberek szilárd egységébe, az egy­ház történetébe és mai egész való­ságába. Gyülekezetekbe mentek és nem egyesekhez, családokat fogtok keresni és hitbeli közösséget fogcok építeni.« »Vajon lehetséges-e ilyen közösség a földön az Isten szolgála­tára, ha nem egyeztek meg egymás­sal — kérdezi az ige. Es azonnal ezt válaszolja rá: nem, nem lehetséges! De lehetséges, hogy megegyezzetek egymással, Isten megváltói akarata értelmében emberek egyetértsenek Jézus Krisztusban, mint az ő Uruk­ban. Ez a mi szolgálatunk.« Ezután az egyház missziójára terelte a szót Dezséry püspök, amely az embernek Isten számára való megnyerése. »Istennek elhatározott szándéka, hogy riadjon a nép az ö szavára, hogy a föld legyen tele események­kel, amelyekben emberek odakerül­nek a döntő hívó szó elé, felébred­nek, felfigyelnek, öntudatos döntést »A legelemibb élniakarás és hoz­zátartozóik szeretete készteti az em­bereket minden országban arra, hogy követeljék az atomfegyverkészletak megsemmisítését és gyártásának ha­ladéktalan beszüntetését. Ez az éli1i- akarás és hozzátartozóiknak ez a sze­retete lelkesít... minden országban, minden városban, minden faluban sok ezer férfit és nőt, akik ajtóról ajtóra, házról házra járnak, elmen­nek a műhelyekbe és a mezőkre, hogy aláírásokat gyűjtsenek felhívá­sunkra és ilymódon a leghatalmasabb akadályt gördítsék az atomháború útjába,« (Joliot-Curie) tesznek ömellette, vagyán megtérnek hogy éljenek. Isten azért helyezte népét a vi­lágba, hogy megjelentse mind­azt a világnak, amit Ö cselek­szik ... Ö tele van irántunk szeretettel.« »A megtérésre hívó szó tartalma fe­lől Isten nem enged kétséget és nem is fog engedni soha. Az emberiség a Golgotha keresztje körül él és Krisz­tus tekintetében kell döntenie min­denkinek a földön. Ez a mi szolgá­latunk alapvető, vaskos igazsága. Ez azt jelenti, hogy valami jót teszünk, valami jót tehetünk az emberek kö­zött: a figyelmeztető, az igazságra hívó szót mondhatjuk. Isten eszközei lehetünk emberek megmentésére, az élet javítására! »O, hadd legyen Is­tennek sok készséges szolgája a gyü­lekezetekben!« — fejezte be igehir­detését a püspök. A felszentelendők úrvacsorát vet­tek, majd a püspök feltette nekik a hagyományos kérdéseket: elhatá­rozták-e magukat az evangélikus lelkészi szolgálatra? Miután kéz- adással elkötelezték magukat, dr. Sólyom. Jenő professzor el ómon d ás a után letették a lelkészi esküt. A gyü­lekezet felállva, meghatva hallgatta őket. A felszentelő és szolgálatra bocsátó igék után a püspök és a szol­gálatban részvevő lelkészek eléne­kelték a hagyományos felszentelő éneket, a Confirms Deus-t, majd a püspök testvéri csóikkal, a többi lel­készek: Blatniezky Jenő, ifj. és id, Tóth Szöllős Mihály, Jancsó Berta­lan, Kökény Elek és Zay László egy- egy igével köszöntötték új szolgatár­saikat. Az Erős várunk éneklésével véget ért az istentisztelet, de a gyülekezet ünnepe nem. A gyülekezeti terem­ben szeretetvendégségen látták ven­dégül az új lelkészeket és hozzátar­tozóikat. stermek minden teremtménye jó és áldás. Még az az egyszerű, ma­gányos, kemény kő is, amelyik ott hever valahol az országút mentén Ha építő ember veszi a kezébe, ak­kor lehet belőle izgalmasan kedves és szép út, amelyen a menetelő ván­dor hazafelé érkezik. Ha építő em­ber veszi a kezébe, akkor lehet be­lőle otthon, az a drága hely, ahol a munkából megtérő ember kedvessi- ne)k a körében megtalálja maga szá­mára a mennyországot. Ha építő ember veszi a kezébe, aláior lehet belőle templom, ahol fáradt és sok­szor könnyes arcunk Isten pihente­tő kezére talál. Ha építő ember ve­szi a kezébe, cl Iákor lehet belőle mű­hely és iskola, ahol az emberi jólét holnapi kapuját kovácsolják. De ugyanez a kő lehet átok is, — ha a bűn veszi a kezébe. — Egy el­hajított kő félelmetes fegyver: meg lehet ölni vele valakit. Farizeusok, és írástudók ítélkező, gonosz serege kezében lcövekkel körülvesz egy sze­rencsétlen asszonyt, hogy ítélkezzen fölötte. És amikor már magasra emelkednek a kövek, Jézus csende­sen megállítja ezeket a képmutató, könyörtelen kezdhet: »Aki közületék nem bűnös, az vesse rá először a kö­vet!« Jézus szavai halkan, de mégis ha­lálos komolysággal kémeik: ne légy kődobáló, ne ítélkezz, mert te is bű­nös vagy. És e pillanatban úgy ér­zem, hogy 'kövekkel a kezünkben mi is mindnyájan ott állunk a kődobá- lók között. Szelíd kezünk, amelyik olyan sokszor áhítatra és imádságra lculcsolódott, hányszor emelte má­sokra az ítélkezés haláltvivő kövét. A harag, az irigység és a gyűlölet földjén hányszor kapkodtál te is kö­vek után, hogy a másik felé elha­jítsd: szóban, átokban, vagy mozdu­latban, Halljátok meg szavát! Zsolt. 95. Gyertek! Repessen. örömünk az ÚRNAK, ujjongó kiáltás törjön fel szabadulásunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással, zsoltárral újjongjunk neki, mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden istenség fölött. Kezében vannak a föld mélységei és övéi a hegycsúcsok is, övé a tenger, ő alkotta azt, keze formálta a szárazföldet is. Jöjjetek, imádjuk, hajtsunk térdet, boruljunk le alkotónk, az ÚR előtt, mert ő a mi Istenünk, mi pedig mezejének népe, keze alá tartozó nyája vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok, szíveteket meg ne keményítsétek, mint a Keseredéskor, a Kétségbeesés idején a pusztában, mikor atyáitok engem méregettek, megkísértettek, bár láthatták tetteim’. Negyven esztendeig útálkoztam ezen a népségen, s ezt mondottam: tévelygő szívű nép, nem ismeri útjaimat. Meg is esküdtem haragomban: nem mennek be nyugalmamba! Fordította: Bodrog Miklós Istentisztsieii rend 1955. február hó 13-án, vasárnap, Budapesten Deáűc tér de.- 9 (úrv.) Gémes István, de. 11 D. Dezséry László, du. 4 Hafenscher Ká­roly. —_ Fasor de. V?10 Sülé Károly, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 6 Szeretetvendégség. — Dózsa Györgye út 7. de. V2IO Juhász Géza. — Üllői út 24. de. m 1. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (sz-lovák) Szilády Jenő dr., de. 3/4l2. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 2S. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Korén Emil — Vajda P. u. 33. de. V:12. — Utász u. 7. de.. 9. — Zugló de. 11 Mumtág Andor, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. V2IO (úrv.) Mim tág Ando*-. — Ráiko6Íalva de. Víl2 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 Rii-már Jenő, du. 5 Szeretetvendégség: Komjáthy Lajos. - Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Sólyom Jenő dr., du. }í-7 Mia- tuz László. — Dunakeszi de. 9 Matuz László, du. 5 Szeretetvendégség. — Vas u. 2/c, de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsé­bet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. Vs9. — Rákospalota MÁV-telep de. V?9. — Rp. nagy­templom de. 10. — Rp. kislemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. Vili. Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. 1->7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. V*3. Mátyásföld de. V»12. — Kerepes-Kistarcsa de. 9. Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestlmre de. 10. — Kispest de. 9. de. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. Vall, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Petliő István, de. 11 Pethő István, du. 7 Dóka Zoltán. — Torockó tér de. ’/29 Dóka Zoltán. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 Komjáthy Lajos, du. 5. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Csepregi Béla, de. U Csepregi Béla, du. 6 Cantate- est. — Hűvösvölgy, Leik észnevelő Intézet de. Vili Danhauser László. — Szabadság- hegy, Diana út 17. de. Vs9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán dr., de. 11 Rezessy Zoltán dr., du. 5. Muncz Frigyes. — Németvölgyi út 13S. de. 9 Muncz Frigyes. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bod­rog Miklós. — Kelen völgy de. 9 Visontai Ró­bert. — Albertfalva de. V*11 Visontai Róbert. — Csillaghegy' de. 3Á>iO, du. 7. A KŐDOBALÓK... — Jn 8, 1—11. — Vajon ilyenkor az ítélkező talárod alatt az igazság szíve dobogott?! Te tiszta vagy, igaz és bűntelen?!! Ha megkérdezném az embereiket, mit mondanának, rólad? Szomorú, só­hajtó sebek sehol se vádolnának? Nem hoznának elém az emberek ki­sírt szemmel egy csomó vad fényké­pet rólad, ahol egy láthatatlan szem megörökítette pokoli pillanataid rút arcvonásait? ’ És ha megkérdezném az Istent, vajon mi lenne a vélemé­nye rólad?! És ha Jézus, Aki előtt nincs búvóhelye a bűneinknek, most a kődobáló arcodba nézne, vajon lenne-e erőd még egyszer kegyetlen kezekkel köveket ikeresni? Nézz csak bele Jézus szemébe most és ítélkezésed minden idején és mi­előtt eldobnád a követ, hallgasd meg Öt: »Aki közületek nem bűnös, az vesse másökra először a követ!« Ne légy kődobáló, mert ez nem a Jézus mozdulata. Nem látod, hogy Ö mit csinál. Ó, nem ad igazat a bán­nék, hiszen azt mondja a bűnös asz- szonynak: »eredj el és többé ne vét­kezzél!« — Csak az ítélete, a mód­szere más. Ö a köveikből lépcsőt ké­szít ennek az asszonynak egy új élet felé. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az asszony sohasem felejtette el ezeket a pillanatokat, amikor a kegyelem és a bocsánat lépcsőin visszatérhetett az életbe. Ne légy kődobáló, ha Jézus tanít­ványának nevezed magad. Ahol kör véket dobálnák, ott mindig több a jajszó, több a halott és több a hábo­rú. Ahol köveket dobálnak, ott va­lóban nem lehet tudni, hogy a kő hol áll meg és »kit hogyan talál meg«. Vigyázz a szavaidra, a véleményed­re, az ítéletedre: ne legyenek kövek, A PESTI EGYHÁZMEGYE lelké­szi munkaközössége február 9-én ülést tartott, amelyen Gémes István írásmagyarázata után Juhász Géza és Csonka Albert ismertette dr. Karner Károly: Bevezetés a teológiába című könyvét. Az előterjesztéseket beható megbeszélés követte. BUDAHEGYVIDÉKEN február hó 11—13-ig, esténként 6 órakor tartják a Cantate-sorozat negyedik részének előadásait. A pietizmus és az ébredés énekeiről dr. Wiczián Dezső, Zászka- liczky Pál és Trajtler Gábor tarta­nak előadásokat. Igét hirdet: Csep- regi Béla. A BUDAVÁRI GYÜLEKEZET feb­ruár 6-án délután szeretetvendégsé- get rendezett szülők és gyermekek részére. A szeretetvendégség központi témája a szeretet volt. A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközösségének két köre január 25-én Pápán és 29-én Veszp­rémben tartotta összejövetelét. Az értekezlet mindkét helyen úrvacsorái istentisztelettel kezdődött, melynek szolgálatát Bárdosi Jenő és Mátis Ist­ván végezték. Halász Béla esperes be­számolt az időszerű kérdésekről, majd az értekezlet megvitatta — Síkos La­jos, Gyekiczky János és Boros Lajos ismertetése után — dr. Karner Ká­roly: »Bevezetés a teológiába« című munkáját. BUDAVÁRBAN február 5-én dél­után szeretetvendégség keretébe il­lesztve tartotta gyűlését a gyülekezet. Várady Lajos esperes, lelkész beter­jesztette jelentését az elmúlt évről. A zárszámadást és a költségelőirány­zatot Benczúr Valdemár pénztáros ismertette. A jelentésekhez a gyüle­kezetből többen is hozzászóltak. írás- magyarázatot tartott Pethő István segédlelkész. Az énekkar Dóka Zol­tán segédlelkész vezetésével szolgált. A BUDAI EGYHÁZMEGYE pályá­zatot hirdetett protestáns kórusmű­re. Ennek határideje március 5-én lejár. Az esperest hivatal felhívja a pályázók figyelmét arra, hogy a ha­táridőt nem fogják meghosszabbítani, mivél a pályázatra beküldött műve­ket május 8-án, Cantate vasárnapján kívánják bemutatni a budavári temp­lomban rendezendő egyházmegyei hangversenyen. EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZE­TEINK kedves ismerőse, a magyarul tudó és hazánkban félévig tartózko­dott írja Kailosvuori 1954. december 31-én férjhezment Onni Siltaloppi ál­lami tisztviselőhöz. Az esküvőt a helsinki tööloi gyülekezet templomá­ban tartották. A szolgálatot Ilmo Launís lelkész végezte. Lapunk szer­kesztősége és olvasói szeretettel kí­vánják Isten áldását a lap többszöri cikkírójának házasságára. amik ölnek, amikkel együtt emberek a temető és a bánat völgyébe zu­hannák. Jézus szavaiban: »Aki té­ged kővel dob meg, dobd vissza ke­nyérrel!« — óriási igazság van. Aki­nek egyszer — haragosodnak, vagy ellenségednek — kenyeret és jó szót, szeretetet adtál, azt meg fogja állí­tani, meg fogja döbbenteni a jósá­god és egyszer talán majd vissza­indul Isten elhagyott országába, ahol a kövekből nem sebek és nem köny- nyek születnek, ahol a kő nem há­borút és nem halált jelent, hanem ahol a kövek egyedül arra valók, hogy belőlük a békesség otthonai, műhelyei, mezői és templomai szii- lessenék. Ne légy kődobáló, mert minden feldobott kő visszahullik egyszer. — Látod Jézus elől, hogy osonnak el a kődobálák, mintha csak őket kövez­ték volna meg. Igen, elfelejtett vét­keik és bűneik kővé váltan reájuk zuhanták és dk siettek elhúzódni az ítélet alól. Minden eldobott kő egy­szer visszazuhan reánk. Ha máskor nem, az ítélet kőzáporos küszöbén. Még csak annyit a kődobálők tör­ténetéről, hogy ez az egyetlen eset, amikor Jézus írt ezen a földön. Soha és sehol máskor. Csak most. Leha­jolt és ujjaival írt valamit a porba. Azóta sem tudjuk, hogy mit, mert írását elfújta a szél. Nem olvasta senki ezen a földön, csak odafönt az Égben. — Mégis, miért írt akkor? Én azt hiszem azért, hogy ezen a földön soha el ne felejtsék, hogy em­beri szemek elől sók bűnünket el­fújhatja a szél a titok és az idő po­rában, de följegyzik és látják az Ég­ben mindig azt a borzalmas és meg­döbbentő pillanatot, amikor ezen a földön egyik testvér a másikra szót, követ, vagy kezet emel. ^ . Friedrich Lajos KAKDOSKÜT, az Alföld egyik teljesen szórványgyülekezete 18 évvel ezelőtt épített templomát 6 ezer forint költséggel megújította, kizárólag az egyháztagok áldozatkész szeretetéből. Az ádventi és óévesti szeretetvendég­ségen erre a célra 1000 forintot ada­koztak. FÖTÖN, a Belmissziói Otthonban február 20-án csendesnap, február 22—25 a volt kántorképzősök csen­deshete lesz. A tizenegyedik alap­fokú kántorképző vizsgáját február 21-én, hétfőn tartják a Luther Már­ton Intézetben. MEKIS ÄDÄM espieres, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspök­helyettese február 12-én, délután 5 órakor a Deák téri templomban tartja esküvőjét Moldován Judittal. Az es- lcetési szertartást D. Dezséry László, a Déli Egyházkerület püspöke végzi. CSALÁDI HÍREK: Bencze Imre pesterzsébeti lelkész és Ruttkay- Miklián Ágnes február 15-én, kedden délben 1 órakor házasságot kötnek a gyóni evangélikus templomban. Tar jani Gyula szirálii lelkésznek és feleségének, dr. Jámbory Zsuzsanná­nak gyermekük született. Neve: Péter. Udvardy József ny. tisztviselő éle­tének 67. évében, házasságának 43. évében hosszú szenvedés után meg­halt. Az igaznak emlékezete áldott! — 2 manuálos, 10 regiszteres, nyo­mós szerkezető, pedálos harmonium eladó. Sándor Pál, Péteri. — Karner: Máté evangéliuma és Isten igazsága könyvét keressük meg­vételre. ■ Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály. _________ HÍ RÜNK A VILÁGON — ez a tétel jut az eszünkbe, amint olvassuk a jelentéseket a Magyar Állami Népi Együttes párizsi szerep­léséről. »Elbűvölő látvány volt az együttes megjelenése a Kállai-kettős­ben. Ennyi nemesség az egyszerűség­ben, ennyi hajlékonyság a fegyelem­ben, ennyi gazdagság a népdalban valóban a csodával határos« — írja Vuillcrmoz, francia kritikus a Paris Pressben. Majd tovább egy ilyen mondattal találkoztunk: »Képzeljék el, a legtöbb táncnak a zenéjét olyan szerző fémjelezte, mint Bartók vagy Kodály.« Aztán Kodálynak »Mátrai képek« című művéről azt írja, hogy varázslatos volt. S így fejeződik, be a magyarok dicsérete Párizsban: »Az az üzenet, amelyet az együttes ho­zott nekünk a magyar múlt hagyo­mányaiból, hasonló azokhoz a csilla­gokhoz, amelyek fényükkel még ki- húnytuk után hosszú idővel is elkáp­ráztatnak.« Mindez örömmel tölti el szivünket. Örülünk annak, hogy a franciák nem csupán sport-teljesít- ményeink alapján tudják majd reális tartalommal megtölteni a magyarról szóló közfogalmat. Mert valljuk be, hírünk a világban a franciáknál romlott el először s a franciák a múlt század második felében s szá­zadunk évtizedeiben nemcsak tovább adták a rossz hírt rólunk, hanem kép­telenek voltak utóbb az angolszá­szokkal egyetemben e hírt a való­ságnak és igazságnak megfelelő ará­nyokra visszacsökkenteni. Mindnyá­jan tudjuk, mint kortársak, mit kö­szönhetünk egyetemesen annak a nem-jó hírünknek, mely Párizsban egykor meglelte rendületlen tápláló helyét. Igaz hírünket, kultúránk hi­telét, múltunk érdemét, részünket az európai népek közösségében most és ezentúl nem ügyeskedéssel és meg­fizetett sajtóval tudjuk megszerezni, hanem közvetlen meggyőző látvá­nyokkal. ahogy népi együttesünk sze­replése is mutatja. Hogyne örü’nénk annak a tiszta, ellenőrizhető siker­nek, amit egy jó magyar film fran­ciaországi vetítése hoz magával, vagy egy Móricz-kötet sikere (amilyen most volt az ősszel, az »Árvácska« francia fordítása révén), vagy az. hogy ott Bartókot és Kodályt úgy sze­retik és tisztelik, mint egykor Liszt Ferencet. (S ahogyan mi idehaza nem ismerjük s nem tiszteljük még mindig teljes mértékben két nagy zeneköltőnket,) A Kállai-kettős meg­tekintése is hozzájárul ahhoz, hogy odaát, nyugaton, ahol közben a hely­zet nagyon is megváltozott, megvál­tozik a mi hírünk és hitelünk is — végre a mi javunkra. Hisszük, hogy lesz egyszer mérleg a világon, amely­nek serpenyőiben a nemzetek igaz­ságát is meg tudják majd mérni. Mű­veltségünk megmutatása egy-egy lé­pés e mérleg serpenyőjéhez. Szalatnai Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents