Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-24 / 17. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET »... az ő bizonyságtétele igaz« JÁNOS EVANGÉLISTA húsvét felől jön és pünkösd felé tart. Azzal a 'hittel telítődött tehát meg minden mondanivalója, hogy Krisztus fel­támadott, hogy Krisztus él és az élet kenyerévé akar lenni mindazoknak, akik hisznek benne. Pünkösd felé tart. Tehát tudja, hogy az élő Krisz­tus nem fejezte be megváltó mű­vét ezen a földön és nem hagyja magára a hívek seregét. Még sok tennivalója van az emberiséggel. Más juhai is lesznek még, nemcsak a tanítványok kis, csapata. Neki az új és igaz életet meg­ismerő, vállaló, valló és cselekvő emberekre lesz szüksége. Tehát egyházra, ahol Szendéikével az embereket hívja, gyűjti, meg­világosítja, megszenteli és a Jé­zus Krisztusban megtartja, az egy igaz hitben. Ennek a húsvéti és pünkösdi, te­hát élő és éltető hitnek a jegyében írta le János Jézus igéit és csele­kedeteit. Ennek a húsvéti és pün­kösdi hitnek a jegyében írták és írják ma is mindazt, amit a keresz­tyén egyház élettörténetének • neve­zünk. Ennek a húsvéti hitnek a je­gyében dolgozik, beszél és ír min­den prédikátor, tanú és tanítvány. Ennek a húsvéti hitnek eleven ere­jéről és hatalmáról tanúskodik a mai magyar evangélikus sajtó is. A húsvéti hitnek, az új életnek az igazabb és szebb életnek, a dol­gosabb és becsületesebb életnek, te­hát az Istennek tetszőbb életnek a jegyében hangzik el minden prédi­káció, amely — ha igazi igehirde­tés — tanítványokat akar nevelni Krisztusnak. Ennek az örvendetes, mert igaz hitnek az elkötelezett szolgája­ként, a tanújaként, a kibonta­koztatójaként, az élet nyelvére lefordítójaként van egyházi saj­tó, van a holt betűvel az élő Krisztusról bizonyságot tevő sajtó. Van a bizonyságtételt továbbmondó, Jézus Krisztus mai cselekedeteiről, tehát az egyház életéről számotadó sajtónk, amely leghitelesebb bizony­sága annak, hogy az egyház él, mert Krisztus él és feltámadott a mi éle­tünkért. Krisztusnak az életünket és fel­adatainkat kibontakoztató, azokért felelősségre hívó és szeretetet mun­káló cselekedeteiről kell bizonysá­got tennie az egyházi sajtó minden betűjének. Bizony úgy van, hogy csak az egymás iránti felelős szere­tet élteti és tartja meg Krisztus kö­vetésében az egyházi sajtót is, az író és beszélő bizonyságtevőt is, de az olvasó és hallgató hívőt is! Az egyház élete nem egyéb, mint az igehirdetés története. S ezt az ige­hirdető munkát végzi az egyházi sajtó is. Mert csak akkor lép a Já­nosi bizonyságtevők sorába, ha Isten igéjének arról a hatalmáról szól, amellyel a hitnek és szeretetnek a foglyaivá tesz, amellyel gyülekezete­ket tart meg Isten dicsőségére. János evangélistának a bizonyság- tételét pünkösd pecsételte igazzá: a Szentlélek. Ez a Szentlélek ma is, a templomban is, meg az egyházi saj­tóban is hív — téged is, engem is. Éppen arra hívott és hív bennünket, hogy a betű jól kiírt, vagy ákom- bákomos soraiba szorítsuk bele azt az örömöt, hogy milyen jó evangé­likus keresztyénnek lenni! De milyen nagy feladat is annak lenni! Milyen igaz dolog igét hallgató és tanuló hívőnek lenni! De milyen nagy fel­adat az igének hallgatására és olva­sására másokat is elvezetni! Arra hiv el, hogy otthonunkban vagy be- betegágyon olvassuk az írott bizony­ságtételt az egyházi sajtóban és drágának társuk azt. ha mö­götte ott áll a Szentlélek meg­világosító, az életet, a mai élet értelmét is feltáró és megszen­telő munkája. Hogy mögötte van a pünkösdi hit, amely igazzá pecsételi ezt a tanúskodást Is. Ezért szeressétek ezért olvassátok, ezért adjátok tovább az egyházi saj­tót és imádkozzatok érte! Szeressé­tek, olvassátok, hiszen egymás meg­újult életének a gyümölcseiről olvas­tok benne! Adjátok tovább, hiszen egymás hitének az erejét adjátok tovább benne! öleljétek magatokhoz, hiszen a magyar evangélikus egy­házat, a világ egyházait, az egyház Fejét, a feltámadott és élő Jézus Krisztust ölelitek magatokhoz ben­ne! Dr. Pálíy Miklós Az ökumenikus világmozgalom és a sajtó Bizonyára nem véletlen az, hogy a könyvnyomtatás feltalálása után néhány évtizeddel indult meg a re­formáció. Alig képzelhető el annak lendülete a sajtó nélkül. Korunk egyháztörténetének s talán nemcsak ennek, de a világtörténe­tünk egyik legjelentősebb egyházi mozgalma az Ökumené. Az Egyhá­zak Világtanácsa, ahogyan mondani szoktuk. Nos, ezt a hatalmas, való­ban az egész földgömböt átfogó mozgalmat teljeséggel lehetetlen el­gondolni sajtószolgálat nélkül. Mert az ökumené, ha nem is az egyhá­zak egyesülése, — egységet csak az egyház ura, az élő Krisztus ajándé­kozhat nekünk, azt emberi módon egybe nem szerkeszthetjük —, de mindenesetre az egyházak közös­sége. S ennek a közösségnek leg­első feltétele, hogy tudjunk egy­másról, hogy megismerjük egymást. Gyűlések, konferenciák, tanácsko­zások áldott eszközök, de ilyeneket nem lehet untalan összehívni. S ezeken az egyházak tagjainak csak kicsiny töredéke találkozhat szemé­lyesen egymással. Milliókat és tiz- milliókat kell bekapcsolni a világ egyházainak közösségébe, hogy az valóban közösség legyen: ahol meg­osztjuk örömeinket és gondjainkat, kinyújtjuk egymás felé segítő kezün­ket, ahol szót válthatunk egymá­sai s ahol könyöröghetünk egymá­sért. Ezt teszi lehetővé a sajtó. Min­den egyháznak van sajtója, s magá­nak az Ökumenének is van. Az egyházi sajtó legelső ökume­nikus szolgálata a hírközlés. így nyerünk értesülést arról, hogy pl. a svéd egyháznak gondot okoz a lel­készutánpótlás, hogy Londonban evangélizáció készül, hogy miként ünnepelték a húsvélot a keleti egy­ház hívei Moszkvában, s hogy evan­gélikus testvéreink hogyan küzde­nek szabadságukért Dél-Ameriká- ban. S ezek a hírek eljutnak a ma­gyar Alföld tanyáira éppúgy, mint a világ minden tájára. Sokhelyütt olvassák és tudják, hogy talán ép­pen most van az evanstoni kon­ferencia kezdő istentisztelete, imád­ságban odagondolnak. Értesülnek arról, hogy Dél-India egyházai ho­gyan keresik az egység és megértés útját s mélységes részvéttel együtt éreznek Dél-Afrika megalázott bantu-gyülekezeteivel. Az egyházi sajtó további ökume­nikus szolgálata a? egyházak beszél­getésének továbbvitele. Mert ebben a beszélgetésben valósul meg ígére­tesebben az egyházak közössége. Eszme-csere, ez a szó eredeti értel­mében: az egyházak kicserélik gon­dolataikat, közösen tusakodnak Isten igéje jobb megértéséért. S ennek a roppant, valóban világra szóló teo­lógiai fáradozásnak a sajtó révén mindnyájan részesei lehetünk. Nem­csak néhány tudós professzor ügye immár a teológia, az egyház küz­delme az ige tiszta hirdetéséért, ha­nem minden egyes gyülekezeté, minden keresztyén hívőé. Nemcsak vaskos és néha nehezen érthető könyvek látnak napvilágot, — per­sze ezekre is szükség van —, hanem fürge újságok, kisebb kiadványok nagy példányszámban adják hírül, mit mondott Berggrav, Norvégia püspöke a Szentlélek munkájáról, hogyan tanít Niebuhr professzor az egyház felelősségéről, s hogyan tu­sakodnak az úrvacsora titkának megértéséért India gyülekezetei. S így értesülünk pl. arról, hogy a Németországi Evangéliumi Egyház espelkampi zsinata hogyan hordozta Isten előtti felelősségben Német­ország egyesítésének s ezzel együtt a világ megbékélésének ügyét. A sajtószolgálat teszi lehetővé azt is, hogy az egyházak egymást tanítsák, intsék, ha kell egymás bizonyság- tételét és magatartását helyreiga­zítsák s így közösen keressék a he­lyes szót és a jó utat, amint az a torontói ökumenikus gyűlés eseté­ben is történt, amikor az ottani egy­oldalú állásfoglalásokat éppen az egyházaknak ez a sajtó útján tör­tént közös munkája igazította hedyre. így építi Isten Lelke a sajtóval is világszerte az egész keresztyén- séget egymás által is egy testté. »Együtt akarunk maradni«, vallot­ták az egyházak küldöttei Amster­damban és Evanstonban. S tegyük hozzá, együtt is szeretnének járni az Istentől kapott világosságban mint az Ö népe. Ezt az együttmaradást és együttjárást szolgálja a sajtó, amikor az egyházak számára hozzá­férhetővé teszi pl. a legutóbbi Evans­tonban tartott vllággyűlés határoza­tainak anyagát. Így jutnak el azok a lelkészt munkaközösségekbe, a gyülekezetekbe és így kapcsolódunk bele az ökumenikus munkába mind­nyájan. Együtt fáradozunk a világ keresztyénségével Isten igéjének jobb megértéséért. Ebben a fárado­zásban segít a sajtó ökumenikus szolgálata. Groó Gyula JUBILÁLÓ SAJTÓNK A vezércikk folytatása az 1. oldalról az egész világ-protestantizmust. Sem­miért sem lehetünk olyan hálásak, min4 azért, lm Isten ezektől a mo­dern keresztyén kísértésektől megóv minket. A kísértéseink fennállanak. De az a dolgunk, hogy a kísértőket leleplezzük és érvényesítsük az iga­zi egyházi tanítást, elvégezzük az igazi egyházi önvédelmet ilyen veszé­lyek között. Az Evangélikus Élet az egyház szava akar lenni. Szigorú és felelősségteljes képviselője akar lenni az ige egyházának, a történelmi evangélikus gyülekezetnek, a törté­nelmi szabadságharcokban és alkot­mányküzdelmekben megpróbált evangélikus hitnek. Az Evangélikus Elet mellé azért sorakoztak fel a hí­vek, mert azt érezték benne, hogy az evangéliumra és a meglévő gyüleke­zetekre néz s ha gyarló is, de világo­san mutatkozik az a szándéka, hogy a konkrét magyarországi evangélikus egyháznak szeretete és egyházunk utjának higgadt értelmezése jusson benne kifejezésre. j g | Az Evangélikus Élet döntő mó­!----! dón az evangéliumra akar nézni. Az evangéliumra, amely hitet ébresztett eleinkben, amely ma is hitet ébreszt magyar emberekben és a magyar evangélikus egyház gyü­lekezeteiben hitben tart meg magyar embereket. Az egyházi újságnaík, az Evangélikus Elet íróinak és olvasói­nak véleménye szerint, olyanná kell lennie, mint egy megáldott szószék­nek, melyből éltető és irányító evan­gélium árad. | g | Az Evangélikus Élet a magyar !----' evangélikus egyház lapja. Hí­ve ink azért álltak melléje, mert nem érzi magát a levegőben, hanem foly­tatója akar lenni a legjobb magyar- országi evangélikus történetnek. Ma­gasra emeli hívei elölt eleink törté­nelmi példáját, bizonyságtételét és azt akarja, hogy az egyházban, mely mindvégig megmarad, megmaradjon a magyar emberek evangélikus egy­háza, mely lelkében és szettemében eddig mindig erős volt ahhoz, hogy a világegyház egészében kifejezze és kialakítsa sajátos magyar viszonyok "között' a magyar hívők hitét és ide­való életformáját. Nekünk nagyon drága a magyar protestáns történe­lem, a magyar evangélikus múlt. Híveink ettől nem akarnak elszakad­ni, hanem azt akarják folytatni kor­szerű módon úgy, ahogy azt tőlük Isten megköveteli. Szent hagyomá­nyaink fenntartása és gyümölcsözte- lése a mi nemzedékünk életében ugyancsak nagy ajándék Istentől s ez az ajándék bőven osztatik közöttünk. Az Evangélikus Elet természetesen nincs megelégedve önmagával. Az evangélium életterületén ez lehetet­len. De Isten kegyelmét kérjük ah­hoz, hogy az a sok gyarlóság, mely, viszonyítva korunk nagy feladatai­hoz, lapunkon ma megmutatkozik, mindig kevesebb legyen. Isten tegye képessé mindig jobb szolgálatra egy­házunk országos hetilapját. Az Evangélikus Elet íróinak és olvasói­nak törekedniök kell a mindig telje­sebb, a mindig igazabb hit mindig jobb kifejezésére. A sajtóvasárnap erősítsen meg mindannyiunkat a sok­kal hűségesebb szolgálat betöltésére! Istentiszteleti rend Április hó 24-én, Vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Gémes István, de, 11 Zay László, du, 6 Hafenscher Károly. — Fasor de. V2IO Gyöngyösi Vilmos, de. 1! Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Sülé Károlv du. V28 Hangverseny. -- Dózsa Gy. 11. 7 de ’A 10 Sülé Károly. — Üllői u. 24. de. ValO. de. 11. — Rákóczi u. 57/b. de. 10 Szilády Jenő dr.. de. 3/4l2. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. G Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Jakus Imre, du. 5 Szeretelvendégség: Jakus Imre. — Utász u. 7. de. 9 Jakus Imre. — Vajda P. ti. 33. délelőtt V2I2 Jakus Imre. — Zugió délelőtt 11 (úrv.) Pröhle Ká­roly, du. 6 Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. V2IO Muntag Andor. — Rákosfalva de. '/a 12 Muntag Andor. — Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő du. 7 Gádor András. — Váci u. 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10, du. ‘A?. — Dunakeszi de. 9. — Vas u. 2/c. Szlmónidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. - Soroksár-Újtelep de. 7«9. — Rákos­palota MÁV-telep de. VaO. — Rp. Nagy­templom de. 10. — Rp. Klstemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. Vall. — Rákoshegy de. 9. •— Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9. du. l/s7. — Clnkota de. 9 (gyerm.). de. 10. du. Va3. — Mátyásföld de. 7ÜI2. — Kerepes-Klstarcsa de. ‘A 10. — Szüas- liget du. 3. — Pestlőrinc de. 11. — Pestimre du. 3. Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — We- kerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de Vall. du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Pethő István, de. 11 V’árcdy Lajos du. 7 Pethő István. — Toroczkó tér de. Va9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Mezősi György, de. 10 (úrv.) Mezősi György, du. 5 Mezősi György. —- XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Lelkésznevelő Intézet de. V2II Fekete István. — Diana u. 17. de. l/s9. Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 5 Mumcz Frigyes. — Németvölgyi u. 138. de. 9 (úrv.) Muncz Frigyes. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Visontai Róbert. — Nagy­tétény de. 8 Visontal Róbert. — Kelenvöígy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. V»U Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. V2IO, du. 7. Készülj az ige hallgatására — Húsvét után 2., Sajtóvasárnap: Jer 30, 1—8. — I Ez az ótestámentomi fejezet figyelemreméltó bepillantást enged • nekünk egy prófétai könyv keletkezésének műhelytitkaiba. Jere­miás éppen úgy, mint más próféták is, Istennek Izráel népéhez S2Ó1Ó üzenetét élőszóval hirdette, prédikálta. De Isten nem elégedett meg a puszta prédikálással. Utasította Jeremiást, hogy írásban is rögzítse le, örökítse meg mindazokat a prófétai beszédeket, amelyeket Isten monda­tott vele. Jeremiás engedelmeskedett, s tanítványának, Báruknak, ledik­tálta azokat a beszédeket, amelyeket addig Isten üzeneteként hirdetett népének. Báruk pedig pontosan leírta, amit Jeremiás diktált neki. A feje­zet folytatásából arról is értesülünk, hogy Jeremiás próféciáinak kézira­tát Jojákim királyhoz vitték s elkezdték előtte felolvasni? A király azon­ban a fenyegető próféciák hallatára haragra gerjedt, a tekercset tűzbe dobta, s az el is égett. De hiábavaló volt a király heveskedése, mert Jere­miás, Isten újabb parancsára, ismét lediktálta beszédeit Báruknak, sőt még ki is egészítette az előbbieket. így keletkezett s maradt ránk Jere­miás próféta könyve. O Igaz ugyan, hogy Isten igéje hozzánk elsősorban a hirdetett és hallott “• szó formájában jut el és végzi mibennünk megítélő, vagy hitré, üd­vösségre vezető munkáját: »A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által« (Róm. 10,17). De ahhoz, hogy Isten igéje hirdettessók, szükség van arra, hogy Isten kinyilatkoztatott igéje nemzedékről-nemzedékre válto­zatlanul és megbízhatóan tovább adassék. Ebben van az írott szónak a mindenkori óriási jelentősége, elsősorban a Szentírás, valamint az egyház egész szolgálata szempontjából. 3 Jeremiás próféciáit azért íratta le Isten: »Hátha meghallja a Júda * háza mindazokat a veszedelmeket, amelyeket én neki szerezni szán­dékozom, hogy kiki megtérjen az ő gonosz útjáról, és megbocsássam az ő bűnöket, és vétköket« (3. v.). De Isten ezen felül még egyebet is megha­tott, nevezetesen az örök Igéről szóló igét, az evangéliumot: »Ezek pedig azért Írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében« (Jn.10,31). A Sajtóvasárnap egybeesik a jó Pásztor vasárnapjával. (A régi egyházi evangélium ezen a vasárnapon Jn 10,11—16.) Ez az összetalálkozás nagyobb nyomatékot ad az egyház sajtószolgálatának. Azt tudatosítja ben­nünk, hogy az egyháznak az írott betűvel történő szolgálata igazi pásztori szolgálat, a földi békesség munkálója, az örök élet evangéliumának hir­detője, melyben Isten keres bennünket a jó Pásztor követésére. Dr. Wiczián Dezső ■ESTI ÄltOZOS IMÁDSÁGUNK, — A Jó Pásztor Zsolt 23 A Jó Pásztor az élet forrása. Akinek G a Pásztora nem szűkölködik, mert neki örök élete van s ezt megossza velünk, Isten pedig — aki öt éret­tünk odaadni nem sajnálta — mi módon ne adna vele együtt mindent minekünk? A Jó Pásztor az öröm forrása. A róla szóló beszéd: örömhír, mert a bűnbánat Isten szerint való szomorúsága után a bűnbocsánat felüdülését, vidámságát hozza. A Jó Pásztor a reménység forrása. Kegyelme és áldása nem ideiglenes áldás, csalóka délibáb, hanem maradandó, örökkévaló ajándék. Napról napra kísér bennünket az ö szeretete, minden reggel meg-megújúl kegyelme. Egész földi életünkben az igazság ösvényem vezet, azután pedig nekünk adja az általa számunkra elkészített helyet az ö háziban — örökké. VALLJUK MEG, hogy eltévedt juhok vagyunk, gyakran elégedet­lenek, gyenge hitfiek, az evangélium öröme, a reménység élete és az élet igazsága híjával szűkölködők. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Isten olyan Pásztort küldött értünk, aki megkeresi és megtartja, ami elveszett, — hogy pásztori munkáját az egyház minden szolgálatában végzi, — egyházi sajtónk szolgálatáért és egyházunk megújulásáért. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy az igazság útjain, hitben és való­ságos keresztyén életben járjunk. — hogy egyházi sajtónk munkásai a Szentlélek áldásával végezhessék szolgálatukat, — hogy az evangé­lium írott bizonyságtételét megértsük és magunkévá tegyük. L. HETI IGE: »Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.« Jn 10, 27.28. Április 24, Vasárnap — Jer 23,1—8. Isten’ régi, Jeremiás próféta által tolmácsolt üzenete Jézus Krisztus­ban teljesedett be: Ö Dávid igaz magja, a leghűségesebb Pásztor, aki ma­gához gyűjti Istennek szétszórt népét, megoltalmazza a maradékot és uralkodik azon mindörökké. Április 25, Hétfő — Ef 2,4—10. Bűneinkben a halál rabjai voltunk. Isten azonban Krisztus feltáma­dásának közösségébe vont minket. Ez az Ö szabad kegyelmi cselekedete; a hit is, — ami által Isten cselekedetének áldása a miénk lesz, — Isten ajándéka, így hitből fakadó jócselekedeteink sem lehetnek érdemmé. Bizony, csak kegyelemből élünk! Április 26, Kedd — Mt 14,22—33. A hit és a nagyol-akarás még nem egy. Péter nagyot akart tenni, ezért érte megaláztatás. A többi tanítvánnyal együtt meg kellett tanulnia azt, hogy bátran bízhatnak Jézus ígéretében, de — miközben az Ígéret teljesülésére várnak, — szemüket nem szabad levenniük Krisztusról. Április 27, Szerda — Jn 21,15—19. Jézus pásztori szeretete visszavezette Pétert a megtagadott és elfe­lejtett megbízatásához. Olyan erőt kapott, hogy a mártirságon keresztül is követni tudta Urát. Azért lehetett mások pásztora, mert öt magát is Jézus pásztorolta. Április 28. Csütörtök. — 1. Pét 5,1—4. A gyülekezetben senkinek sem szabad arról megfeledkeznie, hogy Krisztus nyájának tagja: senki sem nézheti csak a maga hasznát. Min­denkinek arra kell gondolnia, hogy a másikért van s az a feladata, hogy alázatosságban szolgáljon a másiknak. Április 29, Péntek — Jn 18,1—9. így cselekszik a hűséges Pásztor: amikor élete veszedelemben forog, nem magára gondol, hanem tanítványaira. Megóvja őket attól, aminek el- hordozására még nincs erejük. — Nekünk olyan Pásztorunk van, aki * rábízottakat mind megőrzi és egyet sem veszít el közülük! Április 30, Szombat — Csel 20,28—32. A gyülekezetünk iránti felelősség nemcsak néhány emberre, hanem mindenkire, — tehát reám is! — nehezedik. Mindenkinek kötelessége azt Krisztus mellett megtartani. Ezt azonban csak az tudja megtenni, aki hűséggel ragaszkodik Istenhez ás az ö igéjéhez. Bohus Itur* sajtóvasArnap van - ADAKOZZÁL a sajtOoffertóriumbai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents