Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-24 / 17. szám

% EVANGÉLIKUS ÉLET AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: Egyházi sajtónk múltjának öröksége sw w\ 1955. április 24. — Húsvét után Z., Misericordia Domini vasárnap. »A pásztorolt gyülekezet.« — Ez. 34, 1—16. — Mt. 18, 11—14. — Jak. 5. 16—20. Sajtóvasárnap: »Evangéliumot mindenkinek!« — Jer. 36, 1—8. Jn. 21, 24—25. — 1. Kor. 2, 1—2. Liturgikus szín: fehér. A DEÁK TÉRI Egyházközség Lutheránia Ének- és Zenekara má­jus 2-án, hétfőn este 7 órakor — fő­leg a pestkörnyéki gyülekezetek ké­résére — megismétli Bach: János passiójának előadását. A PESTI Egyházmegye Lelkészt Munkaközössége április 20-i össze­jövetele Juhász Géza s. lelkész írás­magyarázatával kezdődött. Megbe­szélték az esketési ágendatervezetet és a lelkészi hivatali munka új rend­tartását. PESTLÖRINCEN március 27-én presbiteri szeretetvendégség volt, amelyen Friedrich Lajos Lelkész­nevelő Intézeti igazgató hirdette az igét, a műsort pedig a presbiterek és családtagjaik adták. — Április 24-én délután fél 6-kor lesz a gyülekezeti szeretetvendégség, ahol Zászkaliczky Pál lelkész tart előadást, az ifjúság pedig a műsort szolgáltatja. A GYŐRI Öregtemplomban ápri­lis 3-án Peskó Zoltán orgonaművész nagysikerű hangverseny keretében szólaltatta meg Bach. Mendelssohn. Widor és Liszt műveit. A bevétel a győri Szeretetház javára szolgált. CÍpsUÍÍA 24 — A húsvét után második vasárnap esztendők óta egyházunkban az egy­házi sajtó ünnepe, amikor a lelké­szek igehirdetéseikben megemlékez­nek egyházunk sajtószolgálatáról és a gyülekezetek különösképpen is imádságukba foglalják a sajtót és Az Egyházak Világtanácsa vezető személyiségei a tárgyalásokért és a tömegpusztító tegyverek eltiltásáért BUDAFOKON április 13-án az albertfalvai szórványban tartottak szeretetvendégséget, május 8-án pe­dig délután 5 órakor a kelenvölgyi szórványban tartanak majd. KIRÁNDULOK figyelmébe ajánljuk, hogy Budapest környé­kén a következő helyeken és idő­pontokban vannak evangélikus isten­tiszteletek: Pomázon minden vasár­nap negyed 10 órakor, a református papiak mellett az udvarban talál­ható evangélikus imaházban, — Szentendrén minden vasárnap 11 órakor az evangélikus templomban, — Leányfalun minden hónap má­sodik vasárnapján délelőtt fél 12 órakor a református szeretetház ima- termében. CSALÁDI HÍREK: Böröczki Já­nos és Zwonorits Ida április 12-én a beledi templomban tartották es­küvőjüket. Sólyom Károly paksi lelkészéknek április 6-án negyedik gyermekük született. Neve: Eva-Etelka. Halasy Endre komádi lelkésznek és feleségének: Márki Jolánnak fiú­gyermekük született. Neve: Endre. &ajtáitaó,áwap annak munkásait. Ezidén is gyüle­kezeteink megünneplik az egyházi sajtó vasárnapját. Ez alkalomból az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály megbízásá­ból a Deák téri templomban Zay László ügyvivő lelkész prédikál. LUTHER ÖTA nagy figyelmet for­dított egyházunk a sajtómunkára. Luther hatalmas irodalmi munkás­ságával maga adott példát a sajtóban rejlő lehetőségeknek az ige szolgála­tába állítására. A magyarországi re­formátorok is sikerrel művelték a vallásos irodalom minden ágát, a te­ológiai irodalomtód kezdve a prédi­kációkig, kátékig, népszerű építő iratokig. Még nem egyházi jellegű magyar irodalom művelésében is a legelsők közt állottak. A 17. és 18. szazadban hazánk és egyházunk el­nyomása visszavetette szellemi fej­lődésünket. Csak a reformeszmék ha­tására kapott egyházunk némi sza­badságot ahhoz, hogy újból jelentős sajtómunkát végezhessen. A PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP így jött létre 1842- ben. Székács József evangélikus és Török Pád református lelkész szer­kesztésében. A magyar protestantiz­mus, és benne egyházunk szellemi éle­tének ez volt az első nagyszabású or­gánuma. Ez a hetenként egyszer, majd hetenként kétszer megjelenő folyó­irat éviről-évre gazdagodott nemcsak lapszám tekintetében, hanem a fel­ölelt tárgy mennyisége és minősége szempontjából is. Ez a folyóirat volt egyházunk szellemi megújhodásának bástyája. Nagy feladat állt előtte. «A‘ magyarhoni protestantizmus egé­ről is jelenben elvonulnak a‘ fellegek és ez a’ napnak tisztább világánál job­ban érzi, mint valaha, hogy örök ha­ladási elvéhez képest, az emberiség és keresztyénség boldogsága ‘s Je­sus országának virágoztatása ügyé­ben, most a‘ kedvezőbb körülmé­nyek között, többet tehet, többet kell tennie« — írták a szerkesztők 1842-ben a Lap indulásakor. A Jó PROTESTÁNS HAGYOMÁ­NYOK ALAPJÁN kívánt a Lap »töb­bet tenni.« Szerkesztői vallották, hogy akkor segítik legjobban a je­lent, ha a múlt nagy tanulságai és jó eredményei szolgálnak útmutató­ul. Ezeket a jó hagyományokat há­rom évszázad küzdelmei érlelték. '->A: Protestantismus, — mellynek vál- tozhatatlan főelve a‘ szentírásnak a‘ növekedő ismeret szerinti szabad magyarázata — az emberiséget sok áldásban részeltető. Ezen áldások kö­zé számíthatók a! többek között: a‘ lelkiismeret függetlenségének védel­mezőbe, Istennek külsőségektől ment, lélek és igazságband tisztelete, a‘ ke-. A litvániai szovjet köztársaság evangélikus egyházának legfőbb ve­zetősége nevében Gustav Turs érsek felhívást adott ki a hívekhez: csat­lakozzanak valamennyien a Béke Világtanács által indított aláírás- gyűjtő mozgalomhoz az atomháború előkészítése ellen. »A koreai és in­dokínai háború befejeződött — mondja többek között a felhívás —, de ezt az eredményt nem az atom­fegyverrel való fenyegetődzés ré­vén, hanem a népek békeakarata által lehetett elérni. Mi litván evan­gélikusok szívből üdvözöljük azt a történelmi jelentőségű nyilatkozatot, amely a tárgyalásokra és a parla­resztyén vallás egyedüli kútfejének, a‘ szentírásnaik megismertetése, ter­jesztése, hirdetése, a‘ tökéletesbülés elvének követése, a‘ keresztyén tü­relemnek gyakorlása, az egyetemes és vallási felvilágosodásnak ápolása és ennek nyomán a‘ tudományok szabad művelésének gyarapítása. Ki ezt kétségbe akarná hozni, annak a‘ históriával kellene háborút viselnie; az ollyasmit tagadna, mi á‘ népeknek háromszázados tapasztalása által igazoltatiik.« Ezen az ősi, kipróbált úton indult el a Lap. Célkitűzéseinek megvalósítását három irányban kö­vethetjük nyomon: a) hogyan szol­gálta a Szentírás magyarázásának feladatát, b) hogyan járt elől egyházi reformtörekvések képviseletében, c) hogyan segítette egyházunk, hazánk nagy célkitűzéseit? A SZENTIRÁS8AL VALÓ TUDO­MÁNYOS FOGLALKOZÁS a Pro­testáns Egyházi és Iskolai Lap egyik legfőbb jellemvonása. Kész prédiká­ciót aránylag keveset találunk a Lap­ban, de annál több elmélkedést, sőt teológiai értekezést. A kor legna­gyobb biblia-teológiai problémáit vi­tatják meg a Lapban. A közvéle­mény előtt folyik a radikális teológia által felvetett kérdésről a vita, hogy t. i. meddig lehet elmenni a Szent­írás történet-kritikai bírálatában. De a Lap hasábjain kibontakozik a felelet is a kérdésre, hogy t. i. meg kell becsülni a Szentírásra vonatkozó összes tudományos fel­fedezést és történeti ismeretet, de mindez semmit sem vonhat le annak isteni kinyilatkoztatás jellegéből, mert a Biblia a ke­resztény hit és élet örök zsinór­mértéke és alapja. Ennek az álláspontnak az alapján, amely tehát tudományosan kutatja a Szentírásra vonatkozó összes ismere­teket a nélkül, hogy annak kinyilat­koztatás — tartalmából bármit is fel­adna, közöl igen sok ó- és újszövet­ségi kortörténeti tárgyú cikket a Lap. Kiemelkedik a cikkírók sorából Gö­dör József szendi evangélikus lelkész, aki készülő újszövetségi kortörténeti könyve anyagából igen sok cikket írt. Jézus életét és szenvedését megvilá­gító történeti tényekről. Cikkei ugyanakkor építő jellegűek is. 1848- ban megjelent könyvéről méltán al­kottak a kortársak igen kedvező vé­leményt. menti küldöttségek kölcsönös láto­gatására való nemes felhívást tar­talmazza.« Az észtországi evangélikus egyház konzisztóriuma nevében Jan Kivid érsek adott ki hasonló szellemű fel­hívást. »A népek szilárd akarata azt követeli, hogy tiltsák cl az atom­fegyvert és a vele való kísérletezé­seket. örülünk, hogy a szovjet kor­mány és a szovjet nép egységes a békeharcban. Felhívunk minden hí­vőt, ne legyen néma és közömbös, amikor a háborús gyujtogatók vég­zetes bűnt akarnak elkövetni az emberiség ellen« — mondja a fel­hívás. AZ EGYHÁZI REFORMTÖREK­VÉSEK ÉLÉN JÁRT A LAP. Abban az időben, amikor még teljes súlyá­val nehezedett egyházunk életére az arisztokratikus és dzsentri vezetés, a Lap támadja azokat az esperessége- ket, »hol a‘ nemesség kivívta, hogy mindéin egyházban nemes felügyelő legyen.« Számos cikk követelte a hí­vek közötti egyenlőséget a tisztség- viselés szempontjából is. »Minél tágast» alapra szük­ség fektetni az egyházi alkot­mányt« — követelte a Lap, amikor 1848. márciusa fneghozta a szabadságjogok kiszélesítését. Az egyházon belüli el­maradottság nem sokáig bújhatott meg a Lap élesszemű cikkírói előtt, akik szívvel-léletokel küzdöttek egy­házunk jó rendjéért és keresztyéni belső életéért. HAZÁNK ÉLETÉNEK MINDEN NAGY ÜGYE megmozgatta az egy­házi sajtót. Az 1848. március 15-íki események hatása alatt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap március 19- iki száma nagy betűkkel hirdeti hom­lokzatán: »A‘ sajtó szabad!« Majd az első oldalon közli Székács József »Ima« című alkalmi versét. A nem­zeti élet nagy fordulópontját a keresz­tyén ember Isten iránti hálájával köszönti sajtónk. A lelkészek országszerte támogat­ták a szabadságharc nagy célkitű­zéseit. A Lap beszámolója hírül adja, hogyan hívták fel a lelkészek a híve­ket Kossuthért és a szabadság ügyé­ért való imádkozásra. Nincs olyan nagyobb eseménye, nagy célkitűzése a szabadságharcnak, ami ne tükrö­ződnék az egyházi sajtóban is, arra biztatva a híveket, hogy ősi pro­testáns hazafiassággal álljanak helyt a nagy események sodrá­ban. Mikor nehézre fordult a szabadság- harc ügye, őszinte szívből Jövő, megrázó erejű imádságot közöl a Lap Sztehlo János tollából, amá so­kak imádságává vált: »Imádkozom érted hazám! Adj Uram e honnak szabadságot. Add a békességnek ál­dásait a sok viszály után! Távoztas- sad el »a metszőket«, — a szabadság metszőit; távoztassad el a »gonosz munkásokat!« Adj lelkesedést, erőt, kitartást, hűséget a szabadság har­cosainak: hogy legyen szabad ma­gyar status (állam), s legyen áldást osztó magyar egyház!« Sajtónk vezércikkeiben, igehirdeté­seiben, imádságaiban benne lüktetett | egyházunk népének forró hazaszere- ; tete és a szabadság ügyéért való lelkesedése. Nem csoda, hogy a sza­badságharc bukásával együtt némult el a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szava is. MI VAGYUNK AZ ÖRÖKÖSEI mindannak a jó hagyománynak, amelyet egyházunk sajtójának múlt­ja elénk tár: az ige tudományos bu- várlásának, a minél jobb egyházi élet kialakításáért való küzdelem­nek, hazánk és a szabadság ügye se­gítésének! A múlt így tanácsolja a jelent és ad erőt a jövő feladatainak végzéséhez. Dr. Ottlyk Ernő Berlinben ülést tartott a »Keresz­tyén felelősség az európai együtt­működéséért« elnevezésű, az ökume­nikus mozgalomban részt vevő egy­házi emberekből és politikusokból álló bizottság. Az ülésen C. Patijn, a holland külügyminisztérium igaz­gatója elnökölt, aki egyúttal vezető szerepet visz az Egyházak Világ­tanácsa munkájában. A tanácsko­zásokról kiadott közlemény hang­súlyozza: mindent meg kell tenni, hogy a legújabb világpolitikai fej­lődésre való tekintettel tárgyalások induljanak a nagyhatalmak között. A munkaközösség véleménye szerint is Európa békéje érdekében a leg­sürgősebb feladatnak az osztrák államszerződés megkötése és Német­ország újraegyesítése mutatkozik. Az ülésen nyolc európai ország egy­házainak húsz képviselője vett részt. Bell chichesteri püspök, az Egy­házak Világtanácsa tiszteletbeli el­nöke nemzetközi kérdésekről nyi­latkozott. Élesen elítéli a tömeg- pusztító fegyverek használatát és felhívja a keresztyéneket, hogy kö­vessenek el mindent a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. »Szükséges — mondja Bell püs­pök —, hogy a véleménykülönbsé­gek által elválasztott országok né­pei jobban megismerjék és megért­sék egymást. Minden kísérletet üd­vözölnünk kell — írja —, amely küldöttséget kíván kicserélni köz­tünk, valamint a Szovjetunió és a népi demokráciák országai között. A felelős politikusok minden olyan lépését támogatnunk kell, amely vezető államférfiak konferenciáját kívánja egybehívni a legfontosabb problémák megtárgyalására, ame­lyek jelenleg feszültséget okoznak az országok között.« Az angol methodista egyház kép­viseletében Conley Eades erősen el­ítéli az angol kormánynak azt az el­határozását, hogy hidrogénbombát kíván előállítani. »Meggyőződésem — írja —, hogy az atomfegyverek gyártását semmiképpen sem lehet igazolni.« Russel Shearer lelkész kijelen­tette: Nekünk, keresztyéneknek nincs jogunk tovább hallgatni. Vi­lággá kell kiáltanunk, hogy a hid­rogénbombát semmiféle ürüggyel nem lehet igazolni. A litvániai éfc észtországi evangélikus egyház AZ ATOMHÁBORÚ ELLEN Ti/findnyájan ismerjük azt a közmondást, -i-“' amelyik azt mondja, hogy a — teli po­hárból kiömlik a víz! — Egyszer találkoz­tam egy hívő embertel, akinek az ajkáról még szebben hangzott ez a közmondás. Va­lahogyan így: — akinek tele van mennyor­szággal a szive, onnan mindig fölszállnak az angyalok! Ez a szép mondat jutott ma az eszembe, amikor az újsággal kapcsolatos emlékeim között kutattam. Karácsony előtt voltunk... A bibliaóra után békességss karácsonyi jóemberek jöt­tek a lelkészi hivatalba. Mindegyiknek an­gyalarccá simult az arca, hiszen a kezében mindegyik valami ajándékot szorongatott... Kalácsot, ruhát, pénzt, játékot... Odakünn halkan hullott a hó, odabenn a szobában szerető szivekből szóródott szét a szó ... — Tisztelendő úr! — mondta valaki csen­desen — vállalja el most a karácsonyi an­gyalok szerepét. Juttassa el ezeket az apró­ságokat azokba az otthonokba, ahol még hiányzik valami a karácsonyfa alól . . . Fölnéztem a kedves arcú nénire és akkor újra megláttam, hogy milyenek az »igazi« karácsonyi »angyalok-». — Címek, cédulák kerültek a csomagokra. Igés kis lapok és kedves karácsonyi ágak ... Amikor vége lett ennek a felejthetetlen »angyaljárásnak» és mindnyájan hazamen­tek, én ott álltam a sok ajándék között és egyszerre nagyon szomorú lettem. Az jutott az eszembe: Istenem! milyen furcsa »an­gyal-» is vagyok én, aki csak viszek, küldök, de magam semmit se adok. De mit adjak? — hiszen nincs semmim! Es kinek adjak — akinek öröm az én aján­dékom?! — Elővettem a gyülekezeti név­Áz ismeretlen olonsó sort. Vajon, én kinek adhatnék? Kinek le­hetnék a karácsonyi »angyala»? Egyszercsak megakadt a szemem ezen a néven: Hosszú Nagy István, pásztor, Monostori puszta. Nem ismerem. Sohasem jártam nála. Ami azután történt, pillanatok műve volt. Rohantam a postára, csekket töltöttem ki, pénzt adtam fel, levelet írtam az egyházi újság szerkesztőségének: előfizetek egy évre, küldjék az újságot rendszeresen Hosz- szú Nagy Istvánnak, a Monostori pusz­idra ... Vidáman jöttem hazafelé ... Régi kedves, karácsonyi énekek muzsikáltak a szivem­ben ... Egyszerre minden olyan szép lett. Hiszen ma én is szerethettem, ma én is ad­hattam valamit... A pásztor, a — pásztornak! ztán elmúlt a karácsony. Teltek, múltak a napok, hetek, hónapok. Tavasz, nyár, ősz sok szép lapját letépte naptárunkról kedves földi házigazdánk — az Idő. Újra készülődtünk egy új karácsony elé. Egyik reggel nyílik az ajtó és belép rajta egy hatalmas, szép szál ember. Nehéz, fe­kete csizmában, testhez tapadó ünneplő, fekete nadrágban, pitykegombos mellény­ben, bottal és nagy kalappal a kezében. És az arca?! A legszebb arc, amit valaha is láttam. Nagybajuszé, napsugár- és szélcsó­kolta piros, pusztai arc. Mélytüzű, fekete okos szemében ott csillogott az értelem, a becsület és a bizalom. Nem sokáig kellett törnöm a fejemet a foglalkozása felől, hi­szen aki ránézett, annak rögtön meg kellett. kérdeznie tőle: hol hagyta a százötven bá­rányát, meg a két puli kutyáját?! Igen, ö volt. Az ismeretlen olvasó. Hosszú Nagy István, a Monostori pusztáról. — Az újság miatt jöttem — mondta né­hány mondat után. — Talán nem tetszett? — kérdeztem tőle mosolyogva. — Jaj, dehogynem. Amikor először meg­jött, nem is akartuk átvenni. Mondtam a feleségemnek, hogy itt biztos valami nagy tévedés van. De aztán, amikor jött minden héten, csak elkezdtük olvasni. Először csak az asszony, meg a legnagyobb gyerek. Meg akik hozzánk jártak. Egyszercsak látom, hogy mindig gyűröttebb, rongyosabb, pisz­kosabb az az újság, mire énhozzám kerül. Attól kezdve én olvastam fel a családnak. Mert hát ugye, én vagyok a pásztor... Ügy hallgatták, mint a tisztelendő urat a szó­székről. Hiszen szép dolgok vannak abban mindig Istenről, szerétéiről, békéről... — Hát akkor mi baj van? — kérdeztem szeretettel és úgy simultam a tiszta tekin­tetéhez, mint a bárányai a kezéhez. — Hát tetszik tudni, az — adósság! Azt se tudom, kinek tartozom, meg azt se tu­dom, hogy lesz-e annyi pénz az én vékony- bélü bukszámban... Megnyugtattam és mosolyogva mondtam: — nincs Itt semmi adósság, ezt még tavaly kifizették az »angyalok». Azt hittem, hogy ezzel elintéződött a do­log és Hosszú Nagy István egy mindent el­rendező kézfogás után visszamegy nyugod­tan és dolgavégezeiten a pusztára. De nem így történt. Hosszú Nagy István továbbra is ülve maradt az asztalnál és a bajuszát simogatva hümmögött. — Azt még értem, — mondta lassan, mo­solyogva, — hogy az újságot kifizették az »angyalok», de azt tessék nekem megmon­dani, hogy honnan tudták azok az »angya­lok», hogy Hosszú Nagy István él és pásztor a Monostori pusztán? Lassan kihúztam az íróasztal fiókját és elébe tettem a gyülekezet névsorát. Benne megmutattam az ő nevét is. — Látja, Testvér, sokszor nem is tudjuk, pedig fel van írva valahol a nevünk. Nem­csak itt, hanem ott is... az Isten szivén is!,.. Látja, a magáé is itt van és hiszem, hogy Isten előtt is ott van... Látja, így tör­ténnek a »csodák«. Az újság is, ami magá­nak jár, erről beszél... Hosszú Nagy István felállt... Megszorí­totta a kezemet... Búcsúzkodott... Belenyúlt a mellénye zsebébe. Egy csomó papírpénzt tett az asztalra. — Ezt meg adja oda tisztelendő úr azok­nak az »angyaloknak», ne legyen üres ezen a karácsonyon se a bukszájuk ... hadd küld- hessenek másoknak is abból az újságból... Az ajtóból mégegyszer visszafordult ét kacsintott: — de csak úgy ismeretlenül... Tudja, olyan »angyalosán»... A pénz, ami utána ott maradt az asztalon, egy egész kis gyülekezetnek elég volt elő­fizetésre az újságra... Ez volt a legszebb földi prédikáció, amit láttam. Amikor a pásztor ajándékozott a nyájnak... Ennél csak az Égnek volt szebb és drá­gább prédikációja, amikor a Pásztor az ő életét adta oda r— mindnyájunkért... FRIEDRICH LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents