Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-24 / 17. szám
D. DEZSÉRY LÁSZLÓ: JUBILÁLÓ SAJTÓNK A húsvét ünnepe utáni második vasárnap, Misericordia Domini vasárnapja, egyházunkban hagyományosan az egyházi sajtó vasárnapja. Ilyenkor országos offertóriummal áldoz egyházunk a sajtójára s a gyülekezetekben mindenütt megemlékeznek az egyházi sajtó feladatairól. Egyházi sajtónk gyülekezet nevelő jelentősége talán sohasem volt olyan nagy, mint a mi mostani éveinkben. De azt is elmondhatjuk, hogy egyházi sajtónkban sohasem volt olyan jelentős és hatékony a gyülekezet befolyása, mint a mi mostani éveinkben. Egyházunk történelmi állásfoglalásai egyházi sajtónkban minden egyéb előtt kaptak helyet. Így egyházi sajtónk hűségesen szolgálta azt az egyházi szándékot, melyet zsinatunk fejezett ki, de amelyet lelkészeink döntő többsége is meggondoltan és lelkesen magáévá tett. Ugyanígy mondhatjuk, hogy az egyházi sajtó kifejezte a gyülekezetek akaratát, a ma élő evangélikus ember hitbeli és magatartásbeli problémáit, így lett sajtónk egyik fontos eszközzé ahhoz, hogy maguk az evangélikus emberek, maguk a mai gyülekezetek keressék meg és fejezzék ki azokat az állásfoglalásaikat, amelyeknek érvényesítése odasegített, hogy egyházunk egészen megtalálta a maga helyét és útját mostani viszonyaink között, a népi demokrácia környezetében. Egy mondatban kifejezve mindazt, ami az elmúlt tíz év alatt sajtónkban történt, azt mondhatjuk, hogy egyházunk megtalálta Isten igéjében a neki szóló mai üzenetet és biztosítani tudta, hogy ez az üzenet a hívek épülésére és mindennapos szolgálata alapjául szolgáljon. Ebben az örvendezésben gondolunk egyházi sajtónkra az egyházi sajtó vasárnapján. Az idei sajtóvasárnap az alkalma annak is, hogy emlegessük azokat az évfordulókat, amelyeket egyházi sajtónk Isten kegyelméből ebben az esztendőben ünnepel. Harminc éves a Lelkipásztor, húsz éves az Evangélikus Élet és öt éves Egyházegyetemünk Sajtóosztálya. Kél egyházi lapunk működésében a háború néhány éves megszakítást követelt, de éppen azért adhatunk mélységes hálát Istennek, hogy a felszabadulás után a Lelkipásztor újra megindulhatott 1947-ben, majd az Evangélikus Élet is újra indulhatott 1948 őszén. Isten különös irgalmassága és irántunk való szeretettel teljes segítése nyilvánult meg végül abban, hogy 1950-ben megengedte az Evangélikus Egyházegyetem Sajtóosztályának megalakítását, annak azóta történt virágzását, rohamos fejlődését. Egyházunk eddigi egész történetében nélkülözte az egyházi lap- és könyvkiadás, valamint iratterjesztés egységét. Az Egyetemes Sajtóosztály az első történelmi példa arra, hogy egyházunk minden meglévő erejét ossz pontosítani tudja egy olyan döntő ponton is, mint az egyházi sajtó ügye. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert az egyházi életnek ez az egyik legérzékenyebb, legtöbb szellemi erőfeszítést követelő pontja. Az egyház sajtójában mutatkozik ugyanis leginkább az, hogy az egyház hitbeli, tanításban, magatartásbeli egységben él-e, tud-e élni és akar-e élni. Egyetemes Sajtóosztályunk, mely egyházunknak a sajtójára áldozható egész szellemi és anyagi erejét mozgósítani tudta, az egyik döntő bizonyíték arra, hogy a mai Magyarországi Evangélikus Egyház ilyen egységben él, tud élni és akar élni. Az Evangélikus Élet az idei sajtó- vasárnapon természetesen elsősorban saját magáról akar vallomást tenni. Az Evangélikus Élet a háború alatt beszüntette működését akkor, amikor a hatalom a nyilasok kezébe került. 1948 őszén indult újra, amikor egyházunk a döntő lépéseket tette azirányban, hogy a felszabadulás utáni Magyarországban rendezze gondolatait és viszonyait. Egyházunknak addig is voltak lapjai a felszabadulás után, de egyik körül sem tudott kialakulni egy olyan szellemi központ, mely egyházunkat ezekben a döntő években eligazította volna. Hogyan tudta elvállalni ezt a szolgálatot az Evangélikus Élet és miért álltak az evangélikus olvasók tízezer előfizetővel az Evangélikus Élet mellé? Az Evangélikus Elet a felszabadulás előtti korszakban nem volt hibátlan múltú egyházi újság, mint ahogy az ige mérlegén így kell bűnbánattai megítélni egyházunk akkori egész sajtóját, minden lapját, könyvkiadását is, egészen az imádságos könyvekig. Az Evangélikus Életben is, mint egyházunk más akkori sajtótermékeiben is, tükröződött egyházunk tagjainak és papjainak sok akkori tévedése. közöttük elsősorban az egyházi szolgálat mibenlétére és az egyház politikai felelősségének tartalmára vonatkozó tévedés. A mi akkori egyházi közgondolkodásunk hibái nemcsak tükröződtek ezekben a lapokban, hanem sokszor ezek a lapok voltak hibás nézeteink támogatói. Ebben a korban az Evangélikus Életben is keveredtek az ilyen nézetek a sok egyéb, ma is és mélységesen helytálló, az akkori kor viszonyai között jól tájékozódó megnyilatkozásokkal. S Meggyőződésünk, hogy Isten azért engedte meg az Evangélikus Elet újjászervezését és azért bízott rá új nagy szolgálatokat, lapunk azért lehetett csakhamar egyházunk országos hetilapjává, mert az Evangélikus Élet körül álló egyházi férfiak merték először és alapvetően felvetni a saját múltbeli tévedéseik és hibáik, de általában tévedéseink és hibáink következtében Istentől megkívánt bűnbánatunk kérdését. Híveink azért álltak az Evangélikus Elet mellé, mert a felszabadulás után lépésről lépésre nyilvánvalóbbá lett előttük, hogy egyházunk híveinek és papjainak múltbeli tévedései és hibái konzekvenciáit le kell vonni, múltunkból okulni kell és új, igazabb, Isten igéjének megfelelő egyházi utat kell keresni. Az Evangélikus Elet mondanivalójának igaza és konkrétuma ennek a bűnbánatnak hirdetése volt. Ez a bűnbánat és az igazságra- julásnak ez a szándéka volt a legreálisabb egyházi program, mely egyházunkat felszabadította Isten igéjének elmélyedt kutatására s arra az új engedelmességre, mely lehetségessé tette egyházunk egész életterületén az új kezdést. Ez volt átvitt értelemben véve egyházunk lelki épületének romokból való újjáépítésé — párhuzamosan az egyház háborúban lerontott kőépületeinek romokból történt újjáépítésével. Az ősi, evangéliumi és reformátori igazság telt be rajtunk, hogy a bűnbánat és a bűnbocsánat, a keresztyén szív és élet legtermékenyebb mozgalma, a leggyümölcsözőbb új hajtás a keresztyén élet fáján. Mint minden új hajtás, ez sem gyümölcsözhetett azonnal. Isten azonban megadta nekünk a növekedését. B Ma már kétségtelen az is, hogy híveink nagy olvasó tömegei azért állottak az Evangélikus Elet mellé, mert biblikus és logikus volt számukra az, hogy egyházunknak az új magyar állammal, az új társadalmat építő magyar néppel tisztáznia és rendeznie kell viszonyát. Az egyház népe, az egyház egzisztenciájáért és szolgálatáért, az egyház jövőjéért könyörgött akkor. Ahhoz az Istenhez, akinek igéjéből merítettük a reformátori tanítást, hogy »az egyház mindvégig megmarad«, de akinek ugyancsak igéjéből merítettük azt a reformátori tanítást is, hogy »az egyházat mindig reformálni kell«. A háborús és a közvetlenül háború utáni egyházi elesettségünkben tanultuk meg igazán az értelmét annak a reformátori tanításnak is, hogy az egyházat nem a jóakaratú emberek, hanem Isten maga reformálja mindig újra. Isten reformálja ítéletével, mely mindig az egyházon kezdődik és irgalmasságával, melyet mindig az egyháznak kell örvendező szívvel elsőnek észlelnie s melyért mindig az egyháznak kell először hálát adnia. Az Evangélikus Elet Istennek arra való eszközévé lett, hogy a magyar evangélikusoknak az egyházukért folytatott könyörgését meghallgassa és felhasználja arra, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház reálisan és jövőbe látóan — okulva a múltakon és teljes hitbeli reménységgel — rendezze viszonyát az új Magyarország államával és népével. Ezért az irányadó szóért tiltakoztak eleinte egyházunkban némelyek az Evangélikus Élet bizonyságtétele ellen, de ugyanezért az irányadó szóért lettek később mindig többen olvasóivá és támogatóivá. Aki régen vak volt, annak Isten megnyitotta a szemeit s aki a látását visszakapta, mások szemnyitogaíójává lett. r^Tj Híveink ezekben az években !___! teljes tájékozódást akartak és Isten rákényszerítette az Evangélikus Életet, hogy minden eddigi egyházi lapnál szélesebb távlatokban és gyakorlatiasabban tájékoztassa és vezesse a híveket. A hívek felismerték a felszabadulás után, hogy az egyéni hit gyakorlásán, az egyéni és csoportkegyesség táplálásán kívül széles látóhatárban és a maga valóságos mélységéig kell tisztázódnia a keresztyén ember és a keresztyén egyház hitvallásának, viszonyainak és feladatainak. Isten mindeneket megújító parancsa kényszerítette mindig teljesebbé válni közöltünk a megtérés evangéliumát. Ennek a kiteljesedő megtérésnek a szolgálatára nevelte Isten az Evangélikus Eletet. Ennek szolgálatában követeli tőle, hogy mindig elmélyedtebben és ugyanakkor mindig szélesebb érdeklődéssel tájékoztassa olvasóit. Tájékoztassa őket a most élő emberi nemzedék döntő felelősségű történelmi óráiról, amikor nemcsak háború és béke, hanem lét és nemlét kérdésében döntünk. A béke ügyének keresztyén szolgálata és a mozgósítás a béke védelmére, az egyházi újság olyan követelménye, mely most az egyházi újság becsületességének is fokmérője. Ennék világításában kell tájékoztatnunk olvasóinkat az egész egyház életéről, az egész magyar nép, az egész ország fejlődéséről, az egész világ viszonyairól, az egész emberiség feladatairól, az egész keresz- tyénség Istentől való kötelezettségeiről. A mai keresztyén ember számára nem elég, hogy arról halljon, hogyan élhet ő »zugolyában« keresztyén életet. A mai keresztyén ember ismerni akarja a teljes evangéliumot és gyakorolni akarja a teljes keresztyén szolgálatot. A mai keresztyén ember használni akarja a hitét. Értelmét és gyümölcsét akarja látni a földön. Üd- vözülni akar, tehát jól akar vizsgázni az üdvösség iskolájában, a földi keresztyén életben. A mai evangélikus ember nem rajongó és nem szektás. A mai evangélikusok a protestantizmus értelmes hitében akarnak jó szolgálatokat teljesíteni a földön. Az Evangélikus Elet az evangélikus emberek öntudatának erről a fordulatáról akar tudósítani és ezt akarja támogatni mindazokban, akiknek fülük van a hallásra. S Az Evangélikus Élet kezdettől fogva az egyház egységéért küzd. Azt mutatja be és az elől akarja elhárítani az akadályokat. A Magyarországi Evangélikus Egyház csak szervezeti, tanításbeli, és háztartásbeli egységben élhet. Csak mint ilyen egység védelmezheti meg magát korunk legveszedelmesebb egyházi kísértései ellen, melyek a gyülekezeti independentizmusban, a közösségi szektásságban, a magán-véleményekre alapított egyéni hitben és a Szentírás felelőtlenül liberális értelmezésében nyilvánulnak meg. Az egész világ-protestantizmus ezekkel a kísértésekkel küzd. Ezeknek a kisértéseknek rontó hatása gyengíti (Folytatása a 3. oldalon) Az Evangélikus Élet 1955. ’ évi év- láljuk. A középső sorban baloldalt folyama a jubileumi: huszadik évfo- láthatjuk azt a címlapot, amelyik lyam. Az ábra bemutatja az Evangé- 1950. november 19-e óta volt haszná- likus Élet különféle címlapjait, amint latos, tehát amióta az Evangélikus ez alatt az idő alatt a lap megjelent. Egyetemes Sajtóosztály vette át a la- Baloldalt fent az első évfolyam első pót. 1951. április 22-től a legalsó sor példánya látható. Mellette az 1938-tól jobboldali formájában jelent meg a 1944-ig használatos címlap van. Ez lap, míg 1954. augusztus 1-től a lent alatt a felszabadulás után ú jra meg- baloldalt látható és ma is használatos jelent Evangélikus Élet címlapját ta- címlappal adjuk ki lapunkat. VASÁRNAP D Fejünk felett, A föld felett: A szél ma hópUiékkel játszik, kört szalad Mi meg repülünk, — mint nyíl —: a föld alatt. Ott fönn: fehér Minden, fehér. Kápráztató, tündéri, téli látomás. Itt lenn: homály, meg sok-sok sápadt állomás. De kinn vagyunk, Már itt vagyunk. Városka, róla négy világtáj ír s beszél —: Itt Kőórjásnak köntösén a csipkeszél. A rengeteg Kőrengeteg Ölén ott benn: a hó már hóvíz-pocsolya. Itt künn: vakít még gyémántfénye s mosolya. Csak egy felé, Templom felé Siet mindenki, szűzi hóra rátapos. Ez mind befér? Csodálatos. Csodálatos! A kapuban, Szűk kapuban Ott látod barna, falra-vert kereszt előtt Bőrövvel, szőrben, bottal a Keresztelőt. Belül — tele, Csordult-tele. Künn: némaságnak dermeszt zord hona. Itt benn: felbúg és forrón zeng az orgona. Ott künn: havas, Hideg havas Az út, a rét, a fák. madárka-etető, Itt benn: derű, virág, pirosbordás tető. Künn: bősz világ, Ördög-világ. Kacagva harsog, zúg az átok tengere. Itt benn: szívünkön sújt az Isten embere.!.. ... Dahlem! — Télben, Fehér télben, Szép vagy, hullott szirmok közt nyíló liliom: A te kelyhedbe menekült az üldözött — Evangélium! Berlin, 1936. Scholz László Az Evangélikus Élet 1936. évi 5. száma Scholz László versét ezzel a megjegyzéssel közölte: »Dahlem az óriási Berlin egyik kedves kis elővárosa. Itt lelkész- kedik és prédikál vasárnaponkint Martin Niemöller, a német evangélikus hitvalló-egyháznak erős hitű, bátor szavú vezérférfia.« Scholz László az 1935—36. tanévben, Budapest Deák téri segédlelkész korában tanulmányúton tartózkodott Berlinben. Többször járt a Berlin közelében fekvő, földalatti villamossal megközelíthető Dah- lemben, hogy hallgassa Niemöller prédikációit és lakásán is beszélgethessen vele. Niemöllert, aki Isten igéjének fegyverével vívta harcát a hitlerizmus embertelen és egyházat kísértő szelleme ellen, 1937. július 1-én letartóztatták és a háború végéig koncentrációs táborban volt. \ ____________________________________________________________________s „A sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg(2. Kor. 1,11.)
