Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-10 / 15. szám

EVANGÉLIKUS ELET ÉLET, FELTÁMADÁS, ÖRÖK ÉLET Nem egyszer hallottuk azt mon­dani, thogy nagypéntek nekünk, evangélikusoknak a legnagyobb ün­nepünk. Hiszen nagypéntek az ér­tünk halált szenvedett Jézusra em­lékeztet és az Isten által szerzett váltság középpontjába vezet. Nagy­pénteken odaállunk Jézus kereszt­fája alá s átéljük újból, amit Jézus értünk szenvedett és véghez vitt. Ügy van, ahogyan az énekvers mondja: »Bűnömnek büntetése volt ra jtad, oh Igaz... Ki méltó a ha­lálra, itt állok én szegény, Irgal­mad esdve, várva; Add el ne vesz- szek én!« Mégis helytelen volna, ha nagy­péntek mellett azonnal' meg nein látnánk húsvétot. Különben sem lehert nagyságrendi megkülönbözte­tést tenni a keresztyén főünnepek közt. Istennek nem kisebb ajándéka az, hogy Jeküldötte Fiát és hogy »az Ige testté lett«, mint az, hogy Fiát váltságul adta a világért, melyet szeretett, hogy »senki se vesszen el, aid benne hisz« (Jn. 3, 16.). De ha nem lehet nagyságrendi különiteé- séget tenni karácsony, húsvét és pünkösd között, akkor még helyte­lenebb ez a különbség nagypéntek és húsvét között. Bizony, nagypénte­ken legfeljebb megrázó tragédiáról beszélhetnénk, ha nem követte volna húsvót. Húsvét is elveszítené értel­mét, ha nem éppen nagypéntek vol­na mögötte. Erre különösen Pál apostol figyelmeztet minket. Pál apostol az egész evangéliumot eb­ben foglalja össze, hogy az »a ke­reszt igéje«. Ezért, amikor először ment Korintusba, hogy ott az evan­géliumról tegyen tanúbizonyságot, -nem akart egyébről tudni, mint Jézus Krisztusról, mégpedig, mint megfeszítettről« (1. Kor. 2,2). Ha erre az igéié gondolunk, akkor úgy vélhetnénk, hogy a golgotái kereszt az egész keresztyónség summája s hogy aibban van elrejtve számunkra minden isteni titok és kegyelem. Pedig Pál apostol Jézusról, a meg­feszítettről is mindig úgy prédikált, mint akit Isten húsvétkor feltá­masztott a sírból. »Ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi pnédíkálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is«, akkor még mindig »bű­neitekben vagytok« — írja a korín- tusiaknak (1. Kor. 15, 1-4. 17). Nagypéntek és húsvét összetar­toznak, egyik sem lehet meg a má­sik nélkül s mindegyik csak a má­sikból kapja meg az értelmét. Az „élet ünnepe* Húsvétkor sokszor mondották azit, hogy az az élet ünnepe, ünnepe an­nak, hogy az élet diadalmaskodott a halál fölött. Az élet diadaláról szívesen beszé­lünk. Az ember legősibb és kiirtha- taüan reménységei közé tartozik az, hogy az életnek diadalmaskodnia kell és hogy az mindig diadalmas­kodik is. Nem erről beszél-e a ta­vasszal megújuló természet? Nem a halál szimboluma-e a jég és hó der­medt csendjébe fagyott természet és * nem az élet diadalmas dalát zengi-e számunkra a tavaszi fűszál, erdő, mező zsendülő élete és a ma­darak vidám éneke? A csodálatos, minden múlandósággal dacoló »hal­hatatlan élet« győzelmét zengi ilyen­kor számunkra a természet. Ennek a tavaszi életújulásnak az idejére esik húsvét is. Ezért nem véletlen, hogy sokszor úgy gondol­ták és ma is sokszor úgy mondják: a húsvót is ennek az életnek, en­nek az életújulásnak, a »halhatatlan élet«-nek az ünnepe, Jézus fel­támadása pedig jelképe annak, hogy az élet diadalmaskodik minden mú­landóságon és halálon. Sokszor ezt úgy is mondottá!!, hogy a nagypén­teken keresztre feszített igazságot nem tarthatta bilincsekben a sír, annak ki tellett jönnie onnét, az élet és igazság széttöri . elkorhadt bilincseit, szétveti a sír dermesztő dohosságát és eget kér. Valóban, csodálatos a tavasz élet- újulása, Isten teremtésének meg­foghatatlan titka az élet: ott szuny- nyad a téli álom mélyén, a termé­szet világa minden elöregedés után új fiatalsággal, új erővel éled újjá. De az embernek, áld fölött elrohan­nak az esztendők és akinek az útja kikerülhetetlenül vezet a sír felé, az élet halhatatlansága, a termé­szet tavaszi megújulása édeskevés vigasztalás. Megfoghatatlan híradás A húsvéti evangélium nem »az élet« halhatatlanságát, és nem is »az élet« diadalát hirdeti az elmú­lás fölöst. A húsvéti evangélium azt a megfoghatatlan és megmagyaráz­hatatlan hírt hozza, hogy az a Jézus, aki hozzánk hasonló ember volt s akit nagypénteken kivégeztek — és­pedig a talán legszörnyűbb és leg­kínosabb kivégzési módon keresztre feszítettek —, harmadnapon Kijött a sírból, vagy ahogyan az Üjszövetség mondja: feltámadott. Az evangéliu­mok nem hagynak kétséget a tekin­tetben, hogy Jézus is valóságos, te­hát halandó ember volt. Nem volt másfajta ember, mint mi magunk, akiknek elődei mind sírban porlad­nak, és akik magunk is sírba fogunk hullani utódainkkal együtt." Sehol sem mondja az evangélium, hogy Jézusban valami titokzatos isteni erők működtek volna. amelyek szembeszálltak a halállal és ma­gukban biztosították volna számára azt, hogy a halál erőit le tudta volna győzni. Az ókorban több olyan mítosz is el volt terjedve, amely istenekről szólt, akik a természet elmúlásával együtt múltak el, de a természet megelevenedésével együtt ők is megelevenedtek. Ezek az is­tenségek jelképesen fejezték ki_ a természetben rejtőző »halhatatlan életet«. Jézust az evangélium nem ilyen »istenségnek« mondja, hanem valóságos, húsból és vérből való embernek. Ezért megfoghatatlan a húsvéti híradás. Megfoghatatlan és érthetetlen volt az első tanítványok­nak is az üzenet: »Feltámadott! Nincs itt!« Csak amikor látták őt magát és amikor Ö maga győzte meg tanítványait arról, hogy él, — akkor értették a húsvéti üzenetet. A húsvét üzenete nem a halha­tatlan élet diadalát hirdeti a mú­landóság fölött, hanem azt az egy­szeri csodát, hogy Isten nem hagy­ta a sírba azt a Jézust, akit a mi üdvözítőnkké tett és aki ártatlanul szenvedett értünk a keresztfán, Ira­nern előhozta őt a halálból és meg— dicsőítette, »Úrrá és Krisztussá tette« — ahogyan Péter apostol a pünkösdi beszédben mondja (Csel. 2, 36). De ha húsvétról nem tudnánk töb­bet mondani, mint csak aranyit, hogy egyszer valahogyan egy ember elő­jött a síriból, ahova ellenfelei te­mették, akkor tulajdonképpen nem sokat énné ez az üzenet. Mit is kez­denénk ilyen »csodával«, amely a mai embernek hihetetlen és amely — ha megtörtént is — rajta nem segít, mert meghagyja őt bajai és gondjai közt?! A húsvéti evangé­lium nem. is a csodát önmagában hirdeti, hanem arról az Istenről be­szél, ákd »a mi Urunkat, Jézus Krisztust« kiszolgáltatta a kereszten a halálnak bűneink miatt, de fel­támasztotta a halálból megxgazulá- sunk érdekében (Rm. 4, 25). Újra az élet közösségében Legnagyobb bajunk nem a múlan­dóság és az, hogy az egész termé­szeti világgal együtt mi is alá va­gyunk vetve az enyészetnek, hanem az, hogy Istentől elszakadva, Isten nélkül élünk. Mivel Isten az élet forrása, éspedig egyedül ő az élet forrása, azért Istentől elszakadtan élni annyit is jelent, mint az élet forrásától elszakadni, a halál hatal­mában lenni. Isten nélkül élni any- nyit jelent, hogy nem vagyunk éle­tünk urai, hanem kérlelhetetlenül alá vagyunk vetve a halál törvényé­nek. A húsvéti üzenet azt mondja: a hálálnák ez a kérlelhetetlen törvé­nye egyszer titokzatos módon meg­szakadt. Megszakadt Jézus halálá­ban és feltámadásában. Nem azért szakadt meg, hogy a világ lássa ezt a »csodát«, hanem megszakadt ér­tünk, megszakadt a mi javunkra, megszakadt úgy, hogy Isten min­ket, az Ö népét, akik hittel fogad­juk a húsvéti örömhírt, felvegyen Jézussal az élet közösségébe. Jézus feltámadásával az isteni élet for­rása, amely elapadt számunkra és amelyből kiszakadtunk, ismét ki-1 lelke által. áradt a világba, noha Isten nélkül éltünk és ellenségeiként szembe­fordultunk vele. Ezért tartósuk össze elválasztha­tatlanul nagypéntek és húsvét. A »kereszt igéje« azt mondja, hogy Isten értünk szolgáltatta ki Krisz­tust, aki szent és bűntelen volt, a halálnak, hogy áldozatul adott élete árán megbékéltesse a bűnös , embert önmagával. De Jézus halála csak tragikus bukás maradt volna, ha nem követte volna húsvét. A nyi­tott sír által tanúsítja Isten, hogy többé nem hajlandó kiszolgáltatni az embert a bűn és gonoszság ha­talmainak, hanem hogy Jézussal együtt és Jézusért őt js megmenti és neki új életet ad. Ezért hang­súlyozza Pál apostol: a »kereszt igéje« sem érne semmit húsvét nél­kül. Hiába halt volna meg Jézus, ha Isten őt fel nem támasztotta volna: akkor még mindig »bűneink­ben«, azaz a bűn hatalmában vol­nánk, akkor nem volna számunkra bűnbocsánat, akkor nem munkál­na Isten új életet bennünk Szent­Kövessük Jézust »Ámde Krisztus feltámadott a ha­lottak közül, és zsengéjük lett azok­nak, akik elaludtak!« — mondja Pál (1. Kor. 15, 20). Isten azt akarja, hogy mi is kövessük Jézust, része­sedjünk az ő életében: Isten nekünk is örök életet akar ajándékozni. Lázár történetében a feltámadás­nak ezt a titkát fejezi ki Jézus szava: »Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz bennem, ha meg­hal is, él; és aki csak él és hisz én- benneni, soha meg nem hal!« (Jn. 11, 25—26). Krisztusban Isten úgy áttörte a halál engesztelhetetlen ha­talmát, hogy valósággal itt van köz­tünk az élet, Isten örökkévaló élete. Itt van a feltámadás üzenetében, itt van azok hitében, akik ezt az üzenetet elfogadják, itt van a Krisz­tus-hívők seregében, akik előre te­kintve bizalommal néznek a jö­vendő felé, melyet Isten készít ne­kik s maguk is munkás erejük latfoavetésével szolgálják azt, ami jó és felebarátuk javára szolgál. Jézus feltámadása, a húsvéti üze­net nem szünteti meg a természet életében a múlandóságot s nem vesz ki minket sem a természetes élet­rendből, melynek tagjaiként szület­tünk. De aki Krisztusban hisz, »ha meghal is, él«. Rajta a halál nem tud úrrá lenni, nem tudja őt elsza­kítani az élet örökkévaló forrásá­tól, Istentől. Mert a halál-sorsban az a félelmetes és az tölt el mind­annyiunkat borzalommal, hogy a ha­lál Istentől való elszakítóttságunka t véglegessé és megmásíthatatlanná teszi. Ez a halál »fulánkja«: eltit­kolhatjuk magunk előtt, sőt valami hősies elszántsággal, emberi erőnk végső megfeszítésével a tagjainkat megremegtető borzadályt is le tud­juk talán küzdeni. Hiszen voltak, akik félelem nélkül, szilárd léptek­kel mentek a halál elé is. De a halál fulánkja, az Istentől való el- szakítottság borzalmassága és an­nak megmásíthatatlan véglegessége megmarad. Jaj nekünk, ha ilyen értelemben vagyunk »a halál fiai« és megmásíthatatlanui azok is ma­radunk. A halálnak ettől a borzal­masságától szabadít meg - Jézus: »Aki hisz bennem, ha meghal is, él!« Hitünkben új bizalommal fordulunk Istenhez, megszűnik a Tőle való ide- gensógünk és elszakítottságunk, Krisztus által újból Isten gyerme­kei vagyunk,- akik tudunk és me­rünk Hozzá kiáltani: »Abbé! Atyáink!«, mert a bűneink bocsá­natában új élet forrását nyitotta meg számunkra. Ezen az életen a halálnak sincs hatalma. Ha át is kell lépnünk a halál küszöbén, Is­tentől nem szakadunk el, hanem inkább odamegyünk, ahol színről színre látunk és elszakíthatatlanul az övéi vagyunk. Ezért mondhatja Jézus, hogy min­denki, aki él és hisz őbenne, soha meg nem hal. Aki »él« Krisztusban, mert Isten megújította életét és hi­tével ragaszkodik Istenhez, az bí­zik benne és engedelmes élettel sze­reti Istent és testvéreit, az »soha meg nem hal«, mert nem hal meg Isten számára. Luther mondja egy alkalommal, hogy »aki Istenhez be­szél, vágy akihez Isten — akár ha­raggal, akár kegyelmesen — szók az igazán halhatatlan«. Ez éppen az örök élet ajándéka számunkra már itt a földön: Isten szól hoz­zánk, hív és a magáévá tesz, meg­bocsátja bűneinket, megújítja bű­neink által elrontott életünket és ezt a megújított életet átmenti a halálon keresztül is. Ez éppen húsvét üzenetének titka, Jézus feltámadásának drága aján­déka mindazok számára, akik el­fogadják Krisztust uruknak és hisz­nek Őbenne, akit Isten rendelt ne­künk »bölcseségül, igazságul, szent­ségül és váltságul« (1. Kor. 1, 30). Dr. Karner Károly Istentiszteleti rend 11 Április hó 10-én, Húsvétvasároap Deák tér d. e. 9 (úrv.) Hafenscher, d. e. (úrv.) D. Dezséry László, d. u. 6 Ma- docaai Miklós, — Fasor d. e. V2IO, Juhász Géza d. e. 11 (úrv.), Gyöngyösi Vilmos d. u. 7, Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. űt 7. d. e. 7*10. Sülé Károly. — Üllői út 24. d. e. 7,10, d. e. 11. — Rákóczi út 57/b. d. e. 10 SzMády Jenő dr., d. e. SA12. — Karácsony S. u. 31. d. e. 10. — Thaly K. u. 28. d. e. 11 (úrv.) Bonnyai Sándor, d. u. 6 Bonnyai Sán­dor. Kőbánya d. e. 10. Korén Emil. — Vajda P. u. 33. d. e. 7*12 Koren Emil. — Utász u. 7. d. e. 9 Koren Emil. — Zugló d. e. 9 (gyerm.) Scholz László, d. e.. 11 (úrv.) Scholz László, d. u. 6. Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. d. e. 7« 10 (úrv.) Muntag Andor. — Rákosfalva d. u. 5 (úrv.) Scholz László. — Fóti ut 22. d. e. 11 (úrv.) Gádor András, d. u. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. d. e. 8 (úrv.) Gádor András. — CJjpest d. e. 10 (úrv.) Blázy La­jos. — Dunakeszi d. e. 9 (úrv.) Matuz László. — Vas u. 2/c. d. e. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet d. e. 10. — Soroksár- Üjtelep d. e. 7*9. — Rákospalota MÁV-telep d. e. 7?9. — Rákospalota Nagytemplom d. e. 10. — Rákospalota Kistemplom d. u. 3. — Pest­újhely d. e. 10. — Rákoskeresztúr d. e. 7*11. — Rákoshegy d. e. 9. — Rákosliget d. e. 10. — Rákoscsaba d. e. 9. d. u. 7*7. — Cinkota d. e. 9 (gyerm.) d. e. 10 d. u. 723. — Má­tyásföld d. e. 7*12. — Kerepes-Kistarcsa d. e. 7<10 — Árpádföld d. u. 5. — Pestlőrinc d. e. 11. — Pestimre d. e. 10. — Kispest d. e. 9. d. n. 6. — Wekerle-telep d. e. 8. — Rákos­szentmihály d. e. 7*11. d. u. 5. PONT ÉS QON DO LATJEL Bécsikapu tér d. e. 9 (úrv.) Várady Lajos, d. e. 11 (úrv.) D. Dr. Vető Lajos. d. u. .7 Dóka Zoltán. — Toroczkó tér d. e. 8 (úrv.). d. e. 7*9 Dóka Zoltán. — Óbuda d e 10 urv.) Komjáthy Lajos, d. u. 5 Komjáhty Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. d e 9 (úrv.) Danhauser László, del] '(úrv.) Danhauser László, d. u. 7 (úrv.) Ruttkav blemér — Hűvösvölgy, Lelkészr.evelő Intézet ti. e. Vili (urv.) Friedrich Lajos. — Diana “■ . d-, e. Va9 (úrv.) Rutikay Elemér — Budakeszi d. e. 'A10 (úrv.). - Kelenföld d. e. 6 (urv.) Muncz Frigyes, d. e. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, d. u. 5 Rezessy Zoltán dr. — Német­völgyi u. 138 d e. Vs9 (úrv.) Rezessy Zoltán nr" „C?f.peI d- *■ 1'. d- 7. — Budafok d- ,<*• I0, VisontM Róbert. _ Nagytétény d. e. B (urv.) Visontai Róbert. — Kelenvölgy d e ) Bodrog Miklós. — Albertfalva d' e. d e. '“Io, dü? Mi.k'ÓS- ~ Csilla>fI,e*>' Április hó 11-én, Húsvéthétfőn Deák tér d. e. 9 (német, úrv.) Tessényi Kornél, d,_ e. li (úrv) Hafenscher Károiv 6J5emes István. — Fasor d e <AÍ0 Juhasz Géza, d. e. 11 (úrv.) Sülé Károiv, d. u. 7 Juhasz Géza. — Ollói u. 24 d e li cV iUJa7' ,~«n?kácI' u- 57/b- d- e lo'íűrv.) Szilády Jenő dr„ d. e. -V412, d u 7 __Kará­rs r 5- '?• ’J- u- 6- - Thaly K. (V,28- d- e- ‘l (urv.) Bonnyai Sándor, d. u. bj, Bonnyai Sándor. - Kőbánya d. e 10 Sárkány Tibor. — Vajda P. u. 33. d e 12 Schreiner Vilmos. - Utász u. 7 d 'e 9 Schreiner Vilmos. — Zugló d e'n'(úrv) Muntag Andor. d. u. 6 Muntag Andor — Gyarmat u. 14. d. e. '/.IO Scholz László'. — Fóti u. 22. d. e. »1 (úrv.) Rimár Jenő, d u. 7 Gádor András. — Váci u. 129. d. e 8 Rimár Jenő. — Uipest d. e. 10 (úrv.) Matuz László d. u. Vs7 Matuz László. — Dunakeszi d e 9 Sólyom Jenő. — Vas u. 2/c. d e 11 — Pesterzsébet d. e. 10. — Soroksár-Ujtelep d. e. 729. — Rákospalota, MAV-telep d. e. V-9. — Rp. Nagytemplom d. e 10 — Pp, Kistemplom d. u. 3. — Pestújhely d e 10. — Rákoskeresztúr d. e. 'AU. — Rákoscsaba d. e. 9, d. u. . — Cinkota d. e. 9 (gyerm.), d. e. 10. d. u. 'A3. — Pestlőrinc d e 11 — Kispest d. e. 9, d. e. 10, d. ti. S. — Wekerle- telep d. r. s. — Rákosszentmihály d. e. 'All, d. 11. 5. Bécsikapu tér d. e. 11 Várady Lajos, d. a. 7 Pethö István. — Toroczkó tér d. e. 8 (úrv.), d. e. 7*9 Várady Lajos. — Óbuda d. e. 10. (úiv.) Komjáthy Lajos. d. u. 7 (úrv.) Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. d. e. 9 (úrv.) Ruttkay Elemér, d. e. 11 (úrv.) Ruttkay Elemér, d. u. 7 (úrv.) Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet d. e. •fill (úrv.) Danhauser László. — Kelen­föld <1. e. 11 Bottá Istváin, d. u. 6 Bottá István. — Németvölgyi u. 138. d. u. 6 Muncz Frigyes. — Budafok d. e. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény d. e. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy d. e. 9. Visontai Róbert. — Albert­falva d. e. Vall Visontai Róbert. — Csillag­hegy d. e. 7*10. d. u. 7. — Nyugdíjas lelkészházaspár mindenes háztartási alkalmazottat keres. Gyenesdiás. Közelebbi cím a kiadóhivatalban. — Egészséges, megbízható, gyer­mekszerető mindenest keresek.. Te­lefon: 164—706. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft, Csekkszámla: 20.412—Vili. _______10.000 példányban nyomatott________ 2­551576. Athenaeum (F. v. Soproni Bfeíj” Trásunik egyik legkisebb része a ■* a pont. Nagy betűkhöz és nagy szavakhoz szokott szemünk sokszor már észre sem veszi, pedig egy ilyen parányi ponton nagyon gyak­ran megfordulhat az egész életünk. Amikor leírjuk: a pont mindig fe­kete a fehér papíron. Fekete különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy a pont mindig vé­get jelent. Például végét egy szép mondatnák. Egy pont a boldogság után: keserű könnycsepp. Egy pont a szeretet után: árvaság. Egy pont az élet után: halál. És egy pont az Isten után: maga a pokol! A nagypéntek ilyen fekete pont a világ életében. A bűn és a hálál pontja a földi gyűlölet szörnyű mondata után. Nagypénteken sokan úgy látták, hogy a bűn és a halál utolsó szó az ember életében és ez a fekete pont sötét sírja marad min­den emberi reménységnek. Nincs tovább. A bűn és a hálál utolsó és pokoli pont marad minden emberi mondat után. Milyen jó ma elmondani és nek­tek boldogan leírni, hogy még va­lami történt nagypénték után .. . Hogy Isten a fekete pontot tovább- irta és gondolatjellé alakította, ami után mindig következik valami, és ezt a valamit már az Isten mondja és az Isten írja. Milyen jó elmon­dani, hogy amikor a föld pontot tett, az Ég még tovább beszélt és Isten a föltámasztott Jézus ajkára adta: "Én vagyok a feltámadás és az élet ...* Ami a gondolatjel után következik — az a húsvét! Nos, az első, ami a húsvéti gon­dolatjel után 'következni, így hang­zik: nem utolmő mó n bűn ! — A napokban olvastam a leprá- sok történetét. Aki ezt a szörnyű betegséget megkapja, annak a halál már kimondta az utolsó szót. So­káig nem látszik semmi. A beteg együtt él jár és örül a többiekkel, akik egészségesek. De egyszer vala­hol a testén megjelenik a leprafolt. Ez az ő halálos ítélete. Ettől kezdve elkezdi hurcolni ez a kegyetlen kór egy visszahozhatatlan úton. Először megvakul, aztán lassan halódik poklok kínjaival minden nap a sze­retteitől és emberektől távol. Talán még messze van a hálál, de ő már nem él. — Ma már, ha idejében or­vos kezébe kerül, meg is tudják gyógyítani. Nos, a bűn ilyen betegsége az életnek. Sokan, nagyon sokan nem hisznek benne. Hordják magukkal nevetve és könnyelműen sokszor egy életen át. Sokszor vakon és sók- szőr sírva. Sokszor nem is tudják, hogy mi fáj. De egyszer — vagy az életben, vagy a halálban — Isten eléjük áll és ők látni fogják a bűn haláltaítélő foltjait. — Nos, ez a húsvét boldog híradása, hogy a bűn mégsem halálos betegség. Nem utolsó szó. Jézus győzött és aki ide­jében hozzá menekül, akire gyó­gyító vére hull, annak átadja egy vtsszaternet az istenhez, a nusven sírkő eltakarja és eltemeti a bűn nagypénteki pontját és hatalmasan hirdeti: Jézusé az utolsó szó! — A második, ami a húsvéti gondo­latjel után következik, így hangzik: nem utolsó sxó a halál 1 — Sokan húsvétkor is csak üres sírt látnak. Ügy gondolják, hogy a halál utolsó pont az élet után. Mindegy, hogy hogyan él az em­ber: imádlcozva, vagy átkot szórva, gyűlölve, vagy szeretve, egyedül, vagy az Istenhez simulva, sírva, vagy kacagva, mindenkinek a sorsa egyforma lesz ebben az utolsó mon­datban, aminek a halál a pontja. Mindegy, hogy ez az utolsó pont az álomhoz, vagy a semmihez hason­lít, elég annyi, hogy pont lesz, ami után nem következik semmi. Ez a vallomás van ráírva dőzsölök, duha­jok és könnyelműek magasra tar­tott mámorára: csak ma élek! Nos, a húsvét éppen arról beszél, hogy a húsvéti sírkő eltakarja a ha­lál pontját is. A halál is csak gon­dolatjel és amikor a halál elvégezte munkáját és némává teszi az éle­tet, akkor kezd el beszélni az Isten. Jézus legyőzte a halált és élők és holtak Elibe kerülnek. Számadásra és ítéletre. Mindenki elgondolkoz­hat majd azon, hogy a halál gondo­latjele után milyen sors várakozik reá. Nekünk elég annyi — s ez az, ami a húsvéti gondolatjel után har­madiknak következik, hogy etunK oroKKe: igaz von minőén szava és minden ígérete. Van hát értelme a húsvéti örömünknek, a húsvéti hitünknek. Van értelme a templomunknak és a Bibliánknak, Érdemes imádkozni és jónak lenni. Szeretni Öt és Mellette hűség­gel megmaradni. Érdemes élni a békességet, a tisztaságot, Jézus min­den parancsát. Érdemes magunkra venni és hordozni az ő országát, mert ez az út boldog és örökkévaló út. Békés és gyönyörű út. Vidám és szép húsvéti út. Nem utolsó szó, amit má mon­dunk. Az utolsó szó Istené. És ő mindig azt fogja mondani, ami a legjobb minekünk. Pontot teszünk a bűn és a halál mondata után, hadd jöjjön a hús­vét. Hadd jöjjön, hadd lépjen be Jézus az életünkbe. Azt mondják, az a legsúlyosabb kő a világon, amelyik az ember szí­vére nehezedik. Milyen súlyos kő nyomja a mi szívünket?! Ú, nem gyász és nem szenvedés, nem szo­morúság és nem bánat. Súlyos bűneinkből született az a fekete kő, amelyik szívünkre nehezedve el­temette egyszer bennünk az elfelej­tett Krisztust. De ma húsvét van és Isten ezt a követ is el tudja hengeríteni. Hogy Jézus feltámad­jon bennünk, hogy magunkhoz tér­jünk és éljünk. 0 ezt a csodát is megteheti ve­lünk, mert Övé — az utolsó szó. Friedrich Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents