Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-17 / 16. szám
A tanítványok húsvét után /gyülekezeteink mélyet lélegzettek a húsvéti evangéliumból. Olyan a húsvéti templomozás, mintha kinyitnánk az ablakot, hogy beáradjon a tavasz levegője. A keresztyén hit győzelmes szígeközepe erősödik meg általa. Jézus Krisztus halála és feltámadása, Isten'teljes győzelme a bűn, a bűn következményei és a hálál felett. Ssabadítás mindazoknak, akik öreá néznek s az ö győzelméből merítenek. Nem véletlen, hogy gyülekezeteink elsősorban húsvétkor járulnak az úrvacsorához. Az XJr asztalának erejét nemzedékröl-nemzedékre tapasztaltuk, de azt is, hogy talán soha olyan közel nincs hozzánk ez az erő, soha olyan hatékony, mint éppen a húsvéti úrvacsorában. Mintha húsvétkor bennünk és kívülünk minden ahhoz segítene, hogy vágyakozzunk ez után az erő után, odavigyük az oltárhoz a magunk erőtlenségét, hogy segítséget kapjunk belőle. A kísértésekben meggyötört, a bűnben sokszor elbukott, az élet harcában megfáradott ember vágyakozik a húsvéti úrvacsorában tavaszi erőt kapni az új élethez. Krisztus kereszthalála és feltámadása nincs semmi összefüggésben a tavasz- szal. Mégis a gyakorlati keresztyén élet sok-sok adottságából folyóan ösz- szefüggésbe került vele. A húsvéti evangélium és a bontakozó tavasz összetartozik népünk szívében. Húsvéti népszokások, húsvéti egyházi énekeink, húsvéti népdalaink, a keresztyének húsvét körüli családi élete ezer szállal fűzte össze a megváltás evangéliumát a tavaszi reménységekkel és készülődésekkel. A keresztyének szívében Krisztus győzelmes feltámadása mozdítja a vágyat és a cselekvést az új életben járásra, az emberi élet bölcs felhasználására. JJúsvétkor az valósul, amit már Ezékiel próféta jövendölt, hogy »adok ■* nékik egy szívet és új lelket adok belétek és eltávolítóm a kőszívet az ő testükből és adok nékik hússzivet«. Ez az új szív a bűnbocsánatot nyert szív. A bűnökben megátalkodott, a bűnök között megedződött kőszivet cseréli ki Isten győzelmes evangéliuma, bűnbocsátó igéje élő, újra Isten erőitől duzzadó, készséges szívvé. A bűnbocsánat cseréli ki bennünk az óembert újemberré, olyanná, aki nyitva van Isten felé és kész neki engedelmeskedni. Húsvét győzelmes evangéliuma olyan új szívet ad, amely lehetségesnek érzi az új kezdetet az ember életében. Ezt az új kezdetet pedig az élő Jézus Krisztus megszentelő szándékának rendeli alá. Akiben a húsvéti evangélium hatékonyan működik, abban elkezdődik a megszentelődés áldott folyamata. A megszentelődés egyet jelent azzal, hogy Isten tulajdonába adjuk magunkat, neki fenntartott, neki rendelkezésre bocsátott életnek tartjuk a magunk életét. Isten birtokba veszi az Ö tulajdonát, az életünket, mely a hit által valóban az övé lett és működik benne. Cselekszik rajta, mint ahogyan a gazda foglalkozik a kertjével, nyesegeti, ápolja, szépíti, károktól védelmezi, gyümölcséréshez segíti azt. Az a mi húsvéti hitünk, tavaszi reménységünk, hogy Istennek adott engedelmes áletünk az Isten kezében jóra fordútatik, jó gyümölcsök gazdag termésére használtatik fel. Ahol a húsvét igazán történt, ott Isten azt a parancsot adta ki, amit ismét Ezékiel próféta igy visszhangoz: »Hogy az én végzéseimben járjanak és rendelésemet megőrizzék és cselekedjék azokat és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenük.« I stennek ez a parancsa konkrét. Világosan a földi életre vonatkozik és félreérthetetlenül itt akar érvényesülni a mindennapjainkban. Az nem keresztyén, aki nem érzi, hogy a hité itt fontos a földön s hogy hiába vette a kegyelmet, ha hitéből nem tevékenykedik itt a földön. A földi élet a mi nagy vizsgánk az ítélet előtt. Isten azért küldte az ö Fiát a földre, hogy Ö itt elrendezze dolgunkat, megjavítsa az életünket, olyan jó fákká neveljen, akik jó gyümölcsöket hoznak. Jó fává a bűnből való szabadítás tesz minket, Krisztus váltsága és bűnbocsánata. A jó gyümölcstermés pedig abból az engedelmességből következik, hogy megőrizzük Isten rendeléseit és megcselekedjük azokat, hogy az ű népévé adjuk magunkat és hitben készségesekké válunk arra, hogy ö Istenünkké legyen. Minden erőt a földekre Már túl vagyunk húsvéton s még mindig késnek a szép tavaszi napok. Máskor ilyenkor már zöldek a bokrok és a mezők s a szántó-vetők rajai elvégezték reményteljes tavaszi munkájukat a földeken. Az ősz s a tél csapadékos volt s Magyarországon, ahol a mezőgazdaság iránt mindenkinek érdeklődése van s ahol mindenki tudja, hogy a mezőgazdasági termeléstől, egyszerűen szólva a jó terméstől életünk és jólétünk nagy része függ, ezt örömmel figyelték az emberek. Ma azonban már arról beszélgetnek együtt a szántóvetők, hogy késik a tavaszi munka, hamar bekö- vetkezhetik a forró nyár s az elkésett tavaszi vetésekben óriási kára lehet az egész népnek, az egész nemzetgazdaságnak. Késett a tavaszi kalászosok és a cukorrépa vetése, késett a kukoricáé is. Sok helyen még a tavaszi vetések elé szükséges bo- ronálás és hengerezés sem készült el. Nem hiába irányítja rá kormányunk a figyelmet a tavaszi mezőgazdasági munkákra. A párt Központi Vezetőségének márciusi határozata valamennyi nemzeti kérdés legdöntőbbjeként a termelés kérdését említi. Ezen belül nagy figyelmet szentel a mező- gazdasági termelés kérdéseinek. Ezen belül is nyomatékosan szól arról, hogy az egyéni parasztgazdaságok lehetőségeit is sokkal jobban ki kell használnunk az ország jóléte érdekében. A községi termelési bizottságok és a mezőgazdasági termelés minden szerve arra int ezekben a napokban, hogy a tavaszi munkákat gyorsan és jól végezzék el. A magyar parasztság szorgalma és földszeretete közismert. Mos; azonban a késői tavaszi időjárás arra sürgeti parasztságunkat, hogy sürgető kötelességnek tartsa és minden erejét arra fordítsa, hogy elvégezze a tavaszi munkákat. Minden erőt a földekre kell fordítanunk, összpontosítottál), szervezetten, a legnagyobb erőfeszítéssel kell utolérnünk a szokásos mezőgazdasági terminusokat, ha nem akarjuk, hogy népünk jóléte szenvedjen a lehetséges károktól. A húsvéti ünneplésben megerősödött hitű evangélikus parasztság is ugyanezen feladat előtt áll. Fogjunk hozzá a munkához s hajtsuk azt végre erőteljesen, szívós akarattal fáradozván a teljes kötelességteljesítés céljáért és öröméért. Legyünk azok között, akik most a legszorgalmasabbak. Iegöntudatosabbak az egész nép jóléte érdekében! A Hungarian Church Press Miben áll az új életnek ez a tavaszi új engedelmessége? Elég gyakori félreértés a keresztyének között az, hogy ez az új engedelmesség elsősorban vagy főleg vagy csakis a vallásos élet területére vonatkozik. Elvégezni a vallásos kötelezettségeket, teljesíteni az egyház iránti kötelességeket, ájta- toskodni és »bizonyságot tenni«. Az a tevékeny hit, amelyet Isten a győzelmes evangéliummal támaszt bennünk, nem ilyen felemás, nem ilyen korcs. Ez mind benne van, de ezzel együtt minden egyéb is, amely nagyon »köznapi«. Együtt jár vele az a bizonyos »közönséges« keresztyén élet, mely bizony olyan »szürke«, hogy az ember azt hiszi róla, nincs is benne semmi »nagyszerű«. A keresztyén élet azonban nem hősi taglejetésekkel és drámai pátosszal folyik, hanem Istenben elrejtett élet, »csendes« életfolytatás, hűség a kevesen, együtt a többi emberekkel, úgy mint a többi emberek. A keresztyén élet nem kiemelkedés a világból, hanem Isten terve szerint bennehagyatás a világban úgy, hogy közben őriztetünk a gonosztól. T uther Márton milyen egyszerűen, milyen atyai módon tanított min- két erre. A hit szerinte csupa jócselekedet, mely folyik úgy magából a hitből, hogy mire a hit maga feleszmélne rá, már meg is történt. Luther szerint a legegyszerűbb házi munka, a legegyszerűbb emberi foglalkozás s a legegyszerűbb emberi szó a másikhoz jó cselekedet, ha hitben történt s Luther szerint ezekből a hitből történt jó cselekedetekből formálódik, rakódik össze és mutatkozik is a keresztyén élet. Húsvét utáni keresztyének, ne gondoljatok sokat magatokról! Az ünnepi hangulat emeljen a legmagasabb szintre, mely kétségtelenül a normális, a mindennapi emberi életfolytatás. Legyetek becsületesek, végezzétek a napi munkátokat, mint akiknek kötelességük van a földön, tegyetek jót a legkisebbekkel, tegyetek jót a legnagyobbaknak. Áldozzátok életeteket az otthon oltárán, a munkahely oltárán, a haza oltárán, a mai emberi nemzedék oltárán. Ezek mind Isten munkahelyei, ezek mind vizsgatermek, melyekben Isten maga a vizsgáztató. Egyszerű, szép életet élni, puritán, szent életfolytatásban lenni hasznossá az emberek között, ez a keresztyén élet! Aki ezt nem hiszi, olvassa el Máté evangéliuma 25. részét. Onnan megtudhatja, minek alapján történik majd az ítélet felettünk. Jézus Krisztus győzelmes evangéliuma neveljen minket a tiszta, keresztyén, szent életben, ez az élet az üdvösség iskolája. Ebben az iskolában ugyanis együtt vagyunk azzal a »Tanítvánnyal«, aki az egyetlen igaz volt s akinek követőiként lehetünk mi egyedül tanítványokká. Ebben az iskolában együtt élünk, együtt küzdünk az XJr Jézus Krisztussal! — protestáns egyházaink idegennyei- vü sajtótájékoztatója — április 1-i számában először részletesen beszámol a protestáns egyházaknak hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepi üléseiről és ünnepi nyilatkozatairól. A református egyházi vezetők kitüntetéséről, Hellstem svájci református lelkész magyarországi látogatásáról, Nyikoláj metropolita és a református püspökök közötti táviratváltásról szóló híradás után Pap László dékánnak a Presbi- teriánus Világszövetség Végrehajtó Bizottságába való behívásáról és D. Bereczky Albert püspök betegségéről olvashatunk hírt. Közli a tájékoztató püspökeinknek a Lutheránus Világszövetség bécsi végrehajtó bizottsági ülésével kapcsolatban ott mondott nyilatkozatait, majd a Magyarországi ökuménikus Tanács tanulmányi munkájával foglalkozik. Hosszabb beszámolót közöl a tudósító az Egyházegyetem Tanácsának üléséről, részletesen foglalkozva az új énekeskönyv előkészítő munkájával és közölve ezzel kapcsolatban Gyöngyösi esperes nyilatkozatát, az új lelkészi hivatali rendtartással és a Gyülekezeti Segély 1955. évi munkájával. A rövid hírek között a böjti igehirdetésekről, a kiskőrösi énekkar böjti szeretetvendégségéről és a tordasi gyülekezet templomrenoválásra való adakozásáról olvashatunk híradást. A jubileumi sajtóvasárnap elé Egyházunk szép szokása: az évenként megtartott sajtóvasárnap az Egyetemes Sajtóosztálynak évenként országos offertóriumot jelent és ezen felül még sokkal többet. Ez a nap, a húsvét utáni második vasárnap, Sajtóosztályunk számára évenként azt jelenti, hogy egyházunk valamennyi gyülekezete az egyházi sajtó országos munkájára irányítja összpontosított figyelmét. Ezen a vasárnapon mindenütt a nyomtatva hirdetett igére, egyházunk bizonyságtevő, tanító, nevelő országos sajtójára gondolnak a hívek s azt segítik a lelkészek igehirdetésükkel, a hívek pedig imádságaikkal és áldozatukkal. Ez jót tesz sajtónknak és jót tesz egész egyházunknak is. Az egyház különböző országos munkái igénylik azt, hogy legalább évente egyszer bírálatot, segítséget, imádságot és összpontosított áldozatot kapjanak a gyülekezetekből. A gyülekezetek pedig igénylik, hogy a különböző országos egyházi munkákról legalább évente egyszer beszámolót, munkajelentést, tervismertetést, figyelemfelhívást kapjanak. Ennek kell megtörténnie 1955 egyházi sajtónapján is. Annál inkább ennek kell történnie, mert ez a sajtónap egyházunk többszörös sajtó-jubileumát is jelenti. Ez évben harminc éves a Lelkipásztor, egyházunk lel'készi szak- folyóirata. Ez évben húsz éves az Evangélikus Élet, egyházunk közismert hetilapja. Ez évben ötesztendős az Egyházegyetem Sajtóosztálya, egyházunk központi lap- és könyvkiadója, központi iratterjesztője. Ezek az évfordulók mindannyiunkat arra köteleznek, hogy számot vessünk munkánkkal, józan és életrevaló célokat tűzzünk ki egyházunk sajtója elé és könyvkiadása elé s ezeknek a céloknak megvalósítására mozgósítsuk az egész anyaszentegy- házat. Emlékezzünk az előttünk járókra. A Lelkipásztort ezelőtt harminc esztendővel Vértesi Zoltán magyar- bolyi lelkész alapította. Alapítása után egy évvel Vértesi Zoltán és Kemény Lajos, a néhai budapesti esperes, később D. Kapi Béla püspök, Turóczy Zoltán győri lelkész, majd tiszai püspök, Molitórisz János celldömölki esperes, majd Veöreös Imre győri lelkész szerkesztette. 1952. április 1-étől szerkeszti a Lelkipásztort D. Dr. Vető Lajos püspök, egyházunk lelkész-elnöke. Az Evangélikus Életet 1933-ban Szánthó Róbert kelenföldi lelkész alapította. 1935-től a háború végéig Kemény Lajos budapesti esperes szerkesztette. A felszabadulás után a lap dr. Gaudy László szerkesztésében jelent meg újra 1948 őszén. 1949. május 7-e óta szerkeszti D. Dezséry László püspök. Az Evangélikus Élet alapításától kezdve, 1950. november 19-ig az Országos Luther Szövetség lapja volt. Azóta az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadásában jelenik meg. Az Evangélikus Sajtóosztály D. Dezséry László püspök hosszabb szervező munkája után, 1950-ben alakult, amikor az egyetemes közgyűlés elfogadta szabályzatát és Sajtóosztályára bízta egyházunk egész könyv- és lapkiadását, valamint iratterjesztésének központi irányítását. Az Egyetemes Sajtóosztály különböző kisebb- nagyobb egyházi lap- és könyvkiadó vállalatok munkáit vette át és azóta egyenletesen fejlődik. Ma egyházunk jól megalapozott országos szerve. Egyetemes Sajtóosztályunk elnöke D. Dr. Vető Lajos püspök, előadója pedig D. Dezséry László püspök. Gondoljunk hálával az alapítókra, mai egyházi sajtónk eddigi vezető munkásaira s gondoljunk imádsággal egyházi sajtónk mai irányítóira és munkásaira! Okuljunk egyházi sajtónk eddig megtett útjának tapasztalataiból, tévedéseiből és mulasztásaiból, igyekezzünk mindig igazabb, mindig evangéliumibb, jobb és hatékonyabb egyházi sajtóra! Egyházi sajtónk és könyvkiadásunk szolgálja egyházunk előremenetelét, segítse egyházunkat a magyar nép érdekében végzett, mindig jobb szolgálatokra. Készüljünk az idei sajtóvasárnapra lelkesedéssel, Imádkozzunk és áldozzunk egyházi sajtónkért! HÚSVÉT FÉNYÉBEN Húsvét után öröm tölti meg a tanítványok szívét. Az eltemetett, sokszor megsiratott Mester újra ott van közöttük. Szemükkel láthatják, kezükkel megfoghatják és még Tamásnak is eloszlik minden kétsége, amikor megérinti sebeinek helyét. Hogyne örülnének, amikor húsvét reggelén mindent visszanyertek, amit nagypénteken elveszítettek. Visszanyerték hitüket, ami mintha Jézussal együtt sírba szállt volna. Most újból hinni tudják, hogy Krisztus valóban népének Megváltója. Visszanyerték arcuk mosolyát, szívüknek drága örömét, amit mintha elnyelt volna a hideg kősír. Most ismét örülni tudnak, nem úgy, mint azon az emlékezetes napon, amikor mindegyikük sirt — ki a szégyentől, ki a végtelen bánattól. Visszanyerték reménységüket, amit ott hagytak szárnyaszegetten a Golgota hegyén. Most úgy látják, hogy ezentúl minden olyan szép, olyan jó lesz. Nem vár rájuk az a bizonytalan jövő, ami várta őket akkor, amikor szétfutottak a világ mind a négy tájára. Most már nem kell félniök, hiszen nincs mitől tartani annak, aki olyan valakinek oltalmában áll, aki legyőzte a legnagyobbat: a félelmetes halált. Most Vele lehetnek, láthatják, újra hallhatják vigasztaló »Ne féljetek« szavát. Húsvét óta a keresztyének minden napja ez öröm fényes sugara alatt telik el. Azóta minden vasárnap Krisztus feltámadását hirdeti, még akkor is, ha erről az igehirdetésben egy szó sem esik. Az Ószövetség népe a szombat — azaz a »sabbat«: az isteni pihenőnap — napján emlékezett meg Isten csodálatos cselekedeteiről, elsősorban teremtő munkájáról. Arról a munkáról, amit akkor végzett, amikor a földet, az eget, annak minden élettelen lakóját, és az embert is szavával megformálta, életre hívta. Mi, keresztyének, már kezdettől fogva Istennek arról a csodálatos cselekedetéről emlékezünk, amellyel meghalt fiát, Jézus Krisztust a sírból kihívta, feltámasztotta. Természetesen nem feledkezünk meg Teremtőnk más cselekedeteiről sem, de mielőttünk már nemcsak úgy áll, mint világot alkotó Ür, hanem mint aki ezt a világot meg is váltotta. Ez a váltságmű húsvétkor, Krisztus feltámadásával fejeződött be és mi ezért ünnepelünk, erre emlékezve éppen vasárnapon. A nagypéntekre és a húsvétra való emlékezés tehát nem korlátozódha- tik és korlátozódik csupán ezekre a napokra, hanem az év minden napján gondolnunk kell mindarra, ami akkor történt. így a tanítványokkal együtt nekünk is örülnünk kell, hogy a halott Jézus feltámadott, hogy az élő Krisztus velünk van; az Ű híveivel, egyházával. Kell, hogy higgyük: a Názáreti a mi Megváltónk, kell hogy higgyük, hogy ránk életünk végén nem bizonytalan jövő, hanem Ö maga vár. így lehet húsvét napja, húsvét után is életünk minden napján a mi számunkra örömnek forrása, a hitben való növekedés drága alkalma; Éljünk hát mindig húsvét világosságának fényében, a megnyílt sír látásában, a Krisztusban való hitben; Vámos József „Higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek fia, és hogy ezt hivén, életetek legyen az ő nevében“ (jn 20,31>
