Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-10 / 15. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET § »HITTEM ÉS AZ A hitből való tapasztalás ereje szólal még a 116. zsbltár 8—10. ver­sében. Szívből jövő háladal fakad a zsoltáríró ajkán azért a kegyelemért, amelyet Isten szabadításában meg­tapasztalt. Hálája azért olyan forró, mert nagy veszélyből, a halál, a könny és az elbukás veszélyéből mentette ka Isten. Hálája azért olyan konkrét és világosan kör­vonalazott, mert nem elvont dolgo­kon, hanem hitbeli tapasztaláson alapszik: »Megszabadítottad telke­met. a haláltól, szemeimet a könny- huHaláétól, és lábamat az eséstől.« Húsvét második ünnepének örö­mét méltán éli át ebben az évbeín egyházunk népe éppen ezeknek a Zsoltárverseknek az alapján, hiszen mi is szabadulást nyertünk a bűn és halál bilincseiből. Méltó kifejezést nyer ebben a zsoltárban mindaz a hála, ami a keresztyén ember szívét eltölti, aki a húsvéti csodában, zálo­gát vette annak, hogy a bűn és a halál legyőzettek. Még úgy látszik, mintha nam dőlt volna el a játszma, de hitünk vallja, Hogy a fordulat egyszer s mindenkorra megtörtént. Húsvét új időnek, új világnak a kezdete, nyilvánvalóvá lett, hogy Jé­zus győzött, a bűn és halál felett. Ha hiszünk benne, akkor mindez ér­vényes számunkra is, Jézus győzel­mében minket is részesít. A hitben válik mindez valósággá és meg­tapasztalható érővé. A hit a záoltáy- író szavaival boldög örömmel kö- szöhti a Fcltáfnadöttat: »Megszaba­dítottad 1 elkentet, a haláltól, szemei­mét a könnyhUllatáStól, és lábaimat az eséstől.« A Iliiből való szólás csak az­után köveí'kezhetik, ha valakinek hittapasztalata van. A zsoltáríró nem hiába adja így a sorrendet: »Hittem és ezért szóltam.« Előbb következett be Isten kegyelmes cse­lekvésének a boldog megtapaszta­lása, előbb jött rsten mindent meg» előző szeretetének ajándéka, és ezt az isteni cselekvést -követi az étit* bér részéről történő elbeszélés, to­vábbadás, kihirdetés. Ha a veszede­lemből szabadult és hálás szívű zsoltáríró hitt és szólt, ffiéftíiyiVfel inkább kell az újszövetségi hit em­berednek szólniolk és hirdetrtiök a feltámadt Krisztus evangéliumát, akik a húsvéti örömben Isten leg­drágább ajándékát nyerték. Pál apostol szerint: »Mivelhogy pedig a hi ín-ek mibennünk is ugyanaz a lelke van meg, mint írva ván: Hit­tem és ágért szóltam, hiszünk ml is, és azért szólunk, tudván, hogy aki feltámasztotta az Ür Jézust, Jézus által miniket is feltámaszt, és vele­tek együtt előállít. Mert mihdeh tléfetteteík ván, hogy a kegyelem sokasodva, sokak áltál a hála­A DÉLI EGYHÁZKERÜLET mátraszentlstvánj üdülője május l-én megnyílik. Az üdülő szeretettel várja a jelentkezőket. A Mátra szép­sége, üdülőnk csendje, kényelme és jó ellátása vendégeink szolgálatára áll. A torlódások elkerülése végett időben jelentkezzünk. A jelentkezé­seket Rcdey Pál igazgató (Budapest, Vili., Puskin utca 12, telefon 138—890) címére kell küldeni. Az üdülés megkezdéséhez beutalás szük­séges. Ezen a nyáron is veszünk fel gyernteknyaralókal az iskolai szün­idő alatt, pedagógus vezetése mellett. Jelentkezni a féfati címen lehet. Minden felvilágosításért ugyanoda kell fordulni. ÉRT SZÓLTAM« adást bőségessé tegye az Isten di­csőségére.« (2. Kor 4, 13—15.) Ebből a hittapasztalatból lehet csak szólni húsvétról, ez adja értelmét és alap­ját minden megszólalásnak. »Hit­tem és ázért szóltam,« Hitből fakad a megszólalás Isten felé, a hüsvétéft hálát adó imádságban. Miiből fakad a megszólalás emberek felé, a hús­véti örömhírt továbbadó keresztyén bizonyság tévés ben. A hitből való éSélébVés a leg­szorosabban összefügg a hitből való tapasztalással és szólással. A hit nemcsak tapasztalás, nemcsak bi- zonyságtevés, hanem cselekedet is. Tulajdonságai nem darabolhatok szét, mert egyszerre érvényesek. A Z3oltáríró, aki Isten megmentő sze­retőiét megtapasztalta, aki arról bi­zonyságot is tett, hálából és önként vállalja az Isten akarata cselekvésé­nek az útját. A hálatelt szív Valló* mástétele így hangzik a zsoltáVíró ajkán: »AZ Ür orcája előtt fogók járni az élőknek földjén.« A hála és az engedelmesség a hit válasza Isten ajándékára. Az ember sem­mit sem adhát Istennek Vissza, mért mindent tőle kap, de embertársai­ban meghálálhatja Isten sZeretetét, az »élőknek földjén« a szolgálat és szeretőt embereként követheti is­ten akaratát .s ebben valósítja meg a hitből való cselekvés szolgálatát. A húsvéti evangéliumban a zsoltár­írónál fiagyöbb kegyeimét kapott keresztyén ember életé hogyne te­remné hát az Isten dicséretének és szolgálásánaik áldott gyümölcseit! A hit az a forrás, amelyből minden jócselekedet fakad, az örömmel teli húsvéti hit, hogyne vallatná: »Az Ür «Teája előtt fogok járni az élőknek földjén!« Isten rajtunk nyugvó te­kintete pedig arra vezérel minket, hogy az »élőknek földjén« ember­társaink javát, előmenetelét, béké­jét munkáljuk. Isten szereteténék a húsvéti meg­tapasztalása így válik számunkra boldög bizonyságtétellé, azaz hitből fakadó szóvá, s egyben hitből fa­kadó cselekedetté! Dr, Ottlyk Ernő Francia egyházi újság az egyház mai feladatairól Világszerte hatalmas felháborodást j keltett a római úgynevezett Szánt Kollégium rendszabálya, amellyel a flailcia katolikusok népszerű folyó­iratát, a Quinzaine-t betiltotta. Az Osserválorc Romano a betiltást azzal indokolja, hogy a QuinzaInc a kato- lik-uácik és a kommunisták együttmű­ködését propagálta, a Szentszék szá­mos közbelépése ellenére. Ebből az indokolásból annyi igaz, hogy á Quimzaine bátran foglalkozott a tár­sadalmi kérdésetekéi, a munkásosz­tály problémáival, a békemozg alom - mai, a katolikusok és nem katoliku­sok együttanunkálkodásával á jó em­beri ügyekben. A QulnaflLne utolsó számában el­búcsúzik olvasóitól & hangsúlyozza: »Mi hívók maradunk az egyházhoz, de ugyanakkor hívók maradunk azokhoz a kötelékekhez is, amelyek munk&táraaWzlhoz, harcostársaink- hoS fűznek bennünket, legyenek bár katolikusok vagy kommunisták. Egyáltalán nem vagyunk hajlandó* leftondiaíii arról a BZOlitíarttásról, amely hozzájuk fűz bennünket. Akár a munkásosztály felszabadításáról, alkar a gyarmati népek függetlensé­gének kivívásáról, a békeharcról. Vagy az Oktatásügy demokratizálá­sáról Van szó, a XX. század keresz­tyénéi nem lehetnek puszta szemlélői annak a röppent eröf eszi térnek, amely az emberiség jólétéért, az igaz­ságosságért és a kulturális felemel* kedésért folyik. Ezeknek az emberi Céloknak a követése és a más világ­nézetű emberekkel Való együttműkö­dés egyáltalán nem vezet. szükségsze­rűen hitünk felhígításéhoz. Ellenke­zőleg, az élő hit kivezet bennünket a keresztyén gettóból oda, ahol a többi emberrel együtt kivehet jük részün­két a« emberiség feladatának betöl- 'láséből. A történelem előre halad, sok minden megérik. Rajtunk áll, hogy ezt a folyamatot meggyorsít­suk, új eszközöket találjunk, fokoz­zuk fárad ozásainkat egy igazságos, rrtegbékült világért s élő tartalmat és alapot adjunk a keresztyén remény­ségnek.« A Némelopszági Evangéliumi Egyház küldöttsége Csehszlovákiában A Németországi Evangélikus Egy­ház küldöttsége hivatalos látoga­tásra Csehszlovákiába érkezett. A küldöttség tagjai között van Dibelius püspök, a zsinati tanács elnöké, Heinemann és Thadden-trieglaff, a zsinati tanács tagja, Wilhéltn Niess! professzor, a néifíét református égyházszövetség moderátora, Johan­nes Vogt, a herrnhhti egyház püs­pöke és mások. A német küldöttség több cseh és szlovák gyülekezetét látogatott meg. Niesel professzor a Comenius-farul- táson is előadást tartott. Előtte Di- bélius püspök üdvözölte a fakultás professzorait és hallgatóit. Vasárnap a vendégek több prágai templomban prédikáltak. Ökumeni­kus istentiszteletét is tartottak a különböző felekezetek részvételével. Majd Hromádka professzor adott fo­gadást a vendégek tiszteletére, ame­lyen az ország különböző protestáns felekezetinek vezetői is részt vet­A küldöttség látogatást tett Ja- ro&lav Havétkánál, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökénél, majd Zdenyik Fletlínger. a nemzetgyűlés | elnöke fogadta a német vendégeket. Berlinbe visszaérkezve, Dibelius püspök nyilatkozott a látogatásról a sajtó képviselőinek. »Mindkét Oldal­ról kifejezésre jutdtt az a kívánság — mondotta —, hogy a németországi és a csehszlovákiai egyházak és né­peik között a jövőben még szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Mint á Né­metországi Evangéliumi Egyház el* nöke és az Egyházak Világ tan ács a egyik elnöke, hivatalosan méghív­tam a csehszlovákiai egyházakat németországi látogatásra. Mind az egyházi vezetők, mind az állam kép­viselői örömmel vették tudomásül ezt a meghívást. Az ősz folyamán valószínűleg megtörténik a csehszlo­vákiai egyházak küldöttségének hi­vatalos látogatása Németországban* — mondotta Dibelius püspök. Az EVANGKLtSCHER NACH­RICHTENDIENST OST jelenti Ber­linből, hogy Kätiria szlovákiai evan­gélikus püspök, Michálko professzor, pozsonyi dékán és Soucefc Prágái professzor a nyugat-németországi Duisburgban visszaadták azoknak a rajnavidéki lelkészeknek a látogatá­sát. akik a múlt évben Csehszlová­kiában tettek látogatást. haqif ifteUivdcieU Uúwéti fu^díkáci4<£-él; Chrysosteituis (Aramyszájú) János püspök (347—401): A legnagyobb és legfényesebb ün­nepet üljük ma, azt, amelyen az Ür féltámadott. Ujjongva, de kegyele­teS lélekkel ünnepeljünk! Feltáma­dott az Ür s magával együtt feltá­masztotta az egész világot, mert el­szakította a halál bilincseit. Ádám vétkezett és meghalt. Krisztus nem vétkezett és méghalt. Valami új és szokatlan dolog ez. Miért történt ez? Azért, hogy a bűnös, akinek meg kellett halnia, annak halála ál­tal, aki nem vétkezett, le tudja győzni a halált. Augusztinusz püspök (354—430): Ez a nap fényesebb a többinél. Minden napok anyja, Amint Szűz Máriáé, az Űr anyjáé az elsőség az összes asszonyok között, úgy az a nap az összes napok anyja a többi napok között. Ez a nap, amelyen megszületik az Egyház, örüljetek testvérek, mert megváltásunk ára ki van fizetve. Sokba kerültünk, s értünk magát is áruba bocsátotta az, aki megváltott bennünket. Feltá­madt a Megváltó Istensége összes jegyeinek pompájában Visszatért a fénybe, a teremtés Urához. Fényt kap az ember a fényből; azt a fényt, amelyet elvesztett, mikor Krisztus lecsukta szemét, örüljetek, hisz Krisztus semmit sem vesztett fen­ségéből, az embert pedig, akit te­remtett, megszabadította a halálból. Dr. Luther Márton (1483—1546): Ha az Űr Jézus feltámadását he­lyesen akarjuk érteni, két különböző képet kell magunk elé állítanunk. Az első a szomorú, gyötrélmes, gyá­szos és véres kép, amely nagypén­teket állítja elénk, amikor Jézus ott függ a latrok közt s kimondhatat­lan kínok és fájdalmak között meg­hal. Ezt a képet azzal a biztos hit­tel kell szemlélnünk, hogy mindez a mi bűneinkért történt, Jézus mint igazi és örök főpap, áldozatul adta magát bűneinkért, s önnön életével fizetett helyettünk. De amint a Hiszekegyben e két hittételt szorosan egybekapcsoljuk: Krisztus »megfeszíttetett, meghalt és eltemeti etett, alászállt a poklokra harmadnapon feltámadott halottai­ból« — úgy itt sem maradhat soká a gyászos kép, alig múlik el három nap, Jézus Krisztus más, szép, élő, nyájas és vidám arccal lép elénk, hogy jól megtanuljuk és megért­sük vigasztalását, amely szerint Krisztus halála nemcsak bűneinket ölte meg és törölte el, hanem fel­támadása örök tncgigazulást és éle­tet is szerzett, amint Pál apostol mondja: »Aki bűneinkért halálra ada­tott, feltámadott megigazulásunkért.« A másik képen azt látod, hogy nincs többé bűn rajta, hanem csupa Igazság, nincs szomorúság, hanem csupa öröm, nincs halál, hanem csupa élet, sőt örökélet. Az első kép, ha magában néz­zük, bizony ijesztő, de a feltáma­dásnak örömmel teli képe mellé állítjuk, s a kettőt öszefoglaljuk, akkor az elsőt is vigasztalónak fog­juk találni, mert rajta az emberi nemzetség iránti nagy szeretet fé­nye tündököl. Együtt van tehát mindkettő. A Jézusban való hit által tiszták és szentek vagyunk, az ó-Ádám szerint pedig tisztátalanok és bűnösök. A hitből merítsük a bizodalmát, hogy a Jézus érdeméért és az ő feltáma­dásának ereje által Isten kegyel­mébe fogad és örökéletre hív min­ket. Így tehát a Jézusban hit által szentek vagyunk, noha önmagunk­ban még bűnösöknek kell magunkat vallanunk. De tudjuk, hogy bármi fogyatkozás legyen is bennünk, a mi Urunk, a Jézus Krisztus halot­taiból feltánruuiott, és rajta megjf/nk % bűn és halál hatalma! Készülj az ige hallgatására — Húsvét másodünnepc. Zsolt, 116, 8—10/a. — S A zsoltáríró hálát ad Istennek, mert megszabadította a haláltól, szemeit a könnyhullatáetól és lábait az eséstől. Érettségében teljes bizalommal fordult az Űrhöz. Biztos volt abban, hogy könyörgését isten meghallgatja. Es a meghallgatás után heim feledkezett meg a hálaadásról sem. Nem megszokott dolog ez. Sokkal emberibb vonás az, amit a tíz bél- poklösról szóló történetben Jézustól háltunk. Amíg betegek voltak, keres­ték a gyógyulást Jézusnál, de mikór meggyógyultak, a tíz közül csak egy jött VisSza hálaadásra. Mikor szoktunk könyörögni Istenhez? Csák akkor, amikor kérünk, vagy a meghallgatás Után is, mikor elmondjuk szívünk örvendező háláját? Músvét ünnepén télé van szívünk hálával. Krisztus, akit Isten értünk ha­lálra adott, feltámadott! Élete számunkra is élét. VaJi-e szívünkben hála? r~i A zsoltáriró fogadalmat tesz: »Az Űr orcája előtt fogok járni az LÜJ élőknek földén«, mert megszabadított, mert kegyelmesen cseleke­dett velem az élő Isten. Bizonyára sokunk életében voltak már olyan időit, mikor betegségből, vagy egyéb veszedelemből való szabadulás után fogadalmat tettünk az Úrnak, hogy előtte járunk. Megtapasztaltuk, hogy Isten Krisztusban mindennel megajándékozott bennünket. És mégis hányszor hűtlenül elfordultunk attól, akinek életünkben olyah sokszor hűséget fogadtunk! Húsvét ünnepén megáll előttünk az Üdvözítő és kér­dezi: Szereísz-e engem? m A zsoltáríró nem tudja magába fojtani azt az örömöt, hogy Isten ___ meghallgatta. El kell mondania, hogy másolt is megtudják: Istenhez sz abad és lehet gyermeki bizalommal fordulni. A feltámadott Krisztus a bizonysága szeretetének, meghallgatásának. Hitlem az Úrban és meghall­gatott engem — bizonyítja a ZSóíiáriró. Mltt Ábrahám Isten szavának és ez lett neki az igazsága. Hitt Pál apostol, azért írta a korthtusi gyüleke­zetnek: »hiszünk üti IS és azért szólunk; tudván, hogy a ki feltámasz­totta az Dr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és Veletek együtt előállít«. (2. Kor. 4,13—14.) Hitt Luther és ezzel megtalálta a reformáció útját. Hiszünk mi is és ezért merünk kérhi mindent Istentől. Hiszünk a fel­támadott Krisztusban és ezért teszünk róla bizonyságot. Hisszük, hogy O a legnagyobb veszedelemből, a halálból és a kárhozatból szabadított meg. Húsvét ünnepén adjunk azért hálát, hogy Isten Krisztust feltámasztotta a halálból, igéje által hitet munkál bennünk és Szentleikével boldog bizonyságtevői lehetünk az evangélium örvendetes üzenetének családunk körébén, barátaink között és kint a világban becsületes munkával, Krisz­tus nyomdokain járó engedelmes élettel. Slkter András Az »Egyházegyetem Székhaza« Egykor zártajtós egyetemes egyhá­zi iroda, reprezentatív ima terem, rend esetlenség és lezártság miatt megközelíthetetlen egyetemes könyv­tár és levéltár, a Luther-könyvtár és múzeum álig ismert Pészlke, egy szélesén elhelyezkedő dlékihiternátus: a Luther Otthon, bérbeadóit üzlet­helyiségek R égy négyemeletes lakó­ház tizenegy bérlakással, amelyek közül háromban íakitaik egyháziak — ez VOlt áz Üllői út 24. se. állattá evangélikus épülettömb. Ennek az egyházi központnak a fa­lad is — mint sok egyházi épület fa­lai — eknondhaitnák, ha beszélni tudnának, az elmúlt évtized egyházi életértek történelmi alakulását. Mint­ha á múló idő és az alakuló törté­nelem egymásra pillantva összefog­tak volna, hogy átgyúrják ezt az épületet. Omló vakolat és megrop­pant gerendáik nyögték az idő mú­lását, könyvek, Uratok házták le ma­gúkról a feledés és nemtörődés po­rát, a duzzadó egyházi étet pedig győátéséh tört be a századós falaik közé: ltol szétnyemta, hol talpra állí­totta azokat s ma megújult falaik kö­zött folyik a Magyarországi Evangé­likus Egyház központjának életé. Égetővé tette a tatarozást égy-egy korhadt csapok­kal utcára néző ablatozárnv, á le­hulló vakodat. Társult hozzá szolgá­lati lakások létesítésének belső szük­séglete s az irodai munka tágulása. Felmértek a javítási és átalakítási feladatokat s már folyt a munka, amikor egy leszakadt mennyezebrész felszínre hozta a régi épület gerein- dázatánaík vészes gombásodását. A legveszedelmesebb, a könnyező Házi­gomba harapözott el. Egyre bővült a Bornemisza Péter püspök <1935— 1584): Azelőtt átkozottak valánk, de azt rólunk elvévén, ml már megáldot­tunk. Azelőtt hamisak valánk, im­már meglazultunk. Azelőtt halál­nak foglyai valánk, immár szabado­sokká lettünk, ö maga ezt mondja: Es az Atyának, ki ehgemet elkül­dött, akaratja, hogy valamit énne­kem adnod, el ne veszessék, ha­nem feltámasszam azt amaz utdlsó napon. Ez pedig annak akaratja, ki engemet elküldött, hogy minden, aki látja az Fiút és hiszen őbenne, örök­élete legyen. Én pedig feltámasztom azt amaz utolsó napon. O, ki drága ajándéka ez Istennek! Székács József püspök (1809— 1876): Az öröklét hite a |kovász. mely áthatja a tészta minden részeit. Minket a lélek ösztönzése, a kije­lentés tényei és a nagy nap emléke az örökléthez utalnak. Hogy ily vi­lágosságban, ily összeköttetésben szemléljük az enyészetet és az örök­létet, ez a te érdemed Világmeg­váltó, Világüdvözítő! A feltámadás és öröklőt magasztos hitét semmi sem képesebb újra meg újra felele­veníteni lelkűnkben, mint a mai nap, a halhatatlanság, a feltámadás esen reggele, mely mintha mondaná: Ember láss, nyomozz, eszmélj, és feladat, mert helyet kért az élétre mozduló könyvtár, levéltár, az Egy- házegyíítem meginduló osztályai, egy­házi állkalindzöttaik ismét csak he­lyiség és láíkáa Után kiáltottak, s így történt, hogy az immár befejezett átalakítások és javítások kerek 480 eZer forintos Végösszegének elszámo­lásáról hallott jelentest az Egyete­mes Egyháztánécs. Ml történt ennek az összegnek a keretébén? Az ótüidalas mérnöki zárójelentés irodahelyiségek átalakításáról, szol­gálati lakások létesítéséről, állag­megóvási és tatarozóéi munkákról, tetők és csatornák kijavításáról, be­ázások megszüntetéséről, korhadt és rongálódott szerkezeti részeik javítá­sáról, még háborús sérüléseit, helyre­hozásáról, a gázvezetékek elavult és hasanálhatellan hálózatának átalakí­tásáról beszél, amihez még jelentő­sen hozzájárultak az épület műem­lék-jellegéből eirédő javítási munkák s a munka köziben Mezinre került veszedelmes gombásodás eltüntetése, amely a hatóságilag elrendelt vizs­gálatok, födémfelitárásofe, gotmbáüa- iiítási es szigetelési eljárások széles skálájával külön riport anyaga le­hetne. Mi van ma ennek az épület-tömbnek a falai kö­zölt? Ennék a kérdésnek a felvetése rá­világít azokra a bel3ó feszítő erekre, amelyek sizéhnyomlák a faiakat s a tatarozást munkákat újjáépítéssé emelték. Az Üllői úti épületrész, amelyben egyikoir az egyetemes iroda, a Luther Otthon s üzlethelyiségek voltak, ma magában foglalja az egyetemes egy­ház kilenc irodahelyiségét, benne a főtitkár, ügyvivő feikéez, gépírók, Nyugdíjosztály, Dlakonlia-ossataly, Gyülekezeti itegely, ügyész, könyv­tári feldolgozó szobáit, ill. íróaszta­lait — az Északi Egyházkerület püs­pöki hivatalénak négy szobáját, az egyetemes tanácstermet, a könyvtár bárom nagy termét, kiUtátótenmét és két irodahelyiségét —, a józsefvárosi egyházközség lelkészt hivatalát és ta­nácstermét, a Luther intézet öt Ven­dégszobáját, két kantorlképzO tanter­mét, garázst, raktárhelyiséget s hét szolgálati, 111. egyházi allkaimazotíi lakást. •Az udvari epüietrésaben van lég- félül az imaterem, mely a józsefvá­rosi egyházközség által használt templom, az első emeleten az egye­temes könyvtár helyiségei, amelyek egy most létesített összekötő folyo­són megközelíthetők a püspöki hiva­taliból is, a könyvtár jellege mel­lett tanácskozásra is használatosak, a földszinten pedig az egyetemes le­véltár helyiségei. A Szentkirály utcai épületrész, az egykori bél ház, ma szintén egészében egyházi épület. A tizenegy bérlakás­ból ma kíílanc szolgálati lakás, ül. egyházi alkalmazottak lakása 3 a két még bérlakásként fennmaradt átcse­rélése is folyamatban van. Püspök, teológiai tanárok, püspöki toil írek, ügyvivő lelkész sib, latonak itt. Az egyházi élet egykori csúcsa én •eliegvana ma a lüktető egyházi éicí

Next

/
Thumbnails
Contents