Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-03 / 14. szám
Hozsanna a Dávid fiának! Felszabadulásunk tizedik évfordulójára VIRÁGVASARNAP! Zarándokcsapatok ujjongó istenhozottja, felső ruhák és örökzöld pálmalevelek szőnyegként az útra terítve, amelyen a megígért Messiás szamárháton vonul Jeruzsálem felé. Dávid fia bevonul Atyja szent városába, az ellenség fellegvárába, hogy kis gyülekezetével meghódítsa, a bűn rabságából kiszabadítsa. Megy a mennyei Atya kijelölte úton engedelmesen, alázatosan, hogy ezt az utat az Istenhez vezető úttá tapossa számunkra. Megy az ézsaiási Szolga útján, hogy sebei által meggyógyulhassunk. Megy szótlanul a Bárány útján, hogy igazság és élet legyen számunkra. Megy a vesztőhelyre, hogy a megváltás helyévé avassa. Megy a kereszt felé vezető úton, hogy ezt a keresztet szabadulásunk jelvényévé tegye s ö maga a világ egyetlen Vrává és Királyává magasztosuljon. Megy nagypéntek felé, hogy nekünk húsvétunk és örök életünk legyen! Megy emberi álruhában, hogy királyi köntösben lássuk viszont! Virágvasárnap az álruhába öltözött alázatos Király érkezése Jeruzsálembe. Így érkezik ma is hozzád, hozzánk, minden emberhez, bármennyire kétkedve rázzuk is fejünket ennyi szegényesség, ennyi alázat, ennyi szürkeség láttán. Így érkezik ma is ellenfelei fellegvárába, az engedetlen szívekbe. Nem csillogó-villogó hadifegyverzetben, fejedelmi kísérettel. Hanem egészen emberien, szelíd, szemrehányó szemekkel ke- resi-kutatja az elveszetteket. Mindazokat, akik még nem hisznek Benne és akik Nélküle örökre elveszett és elkárhozott emberek maradnának. Rejtetten, szegény Királlyá álcázottan hívja és verbuválja őket. Felkínálja nekik a polgárjogot Országában. ÍGY JÖN KRISZTUS hozzád, alázatosan, mert az egész világ vétkét hordozza türelmesen. Mert Isten jogos haragját csak Ö tudja kiengesztelni. Isten szívét csak ö tudja hozzánk, bűnösökhöz hajlítani. A virágvasárnap Királya ma is hozzád fordul és mondja: Nem ismersz? Még mindig nem ismersz? Én vagyok Jézus, akit megtagadtál. En vagyok Jézus, akit megfeszítettél. En vagyok Jézus, aki megváltott tégedet: veled akarok lenni, megvédelek, bárhova mész! Jövetele számonkérés és ígéret. Így érkezik egyházához is. Kérdése alázatos: Elég alázatos tudott-e lenni egyháza Isten akaratának a hirdetésében? Elég türelmesen hor- áozta-e a világban, a világ előtt azt a keresztet, amelyet az alázatos Király követésében magára kellett vállalnia? Elég őszinte volt-e hitvallása arról a bűnről, amelyet Krisztus a kereszten elhordozott? Es tudott-e meggyőzően prédikálni a szabadulásról? Elég szeretet és megértés halmozódott-e fel benne ahhoz, hogy világító lámpása legyen Istennek a világban? Elég keménység és határozottság jellemzi-e magatartását akkor, amikor az ítéletre visszatérő Bíróról kell vallást tennie. Mert a virágvasárnapi Király követei nem lehetnek nagyobbak a Mesternél. Krisztusnak nem Öt imádó szolgákra, hanem öt •imádó követekre van szüksége. Annak az indulatnak kell a követekben lakoznia, ami őbenne megvolt. Isten igazsága és Isten hatalma, dicsősége és ereje nem tünteti el a követek ruhájának foltjait — azok kedvéért, akiket Isten még meg akar menteni, azok kedvéért, akiket még nélkülöz az Atya gyermekei körében és akiket még kerestet követeivel. Vírágvasárnap a hivő keresztyének és az egyház felé hatalmas prédikáció arról, hogy Jézus nevére először nekik kell meghajolniok, hogy az alázatos Király szolgálatában türelmesen és szeretettel hordozzák el a maguk terhét, meg a másokét is. Hogy nekik kell megüresíteniök önmagukat, szolgai formát felvenniök, emberekhez hasonlóvá lenniök, hogy Isten szeretete teljessé legyen. 'Virágvasárnap arra int és kötelez minden keresztyén embert, hogy örömben és bánatban, szegényen és gazdagon úgy tegyen vallást a Jeruzsálembe bevonuló Dávid fiáról, mint hitének és reménységének a dicső Királyáról. Nem lehetünk elég aktívak és szorgosak hatalmának és nagyságának a megvallásában. Mert a virágvasámap alázatos Királya valóban Isten maga Egyszülött Fiában. Ö az és senki más. Ö jön el még egyszer, hogy véget vessen az ellenkezésnek, minden jogtalanságnak és gonoszságnak, fájdalomnak és betegségnek, háborúnak és halálnak. Eljön még egyszer. De már nem szamár hátán, hanem Isten dicsőségének egész hatalmával, a teljes öröm, az örökélet, az igazság és békesség Fejedelmeként. De akkor már későn lesz hinni és vallani. Akkor már látnod kell, és ö tesz vallást azok mellett, akik követték virágvasárnapi útján és ruhájában is! Akkor látható Ür lesz mennyen és földön. A földön is. Es virágvasárnapi egyházát húsvéti egyházzá, a keresztet vele együtt hordozó híveket ujjongó és hálát adó hívekké avatja. Ezért boldog az az ember, és igaz úton jár az az egyház, aki és amely virágvasárnapi ruhában és szívvel tudja a Jeruzsálembe bevonuló Jézus Krisztust ezzel a hódoló üdvözléssel fogadni: »Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Ürnak nevében! Hozsánna a magasságban!« ________________________DR. PÁLFY MIKLÓS Clxöfl élete, aan annak — Jn 6, 54 z úrvacsora szereztetésének ünnepén, nagycsütörtökön ismét készülünk a szent vacsora vételére. Talán bűnbocsánatra vágyunk, mert valami nagyon nyomja a szívünket, talán erősítést keresünk, lelki táplálékot a ránk váró feladatokhoz, vagy talán a hálaadás vezet az oltárhoz az elvett ajándékokért. Készülésünkkor emlékezzünk arra, hogy az úrvacsora ennél is több. Az úrvacsora esemény, amelyben történik velünk valami. Lehajtott fejjel, csendes áhítatban az oltár előtt térdelve-, a Krisztussal való találkozást és közösséget éljük át. O nekünk adja az Ö igazságát, erejét, békességét, szentségét és örökéletét. Ügy megyünk az oltárhoz, mint. bűnösök és érdemtelenek, akikben nincsen Isten előtti igazság egy szemernyi sem. Amikor pedig eljövünk, örök élettel megajándékozotton jövünk el. Mert a megtört kenyér az Ö teste, a kiosztott bor az ö vére. Aki ezt eszi, ezt issza: örökélete van — mondta maga Jézus Krisztus. Az úrvacsorában végbemegy a gabonamag csodája: ö meghalt, hogy Isten újjászületett gyermekeiben: bennünk, ezernyi gyümölcsöt teremjen (Jn. 12, 24). Az úrvacsora belehelyez Krisztus titokzatos testének, az anyaszentegyháznak a közösségébe, hogy legyünk szőlővesszők a Szölő- tövön (Jn. 15, 5) és Őbenne megmaradva sok gyümölcsöt teremjünk, a Lélek gyümölcseit (Gál. 5, 22). Z. : ak* eszi az eu resTe-Me j éS ÍSSZA AZ CN V€«CM<:i I örök mere van annak. 1945. április 4-én, tíz esztendővel ezelőtt évszázados tél után a tavasz melege 'virradt magyar hazánkra. A szovjet hadsereg hazánk területén vívott héthónapos kemény küzdelemmel, sok ezernyi hősének önfeláldozásával kiűzte hazánikból az ősi ellenséget, a náci megszállókat és a magyar nyilasokat. Azt a napot, amelyen a szovjet csapatok túljutottak hazánk nyugati határán, ünneppé avatta magyar népünk, a fel- szabadulás ünnepévé. | I I A tízesztendős évforduló ün- '-ü neplésén először is arra emlékezünk, ami felszabadulásunkat megelőzte. Jól emlékezünk arra, hogy magyar emberek milliói sínylődtek kilátástalan társadalmi helyzetben, a falvakban és tanyákon hárommillió földnélküli paraszt kolduskodott, az ipari munkásság sztrájkokkal küzdött a betevő falatért és jogaiért. Ma is összeszorul a szívünk, ha a munkanélküliekre, az éhező és kilakoltatott családokra, az állástalan diplomásokra, hólapátoló fiatal mérnökökre gondolunk. S mialatt a jobbik Magyarország | megrázóan igyekezett feltárni az akkori magyar valóságot, ugyanakkor bankosok, gyárosok, földbirtokosok, katonák és politikusok szájhős beszédekkel szóltak nemzeti integritásról és ennek a hazának a megvédéséről a »-bolsevista veszedelem« ellen. Közben pedig az országot a hitleri Németország mohó karjaiba vezették, az elkerülhetetlen nemzeti összeomlás felé. Ebből a szörnyű süllyedésből a magunk erejéből nem tudtunk megszabadulni. Nem, mert az elnyomás betetőzéseként a nemzet lelkét lidércnyomásként ülte meg a reménytelenség, hogy mindez a mi sorsunk, megváltozhatatlan végzetünk. 1945. április 4. azt hirdette, hogy lehet másként is, hogy Magyarországon a történelem új szakasza kezdődik. A német megszállók és a velük egyre hátrább szoruló, a nemzet, nyomoráért felelős magyar urak menekülése meggyőző erővel készítette elő azt, amit a szovjet hadsereg győzelme hozott meg népünknek: hogy a magyar nép emberi felszabadulását szívükön viselők lelkesen foghattak hozzá az új haza építéséhez. S A tízesztendős évfordulón második gondolatunk a jelené, ezé a tíz esztendőé, hazánk új tavaszáé. Szemünk láttára épült fel romjaiból az ország. A magyar munkásosztály felismerte és tudta az utat és öntudatosan megindult a nemzet élén, azzal az elhatározással, hogy új, demokratikus és szocialista országot építünk. Az újjáépítés lelkesedése nyomán napról napra tisztultak utcáink, megindultak a vonatok, épültek a hidak, dolgozni kezdtek a gyárak, a földreformtól lelkesített magyar parasztság bevetette a földeket és a háborús pusztítások helyén egyre erősebben és biztatóbban lüktetett az élet. A falun a földosztás hozta meg a feudális rendszerből való szabadulás idejét. Dolgozó parasztságunk a saját kezébe vette földjének megmunkálását és megindult a szocialista mezőgazdaság felé vezető úton. A fejlett mezőgazdasági művelésre való törekvés során termelőszövetkezetek alakultak, hogy előbbre vigyék a parasztság és az egész nemzet jólétének ügyét. A magyar dolgozó nép győzelmet aratott a kapitalizmus ellen is. Állami tulajdonba vette a gyárakat és a bankokat. A hároméves, majd az első ötéves tervben nehéziparunk és minden iparágunk új gyárakkal, üzemekkel gyarapodott és bennük a munkásság szocialista jövőnket építette. A dolgozó nép hatalmas eredményeket ért el a kultúra, az általános oktatás, az egészségügy területén, amint a magyar nép életének minden területén hatalmas léptekkel igyekezett behozni e tíz esztendő alatt évszázadok elmaradását. Eredményeink, amelyeket a munkásosztály vezette magyar nép e tíz esz- endő alatt elért, hatalmasak. Valóban új haza épült ez alatt az idő alatt. I _ I A mi egyházunk ez alatt a tíz I 3 I esztendő alatt sokat tanult Istentől. Isten arra tanított bennünket, hogy felismerjük rajtunk esett ítéletét és kegyelmét. ítéletét afelett, hogy önigazságunkban gőgösköd- I tünk. A mammonban biztosítottuk I magunkat, meghunyászkodtunk, in- f kább embereknek engedtünk, mint i Istennek és ezért elvétettük a prófé- í tai szót. De megtanított Isten arra j is, hogy Ö megtérésre hív, azaz j bűnbánatra múltunk felett, amely- I bel az új és igazabb élet feltörhet a kegyelemből kapott bocsánat alapján. Esztendők belső küzdelmei nyomán megérett egyházunkban a döntés és egyre erősödött azok hite, akik a kísértések legyőzésére, az Isten igéje alapján új élet kezdésére érezték egyházunkat eihívottnak. Egyházunk zsinata azzal a döntésével, hogy az új magyar állammal kötött Egyezményben alapot teremtett egyházunk törvényes és becsületes életére, egyúttal a teológiai tisztázódásnak, a lelki épülésnek a lehetőségét is megteremtette. Az Egyezmény lutheránus hitvallásainknak, a két birodalomról szóló lutheránus tanításnak megfelelve módot ad arra, hogy egyházunk a legszigorúbb hitvallásossággal megkülönböztesse a törvényt és az evangéliumot, s hitéből fakadóan szabadon és helyesen hirdethesse mind a kettőt. Zsinatunk ez első döntése után következtek a többiek. Az új zsinati törvénycikkek mindegyike hitvallás a biblikus és teológiai tisztázódásról s egyházunk törekvéséről, hogy Isten igéje alapján, hitből és igaz szolgálatban éljen. Amikor egyházunk Isten igéjét komolyan véve, a maga sajátos életét "hite alapján igyekezett berendezni, odafordult őszinte testvériséggel a magyar néphez, felvállalva a vele való közösséget, a nemzeti feladatokban és kötelességekben való osztozást. Lelkiismeretünk és hitünk népünk szolgálatán kérésziből elvezetett az emberiség szolgálatához, amelyet a békeküzdelemben ismertünk fel. A tízesztendős évfordulón gondolatunk a jövő felé irányul, azok felé a szolgálatok felé, amelyekben hitünk késztetésére forgolódni akarunk felszabadult hazánkban. Tisztán és elegyítetetlenül kívánjuk hirdetni a Krisztus evangéliumát, amely tanítás a hívőknek az üdvösségről és a keresztyén ember mindennapos szolgálatáról. Bizonyságot teszünk a népek békéje mellett. Szorgalmasan és bátran akarunk dolgozni azért, hogy a népek közötti bi7,almatlanság eltűnjön, a feszültségek enyhüljenek, hogy elkerülhető legyen a háború s tartósan fennmaradjon a béke az egész emberiség boldogulására. Ezért állást foglalunk az atom-, hidrogén- és minden tömegpusztító fegyver eltiltásáért, a tárgyalásokért és a megbékélés minden lehetőségének előmozdításáért. Hazánkban éljük és hirdetjük a hazaszeretetei, a becsületes munka erkölcsi kötelességét, mindnyájunk eltökéltségét, hogy hazánkat és eredményeinket tovább építjük, fejlesztjük és megvédjük. Békénket, életünket, tízéves eredményeinket és további fejlődésünket fenyegeti a német mill tarizmus feltámasztásának napjainkban folyó kísérlete. A magyar nép egy emberként tiltakozik és ellenáll ennek a kísérletnek. Vele együtt tiltakozik egyházunk is, amit lelkészeink és gyülekezeteink folyamatos bizonyságtétele tanúsít. Hazánk felszabadulásának ünnepén megköszönjük Istennek, hogy népünk telét tavasz melegére változtatta és kérjük, hogy érlelje ezt a tavaszt igaz nyárrá. Kérjük azt is. hogy ebben a szolgálatban használjon fel bennünket, az ő evangélikus egyházát is. rr Ot mindnyáj linkért odaadta..» Rm. 8, 32, m isten nem kedvezett az Ö tulajdon Fiának, hanem Öt mindnyájunkért odaadta. Hagyhatta volna égi trónusán, angyalok seregében, hogy ott szolgálja az ő dicsőségét. De nem tette, hanem emberré formálta, szenvedést mért rá, mindnyájunkért odaadta önként. A mi bűneinkért adta Öt, a bűntelsnt, akit szeretett, íki bűnt nem cselekedett, kinek szájában álnokság nem találtatott — odaadta önként, A mi bűneinkért, nekünk kellett volna elszenvedni aiz ítéletet, a büntetést, amáit Ö magára vett — érettünk. Isten ezt tette, mert szeret, mert drágábbak vagyunk neki mindeninél. Istennek ez a szeretete kötelez is! Kötelez, hogy szeressük embertársainkat. Mindenkit, akit ránkjbízott, akik közé helyezte az életünket. A mi népünket, amely közé odaszámlált az Ür, amelynek jövőt építő verejtékezésében néfcünk is helyünk van. A földet, amelyet lakásul adott az Isten, ahol emelkedik házunk, hol lobog a családi tűzhely lángja, ahol vár az élettárs, a gyermek vagy a gyermekek, ahol terítve az asztal, ahol gondunk és örömünk, bánatunk és imádságunk van, mégha bizonyos is, hogy »nincsen itt nekünk maradandó városunk«. Igen, a hazát, ezt a miénket, amelyre reátette Isten keze az anyaszentegyház egy darabját, amiben élhetünk, ahonnét elindulhatunk, ahol letelepedhetünk az ige és a kegyelem asztalához, ahol elkísér utolsó földi útunkra is, el az élet evangéliumával. S necsak ezt a népet, csak közeli embertársainkat szeressük, mert az elkötelezés egyetemes: szeressünk minden embert, viseljük szívünkön az egész földet és az emberiség ügyeit. Amint Jézus Krisztus sem csak a maga népét szerette, hanem minden embert. I 2 I Isten, aki az ö tulajdon Fiának ■----* nem kedvezett... mi módon ne aj ándékozna nekünk vele együtt mindent. Másként: Isten az Ö Fiában, aki halálra ment a mi bűneinkért, mindent nekünk ajándékozott és ajándékoz — mondja a böjt, a kérészit. Benne kapjuk a bűnbocsánatot, az Isteninek tetsző új életet, amiben az Ö dicsőségét munkáljuk, az Ű nyomdokain járunk, vele egy közösségben, neki szolgálunk. És benne a tiéd a békesség. Ez annyit jelenít, hogy békességed van Istennel, hogy haragja megszűnt, hogy atyai arcát fordította felénk, hogy mienk az örömhír: nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljem a Amint a bűnbocsámat arra kötelez, hogy többé ne vétkezzünk — az új élet, hogy az ó-ember naponként bűnbánati és töredelem által meghaljon — az üdvbizonyosság: hogy itt reménységben éljünk — úgy kötelez a tőle kapott lelki békesség ajándéka a földi békesség szolgálatára. Tíz éve, hogy elmúlt az annyi áldozatot, könnyet, gyászt, anyagi és erkölcsi pusztulásit hozó második világháború. A seb, amit ütött, még mindig nem gyógyult be teljesen, az emlék, amit hagyott, még nem ment feledésbe, özvegyek, árvák sóhaja száll messzi, talán jeltelen sírok felé ma is. összetört családi oltárok, sérült templomok, csonka-toonkók hirdetik és fogják is hirdetni örök me- mentóként, hogy háború volt, hogy végigsöpört rajtunk is. És tíz esztendőnek kemény, békés építő munkája után megint a háború tüzének — minden eddiginél borzalmasabb — ereje fenyeget, hogy mindent megsemmisítsen! Ügy-e nem akarod? Ügy-e ellene vaigy minden akarásoddal? Végezzük tehát a békesség szolgálatát! Végezzük ott, ahol vagyunk, ahol élünk, abban a munkában, munkakörben, amelyet nekünk adott az Isten; azok között, akiket elérhetünk, akikhez nekünk is van szavunk! A mi szolgálatunkra is szükség van. Isten velünk való békességének kötelezéséből tegyünk meg mindent, amit megtehetünk, amit tennünk kell. Pribelszky Mihály Bizony hiszem» hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén!"^/; 20,13.)
