Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-03-20 / 12. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET BALASSAGYARMAT ÓDON VAROS. A leheUete Felvidéket idéz, talpával Nógrádban áll. Madách szobra égre mutató mozdulattal hangtalanul prédikál. Hátul a ^roppant börtön« komor épülete, amit Petőfi nevezett igy útdna'plójá- ban. Az embernek platói gondolatai támadnak a test börtönébe zárt lélekről. Jövevények és vándorok a földön ■— rezonál bennünk a keresztyén gondolat s máris ott állunk szűk utcák kinyílásán az evangélikus templom előtt. Lapozgatok a történetébe s a tömör épület felmagasló tornyával a gyarmati eklézsia fele történetének jelképévé nő. Golgotán épült templom. Ezt a kimagasló emelkedést jelölték ki a Türelmi Rendelet engedményén az akkori városka peremén. Egykor vesztőhely volt ez a dombocska. GOLGOTAS UTAT járt egykor ez a gyülekezet is, amely messze Vidék legrégibb lutheránus egyháza. 1622-ben már volt itt papunk. Husziták harcai idején Nagy-gyarmat néven szerepel. A lutheránus Balassák kapták birtokul. A mohácsi vész során elesett Balassa János is lutheránus volt. A gyülekzet első név szerint ismert papja Niger Lőrinc volt. A harcok idején a gyülekezet lassan elvérzett. 1655 táján különösen erősen üldözik híveinket a katolikusok. Lassan a magyarajkú lutheránusok elszélednek Innen. Később, az 1690-es években telepesek jönnek Felvidékről a »-szabad vallásgyakorlat« ígéretére. De az ígéret szava csak szó maradt. Évtizedeken át hol lábra áll, hol elszéled a nyáj. A városban maradt hűséges hívek az üldözések idején Szügybe járnak igét hallgatni. A Türelmi Rendelet vetett véget a golgotós korszaknak. Ekkor kapják meg templomnéikül a városszéli akasztó-dombot. 1786-ban meg is építették Isten házát az engedély érteimében torony nélkül. 1809-ben a várost pusztító tűzvész nem kímélte a templomot sem. Újra felépítették. Akkor kaota mai tornyos alakját. Orgonája későbbi: 1863-ból való. MÁSIK JELKÉPE is van a golgo- tás múltú egyház történetének. Nehéz fuvar érkezett egyszer Sámson- házáról. Hatalmas mocsári tölgy megkövesedett rönkjét hozták ajándékba. Geológusok sok millió évesnek mondják. Odaállították a pa- rochia kertjébe. Ott áll keményen, mereven, mozdulatlanul. Ki tudja, mit jelképez: papi szolgálatok eseménytelen merevségét, vagy szikila- keménységű, rendíthetetlen hitet? Megkövesedett egyházi életet, vagy a hit szikláját? Mindkettő lehet, hiszen papok váltják egymást több mint egy évszázadon át. Nevük ki nem emelkedik s események, jelek nem kísérik működésüket. De a mai buzgó templomjárás szokása sincsen ősökig nyúló gyökerek nélkül. Mert buzgó templomjáró a mai gyülekezet. »Csak« szokás — mondják fáradt cinikusok. A gyülekezet mai papja más hangsúllyal, másképp mondja: Így: jó szokás. A MŰLT SZAZAD VÉGÉN felfutott a gyülekezet életének vonala. 1895-ben került oda Baltik Frigyes (meghalt 1919), aki nagytekintélyű püspök lett s tótos magyar beszédével egyházunk legendáshírű alakja. A vonat ablakából búcsút lengető kéz őt idézi: »Isten titekkel, enge- met már viszik« — s róla hírlik a király tköszöntő mondat is: »Üdvözlöm a felséges királyt s az egész felesleges királyi családot.« Életében és emlékében azonban anekdoták tarka vásznát erős egyéniségének és munkájának súlya színes, tömör szövetté szövi. A gyarmati evangélikus temetőben emelt magasztos síremlékénél olykor ma is megálla- nak virágot hozó öreg anyókák: hálás egykori hivei és tanítványai. Igen-igen szerették. Öt váltotta Kardoss Gyula, aki Baltik mellett kezdett szolgálatától püspökként bekövetkezett haláláig negyven esztendőt szolgált a gyülekezetben. Áldott emlékű, csendes, halkszavú ember volt. »Hozzá kellett halkulnod, ha beszélgetni ákar- tál vele« — írta róla halálakor, 1943-ban Szabó József. Nemzedékek kerültek ki működése alatt a templompadokból. A »sétáló pap« azóta letűnt típusa volt ő. Naponta lehetett látni széles karimájú fekete kalapjában az utcákon másodmagával, csendes lépegetésben. Korszakjellemző típus volt. Átlépett rajta az idő. Autószerencsétlenség reccse- nése törte meg békéjét s feleségét eltemetve, hamarosan ő is utána ment. Mintha az autójukba futott vonat robaja új események előjele lett volna a gyülekezetben. A háború fortisszimót internált s belejajdult a gyarmati templom is. Három hétig lőtték Felvidék felől a németek. Sebeiből a gyülekezet szeretete és áldozata simogatta éppé. Ma áhítatos. ódon boltívű sekrestyéből indul s gyönyörű szószékről zeng az igehirdetés a padokat töltő, patinás egy- háziasságú gyülekezet felé, amelynek évről évre megújuló ünnepa? a templomszentelési emléknap. (Oly nagy ünnepük ez, hogy a gazdasz- szonj’ok ehhez igazítják a libák tömését is.) Újjáépítő tervek tüzében égett az új pap, Kuthy Dezső, az »építés poétája«. Tekintete Lühns- dorf Luther-képéről villan felénk. Parókiát hozatott rendbe és székházat álmodott, őt váltotta 1948-ban Szabó József. Mindketten püspöki szolgálatban jártak. Ma is van szimbóluma a gyülekezetnek. Szabó József és papjainak hű szolgálata mellett kiemelkedő három gondnok — akik a »kurátor« egyháztörténeti tekintélyét öregbítik — és három egyházfi. Élő szimbólumok. Hűséges őrállásuk az oltári gyertyák meggyújtásától a hívek közötti forgolódásig széles skálát ölel fel. Egyetlen füiáját: Ipolyszögöt 1951-ben csatolták a gyülekezethez. Külön élmény ez a falu. Népe a »miénk«-et »emménk«-nek mondja. A kerítés lésza, a szövőszék szádfa, az égerfós-bokros terület jegrés. Itt kérdeznek rád így: »Igaz, ihogy zengés előtt nem szagol az ibolya?« (Vihar előtt elveszti illatát az ibolya.) Ősi Iházai között vették fel a »Rákóczi hadnagya« című film sok jelenetét. Szíves népe 1950-ban épített magának templomot a maga buzgalmával és erején, az első kapavágástól felszentelésig, tavasztól őszig. Ez is jelkép. A gyülekezet életének jele és képe. Koren Emil ILI!VÉL §®. SIÜLÜTÍ Id. Pálfy Sándornak BELED Kedves Édesapám! Bizonyára nem gondoltál arra, hogy 80. születésnapodra ilyen levelet kapsz tőlem. Nincs borítékban és amikor kezedbe veszed az Evangélikus Életet, nem az én nehezen olvasható kézírásomat Ikeü betűzget- ned öreg pápaszemeddel, hanem nyomtatott betűik viszik nyilvánosan gyermeki jókívánságaimat. Tudom, nem szereted a nyilvánosságot és feltűnést. Én sem. Nem szántam volna rá magamat, ha nem tartanám életedet tanulságosnak és példamutatónak. Milyen jó ezt így kimondani! Pedig bennem is hosszú út vezetett idáig. Talán az is, hogy a Magad módján szerettél: keményen, férfiasán. Az is, hogy nem sajnáltad tőlem a fenyítést. Az is, hogy hat esztendős koromtól fogva meg kellett ízlelnem a testi munkát: kapálást, acát-böködést, majd az aratást és cséplést, még részibe is. Míg hasonló korabeli diákok szórakoztak, nyaraltak, udvaroltak, én Veled és öt testvéremmel egy sorban dolgoztam. Napég ette, tarló- és szálkamarta testem kirítt az úridiákök közül. De nem szégyeltem. Néha mégis lázadoztam életem sora ellen. S ilyenkor szinte kíméletlen őszinteséggel elmondtad életed folyását. Hogy édesapádat korán elveszítve, hogyan lettél családfenntartó süldő legényfejjel. Hogyan raktatok családi fészket édesanyámmal, szinte a semmiből. Legfeljebb adósság volt bőven. Hogyan szenvedted végig az első világháború négy esztendejét és hogyan küszködte végig édesanyánk otthon azt az időt, hogy kenyeret tudjon adni hat apró gyermekének. — Ilyenkor mindig elszégyeltem magamat, Tégedet pedig csodáltalak: erős akaratodat, amelyet az élet szinte túledzett, kérges tenyeredet, amelyet a kemény munka kicssrzett, összeszorított ajkaidat, áfnelyek mögül a világháború elvitte minden fogadat, mégis egyenes járásodat, amelyet valamelyik zsellérősödtől örököltél. Példaadással, tettekkel neveltél bennünket az életre. A magad módján nyitogattad szemünket. Nem véletlen, hogy később, téli esték imbolygó lámpafényénél, nyári esték ezüstös holdfényénél éjszakába nyúlóan viaskodtunk, vitatkoztunk hazáról, emberségről, kisparaszti sorsról, emberi méltóságról, Istenről, egyházról, hitről, papokról. Sokszor talán csaik álmodozva, máskor forradalmian, megriadva magunk is gondolataink, álmaink, hitünk merészségétől. Kitűnőre vizsgáztál a második világháború politikai zűrzavarában és súlyos megpróbáltatásaiban. Kiolbas- hattam szemedből, hogy Te megértetted negyvenötben hitbeli és poltÜYÜLíKrIZtTI 1955. március 20. Laetare (Böjt 4.) vasárnap. »Az élet kenyere« —2. Móz. 16, 13—15 — Jn. 6, 30—40 — 1. Kor. 10,15 17. Liturgikus szín: lila. A BUDAI EGYHÁZMEGYE lel- készi munkaközössége március 9-én Kelenföldön ülést tartott. Muncz Frigyes espereshelyettes áhítata után Karner: Bevezetés a teológiába c. könyvének első részét ismertette Pethő István. Ezután Dr. Kosa Pál alapos beszámolójában ismertette es- ketési agenda-tervezetének elvi és gyakorlati teológiai alapvetését. Végül dr. Ottlyk Ernő színes beszámolóban ismertette a IV. Magyar Béke- kongresszust. A TOLNA-BARANYAI Egyházmegye lelkész! munkaközössége Szekszárdon ülést tartott. Dr. Nagy Gyula teológiai tanár, Hoffmann Ernő, Németh István, Sólyom Károly és Zoltay Gyula tartott egy-egy előadást. A munkaülésen részt vett Mckis Ádám püspökhelyettes is. DUNAKESZIN március 24—25—2G án igehirdetés-sorozat lesz. A szolgálat a vasárnapi istentisztelet keretében úrvacscrávai zárul. A szolgálatot Rimár Jenő angyalföldi másodlelkész végzi. PÉCSETT a böjti szeretetvendég- ségen a gyülekezet tagjai előadták a : »Filemon és Onezimusz« című hang- : játékot, amelyet hangszórókon közvetítettek a gyülekezeti teremben. IÄPK.Ä tikai döntésemet. Te tudtad, hogy annak be 'kellett következnie és az lepett volna meg, ha hűtelen leszek osztályomhoz. Csak éppen arra kellett gondolnod, amit tervezgettünk azókon az emlékezetes estéken hazánk és népünk sorsáról, parasztok és munkások elesettségéről, a falusi j középosztály gőgjéről és a magunk kis világáról. Tudom, hogy most is i egyetértesz velem és csak egy évvel \ »fiatalabb« édesanyámmal imádikoz- j tok értem. Tíz esztendő telt el azóta, hogy i együtt örültünk a belednek, a nyugalomnak. Annak, hogy szűk világunk kitárult. S most eit az örömünket fenyegetik újból atomháborúval, hidrogénbombával, annak minden szörnyűségével. Gyermekeid és unokáid élete, nem drága nekik, se a Te 80 esztendős ősz fejed. Azért, ha valamikor, ma van szükség arra, hogy azok a kérges kezek imádságra kulcsolódjana)k és a kemény szavakhoz szökött ajkak kérjék az egek Urát, hogy legyen béke a világon, a szívekben és a ml családi körűnkben. Én is Veled imádkozom mindezekért. S ezen felül azt kérem Istentől, hogy Téged tartson meg nekünk jó erőben, egészségben és sök Hozzád hasonló édesapákat teremtsen ebben a hazában. Budapest, 1955. március 15. Sokszor csókol fiad: MIKLÓS AMBRÓZFALVÁN március 6-án böjti vallásos est volt, melyen Zsem- berovszky János tótkomlósi ig. lelkész szolgált. BUDAFOKON március 13-án sze- retetvendégség volt. — Március 20- án Muncz Frigyes espereshelyettes beiktatja az egyházközség újonnan megválasztott tisztikarát. ÁGFALVÁN Weltler Rezső esperes háztartási vizsgálatot tartott február 27-én. Ez alkalommal a gyülekezet igen jól sikerült böjti vallásos estet rendezett a tavaly felavatott gyülekezeti teremben. Előadást tartott Weltler Rezső esperes, a gyülekezet ének- és zenekara közreműködött, az ifjúságból többen pedig szavaltak. CSANÁDALBERTIN március 6-án esperest látogatást végzett Szlovák Pál csongrád-szolnoki esperes, ahol beiktatta az új egyházi tisztségviselőket szolgálatukba. , A CELLDÖMÖI.KI GYÜLEKEZETBEN esperesl látogatást tartott március 6-án Fülöp Dezső esperes. A gyülekezetnek igehirdetéssel szolgált, majd az egyházközség tanácsával tárgyalt. CSALÁDI HÍR: Szakács Dénes gal- gagutaá kántornak és feleségének Hugyeez Zsuzsannának leánygyermekük született, neve Zsuzsanna. A március 6-i istentiszteleten keresztelte Gerhát Sándor lelkész. — Ezzel egyidőben keresztelték ifj. Necpal és Sinkó Mária Erzsébet nevű, Bugris János és Bartos Lídia Katalin nevű és Balázsovics János és Puskely Erzsébet György nevű gyermekét is. HALÁLOZÁS: Szlovák Pál, az ambrózfalvai gyülekezet 11 éven át volt gondnoka, 72 éves korában meghalt. Február 26-án temették el Zátonyi Pál csabacsüdi és Jeszenszky Tibor helyi lelkész, i Kedvező időjárásért Urunk, minden nemzet Feje, Abrahámnak egy Istene, Adj már napfényt földünkre S a földön a mi termésünkre, Hogy ismert légy az embereknél, Kiket saját képmásodra teremtettél, Mindenhatónk, népek bírája,. Dicső Ura, A nagy világ legffőbb Királya: Hallelujah! Magyar Tranosclus, 783. éneke. JÉZUS TEKINTETE — Mt. 26, 75 — A tekintetben minden benne van. Milyen igaz a mondás: nézz a szemembe és megmondom, ki vagy. Az ember sokszor elrejtőzhetne a viselkedése mögé. Lehet hazudni szavakkal, arcvonásokkal, de az ember szeme, a tekintete mindig igazat mond. Vegyél az öledbe egy kis- gyérmékét, nézz a tiszta tekintetébe és ott találod magad az ártatlanság hófehér világában. Tudósok szemében ott ég a tudás parázsa. Művészek messzenéző szemében álmok ringatják a szépséget. Egy-egy imádkozó arcban sokszor láthatóvá válik a láthatatlan Isten. Egy tekintet maga az ember! A tekintetünk azonban nemcsak fénykép rólunk, hanem ajándék is. Valaki egy tékintetben odaadhatja a másiknak magát a lelkét. Aki igazán szeretett minket, az így nézett reánk. Vannak szemek, drága tekintetek, amiket sohasem felejtünk el. A tekintetünk nemcsak fénykép, nemcsak ajándék, de tükör is. Valaki ránknéz és ez a tekintet sokszor leleplez. Valaki ránknéz és ebben a tekintetben sökszor meglát- jwk önmagunkat. Gyermekkorunk első bűneinek remegő nyugtalanságában milyen sokszor nem mertünk a szüléink szemébe nézni. Ádám és Éva hogy fut Isten tekintete elől! Most Jézus tékintetéről van szó! Péter távolról követi Jézust, mégis találkoznia kell Jézus tékintetével. Ott áll a főpap udvarában egy óriási oszlop árnyékában a megriadt Péter. Háromszor mondotta az imént, hogy »nem ismérem« és most látja, hogy Jézus tekintete rajta van. látja, hogy Jézus megismerte őt. Kezébe temeti arcát, kibotorkál a kapun és keservesen sír. Szegény Péter, mi lett belőle a Jézus tekintete előtt! És most mondd utána nyugodtan a nevedet így: szegény -magam, mi lesz belőlem egyszer a Jézus tékin- tete előtt! Ma még én is csak távolról követem, távolról tagadom. Elek itt, a bűneim messzi távolságában, téícozlom napjaimat, hitemet és telkemet, mintha Ö itt sem lenne, mintha nem látná, mintha ide már nem érne el az Ó télcintete. Pedig egyszer megszűnik minden távolság. Egyszer szeme elé kerül mindenki, te is, meg én is, akárhol vagyunk, akár a rózsafák, akár a keresztfák, akár a fejfák árnyékában. Jézus tekintete előtt kiderül, hogy Péter azért bukott el, mert távol volt Jézustól. Mert nem hitt Jézusban. Mert nem látta a Jézus tekintetét. Péter nem volt mindig ilyen. Amikor Jézus mellett volt, csupa látás a hite, hiszen ő mondja először: »Xe vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!« Amikor Jézus mellett volt, csupa hit volt a látása. Zúgó habokon is átmegy, mert örökké a Jézus szemébe néz. Amikor Jézus mellett van, ő a hős, áki kardot ránt, aki fogadkozik: ha mindenki megbotráníkozik benned, én soha el nem hagylak. És most? — Amikor Jézus nincs mellette, milyen hidegen tudja háromszor is kimondani: »nem ismerem ezt az embert!« Elbukik, mert egyedül maradt. Szegény Péter, mi lett belőled Jézus nélkül! És most mondd ki a nevedet és úgy mondd el: szegény magam, mi lesz belőlem Jézus nélkül! — Aztán menj vissza oda, ahol egyszer te is láttad már Ot. Egyszer te is boldog voltál Jézus közelében, hogy egyszer bizonyára néztél már a Jézus szemébe. Hiszen te is voltál egyszer fehérruhás kisleány, vagy csillogó szemű ifjú, egy konfirmációi oltárnál. Talán neked is volt egy olyan kenyércsodád, amikor Jézus terített. Talán néked is volt valami szomorú Bethesda tavad, amikor Ó gyógyított, egy halálos naini kapud, amikor ö hozott vissza, Ö indított el újra élni és újra remélni. Egyszer bizonyára láttad Öt talán a templomban, talán egy felejthetetlen bibliaórán. Talán egy boldog karácsonyestén, talán egy szomorú nagypénteken. És most? Milyen sokszor -megtagadták Őt a bűneid. Milyen sokszor vétkezel úgy, mintha Jézus soha sem látna téged. És most? Milyen sökszor megtagadják Öt a könnyeid. Milyen sokszor sírsz úgy, mintha sohasem láttad volna Jézust. Szegény, szomorú Péter! Szegény, szomorú Testvér, mi lesz veled így, Jézus nélkül... A Jézus tekintete nélkül?! Jézus tekintete előtt Péter keservesen sírva fakadt. Mit láthatott Péter Jézus szemében, hogy ilyen keserű könnyekre, zokogásra szakadt szét a szíve? Egészen biztos, hogy nem haragot látott. Ez talán még jobban megkeményítette volna, dacosabbá tette volna a szívét. A harag mindig fekete olaj a tűzre. Lehet, hogy Péter sohasem sírt volna, ha villámokat szór felé a Jézus tefkintete. Egészen biztos, hogy Péter nem ítéletet látott Jézus szemében. Ha ezt látta volna, akkor talán világgá ment volna, mint Kain, aki menekült Isten tekintete elöl. Egészen biztos, hogy Péter nemcsak a bűneit látta Jézus szemében. Ha csak ezt látta volna, ákkor bizonyára arra ment volna, amerre Ju- dás ment azon a szörnyű halálba kergető éjszakán. Péter valami egészen mást látott Jézus szemében. Látott először is mérhetetlen fájdalmat. Az ember sok ütést elbír, mégis az fáj a leg jobbam., az a kéz tud a legnagyobbat ütni, amelyik egyszer megsimogatott. Jézus ránéz Péterre — hát te is?! Te, áki oly közel voltál hozzám, te is már ilyen messze vagy?! Ezért sírt Péter! Mert a fájdalom annak a szemében a legégetőbb, akit szeretünk. Azután azért sírt Péter, -mert Jézus szemében szeretetet látott. Jézus szeme némán és szomorúan csak ennyit mondott: — én mégis szeretlek téged. És a szeretet mentette meg Pétert. A bűnei messze vitték, de könnyei visszahozták Jézushoz. Ne gondoljátok, hogy a könnyek mindig elsötétítik a szemet. Néha egy könnycsepp kicsi lámpa: visszavisz ahhoz, akit szeretünk. A hagyomány mondja, hogy Péternek ettől az éjszakától ‘kezdve, amikor megtagadta az Urat, mindig egy könnycsepp ült a szemében. — Van-é néked ilyen könnyed, ilyen visszavilágító, kicsi lámpád? Tudsz-e sírni, hogy elszakadtál. Tudsz-e sírni úgy, hogy Neki viszed el a bűneid bánatát?! Pétert nem temették el a köny- nyék. Jézus a feltámadása után eljön hozzá. Megáll a hajónál és megkérdezi: »Szeretsz-é engem?« Háromszor kérdi és Péter háromszor felel: »Te tudod Uram, hogy én szeretlek téged!« Boldog Péter, akit újra szeretetre szólított meg az Űr! Boldog vagy Testvér, mert a böjti úton, ma Téged is újra megszólít Jézus: — Szeretsz-é engem?!« Friedrich Lajos
