Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-04 / 49. szám

% EVANGÉLIKUS ELET Ausztriai evangélikus lelkész látogatása egyházunkban SZEBERÉNYI LAJOS a burgen­landi Felsőid von élő nyugalmazott evangélikus lelkész, a burgenlandi békebdzottság elnöke, a Magyarok Vl'láigtamálcsa vendégeként feleségé­vel együtt egyhetes látogatásra ha­zánkba érkezett s ebből az alkalom­ból látogatást tett az Állami Egyház­ügyi Hivatalban, Teológiai Akadé­miánkon, D, Dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspöknél, rnegte- kintette a magyar bibliafordító bi­zottság rm‘fikáját, az egyházegyetem könyvtárait és levéltárát s annak egyik kincsét, Dr. Luther Márton eredeti végrendeletét, végül pedig az advent első vasárnapi textus alap­ján a Deák téri gyülekezethez is szólt a délelőtti istentiszteleten. ÉLETÉRÖL nem sokat beszél ven­dégünk, elejtett megjegyzéseiből és egy-két visszaemlékezéséből lehet összeállítani azt. hogy kicsoda is ő tulaj donképpen ? Most 73 éves. Hosszul évtizedeken át élte a burgenlandi falusi papok csendes, istenes életét. 1038-ban Ausztriát bekebelezte Hitler. Szebe­rényi Lajos tudta, mit jelent ez. Egyházi felsőbbségénék, a »Kirchen- rat«-nak bejelentette, hogy lelkiis- meretévcl összeegyeztethetetlennek tártja a fasizmus alatti Szolgálatát, kérte nyugdíjazását. Csak barátai közbenjárásának köszönhette, hogy kikerülhette a koncentrációs tábor­ba hurcolást. Ettől fogva visszavo­nultan élt. A nehéz háborús évek alatt fokról fokra látta igazának be­teljesülését: a fasizmus Európa tönk­retevője. Gimnáziumi tanár fia nem a német hadsereg egyenruhájában, hanem civilben várta otthon szülei­vel együtt a Szovjet Hadsereg fel­szabadítását. Az csak természetes, hogy Szebe- léhyi Lajos, az evangélikus lelkész ezekutáh mindent elkövetett, hogy mégégySzer meg ne ismétlődhessék mindast a gonoszság, amit a fasiisjmus zúditett a világra. Aki a békét ko­molyan akarja, annak útja szükség­képpen a békemozgalomhoz vezfet. így került Szeberényi Lajos is a burgenlandi békebizottság elnöki tisztébe. Magyar és német nyelvű 6zószéki szolgálatában gyakran hir­deti Isten békeakaratát akkor is, ha egyesek azt szeretnék, hogy a lelké­szek ne vállaljanak felelősséget az emberiség jövendőjéért; AZ IGEHIRDETÉS kérdése fog­lalkoztatja leginkább Szeberényi La­jost. Mint az EVANGÉLIKUS ÉLET állandó olvasója, Ósszéhasónlítást is tett az osztrák és a magyar evangé­likus egyház igehirdetése között. Ausztriában keveset hallani az Isten igéje honikrét eligazító szaváról, az Igehirdetőik húzódoznak attól, hogy az emberek életéhez egészen közel vigyék az igét, és a mindennapi fel­adatokra is rávilágítsanak. Míg há­lunk az igehirdetés tudatosan keresi á néppel való kapcsolatot. Isten örökkévaló üzenetét kész a má nyel­vére lefordítani, kész az emberiség gondját és reménységét az ige fé­nyébe állítani; AZ ÖKUMENIKUS MUNKA a másik terület, ahol ósszéhasónlítást tett Szeberényi az ausztriai és a ma­gyar evangélikus egyház magatartá­sa között. Sent a »Kirchenbote«« cí­mű osztrák evangélikus folyóirat, sem az osztrák evangélikus közegy­házi élet nem foglalkozik eléggé ez­zel a fontos kérdéssel. Pedig az evanstoni határozatokban rejlő ke­resztyén felelősség áz egyházak egy­ségéért és az emberiség jövendőjéért olyan jelentőségűek, amelyek mél­tán vonhatnák magukra az osztrák evangélikus közvélemény érdeklődé­sét is. Ugyanakkor egyházi körök­ben világszerte köztudomású, hogy a magyar protestantizmus mennyire kivette részét az evanáfoni anyag előkészítéséből és feldolgozásából. AZ EGYSZERŰ BURGENLANDI HÍVEK üzenetét és keresztyén test­véri jókívánsáígát tolmácsolta Sze­berényi Lajos a Deák téri gyüleke­zetben, amikor D. Dezséry László püspök igehirdetése után szólt a hívekhez. Igehirdetését lapunk más helyén közöljük. A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ JÖVÖJE iránti nagy biza­lom és reménység töltötte be Szebe­rényi Lajos szívét, amikor látta a templomozó hívek sokaságát, hallot­ta a Lutheráma-énekkar gyönyörű ádventi műsorát. Különösen mély benyomást gyakorolt rá az a tény is, hogy amíg a nyugati egyházaknál igen gyengén áll a leíkészd utánpót­lás kérdése, addig a mi 'teológiai Akadémiánknak ilyen gondja nincs, sőt egyházunk válogathat a lelkészi szolgálatra jelentkező ifjakba-n. Teo­lógiai Akadémiánk életének és mun­kájának megismerése után ezt írta az emlékalbuíhba: »Az egyház Ura védje, segítse, virágoztassa és áldja a magyar evangélikus Teológiai Akadémiát Isten dicsőségére, a lel­kek üdvösségére, az egyház eredmé­nyes munkájára és az emberiség ja­vára.« ISTEN IRÁNTI HALARA INDÍ­TÓ TÉNY, hogy szerte e világon egyre több olyan evangélikus lel­készről tudhatunk, aki keresztyén lelikiismerettel és hívő lélekkel saol-* gálja az egyházak és a népek barát­ságát, bizonyságot téve Isten ember­szerető, örökkévaló békeakaratáról. _____ — k — 8 APÁM IDÉZ A temetőben, őszi éjszakán lidérctűznek kél mályva lobogása. Koporsójában mécset gyújt apám és fölfülel az elhagyóit világbd. Két szomszédja, az öreg kálomista s a szelíd hétié ríúdozva inti: Türelem öcsém, próbáld á hálált, míg bélétanulsz, pliszt se lesve, mint mi. De ő megrázza nyugtalan fejét és csontujjával elnémítja őkét. A sírok közt a szél botozva lép s helyet hetes a nyomát követőknek. Ö csak lesi a növő árnyakát, sírja fölé magasba kapja mécsét, a vibra láng á bársony égre csap, és suhogva menekül á sötétség. Koponyáján kigyúl két mély üreg és tekintete álmomban Is átjár, hogy boldog boizadállyál ébredek áz őszi éj höli cslllagsugaránát. Vidor Miklós 1955. december 4. — Advent második vasárnapja Lk 21, 25—36 — Rm 15, 4—13 — Liturgikus szül: lila BACH H-MOLL MISÉJÉT decem­ber 18-án, vasárnap délután fél 5 órakor ismét előadja a Lutheránia ének- és zenekar a Deák téri temp­lomban. Vezényel Vasíy Viktor, a közreműködők azonosak a november 2i-i előadás szólistáival. A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége november 23-án Balassagyarmaton tartotta ülését. BÉKÉSEN Fecske Pál az egyház- megyei Gyülekezeti Segély előadója, no vem bor 13-án tartott szolgálatával beindította a Gyülekezeti Segély egyházmegyéi munkáját a folyó éVfd. AZ ORSZÁGGYŰLÉS november 15-én tartott ülésén Péter János ti- szavidéki református püspököt, or­szággyűlési képviselőt, a külügyi bi­zottság tagjává választotta meg. tótkomlóson november 23-án körzeti presbiteri konferencia volt, ÁZ ENÉSE1 gyülekezetnek aján­dékozta régi keresztelőtnedencéjét a marcalgergelyi gyülekezet. A NEMESKOCSI gyülekezetben november 20-án ünnepi istentisztelet volt, melynek szolgálatát Fülöp De­zső esperes végezte. Ez alkalommal az esperes hivatalába iktatott 14 egyháztanácsost. „EMBERNEK FIA“ Amikor Jézus magáról beszélt, leg­szívesebben így nevezte magát: Em­bernek Fia. Az »Emberfia« névnek, mint a legtöbb újszövetségi foga­lomnak. Önnek is történeté van. Visszaiiyúlik az Ószövetségbe. Dá­niel próféta könyvének 7. részében egy álomlátomását beszéli el; Látja, hogy az éginek felhőiben »mint vala­mi embernék fia jőve és méné az Öregkarúhoz és eleibe vivék őt és ada néki hatalmat, dicsőséget és or­szágot«. (Dán. 7, 13.) A későbbiekből kitűnik, hogy az »Emberfia« által Isten új országot hoz létre, amelyben a hatalmat »a magasságos szentjéig kapják. A zsidóság saját magára értette a próféciát. Ók a magasságos Isten szentjei. Izrael úgy várta Isten or­szágának elérkeztót, hogy Isten majd fölébe emeli őket mindenki másnak és ők fognak uralkodni az egész vi­lágon. Ezt várták a »messiástól« is. Ezt az egyoldalú, legjobb esetben is önzőén kegyes reménységet Jézus eljövetele nem töltötte be. De az Embernek Fia kifejezést Jézus tu­datosán és szándékosan alkalmazta magára újra és újra. Nem a kegyes­ségére gőgös Izrael, hanem Ö az, akiről Dániel próféta álmot látóit. Vele és Benne valóban elérke­zett »Isten országa« erre a földre. De nem egy nép, nem i ■ ■ —. ■ ii i i .. I. egy kis elzárkózó »hívő közösség« számára, hanem az egész emberi nemzetség Ja­vára, boldogitására és üdvözí- tésére. Ezért botlottak meg Benne a hamis reménység fáklyavivői, a farizeusok és főpapok, és ezért botrány Ő ma is és minden időben minden önző val­lásosság, csak magával törődő kö­zösség számára. Amikor az egyház Isten orszá­gának Krisztusban elérkeztét hirdeti, akkor elért fordul nagy szeretettfel és a megértés szándékával ma is az egész embervliág félé, hogy tlrához méltóan segítségül légyen min­dén embernek kicsiny és nagy problémáiban. Krisztus az »Embernek Fia« kife­jezést akkor is használta, amikor szenvedéséről beszélt. (Mt. 17,12. Mk. 8, 31.) Az Embernék Fia nem Ural­kodni jött, hanem mint Isten »szén- védő szolgája«, (Ézs. 53.) alázatos szolgálatával, ártatlan szenvedésé­vel és halálával magára vegye az ember bűnét és megszerezze szá­mára az üdvöt. Ez is botránkozás a zsidó kegyesség élőtt. A kegyetlenül ítélőj fegyverrel kezében megjelenő messiás helyett a szolgáló megváltó, a Békesség Fejedelme. — — .... —— ..............—............i„ Az Emberfiának, az Igaz Em­bernek fóídre jöttét hirdető egyház Urához méltóan maga is körülövezi magát, hogy Szol­gáljon mindenkinek Krisztus szeretetével, alázatával és bé­kességével. Végül Krisztus akkor is használta magára vonatkoztatva ezt a kifeje­zést, amikor újra-eljöve téléről be­szélt. Ilyenkor majdnem szóról szóra idézte Dánielt. így vasárnapi igénk­ben is. (Lk. 21, 27.) Az alázatosan szolgáló Embernek Fia eljön, hogy a neki adott hatalommal Isten ural­mát teljességre vigye. Ekkor min­denki számot ad cselekedeteiről. Ez volt a harmadik botránykő a hamis messiásvárók számára. A Messiás ítélete előtt felelnie kell a hívő ke­gyesnek is, Vajon ki állhat meg előtte? Az egyház ezért figyelmeztet komolyan az élet felelősségére.' A nagy szavak, a kegyes kife­jezések elhagynak, de a csele­kedeteink a Krisztus ítélőszé­kéig kisérnek. Ezért a keresz­tyének a földi életét istenadta alkalomnak tekintik, hogy szüntelenül fáradozzanak a jó­ban, amint Mesterünk, az Em­bernek Fia. Jézus Krisztus ifc ezt tétté értünk. Mezősi gyöRgy A ZUGLÓI TEMPLOM építését a Gyülekezeti Segély 1954. évi akciója segíti befejezéshez. A szentély épi- tése során elkészült aZ oltár és a kéresztelőrnédence. Mindkettő köböl, díszéé fafaragásokkal. Az oltár re» Hefjel Krisztus keresztről való levé­telét és feltámadását ábrázolják. A kereszteíőkövön Jézus megkeresztél- tetése látható, lfj. Kotsts IVán épí­tészmérnök Volt a tervező, a ködöm- bormüveket pedig Andrásisy Kurta János szobrászművész faragta. A gyüleM'éét advent eléd Vasárnapján vette használatba az elkészült dara­bokéit lelkészének oltárt imádságá­val. Istentisztelet végén á gyülekezet felügyelője köszönte még meleg sza­vakkal az összes együtimunkálkodók fáradozásait, A GYŐR—SOPRONI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközössége november 8-árt Győrött, a veszprémi egyházmegye pedig november 22— 23- án Veszprémben tártott ülést. CSALÁDI HÍR Barta József; a pesterzsébeti egy­házközség presbitere, november 24- én, 82 éves kúrában elhunyt. Te­metésén az igehirdetési szolgál atol Bencze Imre lelkész végezte. Az egy­házközség nevében Krasznai Dá­niel felügyelő, a presbitérium részé­ről pedig Horeczky Elemér presbi­ter mondott búcsúbeszédét. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ EGYHAZAK VILÁGTANA­CSA Kcnistantihápolyha küldött de­legációja visszaérkezett Svájcba. Az Egyházak Világban ácsa sajtószolgá­lata szerint a küldöttség isniéteátén megállapította a török kormány fele­lősségét a szeptemberi tüntetések al­kalmával elpusztított és mégrongiállt templomokért, egyházi épületékért, iskolákért és a görög lakosságnak okozott súlyos károkért. Sok ezer em­beren kell segíteni, akiknek lakásait és üzleteit a zavargások alkalmával elpusztították. — Az Egyházak Világ­tanácsa a tagegyházaktól 75 ÖÖO dol­lár gyorssegély juttatását kéri a kár­vallottak számára. Á küldöttség tag­jai voltak: I. S. Wátkins rríalmes- bury-i püspök (Anglia), Dr. E. R; Hardy (USA), R. Tobias (USA), Char­les Westphal, a Francia Protestáns Egyházszövetség alelnöke és R. E, Maxwell, az Egyházaik Világtanácsa görögkeleti egyházi előadója. A kül­döttség meglátogatta a kpnstaninápc- lyi pátriárkát, a Szent Szinődús kü­lönböző tagjait és más keresztyén egyházi vezetőszemélyiségeket. A konstant.inápolj'i helytartó kifejezte a küldöttség élőtt, hbgy a török kor* mányhaik szándékában van az oko­zott károk helyreállítása. I' ■■ i ........... ■ I» JE QVZETEK A Vörösmarty-évforduló külső eseményei feljegyzésre méltók. Nézzük csak: megkoszorúzták a szobrait Budapesten és a vidéken, debreceni lakóházára emlék­tábla került, szülőházában, Kápolnásnyéken, s Budapesten az irodalmi Múzeumbaji, sőt a leningrádt közkönyvtárban és a londoni Bri­tish Museum-bán is Vörösmarty-kiállítds nyílt meg. Országszerte megemlékeztek a költőről, minden lap írt róla, művei felcsendültek a rádióban. Ezer meg l ezer diákszív fogadta magába nemzeti kötelességre és hazaszere­tetre hívó örökérvényű igéit. A Szépirodalmi Könyvkiadó az évfordulóra két-két kötetben megjelentette verseit és drámáit, színházaink felújították a Csongor és Tündét, s eljátszot­ták Vörösmartynak ti.it á Színművét is, ámely- lyel egykor megnyitották Budapesten a Nem­zeti Színházat. Árpád ébredése á mű cíffw, s rendkívüli öröm azt olvasni, hogy diákjaink, a magyar költemények leghűségesebb, s leg­régibb olvasói, magák is előadják a magyar színművészet nagy századát megnyitó Vö- rösmarty-darabot. A költő nem a virágoktól, s nem is az em­léktábláktól válik halhatatlanná, hanem műveinek szétsugárzásától, Vörösmarty Mi­hály nem vasárnapi költő, nem ünnepi vers­szó, hanem élő, ma is élményként ható költő. Erről csak olvasása győz meg mindenkit, Ne hagyjuk verseit iskolai emlékként magunk­ban, nyúljunk most utána, üssük, fel valahol, s olvassuk. Núgy gyönyörűség Vörösmarty nyelve, ez az erő és tündöklés. Evvel avatta széppé és szobáddá nekünk ezt a földet, s a hozzáfűzödő történelmet. Száz év óta volt Aranyunk és Petőfink, Vajda Jánosunk és Ady EndrénI . Babltsunk és Kosztolányink, Juhász Gyűl nk és Tóth Árpádunk, József Attilánk, s na élő kitűnő költőink, a ma­gyar költészet rendkívül gazdagodott azóta, hogy a Zalán futásának első sora szíven ütötte az olvasókat — s mégis Vörösmarty 'versei ma is úgy hatnak, mintha nekünk szólnának, korszerűen és izgalommal, meg­rendítve és fellázítva. Költészetében él a nemzet. És semmi sem múlhatatlúnabb, mint egy verssor, amelyben benne van egy nem­zet igazsága, fájdalma és egész sorsa. Vörös­marty versei ilyenek. Évfordulóján azokra a fiaiái lányokra és fiúkra gondolunk, akik most olvassák először, s tűnődésükben utána néznek, mit jelent az, hogy »á nemzet orszá­got állít«, s lélkiishierettel, kötelességérzet­tel, önként, s felszólítás nélkül épít. Ettől fut fény a százéves sírra a budapesti Kerépesi- temetőben. S ettől kap értelmet egy új nem­zedék számára Vörösmarty tüzelő-lángbló hármas nemzetnevelő jelszava: »ész, erő és szent akarat«. Bizony ez a három kell ne­künk ma is. Miczkiewicz Adám a legismertebb, s legkiválóbb lengyel költő, Vörösmarty Mihály kortársa, a lengyel roman­tikának és az egész lengyel szellemi életnek a mi Vörösmartynkhoz hasonló gondolkodású és méretű költője, száz évvel ezelőtt halt meg, 1855. november 21-én, viszontagságos élet után, mint politikai száműzött, hazájától tá­vol, Sztambulban. A Béke-Világtanács most felhívta a figyelmet a nagy lengyel költőre. Miczkiewicz a világnak ezt a megemlékezéséi megérdemli, mert valóban jó költő volt, a szabadság és emberiesség tántoríthatatlan hít>e. Nálunk kevéssé ismerik. Hetvenöt év­vel ezelőtt ugyan megjelent egyik kötetének, a Szonetteknek magyar fordítása, de a gyönge fordítás nemigen érzékeltette a kiváló vers- művészt, aki Miczkiewicz Volt. Néhány éve megjelent egy új Miczkiewicz-antológia, s abban se volt köszönet: a nyers-fordítás után készült tolmácsolásban elsikkadt a tartalom finomsága, sőt akadt ábban a kötetben durva fordítási tévedés is. Most olvassuk, hogy meg­jelenik magyarul a Szönettek új fordítása, és végre Miczkiewicz főműve is, a Pan Ta- deusz, amely 1924-ben látott napvilágot. Ez áz elbeszélő költemény a XIX. század első tizedében lejátszódott lengyel eseményeket Őrökiti meg, de lényege az akkori lengyel kisnemesi társadalom rajzában keresendő. A »Tadeusz úr« légköre, alakjai, sajátos lengyel mondanivalója összefoglalja a lengyelek egész világát. Azért tekintik a lengyelek a művet nemzeti eposznak. Varsóban most felavatták az újjáépített Miczkiewicz-emlékművet, megnyitották a költőről elnevezett múzeu­mot, és egy Miczkiewicz-színművet Is bemu­tattak. Méltán ünnepli az egész lengyel nem­zet Miczktewíczet, hisz a lengyel népnyelv e költő verseivel vonult be diadalmasan az Irodalomba. Ma ábban a korban élünk, ami­kor a klasszikus költők, egykor tanárok, diákok és széplélkek olvasmányai, nemzeti olvasmánnyá Válnak, százezrek kezében. A lengyel költő sokban összehasonlítható Vörösmarty Mihállyal. A nagyobb külföldi Sikert Miczkiewicz érte el, soká éti Párizs­ban, s a múlt század lengyel emigrációja jó francia fordításokkal gondoskodott költőjük hírnevének öregbítésén. Ugyanakkor Vörös- martyról mit Sem tudott a francia értelmiség. Nem is csoda, hogy a két százéves költő közül a mar régebben ismertebb kaptá meg most á megemlékezés világszínterét■. Vörösmartynak még várnia kéll erre. Az irodalmi realizmus kérdéseivel foglalkozott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia I. osztályának, és a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak közös kon­ferenciája november elején Budapesten. A régi ■magyar irodalom realista vonásairól Tolnai Gábor adott elő, s Klaniczay Tibor hozzászó­lása emelkedett ki, Mindketten megállapítod Iák, hogy a reformáció korával jelenik meg a magyar irodalomban a realizmus, ezt fej­leszti és fenntartja a XVII. és XÜI. század­ban a magyar protestáns szellemiség: lelki­pásztorok, tanárok, diákok, énekköltők. A re­neszánsz és a humanizmus hagyománya benne élt a református és evangélikus ma­gyar értelmiségben, a magyar protestáns templomok, énekeskönyvek, iskolák és iro­dalmi alkotások révén elterjedt az egész or­szágban és eljutott a néphez is. Ezt ü realista szemléletű protestantizmust logikusan tá­madta a katolikus Bécsből hozzánk átömlő barokk műveltség. Voltak irodalomtörténé­szeink, akik elhitették, hogy a barokk ízlés és szellemiség tökéletesen uralta egykor a magyar irodalmat, s az egész magyar művelt­séget. Kézenfekvő ennek a magyarázatnak egyoldalúsága és hamissága. Még katolikus ítóink is a protestantizmus szemlélet-alakító erejére és népi elterjedtségére támaszkodtak, amikor magyar alkotó munkát végeztek. Iro­dalomtörténészeink feladata, hogy megálla­pítsák, mekkora és minő értékű az a valóság, melyet egy-egy magyar korszak irodalma visszatükröztet. Nagy különbség van a refor­máció előtti és a reformáció utáni magyar irodalom között. Az előző teljesen fellegjáró a maga szimbolikájával és misztikájával, a másikban egyre erősebb színekben jelenik meg a magyar valóság. Gotidoljünk csak például Bornémisza Péter ragyogó írásmű­veire, s hasonlítsuk össze ezekét, mondjuk a Jókai-kódex legendájával. Ez a különbség mutatja a reformáció adta realizmust, me­lyet Klaniczay Tibor »korai polgári realiz­musnak« nevezett hozzászólásában. Ha az írástudó lelkipásztorokhoz hozzáképzeljük mindazt az üldözést, megalázást, szenvedést, kisebbségi sorsot, amiben a protestáns ma­gyarság századokon át élt, megértjük, hogy a szemlélet és ábrázolási mód, amelyet mi sugalmaztunk a magyar irodalomnak, csak a hitelesség vallomása lehetett; a valóság ábrázolása, Szalatnai Rezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents