Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-04 / 49. szám

A keresztyén szeretetszolgálat

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJÁN az egyházban a hívek bizonyságot tesznek arról, mennyire érzik magukénak az egyháznak azt a feladatát, amit szeretetszolgálatnak mondunk. Minden évben ez a vasárnap a szeretetszolgálaté. Ennek a napnak minden igehirdetése, mondanivalója és minden áldozata az egyház szeretetszolgálatáért van. Miért van, vagy miért kellene olyan nagy jelentőségűnek lenni az egyház életében ennek a munkaágnak?

Jézus Krisztus az igehirdetői szolgálat mellett másik feladatként a szeretet munkáját bízta az egyházra. Ott, ahol hirdettetik az ige — és ahol hallgatják azt — szükségképpen következik az ige gyümölcseként az egymás iránti felebaráti szeretet. Szinte azt is lehetne mondani: hogyan hirdettetik, mennyire élő és ható az ige az egyházban, — azt le lehet mérni a diakónián, a szeretetszolgálaton. Azt is lehetne mondani: annyira él a ma egyháza, amennyire hitből fakadó felelősséggel végzi Jézus Krisztustól kapott feladatát, éppen az egymás iránti szeretetben. A Biblia tanúsága szerint az első gyülekezetek nagyon komolyan vették ennek a szolgálatnak a teljesítését. A ma egyházának az elmúlt évezredekből kapott egyik legdrágább öröksége éppen az ebben a szolgálatban való munkálkodás.

Mi hát az egyház, a gyülekezetek, az egyes hívek szeretetszolgálata?

ELSŐSORBAN is a szeretetszolgálat nem anyagi ügy. Az is. De az, hogy áldozunk-e erre a célra és mennyit, az következménye annak a keresztyén felelősségnek, amelyik az ige hallgatásából fakad. A szeretetszolgálat törődés a körülöttünk élő emberekkel. Meglátása annak, hogy élnek körülöttünk, az egyházban, a gyülekezetben olyan emberek — tehetetlen öregek, elhagyatottak, munkaképtelenek, árvák, nyomorékok —, akik másoktól várják a segítséget, életük hordozását. Rádöbbenés arra, hogy Isten ezeket az embereket ránk is bízta; tőlünk is várja, hogy törődjünk velük. Az egyház a szeretetintézmények fenntartásával irányt akar mutatni híveinek: azok az emberek, akik ott élnek, szorulnak rá legjobban, hogy törődjünk velük. Persze, ezen túl mindegyikünk elé adódik olyan alkalom a gyülekezet életében, a világ életében, ahol egy jó szó, biztatás, vigasztalás, segítőkészség, mind-mind azt mutathatják, hogy felelősen éljük keresztyénségünket. A keresztyén ember nyitott szemű. Mindig látja, hol van erre alkalom, hol van erre szükség.

KONKRETEN mik azok a szolgálatok, amiket a szeretetszolgálatban isten elvár tőlünk?

Először is az imádság. Az imádságnak abban van az ereje, hogy Isten ígéri, és megbizonyítja annak meghallgatását. Ez az ígéret alapja annak a szolgálatnak, amit éppen a másokért való imádságunkban végzünk.

Másodszor: meglátni azt, hogy a szeretetszolgálat nemcsak az erre rendelt egyházi szervek munkája, kötelessége, hanem nekünk is aktív részesévé kell válnunk. Hogyan? Például: Az ország számtalan helyén, gyülekezetében van egyházunknak szereteti ntézménye. Ezekben a gyülekezetekben a hívek felebaráti szeretetéhez tartozik az is, hogy gondot viseljenek ezekre a szeretetotthonokra, a magukénak tartsák azokat. Azután úgy is, hogy minden szeretetintézményt, legyen az bármelyik gyülekezetünkben, a magunkénak tartsunk, és annak fenntartásában, vegyünk részt szeretettel, adományainkkal, a diakóniai offertóriummal.

AZ INTÉZMÉNYES SZERETETSZOLGÁLATON kívül minden gyülekezet a maga kebelén belül is munkálkodik ebben a szolgálatban. Ez a szolgálat megintcsak nem a lelkészek, vagy a lelkészt hivatal dolga és feladata, hanem a gyülekezet minden tagjáé. A gyülekezetben a rászorulók támogatása, egymás terhének hordozása minden keresztyén hivőnek kötelessége.

EGYHÁZUNK igyekszik megérteni, látni és cselekedni, ezt az Istentől kapott szolgálatot. Ennek bizonysága az is, hogy Advent második vasárnapja a szeretetszolgálaté. És hogy mennyire fontosnak tartja egyházunk ezt a munkát, mutatja az, hogy külön zsinati törvényben is biztosította ennek végzését. Az 1953. VIII. te. — amely az egyház szeretetszolgálatáról szól —, 1. §-a ezt mondja: »A keresztyén szeretetszolgálat az egyháznak az a munkája, amelyet az egyház a keresztyén hit gyümölcseként Krisztus felebaráti szeretetre intő parancsára, és példája nyomán végez. A Magyar- országi Evangélikus Egyház ezt a munkát gyülekezeti szeretetmunka- ként végzi.«

Az egyház tagjaiban él. Tehát, amikor egyházról van szó, rólunk, egyszerű gyülekezeti tagokról van szó. Végeztük úgy szeretetszolgálatunkat, műit akik Krisztusnak vagyunk felelősek érte. Juhász Géza

VÖRÖSMARTY MIHÁLY:

SZÓZAT

Miről prédikálnak egy esztendeig templomainkban?

Hazádnak rendületlenül Légy híve, ó magyar!

Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívüJ Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozók Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem Él nemzet e hazán.

S népék hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált:

»Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált.'«

Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanák Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajákán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik 'körül,

S az ember millióinak Szemében gyászkönny ül.

Légy hive rendületlenül Hazádnak, ó magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukni,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell. 1836.

A JÖVŐ ESZTENDŐ

AZ ORSZÁGGYŰLÉS elfogadta az 1956. évi népgazdasági tervet. A miniszterelnök beszámolójából örömmel értesült az ország lakossága arról, hogy az idei első kilenc hónapban 4 százalékkal teljesítettük túl az ipari termelés tervét és idén előreláthatólag 8,5 százalékkal termelünk többet, mint tavaly. A tavalyinál lényegesen, majdnem 4 százalékkal olcsóbban termeltünk. A múlt évi megtorpanás és visszaesés népgazdaságunk fejlődésében megállt és ismét a felemelkedés útján vagyunk. Az országgyűlés behatóan tárgyalta az ország »gondját-baját is«, amint azt a miniszterelnök kifejezte. A felszólalók rámutattak a dolgozó emberek ellátásában és lakásviszonyaiban mutatkozó bajokra és nemcsak rámutattak ezekre, hanem arról is szóltak, hogyan lehet ezeket a hibákat kijavítani. Az országgyűlési vita az 1956. évi népgazdasági terv körül folyt, amely a második ötéves terv első esztendeje. A következő évi népgazdasági terv azt jelenti, hogy 6 százalékkal akarunk többet termelni az előző évinél. Ez a 6 százalék sokat jelent, mert minden egyes százalék csaknem háromszor annyi termelt árut jelent, mint 1950-ben, az első ötéves terv első évében. Éz éppen azért van így, mert az első ötéves terv végrehajtása nagy sikert hozott, — igen erőteljesen fokozta hazánk ipari termelésének lehetőségeit. Az ipari termelés további fejlesztése elsősorban a nehéziparban fog mutatkozni, de ennél is nagyobb százalékban a villamosenergia-ellátásban . Különös súlyt helyez az új népgazdasági terv a vegyipar fejlesztésére, amelynek a mezőgazdaság is használt látja majd, mert műtrágyában, növényvédő szerekben és egyéb vegyiipari cikkekben elsősorban a mezőgazdaságra gondol új népgazdasági tervünk. A mezőgazdaságban fontos célt tűzött maga elé az országgyűlés. A termelőszövetkezetek megerősítése és az ' új termelőszövetkezetek megsegítése, valamint az egyénileg dolgozó parasztok termelésének emelése céljából nagyarányú mezőgazdasági beruházás is lesz. Hazánk lakosságainak élelmiszer-ellátásához és annak javításához nélkülözhetetlen feltételek ezek. A jövő évben 3 százalékkal többet kell termelni a mezőgazdaságban.^ Ez csak úgy lehetséges, ha a mezőgazdaságban alkalmazzák a gépeket, a tudományos eredményeket, a többtermelést biztosító társas gazdálkodást és mindazt, amit egy modem államban a mezőgazdaság fejlesztésére tenni lehet. A magyar parasztság bizonyára ismét és minden eddiginél jobban megmutatja, hogy méltó a földre, amelyet birtokába vett. Az 1956-os népgazdasági tervnek egyik érdekessége, hogy az atomerő békés felhasználásának elsajátításához szükséges első lépéseket is megtesszük a jövő évben. Ami pedig igen sok magyar embert érdekel, örömmel vesszük, hogy a következő évben 70 százalékkal nagyobb összeget fordítunk lakásépítésre, mint az elmúlt esztendőben. Budapesten több mint a kétszeresét fordítják ugyanerre a célra. Mindannyiunknak az a dolgunk, hogy a jövő évi népgazdasági terv sikerét előmozdítsuk. Evangélikusokhoz méltó bizalommal, odaadással és szorgalommal veszünk részt népünk nagyszabású terveinek végrehajtásában. Az imádkozó ember jól dolgozó ember. Az igehallgató ember Istentől vesz erőt a napi kötelességteljesítéshez.

AUSZTRIA evangélikus egyháza november végén tartotta Bécsben egyetemes zsinatát. A zsinat az egyház és az állam viszonyát tárgyalta meg a fennálló osztrák törvények alapján és revízió alá vette az egyházi alkotmányt.

NÉMETORSZÁG egyik ismert egyetemén, a marburgi egyetem evangélikus teológiai karán, most fogadták el az első női teológiai doktornak, Hanna Jursch asszonynak, magántanári habilitáeióját. Hanna Jursch dr. egyháztörténetet ad elő.

Advent első vasárnapjával új egyházi esztendőbe léptünk. Az elmúlt egyházi esztendőben vasárnapról vasárnapra ótestamentomi részekről hangzott szószékeinken a prédikáció. A megelőző esztendőkben pedig különböző evangéliumi és levélbeli újtestamentomi szakaszokról prédikáltunk. Ezt a három esztendőre szóló és most lezárult perikoparen- det egy bizottság állította össze annak idején, gondos munkával. A most elkezdődő új egyházi esztendőben azután ismét az ún. »óegyházi perikopák« alapján fogjuk Isten igéjét hirdetni.

Többfelől kérdezték a gyülekezetekben: mit is jelent a »perikopa- rend«, mik azok a »perikopák«, hogyan is értsük azt, amikor a lelkész az oltár elől, vagy a szószékről bejelenti: »Hallgassa meg a gyülekezet a mai vasárnapra az egyház által kirendelt evangéliumi (vagy: levélben, vagy: ótestamentomi) szent leckét«?

Régi időkbe kell a magyarázattal visszaszállnunk, mert az egyház ősi szokásáról lesz szó. Már a Kr. u. V—VI. században kialakult az a szokás, hogy az istentiszteletben a főbb ünnepeken, de vasárnaponként is mindig ugyanazok az előre kiválasztott bibliai történetek, szakaszok kerültek felolvasásra, amelyék az ünnep jellegének (tehát pl. Karácsonykor Jézus születésének, Hús- vétkor Jézus feltámadásának stb.) megfeleltek. A prédikáció is ezekről a bibliai szakaszokról szólt. Eleinte sokféle ilyen sorozat volt, szinte minden gyülekezet maga állított ösz- sze magának ilyen sorozatot. Később ezeket egységesítették és talán Nagy Károly császár idején már általános elterjedtségnek Örvendett az ún. római (ti. a római gyülekezet tekintélye révén elterjedt) ’ lekciók (vagyis felolvasandó szakaszok) sorozata. Ebben a sorozatban minden ünnepnapra és vasárnapra egy-egy az evangéliumokból vett s egy-egy a levelekből vett szakasz volt kijelölve. Egyiket az oltár szolgálatában olvasták fel, a másikról prédikáltak. A középkori római katolikus egyház- használatába azután ezek a »lekciók«, szentleckék mentek át.

Luther és a lutheri reformáció bizonyos változtatásokkal átvette ezeket a szentleckéket. Ezeknek az alapján írta meg a reformátor ún. posz- tillás köteteit, amelyekben minden vasárnapra és ünnepnapra találunk prédikációt. Ezek a hatalmas kötetek ma is ott találhatók nem egy evangélikus család asztalán s nemzedékek épültek ezeknek a prédikációknak a lelki táplálékán. Az evangélikus egyházi köztudatba e kötetek nyomán kerültek ezek az evangéliumi és levélbelí újtestamentomi szakaszok, mint ún. »óegyházi perikopák«. ÉÍnekeskönyvünkben. is megtalálhatjuk ezeket mint: »Vasárnapi és ünnepi szentleckék«-et. A »peri- kopa« szó egyébként levágott, a bibliai szövegből kiemelt, kiválasztott szakaszt jelent s ez a név a reformáAz Evangélikus Naptár az evangélikusok kedvelt kalendáriuma, ez évben is megjelenik. A D. Dezséry László püspök szerkesztésében kiadásra kerülő Naptár változatos tartalommal magába öleli egyházunk életének és szolgálatának sok területét. A Naptárba egyházunk vezetői írtak vezető cikkeket, amelyek népünk, egyházunk és az emberiség életének jelentősebb problémáira világítanak rá. Több cikk az elmúlt esztendő eseményeit foglalja krónikába. Bőséges és tanulságos a Naptár teo’ógiai anyaga, amelynek során egy fontos hitbeli kérdésről három cikk is szól s amelyek bevezetnek a Biblia jobb ismeretébe és keresz- tyénségünk igazabb gyakorlásába.

Igen gazdag a Naptár szépirodalmi anyaga. Elbeszélések, versek érdekes és tanulságos olvasnivalót jelentenek majd olvasóinknak. Több cikk foglalkozik falusi népünk mai probléció kora óta lett általánosan használttá. Az egyházi év minden vasárnapjára és ünnepnapjára kiválasztott bibliai szakaszok rendjét nevezzük tehát perikoparendszernek.

A perikopa-rendszerben sok áldás van. A rend mindig jobb, mint a rendetlenség. Jó dolog az, hogy az egyház elénk adja azt a bibliai szakaszt, amiről az igehirdetésnek szólania kell. így nem vagyunk kiszolgáltatva emberi érzéseinknek és elgondolásainknak. Nem a magunk kedvenc gondolatait, vagy pillanatnyi lelkiállapotát, vágyait és reménységeit vetítjük és olvassuk bele a Szentírásba, hanem arra kényszerülünk, hogy azt keressük, amit Isten éppen ezen a vasárnapon, ezen az ünnepnapon nekünk’üzenni akar;

Az a tudat is sokat jelenthet a számunkra, hogy ezt a perikopa- rendszert hosszú évszázadok egyházi ■használata próbálta ki és tette az egyház drága, közös kincsévé. Nem emberi önkény válogatta össze épp ezeket a szakaszokat, nem egy-két ember kívánsága és bölcsessége, hanem maga a gyülekezet, az egyház népe, és nemzedékek hosszú során keresztül, amíg végül is általánossá és egyetemesen elfogadottá lettek. így bizonyos, hogy a perikopa- rendszer létrejöttében valamiképpen benne van az Isten Lelkének munkája is.

Az egyházi esztendő üzenetét tükrözi a perikoparendszer. Vagyis arról szól, hogy mit tett, mit tesz és miit fog tenni Isten üdvösségünkért; Mit ígér nekünk és mit kíván tőlünk. Jó dolog, hogy ez az üzenet minden esztendőben újra elénk kerül. Hiszen olyan hamar elfelejtjük! Annyira szükségünk van reá, hogy mindig újra halljuk és befogadjuk;

Az egyház évtizedeken, évszázadokon át-használta az ún. óegyházi pe- rókoparendet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Biblia egyéb részeiről nem hangzott prédikáció s most is ne lehetne más bibliai szakaszok alapján is prédikálni. Mindig megvan a lehetősége annak, hogy indokolt esetben, ha a gyülekezeti élet szüksége úgy hozza magával* eltérjünk tőle. A múlt század folyamán a németországi evangélikus egyházak több új perikoparendet tó állítottak össze. Ezek az ún. Eise« nachi, Württemberg!, Szász perikopák. Ezekben is evangéliumi szakaszok váltakoztak egy-egy levélbelí* esetleg ótestamentomi, szakasszal; A finn evangélikus egyháznak is vairi saját összeállítású perikoparendje; Ezek azonban mind az egyházi esztendő menetében készültek s tekin-t tettel voltak az óegyházi perikopákra; S hosszabb-rövidebb szünet után az egyház mindig hálás szívvel és örvendezve tért vissza a »régi« periko- pákhoz. Amelyek mindig olyan újak, olyan frissek, olyan meghittek. Ezért térünk vissza most mi is ebben az új egyházi évben a régi perikopák- hoz. Isten bizonyára sok áldást rejtett el bennük a számunkra.

Groó Gyula

máival és ad bennük testvéri eligazítást.

Az 1956. évi Evangélikus Naptár 8 forintos áron megrendelhető az Evangélikus Élet kiadóhivatalánál, vagy a 20.413. számú csekklapon.

*

Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály közli, hogy a lelkészi hivatalok rendeléseire külön visszaigazolást sem az Útmutató, sem a Naptár rendelésre nem küld. Kéri a lelkészi hivatalokat, hogy a rendeléseiknek megfelelő összegeket a megfelelő csekklapokon küldjék be, a Sajtóosztály pedig a már jelzett megjelenési időpontban a rendelések, illetve befizetések sorrendjében fogja e két kiadványt a gyülekezeteknek szét- küldeni.

Milyen lesz az 1956. évi Evangélikus Naptár?

által “(Efl,4S>

„Legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet